Népszava, 1924. július (52. évfolyam, 142–168. sz.)

1924-07-01 / 142. szám

cionalista izgatás és a kommunistáknak a szo­ciáldemokrata párt ellen intézett oldaltáma­dása Németország legnagyobb pártjává azo­kat tette meg, akik nem akarnak arra az alapra helyezkedni, amely egyedül alkalmas a béke művének fölépítésére. A német szociál­demokrácia a külföldi béketörekvések segítsé­gére akar menni. Ennek az akaratnak a kife­jezője az­ a fölhívás, amelyet most a német pártvezetőség kiadott. A párisi német nagykövet átadta kormánya válaszát arra a jegyzékre, amelyben az angol és francia kormányok a h­at­ásosabb fegyverkezési ellenőrzés szükségét közlik Né­metországgal. A válaszjegyzék lényegben elfo­gadja a szövetséges kormányoknak ezt a föl­tételét, amint ez előrelátható is volt. Szen­zációs része azonban a jegyzéknek az, amely am­a bizonyos szervezetekről szó. Ebből tudjuk meg, hogy Anglia és Franciaország azoknak a különítményeknek a dolgát nehezményezte főképen, amelyek nemcsak a belső biztonságot tették bizonytalanná Németországban, hanem ahogy ez a jegyzékből is kitűnik, a külső békét is. A német kormány holmi testnevelési kifo­gásokkal igyekszik ezeknek a szervezeteknek a megtűrését igazolni. Különös, hogy a reakció nemcsak célkitűzéseiben és eszközeiben, hanem abban is hasonlít egymáshoz, hogy vakságot és tájékozatlanságot tételez föl a vele szemben állók részérő. Pedig az angol és francia kor­mánykörökben is olvasnak újságot Tudomásul veszik, hogy Hittler, Rossbach és egyéb banda­vezérek vezetése alatt fegyveres alakulatok voltak és vannak Németországban. Ezek befelé rémuralmat teremtenek, amelyet azzal igyek­szenek elfogadhatóvá tenni, hogy mard ők helyreállítják Németország régi épségét és ha­talmi túlsúlyát. Tudják ezt jól Németországon kív­ül is és hogy a német kormány a reakció módszereivel él, amikor erről szó van, növeli a vele szemben való bizalmatlanságot és iga­zolja a szociáldemokrata pártvezetőség fölhí­vásában foglaltak igazságát A német válaszjegyzék. (Berlin, junitu SO. — Wolff.) A párisi német nagykövet megbízást kapott hogy a nagyköve­tek értekezlete elnökének adja át a német kormán­y válaszát a katonai ellen­őrzés ügyében június 28-án küldött jegyzékre, továbbá Herriot és MacDonald júni­us 24-iki levelére. A több mint hat gépírásos oldalra terjedő jegyzék a német nép hangulatának beható is­mertetése után visszautasítja azt a gondolatot hogy Németország bármiképen is képes volna arra, hogy Európában fegyveres konfliktust idézzen elő. Kifejezetten megállapítja, hogy a német kormány nem tér el korábbi jegyzékében kifejezett jogi álláspontjától- sőt föntartja ezt a jogi fölfogását Hogy na mindamellett nem vonja le belőle a gyakorlati következteté­seket ebben az egész politikai helyzetben idő­közben beállott változást tartja irányadónak. Miután leszögezi a szövetséges kormányok­nak azt a határozott kijelentését, hogy a kí­vánt általános felülvizsgálat a szövetségesközi katonai ellenőrzés lezárását és a Versailles- szerződés 213. cikkelyében előírt eljárásra való áttérést jelenti, a német kormány kész beleegyezni t­z álta­lános fölülvizsgál­atba.