Népszava, 1924. szeptember (52. évfolyam, 194–217. sz.)

1924-09-27 / 215. szám

1924 szeptember 7. NÉPSZAVA egyesült, benne úgy a lágy hajlékonyság, az érzéki melegség, mint, a férfiasan érces fény, a nemes energia. A lírai és hősi kellékek eme szintézise tudvalévően­­ igen ritka és csupán a leghivatottabb tenoristáiknál található meg. Burrián nagyszerű hangbeli sokoldalúságát kiváló színészi tehetség koronázta, amely egy­mástól igen távoleső feladatoknak egyformán fényes megoldására képesítette őt. Nemcsak közismert Wagner-alakításaival — elsősorban a „Walkür" Siegmunstjának és Lohengrinnek mindennemű üres pátosztól mentes és tárgyi­lagos, mert mesteri biztossága megtestesítésé­vel —, hanem színészibb természetű produk­cióival is — mint a „Bibliás ember" Mátyásá­val, vagy a „Salome" Heródesével — tü­ndök­lően örökítette meg nevét Operaházunk év­könyveiben. (J. S.) I*) a Kamara-Szinház megnyitása. Az Andrássy-úti helyiségbe!) — ahonnan a kabaré nyelvén hosszú időn át komoly művészi értékek indultak el — pénteken este megnyiltott a­ Nemzeti tízinház Kamara­ Színháza. Amen­y­nyire sokat vártunk ettől a művészi vállalkozástól olyannyira csalódtunk benne. Nem a két tucat színház­hoz ráadásul még egyet vártunk, hanem azt a színpa­dot, amelyen át végre bejuthat hozzánk a nagy világ lelkinek mind­az a forrongása, amely formában és tar­talomban kamara színpadon mostanában szóhoz jutott. Sokat s­rettünk volna erről beszélni, de nem érdemes. Majd ha megtalálja hivatását az új színpad, de leg­alább is az lesz, aminek mondja magát, beszélhetünk róla. A világ, lelkének és a­­ magyar léleknek nagy tusakodásai közepette azzal kezdeni, hogy kiásnak rég elkoptatott, édeskésen nyálkás, magyaroskodó, álöreg egyfelvonásosokat, amelyeknek a legkisebb vonatkozá­suk sincs a mai életünkhöz, általában az élethez ez tévedés, amely gyors korrektúrára szorul, ha az új színpad szükségességét igazolni akarják. Zilahi­ Lajos ,,Grassalkovich"-át, Szigeti József ,,Becsületszó"-ját és Herczeg Perem­ „Karolina" című­ „vígjátékát" adták elő. Mindhárom darab rendezője Hevesi Sándor. A ren­dezésről és az előadásról sem mondhatunk sok jót. Ezen a színpadon valósággal elfulladt a szó, a hangulat, szét­esett a játék, elkopott a szín. Egyenként nagyon ked­vesek voltak Rákosi Szidi, Somogyi Erzsi, Vizváry Ma­riska, derűs Uray, életerős színekben pompázó Almássy Szigeti darabjában és különöskézen Gál Gyula Herczeg darabjának prépost-szerepében, . (sz. sj JWcffiésségeSx a reszansZésv bizottságban' Olaszország is állít föl Intézetet a nemz­­­et közt együttmű­riftSésre. (Genf, szeptem­ber 28. ] — Svájci távirati iroda.) A Népszövetségi Tanács óriási erő­feszítéseket tett, hogy előrehaladjon mun­kálatai elvégzésében. A népszövetségi köz­gyűlés két ülést tartott, ülésezett a Népszövet­ségi Tanács és a különböző bizottságok is ülést tartottak. Azok a nagy nehézségek, amelyekre a le­szerelési bizottság bukkant és amelyek egy­előre áthidalhatatlanok voltak, a következők: A jogügyi bizottság álláspontja az, hogy ha a támadó kibenlétét föltétlenül megállapí­tották, a szankciók önmaguktól hatályba lép­nek. Ilyenkor az aláíró államoknak minden további nélkül teljesíteniük kell elvállalt kö­telezettségeiket és a tanács beavatkozása tulajdonképen fölösleges. A különösen