Népszava, 1924. április (52. évfolyam, 76–96. sz.)
1924-04-26 / 95. szám
LII. évf. 95. sz. BusSanesst, 1924 ájsrISSs Skoipona AZ ELŐFIZETÉS ARAI Negyed évre 9!).W W.1 K — külföldre 188.WW K Jigy hóra .. T.O.OOO K — külföldre GS.080 K Ausztriában" egy hóra 38.000 magyar . FOYES BZAMAHA: Magyarországod ISO© kor., Jugoszláviában 3 dinár. Ausztriában hétköznap 2330 osztr. kiír., vasárnap 2531 osztr. kor. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 1—Zs és József 1-32) CÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3— és József 1-32) * * A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség májusi fölhívása. A közelgő május elseje alkalmából a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség sürgős fölszólítást intéz valamennyi országos szövetséghez, hogy minden erejét fejtse ki a munka világünnepének a legnagyobb szabású módon való megünneplésére és a mai viszonyoknak megfelelő rendkívüli jellegének a kifejezésére. A nemzetközi szervezett munkásosztály küzdelmének legelső célja a világbéke legyen. Küzdelmének teljes ereje a háború és a militarizmus ellen irányuljon. A munkások békegondolata osztályöntudatukból származik és szoros kapcsolatban áll a haladásra és a szabadságra irányuló eszmével, amelyek a népek szolidaritásának alapján a háború kérlelhetetlen ellenségeivé teszi őket és arra kényszeríti, hogy a szabadság és az igazságosság eszméjét elválaszthatatlanul egybekapcsolják a béke eszméjével. Az egész nemzetközi munkásmozgalom a proletárság békeakaratából indul ki. A békéért való munkálkodás a proletárság fölszabadításáért való munkálkodást jelenti! Ez az igazság minden időkben érvényesült: pia még jobban érvényesül, mint valaha. A világ és nevezetesen Európa csak a békie után tud kiemelkedni a háború romjaiból és a nyomorúságból, olyan béke segítségével, amely lehetővé teszi a népek együttműködését, amelyeknek ma, jobban mint valaha, egyesíteniük kell erejüket, hogy véget vessenek a gazdasági bomlásnak és a pénzügyi összeomlásnak, amely a háborúokozta katasztrófák mellé újabb katasztrófákat sorakoztat. A leggonoszabb társadalmi elmaradottságra alapított, népeket uszító politikai nacionalizmussal, a gazdasági nacionalizmussal szemben, amely csak a tőkének használ, a munkásosztálynak a közgazdaság nemzetközi szervezését kell követelnie, amely valamennyi nép békés együttmunkálkodásán és a nyersanyagok nemzetközi elosztásának az elvén épül föl. A munkásosztálynak hangosan, mindenütt hallhatóan kell fölemelnie szavát követeléseiért és elveiért Az általános lefegyverzés útján kell követelnie a béke valóságos megszervezését, hogy ugyanakkor megszabadítsák a népeket az elviselhetetlen terhektől, valamint követelnie kell kötelező döntőbíróság megalkotását a nemzetközi viszályok elintézésére. A munkásosztálynak követelnie kell továbbá minden őt megillető társadalmi igazságosságot, amenynyiben ragaszkodik a munka jogainak egyre jobban való kibővítéséhez. A nemzetközi munkástörvényhozásnak nem szabad holt betűnek maradnia; az erre vonatkozó egyezményeket törvényes intézkedésekkel eleven valósággá kell változtatni. A dolgozók, a gazdagság megteremtői, akiknek munkájából a társadalom él, részt követelnek a termelő folyamat szervezésében, ellenőrzésében, valamint a javak elosztásában. Ragaszkodnia kell a munkásságnak a nyolcórai munkaidő és a szociális biztosítás társadalmi vívmányaihoz, ezekhez a fontos, meghódított területekhez és szakadatlanul dolgosaitok kell általánossá tételükön. A közgazdaság újjászervezése, valamint a munkások beleszólási jogának a kivívása • mellőzhetetlen a kapitalista befolyás hatékony leküzdésében és annak a társadalmi rendszernek az előkészítésében, amelyben a munka gyümölcsei »y. ('-.