Népszava, 1924. március (52. évfolyam, 51–75. sz.)

1924-03-08 / 57. szám

LSI, évf. 57« a. ^ BucäagsesS» 1924 március 8, szemtoat Mpol 1O0ŰÍ fcm»ona, ~ BT _ ~~~ AZ ELŐFIZETÉS AEA: Negyed évre 64.030 K — külföldre lM.OOfl K Egy hóra .. 20.000 K — külföldre 69.0flO K Ausstriában egy hóra als.oao magyar K EGYES SZÁM AEA: Magyarországon lOOO kor., Jugoszláviában 3 dinár, Ausztriában hétköznap ;19M) osztr. kor., vasárnap ZXS osztr. kor. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—S3 és József J­ M) » VALLÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 6 SZ. (Telefon: József 5—SJ­ós József 3—32) Csak egy­­kis A népjólét erélyes és kedélyes minisztere pénteken kénytelen volt a nemzetgyűlésben nyilatkozni legújabb „népjóléti" intézkedésé­ről, a visszaható erővel bíró lakbéremelésről, erről a nem sejtett rémről, amely mintegy leshelyből rohan most elő, h­ogy kétségbe­ejtse a drágaság mindent elnyelő hullám­hegyeivel küzdő lakosságot. Ez a „vissza­menőlegesség", mint a mai kormányzati rendszer új és minden téren alkalmazásba kerülő kisegítő módszere, kezd valóban két­ségbeejtő lenni. A pénzügyi kormány vissza­menőleg emel cukor, gyufa, szesz, olaj, ben­zin kincstári részesedéseket, a város vissza­menőleg emel gáz-, villany-, vízdíjakat és most a kormány jön és a szegény háztulaj­donosok számára visszamenőleg emeli a februárban már lefizetett lakbéreket, mert — időközben — leromlott a korona értéke. A népjóléti miniszter formás kis „objek­tív" beszédben igyekszik megvédelmezni a háztulajdonosok érdekeit és a kormány állás­foglalásának jogosultságát, rámutatva arra, hogy ez a visszamenőleges házbér­emelés törvényes alappal bír,­ mert hiszen az elmúlt évben kiadott és a ma is érvényben levő lakbérszabályrendeletben már benne f­og-láltatik, hogy amennyiben a korona értéké­ben változások állanak be, ez a tulajdonos­­kárára nem szolgálhat. Ez a teljesen homá­lyos meghatározás, amelyből senki sem­ ol­vashatja ki azt, hogy a kormánynak a ren­delet arra ad jogot, hogy a háztulajdonoso­kat visszamenőleg kárpótolja egy új rende­lettel, ez az erkölcsi alap, am­elyre a nép­jóléti miniszter annyi fölényességgel helyez­kedik, megállapítván, hogy nincsen szó semmi, nóvumról, nincsen szó újabb lakbér­emelésről, csupán egy már­ érvényben levő rendelet egyik pontjának végrehajtásáról. Ezzel szemben egész határozottsággal állít­juk, hogy a bérelt lakásokban lakó, az élettel nehéz küzdelmet folytató százezrek, a silány bérekért dolgozó tömegek, az ipari és keres­kedelmi élet kisexisztenciái, még ha betanul­ták is a kormány novemberben kiadott lak­bérrendeletét, álmukban sem merték elgon­dolni azt, hogy el fog jönni egy idő, amikor a nagykeservesen megfizetett lakbérüknek a felét pótlólag és újból kelljen megfizetniük. Nem gondolhattak erre, mert ez a rendelet­ből világosan ki nem tűnik és ezért hat két­ségbeejtően a népjóléti miniszter legújabb háztulajdonosmentése a lakosságra. Ma mindenki érzi és a népjóléti miniszter­nek meg a kormánynak tudnia kell, hogy a hosszú téli hónapok a vagyontalan lakos­ságra olyan terhesek voltak, hogy csak a szád­juktól vonhatták el azokat az összegeket, amelyeket február elsején lakbér fejében le kellett fizetniök. Az iparosok és kereskedők a legnagyobb fokú ü­zlettelenséggel küszköd­tek, a pénz vásárló­­­értékének csök­kenése a dolgozók millióit érintette a legsúlyosabban, míg a háztulajdonosok vé­kony rétegének, az ingatlanok hihetetlen ár­emelkedésével, gyarapodott a vagyoni állapo­tuk. És ha igaz is az, hogy az ingatlantulaj­donosok ebből a vagyongyarapodásból pilla­natnyilag nem fordíthatják