Népszava, 1924. március (52. évfolyam, 51–75. sz.)
1924-03-18 / 65. szám
AZ ELŐFIZETÉS ARA: Negyed évre 68.000 K — külföldre líe.MOK Egy hóra .. 10.098 K - külföldre M.OOfl K Ausztrában egy hóra 24.800 magyar KEGYES SZÁM ARA: Magyarországon tsoo kor., Jugoszláviában 3 dinár, Ausztriában hétköznap 2WS osztr. kor., vasárnap 259$ osztr. kor. Budapest, 1924 március 18, kedd Úr a korona A SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-CTCA 4. SZ. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁ^tó»^ (Main, József sís é. jönet saj irnuxion'KITT CMTT fiwvu '. ... ' 000 KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP HIVATAL: VIII. CONTI-CTCA «. SS. (Telefon: József 3-31 és József 3—K) Igazságot! Az uj igazságügyminiszter hétfőn elfoglalta a hivatalát s az igazságügyminisztérium tisztviselői előtt kifejtette programját. Ezt megelőzően, közvetlenül a kinevezés megjelenése után, már nyilatkozott az uj igazságügyminiszter s ezzel az alkalommal egyetlen szóban foglalta össze programját: igazság! Ezt a klasszikusan rövid programnyilatkozatot bizalomkeltő tünetnek is minősíthettük volna, ha... ha az elmúlt ötödfél esztendőben, a kurzus uralmának egész ideje alatt, nem csalódtunk volna a kijelentésekben, iletve, ha ez alatt az idő alatt felelős állásokban levő férfiak nem éltek volna hitül vissza az „igazság" jelszavával s ha a tettek, amelyek a programokat követték, nem kerültek volna szöges ellentétbe a programokkal. Igazsági Szépen hangzik — és nagy hiány is érezhető ezen a téren. Ez az első megnyilatkozása az új pecsétőrnek, tehát helyes nyomon indult el s most már csak az a kérdés: mennyi mögötte a jószándék, az akarat s az elhatározottság? Erre nézve a hétfői nyilatkozat sem nyújt kellő fölvilágosítást A hétfői programnyilatkozatból három megfogható tétel emelkedik ki: kötelességteljesítés, lojalitás és ,sisak harmadsorban" a jog szigorú alkalmazása. Nem titkoljuk, szerettünk volna részletesebb programot és határozott kijelentéseket hallani. Mert amit eddig hallottunk, az mégis csak a szokványos szólam, amit akár opportunitásból, akár megszokásból, akár az igazságügyi munkakör elnevezése miatt el kell mondani s amit eddig kevés eltéréssel el is mondott minden új igazságügyminiszter. Ez azonban ma nem elég. Ma a jogszolgáltatás és általában az igazságügyi apparátus nem puszta büntetőjogi kérdés. Talán inkább a gazdasági és társadalmi problémák körébe sorolható, mert a büntetőjogi igazságszolgáltatás gyökeres megtisztítása, a teljesen pártatlan és objektív igazságosztás visszaállítása és az elkövetett súlyos igazságtalanságok jóvátétele előtt lehetetlen a társadalom nyugalmát helyreállítani — enélkül pedig nincs gazdasági talpraállás! Éppen ezért reklamáljuk a részletesebb, határozottabb igazságügyi programot Az sem lett volna baj, ha az uj igazságügyminiszter megmaradt volna első, egyszavas programjánál s azután nyomban hozzálátott volna — az igazság uralmának helyreállításához. Ha azonban már belement a részletekbe — anélkül, hogy a múltakért több felelősséget rónánk rá, mint amennyi megilleti vagy meg akarnánk zavarni hivatalbalépésének első örömnapjait — szívesfigyelmébe kell ajánlanunk a nagyon régen esedékes igazságügyi teendőket. Első és főkérdésnek tartjuk természetesen az általános politkai amnesztiát, az emigráció likvidálását és a „nem birói feladatot képező" — ezek az igazságügyminiszter saját szavai — birói teljesítmények korszaka alatt keletreesett súlyos Justizmordok jóvátételét, vagyis a kivételes rendszabályok alapján hozott összes bírói ítéletek revízióját. Az internálásokról és a rendőri jelentkezésekről ezzel az alkalommal csak azért nem emlékezünk meg, mert az nem tartozik az igazságügyminiszter hatáskörébe. További teendő volna: a gyorsított eljárás megszüntetése, az esküdtbíráskodás visszaállítása és mindama rések betömése és hiányok pótlása, amelyeket a háború és az ellenforradalom okozott az igazságszolgáltatás rendszerében. Tanácsokkal nem akarunk szolgálni. Csupán emlékeztetjük az igazságügy-miniszter urat, hogy Szabó Dezső írónak "az a súlyos vádja, hogy a bírói és ügyészi kar tagjai minden más hivatalos esküt hatálytalanító esküst tettek le bizonyos társadalmi egyesületek kezébe — még mindig nincsen kellőképen tisztázva. Ezt is hamarosan rendezni kell, mégpedig közmegnyugvásra, mert enélkül már előre is kilátástalan az igazságügyminiszter úrnak az a fogadkozása, hogy ,,a rendelkezésére álló hatalom teljes kíméletlenségével" fogja megóvni a bírói palást szeplőtlenségét. Figyelmébe kívánjuk még ajánlani az igazságügyminiszter úrnak azt is, hogy az ellenforradalmi jogszolgáltatással és jogalkotással — amelynek egyetlen forrása a bosszú alantas ösztöne, — félreérthetetlenül szakítani kell. Föntebb azt mondottuk, hogy az igazságszolgáltatás ma nem büntetőjogi, hanem inkább gazdasági és társadalmi kérdés. Ezt a konzekvenciák helyes levonása okából még kiegészítjük azzal, hogy mi ezt sajnálattal állapítjuk meg, politikai kérdés is. Azon- kívül organizációs kérdés, mert éppen az igazsáügyben és a belügyben helyezkedtek el azok az ellenforradalmi Csák Máték, akikk tiszteltetik a centrális hatalmat s tesznek azt, amit akarnak, vagy amit nekik kivül álló megbízóik megparancsolnak. Mégis: föltételezve az új igazságügy- miniszter jóhiszeműségét s azt, hogy nem vak eszközéül szegődött a kormányzatban és a bürokráciában még burjánzó ellenforradalomnak, hanem tisztában van nagy tartozásával s ehhez képest nagy akaratot hozott magával: többet várunk tőle, mint inferioris elődeitől. Ha csalódnánk, annál rosszabb az országnak, mert megint időt vesztett s a változásssal csak szaporította névtelenné váló funkcionáriusainak a számát — az igazság azonban már ugy sem késhet soká! A munkásság márciusi szabadságünnepe. * * Tízezrek fSívestulSsa PsaSfi Sándor szobrilisc. — „A harc elbukhat! de az eszme tovább éS.M — & magyar munkássá«; hittel és lelkesedéssel harcoS a világszabadság dalnokának — Március idusának igazi útiszepe. * * Hatalmas tfilntettf ülleg v©ms5$ végleg a Kossurth Lajos utcán estk a népszava felé. A régen látott kép újra földerült Az ezrek, tízezrek, tömege újra végighömpölygött a pesti utcán, a paloták mély árkában, mint valami királyi folyam. Petőfi szobránál, ahová ment és ahonnan zúgó árként újra elindult a tömeg, voltaképen találkozó volt. Nem is egyfajta találkozó. Nemcsak a régi, a megmaradt bajtársak találkoztak össze egyetlen nagy tömegben, hanem a múlt és a jövendő, az emlékezés és a dobogó, viharzó, küzdelmes mai és holnapi élet találkoztak az érctitán körül Tenger is volt ez a nagyszerű tömeg ott a nagy folyam partján és erdő is. A szavak megzugatták, az indulatok fölkorbácsolták és amikor elrévültek a szemek a jövő felé és a hit rápárásodott a tömegre, akkor meg úgy látszott: ez a tömeg egyetlen