Népszava, 1924. szeptember (52. évfolyam, 194–217. sz.)

1924-09-14 / 204. szám

1924 szeptember 14-NÉPSZAVA — Csakugyan... A magyar-olasz-bajor és mindenfajta gyilkosok hivatalos lapjának, a .,Szózat" című atrocitási szakközlönynek ért­hetően nem tetszik, amikor hiveik, kebelbará­taik gyilkolásait emlegetik és dühös ugatással — ami mögött ott reszket a számonkérés fé­lelme •—, vicsorítja ránk fogait. Értjük a keserű­séget a vérszüret lankadása fölött, amikor fön­nen villogtak a kasztráló kések, lápiszoló ecse­tek és a „fajvédelem" egyéb dicsőséges eszkö­zei, de akkora dühöt még­sem tudnak tajté­kozni a hóhérképző kurzusok oktatói, hogy el­feledtessék hitvány tömeggyilkosságaikat. Az orgyilkosok patrónusa, amikor a „nemzeti re­neszánsz" förtelmeit emlegeti, „Tolvaj, fogdd meg!" kiáltással a­ vörös terrort emlegeti és megtorlásról mer beszélni, amikor az ártatla­nok százait gyilkolták le a kurzus hősei s a för­telmes mészárlások után ma is szabadon jár­nak, ha egyébként némi sikkasztások, zsarolá­sok és hasonló dolgok miatt nem kerültek ké­sőbb bűvösre. Megnyugtatjuk az orgoványi „fajmentés" apostolait, hogy ezentúl is állan­dóan foglalkozunk a védelmezett gyilkosaik ügyével és azzal az aljas uszító munkával, amellyel az egész közvéleményt meg akarják mételyezni. — A horogkeresztesek a toloncházban. Szom­baton délelőtt a főkapitányságon folytatták és befejezték a három előállított horogkeresztes kihallgatását. Újabb, említésre érdemes dolgo­kat a szombati kihalgatáson nem mondtak a bajorok, mire úgy döntöttek, hogy mind a hár­mójukat átviszik a toloncházba. A rendőrség több detektívet küldött ki a vidékre, hogy Abel Werner horogkeresztes társait Budapestre hozzák. Ezeket is kitoloncolják az országból. A Budafoki­ úton elfogott Braun Ottót az ügyész­ségre vitték át. A vizsgálóbíró táviratot kül­dött­ Münchenbe, hogy az ottani hatóságok in­dítsák meg a fajvédő Braun Ottó ügyében a kiadatási eljárást. — Ittas emberek a villamoson. Pénteken éjjel a Thököly­ úton egy ember fölkapaszko­dott a robogó villamos ütközőjére. Pár pilla­nattal később elvesztette az egyensúlyt és lebukott az ütközőről. Lábaival átkulcsolta az ütköző rúdját, de a feje a kövezetre zuhant. Sem a villamosban ülők, sem a járókelők nem vet­ték észre a balesetet, a kocsi tovább rohant és a szerencsétlen embert a legközelebbi meg­állóig magával vonszolta. Addigra az ütközőn függő ember feje és karja teljesen összeroncsoló­dott. A mentők a Kun­ utcai kórházba szállí­tották. Az orvosok megállapították, hogy a súlyosan sérült ember ittas. A nála talált ira okból­­ megállapították, hogy az ütköző utasa Idermann József.­­ Nagy Gábor 32 éves ke­reskedő a 25-ös villamos pótkocsiján nem akart jegyet váltani. A kalauz felszólította, h­ogy szálljon le, amire, az utas Bossány Lajos kalauzt kétszer arcul ütötte, majd hasbarúgta. Ezután a támadó leugrott a pótkocsiról és az első kocsira szállt föl. A megtámadott kalauz csengőjelzésére a villamos megállt, amire a támadó leugrott és futásnak eredt. A villa­nt­os alkalma­zotta, Nagy Gábort elfogták és átadták a rendőrnek. Bevitték az őrszobára, majd a főkapitányságra, ahol megállapították, hogy Nagy Gábor olyan részeg, hogy még ki­hallgatni sem lehet. — A Néprajzi Múzeum költözködése. Megír­tuk, hogy a közoktatásügyi miniszter a Nép­rajzi Múzeum válságos helyzetét egyelőre oly­módon oldotta meg, hogy a múzeum céljaira átengedte a tisztviselőtelepi gimnáziumot. A gimnázium épületét szombaton