Népszava, 1924. július (52. évfolyam, 142–168. sz.)
1924-07-01 / 142. szám
cionalista izgatás és a kommunistáknak a szociáldemokrata párt ellen intézett oldaltámadása Németország legnagyobb pártjává azokat tette meg, akik nem akarnak arra az alapra helyezkedni, amely egyedül alkalmas a béke művének fölépítésére. A német szociáldemokrácia a külföldi béketörekvések segítségére akar menni. Ennek az akaratnak a kifejezője az a fölhívás, amelyet most a német pártvezetőség kiadott. A párisi német nagykövet átadta kormánya válaszát arra a jegyzékre, amelyben az angol és francia kormányok a hatásosabb fegyverkezési ellenőrzés szükségét közlik Németországgal. A válaszjegyzék lényegben elfogadja a szövetséges kormányoknak ezt a föltételét, amint ez előrelátható is volt. Szenzációs része azonban a jegyzéknek az, amely ama bizonyos szervezetekről szó. Ebből tudjuk meg, hogy Anglia és Franciaország azoknak a különítményeknek a dolgát nehezményezte főképen, amelyek nemcsak a belső biztonságot tették bizonytalanná Németországban, hanem ahogy ez a jegyzékből is kitűnik, a külső békét is. A német kormány holmi testnevelési kifogásokkal igyekszik ezeknek a szervezeteknek a megtűrését igazolni. Különös, hogy a reakció nemcsak célkitűzéseiben és eszközeiben, hanem abban is hasonlít egymáshoz, hogy vakságot és tájékozatlanságot tételez föl a vele szemben állók részérő. Pedig az angol és francia kormánykörökben is olvasnak újságot Tudomásul veszik, hogy Hittler, Rossbach és egyéb bandavezérek vezetése alatt fegyveres alakulatok voltak és vannak Németországban. Ezek befelé rémuralmat teremtenek, amelyet azzal igyekszenek elfogadhatóvá tenni, hogy mard ők helyreállítják Németország régi épségét és hatalmi túlsúlyát. Tudják ezt jól Németországon kívül is és hogy a német kormány a reakció módszereivel él, amikor erről szó van, növeli a vele szemben való bizalmatlanságot és igazolja a szociáldemokrata pártvezetőség fölhívásában foglaltak igazságát A német válaszjegyzék. (Berlin, junitu SO. — Wolff.) A párisi német nagykövet megbízást kapott hogy a nagykövetek értekezlete elnökének adja át a német kormány válaszát a katonai ellenőrzés ügyében június 28-án küldött jegyzékre, továbbá Herriot és MacDonald június 24-iki levelére. A több mint hat gépírásos oldalra terjedő jegyzék a német nép hangulatának beható ismertetése után visszautasítja azt a gondolatot hogy Németország bármiképen is képes volna arra, hogy Európában fegyveres konfliktust idézzen elő. Kifejezetten megállapítja, hogy a német kormány nem tér el korábbi jegyzékében kifejezett jogi álláspontjától- sőt föntartja ezt a jogi fölfogását Hogy na mindamellett nem vonja le belőle a gyakorlati következtetéseket ebben az egész politikai helyzetben időközben beállott változást tartja irányadónak. Miután leszögezi a szövetséges kormányoknak azt a határozott kijelentését, hogy a kívánt általános felülvizsgálat a szövetségesközi katonai ellenőrzés lezárását és a Versailles- szerződés 213. cikkelyében előírt eljárásra való áttérést jelenti, a német kormány kész beleegyezni tz általános fölülvizsgálatba.A német kormány mindamellett kiköti, hogy az általános felülvizsgálat végrehajtásának módozatai ügyében megállapodás jöjjön létre, amely lehetővé teszi az ellenőrzés végrehajtását abban a szellemben, amelynek a jövőben a nemzetek viszonyát, irányítania kell a megbecsülés és a bizalomteljes együttműködés szellemében, mert enélkül elképzelhetetlen, hogy az államok viszonyában igazi megelégedés jöjjön