­­A német kormány mindamellett kiköti, hogy az általános felülvizsgálat végrehajtásának módozatai ügyében megállapodás jöjjön létre, amely lehetővé teszi az ellenőrzés végrehaj­tását abban a szellemben, amelynek a jövő­ben a nemzetek viszonyát, irányítania kell­ a megbecsülés és a bizalomteljes együttműködés szellemében, mert enélkül elképzelhetetlen, hogy az államok viszonyában igazi megelége­dés jöjjön létre. A német kormány kifejezésre juttatja ezek­után, hogy az általános felülvizsgálatot min­den eszközzel gyorsítsák, és kéri, hogy az álta­lános felülvizsgálat számára december 30-át tűzzék ki végső határidőül. A jegyzék megállapítja, hogy a német kor­mány teljes megértéssel viseltetik azzal a kí­vánsággal szemben, hogy a­­nemzetközi helyze­tet ne tegye súlyosabbá éppen abban a pilla­natban, amikor a szakértői tervezet gyors vég­rehajtására való kilátás némikép remélni en­gedi, hogy a jóvátételi kérdés végleges szabá­lyozására s ezzel együtt az általános és igazi béke alapjainak lefektetésére módot találnak. A jegyzék a továbbiakban bizonyos szervezetek fokozódó tevékenységével foglalkozik, azonban visszautasítja azt a téves felfogást, hogy emiatt Európában újabb fegyveres konfliktusoktól kellene tartani. Ezek a német ifjúság testi ne­velésére alakult szervezetek onnan erednek, hogy a régebbi általános védkötelezettségnek nem­ csupán katonai, hanem főként nevelő jel­lege volt A jegyzék hangsúlyozza, hogy az ál­talános védkötelezettség a gyakorlatban lénye­gesen előmozdította az ifjúságnak törvénytisz­teletre és fegyelemre való nevelését s a jelen kor számos jelenségét éppen e katonai nevelés hiányára kell visszavezetni.­­ Minden nemzet törekszik arra, hogy egészsé­­ ges és testben is erős ifjúságot neveljen föl. A testedzés terén tapasztalható nagy fejlődés, amely más országokban jóval korábban indult meg, mint Németországban, arra indította Né­metországot is, hogy az ifjúságban egyre na­gyobb mértékben ápolja a testedzés szellemét. Nem helyes dolog a sportegyesületeket és torna­egyesületeket Németország katonai készülődé­seivel kapcsolatba hozni. A német nép visszautasítja a háború gondo­latát és minden politikai tényező egyetért ab­ban, hogy a titkos fegyverkezés, amely éppen oly lehetetlen, amilyen haszontalan és veszedel­mes, elvetendő. A birodalmi kormány másrészről komolyan fáradozott azon, hogy bizonyos politikai szövet­ségek lefegyverzését, amely egyesületeket azon­ban nem szabad a torna- és sportegyesületekkel összetéveszteni, kíméletlenül vigyék keresztül, úg­y hogy e szövetségek komoly fölfegyverzésé­ről többé nem lehet szó. Belgium Képviselete a konferencián. (Paris, június 1O. — Wolff.) Az „Ere Non­vei­le" szerint a londoni konferenciára induló belga delegáció Theunis miniszterelnökből, Hymans külügyminiszterből, ennek kabinetfőnökéből, Gutt második belga jóvátételi bizottsági kép­­zala­ viselőből és Haimeceartból, a ruhrvidéki belga misszió vezetőjéből fog állani. A Kishatalmak és a jóvátételi kérdés. (Páris, június 30. — Wolff.) Amint a „Petit Parisien"-nek­ Londonból jelentik, Pária és London, Brüsszel és Róma között tárgyalások folytak abban az irányban, hogy azok a kis­­hatalmak, amelyeknek valóságos érdekük fűző­dik a jóvátételi kérdéshez, milyen mértékben vehetnének részt a londoni konferencián. A tárgyalásokon az a vélemény alakult ki, hogy ezek az államok két csoportba oszthatók. Az első csoportba tartoznak Jugoszlávia, Románia és Portugália, amelyeknek van jogcímük jóvá­tételi fizetésekre. A második csoport, amelyhez Csehország és Lengyelország tartozik, nem igényelhet jóvátételi fizetéseket Az amerikai demokrata párt programja. (Newyork, június 30. — Reuter.) A demokrata program főbb pontjai a következők: Az adók leszállítása, a behozatali vámok felülvizsgá­lata, a Fülöp-szigetek függetlensége, annak megtiltása, hogy Amerika Törökországban koncessziókat szerezzen, továbbá Wilson U pontjának Németországra való alkalma- 1? AZATTA 1920 július 