olasz részről hangoztatott álláspont ezzel szemben az, hogy bár a támadó kibenlétét már megállapították, az államok­nak még mindig fönmarad az a joguk, hogy a helyzettel szemben állást, foglaljanak és hogy fölhívják a tanácsot az esetleges­ közbe­lépésre. Henderson, közvetítő álláspontja, hogy a támadó kibenlétének megállapítása önként kiváltja a szankciókat, a tanácsnak azonban egyidejűen teljes ülésre kell összeülni, hogy az aláíró államokat a reájuk háramló kötezett­ségeikre emlékeztessék. Népszövetségi körökben hire jár, hogy Olaszország követi Franciaország példáját egy nemzetközi intézet fölállítása tekinteté­ben. A szellemi együttműködésre fölállítandó új intézet különösen jogi téren működnék. Az intézett­ székhelye Róma volna és az olasz kormány a­ maga részéről évi 1.000.0011 lírát bo­csátana rendelkezésre az intézet működésének támogatására. Elmen­ö­lték a­ leszerelést ellenőrző bizottságot. (Genf, szeptember 26. — Havas.) A népszö­vetségi tanács megvizsgálta a népszövetségi ellenőrző tervezetet a volt ellenséges államok leszerelésére vonatkozóan és magáévá tette a francia álláspontot, amely a tanácsban képvi­selt az állam képviselőit küldi ki az ellenőrző bizottságba, kivéve a volt ellenséges államo­kat, amelyek tanácsoló szervekül esetleg részt­vehetnek a kutató módszerek kijelölése tekin­tetében. Olvasd a Népszavát és szerezz új előfizetőket * * Két mondat. Azt hisszük, hogy a csongrádi bomba még egyszer robbant. Mindenesetre az­ ítélet detoná­cióját meghallják majd nagyon messze, még odakünn is, ahol nagyon ügyeltek arra, hogy hogyan is végződik ez az első, megtorló magyar bíráskodás. Az ítélettel amúgy is foglalkoznak majd az emberek, akik egymás között­ bizo­nyára tovább folytatják a bíráskodást, mi itt a tárgyalás epilógusának néhány mozzanatát akarjuk megbeszélni, mert kár lenne, ha a pén­teki dörrenés végkép elnyomná az érdekes hangzásukat. A két fajvédő, illetőleg védő, vi­haros gesztusokkal elmondott beszédeikben Tiszaeszlárt emlegették. Reá mutatnak, hogy íme, ott is fölmentették a vádlottakat, tehát, nem történhetik másként a jelen esetben sem. Frappáns rámutatás. Most nem firtatjuk, hogy Tiszaeszláron ártatlanokat akartak vesztő helyre vinni és a középkori autodafé láttára, az egész civilizált világ fölhorkant, protestált és a grandiózus nyomás hatása alatt a magyar bírák nem cselekedhettek másként, mint igazol­ták az ártatlanságot. De mi is emlékeztetünk, az akkori Ulainok, az Istóczyak a bíróság gya­lázatának minősítették­ a fölmentést és az ítélet­ nyomán tovább szították még vészesebbre a gyűlöletet, pedig íme, a mai Istóczyak utólag igazolják a tiszaeszlári igazmondást. Öreg fajvédő-elődök csak ne forogjanak nagyon a sírjukban, mert tudja a mai fajvédő, hogyan profitáljon neki a 40—50 év előtti antiszemitiz­mus is, amit akkor is learattak. Ulain logikája elemében volt, annyira, hogy állítólag a tör­vényszéki elnök is gratulált a védőnek és ha már úgy érvelt, amint érvelt, szervesen dobta föl a tekintetes törvényszék elé a gondolatot: —­ Nem állítom, hogy a bombát a zsidók dob-­ ták be a bálterembe... Ennek a frissen forduló ötletnek méltó társa volt a másik védő gondolata, aki a vádra, hogy védenceinél a házkutatás alkalmával gránáto­kat, golyókat, miegymást találtak, ily