délelőtt vette át a minisztérium, a főváros és a Nemzeti Mú­zeum képviselőiből álló bizottság. A főváros az Elnök­ utcai elemi népiskolának e célra szánt helyiségeit hétfőn kiüríti, oda a tisztviselő­telepi gimnázium kedden már be is költözik. A gimnáziumi épület belsejében átalakításokat végeznek, majd előreláthatóan a jövő hét fo­lyamán megkezdik az Iparcsarnokból a Nép­rajzi Múzeum magyar anyagának az átköltöz­tetését. A tisztviselőt­elepi gimnázium nem oldja meg ugyanis teljesen a problémát, a rend­kívül becses külföldi an­tagnak csak kis töre­dékét lehet majd ott elhelyezni.­­ Sztrájkolók és katonák­ Párisból távira­tozzák. A „Journal" tuniszi jelentése szerint az északafrikai Bizertában, egy sztrájk ügyé­ben az ottani hatóságok magukhoz hivatták tanácskozásra a sztrájkolók egyik tagját. A többi sztrájkoló, abban a hiszemben, hogy tár­sukat letartóztatták, szabadonbocsátását köve­telték. A sztrájkolók végül kövekkel és revol­verlövésekkel megtámadták a rendőrséget és a segítségül érkezett csapatokat. Egy rendőrbiz­tos, több rendőrügynök és katona, valamint számos sztrájkoló megsebesült. — Meghalt a teherautó áldozata. A Népszava szombati számában hírt­ adtunk arról, hogy a Thököly-út és Nefelejts­ utca sarkán egy teher­autó elgázolta Pataki Lajosné 40 éves asz­szonyt. A szerencsétlen asszonyt bevitték a Rókusba, ahol meghalt. A gépkocsi soffőrjét, Kreisz Mihályt előállították a főkapitányságra, ahol őrizetbe helyezték. — Eltűnt. Jakab György VI. gimnazista e hé­t­en el­távozott szüleinek VIII. Visi Imre­ utca 14. III. em. 3. szám alatt levő lakásáról és azóta nem­ tért vissza. A 17 éves fiú távozásakor sötétkék ruhát és sötétszürke fötöltőt­ viselt. Arcán fekete pontszerű­ anyajegy van. Aki tud róla, értesítse az aggódó szülőket. — Bernolák­ kútja. Kaposvárról jelentik: Bernolák Nándor volt népjóléti miniszter fo­nyódi villájának telkén kutat ástak. Már vagy 20 ölnyi mélységre haladtak, azonban víz még­sem mutatkozott. Komáromi Ferenc munkás vállalkozott arra, hogy leszáll a kút mélyére és megnézi, Várjon az elmúlt éjszaka során nem buggyant-e vízár. Munkástársai beleül­tették a földhordó vödörbe és leeresztették a kútba. Alig ért azonban 8—19 ölnyi mélyre, kiáltozni kezdett, kérve társait, hogy vonják föl a csigát. Hiába volt azonban a gyorsaság, mert a szerencsétlen fiu a kút mélyéről föl­szálló gázok következtében elszédült és a­ mélybe zuhant. Már c­sak a holttestét emel­ték ki. Parafu­m. A kereskedelmi minisztert sűrűn látogatják a küldöttségek. Mi is tudunk egy-két küldött­ségről és a kereskedelmi miniszter alig győzi elmondani a válaszolnivalót. Ezek a válaszok különböző tartalmúak, ritkán meleghangúak, de inkább ridegek, talán azért, mert ilyen egy kereskedelmi miniszternek a lelki egyenru­hája. A szürke óvatoskodások után meglep bennünket a hév, ahogyan a hivatalból fagyos férfiú a parfümkereskedőknek nyilatkozott, akik deputációztak őkegyelmességénél és el­sírták az ország nagy baját, hogy francia par­fümöt még mindig nem lehet behozni. Nagy sérelem ez — fejtegette a küldöttségvezető szónok — és a magyar illatszerészek elvárják, hogy a kormány a behozatali tilalmat meg­szünteti. Az illó illat nem száll olyan gyorsan, mint amilyen spontán helyeselt a kereske­delmi miniszter és ígérte, hogy tüstént tanács­kozik a pénzügyminiszterrel, ígérte a francia parfümöt, ha már olyan büdös az élet. Hát csak szagosodjanak, akiknek nem elég a ma­guk illata, de észrevennivaló, hogy