Népszava, 1924. június (52. évfolyam, 119–141. sz.)

1924-06-26 / 138. szám

1924 június 26. a kormány még a rokkantak mindennapi táplálékáról sem gondoskodik. A népjóléti minisztériumot éveken keresztül figyelmeztették, hogy a Lenke-úti baraképü­le­tek düledeznek, tehát máshová kell elhelyezni azok lakóit. A minisztérium azonban mind­máig nem intézkedett. Elmondásra kívánkozik egy, a népjóléti minisztérium és a Move közti ügy. A kurzus fénykorában elrekvirálták a szabadkőművesek Podmaniczky-utcai palotá­ját. A palotába beköltözött a Move és még a lakbért is ő szedte a lakóktól. Valóságos kurzuskommunizálás történt. A kormány azonban később átadta, a palotát a betegsegélyzőpénztári tisztviselők egyik nyugdíjintézete céljaira. A Move azonban nem ment ki, de a lakbéreket a népjóléti mi­nisztérium akarta beszedni. A Move ráírt a lakókra, hogy továbbra is neki fizessék a lak­béreket. Az ilyen jelenség nem kelthet bizal­mat a kormány iránt. A kormány belső poli­tikája a reakció jegyében megfosztja a népet a közszabadságoktól. Ennek egyik esete, hogy Pest megyében alapszabályokkal bíró országos szövetségeknek egyetlen csoportját sem enge­dik megalakítani a szolgabírák és az alispán. Egy titkos belügyminiszteri rendelet a föld­munkások szervezkedését se engedi meg az or­szágban A kormányzat tiltja a vasutasok és villamosalkalmazottak szervezkedését, is. Lap­jaikat betiltották és új lapot nem indíthatnak. Ez a politika jóra nem vezethet Pedig ezzel a­ reakcióval homlokegyenest ellenkezik Anglia politikája, amelyben a demokrácia letörte a reakciót, de ellenkeznek a franciaországi ese­mények is, amelyek ugyancsak a demokrá­ciát juttatták előtérbe. Hogyan lehet egy olyan szegény, erejében megfogyatkozott or­szágnak, mint Magyarország, szem­ben 411 m­­a az európai haladással?! Az eddigi iránnyal szakítani kell s arra van szükség, hogy az emigráció általános amnesztiában részesüljön, hogy a politikai elitéltek előtt megnyíljanak a börtönök aj­tai és az inernálótábor tűnjön el. Szakítani kell a gyűlölet politikájával s olyan kormányzati rendszert kell létesíteni, amely­nek nyomában szabad fejlődés jár. A reakció csak gyűlöletet fakaszt a lakosság lelkületé­ben és csak a gyűlöletből élősködik. Elég volt már ebből a rendszerből. A mostani nemzet­gyűlés nem illetékes arra, hogy nagyfontos­ságú ügyekben törvényeket hozzon, mert nem törvényes alapon ül együtt A nemzetgyűlés­nek egyetlen feladata lehetne: az általános,, titkos, községenként" választójog magalkotása. Csak az új választójog alapján összeülő par­lament dönthetne a megoldásra váró nagy kérdésekben. Az indemnitást nem fogadom el. Ezután a vitát félbeszakították és elhatároz­ták, hogy a nemzetgyűlés legközelebbi ülését­csütörtökön tartja a szerdai ülés napirendjé­vel. A csütörtöki ülésen azonban először a 8 órás üléseket javasló indítvány fölött dön­tenek. A közoktatásügyi és pénzügyi bizottsá­gok együttes előadója beterjesztette a bizott­ságok jelentését a tanítók, óvónők és a nem állami tanárok ellátását szabályozó törvény­javaslatról, amelyre kimondották a sürgőssé­get Majd következtek­ az interpellációk. Először Pesthy Pál igazsá­gügyminiszter vá­laszolt Kiss Menyhértnek a kiszombori birtok­mentesítés tárgyában múlt héten előterjesztett interpellációjára. Az igazságügyminiszter ki­jelentette, hogy a kiszombori Kenderipari Részvénytársaság és San Marco hercegnő való­ban kérték birtokuknak a földreform alól való mentesítését. Tény, hogy Kiss Bertalan kú­riai