óriási szív; ez a tömeg egyetlen óriási agyvelő; ez a tömeg egyetlen óriási száj. És ez a tömeg, ez a balsorstól megkorbácsolt üldözöttjeit sirató, de örök hitben és kiapadhatatlan lelkesedésben egybeforrott tömeg ezen a márciusi vasárnapon kitárta a szívét, megmutatta öntudatát és méltóságát és harsogón belekiáltotta az idő és tér végtelenjébe: Vagyok és élni akarok! Csakugyan úgy volt A szocialista tömegek vasárnap délután kiléptek a rubrikákból, a számoszlopokból, ahová a gondos szakszervezeti statisztika elszámolja őket Kiléptek és megálltak a márciusi ég alatt. Azt mondták: Itt vagyunk! Mi vagyunk a szám, az óriási és végtelen, de több vagyunk ennél: mi vagyunk a cselekedet a bizonyosság, a hit az erő. Ott a téren, harmincezer homlok mögött piroslott ez a gondolat: harmincezer boldog szempár fénye ragyogott föl az égre, a makulátlan tiszta boltozatra, a végtelen térségbe, ahová kinyújtózkodni szeretne. Mert csupa erő ez a tömeg, dinamikus erők feszülnek benne és jaj lenne a politika vakjainak, ha egyszer ezt az erőt amelyet az elkeseredés és a harag, a gyász és a gyűlölet robbanóvá gőzölt nem zárná körül az öntudat, a történelemismeret és a fegyelem hármas páncélja. És jaj lesz a politika vakjainak, ha megint elkésnek, ha az óriási kazánt megint túlfűtik, ha ezt a hatalmas szivet ezt a roppant alkotóerőt ezt a végtelen gátakat szakgatni tudó energiát megint nem értik meg, megint számításon kívül hagyják, megint nem használják föl. Ez a vasárnapi zarándoklás, ez a vasárnapi tüntetés nem mutatta meg az egész mélységet, az erő egész síkját a tömegakaratnak, a tömegek célkitűzésének minden oldalát. Ez a hatalmas tömeg csak egyik batailonja volt annak a roppant tömegnek, amely ebben az országban, ennek az országnak minden zugában várja az idők meghaladását és a jövendőn, a jövendőért dolgozik. De ez a tömeg a dolgozó Magyarország hangját süvöltötte végig a budapesti utcán és a dolgozó Magyarország, hitét és lelkesedését lobogtatta meg. Erre a napra sokáig ráemlékezünk! Zarándoklás a Petőfi-szoborhoz* Az idő kegyelmes volt A ködrongyokat dél felé szétkergette a nap. Az utcák, a házak szintén tisztábbak lettek, mintha megmosdottak volna a márciusi napfényben. Ragyogtak az utcák és az embereket jókedv derítette. A Rákóczi-utcn a Kossuth Lajos-utcán, a Dunaparton, a Petőfi-, tér felé vezető utak valamennyien elevenebb és pezsgőbb volt az élet. Itt is, ott is föltűntek ismerős csoportok, régi arcok a régi időkből, fiatalok, asszonyok, diáksorban levő gyerekek és minél közelebb jutottunk a Petőfi-térhez, az utcák annál zsúfoltabbak lettek, sűrűbbek az emberrajok, gyorsabbak a lépések, mintha mágnes -vonzotta volna az odavonuló embercsoportokat A kültelkekről, a környéki községekből nagyobb csoportokban vonultak be a munkások. A hosszú, kimerítő út sem törte meg a zarándoklói munkáscsoportok derűjét. Itt is, ott is fölhangzott a kiáltás, ahogyan átszóltak egymásnak az emberek: — Elvtárs, együtt vagyunk! — Együtt is maradunk, elvtárs! A munkásság koszorúja Petőfi szobrán. . A szociáldemokrata parlamenti frakció és a MiVépssana-szerkesztőség tagjai testületileg vonultak a Petőfi-szoborhoz a Rákóczi-úton és a Kossuth Lajos-utcán át Amikor az útvonal fekete embertömegébez fölvillant a koszorú piros szalagja egyre többen és többen csatlakoztak a menethez és a Kossuth Lajos-utcát a sűrűtömeg már egészen belepte. A Piarista-utcát ig