létre. A német kormány kifejezésre juttatja ezekután, hogy az általános felülvizsgálatot minden eszközzel gyorsítsák, és kéri, hogy az általános felülvizsgálat számára december 30-át tűzzék ki végső határidőül. A jegyzék megállapítja, hogy a német kormány teljes megértéssel viseltetik azzal a kívánsággal szemben, hogy anemzetközi helyzetet ne tegye súlyosabbá éppen abban a pillanatban, amikor a szakértői tervezet gyors végrehajtására való kilátás némikép remélni engedi, hogy a jóvátételi kérdés végleges szabályozására s ezzel együtt az általános és igazi béke alapjainak lefektetésére módot találnak. A jegyzék a továbbiakban bizonyos szervezetek fokozódó tevékenységével foglalkozik, azonban visszautasítja azt a téves felfogást, hogy emiatt Európában újabb fegyveres konfliktusoktól kellene tartani. Ezek a német ifjúság testi nevelésére alakult szervezetek onnan erednek, hogy a régebbi általános védkötelezettségnek nem csupán katonai, hanem főként nevelő jellege volt A jegyzék hangsúlyozza, hogy az általános védkötelezettség a gyakorlatban lényegesen előmozdította az ifjúságnak törvénytiszteletre és fegyelemre való nevelését s a jelen kor számos jelenségét éppen e katonai nevelés hiányára kell visszavezetni. Minden nemzet törekszik arra, hogy egészsé ges és testben is erős ifjúságot neveljen föl. A testedzés terén tapasztalható nagy fejlődés, amely más országokban jóval korábban indult meg, mint Németországban, arra indította Németországot is, hogy az ifjúságban egyre nagyobb mértékben ápolja a testedzés szellemét. Nem helyes dolog a sportegyesületeket és tornaegyesületeket Németország katonai készülődéseivel kapcsolatba hozni. A német nép visszautasítja a háború gondolatát és minden politikai tényező egyetért abban, hogy a titkos fegyverkezés, amely éppen oly lehetetlen, amilyen haszontalan és veszedelmes, elvetendő. A birodalmi kormány másrészről komolyan fáradozott azon, hogy bizonyos politikai szövetségek lefegyverzését, amely egyesületeket azonban nem szabad a torna- és sportegyesületekkel összetéveszteni, kíméletlenül vigyék keresztül, úgy hogy e szövetségek komoly fölfegyverzéséről többé nem lehet szó. Belgium Képviselete a konferencián. (Paris, június 1O. — Wolff.) Az „Ere Nonveile" szerint a londoni konferenciára induló belga delegáció Theunis miniszterelnökből, Hymans külügyminiszterből, ennek kabinetfőnökéből, Gutt második belga jóvátételi bizottsági képzala viselőből és Haimeceartból, a ruhrvidéki belga misszió vezetőjéből fog állani. A Kishatalmak és a jóvátételi kérdés. (Páris, június 30. — Wolff.) Amint a „Petit Parisien"-nek Londonból jelentik, Pária és London, Brüsszel és Róma között tárgyalások folytak abban az irányban, hogy azok a kishatalmak, amelyeknek valóságos érdekük fűződik a jóvátételi kérdéshez, milyen mértékben vehetnének részt a londoni konferencián. A tárgyalásokon az a vélemény alakult ki, hogy ezek az államok két csoportba oszthatók. Az első csoportba tartoznak Jugoszlávia, Románia és Portugália, amelyeknek van jogcímük jóvátételi fizetésekre. A második csoport, amelyhez Csehország és Lengyelország tartozik, nem igényelhet jóvátételi fizetéseket Az amerikai demokrata párt programja. (Newyork, június 30. — Reuter.) A demokrata program főbb pontjai a következők: Az adók leszállítása, a behozatali vámok felülvizsgálata, a Fülöp-szigetek függetlensége, annak megtiltása, hogy Amerika Törökországban koncessziókat szerezzen, továbbá Wilson U pontjának Németországra való alkalma- 1? AZATTA 1920 július 