Népszava, 1924. március (52. évfolyam, 51–75. sz.)

1924-03-28 / 73. szám

özvegy, a szülők vagy a nagyszülők 8—9060 ko­­­ronát kaphatnak legföljebb, 1—1 gyermek 6500 koronát, az özvegy a gyermekkel együtt legföl­jebb 25—26.000 koronát, vagyis valamivel töb­bet, m­in­t öt kiló kenyérnek a® árát egy egész hónapra. Április 1-től azonbara már új világ lesz, ak­kor a támaszától megfosztott apa és anya, a kenyérkeresőjét vesztett özvegy már 70—77.000 koronát kap egy hónapra, a gyermekek 58.250 koronát, az özvegy anya a gyermekeivel együtt április 1-je után már 233.000 koronát kaphat egy hónapra — természetesen csak akkor, ha legalább három árvája maradt s ha az elhunyt­nak a keresete a kártalanítás alapjául beszá­mítható javadalmazás legmagasabb lisa elérte. Ez esetben már majdnem két kiló ke­nyeret kaphat naponta a kenyérkeresőjétől megfosztott család. Hogy világosan tudjuk értékelni ezt a bal­eseti kártalanítást, meg kell állapítani, hogy, azok a járadékok, amelyeket április 1-ig fizetett a pénztár, az 50% -on aluli munkaképességcsök­kenésű sérülteknél 43e/s-szerese, az 50%-on fö­lüli rokkantaknál s az elhunytak hozzátartozói­nál pedig 187%-szerese az 1907—18. évben fize­tett járadékoknak, ugyanakkor, amikor az élet­tartás költségei azóta 15.000—16.000-szeresre emelkedtek. De miért és kiiek takarékoskodik a népjóléti gondoskodás ily módon a munka áldozatai­nak a rovására? Al'Jadferas, a munkásbiztosításban járatlan jó­hisv­eaaű emberek bizonyára azt fogják­­mon­dani mindezek olvastán: no igen, az állam, biz­tosan­ adna, de hát tudjuk, hogy lehetetlen töb­bet adnia. Ez azonban nagyon szolgos téve­dés. Az állam nem ad egy fillért sem a baleseti kártalanításhoz, mint ahogy a betegségi bizto­sításra sincs egy fillérje sem, de ma­ is kell a baleseti kártalanítás költségeihez semmivel sem­­hozzájárulnia. A baleseti kártalanítás költségeit a munkáltatóknak kell födezniök,. S ez nem jótékonyság, nem is úgynevezett jó­léti intézkedés, hanem törvényes kötelezettség, amit­, ha speciális törvényben nem volna sza­bályozva, az általános polgári jog alapján meg­ítélnének a bíróságok minden esetben. Ez alól a törvényes kötelezettség alól men­tesiti* al népjóléti.g»H doekod 4&.a ,munkáltatókat i f j­araikot, .semmivel 86B1 r^ndo­rolha-tó alacsony­összegeksxMi állapítja meg a kártalanítási ösz­szegeket , amikor törvény ellenére disztingvál az 50%kör aluli és az 50%-on fölüli munka­képesség csökkenéseknél alapul veendő kártala­nítások összege között. S ez a mentesítés nem csak­ azt­ jelenti, hogy a sérültek és a hozzátar­tozók mehetnek világgá, de jelenti azt is, hogy a mun­káltatók gyárthatják vígan a nyomoré­kokat, nem kell gondolniuk a balesetek elhárí­tására, mert a balesetek következményei nem okoznak nelkik számbavehető anyagi gondokat Az autonómia nélküli munk­sbiztosítás év­ről-évre, hónapról-hónapra tovább züllik s mindinkább értéktelene­bbé, válik a munká­sokra. A­ betegsegélyezés a befizetett járulékok ellenében csak gorombászodást s legföljebb még nyomorúságos alamizsnát nyújt a biztosí­tott munkásoknak, a balesetbiztosítás pedig a munkáltatóknak minden anyagi károsodástól való biztosításává vált a munkások megvé­dése és kártalanítása helyett Mit gondolnak a dunaparti minisztériumiban népjólétet csináló urak­, m pedilig törheti még egy önérzetéről tel­jesen le­­sem mondott munkásság az ilyen „népjóléti" gondoskodást?... Vádirat