javukra a gyara­podás különbözetét, igaz az is, hogy a ház­tulajdonosok kilencven százalékának nem megélhetési forrása a háztulajdon­, tehát a korona leromlása — amiben nem kis bű­ne van a kormánynak is — nem támadja meg őket életérdekeikben, mint azokat a lakókat, akik holnap kenyérre kénytelenek fordítani azt, amit ma megkeresnek keserves, verej­tékes munkájukkal. Az sem lehet sem alapja, sem indoka a nép­jóléti miniszter a kormány háztulajdonos­mentésének, hogy a korona leromlásával emelkedni kell a bérkereseteknek és fixfize­téses alkalmazottak, iparosok és kereskedők jövedelmeinek. Ezeket az emelkedéseket — eltekintve attól, hogy a munkáltatói érde­keltségek egyáltalán nem sietnek a béremelé­sekkel — teljesen fölemészti a legszüksége­sebb élelmiszerek és ruházati cikkek hihe­tetlen drágulása. A koronaromlás pusztításai legföljebb a következő bét évnegyedig egyen­lítődhetnek ki, akkor sem teljesen, csak va­lami viszonylagosságig, de hogy két hónapi kereset alig valamit jelentő különbözetéből, a szegény, kisjövedelmű exisztenciák vissza­menőleg is fizessenek ötven százalék lakbér-­ különbözetet és a következő bérnegyedben újra fölemelt lakbéreket, ez több, mint amennyit józan ésszel megkövetelni lehet. Nem lehet mentsége a kormánynak az a sokszor hangoztatott közhely sem, hogy a háztu­lajdonosok ráfizetnek a háztulajdo­nukra, hogy nem végezh­etik el a szükséges javítómunkálatokat és a házak lakhatatlan állapotba juti­ak. Nem lehet üzentsége a kor­mánynak azért, mert a lakóházak karban­tartási költségeit ugyancsak megfizetteti a lakókkal a kincstári haszonrészesedés 25%-os adójában. Ha ezt a külön­adót, amely még az ágyrajáró utcaseprő napszámos embert is sújtja, a házak karbantartására lehetne for­dítani, csupa újba öltöztetett lakóházai le­hetnének a városoknak és meglenne az az előny is, hogy iparosok ezrei, munkások tíz­ezrei munkához, keresethez jutnának, a la­kosság fogyasztóképessége emelkedne és az üzleti forgalom is jobban találná meg a szá­mításait. E helyett a kincstári haszonrésze­sedés nehéz millióit is beleveti a kormány valamilyen mosoch torkába, amelyről senkii sem tudja, hogy mekkora és a torka milyen rémesen mély. * Bármint igyekezzék is a népjóléti minisz­ter és a kormány ezen újabb, a sok­féleképen kínzott lakosságot sújtó rendeletét mentegetni és igazolni, mi a közbéke és a leg­magasabb közérdek nevében tiltakozunk minden ilyen rendelet kiadása ellen, tiltako­­zunk a nyomorgó milliók nevében, a tejtől, cukortól, a kenyértől megfosztott gyerme­kek százezreinek nevében, tiltakozunk az el­len, hogy a koronaromlás vészes pusztítását a n­inc­steleneknél visszamenő házbérfizeté­sekkel is fokozzák, amikor a kormány arról sem tud gondoskodni, hogy a munkanélküliek tízezrei munkához jutva megkereshessék a holnap betevő falatját. nem nincsenek valorizált bérek, szó a valorizált lakbérekrol sem. ffl­ar«5jBEág: Ssí-artssg toglaSSsozcES a EtexsSdlS la&ibérpótlétc rendelettel, — Farkas EsCvvo S3 gseáfcá Untre envSárssk Kiesen szembehelyéxkecSCei« a rendeleti taton va!6 la&^érems­ésssi és figyelmeztetick arra, hogy a «Ss»Em­en­leges laksbérpótlék kiszámíthatatlan követte ez enénye&Stel­lártecS. Pénteken­ délután a nemzetgyűlés drágasági bizottsága ülést tartott, amelyen a lakbéreme­lés kérdését tárgyalta. A bizottság ülésén meg­jelent Vass népjóléti miniszter, a szociáldemo­krata frakció részéről Farkas István és Szabó Imre elvtársak. Az­ ülésen Heinrich Ferenc el­nökölt, aki közölte, hogy a bizottságot Ra­­­kovszky Istvánnak és "Rassay Károlynak in­dítványára hívta össze a lakbérpótlék kérdésé­nek