Népszava, 1924. március (52. évfolyam, 51–75. sz.)

1924-03-18 / 65. szám

AZ ELŐFIZETÉS ARA: Negyed évre 68.000 K — külföldre líe.MO­K Egy hóra .. 10.098 K - külföldre M.OOfl K Ausztrában egy hóra 24.800 magyar K­EGYES SZÁM ARA: Magyarországon tsoo kor., Jugoszláviában 3 dinár, Ausztriában hétköznap 2WS osztr. kor., vasárnap 259$ osztr. kor. Budapest, 1924 március 18, kedd Úr a korona A SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-CTCA 4. SZ. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁ^tó»^ (Main, József s­ís é. jönet s­aj irnuxion'KITT CMTT fiwvu '. ... ' 000 KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP HIVATAL: VIII. CONTI-CTCA «. SS. (Telefon: József 3-31 és József 3—K) Igazságot! Az uj igazságügyminiszter hétfőn elfog­lalta a hivatalát s az igazságügyminiszté­rium tisztviselői előtt kifejtette programját. Ezt megelőzően, közvetlenül a kinevezés megjelenése után, már nyilatkozott az uj igazságügyminiszter s ezzel az alkalommal egyetlen szóban foglalta össze programját: igazság! Ezt a klasszikusan rövid program­nyilatkozatot bizalomkeltő tünetnek is minő­síthettük volna, ha... ha az elmúlt ötöd­fél esztendőben, a kurzus uralmának egész ideje alatt, nem csalódtunk volna a kijelen­tésekben, iletve, ha ez alatt az idő alatt fe­lelős állásokban levő férfiak nem éltek volna h­itül vissza az „igazság" jelszavával s ha a tettek, amelyek a programokat kö­vették, nem kerültek volna szöges ellentétbe a programokkal. Igazsági Szépen hangzik — és nagy hiány is érezhető ezen a téren. Ez az első meg­nyilatkozása az új pecsétőrnek, tehát helyes nyomon indult el s most már csak az a kér­dés: mennyi mögötte a jószándék, az akarat s az elhatározottság? Erre nézve a hétfői nyilatkozat sem nyújt kellő fölvilágosítást A hétfői programnyilatkozatból három meg­fogható tétel emelkedik ki: kötelességteljesí­tés, lojalitás és ,sisak­ harmadsorban" a jog szigorú alkalmazása. Nem titkoljuk, szerettünk volna részlete­sebb programot és határozott kijelentéseket hallani. Mert amit eddig hallottunk, az mégis csak a szokványos szólam, amit akár opportunitásból, akár megszokásból, akár az igazságügyi munkakör elnevezése miatt el kell mondani s amit eddig kevés eltéréssel el is mondott minden új igazságügyminisz­ter. Ez azonban ma nem elég. Ma a jogszol­gáltatás és általában az igazságügyi appa­rátus nem puszta büntetőjogi kérdés. Talán inkább a gazdasági és társadalmi problémák körébe sorolható, mert a büntetőjogi igaz­ságszolgáltatás gyökeres megtisztítása, a teljesen pártatlan és objektív igazságosztás visszaállítása és az elkövetett súlyos igaz­ságtalanságok jóvátétele előtt lehetetlen a társadalom nyugalmát helyreállítani — enélkül pedig nincs gazdasági talpraállás! Éppen ezért reklamáljuk a részletesebb, határozottabb igazságügyi programot Az sem lett volna baj, ha az uj igazságügy­miniszter megmaradt volna első, egyszavas programjánál s azután nyomban hozzálátott volna — az igazság uralmának helyreállí­tásához. Ha azonban már belement a részle­tekbe — anélkül, hogy a múltakért több fe­lelősséget rónánk rá, mint amennyi meg­illeti vagy meg akarnánk zavarni hivatalba­lépésének első örömnapjait — szíves­­figyel­mébe kell ajánlanunk a nagyon régen ese­dékes igazságügyi teendőket. Első és főkérdésnek tartjuk természetesen az általános politkai amnesztiát, az emigrá­­ció likvidálását és a „nem birói feladatot ké­pező" — ezek az igazságügyminiszter saját szavai — birói teljesítmények korszaka alatt keletreesett súlyos Justizmordok jóvátételét, vagyis­ a kivételes rendszabályok alapján hozott összes bírói ítéletek revízióját. Az in­ternálásokról és a rendőri jelentkezésekről ezzel az alkalommal csak azért nem emléke­zünk meg, mert az nem tartozik az igazság­ügyminiszter hatáskörébe. További teendő volna: a gyorsított eljárás megszüntetése, az esküdt­bíráskodás vissza­állítása és mindama rések betömése és hiá­nyok pótlása, amelyeket a háború és az ellen­forradalom okozott az igazságszolgáltatás rendszerében. Tanácsokkal nem akarunk szolgálni. Csu­pán emlékeztetjük az igazságügy-miniszter urat, hogy Szabó Dezső írónak "az a súlyos vádja, hogy a bírói és ügyészi kar tagjai minden más hivatalos esküt hatálytalanító esküst tettek le bizonyos társadalmi egyesü­letek kezébe — még mindig nincsen kellő­képen tisztázva. Ezt is hamarosan rendezni kell, még­pedig közmegnyugvásra, mert enélkül már előre is kilátástalan az igazság­ügyminiszter úrnak az a fogadkozása, hogy ,,a rendelkezésére álló hatalom teljes kímélet­lenségével" fogja megóvni a bírói palást szeplőtlenségét. Figyelmébe kívánjuk még ajánlani az igazságügyminiszter úrnak azt is, hogy az ellenforradalmi jogszolgáltatás­sal és jogalkotással — amelynek egyetlen forrása a bosszú alantas ösztöne, — félre­érthetetlenül szakítani kell. Föntebb azt mondottuk, hogy az igazság­szolgáltatás ma nem büntetőjogi, hanem in­kább gazdasági és társadalmi kérdés. Ezt a konzekvenciák helyes levonása okából még kiegészítjük azzal, hogy m­i ezt sajnálattal állapítjuk meg, politikai kérdés is. Azon-­ kívül organizációs kérdés, mert éppen az igazsáügyben és a belügyben helyezkedtek el azok az ellenforradalmi Csák Máték, akik­k tiszteltetik a centrális hatalmat s tesznek azt, amit akarnak, vagy amit nekik kivül álló megbízóik megparancsolnak. Mégis: föltételezve az új igazságügy-­ miniszter jóhiszeműségét s azt, hogy nem vak eszközéül szegődött a kormányzatban és a bürokráciában még burjánzó ellenforrada­lomnak, hanem tisztában van nagy tartozá­sával s ehhez képest nagy akaratot hozott magával: többet várunk tőle, mint inferioris elődeitől.­­ Ha csalódnánk, annál rosszabb az ország­nak, mert megint időt vesztett s a változáss­sal csak szaporította névtelenné váló funk­­­cionáriusainak a számát — az igazság azon­­ban már ugy sem késhet soká! A munkásság márciusi szabadságünnepe. * * Tízezrek fSívestulSsa PsaSfi Sándor szobrilisc. — „A harc elbukhat! de az eszme tovább éS.M —­ & magyar munkássá«; hittel és lelkesedés­­sel harcoS a világszabadság dalnokának — Március idusának igazi útiszepe. * * Hatalmas tfilntettf ülleg v©ms5$ végleg a Kossurth Lajos­ utcán est­k a n­épszava felé. A régen látott kép újra földerült Az ezrek, tízezrek, tömege újra végighömpölygött a pesti utcán, a paloták mély árkában, mint valami királyi folyam. Petőfi szobránál, ahová ment és ahonnan zúgó árként újra elindult a tömeg, voltaképen találkozó volt. Nem is egyfajta találkozó. Nemcsak a régi, a megmaradt bajtár­sak találkoztak össze egyetlen nagy tömegben, hanem a múlt és a jövendő, az emlékezés és a dobogó, viharzó, küzdelmes mai és holnapi élet találkoztak az érctitán körül Tenger is volt ez a nagyszerű tömeg ott a nagy folyam partján és erdő is. A szavak megzugatták, az indula­tok fölkorbácsolták és amikor elrévültek a sze­mek a jövő felé és a hit rápárásodott a tö­megre, akkor meg úgy látszott: ez a tömeg egyetlen