biró az uradalom kocsiján ment ki a hely­színi szemlére és a birtoktulajdonosoktól elfo­gadott egy szelet sonkát és egy pohár sört, de ezt csak „kötelező udvariasságból" tette. Sza­bálytalanságot a kúriai bíró nem követett el és ezért nem látja szükségesnek hogy eljárást indítson a bíró ellen. De az ü­gy teljes tisztá­zása érdekében újabb nyilatkozatra szólítja majd föl a kúriai bírót Egyben bejelentette az igaz­ságügyminiszter, hogy a Dénes István ál­tal szóvátett Csorbai-ügyben intézkedett, hogy ezt a birtoküegyet az illető bírótól elvegyék. A miniszter válaszát a többség tudomásul vette. Az első interpelláló Pikter Emil elvtárs volt, aki két interpellációt terjesztett elő. Első interpellációjában a felvételi vizsga rendszeré­nek eltörlését kívánta, második interpellációjá­ban a vörös szegfű­ viselése körül, elkövetett újabb rendőri atrocitást tett szóvá. Pikter elv­társ mindkét interpellációját valamint Kabók Lajos elvtársnak ezután következő, a kereseti adó tárgyában kiadott pénzügyminiszteri ren­deletről szóló interpellációját, lapunk taiás he­lyén, külön-kü­lön cikkben közöljük. Dénes István (pártonkívüli ellenzéki) a Sár­bogárd környékén dolgozó földmunkások robot­szerződéseiről terjesztett elő interpellációt a földmivelésügyi­­ miniszterhez. Elmondotta, hogy az ottani földmunkásoknak 16 órán át kell egy­huzamban dolgozniok, fejenként és napon­ként 3 kilogram búzáért és 2 kilogram rozsért Ez 12.000 koronának felel meg. Az uradalom rendeletére éjjeli munkát is teljesíteniök kel ezeknek a földmunkásoknak. (Nagy fölháboro­dás az ellenzéki oldalon. — Horváth Zoltán: „Ez valóságos rabszolgaszerződés!" — Fölkiál­tások a szociáldemokratáknál: „Dívik a robot!") Az interpelláló végül azt kívánta, terjesszen elő a kormány törvényjavaslatot amellyel a földmunkások kiuzsorázását lehetetlenné teszi. Nagyatádi Szabó földmivelésügyi miniszter válaszában kijelentette, hogy a múlt évben úgyis hozott törvényt a nemzetgyűlés a föld­munkások bérének szabályozása tárgyában. (Nagy Vince: »Látszik a szerződéseken, ho­gyan szabályozzák a béreket!") A miniszter nem ülhet ott minden községben. Helyteleníti, ha a nagy munkanélküliséget egyes uradalmak a földmunkások bérére kihasználják. A választ az interpelláló képviselő és az el­lenzék nem vette tudomásul, az egységes párt azonban tudomásul vette. Zsirkay János (fajvédő) a vasutassztrájk következtében elbocsátott mozdonyvezetők ügyében interpellált Interpellációját kiadták az összkormánynak. Ezzel az ülés délután­­,45 órakor véget ért. BTéPf­ZAVA El kell törölni a fölvételi vizsgát! * Pikier Emil elvtárs Interpellációja, •amelyre nem kapott v£lasxt A nemzetgyűlés szerdai ülésén — amint la­punk más helyén megírtuk — az első inter­pellációt Pikier Emil elvtárs terjesztette elő a fölvételi vizsgák tárgyában. Emlékeztetett arra, hogy Haller István, a numerus clau­sus értelmi szerzőjének, kultuszminisztersége idején törvényt hoztak arról, hogy azoknak a tanulóknak, akik négy elemi osztályt végez­tek, fölvételi vizsgát kell tenniök, hogy az első középiskolai osztályba beiratkozhassanak. A fölvételi vizsgák rendszere súlyosan megkáro­sítja a szegény gyermekeket és azok szüleit mert e rendszer folytán nagyon sok szegény gyermek elesik attól, hogy középiskolába jár­hasson. A gyermekek 9 éves korukban szepegő félelemmel állanak a tanárok elé és a fölvételi vizsga, amely teljesen fölösleges, csupán a gyermekek megkínzásával jár. Pikter elvtárs itt néhány példával bizonyította, hogy