1 A fővárosi javaslat őszre marad? * :*: Az indemnitás után kisebb javaslatokat tárgyalnak. — Franciaország nem vesz részt a magyar kulcsSn Jegyzésében. — A külpolitizáló IgasságSSgyswirsIszter. — Mégy csoportban bocsátják el a köztisszinxei Shet. — Rég e héten megjelenik a ff»sS-reformnovella végrehajtásB utasítása. A nemzetgyűlés tudvalevően ma, kedden folytatja az indemnitás vitáját mégpedig az új rendszer szerint szünet nélkül, 8 óráig tartó ülésen. A nemzetgyűlés ugyancsak mindössze kilenc ülésen tárgyalta eddig az indemnitási javaslatot és ezek közül csupán két ülést tartott 8 óra hosszat, de a kormány, régi szokásához híven, ezúttal is az ellenzéket teszi felelőssé a július 1-vel beköszöntő ex-lexért. Pedig a felelősség kizáróan a kormányt terheli, minthogy most is, mint rendesen, elkésve terjesztette az indemnitási javaslatot a Ház elé. Hír szerint az indemnitási vita most már rövidesen véget ér és vagy már a keddi ülésen, vagy pedig szerdán tető alá kerül a felhatalmazási javaslat. Mielőtt a javaslat részletes vitájára áttérnének, döntenie kell a nemzetgyűlésnek a vita során benyújtott határozati javaslatok fölött. Ellenzéki oldalról ezúttal is számos határozati javaslatot nyújtottak be, így a szociáldemokrata parlamenti frakció szónokai 18 határozati javaslatot terjesztettek elő, amelyek részben a dolgozók szociális védelmét, részben a közterhek igazságosabb, az egyes társadalmi rétegek teherbírásának inkább megfelelő megosztását tehát progresszív adózási rendszert követelnek, részben pedig az ellenforradalmi intézmények megszüntetését, illetve a szabadságjogoknak minden társadalmi osztály részére való biztosítását célozzák. Az indemnitási javaslat részletes vitája előreláthatóan csak rövid időt vesz majd igénybe, mert hiszen a javaslat mindössze hat szakaszból áll. Ami már most a nemzetgyűlés legközelebbi munkarendjét illeti, a kormány esti félhivatalosa megállapítja, hogy Bethlenék már nem is gondolnak a fővárosi javaslat letárgyalására. A kormányhoz közelálló lapok tudvalevően már az indemnitási vita megindulása előtt és azóta is többizöben megállapították, hogy az indemnitás letárgyalása után a kormány nem a fővárosi javaslattal kívánja a nemzetgyűlést foglalkoztatni, hanem annak ellenére, hogy a fővárosi javaslatot a kormány hozzájárulásával az indemnitással együttesen tűzték ki a napirendre. Bethlen közvetlenül az indemnitási javaslat megszavazása után, még a nyári szünet előtt néhány kisebb javaslatot kíván a nemzetgyűléssel tárgyaltatni. Most megerősítik, hogy az indemnitás után ezekre a kisebb javaslatokra kerül a sor. Így a kultuszminiszter két javaslatára, továbbá a pénzügyminiszter egy kisebb javaslatára és végül egy nemzetközi egyezmény becikkelyezésére. És miután a kormány és pártja változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzetgyűlés nyári szünete legkésőbb július 10-én, de lehetően még hamarabb megkezdődjék, a nemzetgyűlést előreláthatóan e kisebb javaslatok letárgyalása után valóban két-két és fél hónapra vakációzni küldi a kormány. Franciaország nem vesz részt a kölcsön jegyzésében. A külföldi kölcsön jegyzése dolgában — amint egyébként, ezt már megszokhattuk — ismét új fordulat állott be. A francia kormány ugyanis hivatalosan közölte a Népszövetség titkárságával, hogy a francia pénzpiac nem vesz részt a külföldi kölcsön jegyzésében. Miután a kormány tudvalevően már több ízben fölparcellázta a külföldi pénzpiacokat abból a szempontból, hogy a kölcsönnek milyen összegű részét