tárgyalása céljából. Weiss népjóléti miniszter ismertette ezután a lakbéremelő rendelet tervezetét. Azt próbálta bizonygatni, hogy a korona romlása következ­tében a háztulajdonosok „érzékeny" hátrányt szenvedtek. U­talt arra, hogy a 7777. számú rendelet kimondja, hogy a korona romlása kö­vetkeztében előálló különbözetet később a ház­tulajdonos javára meg kell állapítani. Novem­bertől február 1-éig a korona esett, figyelembe kell venni, hogy a február 1-én fizetett lak­bérösszeg március 15-én lényegesen kevesebbet ér. Oly értelmű előterjesztést tesz a péntek esti minisztertanácson, hogy a februári negyedre fizetett lakbér után 50% lakbérpótlék fizettes­sék. A házfelügyelőkre nézve az eddigi kulcs megmarad, az 50%-os emelés után azonban 6%-os díjazásban részesültek. Ezután beható vita indult meg, amelyen elsőnek Rassay Károly szólalt föl. Fölhívta a miniszter figyel­mét arra, hogy az érvényben levő lakásrende­let szerint az üzlethelyiségek 1925 május 1-én fölszabadulnak, erre való tekintettel sok ház­tulajdonos már most küldözget 1925 május 1-ére fölmondólevelet, hogy kikényszerítsék a meg­rémült üzlettulajdonosoktól az arányparitásban követelt boltbér elfogadását. Vass miniszter kijelentette, hogy ez a kérdés törvényhozási úton nyer majd"szabályozást és így majd mód­jában áll a törvényhozásnak, amennyiben nem fogadja el a rendeletnek 1925 május 1-i termi­nusát, intézkedni aziránt, hogy a kikénysze­rített egyezségek is érvényteleníttessenek. Az üzlethelyiségek fölmondásának 1925 május 1-i határidejét valószínűen ki kell tolni. Rassay ezután folytatta beszédét. Tiltakozott az ellen, hogy a februári negyedre vissza­menően­ béremelést állapítsanak meg. Az alap­rendelet, amelyre a miniszter hivatkozik, csupán a jövőre nézve engedélyezi a lakbérek fölemelését. Ha a februári negyedre magasabb lakbért akar juttatni a kormány a háztulajdo­noknak, akkor már januárban kellett volna kiadni megfelelő rendelkezést Most már csak május 1-ére lehetne jogosan megállapítani emelést. Utána , Farkas István elvtárs fölszólalása következett, aki a miniszterrel szemben azt vitatta, hogy a kormánynak nincs joga és fölhatalma­zása arra, hogy rendelet alapján vissza­menően hátbérpótlékot állapítson meg. A kormány a miniszter kijelentései szerint már arra az álláspontra helyezkedett, hogy a lakásrendeletben megszabott lakbéremelkedés és lakásfelszabadítás kérdését törvényhozás útján kívánja szabályozni. Magával ezzel a ténnyel megdől a miniszternek az az álás­pontja, hogy a novemberben kiadott rendelet alapján a házbérpótlékot visszamenően meg­állapítsa. Amikor eme rendelet egyes intézke­déseinek végrehajtásánál a kormány maga­ is úgy érzi, hogy a lakáskérdést törvényhozási úton kell szabályozni, akkor nem lehet a ren­deletnek más, kardinális intézkedéseit végre­hajtani a törvényhozás hozzájárulása nélkül.A rendelettervezet, amelyet a kormány ki akar adni, nemcsak jogi szempontból képte­lenség, hanem szociális szempontból is és még akkor sem volna szabad ezt a rendeletet ki­adni, ha jogilag nem volna megtámadható, mert hiszen olyan súlyos gazdasági viszonyok közepette határozta el magát a kormány a házbérpótlék rendeleti úton való megállapítá­sára, hogy lehetetlennek kell tartani ennek a kérdésnek közmegnyugvásra való elintézését, lehetetlennek kell tartani azt is, hogy ebből nem származnak a legsúlyosabb bonyodalmak. A koronaromlással a drágaság rohamosan emelkedik napról­napra, de a dolgozó osztályok fizetései és munkabérei ezzel lépést nem tartanak A tömegnyomorúság olyan nagy, hogy a tervbe vett hátbérpótlékot amúgy sem hív­ják

Next