egyes gyermekekhez ezeken a vizsgákon milyen ne­­­héz,­kérdéseket intéznek és megállapította,, hogy e kérdésekre, amelyekre 9 éves, megriadt gyermekeknek kell válaszolni, bizony sok egységespárti képviselő sem tudna helyes választ adni. A fölvételi vizsgával ilyenformán éppen a legszegényebb gyermekek számára teszik lehe­tetlenné a középiskolák látogatását, holott ma a kisiparosnak föltétlenül szüksége van, hogy legalább a középiskola alsóbb osztályait elvé­gezze, mert hiszen bevételeiről, a forgalmi adó­ról, sok egyébről könyvet kell vezetnie. A sze­gény gyermekeket károsítja meg ez a rend­szer elsősorban azért, mert a gazdag szülőknek van pénzük arra, hogy a fölvételi vizsgákra otthon meg­felelő tanerőkkel előkészíthessék a gyermekeiket a szegény szülőknek azonban nem telik erre. De egyébként is ezeket a föl­vételi vizsgákat többnyire a tanév végén, jú­niusban vagy a tanév elején, szeptember első napjaiban tartják meg, márpedig éppen a rosz­szul táplált munkásgyermekek szorulnak rá esősorban, hogy az iskolai nyári vakációt pihenéssel és nem tanulással töltsék el. Reméli, hogy Klebelsberg közoktatásügyi minisz­ter, aki előszeretettel modern kulturpolitikus­nak vallja magát, megszívleli ezeket és véget vet a felvételi vizsgák címén űzött gyermek­kínzásnak. Ezek után a következő interpellációt terjesztette elő. ..I n­­p tudomása a közoktatásügyi miniszternek arról, hogy mi ik­ént folynak le a középiskolák első osztályába való fölvételt megelőző vizsgák. Hajlandó-e a miniszter ezen a teljesen fölösleges, pedagógiai szempontból meg nem okolt, a zsenge gyermekek valóságos lelki megkínzásával járó vizsgák rendsze­rének azonnal véget vetni, ezeket a rácsgrácot be­szüntetni, . A közoktatásügyi miniszter azonban, mivel hozzá interpellációt intéztek, nem volt jelen. Az interpellációt tehát kiadták a miniszternek. Amerika és a Népszövetség, Newyorkból je­lentik. A nemzeti demokrata konvent bizott­ságának gyűlésén Wescott bíró szenvedélyes beszédben síkra szállt amellett hogy Amerika lépjen be a Népszövetségbe. Lodge szenátort Júdásnak és szemfényvesztőnek mondotta. Be­széd közben az indulat annyira erőt vett rajta, hogy elájult. A kiküldöttek egyébként még nem tudtak megegyezni a demokrata pro­gram szövegében. Másik newyorki távirat, sze­­­rint Bryannak az a terve, hogy az Egyesült Államok polgársága népszavazás útján dönt­sön arról, vájjon belépjen-e Amerika a Nép­szövetségbe vagy sem. 3 Interpelláció a virágok ellen intézett rendőri hajtóvadászatról. * A belügyminiszter az egyéni haj­tó­vadá­szatot nem helyesli, csupán nagy töme­gekben nem akar ví­res szint látni. A nemzetgyűlés szerdai ülésén — amint erről lapunk más helyén megemelkezünk — Pikter Emil elvtárs interpellációt, terjesztett elő a belügyminiszterhez a vörös szín viselése körül előfordult újabb rendőri atrocitás tárgyában. Hivatkozott arra, hogy pártunk részéről ebben a tárgyban már több interpellációt terjesztet­tek elő, legutóbb éppen Propper elvtárs tette szóvá hogy különféle szinü virágok viselése­­miatt Magyarországon milyen súlyos bonyo­dalmak támadnak, mert bizonyos virágok vise­lését nálunk a hatóságok Európa egyensúlyát veszélyeztető cselekedetnek tartják. (Derült­ség. ) Horváth Zoltán Vanczák elvtársra mu­tat, akinek gomblyukában vörös szegfű­ van: „Vanczák János megint veszélyezteti az euró­pai egyensúlyt!" — Derültség.) Elmondotta azután Pikter, hogy néhány nappal ezelőtt fölkereste egy ismerőse és elbeszélte neki, hogy Budáról