lehet majd az egyes pénzpiacokon elhelyezni, most — mivel Franciaország visszavonult a kölcsön jegyzésétől — új kölcsönelosztó tervezetet kellett készíteni. A kormány körében egyébként az a fölfogás, hogy, a kölcsön kibocsátásának eredményét nem befolyásolja túlságosan a francia pénzpiac elvesztése, noha Franciaországban a kölcsönnek elég tekintélyes, egy másfélmillió font sterling értékű részét akarták elhelyezni. Ezzel szemben most már számítanak arra, hogy sikerrel járnak majd azok a tárgyalások, amelyek Amerikának a kölcsön jegyzésébe való bevonását célozzák. A legújabb kölcsönparcellázó tervek szerint tehát Olaszország másfélmillió, Svájc egy és egynegyedmillió, Hollandia félmillió, Amerika két és egynegyedmillió angol font értékű kölcsönkötvényt jegyez majd, a kölcsön többi részét pedig az angol piacon akarja a kormány elhelyezni — az eddigi tervek szerint — október végéig. Franciaországnak a kölcsönakciótól való visszavonulása politikai körökben élénk magyarázgatásra adott alkalmat. „Illetékes" helyen azonban kijelentik, hogy Franciaország visszavonulásának politikai jelentősége nincsen. Mivel vádolja az igazságügyminiszter a szociáldemokráciát, MacDonaldot és Herriot francia miniszterelnököt ? Pesthy Pál igazságügyminiszter vasárnap részt vett Törökszentmiklóson egy kormánypárti beszámolón és ott hosszabb beszédet mondott Beszéde elején az igazságügyminiszter a Bethlen-rezsim, illetve az egységespárti politika védelmére kelt amit — lévén az igazságügyminiszter a Bethlen-kormány és az egységes párt tagja — természetesnek tartunk. E védelem után az igazságügy minisztere támadásba ment át, támadást intézett. — természetesen a szociáldemokrácia ellen és — afélhivatalos jelentés szerint — a következőket mondotta: „A nemzetközi alapra való kvaroámyzás első felenap és hibája, hogy kizáróan egy társadalmi osztálynak, az ipari munkásságrayak kezébe akarja letenni a kor. Hiányzást, a többi népréteget ki akarja zárni baloin. Hogy mennyire igazságtalan és lehetetlen a nemzetközi alapon levői kormányzás, elég rámutatni arra, ami mi baji és 1913-ben történt. A nemzetközi szociáldemokrácia történelme bizonyítja, hogy amikor ez az irány kormányra került, maga is polgári síneken kormányoz." Az igazságügy-miniszter ezutátt az angol kormányválságról emlékezett meg és rámutatott arra, hogy MacDonald miniszterelnök is a konzervatív politikai irányt folytatja és Herriot francia miniszter,elnök is német vonatkozásban ugyanazokon a vágányokon halad, amilyeneken Poimcaré kezdte. Ahány megállapítás, annyi — enyhén szólva — súlyos tévedés. Parlamenti frakciónk tagjai a nemzetgyűlésen már több izben tudomására hozták a kormánynak és a velünk szembenálló pártoknak, hogy a szociáldemokrácia nemcsak az ipari munkásság, hanem az egész dolgozó társadalom képviselőjének tekinti magát De, úgy látszik, éppen ezt nem szívesen hallják, nem hajlandók tudomásul venni a kormány tagjai és hívei és az fáj leginkább az egységespárti tájakon, hogy a szociáldemokrácia harcos ellenfele éppen annak az osztálypolitikának, amely csupán a kisebbség érdekeit szolgálja és amely az egységespárti koncepcióban is minduntalan kifejezésre jut Ebből a fájdalomból fakadhat csupán az is, hogy miután az igazságügyminiszter megállapítja, hogy „a szociáldemokrácia csak az ipari munkásság kezébe akarja letenni a kormányzást", erre a megállapítására néhány mondattal később már rácáfol azzal, hogy az angol munkáspárti kormány, illetve MacDonald ellen azt a vádat hangoztatja, hogy