Népszava, 1924. január (52. évfolyam, 1–26. sz.)

1924-01-24 / 20. szám

kormány a decemberi párisi értekezleten tett föntartásait elejtette, miután a kisántant kép­viselői a maguk részéről szintén elejtették föntartásaikat és hozzájárultak ahhoz, hogy a jelentés a maga eredeti alakjában terjesztessék a jóvátételi bizottság elé. A magyar kormány ehhez annál inkább hozzájárulhatott, mert a Népszövetség pénzügyi bizottsága részletes ma­gyarázatot adott, arról, mit kell érteni Charges du traité alatt és ezt a kifejezést kiterjesztő értelemben úgy magyarázza, hogy ez alatt nemcsak a tulajdonképeni jóvátételek, hanem minden, a békeszerződésen nyugvó és Magyar­országra nézve pénzügyi terhet jelentő kiadás értendő, kivéve a háború előtti tartozásokat, valamint békeidőből származó kötelezettsége­ket. A pénzügyi bizottság felfogása szerint a budapesti missziók költségei és a visszatérí­tési kötelezettségek is a 10.000.000 aranykoroná­ban megállapított összeg keretében kiegyenlí­tést nyernek. — A pécsvidéki szénszállítások a békeszerző­dés értelmében 1926-ig folytatódnak és ez idő alatt a 10.000.000 aranykoronára vonatkozó kö­telezettség még nem lép érvénybe. — Valószínű, hogy a jóvátételi bizottság pár napon belül foglalkozni fog a kölcsön kérdé­sével. Miniszteri tanácskozás az indemnitási vita anyagáról. Szerdán délben a miniszterelnöki fogadó­teremben miniszteri értekezlet volt, amelyen részt vett Vass József miniszter­elnökhelyettesen kívül Isakovszk­y belügyminiszter és gróf Csáky Károly honvédelmi miniszter. A minisz­teri értekezlet ilyen összetételéből a nemzet­gyűlés folyosóin azt következtették, hogy a hirtelen értekezlet összefügg Saly Endre és Drózdy Győző kedden elmondott beszédével. Vass József miniszterelnökhelyettes azonban nyilatkozott az értekezleten történtekről és eb­ből a nyilatkozatból kiderül, hogy ez az össze­függés nincs meg. A nyilatkozat egyébként így hangzik: Az indemnitási vita során elhangzott föl­szólalásokban érintett kérdésekről tanácskoz­tunk. Gondoskodni kell előre arról, hogy a határozati javaslatokkal szemben a kormány egységes álláspontot foglaljon el. De meg­beszéltük az egyes tárcák keretében szük­séges fölszólalásokat is. Az indemnitás vitá­jának befejezése után az általános belpoliti­kai helyzetről elhangzott megjegyzésekre és kifogásokra reflektálni fogok és egyúttal válaszolok a saját tárcám keretébe eső kér­désekről is. Arra nézve, hogy a kormány ad-e utasí­tást, hogy a kedden elhangzott beszédek alap­ján újabb nyomozás induljon meg az elköve­tett és meg nem torolt bűncselekmények ügyé­ben, a következőket mondotta: A rendőrség és a többi hatóságok is lelki­ismeretesen teljesítik kötelességüket és nem szükséges, h­ogy külön utasítást adjanak nekik. A legnagyobb eréllyel végzik a köz­rend fentartására irányuló munkájukat. Arra a miniszterelnökhelyettes még nem határozta el magát, hogy beszéde során ki fog-e térni az Alföldi Brigád ügyére és a siófoki, orgoványi, kecskeméti, dunántúli és egyéb atrocitások most már aktaszerűen tisztázott kérdésére. A f­elügymi­niszter informáltatja magát... A szerdán délben megtartott miniszteri ér­tekezlet után Rakovszky belügyminiszter ma­gához kérette Marinovich főkapitányt, hogy informáltassa magát az Alföldi Brigád és a bombarejtegetés ügyében. A belügyminiszter­i— hír szerint — az indemnitási vita befejezte után válaszolni fog az őt ért támadásokra. A robbanóanyagok elrejtőire vonatkozó igaz­ságügyminiszteri javaslatot szerdán délben tárgyalta a nemzetgyűlés igazságügyi bizott­sága. A bizottság a javaslatot lényegtelen vál­toztatásokkal elfogadta. A Kormány már megint „rendezi" a ron­­tant kérdést. Az indemnitási vita során több szociáldemo­krata fölszólalás is hangzott el a hadi­rokkan­tak, hadi özvegyek és hadi­árvák megfelelő el­látása érdekében. A népjóléti miniszter ugyanis esztendők óta ígéri a kérdés elintézését, de semmi komoly lépés nem történt még a kor­mány részéről a háború eme szerencsétlenjei­nek érdekében. Most hírül adják, hogy a nép­jóléti minisztériumban újabb rendelettervezet "készült el, amely most a pénzügyminiszté­riumba került a szükséges intézkedések