Népszava, 1924. április (52. évfolyam, 76–96. sz.)

1924-04-26 / 95. szám

LII. évf. 95. sz. BusSanesst, 1924 ájsrISSs Skoipona AZ ELŐFIZETÉS ARAI Negyed évre 9!).W W.1 K — külföldre 188.WW K Jigy hóra .. T.O.OOO K — külföldre GS.080 K Ausztriában" egy hóra 38.000 magyar . FOYES BZAM­AHA: Magyarországod ISO© kor., Jugoszláviában 3 dinár. Ausztriában hétköznap 2330 osztr. kiír., vasárnap 2531 osztr. kor. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA­­ KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZE­RKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-U­TCA 4. SZ. (Telefon: József 1—Zs és József 1-32) CÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—­ és József 1-32) * * A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség májusi fölhívása. A közelgő május elseje alkalmából a Nem­zetközi Szakszervezeti Szövetség sürgős fölszó­lítást intéz valamennyi országos szövetséghez, hogy minden erejét fejtse ki a munka világ­ünnepének a legnagyobb szabású módon való megünneplésére és a mai viszonyoknak meg­felelő rendkívüli jellegének a kifejezésére. A nemzetközi szervezett munkásosztály küz­delmének legelső célja a világbéke legyen. Küz­delmének teljes ereje a háború és a militarizmus ellen irányuljon. A munkások békegondolata osztály­öntudatukból származik és szoros kapcsolatban áll a haladásra és a szabadságra irányuló esz­mével, amelyek a népek szolidaritásának alap­ján a háború kérlelhetetlen ellenségeivé teszi őket és arra kényszeríti, hogy a szabadság és az igazságosság eszméjét elválaszthatatlanul egybekapcsolják a béke eszméjével. Az egész nemzetközi munkásmozgalom a pro­letárság békeakaratából indul ki. A békéért való munkálkodás a proletárság fölszabadítá­sáért való munkálkodást jelenti! Ez az igazság minden időkben érvényesült: pia még jobban érvényesül, mint valaha. A világ és nevezetesen Európa csak­ a békie u­tán tud kiemelkedni a háború romjaiból és a nyomorúságból, olyan béke segítségével, amely lehetővé teszi a né­pek együttműködését, amelyeknek ma, jobban mint valaha, egyesíteniük kell erejüket, hogy véget vessenek a gazdasági bomlásnak és a pénzügyi összeomlásnak, amely a háború­okozta katasztrófák mellé újabb katasztrófá­kat sorakoztat. A leggonoszabb társadalmi elmaradottságra alapított, népeket uszító politikai nacionaliz­mussal, a gazdasági nacionalizmussal szem­ben, amely csak a tőkének használ, a mun­kásosztálynak a közgazdaság nemzetközi szer­vezését kell követelnie, amely valamennyi nép békés együ­ttmunkálkodásán és a nyersanya­gok nemzetközi elosztásának az elvén épül föl. A munkásosztálynak hangosan, mindenütt hallhatóan kell fölemelnie szavát követelé­seiért és elveiért Az általános lefegyverzés útján kell követel­nie a béke valóságos megszervezését, hogy ugyanakkor megszabadítsák a népeket az elvi­selhetetlen terhektől, valamint követelnie kell kötelező döntőbíróság megalkotását a nem­zetközi viszályok elintézésére. A munkásosz­tálynak követelnie kell továbbá minden őt megillető társadalmi igazságosságot, ameny­nyiben ragaszkodik a munka jogainak egyre jobban való kibővítéséhez. A nemzetközi munkástörvényhozásnak nem szabad holt betűnek maradnia; az erre vonat­kozó egyezményeket törvényes intézkedések­kel eleven valósággá kell változtatni. A dolgozók, a gazdagság megteremtői, akik­nek munkájából a társadalom él, részt köve­telnek a termelő folyamat szervezésében, el­lenőrzésében, valamint a javak elosztásában. Ragaszkodnia kell a munkásságnak a nyolc­órai munkaidő és a szociális biztosítás társa­dalmi vívmányaihoz, ezekhez a fontos, meg­hódított­­ területekhez és szakadatlanul dolgos­aitok kell általánossá tételükön. A közgazda­­ság újjászervezése, valamint a munk­ások beleszólási jogának a kivívása • mellőzhetetlen a kapitalista befolyás hatékony leküzdésében és annak a társadalmi rendszer­nek az előkészítésében, amelyben a munka gyü­mölcsei »y. ('-.