óriási szív; ez a tömeg egyetlen óriási agyvelő; ez a tömeg egyetlen óriási száj. És ez a tömeg, ez a balsorstól megkorbá­csolt üldözöttjeit sirató, de örök hitben és kiapadhatatlan lelkesedésben egybeforrott tö­meg ezen a márciusi vasárnapon kitárta a szívét, megmutatta öntudatát és méltóságát és harsogón belekiáltotta az idő és tér végtelen­jébe: Vagyok és élni akarok! Csakugyan úgy volt A szocialista tömegek vasárnap délután kiléptek a rubrikákból, a számoszlopokból, ahová a gondos szakszerve­zeti statisztika elszámolja őket Kiléptek és megálltak a márciusi ég alatt. Azt mondták: Itt vagyunk! Mi vagyunk a szám, az óriási és végtelen, de több vagyunk ennél: mi vagyunk a cselekedet a bizonyosság, a hit az erő. Ott a téren, harmincezer homlok mögött piroslott ez a gondolat: harmincezer boldog szempár fénye ragyogott föl az égre, a maku­látlan tiszta boltozatra, a végtelen térségbe, ahová kinyújtózkodni szeretne. Mert csupa erő ez a tömeg, dinamikus erők feszülnek benne és jaj lenne a politika vakjainak, ha egyszer ezt az erőt amelyet az elkeseredés és a harag, a gyász és a gyűlölet robbanóvá gőzölt nem zárná körül az öntudat, a történelemismeret és a fegyelem hármas páncélja. És jaj lesz a politika vakjainak, ha megint elkésnek, ha az óriási kazánt megint túlfűtik, ha ezt a hatalmas szivet ezt a roppant alkotó­erőt ezt a végtelen gátakat szakgatni tudó energiát megint nem értik meg, megint szá­mításon kívül hagyják, megint nem használ­ják föl. Ez a vasárnapi zarándoklás, ez a vasárnapi tüntetés nem mutatta meg az egész mélysé­get, az erő egész síkját a tömegakaratnak, a tömegek célkitűzésének minden oldalát. Ez a hatalmas tömeg csak egyik batailonja volt annak a roppant tömegnek, amely ebben az országban, ennek az országnak minden zugá­ban várja az idők meghaladását és a jövendőn, a jövendőért dolgozik. De ez a tömeg a dol­­gozó Magyarország hangját süvöltötte végig a budapesti utcán és a dolgozó Magyarország, hitét és lelkesedését lobogtatta meg. Erre a napra sokáig ráemlékezünk! Zarándoklás a Petőfi-szoborhoz* Az idő kegyelmes volt A ködrongyokat dél­­ felé szétkergette a nap. Az utcák, a házak szintén tisztábbak lettek, mintha megmosdottak volna a márciusi napfényben. Ragyogtak az utcák és az embereket jókedv derítette. A Rákóczi-utcn­ a Kossuth Lajos-utcán, a Dunaparton, a Petőfi-, tér felé vezető utak valamennyien elevenebb és pezsgőbb volt az élet. Itt­ is, ott is föltűntek is­merős csoportok, régi arcok a régi időkből, fia­talok, asszonyok, diáksorban levő gyerekek és minél közelebb jutottunk a Petőfi-térhez, az ut­­­cák annál zsúfoltabbak lettek, sűrűbbek az em­­berrajok, gyorsabbak a lépések, mintha mágnes -vonzotta volna az odavonuló embercsoportokat A kültelkekről, a környéki községekből nagyobb­ csoportokban vonultak be a munkások. A­ hosszú, kimerítő út sem törte meg a zarándoklói munkáscsoportok derűjét. Itt is, ott is fölhang­zott a kiáltás, ahogyan átszóltak egymásnak­ az emberek: — Elvtárs, együtt vagyunk! — Együtt is maradunk, elvtárs! A munkásság koszorúja Petőfi szobrán. . A szociáldemokrata parlamenti frakció és a M­iVépssana-szerkesztőség tagjai testületileg vo­nultak a Petőfi-szoborhoz a Rákóczi-úton és a Kossuth Lajos-utcán át Amikor az útvonal fe­kete embertömegébez fölvillant a koszorú piros szalagja egyre többen és többen csatlakoztak a menethez és a Kossuth Lajos-utcát a sűrű­­tömeg már egészen belepte. A Piarista-utcát ig

Next