könnyed­séggel „riposztozott". , Minden házban, ahol hadviselt lakik, van­nak hadiemlékek... Ez a két, védői, nem is egyszerűen bővített mondat, támasza, talpköve és erkölcse a két ovációnak. A két axióma: a lelki lényeg, a többi ravaszdi mondat, sallang. A fölmentés apoteó­zisa pedig kitört: ébredő taps, éljenzés a tár­gyalóteremben, szegfűk és rózsák a fölvonuló, elvonuló vádlottaknak. A csongrádiak jó ideig nem fognak bálozni... * * * — A bikaviadalok rendezősége m­egföllebbezi a főváros elutasító határozatait. A bikaviada­lok rendezősége nincs megelégedve a főváros tanácsának másodszori elutasító határozatá­val sem. Az érdekeltség vezetői pénteken meg­jelentek a városházán és bejelentették, hogy a kétszeri elutasító határozat ellen föllebbezést nyújtanak be a főváros törvényhatósági ülé­sét pótló nyilvános tanácsüléshez. Addig is azonban, amíg ilyen réven a fellebbezés elin­téződik, a bikaviadalok rendezősége egy­előre a bikaviadalok megtartásának idejét bi­zonytalan időre elhalasztja. A Hír szerint, a belügyminisztériumot annyira izgatja a biká­sok elutasítása, hogy erre vonatkozóan jelen­tést kért a városházától. A tanács ismertette az elutasítás indokait, amelyeknek az a lénye­gük, hogy a főváros itt nem mint hatóság, ha­nem mint telektulajdonos járt, el. A bika­viadalok rendezősége Rakovszky belügymi­niszternél járt, hogy intézkedésre kérje a fő­város ellen, amely a viadal megtartását betil­totta. A rendezőség szerint a­ főváros csak mint, magánfél szerepelhet ebben az ügyben, de nem mint hatóság. A belügyminiszter azt­ válaszolta, hogy most nem avatkozna tik az 11 Pénteken este a fővárosban ismét súlyos szerencsétlenség történt. A szerencsétlenség áldozatai természetesen munkások. Óbudán, a Szen­tendrei-úton levő Kristály-jéggyár jég­házában a kompresszor,­­felrobbant és nyomában kilenc sebesült terült el a gép­hár kövezetén. A robbanás olyan borzalmas volt, hogy meg­rázkódtatta a környékbeli házak ablakait. A közelben lakók a jéggyárhoz rohantak, azon­ban ekkorra,­­már a gyár környékén fojtó ammóniák szag­a terjedt széjjel, ami miatt nem lehetett a robbanás színhelyéhez közeledni. A szerencsétlenség részleteiről a következőket jelenthetjük: A robbanás színhelyén, Óbudán, a Szentendrei­ ut. 15. számú telepen van a Reisz és Hajós-cég Kris­tály-jéggyár telepe. A telep három egymáshoz szorosan álló épületből áll. Az első épület kis műhely, mellette a modern építkezésű jégsajtoló, amelyhez hozzá van­ építve a gépház. Nyolc óra u­tán, amikor a nappali személyzetet fölvál­tották, a telepen olyanok is tartózkodtak, akik hozzátartozóiknak vacsorát hoztak. Negyed 9 órakor hatalmas detonáció resz­kettette meg a gyártelepet. A gépház ablakai bezúzódtak és a kívülállók borzadva hallgatták a gépházban levő sebesül­tek segélykiáltozásait. Senki sem mert bemenni a gépházba, mert onnan fojtó ammóniák tódult kifelé, amely lehetetlenné tette azt, hogy a se­besülteket megközelítsék. Az ammóniák olyan csípős, hogy a robbanást követő harmadik órá­ban is majdnem tehetetlen volt a gépházba be­menni, mert a fojtó levegő a szemet marta és a légzést lehetetlenné tette. A telepen tartózkodó főgépész és a személy­zet nyomban telefonáltak a mentőkért és a tűz­oltókért. Három őrség vonult ki , a veszedelem színhelyére. Amíg a mentők és