milyen energikus ez a kormány, ha pipereválságról van szó és milyen lomha, cinikus, sőt ellen­kező, ha olyan cikkek fölszabadítását követe­lik a tömegek, amiknek behozatala valóban ,,közérdek" lenne. Például a kötött­ szövöttáruk konkurrenciával és éppen jól érkeznének, amikor a másfélmilliós magyar szöveteket legföljebb csak azok vásárolhatják, akiknek francia parfümre is telik. És nem lehet be­hozni például a vászonsiemüeket, item ped'itt'a szegény asszonyról, leányról lerongyolódott' már az az ing, amire a háború előtt alíg volt pénze és az utat, a behozatal-menteset megint csak akkor vásárolhatja meg, ha a párisi il­latért is oda tudja adni a frank­ valutákat. Oly drága a ruha és oly nem olcsó az ing, hogy az Ádámok és Évák szinte már szégyenkeznek egymás előtt, de az ő sorsuk, hogy szagolják a benzint, ha a tükrös autó felsuhan mellettük, szagolják a dámát, ha gyöngy virágosan ellib­ben közöttük... — Nyíregyháza ünnepe. Az ország egyik fölvirágzó városa. Nyíregyháza, szombaton ün­nepelte a város százéves fönnállásának jubileu­mát. Képviseltette magát a kormány, meg­jelentek az ünnepségeit a többi, városok polgár­mesterei, volt díszközgyűlés, ahol megjelentek a város és a megye „előkelőségei", de monda­nunk se kell, hogy a várost föntartó munkás­ságnak semmi köze sem volt az ünnepséghez, a város népességével nem törődtek az ünnep­séget rendező urak. Menekülés a­. életből. A Kamaraerdőben levő lakáso­n mellbelőtte magát Seit­ Lajos 21 éves dobozkészítő. Élet­veszed­eln­es "sérüléssel szállították a Rókusba. — Névjegy. Beküldték nekü­nk a következő névjegyet: ..Si­t­r Andor, a Triesti Alt. Biztosító Társaság (Assi­cinazioni Generali) ti évi ezdladlat viriit ért van darab óriás sáspereccel nyugdíjazott főtisztviselője." Újra kaphatók korlátolt példányszámban a Világosság-Könyvtár rég nem kapható kötetei Ízléses papírkötésben Ara szervezett munkásoknak Andrejev: A kormányzó —­­ 12.000 K Balzac: Vörös korcsma 10.000 K Farkas: Megnyílt a börtön 15.000 K — Uri komédiák 12.000 K Lie: Életfogytiglan elitélt 15.000 K London: A hitehagyott - - —­­ 10.000 K Maupassant: Egy majorosleány tör­ténete 10.000 K Molnár: A széntolvajok 10.000 K Sinclair:­Kutató Sámuel 20.000 K Tajovsky: Falusi történetek 10.000 K Verga: Parasztbecsület — — 10.000 K Kapható a Népszava-könyvkereskedésb­en, Budapest, VII. Erzsébet-körút 35. Vidékre 10% portaköltség. Kérje, legújabb szeptemberi könyvjegyzékünket. * * * A Magyarországi Szakszervezeti Tanács drágulási adatai szeptember 13-án reggel: A heti drágulás (6-tól 13-ig) 0.53% A havi drágulás (1-től 13-ig) 01 1% A drágulás 1924-ben 240.4% Az élelmiszerdrágulás 1924-ben 234.0% A drágulás a háború kezdete óta 19.547.5-szeres. A bérek emelkedése a háború kezdete óta 13.691.3-szoros. A heti létminimum K 834.286.23 A heti élelmiszerszükséglet költsége K 405.685.— 1000 korona békebeli belső vásárlóértéke 5,1 békefillér. 100.000 korona annyit ér, mint 1914-ben 5 béke­korona és 11 fillér. Ez adatok szerint a létminimum: ezen a héten 4.421.16 koronával, szeptember havában 3.481.16 koronával, az év eleje óta 589.252.93 koronával emelkedett. Gál Benő. * * 11 A nemzetközi gazdasági helyzet.