meg­tétele végett Vajjon mit tartalmaz ez a rende­lettervezet? Vájjon az újabban tervbe vett rokkantsegélyekből jut-e majd egy kiló ke­nyérre? Vagy akkorára a postai kezelési díjat olyan magasra emelik, hogy megint megeszi a segélyt? Kérdések, amelyekre a népjóléti miniszternek kell felelnie... USPSSAVA es mint szerz­es. Amikor az 1919. esztendő nyárutóján meg­indult a nagyszerű nemzeti reneszánsz, a ke­resztény-szociális szakszervezeti mozgalomban utazók kicsiny csoportja is úgy érezte, hogy most elérkezett az ő idejük. Magyarországon olyan világosan alakultak ki a gazdaság min­den ágában — iparban, mezőgazdaságban, ke­reskedelemben — az osztályellentétek s olyan munkásellenes volt a közigazgatási gyakorlat a munkások minden megmozdulásával szem­ben, hogy itt semmiféle demagógiával sem lehetett a munkások gazdasági szervezeteinek egységét megbontani. A „keresztény-szociális" szakszervezeti próbálkozások ezért sem a há­ború előtt, sem a háború alatt nem tudtak gyö­keret ereszteni a magyar munkásság között. A kommün bukása után azonban azt hitték e mozgalom vezérei — mert ha katonái nem is voltak, vezérei azért voltak ennek a mozgalom­nak —, hogy a terror és a demagógia minden eszközeivel fölkavart szenvedélyek tüzében az ő szervezeteiket is össze lehet kovácsolni. Hozzá is fogtak a munkához, teljes gőzzel. Legfőbb anyaguk az építkezéshez a denunciá­lás, az alap, amelyre építeni akartak, a pro­tekció volt. Nem panaszkodhatnak: kihasznál­tak minden lehetőséget. Denunciáltak lefelé és fölfelé s a protekciót is igénybe vették és ve­hették bőségesen mindenfelől. A munkájuk mégis meddő maradt. Hiába protezsálták a szervezeteiket a ható­sági üzemekben, hiába üldözték azokat a mun­kásokat, akik nem akartak hozzájuk csatla­kozni, a szervezeteik mégsem gyarapodtak, még annyira, sem, hogy legalább a protezsált foglalkozásokban volna valami jele­n­tőségük. A munkások nagyon is világosan látják, hogy a hatósági és munkáltatói protekció és komoly osztályküzdelem mennyire ellentétesek egy­mással s inkább állják a különböző hajcsárok üldözéseit s ha másképen nem segíthetnek magukon, félreállnak s nem vesznek részt semmiféle mozgalomban, de hozzájuk nem csatlakoznak. Ez a sikertelenség annyira elkeserítette a keresztény-szociális „szakszervezeti" vezéreket, hogy nemrégiben lemondással fenyegetőztek — ha a püspökök nem mutatnak nagyobb áldoza­t­készséget. S minthogy ennek a fenyegetésnek nem volt semmi eredménye, az egyik vezér szerdán­­— amint a nemzetgyűlési tudósításban megírjuk — a törvényhozás katedrájának a nyilvánosságához fordult, hogy nagyobb ered­ményeket érjen el. Itt is denunciált és itt is protekciót kért. A denunciálásra meg fogja kapni az akták­kal alátámasztott választ ugyanazon a helyen, amiből majd kiderül, hogy mennyi alappal bírnak ezeknek az uraknak a „valláserkölcsi ala­pon" álló vádjai. De ugyanilyen alaposak a panaszai is. Aki Magyarországon a szervezke­dés szabadságát a munkásokon vagy a szociál­demokrata párton reklamálja, arra igazán nem kell sok szót vesztegetni. Hiszen Szabó József úrék maguk panaszolták el, hogy a földmives­munkásoknak még az ő „valláserkölcsi alapju­kon­" sem engedik meg a­ szervezkedést és még alig egy-két hete, hogy a keresztény-szociális sztráj­kólókkal épp úgy bántak el egy keresz­tény főúr birtokán, mintha a legvörösebb „vö­rösök" lettek volna. Csak komolyan akarja Szabó úr a szervezkedést, majd megtudja mindjárt, hogy hol ütközik az akadályokba. De addig, míg a főurak és főpapok anyagi segítsé­gét reklamálja, amíg csak a protekciót és nem a munkások öntudatát, áldozatkészségét és osz­tályhelyzetét tartja a szervezet alkalmas alap­jának, amíg nem a munkások részére kiharcolt előnyökkel, hanem a harcoló munkásság ellen irányzott hamis vádakkal és rágalmakkal akarja a létjogosultságát bizonyítani, addig bizony szemben fogja magát találni a gazdasági jobblétéért komolyan szervezkedő munkásság­gal. A protekció és denunciálás nem erősebb oszlopai egy gazdasági munkásmozgalomnak, mint amilyen erős kapcsai — Kossuth Lajos szerint — a büró és a bajonett az államoknak. smf* esafo as elvtárs tagja­­it hat&­sfoggal