Népszava, 1924. március (52. évfolyam, 51–75. sz.)

1924-03-08 / 57. szám

? NÉPSZAVA 1924 március 3. i zárszámadás. Hogyan, milyen erkölcsi alapon követelheti ezek után a kormány, hogy az adó­zók adjanak újabb milliárdokat e gazdálkodás folytatására? Hiszen a bankok a kaplott pénzt nem is a vállalataikba fektették, hanem még­ a vállalataikból is kivonták a tőkét, hogy a tőzs­dére vigyék. Szakemberek megállapítása sze­rint, a bankok akkor adtak kölcsönt, amikor a papírok árát le akarták szorítani. Mi történik már most a takarékkorona-rendszerrel? A kor­mány ezzel ismét a nemzetközi spekulációnak alapját teremti meg azáltal, hogy a magyar koronát a különböző piacokon jegyzett papí­rok értéke szerint állapítják meg. A spekulá­ció tehát megmarad és a kormány pénzügyi politikája halad azon az úton, amelyest eddig haladt. A törvény indokolása hangsúlyozza, hogy az államtól független szerv figyelembe veszi azoknak a papíroknak a jegyzését, ame­lyek alapján a takarékkorona értékét megálla­pítják. A kormány tehát a gazdasági élet egyik legfontosabb tényezőjét a nemzetközi tőké­nek, a nemzetközi spekulációnak dobja oda martalékul. A spekulációra, a nemzetközi tőke nyereség­vágyára építi föl a koronát, amelyet stabili­zálni ilyen úton, ilyen módon sohasem lehet majd. Lehetetlen, hogy ezen az alapon a korona megjavuljon vagy stabilizálódjon. A javaslat indokolása utal arra, hogy a­­takarékkorona értékét a „számbajövő reális tényezők" figye­lembevételével állapítják meg. De ez a „számba­vehető reális tényező" itt nem más, mint a bank, az értékpapírokkal való spekuláció, az a spekuláció, amely eddig is tönkretette az ország pénzügyeit és megakadályozta általános köz­gazdasági életének reális kialakulását. Walkó miniszter úr minapi fölszólalásában azt mon­dotta: „a lényeg az, hogy ezzel a számolási móddal megrögzítik a valóságot". De mi ez a valóság? Megrögzítik azt, ami eddig volt, hogy a pénzzel spekulálhatnak, megrögzítik azt, hogy a spekuláció továbbra is építhet a koronaérték hullámzására, amelyen eddig alapult. A korona értékének befolyásolása tehát nagyon könnyű lesz ezután is. A bécsi, budapesti és más tőzsdéken ugyanazok az elemek fogják ezután is kiszámítani, hogy mennyi lesz a korona értéke. (Propper Sándor: „Nem azt, hogy mennyi lesz, hanem azt, hogy mennyi legyen, hogy mit parancsol az érdek!") A valorizációval sem jutunk tovább. A valo­rizációt egyoldalúan megcsinálni olyan rossz gazdasági és főként rossz szociális politika, amelynek következményei állandóan jelentkez­nek majd. Le kell szögezni, hogy az egyoldalú valorizáció csak a tőkét védi, ellenben a kor­mány ugyanakkor nem gondoskodik semmi­lyen vonatkozásban sem a szociális igények kielégítéséről, hogy ezt a szót használjam: valorizációjáról. A hitelezők és — amint előbb hallottuk a népjóléti minisztertől — a háziurak igényei mind olyan fontosak, hogy azokon megindul a kormány egyes tagjainak szíve, azokat föltétlenül kielégítik, más vonatkozás­ban azonban, a dolgozó, éhező tömegekkel szemben nem akarnak ugyanilyen jószívűek lenni. Igaza van a népjóléti miniszternek abban, hogy a drágasági bizottság összehívása fölösleges, ha a miniszter eleve ar­ra az állás­pontra helyezkedik, hogy a bizottságot úgyis befejezett tények elé állítja. Egészen biztos azonban az, hogy az a lakbérpótlék, amelyet a korona romlására hivatkozással a miniszter úr a lakókra ki akar róni, azt jelenti, hogy vissza­menően kell majd a munkásoknak, tisztviselők­nek, polgároknak az újabb házbéremelést meg­fizetniök. A népjóléti miniszternek, akinek ne­vénél fogva is kellene, hogy valami köze le­gyen a népjóléthez, mégis csak tudnia kell, hogy lakó több van az országban, mint, háziúr és nem volna szabad a házbér kérdését egy­szerűen a korona értékhullámzása szempontjá­ból elbírálni. Miért nem viseltetik a népjóléti miniszter a lakók irányában is olyan jó szívvel, mint a