Népszava, 1924. január (52. évfolyam, 1–26. sz.)
1924-01-01 / 1. szám
Újévi vizsgálódás. * Mit mutat a gazdasági időjelző? Ha újév napján visszapillantunk az elmúltév gazdasági eredményeire, megállapíthatjuk, hogy a magyar munkásosztály helyzete minden tekintetben súlyosabb lett. A termék nagyszerű volt , ennek ellenére a háború kitörése óta egyetlen esztendőben sem volt a drágaság emelkedése olyan rohamos és olyan nagyarányú, mint ennek az esztendőnek az aratás után következő részében. A munkabérek emelkedése nem tartott lépést az árak, különösen az élelmiszerárak emelkedésével. De ha lépést tartott volna is a drágulással, akkor sem tudta volna behozni azt a nagy visszamaradottságot, amelybe a háború kitörése óta a bérek az árak emelkedésével szemben jutottak. Ha a munkabérek mégis némileg követni tudták az áremelkedést, az egyes egyedül a szakszervezetek munkájának tudható be, annak a fáradságot nem ismerő tevékenységnek, amel lyel a munkások érdekképviseletei a munkáltatóktól a munka eredményének valamivel igazságosabb, becsületesebb megoszlását kikényszerítették. A nagy munkáltató érdekképviseletek ebben az esztendőben is kitartottak a bérdiktatura álláspontján s minden legkisebb engedményre a bérkérdésekben egyedül csak a munkásszakszervezetek nyomása alatt voltak hajlandók. A gazdasági harcokban a munkabeszüntetés fegyverét mindkét részről alkalmazásba vették s a legfontosabb iparágakban, a vasiparban, a malomiparban, több ízben a ruházati iparágakban heves harcok dúltak a nagyobb falat mindennapi kenyérért. Szakszervezeteink, habár azok gazdasági szükségessége minden elfogulatlan ember előtt kézenfekvő, ebben az esztendőben épp úgy kénytelenek voltak exisztenciájukért küzdeni, mint annakelőtte. Nagyon fontos állami feladatokat teljesítenek a munkások szakszerve-zetei nemcsak akkor, amikor a munkanélkülieket, a betegeket, a rokkantakat s az elhunytak hozzátartozóit segélyezik, de akkor is, amikor emberfölötti igyekezettel munkálkodnak a munkások életszínvonalának emelésén. Az állati sorba sülyesztett munkások serege, a pauperizmus, a tömegek fogyasztóképtelensége nem állami érdek Mégis a magyar állam minden hatósági szerve folyton hadakozik a munkások jobblétéért küzdő munkásszervezetek ellen-Nem változott meg az elmúlt évben a vidéki hatóságoknak a szakszervezetek helyicsoportjaival szemben folytatott gyakorlata. A vidéki hatóságok még mindig nem engedik meg az új helyicsoportok alakítását s még mindig fáradhatatlanok a régi helyicsoportok működésének a megakadályozásában. Fönt a központban is csak alig észrevehetően javult valamit a gyakorlat. Egyes esetekben megsemmisítik ugyan az alsóbbfokú hatóságok intézkedéseit,de minden egyes esetnek az instanciák elintézése nem hónapokat, de éveket vesz igénybe s addig a jogellenes alsóbbfokú intézkedés megakasztja a szervezkedés lehetőségét. Még mindig ránehezedik minden szervezeti életre a tűrhetetlen kolonc, a kivételes rendelkezéseken alapuló rendőri asszisztencia. A munkásszervezetek nem félnek az ellenőrzéstől, a munkásszervezetek nem osztanak „parancsokat" s nem küldenek „rendeleteket", amelyeknek a nyilvánosságra jutásától tartaniok kellene, de igazságtalan és önérzettipró az a rendőri ellenőrzés és gyámkodás, amelynek a munkaszervezeteket — s a gyakorlatban csakis ezeket — alávetik. Ez a rendőri felügyelet nem egy gazdasági harcnak vált már elmárgesztőjévé, nem egy esetben tette lehetetlenné, hogy a munkások előtt nyíltan és őszintén föltárják a helyzetet, végeredményben tehát az ipari békére, a termelés folyamatosságára, az állami rendre épp olyan hátrányos, amilyen botrányos megcsúfolása az egyéni és állampolgári szabadságnak s minden emberi önérzetnek. De vannak még súlyosabb bilincsei is a szervezeti szabadságnak. A vasutak munkásai és alkalmazottai még mindig nem élheznek a szervezkedés jogával, a