tat emigráns e*­ ellen. Megemlékez­tünk már arról, hogy a budapesti ügyészség Garami Ernő és Buchinger Manó elvtársak el­len, nemkülönben még más emigránsok ellen vádiratot készített, amelyben a magyar állam és magyar nemzet megbecsülése ellen elköve­tett bűntettel vádolta me­g nevezetteket E Kün­perben Garami és Bachinger elvtársak ügyük képvisel­tetésével megbízták dr. Györki Imre ügyvéd elvtársat. Dr. Györki elvtárs a buda­pesti törvényszékhez intézett beadványában, amikor bemutatta az ügyvédi meghatalmazá­sát egyben, kérte, hogy a vádiratot részére kézbesítsék ki, hogy módjában legyen megis­merni a vád anyagát A törvényszék vádta­nácsa most arról értesítette Györki elvtársat , hogy a vádiratot csupán a terhelteknek kézbe-­­­sítheti ki, a védőnek való kikézbesítést célzó kérelmet pedig elutasította. Bár dr. Györki Imre elvtárs mint védő Garami és Buchinger elvtársak intenciójának megfelelően nem óhaj­tott a vádirat ellen kifogást beadni, mégis tart­­­hatatlannak tartjuk, hogy akkor, amikor a ha­tályos törvény értelmében a terhelt távolléte seem a vád alá helyezést sem a főtár­gy­alás­t nem gátolja meg, a hatályos törvény ••• rendelkezésé­vel s­zeges ellentétben álló bűnvádi perrendtar­tásra való hivatkozással gátolják meg azt is, hogy a vádat­ az terheltek. vsgy: a .védpik meg­ism­erhüfe. - NÉPSZAVA 224­ márciu­s 58. Csöndes vita a középiskolákról, vilmos Jelenetek az uj alelnök körül. .*. * Bethlen beterjesztette a körcsöntigyi javaslatokat. terelnök*', elnüki rendreutasitás és — kicsit a vihar. — A honvédelmi miniszter Győrffy őrnagyhadbírói mult­áról. A nemzetgyűlés csütörtökön folytatta a középiskolai reformról szóló vitát. A napirend után a miniszterelnök beterjesztette a kölcsön­ügyi javaslatokat, amire vita támadt akörül, hogy ezeket a nagy horderejű javaslatokat amelyekben a kormány szinte diktatórikus hatalmat kíván a maga számára, mely bizott­ságok tárgyalják. És e vita közben kitört a vi­har, mert a nemzetgyűlés új alelnöke, Zsitvay Tibor, rendreutasította az ellenzék egyik szó­nokát amiért ha az ellenzéki képviselő föl­kérte a miniszterelnököt, hogy „engedjen mar­kács álláspontjából". Az új alelnök, aki az elnöklétnek ezt a­­ legújabb módszerét több­ízben alkalmazta, hasonló rendreutasításokkal még jó egynéhányszor vihart idézett föl. A meg-megújuló viharok után, az ülés végén a honvédelmi miniszter válaszolt Gömbös Gyu­lának arra a régebbi interpellációjára, amely­ben a fajvédő vezér az „Isten vele, Mihályi­hoz címzett Győrffy őrnagyhadbirónak régi állásába való visszahelyezését kérte. A hon­védelmi miniszter megállapította, hogy Győrffy őr­nagyhadbiró még az „Isten véle, Mihályi­esetet megelőzően is rászolgált már a dorgá­lásra. Győrffyt tehát nem hajlandó régi állá­sába visszahelyezni. Néhány perccel 11 óra után nyitotta m­eg az ülést Leitovszky elnök. Engedélyt kért arra, hogy mivel a jegyzők közül többen nincsenek jelen,­ő maga láthassa el az elnöki teendődet Erre fölállott Gömbös Gyula, kifogásolta a jegyzők távollétét és kijelentette, hogy a távol­levő jegyzők remélhetően levonják a konzek­venciát abból, hogy milyen kínos helyzetbe hoz­ták a nemzetgyűlést. Ezután a pénzügyi bizott­ság egy megüresedett tagsági helyét töltötték be szavazás útján. Majd a napirend szerint kö­vetkezett­ ­ - a Középiskolai reformról főz­ött T­im-Tá­slat "általános" vitáj­ána­k­­ folytatása.