háziurak irányában? Ha leromlott a korona, ezt a dolgozók amúgy is százszorosan megérzik, mert a munkabérek és a megélhetés költségei között sokkal nagyobb űr tátong, mint a háziurak anyagi helyzete és a drágaság között Hiszen a munkást, általában a dolgozó tömegeket a mi adórendszerünk is sokkal sú­lyosabb terhekkel sújtja, mint a nagy vagy­ont. Mégis most hogy a kormány gazdálkodása­­folytán az államháztartásnak ismét sürgősen segítségre van szüksége, a belső kölcsönt is az igazságtalan, a dol­gozó tömegeket egyoldalúan sújtó adózási rendszerre akarják fölépíteni. Köztudomású, hogy az állam bevételeit ami így is túlnyomórészt a szegény, nyomorgó lakosság szolgáltatja, már csak a réven is, hogy az állam bevételei javarészt a közvetett adók­ból folynak be. Elég e tekintetben a forgalmi adóra, az egyes közszükségleti cikkek fogyasz­tási adójára és a kincstári illetékekre utalni. Most már az a helyzet hogy mire a munkás szombaton megkapja az egész héten át megszol­gált munkabérét, már kevesebb élelmet, kenye­ret­ kap érte, mint amennyit a hét elején ka­pott volna és mivel élelmét csak apránként tudja beszerezni, így többszörösen viseli a for­galmi adó terhét is, erre is ráfizet. De ha a ma­gyar munkások kereseti adóját összehasonlít­juk az osztrák munkások kereseti adójával, akkor ebből is kiderül, hogy nálunk milyen aránytalanul adóznak a dolgozók. Nálunk az a létminimum, amely nem esik kereseti adó alá, a heti 50.000 korona, Ausztriában most a kereseti adó alól men­tes heti létminimumot 253.690 koronára emelték föl, tehát az adómentes létminimum Ausztriában ötször akkora,­ mint Magyar­országon. Ausztriában a munkások és alkalmazottak 502.000 koronától 634.000 korona keresetig 1%-os kereseti adót fizetnek, ezzel szemben nálunk 550.000 koronáig heti 16.000 és 600.000 koronáig már heti 5­0.000 korona a kereseti adó. Ugyan­ilyen eltérések mutatkoznak a havi keresetnél is. Nálunk a kereseti adó alól mentes havi lét­minimum 200.000 korona, Ausztriában pedig 1,900.000 korona. Ausztriában 2,747.000 koronáig a kereseti adó 2%, ezzel azonban nálunk két millió havi keresettel bíró alkalmazott 500.000 koronát, akinek pedig 2.800.000 korona havi ke­resete van, 120.000 koronát fizet havonként ke­reseti adó címén. Ausztriában adómentes a túl­órázás utáni kereset, a vasárnapi különmunka keresete, adómentes a borravalóból származó kereset és a mellékjövedelemből szárm­azó ke­reset csak évi 7.200.000 koronán fölül esik adó alá. Ebből kiderül, hogy nálunk az egyenes adók is sokkal súlyosabban sújtják a munkás­ságot, mint például Ausztriában és ezeket , és hogy amíg például február 25-én egy mun­káscsalád heti létminimuma 490.000 korona volt, ezzel szemben, az átlagos hetibér 185.000 koronát tett ki. Ebből is kiderül, hogy milyen rettenetes helyzetben van az ország dolgozó népe és amikor mi ezt a nemzetgyűlésben szóvá tesszük, akkor föláll a miniszterelnök és egy­szerűen kijelenti, hogy ő nem avatkozik bele a magángazdálkodás dolljába, abba, hogy a magántőke milyen béreket fizet. (Propper Sán­dor: „Ehelyett erőt gyűjtenek a gor­om­básko­dásra! A kormánypárti vacsorán gorombás­kodnak!"­ Miért tudnak Angliában, Német­országban és másutt a külföldön a kormányok olyan intézkedéseket tenni, amellyel a vállalko­zókat a létminimum megfizetésére szorítják. Ausztriában például, am mikor állami szállítá­sokról van szó, az állam kiköti, hogy az állami munkák­ elvégzésénél a kollektív szerződések­ben megállapított béreket kötelesek a szállítók fizetni. Angliában és valamennyi nyugati ál­lamban is elfogadják az állami szállításoknál ezeket a kollektív szerződéseket. Miért zárkó­zik el ez elől tervszerűen a magyar kormány, miért nem hajlandó gondoskodni arról, hogy a munkásság is hozzájuthasson a lét­minimumhoz? Miért nem gondoskodik legalább a statisz­tikai hivatal a létminimum megállapításáról, arról, hogy kimutassa, milyen összeg szüksé­ges a létf­ön tartáshoz­. Magyarországon kívü­l talán egyetlen olyan állam nincsen, amelynek ne lenne hivatalos bér­statisztikája, ahol ne le­hetne megállapítani, hogy a bérek mik­épen viszonyuanak a létföntartás költségeihez. (Pik­ter Emil. ..Még Lengyelországban is megvan már régen!