Népszava, 1924. március (52. évfolyam, 51–75. sz.)
1924-03-01 / 51. szám
ute. . t k * Levente-egyesületed céljára egy fillért sem szabad adni az állam jövedelméből. Várnai Dániel: Elismerem, hogy az államnak nemcsak érdeke, de kötelessége a társadalmi egészségügyet a sport terén is szolgálni s a magam részéről szívesen megszavaznám a tárgyalás alatt álló javaslatot, amely az országos testnevelési alap visszaállításáról rendelkezik. Ámde a kultuszminiszternek az 1921. évi testnevelési törvényre vonatkozó végrehajtási rendelete ezt lehetetlenné teszi számomra. Úgy látszik, a kultuszminiszter ezúttal csinált valami jót és azt másoknak a keze elrontotta. A javaslatnál megragadom az alkalmat, hogy megmondjam: képtelenség és tűrhetetlen az, hogy milyen enyhén adóztatják meg a lóversenyt. Ezért van az, hogy a testnevelési alap ebből az adójövedelemből mindössze 10%-ra számíthat. A totalizatőr adója mindenestől 20.5%. Tulajdonképen 23.5% volna, de a földmivelésügyi miniszter a hatalmas, a nagyforgalmú totaling eddig még egy fél percentnyi forgalmi, adót se engedett el. A totalizatőr 20.5% adójából 6% megmarad a versenyt rendező egyesületnek, 4.5%-ot kap a lótenyésztési alap, 88/a-ot a testnevelési alap és 2%-ot a fővárosi szegényalap. Miután a totalizatőr forgalmában sok milliárd szerepel, a totalizatőrt legalább 30%-kal kellene megadóztatni. Amíg a totalizatőrt annyira kímélik, a szegény sportegyesületektől vigalmi adó és rendőri díjak címén majdnem egész jövedelmüket elveszik. A testnevelési alap voltakép nem is kapja meg a 8%-ot, mert ennek felét a pénzügyminiszter pályaépítésre adja a gazdag Lovaregyletnek. A Magyar Lovaregylet a szegény országtól sok-sokmilliót kap nemzeti ajándékképen. 1924 .árcius 1. »EFIXAVA ezessenek. A munkásság teljes testi leromlottságban van, a háború alatt és azután a munkaifjúság annyira tönkrement, hogy elsősorban szociális és egészségügyi védelemre van szüksége, nem sportolásra. Előbb fel kell építeni az anya- és csecsemővédelmet, a gyermekvédelmet, hogy olyan gyermekeket nevelhessenek, akik akalmasak asportolásra. A munkásifjúság 99%-a most nem alkalmas a sportokra. A testnevelés előtt a munkásifjak megélhetéséről kell gondoskodni. A kormány terve szerint majdnem kizáróan csak a munkásifjúság van kiszolgáltatva a sportolási kényszernek. Hiszen az ismétlőiskolák nem mentesítenek a kényszersportolás alól. A munkásgyerek azért marad ki az iskolából, hogy kereset után nézzen. A gyermekmunkások egyébként is általában napi 10 órát, a falun ennél is többet dolgoznak, ilyen hosszú munkaidő után a munkásgyemeknek pihenésre van szüksége, arra, hogy szabad idejét olvasással vagy szórakozással töltse el. Az ellen pedig tiltakozni kell, hogy a heti munkában agyongyötört munkásgyermek vasárnap délutánját legyen köteles föláldozni a kényszersportnak. A gyermekmunkásokat kifárasztja az, hogy többnyire a környékbeli falvakból kell hosszú utat tenniök a fővárosba. Helytelen, hogy a Testnevelési Tanácsban a munkássportegyesületeknek egyetlen képviselője sem foglal helyet, holott a munkássportegyesületek elég jelentékenyek volnának ahhoz, hogy a tanácsban szavuk legyen. Az is helytelen, hogy amikkor a javaslat céljára a nemzetgyűlés bizonyos összeget megajánl, külön társadalmi akcióval is gyűjtést rendezzenek a testnevelési kényszer érdekében. Általában, ami terhet a testnevelési törvény végrehajtási utasítása a munkásifjúságra nézve előír, azt parancsolóan mondja ki, amíg azokat az előnyöket, amelyek e rendeletekből a