­Lukács György egységespárti volt az első fölszólaló. Fejtegette, hogy a humanista gim­náziumnak és a reáliskolának egyaránt a fő­iskolára való előkészítés a célja, de amíg a gim­názium valamennyi főiskolára képesített, ad­dig azok, akik a reáliskola nyolc osztályát vé­gezték, csak a műegyetemre mehettek vagy a természettudományi tanári szakokra készülhet­tek. A pályaválasztás problémáját teh­­át a gyermekeknek már 10 éves korukban kellett vállalniuk. Ezt a javaslat megszünteti. Szüksé­ges a jó tanárképzés és gondoskodni kel a kész tanárok továbbképzéséről is. A középiskolák túlzsúfoltságának oka a hibás minősítési tör­vény, amely a jelentéktelenebb pályákat is a középiskolai képesítéshez köti, holott ezekhez a polgári iskola is elegendő alapot adna. Na­gyon fontosnak tartja az egészségtan kötelező tanítását egy alsó és egy fölső osztályban. Vé­gül szerves törvényjavaslatot sürget­­ a tuber­kulózis, a venereás betegségek és az alkohol tö­megpusztításainak leküzdésére. A javaslatot elfogadta. Eőri-Szabó pártonkívüli ellenzéki szólal föl ezután. Helyesebbnek látta volna, ha a javas­lat, helyett a miniszter a népoktatás reformjá­ról gondoskodik. A háromtípu­sú középiskolát fölöslegesnek tartja és a különböző középisko­lák rendszeresítése csak növeli majd a kompli­kációt Attól tart, hogy ha a javaslat törvény­erőre emelkedik, megkondul a harang a régi humanisztikus gimnáziumok fölött amelyeket a főiskolák elvégzéséhez szükségesnek tart­ó javaslatot nem fogadta el. Ekkor a vitát félbeszakították. A miniszterelnök beterjesztette a külföldi kölcsönnel, illetve a szanálási akcióval kap­csolatos törvényjavaslatokat így: az államháztatás egyensúlyának helyreál­lításáról, a jegybank létesítéséről, a belső köl­csönről, az Olaszországgal kötött pénzügyi egyezmények becikkelyezéséről, a francia hite­lezőkkel szemben fennálló magyar tartozások fizetési halasztása tárgyában kötött szerződés becikkelyezéséről szóló javaslatokat. Kérte, hogy ezeket a javaslatokat, valamint a cseh­szlovák köztársasággal kötött kereskedelmi egyezmény becikkelyezéséről szóló, már régeb­ben beterjesztett, de még le nem tárgyalt ja­vaslatot az osztályok mellőzésével utasítsák a pénzügyi, közgazdasági és közjogi bizottságok­hoz együttes letárgyalás céljából. A szanálási javaslatok beterjesztését az ellen­zéki oldalon, különösen a fajvédőknél, zajos közbekiáltásokkal fogadták. Tilain odakiáltott a miniszterelnöknek: Gratulálunk ehhez, há­rom évi munkájuknak ez a dicső eredménye! — Eckhardt Tibor: Vád alá kel helyezni a kor­­mányt! — Az elnök rázza a csengőt majd ami­kor elült a zaj, Baross János pártonlkerü­lt ellen­zéki javasolja, hogy a beterjesztett köl­csönügyi javaslatokat mivel ezek külügyi szempontból is fontosak, a nemzetgyi Pée kül­ügyi bizottságáéval is tárgyaltassák le. Ekkor Bethlen miniszterelnök állt túl kió lábra, de az ellenzéki oldalon újra kitör a zaj és a miniszterelnök percekig nem tud szóhoz jutni A miniszterelnök mosolyogva ál a he­lyén. — Szilágyi Lajos Bethlen felé kiált: Maga sem mosolyog már sokáig! — Nagy Ernő Beth­­­len felé: És önök még Károlyira merik mon­dani, hogy:hazaáruló! —* Az elnök állandóan rázza a­ csengőt de miniszterei­nek a sarno zajban. * Így Csupán azt hallani, hogy a miniszterreblöls Ba-­­ross János indítványának efretasítását kért A­ többség természetesen a miniszterelmök kiváló­ságának megfelelően dönt Horváth