saserveae ett­e ra aagwlsássia fel, aki eáfe'fig©­tS|e a NlPS£íiakS 19­24 január 24. KoSSSesSén Moszkvába isSUitották. — Vlasck­va, hiadás szerint nem vér­ül a fő irási­ változás. Most, hogy Lenin történelmi jelentőségű alakja eltávozott az élők sorából, az egész világ fokozott érdeklődése tekint Oroszország felé, amely semmivel sem kevésbé titokzatos, mint bármikor ennek előtte. A cári uralom háborújának elvesztése tragikus gyorsaságra sarkalta azokat a törté­nelmi erőket amelyek eddig is lassan, de szemmel láthatóan őrölték föl az orosz feuda­lizmus sötét rendszerét Tanúl lehettünk a tör­ténelem egyik legnagyobb arányokban kirob­banó politikai és társadalmi forradalmának, amely lefolyásában és következményeiben leg­inkább talán még a francia forradalommal hozható analógiába. Ez a folyamat, amelyet Leninnek és társainak egyénisége reprezentál, egyelőre a történelmi évek naplója számára — elválik majd, hogy mennyire a történetírás számára —, szüntelen ömlik ma még belátha­tatlan célja felé. Ha a Lenin-féle koncepció valóban alkalmas arra, amint ez a legkülönbö­zőbb jelekből kitűnni látszik, hogy az össze­kovácsolt rendszer fejlődőképes az utópiás ki­lendülésekből a reális lehetőségekbe, akkor egy új, egészséges, nem feudális Oroszország irányában tartunk, amely meg fogja őrizni megalapítójának történelmi emlékét. Barát és ellenfél részéről világszerte a nagy­vonalú, bár a kritika teljes súlyával öregbí­tett megítélés száll a moszkvai ravatal felé. Talán a magyarországi polgári sajtó az egye­düli, amely — kevés kivétellel — a zagyva és nagyképű vélekedéseivel és nyelvöltögetéseivel próbálja, ,­elintézni" korunk legfájdalmasabb, de kétségkívül legnagyobb szabású jelenségét Amint­ szerdai lapunkban is megállapítottuk, semmi jele annak, hogy Lenin halála az orosz belpolitikát fejlődésének természetszerű pályá­ján befolyásolná. A Lenin halálára vonatkozó újabb távirato­kat az alábbiakban közöljük: janu­ár 2V£I országos gyásznapnak jelentessék ki. (Moszkva, január 23.) Kedden délben érkezett a gyászhír és percek alatt egész Moszkva népe tudta, hogy Lenin meghalt Az újságszerkesz­tőségek előtt nagy tömegek verődtek össze és várták az újabb jelentéseket A nagyorosz kon­gresszus, annak ellenére, hogy nem jött várat­lanul Lenin halálhíre, megdöbbenéssel és meg­hatottsággal fogadta Kalipin bejelentését amely után a kongresszus tagjai gyászdalt énekeltek el. Kimondotta a kongresszus, hogy január 21-át Szovjetoroszországban országos gyásznappá avatja. Lenin holttestét Moszkvába vitték. (Moszkva, január 23.) Lenin holttestét a Moszkva melletti Gorkijből, ahol egy ottani szanatóriumban feküdt tölgyfakoporsóban szállították Moszkvába. Sírhelyét a Kreml fa­lánál szemelték ki. A beteg Trockij, aki sza­badságát Archangelszkájában tölti, a teme­tésre Moszkvába jön. KS less Lenin és lánya a népbiztosok tanácsában ? (Moszkva, január 23.) A szovjettanácsok kon­gresszusa a jövő héten fogja megválasztani Lenin utódát. Hogy ki lesz, azt még nem tud­ják, de a népbiztosok tanácsában Kamenev és Ilykov nevét emlegetik. Lenint ugyanis eddig gazdasági ügyekben Rykov, keleti gazdasági népbiztos, politikai ügyekben pedig Kamenev helyettesítette. Azok a súrlódások, amelyek a kommunista pártban legutóbb előtérbe kerül­tek, a gyász hatása alatt elhallgattak. A több­ség Lenin politikáját követi, így tehát Lenin halála után nem lesz irányváltozás. fru­tsol lapok LeninrófL (London, január 23.) A „Times" vezető cikké­ben kijelenti, hogy Lenin volt a bolsevizmus fogalma.­­ A „Daily News" megjegyzi, hogy Lenint fogják az új Oroszország megalapító­jának tekinteni, amely olyan lehetőségek csírá­ját hordja magában, mint aminek a régi Orosz­országban nem voltak meg.­­ A „Daily Chro­nicle" szerint Lenin elég sokáig élt ahhoz, hogy beláthassa, hogy elméletét nem lehetett dikta­túrával megvalósítani, te rengj?A­ korm­ány részvéte. (Varsó, január 23.) A lengyel távirati iroda jelenti: Lenin halála alkalmával a lengyel kor­mány megbízta moszkvai ügyvivőjét hogy a szovjet kormánynak fejezze ki részvétét Ezzel egyidejűleg Grabski miniszterelnök részvét­táviratot küldött a szovjet kormánynak.

Next