villamosvasutak szociáldemokrata érzelmű, komoly szervezeti munkálkodást akaró alkalmazottai még mindig hiába várják szakszervezetük alapszabályainak a jóváhagyását, holott a magukat keresztény-szociálisoknak nevezők hatósági támogatással folytatják a szervezkedést. A földmunkások nem tarthatnak gyűléseket, nem alakíthatnak csoportokat s még az országos közgyűlésük megtartását is olyan feltételek mellett engedték meg, amely minden tanácskozást lehetetlenné tett. A földmunkásoknak, a vasutasoknak írásban sem szabad egymással érintkezniük, lapjaik be vannak tiltva, azok megjelenését nem engedik meg , Súlyosan nehezedik a magyar munkásosztályra az utóbbi időben a munkanélküliség. A kormány minden egységes terv és meszszebbre látó elgondolás nélkül való gazdasági politikája az ipari termelésnek is akadályokat vetett az útjába. A gyárosok a kormány devizapolitikája elleni harcukat a munkásság hátán akarják kiverekedni. Ezért a demonstrációs munkabeszüntetések és üzemkorlátozások. De emellett objektív okai is vannak a munkanélküliségnek, ezek: a nagy tömegek krónikus fogyasztóképtelensége s a be- és kiviteli korlátozások és a kormány teljesen passzív magatartása az építkezések megindítása és a szükséges közérdekű munkálatok elvégeztetése dolgában. A gazdasági helyzet nem vigasztaló, a munkásosztály helyzete nem rózsás. De azért csüggedésre, lemondásra gondolni sem szabad. Harcok, küzdelmek jelzik a magyar munkásosztály útját a múltban mindvégig s a harcok, a küzdelmek elől a jövőben sem szabad kitérnie. Bármilyen súlyos kölöncöket kellett is cipelniök a munkások gazdasági szervezeteinek, mégis azok erejével tudta a magyar munkásosztály a most elmúlt esztendőben s az azt megelőző súlyos időkben is magát föntartani s azzal tudott előrejutni. Elven kitartani szervezetei mellett, tanulni, és tanítani, gondolkodva és harcolva előremenni: ez legyen a magyar munkásság jelszava a most következő esztendőben is. Akkor meg fogja törni a reakció bástyáit s ki fogja küzdeni magának az emberiesebb létet s az embert megillető szabadságot. U3c&$irevs* -Jfr Megint lebukott egy esztendő a hóba. Rossz volt, öreg volt és reménytelen, lorz arca halottan meredt rám ezen az utolsó éjjelen. Talán, luilott volt akkor is, mikor jött, csak lárvát tett csont arcának elébe. És mit várhatunk egy halottól a trónon? Sohse fut derűs fény a szemébe, idegen hang a kacaj, az ének, a sóhajtás és a vágy százhangú sikoltása is neki. Halott arcából a két sötét üreg a semmit, a semmit nézi. A csontember a szilveszteri éjben lebukott a trónról hangtalanul, Seb, aki siratja s jajdul utána. Jön a fiatal, új legény, a délceg, a hóba is hangzik lába dobbanása, s minden remény vad marsba megy utána. Millió kéz emeli trónra és várja a várt szó zengő hirdetését. A Miség is lapul, tán megjött a nagyúr, sd a reményeket mind aranyra váltja. De én tudom, a lárva mögött megint nincsen élet, s ott látom a hóban megint, hogyha élek, ugyanazt az évet, aki volt a régi. De tán az emberek s a hitek lesznek mások... Szakass Árpád. * * n sípszava 1924 január . SiSa Palásísky /&%Szrucci!. I. A király mellszobra fölött a tárgyalóterem homályfeaolvadó falán félegyet mutatott az óra, amikor az elnök kihirdette, hogy a királyi törvényszék, mint esküdtbíróság, Tomka Pétert a hitvesgyilkosság vádja és következményei alól fölmenti. — Éljen! — rikoltott bele az izgalom fulladt csöndjébe egy vékonyka, reszketeg hang és Helfgott Albert telekkönyvi betétszerkesztő úr vézna kis figurám úgy pattant föl a hallgatóság első padsorában, mint ahogy a krampuszskatulyákból ugrik elő az ördög. Még ingott és remegett is, amint izgalmának drótrugói talpra szökkentették és két karjával félszegen hadonázott kitörő, nagy lelkesedésében. Az elnök az orranyergén ülő szemüvege fölött ránézett Helfgott Albert úrra és megcsóválta fejét, mint a professzor, aki