-­ Hiszen jellemző, hogy folyton hangoztatják Magyarország agrár voltát és a miniszterelnök azt mondja, hogy az agrárd­e­mokrácia híve. Ezzel szemben való, hogy a falu népe még a múlt esztendőben is békeér­tékre átszámítva 1 és 6 filléres napszámokért dolg­ozott, ebben az esztendőben pedig 8 és 13 filléres­ napszámokért van már lekötve. Azok­ról a földmukásokról pedig, akik nem jutottak aratáshoz, semmiféle gond­oskodás sem törté­nik. Ezekre nem gondolnak. (Esztergályos János: ...Nálunk a földmunkások rosszabbul élnek, mint a kulik!"­­• Vanczák János: „A kulikatok legalább rizskásájuk és kukoricájuk van!") Már most tél idején 2000 koronás nap­számért vannak földmunkások lekötve szán­tásra, sőt kaszálásra. (Propper Sándor. ..... az agrárdemokrácia!" -- Nagyatádi Szabó föld­m­ivelésügyi miniszter: „Konvenciót kapnak!") Tudom, hogy konvenciót is kapnak, csakhogy az aratás mellett más munkájukat is el kell végrezniök­­ - ezek is hozzátartoznak a konven­cióhoz, amely mellett a naps­zámuk 3000 ko­rona, amelyért ma mlég egy fél kiló kenyeret sem kapnának, de rdladt,­­h­ogy júliusra már negyed kilót sem kapnak érte. A mezőgazdasági m­uokásság, mindig a leg­elnyomottabb néprétese volt az országnak, de a háború előtt mégsem fordultak elő a 4 filléres napszámok. Ha a kormány mindig csak a háziurak, a bankok, a hártelek érdekeivel törődik, ellen­ben a dolgozó néposztályról, az ipari és mező­gazdasági munkásságról, az alkalmazottakról nem gondoskodik, hanem őket ellenkezően a pusztulásba kergeti, ezzel beláthatatlan ka­tasztrófát zúdít az országra. A földművelés­ügyi miniszter például­­ megszavaztatta a mezőgazdasági munkabérek megállapításáról szóló, javaslatot de ez is csupán kirakat­törvénynek bizonyult mint ahogy annak kel­lett bizonyulnia, mert a földmunkásság szer­súlyos adóterheket a munkások béréből­­bizony valorizatian, hetenként pontosan levonták. A munkások tehát, a legpontosabb adófizetők, mert nem tagadhatják le a keresetüket, mint például a bankigazgatók, akik milliárdokra menő reprezentációs jövedelmeiket egyszerűen eltit­kolhatják. A kivitel és behozatal terén is a kormány a legrendszertelenebb, kapkodó poli­tikát folytatja. Az élelmiszerek kivitelét azon a címen forszírozta a kormány, hogy stabili­zálni kell a koronát. Azt láttuk, hogy a közélelmezési miniszter kitűnő exportőr­nek bizonyult (Propper Sándor: „Svájcot kitűnően közélelmezi!") A múlt esztendőben például a korona javí­tása címén vitték ki innen vagyonszámb­­a a gabonát és ezzel elérték azt hogy itthon a leg­szükségesebb élelmiszerek árát fölverték. Szinte rendszerré vált már nálunk, hogy pél­dául januárban, februárban kiviszik az ország sertésállományának nagy részét és azután egy félév múlva, szeptemberben, drágábban, kül­földi valutáért hoznak be Amerikából zsírt. Egyrészt tehát koronajavítási jelszavakkal viszik ki az itthoni fogyasztók elől az élelmi­szereket és okoznak ezzel drágulást, másrészt rontják a koronát azzal, hogy utóbb valutáért amelynek értéke azóta itthon már fölszökött, jóval drágábban hozzák be a szükséges élelmi­cikkeket. Az ilyen üzletekre természetesen rá­fizet az ország és ráfizet elsősorban az ország dolgozó népe­­vezkedését lehetetlenné teszik és ezzel lehetet­lenné teszik, hogy a föld nincstelenjei a ma­guk gazdasági érdekeit érvényesíthessék. (Az elnök figyelmeztette Farkas Istvánt hogy a tárgyalási idő lejárt fejezze tehát be beszédét.