munkásságra hárulhatnának, csak a „lehetően” szóval támasztja alá. A munkásságra háruló terhek kötelezők. .Viszont nincs kötelezően kimondva, hogy a vállalatok kötelesek fürdőket, uszodákat, munkásvédelmi intézményeket létesíteni. Hogyan fogják így kényszeríteni a gyárakat és iparvállalatokat, hogy ilyen berendezésekről gondoskodjam •XV.. Parkas István: Még a védőkészülékeket sem rendezik be! — Egységespárti hangok: Hát Csepelen?! — Várnai Dániel: Csepelen kívül még nagyon sok gyár van! — Vandák János az egységesek felé: Nézzek meg Salgótarjánt vagy Tatabányát! Kéthly Anna: Sokezer ipartelepen egészségügyi és munkásvédelmi berendezkedéseknek halvány árnyéka sincs. A vállalatokat kényszeríteni kell ilyen intézmények létesítésére. Hasonló a helyzet a fővárosnál. A Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete két évvel ezelőtt a népjóléti miniszterhez fordult, hogy az egyesület, részére eszközöljön ki irigyen vagy olcsó fürdőjegyeket. A népjóléti minisztertől választ sem kaptunk, hasonlókép válasz nélkül maradt a főváros közoktatásügyi ügyosztályához intézett kérésünk, hogy az egyesület részére játszótereket adjon. (Dinich ) De még milyen véletlen! Szerencsés véletlen, kérlek, rendkívüli szerencse rám nézve! — rikácsolta a másik boldogan és valóban látszott, hogy örül. S a nevetése ritmusára nagyokat rántott, az író karján. — Kérlek alássan — folytatta — talán tudod, hogy a feleségemnek holnapután lesz a születésnapja. Kis estélyfélét adok a tiszteletére, ami illik is jó férjnek, ugyebár" és egyéb apróságokkal is meg fogom lepni őt és éppen veled találkozom! Mert rólad eszembe jut, hogy ... ne haragudj kérlek, tudom . . . egy ilyen híres ember, mint te, de... osztálytársak voltunk és ne haragudj, kérlek szépen!... pár sort, ha szíveskednél, ha kegyeskednél erre az ünnepi alkalomra és bocsáss meg... én is szívesen állok rendelkezésedre... a vacsorára személyesen hozod el és én majd fölolvasom... diszkréció, kérlek !... Az író először csodálkozó képet, vágott, majd rájött, hogy csodás véletlen küldte neki is ezt az embert, aki utóvégre is iskolatársa és nefes pénz kell... eh! mit!... és nyersen, kereken kimondta: — Nézd, remélem, tudod, hogy én nem foglalkozom ilyesmikkel; nevetséges, de kissé talán kötelességemnek is tartom, ... hogy te olyan jó számoló voltál az iskolában... és — nekem is kell a pénz, hát, kétszázötvenezer és hamar után magam viszem el. Jó 2— Ezer hálás köszönet, kérlek. Igaz, hogy elég szép pénz az egy szegény tőzsdésnek ebben a végnélküli besszben, de azért köszönöm! Tudod a lakásomat! Szervusz,kérlek,szervusz! Még utoljára jól megrázta az iró karját, azután elszaladt. Az iró visszafordult. Fölérve a szobájába, ahol égett a villany, azonnal, kabátban nekiült. Amikor a tollat bemártotta, hangosan elnevette magát. — Ez pénzt is ad, meg — témát is! ha-ha-ha!... Aztán irni kezdte a megrendelt fölköszöntőt. — „Életem pompázó, sudár májusfája " Ödön' egy végespárti tornatanár. ..A főváros ad játszótereket!" — Vancsik János: ..Az állatkertben egy nagy port'.'