jött, ahol szemtanúja volt annak, hogy egy rendőr a Margit-hídfőnél mindenkit megszólított, akinek gomblyukában virág volt, kommunistának hordta le az illetőt és kitépte a gomblyukból a virágot, azzal, hogy erről felsőbb helyről utasítás van. Amikor Pikter érdeklődött, hogy nem tudna-e valakit, akit ilyen címen a rendőr megtáma­dott név szerint megnevezni, ismerőse Drucker Zsigmondot nevezte meg, akinek a Vilmos császár­ út 18. szám alatt van csemegeüzlete. Drucker gomblyukában rózsaszínű szegfű volt amelyet a rendőr szintén elszedett. Pikter föl­kereste Drucker csemegekereskedőt, aki elő­ször kérlelte, hogy ne tegye szóvá az esetet a nemzetgyűlésen, mert ő fél az esetleges üldö­zésektől. Ezután elmondotta a csemegekeres­kedő, hogy 25 év óta van üzlete a fővárosban. Éppen Budán volt, hogy egyik vevőjével elszá­moljon és ez a vevője megajándékozta egy rózsaszínű szegfűvel. A Margit-hídfőnél azután­­ a rendőr rátámadt, mert a szegfűt, észrevette a gomblyukában. A rendőr­­zárna: 1611. Ez a rendőr egyébként nemcsak Druckert tá­madta meg, hanem mindazokat a járókelőket, akik virágot mertek kitűzni. (Vanczák János. ..Győrben vasárnap haj­tó vadásza­tot rendezett a rendőrség a virágok ellen!") Úgy támadnak a rendőrök a virágot viselő emberekre, mintha Somogyi Béla vagy Bacsó Béla gyilkosai vol­nának az illetők. (Felkiáltások a szociáldemo­kratáknál: „Somogyi és Bacsó gyilkosai nyu­godtan járhatnak, őket nem üldözik!") Ezek után a következő interpellációt terjesztette elő: ,,Van-e tudomása a belügyminiszternek arról, hogy a budapesti közrendőrök az utcl,a békésen járó-kelő polgá­rokat zaklatják és igazoltatják és a rendőrható­ságok e­lé állítják, ha ruhájukon virágdíszt viselnek" Hajlandó-e a m­iniszter haladéktalanul intézkedni, hogy a világot kedvelő Itthenség ezentúl a tűrhetet­len zaklatásoktól végre, megkíméltessék?"­ Rakovszky belügyminiszter válaszolt az interpellációra. Kijelentette, hogy ő nem helyesli, hogy a rend­őrök zaklatnak egyeseket azért, mert, nyáron vörös virágot tűznek ki az illetők. Csak „a polgári lakosságot fölháborító módon" nem szabad viselni a vörös virágot.. A rendőrség­nek csak ilyen esetben van beavatkozási joga... (Rothenstein Mór: „Ilyen esetben sincs!") A vörös szint csak „tüntetően" vagy „tömegesen" nem szabad viselni. (Sütő József: „Mi az, hogy tüntetően? Ezt tessék megma­gyarázni!") Azokban az esetekben, amelyeket Propper a múlt héten tett szóvá és amelyre Pikter most hivatkozott, nem volt joga a rendőrségnek beavatkoznia. Az ilyen esetek­ben hajlandó vizsgálatot elrendelni és esetleg megtorló lépéseket tenni. Kéri válasza tudo­másulvételét. Horváth Zoltán: Vicclapba való az egész rendelet! Ezután Pikter elvtárs állott föl szólásra, de közben a fajvédők és Kuna P. között heves szócsata fejlődött ki. Kuna P. azt kiáltotta Lehner (Lendvai) fajvédő felé: „Ember vagy, Móric!" Amire Lehner megjegyezte, hogy: „Kuna P. bácsi megint hazudik, sohasem mondtam ezt!" Kuna P. erre dörmögött vala­mit a vörös szín ellen, amire Nagy Vince ál­talános derültség közepette jegyezte meg Kuna P. felé: „Ha tilos a vörös szín, akkor vörös orrot nem szabad viselni!" Mindezek utá­n Pikter elvtárs kijelentette, hogy a belügyminiszteri válaszát nem vesni tu­domásul, mert, a­ tapasztalatok szerint a virá­gok ellen intézett rendőri hajtóvadászatnak csak akkor lesz vége, ha a belügyminiszter visszavonja a virágok ellen kiadott rendele­tét A többség természetesen tudomásul vette a miniszter válaszát

Next