a tűzoltók ki­értek, a szabadon álló gyártelepet a környék­beliek ezrei lepték el. Azok, akiknek a hozzá­tartozói a gépházban voltak, kiabálva könyörögtek mindenkinek, hogy mentsék meg az övéiket. Csakhamar kiértek azonban a tűzoltók és min­denki azt remélte, hogy a jajgató és vérükben fetrengő embereket csakhamar kiszabadítják veszedelmes helyzetükből. Hozták a sebesülteket. A tűzoltók gázálarcot vettek magukra és így próbáltak behatolni a gyilkos levegőjű gép­házba. Azonban alig tettek néhány lépést a fojtó levegőben, máris kénytelenek voltak visszafordulni, mert a gázálarc alkalmatlannak bizonyult arra, hogy az ammóniákkal meg­küzdjön. Ezalatt a sebesültek mind elhalóbb hangon könyörögtek segítségért. A gyár fő­gépésze nem tudta magát tovább türtőztetni, négykézláb becsúszott a gépházba és a leg­közelebb levő sebesültet megragadva, ki­vonszolta magával. A tűzoltóság ekkor újból megkísérelte a be­hatolást, ami sikerült is és lassanként az udva­ron feküdtek a robbanás áldozatai. A súlyosan sebesült embereket, akiknek leg­nagyobb része eszméletlenül feküdt, a mentők vették ápolás alá. Sebeiket bekötözték, majd eszméletre térítették őket. Borzalmas látvány volt, amint a nyitott udvaron kötözték a jaj­gató embereket. A rendőrség ekkor csak nagy­nehezen tudta távoltartani a sokezer főnyi kí­váncsi tömeget. Mikor a mentőorvosok készen voltak munkájukkal, a sebesülteket három autón szállították a Margit-kórházba. Életveszedelmesen megsebesültek: Weisser Dezső, Bellám Mihály, Perbel­y Alajos és Weingarten Zoltán. A többi sebesültek állapota is súlyos. Ezek: Varga Viktor, Kurz Dániel, Wiengarten Jenő és Toldi József. Könnyebb sérülést szenvedett Gold József. Hogyan történt a robbanás ? A szerencsétlenség színhelyén csakhamar megjelent a rendőri bizottság, amely megálla­pította, hogy a gépházban levő jégfejlesztő­kompresszor robbant föl. Ez a kompresszor úgynevezett folyadékütést kapott, amelynek következtében a hátsó kompresszor födele el­szakadt és a­ kiömlő ammóniák a közelben tartózkodó embereket a földre sújtotta. A deto­náció olyan heves volt, hogy a kompresszor­henger födele darabokra szakadt széjjel és a szertehulló vasdarabok sebezték meg a közelben dol­gozó munkásokat. A rendőri bizottság, amely később kibővült a­ vizsgálóbíróval és az ügyésszel, csak 10 óra után tudott, hozzáfogni a helyszíni szemléhez, mert az ammóniák lehetetlenné tette a helyi­ségben való tartózkodást. Hogy a robbanást mi okozta, azt az első vizsgálat során nem tudták megállapítani. • A vizsgálóbíró a kórházban. Az óbudai­­jéggyárban történt robbanásból kifolyóan a Margit-kórházba beszállított sebe­sülteket éjfél után 1 órakor hallgatta ki a vizsgálóbíró. A kórházban megállapították, hogy valamennyi sérült fagyási sebeket szen­vedett. A robbanás ereje vagy a mérges gázok miatt elkábult, áldozatoknak az alatt, amíg kimentették őket, a szétfolyó ammóniák párol­gásában támadt óriási hidegben egyes részeik a szó teljes értelmében elfagytak. Háromnak az állapota életveszedelmes, öt munkásé pe­dig súlyos, egyet időközben elbocsátottak a kórházból. * * Nyolc súlyos és egy kötűnyebb sebesültje van a robbanásnak. — Fölrobbant a komm­esszos­. — Az ammóniák lehetetlenné tette a menténmunkálatot. — A tüzelték gísásartban hatoltak be a gépházba.

Next