.izket!"') Kinek lehet kifogása az egyesület ellen .' (Rothenstein Mór: „Talán nem elég hazafias !!" — Klárik Ferenc: „Az a baj, hogy proletárok gyermekei!") Veszedelmes, hogy s, rendeletben említett lajstromozási ívek a vallás iránt érdeklődnek. Miért kell ilyen megkülönböztetés, miért hintik el a gyermekek között a felekezeti viszály magvát? A magyar cserkészszövetség csak azzal a föltétellel volt hajlandó elismerni a munkásgyerekek csrkészcsapatait, ha a Munkások Gyermekbarát Egyesülete külön csapatokban szervezi a zsidó és külön a keresztény gyermekeket. Ennek a föltételnek nem tehettünk eleget. A cserkészszövetség szabályzata kimondja, hogy a cserkész minden cserkészt testvérének tekint. Nos, mi sem akartunk egyebet. A munkásság részére szabad időt kell adni, lehetővé kell tenni, hogy elég testi ereje legyen a sportolásra. (Peyer Károly: „Adjanak nekik ennivalót és rendes munkabért!") A javaslatot nem fogadom el. Ezután Petrovácz Gyula wolffista beszélt és anélkül, hogy elnöki rendreutasításban részesült volna, arra a kijelentésre vetemedett, hogy „az előtte szóló megfeledkezve női méltóságáról, a szocializmus ideológiájával vallási térre vitte át a kérdést". (Fölkiáltások a szociáldemokratáknál. ..Ohó! Micsoda hang ez!" „Nincs a városházán!") A wolffista hasonló szellemi nívón fűzte tovább „elme"-ínttatásaik Amikor — úgymond — a sportba bekerültek azok az idegen elemek, akik mindent kalmárszellemben csinálnak, akkor üzletté lett a sport. (Sali Endre: „Arról beszéljen, hogy milyen kalmárszellem van a városházán, miért olyan drága a villamos?") Szóló beszédét azzal fejezte be, hogy a testnevelési alapból juttassanak a cserkészeknek is. A javaslatot elfogadta. Rothenstein Mór elvtárs szólalt föl ezután. Rothenstein Mór elvtárs beszéde. Rothenstein Mór: Petrovácz azzal kezdte beszédét, hogy Kéthly Anna képviselőtársunk megfeledkezett női méltóságáról, amikor arról beszélt, hogy helytelen vallás szerint különbséget tenni a gyermekek között. Honnan veszi Petrovácz ezt a merészséget? (Kláris, Ferenc: „Ezt a durvaságot!" — Sütő József: .J És ezt az elnök nem veszi észre?") Ha Kéthly Anna olyasmit mondott volna, ami nem méltó egy képviselőhöz, az elnök bizonyára figyelmeztette volna. (Petrovácz hébegye-dadogva próbálja letagadni, amit Kéthly elvtársról mondott.) Az bizonyos, hogy az ilyen kijelentések csak Petrovácsékra jellemzők. Rátérve a testnevelésre, helyes cselekedet, ha azt az elemi és középiskolákban kötelezővé teszik. A jelen javaslat csak kiegészítője az 1921. évi testnevelési törvénynek, úgyszintén a január 31-iki rendeletnek. A testnevelést higiénikus berendezéseknek kell megelőzniük. Hogyan menjen testet edzeni az a munkás, akinek nincs pénze, hogy tisztasági fürdőt vegyen? A főváros nem gondoskodik olcsó fürdőkről. (Ellentmondások a Wolff-parton.) Ehelyett, az értékes forrásvizet elpocsékolják, a Dunába engedik, hogy a fürdőtulajdonsok tovább zsarolhassák a fürdőzőket. Ez hasonlít az argentínai esethez. Argentínában ugyanis mozdonyfűtésre használják a búzát, hogy a nagy kínálat le ne szorítsa a búzaárakat. Igaza volt a kultuszminiszternek abban, hogy az ifjúság a háborúból hetegben került ki. A demokratikus testnevelést a miniszter úgy képzeli el, hogy a azt mindenkire kötelezővé teszi. Akkor minek a vallás szerinti megkülönböztetés? A Magyar Atlétikai Club, amely a klubok között úgynevezett előkelőségi szempontokból az első helyen áll, nem ilyen finnyás, mert tagjai, között van egy zsidó húsiparos is. Hogyan képzeli el a miniszter az üzemi vagy vállalati testnevelő szerveket? Hiszen a munkások a város különböző részeiben laknak s csak szabad idejüket, vagyis a vasárnapot használhatják föl sportolásra. Hogyan lehet a munkásokat gyűjtőhelyekre kommandírozni, tekintet nélkül arra, hogy hol aaknak? Ki téríti meg nekik a vilamosköltséget? (Saly Endre: „Ha akár elmegy, de kényszeríteni nem lehet!"). Noha eddig is léteztek munkássportegyesületek, a jelen törvény