1 A fővárosi javaslat őszre marad? * :*: Az indemnitás után kisebb javaslatokat tárgyalnak. — Franciaország nem vesz részt a magyar kulcsSn Jegyzésében. — A külpolitizáló IgasságSSgyswirsIszter. — Mégy csoportban bocsátják el a köztisszinxei Shet. — Rég e héten megjelenik a ff»­sS-reformnovella végrehajtásB utasítása. A nemzetgyűlés tudvalevően ma, kedden folytatja az indemnitás vitáját mégpedig az új rendszer szerint szünet nélkül, 8 óráig tartó ülésen. A nemzetgyűlés ugyancsak mindössze kilenc ülésen tárgyalta eddig az indemnitási javaslatot és ezek közül csupán két ülést tar­tott 8 óra hosszat, de a kormány, régi szokásá­hoz híven, ezúttal is az ellenzéket teszi fele­lőssé a július 1-vel beköszöntő ex-lexért. Pedig a felelősség kizáróan a kormányt­ terheli, minthogy most is, mint rendesen, elkésve ter­jesztette az indemnitási javaslatot a Ház elé. Hír szerint az indemnitási vita most már rövi­desen véget ér és vagy már a keddi ülésen, vagy pedig szerdán tető alá kerül a felhatal­mazási javaslat. Mielőtt a javaslat részletes vitájára áttérnének, döntenie kell a nemzetgyű­lésnek a vita során benyújtott határozati javas­latok fölött. Ellenzéki oldalról ezúttal is számos határozati javaslatot nyújtottak be, így a szo­ciáldemokrata parlamenti frakció szónokai 18 határozati javaslatot terjesztettek elő, amelyek részben a dolgozók szociális védelmét, részben a közterhek igazságosabb, az egyes társadalmi rétegek teherbírásának inkább megfelelő meg­osztását tehát progresszív adózási rendszert követelnek, részben pedig az ellenforradalmi intézmények megszüntetését, illetve a szabad­ságjogoknak minden társadalmi osztály részére való biztosítását célozzák. Az indemnitási ja­vaslat részletes vitája előreláthatóan csak rö­­vid időt vesz majd igénybe, mert hiszen a­ ja­vaslat mindössze hat szakaszból áll. Ami már most a nemzetgyűlés legközelebbi munkarendjét illeti, a kormány esti félhivata­losa megállapítja, hogy Bethlenék már nem is gondolnak a fővárosi javaslat letárgyalására. A kormányhoz közelálló lapok tudvalevően már az indemnitási vita megindulása előtt és azóta is többizöben megállapították, hogy az indemnitás letárgyalása után a­ kormány nem a fővárosi javaslattal kívánja a nemzetgyűlést foglalkoztatni, hanem annak ellenére, hogy a fővárosi javaslatot a kormány hozzájárulá­sával az indemnitással együttesen tűzték ki a napirendre. Bethlen közvetlenül az indemnitási javaslat megszavazása után, még a nyári szü­net előtt néhány kisebb javaslatot kíván a nemzetgyűléssel tárgyaltatni. Most megerősí­tik, hogy az indemnitás után ezekre a kisebb javaslatokra kerül a sor. Így a kultuszminisz­ter két javaslatára, továbbá a pénzügyminisz­ter egy kisebb javaslatára és végül egy nemzet­közi egyezmény becikkelyezésére. És miután a kormány és pártja változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy a nemzetgyűlés nyári szünete leg­később július 10-én, de lehetően még hamarabb megkezdődjék, a nemzetgyűlést előreláthatóan e kisebb javaslatok letárgyalása után valóban két-két és fél hónapra vakációzni küldi a kor­mány. Franciaország nem vesz részt a kölcsön jegyzésében. A külföldi kölcsön jegyzése dolgában — amint egyébként, ezt már megszokhattuk — is­mét új fordulat állott be. A francia kormány ugyanis hivatalosan közölte a Népszövetség titkárságával, hogy a francia pénzpiac nem vesz részt a külföldi kölcsön jegyzésében. Miután a kormány tudvalevően már több ízben föl­parcellázta a külföldi pénzpiacokat abból a szempontból, hogy a kölcsönnek milyen összegű részét lehet