Zoltán át­kiált a jobboldal felé: Már kezdik a diktatúrát! — Majd újra Baross János szólal föl és a­zt ja­­vasolja, hogy legalább a csehszlovák köztársa­sággal kötött, kereskedelmi egyezményről szóló törvényjavaslatot tárgyaltassák a külügyi bi­zottsággal is. — A miniszterelnök állandóan mosolyog. — Szilágyi Lajos Bethlen felé: Mit nevet folyton! Bűneinek tudatában nevet? Az em­SS vihart idte el B. Horváth Zoltán ugyancsak a szóbanlévő ja-­­vaslatnak a külügyi bizottság által való fötár­gyalását kívánja és azt kéri a miniszterelnö­­köt, hogy engedjen makacs állá­spontjából . Zsitvay alelnök erre a „makacs" kifejezés miatt rendreutasítja Horváth Zoltánt, amire kijön­ a vihar. Az egész ellenzék fölzodul az imiffiésnek e módja ellen és a fölháborodás zaja egyre erősebbé tesz* Friedrich István Zsitvay alelnök felé kiált. Hogy lehet igy elnökölni! Pártelnök! — Poldl Gyula: Régi munkapárti stílus! — Pitc­er h'­nü: Enyhe volt, a jel­ző, hogy makacs a miniszter-­­elnök! — Ulain Ferenc: Szolgalelkűség, amit az alelnök csinál! — A?, egységespártiak termé­szetesen Zsitvay alelnök védelmére kelnek és az elnök hiába rázza a csengőt a csönd nem áll helyre. A nagy zajban nem hallani az egyes képviselők hangját Varsányi Gábor kormány­párti orgoványi képviselő egyszerre fölugrik a helyéről, a padra csap és az öklét fenyegetően rázza az ellenzék felé. — Fölkiáltások a szociál­demokratáknál az orgoványi képviselő felé: Mit rázza az öklét, mit fenyegetődzik? — Esz­­tergályos János: Pfuj, pfuj, Orgovány, ezé-­ gyelje magát! Amikor a zaj vésk­ü­l ki,'-sé elül. Horváth Zol­­­tán folytatja fölszólalóját. A benyújtott törv­­ényjavaslatok — mondotta — oly fontosak, hogy közönséges szavazással, az egységes párt számbeli fölényével azokat elintézni nem lehet A miniszterelnök tegye lehetővé, hogy a javas­latokhoz az ellenzék is megfelelő módon hozzá­szólhasson. Ha a miniszterelnöknek nem­ ez a fölfogása, akkor elintézheti az­ egész kölcsön­ügyet az egységespárti vacsorán. Ismételten kéri tehát, hogy a minisztereknek engedjen makacs és konok fölfogásából. Zsitvay alelnök erre ismét rendreutasítja a szónokot, amiért újra kitör a vihar. Végül Bethlen Baross János második indítván­yának is elvetését kéri és a többség ilyen értelemben határoz. „Komoly és pártatlan elnöklésre volna szükség." Szilágyi Lajos ezután a házszabályokhoz kért szót Rámutatott arra, hogy a szólás­jogot a nemzetgyűlés házszabályai megvédik és az el­­­enzék respektálni kívánja a házszabályokat De­ arra volna szükség, hogy komoly és pártatlan elnökléssel a házszabályokat párttekintetre való tekintet nélkül megvédjék. Fejtegette, hogy a szerdai ülésen sem szolgáltatott okot arra, hogy az elnök őt rendreutasítsa, amiért a kormánya­zatot kétszínűnek és alakoskodónak mondatá k­i. Ugyanekkor azonban az egységespárti oldalról durva sértéseket zúdítottak feléje, anélkül, hogy a sértegetőket az elnök rendreutasította volna. A gyorsírói jegyzetekből fölolvassa azo­­kat a sértő kifejezéseket amelyeket az egysé­*­gespárti oldalról zúdítottak feléje, amiért a* „kétszínű ás alakoskodó kormányzatról" ter­jesztett elő interpellációt Az elnök e gyalázko­dásokkal szembeni neon védte meg őt. (Zsitvay alelnök megjegyzi, hogy Szilágyi szerdai inter­pellációja alatt nem ő elnökölt.) Szerdán, tehát az interpellációja közben nem egyes képvise­­­lők, hanem az elnök bontja meg­­ a rendet

Next