-/.csaégnek jutnak és nem csak a Vagyonósóknak és kiváltságosoknak. Ezeknek a követeléseknek a diadalra juttatá­sával a munkásosztály be fogja bizonyítani, hogy megérett történelmi küldetésének a meg­valósítására, a munkának a béke és a társa­dalmi igazságosság útján való fölszabadítá­sára. Ezek a követelések nyomják rá bélyegeket és telítsék a világünnepet 1924-ben! Mindenütt, minden országban meg kell hal­lania a munkásságnak a Nemzetközi Szak­szervezeti Szövetség fölhívását! A­ proletárság tömegtüntetése erejének, fölébredt lelkiismere­tének, győzelmi akaratának meggyőző bizony­sága ! Föl teh­át a harcra a jobb létért a társadalmi igazságosságért, a szabadságért, a világ­békéért ! A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség nevében : L. Jon­hau­x (Franciaország), Th. Leipart (Né­metország), C. Mertens (Belgium) alelnökök. J. Oudegeest, Joh. Sassenbach, J. W. Brown titkárok. A világ munkásságának május elsejei ünnepéhez szolidáris hűséggel csatlakozik a ma­gyar munkásosztály is. A politikai reakció és a gazdasági nyomorúság ellen küzdő magyar munkásosztály május elsejének, a munka nagy nemzetközi ünnepének megünnepléséből új erőt rá elszántságot merít jogos küzdelméhez. — általános, titkos választójog, sajtó-, gyülekezési- és egyesülési szabadság — törvénybe ikta­tásáért folytatott harcunkban a munkásosztály megosztatlan, egységes összetartására és foko­zott áldozatkészségére van szükség! A magyar munkásosztály május 1-én, délelőtt Vili órakor, a milleniumi emlékoszlop előtt (Andrássy-út végén) 7S mimusvédelmi­­ törvényhozás megvalósításáért és az alapvető szaba­dságjogok tart. Valamennyien ott legyetek! Elvtársi üdvözlettel !Z Szakszervezeti Tanács • 11 Szociáld­emoferata Párt» már politizálnak. A „Magyar Sajtó" című együttesnek és polgárinak nevezett „front" az, amelyik már politizál. Sőt. Nemcsak politizál, hanem egyebet is csinál, amiről majd alább lesz szó. Ha tehát ők­ már politizálnak, el kell hagynunk nekünk is azt a tartózkodó állás­pontot, amelyről eddig a nyomdai munkás­ság gazdasági harcát néztük. Minden jó­hiszemű újságolvasó megállapíthatja, hogy ebbe a harcba — a tárgyilagos hírszolgálat­ból reánk háramló kötelezettségen kívül — a Népszava nem avatkozott bele. Nem avat­kozott bele, mert úgy látta, hogy e harc két érdekeltje az arra illetékes fórumok előtt egyezkedik, tárgyal és nem kíván bele­avatkozni ezután sem, mert az a meggyőző­dése, hogy harmadik tényezőnek a beavat­­kozása, bármilyen jóhiszemű lenne is az, csak félreértésre adna okot és nem szolgálná az ügyet Nagyon természetes, hogy a­ nyomdai munkásság harcát a legteljesebb szolidaritással és testvéri érzéssel kísérjük, a magunk részéről mennél gyorsabb sikert kívánunk a nyomdász elvtársaknak s éppen ezek az okok késztetnek minket arra, hogy az alábbi megjegyzéseket megtegyük. Amint tehát mondottuk, a „Magyar Sajtó" című kiadói véd- és dacszövetség már poli­tizál. Megértjük. Egy ilyen közös „polgári front-nak nemcsak a háta túrós, hanem a flegmája is kevés. Úgy látjuk, ebből az utóbbiból van a legkevesebbje, sőt már­ennyije sincs neki, mert elvesztette egészen. Politizál és vádaskodik. Amíg azt hitte, hogy a megélhetés legminimálisabb lehető­ségéért küzdő nyomdai munkásságot ki tudja éheztetni, addig csöndben volt és amennyiben nem volt csöndben, legföljebb hamisított vagy „tévedett", de nem rágal­mazott és nem uszított Most már ezt is csinálja, most már előveszi a régi arzenál rozzant fegyvereit s mert a nyomdai mun­kásság még mindig nem látja kielégítettnek minimális követeléseit, ennek a tisztelt sajtóorgánumnak a nyomdai munkásság harca már nem gazdasági, hanem politikai harc, sőt „nem is bérharc", hanem —* alig­hanem lázadás, forradalom vagy karbonárt összeesküvés e szegény istenadta fantaz-. magóriáiban... Nem akarunk vitába szállni ez orgánum­ nak azzal az állításával, hogy a munkált­­atóktól fölajánlott bér olyan kereset lenne, „amelyet egyetlen iparágban sem értek el". Nem akarunk vitába szállni ezzel, mert tudomásunk szerint, éppen ebben a kérdés­ben dönt szombaton, demokratikus eljárás útján, maga a nyomdai munkásság. De ami-­­kor olyasmit olvasunk ebben a szükség­újságban, hogy a nyomdai munkásság „né­­hány ember" terrorja alatt áll, akkor nem­­ csak azt kell mondanunk, hogy ugyanezt a nótát fújja Wolff Károly úr is (mert­­ ezen a tüzecskén is meg akarja főzni a maga po­­­litikai leveskéjét), hanem meg kell állapí­tanunk, hogy akik ezt a rágalmat leiratták­, azok nemcsak a flegmájukat vesztették el, hanem a becsületes, korrekt harcnak a be­­csü­letes, korrekt fegyvereit is. Ezeket aztán a legkomolyabban kell figyel­­m­eztetnünk arra, hogy éppen a maguk érde­kében hagyjanak föl a harcnak ezzel a mód­­szereivel. Hagyjanak föl vele, mert hiszen a józan ítéletű polgárság (amelyik fölé most olyan szánalmas mártirarccal dadogják )

Next