­ ­ Ha a nagyobb európai államok közgazdasági életének fejlődéséről 1924 első felében össze­gyűjtött adatokat összehasonlítjuk, szembeöt­lik, hogy az összes országok fejlődése nagy vo­násokban ugyanazt a képet­ mutatja. Szembeöt­lik az a szomorú kapcsolat is, amely az összes európai országok közgazdasági életét összeköti. Az inflációs periódus alatt két csoportba lehe­tett osztani az európai államokat. A papírvalu­tás országok a látszat-konjunktúra korszakát élték át, de a­ lovas háta mögött ott ült a sötét gond, a csillogó fölső kabát mögül mindinkább kilátszott a rongyos alsóruha. A nemesvalutájú országok ugyancsak nem tudtak fejlődni a megzavart gazdasági egyensúly miatt. Az in­fláció megszüntetése, a valuta stabilizálása, a "szanálási" programok keresztülvitele követ­keztében beállott új gazdasági helyzet újabb tükörképe az európai államok között fennálló szoros gazdasági kapcsolatnak. A brit birodalom legtöbbet veszített a közép­európai országok valutájának esése miatt. Ez okból érthető, hogy Anglia közgazdasági cen­truma, a londoni City, a legnagyobb erőfeszí­tést fejti ki a középeurópai gazdasági élet talpra­allítása, különösen Németország gazda­sági szanálása érdekében 1924 első felében az angol külkereskedelem lényegesen emelkedő tendenciát mutat. A munkanélküliek száma a­, 1924. év első öt hónapjában 300.000-rel csökkent, júliusban a kivitel emelkedése ellenére valami­vel emelkedett. Franciaország külkereskedelmének irányát a fra­nk árfolyamának ingadozása szabta meg. Az 1924. év első hónapjaiban, amint ismeretes, a francia frank kurzusa katasztrofálisan esett. A frank elértéktelenedési processzusa erősen előmozdította a kivitelt. A frank árfolyamá­nak stabilizálásával csökkent a kivitel és júniusban már passzív Franciaország kereske­delmi mérlege. 1924 első felében egyébként a bevitel értéke 19.872, a kivitel értéke 21.282 millió frankra rúg. A kiviteli fölösleg végered­ménye 1410 millió francia frank. Német­országba a­ Saarvidék kivételével 2107 millió frank értéket vitt be, Franciaország, amíg 1923 első felében csak 494 milliót; a Németországból Franciaországba importált áruk értéke viszont az 1923. év első felének 388 millió frank értéké­vel szemben 967 millió frank. Általában még Franciaországban az ipar úgyszólván teljes üzemmel dolgozik és csak egyes iparágakban mutatkoznak a konjunktúra csökkenésének halvány­­jelei. Franciaországban egyelőre nincs munkanélküliség. A munkaügyi minisz­térium júliusi kimutatása szerint a munka­piacon a kereslet meghaladta a kínálatot. Az olasz kereskedelmi mérleg, amely külön­ben passzív, 1924 első felében nagymértékben javult. Az olasz valuta stabil maradt. Az 1923. év első felének adataival összehasonlítva, az 1924. év első felének adatait, a következő az ered­mény: 1923 első felében 9064 millió lírát tett ki a bevitel, ö­sszege, 1924 első felében 9455 milliót. A kivitel ugyanezen idő alatt 4902 millió líráról 6672 millióra emelkede­tt. A beviteli fölösleg eszerint 4163 millióról 2783-ra csökkent. Német­ország több árut visz ki Olaszországból, mint amennyit oda bevisz. 1924 első öt hónapjában Németország 544 millió lira értékű árut impor­tált Olaszországba, ezzel szemben Olaszország­ból 645 millió lira értékű áru érkezett Németor­szágba. Ezek az Olaszországra nézve kedvező számok még emelkednek, hogyha hozzávesszük a reparációs szállítások értékét és azokat az ösz­szegeket, amelyeket az igen nagyszámú nyara­lók hagytak Olaszországban az 1924. évi nyara­lási szezon alatt. Különösen kedvező Hollandia külkereskedel­mének a fejlődése. 1923 első felében 989.378 hol­landi forint volt Hollandia bevétele, 1924 első felében 1.147.136 forint. ,A kivitel ellenben 592.061 hollandi forintról 756.605 forintra emelkedett.

Next