-/.csaégnek jutnak és nem csak a Vagyonósóknak és kiváltságosoknak. Ezeknek a követeléseknek a diadalra juttatásával a munkásosztály be fogja bizonyítani, hogy megérett történelmi küldetésének a megvalósítására, a munkának a béke és a társadalmi igazságosság útján való fölszabadítására. Ezek a követelések nyomják rá bélyegeket és telítsék a világünnepet 1924-ben! Mindenütt, minden országban meg kell hallania a munkásságnak a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség fölhívását! A proletárság tömegtüntetése erejének, fölébredt lelkiismeretének, győzelmi akaratának meggyőző bizonysága ! Föl tehát a harcra a jobb létért a társadalmi igazságosságért, a szabadságért, a világbékéért ! A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség nevében : L. Jonhaux (Franciaország), Th. Leipart (Németország), C. Mertens (Belgium) alelnökök. J. Oudegeest, Joh. Sassenbach, J. W. Brown titkárok. A világ munkásságának május elsejei ünnepéhez szolidáris hűséggel csatlakozik a magyar munkásosztály is. A politikai reakció és a gazdasági nyomorúság ellen küzdő magyar munkásosztály május elsejének, a munka nagy nemzetközi ünnepének megünnepléséből új erőt rá elszántságot merít jogos küzdelméhez. — általános, titkos választójog, sajtó-, gyülekezési- és egyesülési szabadság — törvénybe iktatásáért folytatott harcunkban a munkásosztály megosztatlan, egységes összetartására és fokozott áldozatkészségére van szükség! A magyar munkásosztály május 1-én, délelőtt Vili órakor, a milleniumi emlékoszlop előtt (Andrássy-út végén) 7S mimusvédelmi törvényhozás megvalósításáért és az alapvető szabadságjogok tart. Valamennyien ott legyetek! Elvtársi üdvözlettel !Z Szakszervezeti Tanács • 11 Szociáldemoferata Párt» már politizálnak. A „Magyar Sajtó" című együttesnek és polgárinak nevezett „front" az, amelyik már politizál. Sőt. Nemcsak politizál, hanem egyebet is csinál, amiről majd alább lesz szó. Ha tehát ők már politizálnak, el kell hagynunk nekünk is azt a tartózkodó álláspontot, amelyről eddig a nyomdai munkásság gazdasági harcát néztük. Minden jóhiszemű újságolvasó megállapíthatja, hogy ebbe a harcba — a tárgyilagos hírszolgálatból reánk háramló kötelezettségen kívül — a Népszava nem avatkozott bele. Nem avatkozott bele, mert úgy látta, hogy e harc két érdekeltje az arra illetékes fórumok előtt egyezkedik, tárgyal és nem kíván beleavatkozni ezután sem, mert az a meggyőződése, hogy harmadik tényezőnek a beavatkozása, bármilyen jóhiszemű lenne is az, csak félreértésre adna okot és nem szolgálná az ügyet Nagyon természetes, hogy a nyomdai munkásság harcát a legteljesebb szolidaritással és testvéri érzéssel kísérjük, a magunk részéről mennél gyorsabb sikert kívánunk a nyomdász elvtársaknak s éppen ezek az okok késztetnek minket arra, hogy az alábbi megjegyzéseket megtegyük. Amint tehát mondottuk, a „Magyar Sajtó" című kiadói véd- és dacszövetség már politizál. Megértjük. Egy ilyen közös „polgári front-nak nemcsak a háta túrós, hanem a flegmája is kevés. Úgy látjuk, ebből az utóbbiból van a legkevesebbje, sőt márennyije sincs neki, mert elvesztette egészen. Politizál és vádaskodik. Amíg azt hitte, hogy a megélhetés legminimálisabb lehetőségéért küzdő nyomdai munkásságot ki tudja éheztetni, addig csöndben volt és amennyiben nem volt csöndben, legföljebb hamisított vagy „tévedett", de nem rágalmazott és nem uszított Most már ezt is csinálja, most már előveszi a régi arzenál rozzant fegyvereit s mert a nyomdai munkásság még mindig nem látja kielégítettnek minimális követeléseit, ennek a tisztelt sajtóorgánumnak a nyomdai munkásság harca már nem gazdasági, hanem politikai harc, sőt „nem is bérharc", hanem —* alighanem lázadás, forradalom vagy karbonárt összeesküvés e szegény istenadta fantaz-. magóriáiban... Nem akarunk vitába szállni ez orgánum nak azzal az állításával, hogy a munkáltatóktól fölajánlott bér olyan kereset lenne, „amelyet egyetlen iparágban sem értek el". Nem akarunk vitába szállni ezzel, mert tudomásunk szerint, éppen ebben a kérdésben dönt szombaton, demokratikus eljárás útján, maga a nyomdai munkásság. De ami-kor olyasmit olvasunk ebben a szükségújságban, hogy a nyomdai munkásság „néhány ember" terrorja alatt áll, akkor nem csak azt kell mondanunk, hogy ugyanezt a nótát fújja Wolff Károly úr is (mert ezen a tüzecskén is meg akarja főzni a maga politikai leveskéjét), hanem meg kell állapítanunk, hogy akik ezt a rágalmat leiratták, azok nemcsak a flegmájukat vesztették el, hanem a becsületes, korrekt harcnak a becsületes, korrekt fegyvereit is. Ezeket aztán a legkomolyabban kell figyelmeztetnünk arra, hogy éppen a maguk érdekében hagyjanak föl a harcnak ezzel a módszereivel. Hagyjanak föl vele, mert hiszen a józan ítéletű polgárság (amelyik fölé most olyan szánalmas mártirarccal dadogják )