életbeléptetésével a meglevő munkássportegyesületeket nem hajlandók elfogadni, mert a rendelet szerint csak azok a sportegyesületek kapnak kedvezményeket és csak azoknak az alapszabályait hagyják jóvá, amelyek a kormányszellem értelmezése szerint „hazafiasak". Ez nagyon támfogalom. Mi, szociáldemokraták, azt mondjuk, hogy jó hazafiak vagyunk. Önök valószínűen mást mondanak. (Saly Endre: „Aki bombával dolgozik, az a jó hazafi!" — Petrovácz Wolff-párti: „Magyarok vagy magyarországiak?" — Várnai Dániel a közbeszóló Wolff-párti felé: „Petrovácz magyar vagy rutén!") A hazafiság körül széles vita indulhatna meg. Nem mindig a többségnek van igaza. A Testnevelési Tanácsban csupán a munkásság nincs képviselve. Hát ez demokrácia?! Ha azt akarják, hogy a munkásságnak bizalma legyen a tervbe vett intézkedések iránt, akkor ezekbe beleszólást kell engedni a munkásságnak is. (Klárik Ferenc: „Azt küldik be a tanácsba, akit jónak látnak! Demokratikusan kell megszervezni!" — Egy wolffista: „A tanács nem politizál!" — Saly Endre: „De politizál a Levente Egyesület!") Másik kifogásom a javaslattal szemben az, hogy olyan nemes cél érdekében, mint a testedzés, igénybe kívánja venni a totalizatőr és a bukmékerek bevételeit.. Jogosan kifogásolható egy erkölcsös és egy erkölcstelen intézmény összefoglalása. Hiszen a totalizatőr és a bukméker intézményét el kellene törölni. Ezek az intézmények csak alkalmat nyújtanak sok embernek bűnözésre. Ha régen eltörölték volna ezeket, sok exisztencia nem ment volna tönkre. A totalizatőrnek semmi köze a lótenyésztéshez. Ha a testnevelést ezekből az intézményekből akarják táplálni, akkor a totalizatőr és a bukmékerek intézményét még jobban alátámasztják. A szociáldemokraták már ebből a szempontból sem akceptálhatják a javaslatot. A javaslatnak nagy hibája, hogy bizonyos esetekben megbénítja a munkások szabadságát. Bérharcok esetén a szűkkeblű munkáltatók a munkásokkal szemben kijátszák a munkavédelmi osztagokat. Úgy látom, hogy a mostani javaslatban tervezett akció a munkavédelmi osztagok számára karhatalomról gondoskodik. (Propper Sándor: „Hivatalos sztrájktörő testület!" — Zai és ellentmondások az egységes párton.) Lehet, hogy a kultuszminisztert nem vezette ilyen szándék, de ez egymaga nem használ. A javaslat csak akkor vezetne eredményre, ha a munkás nem volna kénytelen üres gyomorral és gondterhelten menni a sportgyakorlatokra. A javaslatot nem fogadom el. Ezután Gömbös Gyula, (fajvédő) szólalt föl. A kormányt, nem tartja alkalmasnak az ország vezetésére, ezt a javaslatot azonban elfogadja. Nem érti, hogy a szociáldemokratáik miért szólnak a javaslat ellen, holott itt tömegnevelésről van szó. (Propper Sándor: „A sorrend! Előbb kenyeret kérünk!") A fősúlyt a vidékre kell helyezni. Az olympiádot másodrangú kérdésnek tartja. Csak azok menjenek ki az olympiádra, akik méltóan képviselhetik a magyar sportot. A sportban egyébként a professzionizmus híve, mert az álamatőrizmust erkölcstelennek tartja. Helyteleníti azt, hogy csak Levente-egyesületeiket alapítsanak, mert vannak olyan sportegyesületek is, amelyeknek a tömegsport terén nagy érdemeik vannak. Mint katona mondja, hogy uniformisban sportolni nem lehet. Sokkal szívesebben látná ő a munkásokat délutánonként, sportpályákon, mint a szakszervezetekben. (Fölkiáltások az ellenzéken: „A belügyminiszter a munkássportesgyesületek alapszabályait sem hagyja jóvá!") Sürgeti egy nagyszabású magyar Stadion fölépítését. A javaslatot, elfogadja. Ezután Várnai Dániel elvtárs szólalt föl.