már sokalja, hogy ez a nebuló minden előadáson megzavarná a rendet . Csöndet kérek, mert különben kiüríttetem a termet... Azután színtelen, közömbös hangon, szinte gépiesen olvasta tovább az indokolást amelynek aktaszagú szövegében csak úgy hemzsegtek a paragrafusok. Tomka Péter magába süppedten állott a terem piacán és kábán meredt az emelvény tövében álló asztalra, amelyen egy világoslila pongyola rozsdafoltos selyme volt kiterítve s mellette egy nagy konyhakés hevert, közel, szinte összetartozóan, mint amiknek már volt közük egymáshoz. S mist az indokolás monoton patakja ömlött az elnöki emelvényről, utat törve Tomka Péter számára, a börtön falán át, ki a szabad életbe, a fölmentett hitvesgyilkos elgyötört agyában az az egyetlen gondolat világított, vájjon el lehet-e kérni azt a lila pongyolát? Mert milyen jó volna illatát beszívni és összecsókolgatni ott, ahol a, kés... és becézgetni és suttogni neki könnyes, gügyögő szavakat. Egész éjszakákon át, mert hogy éjszaka nem lehet aludni, azt már tudta egy fél esztendő óta. Helfgott Albertet, mint a haloittieket általában, nem érdekelte a finálé s amint az ítélet szövegében elhangzott az „azonnali szabadlábra helyezése mellett". — megelégedetten kuncogva és nesztelen járással osont ki a teremből, mintha pamutlábakon lépegetett, volna. A téren azután szembefordult a törvényszék palotájával, amelynek magas ablakai vörössárgán világítottak bele az alvó kisváros holdfényes éjszakájába. A palota ormán aranylón ragyogott a törvényház jelmondata: Az igazságnak. Helfgott Albert, amint ott állt, rossz szabású, keshedt szalonkabátjában, sillabizálva olvasta el — életében talán tizezradszer — az arany föliratot Apró kortyokban, mint ahogy az ital szerelmese issza a jó, nehéz, nemeszamatu asszót. — Igen — állapította meg hangos fönszóval —, van igazság! És suttogva fűzte hozzá: — És vannak, hálistennek, hősök. De ezzel a lábujjhegyen kisurranó gondolatával már elrejtőzött a Szentháromság-szobor árnyékába, mert a törvényszék kapuján már jönni kezdett a főtárgyalás közönsége és ő ez ünnepélyes órában nem akarta hallani a dráma kommentárjait, amelyeket a férjüket csaló asszonyok s a kocsmaszagú, tréfákra hajló tekintetes urak fűznek ahhoz. Neki különben is dolga van még itt. Különleges, esztendők óta várt dolga. Mert ma igazi szerencse érte. A főnyeremény, amelyre évek óta játszott, amióta egyetlen hitvesgyilkossági tárgyalásról sem maradt volna el a világ minden kincséért sem. Inkább sohasem ment szabadságra, csakhogy az elnök úr elnézze neki, hogy ezeken a napokon elmaradjon a hivatalból. A Tomka-tárgyalás két napig tartott. Holnap este haza kell majd vinnie a restanciákat és hajnalig fog dolgozni. De mit tesz az, ha ma mégis vendégül láthatja a hőst, aki szerencsére messzi vidékről való és itt a megyei székvárosban egyetlen ismerőse sincsen. Figyelmeztetjük az ország valamennyi szociáldemokrata pártszervezetét,hogy az 1922. évben kibocsátott 2200/1922. M. E. számú nemzetgyűlési választójogról szóló rendelet értelmében 1324 január 1-től 10-ig Hiíndazssas a 5Krisn!«8 al;ík sis 'SffiM. énpEset 28-ek é?e&&vUg£Ql és tetiofSaxofti a näts, arJsSfc az 3934. étben a Sögáts é3eSa'ji39«el betöltise, kötelesek a választói névjegyzékbe való fölvételük céljából a „számlálólapot" kitölteni és azokat a községi elöljárósághoz, városban a városházára benyújtani. Ugyancsak töltsék ki azok is a számlálólapot, akiket a múlt esztendei összeírás alkalmával a választói névjegyzékből kihagytak. A pártszervezetek lépjenek tehát azonnal akcióba és az ezzel járó munkákat végezzék el. Ahol a hatóságok akadékoskodása miatt eddig lehetetlen volt a pártszervezeteket megalakítani, ott az egyes elvtársak vegyék kezükbe és szocialista lelkiismeretességgel lássák el ezt a munkát. Elvtársi üdvözlettel a Magyarországi Szociáldemokrata Párt titkársága.