­ Ezek után az idő előrehaladott voltára való tekintettel csupán pártom javaslatát kívánom előterjeszteni, amelyet részletesen meg is akartam indokolni, ami azonban, sajnos, már nem áll módomban. Ezért arra szorítkozom, hogy előterjesztem a szociáldemokorat c. pártnak az ország gazdasági szanálását célzó javaslatát, amely alkalmas arra, hogy az ország gazda­sági helyzetét megfelelően, a szociális szem­pontok figyelembevételével orvosolja és a gaz­dasági életet egészségesebb alapokra fektesse. A javaslat a következő: Határozati javaslat 1. A nemzetgyűlés „a korona értékcsökkenésének meggát­lására irányuló egyes intézkedésekről" szóló 381. számú törvényjavaslatot visszaadja a pénzügyi, igazságügyi és közgazdasági bizottságnak ujabb tárgyalás végett. A nemzetgyűlés utasítja a kormányt, hogy a fönt meg­nevezett bizottságoknak bocsássa, rendelkezésére a követ­kező anyagot: L elszámolást az­ 1921. XV. tc. és 1921. XLV. tc. alapján befolyt vagyon és részvényváltság összegek hovafordításáról; 2. elszámolást az 1920. III. tc. alapján a pénz lebélyegzésé­ből visszatartott és államkölcsönként be­folyt összegek hovafordításáról; 3. kimutatást arról, hogy mely bankok és mely vállalatok milyen összegű hiteleket kaptak a fegyintézettől; 4. kimutatást a legutóbbi öt év alatt befolyt adó­jövedelmekről, külön föltüntetve az egyes aflónem­eket; 3. a vagyon- és jövedelem katasztert a legutóbbi öt évről. 2. A nemzetgyűlés utasítsa a föntnevezett bizottságot, hogy az émlített anyag birtokában, dolgozza át a tör­vényjavaslatát az alábbi szempontok érvényesítésével: 1. A valorizáció a gazdasági élet minden terén érvé­nyesítendő: valorizálandók a különböző járadékok, nyug­díjak, rokkantsegélyek és az egyes pénzbeli szolgáltatá­sok; 2. a kényszerkölcsön alól mentesítendők mindazok, akiknek a jövedelmi adója nem érte el a 230.000 és va­ll­yonadó­ja a 100.Ott koronát az 1923. évben; 3. a kényszer­kölcsön a progresszivitás elvén érvényesítendő, a jöve­delmi adó után kivetett kényszerkölcsön szorzószáma ará­nyosait alacsonyabb legyen a vagyonadó után kivetett szorzószámnál; 4. a kölcsönkényszeradó kivetendő a) a Pénzintézeti Központ útján a bankokra, b) a Tőzsdeta­nács utján a tőzsdetagokra, a) a részvénytársaságokra és szindikátusokra. II. A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a pénzügyi javaslatokkal egyidejűen terjesszen elő megfelelő törvény­hozási javaslatokat a munkások és alkalmazottak anyagi helyzetének javítására.­­ a) 1. Módosítsa a béregyeztetésről szóló rendeletet; 2. alkossa meg a béreg­yeztető hivatalokat, amelyek a bérek és árak állandó fgyelemmel kísérése mellett szabályozzák a minimális béreket; 3. vezesse be az álla­m hivatalos indexet; 4. iktassa törvénybe a létminimumot. b) A nemzetgyűlés küldjön ki parlamenti vizsgálóbizott­ságot, amely vizsgálja meg a gyáripari és mezőgazdasági munkásság gazdasá­gi, egészségügyi és szociális viszo­nyait és vizsgálatának eredményéről annak idején tegyen jelentést a Háznak. IV. 1. A nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy sürgősen szüntesse meg az elsőrendű cikkek forgalmi adóját és kincstári részesedését; 2. szüntess­e meg a gabona- és élal­miszervámokat; 3. biztosítsa a devizaszükséglet zavarta­lan kielégítését; 4. szüntesse meg a beviteli és kiviteli engedélyekkel való visszaéléseket és biztosítsa a kereske­delmi forgalom zavartalanságát addig a mértékig, amit a közérdek­ ezt megengedi; 5. a kormány gondoskodjon a korona stabilizációjáról, amely előfeltétele a gazdasági és pénzügyi helyzet szanálásának Ha a korona stabilizációja nem volna megvalósítható, úgy a német­ „Kenton Marke" mu­ntájára „.járadékkoronát" bocsásson ki, amelynek fe­dezetét az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági nagy­tőke szolgáltassa; 6. a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy készítse elő az adóreformot, terjesszen elő törvényi javaslatot a szükségleteknek megfelelő, • progresszivitás Ennek­ a politiknak­ a következménye, h hogy a dolgozók keresete ma annyira elmarad a létföntartás költségei mögött

Next