majd az egyes pénzpiaco­kon elhelyezni, most — mivel Franciaország visszavonult a kölcsön jegyzésétől — új köl­csönelosztó tervezetet kellett készíteni. A kor­mány körében egyébként az a fölfogás, hogy, a kölcsön kibocsátásának eredményét nem be­folyásolja túlságosan a francia pénzpiac el­vesztése, noha Franciaországban a kölcsönnek elég tekintélyes, egy másfélmillió font sterling értékű részét akarták elhelyezni. Ezzel szem­ben most már számítanak arra, hogy sikerrel járnak majd azok a tárgyalások, amelyek Amerikának a kölcsön jegyzésébe való be­vonását célozzák. A legújabb kölcsönparcellázó tervek szerint tehát Olaszország másfélmillió, Svájc egy és egynegyedmillió, Hollandia fél­millió, Amerika két és egynegyedmillió angol font értékű kölcsönkötvényt jegyez majd, a kölcsön többi részét pedig az angol piacon akarja a kormány elhelyezni — az eddigi ter­vek szerint — október végéig. Franciaország­nak a kölcsönakciótól való visszavonulása po­litikai körökben élénk magyarázgatásra adott alkalmat. „Illetékes" helyen azonban kijelen­tik, hogy Franciaország visszavonulásának politikai jelentősége nincsen. Mivel vádolja az igazságügyminiszter a szociáldemokráciát, MacDonaldot és Herriot francia miniszterelnököt ? Pesthy Pál igazságügyminiszter vasárnap részt vett Törökszentmiklóson egy kormány­párti beszámolón és ott hosszabb beszédet mondott Beszéde elején az igazságügyminisz­ter a Bethlen-rezsim, illetve az egységespárti politika védelmére kelt amit — lévén az igaz­ságügyminiszter a Bethlen-kormány és a­z egységes párt tagja — természetesnek tartunk. E védelem után az igazságügy minisztere tá­­madásba ment át, támadást intézett. — termé­szetesen a szociáldemokrácia ellen és — a­­fél­hivatalos jelentés szerint — a következőket mondotta: „A nemzetközi alapra való kvaroámyzás első felen­ap és hibája, hogy kizáróan egy társadalmi osztálynak, az ipari m­unkásságrayak kezébe akarja letenni a kor. Hiányzást, a többi népréteget ki akarja zárni baloin. Hogy mennyire igazságtalan és lehetetlen a nemzet­közi alapon levői kormányzás, elég rámutatni arra, ami mi­ baji és 1913-ben történt. A nemzetközi szociál­demokrácia történelme bizonyítja, hogy amikor ez az irány kormányra­ került, maga is polgári síneken kor­mányoz." Az igazságügy-miniszter ezutátt az ang­ol kor­mányválságról emlékezett meg és rámutatott arra, hogy MacDonald miniszterelnök is a konzervatív poli­tikai irányt folytatja és Herriot francia miniszter,­elnök is német vonatkozásban ugyanazokon a vágányo­kon halad, amilyeneken Poimcaré kezdte. Ahány megállapítás, annyi — enyhén szólva — súlyos tévedés. Parlamenti frakciónk tagjai a nemzetgyűlésen már több izben tudo­mására hozták a kormánynak és a velünk szembenálló pártoknak, hogy a szociáldemo­krácia nemcsak az ipari munkásság, hanem az egész dolgozó társadalom képviselőjének te­kinti magát De, úgy látszik, éppen ezt nem szívesen hallják, nem hajlandók tudomásul venni a kormány tagjai és hívei és az fáj leg­inkább az egységespárti tájakon, hogy a szociáldemokrácia harcos ellenfele éppen an­nak az osztálypolitikának, amely csupán a ki­sebbség érdekeit szolgálja és amely az egysé­gespárti koncepcióban is minduntalan kifeje­zésre jut Ebből a fájdalomból fakadhat csu­­pán az is, hogy miután az igazságügyminiszter megállapítja, hogy „a szociáldemokrácia csak az ipari munkásság kezébe akarja letenni a kormányzást", erre a megállapítására néhány mondattal később már rácáfol azzal, hogy az angol munkáspárti kormány, illetve Mac­Donald ellen azt a vádat hangoztatja, hogy

Next