Népszava, 1924. szeptember (52. évfolyam, 194–217. sz.)
1924-09-27 / 215. szám
1924 szeptember 7. NÉPSZAVA egyesült, benne úgy a lágy hajlékonyság, az érzéki melegség, mint, a férfiasan érces fény, a nemes energia. A lírai és hősi kellékek eme szintézise tudvalévően igen ritka és csupán a leghivatottabb tenoristáiknál található meg. Burrián nagyszerű hangbeli sokoldalúságát kiváló színészi tehetség koronázta, amely egymástól igen távoleső feladatoknak egyformán fényes megoldására képesítette őt. Nemcsak közismert Wagner-alakításaival — elsősorban a „Walkür" Siegmunstjának és Lohengrinnek mindennemű üres pátosztól mentes és tárgyilagos, mert mesteri biztossága megtestesítésével —, hanem színészibb természetű produkcióival is — mint a „Bibliás ember" Mátyásával, vagy a „Salome" Heródesével — tündöklően örökítette meg nevét Operaházunk évkönyveiben. (J. S.) I*) a Kamara-Szinház megnyitása. Az Andrássy-úti helyiségbe!) — ahonnan a kabaré nyelvén hosszú időn át komoly művészi értékek indultak el — pénteken este megnyiltott a Nemzeti tízinház Kamara Színháza. Amenynyire sokat vártunk ettől a művészi vállalkozástól olyannyira csalódtunk benne. Nem a két tucat színházhoz ráadásul még egyet vártunk, hanem azt a színpadot, amelyen át végre bejuthat hozzánk a nagy világ lelkinek mindaz a forrongása, amely formában és tartalomban kamara színpadon mostanában szóhoz jutott. Sokat srettünk volna erről beszélni, de nem érdemes. Majd ha megtalálja hivatását az új színpad, de legalább is az lesz, aminek mondja magát, beszélhetünk róla. A világ, lelkének és a magyar léleknek nagy tusakodásai közepette azzal kezdeni, hogy kiásnak rég elkoptatott, édeskésen nyálkás, magyaroskodó, álöreg egyfelvonásosokat, amelyeknek a legkisebb vonatkozásuk sincs a mai életünkhöz, általában az élethez ez tévedés, amely gyors korrektúrára szorul, ha az új színpad szükségességét igazolni akarják. Zilahi Lajos ,,Grassalkovich"-át, Szigeti József ,,Becsületszó"-ját és Herczeg Perem „Karolina" című „vígjátékát" adták elő. Mindhárom darab rendezője Hevesi Sándor. A rendezésről és az előadásról sem mondhatunk sok jót. Ezen a színpadon valósággal elfulladt a szó, a hangulat, szétesett a játék, elkopott a szín. Egyenként nagyon kedvesek voltak Rákosi Szidi, Somogyi Erzsi, Vizváry Mariska, derűs Uray, életerős színekben pompázó Almássy Szigeti darabjában és különöskézen Gál Gyula Herczeg darabjának prépost-szerepében, . (sz. sj JWcffiésségeSx a reszansZésv bizottságban' Olaszország is állít föl Intézetet a nemzet közt együttműriftSésre. (Genf, szeptember 28. ] — Svájci távirati iroda.) A Népszövetségi Tanács óriási erőfeszítéseket tett, hogy előrehaladjon munkálatai elvégzésében. A népszövetségi közgyűlés két ülést tartott, ülésezett a Népszövetségi Tanács és a különböző bizottságok is ülést tartottak. Azok a nagy nehézségek, amelyekre a leszerelési bizottság bukkant és amelyek egyelőre áthidalhatatlanok voltak, a következők: A jogügyi bizottság álláspontja az, hogy ha a támadó kibenlétét föltétlenül megállapították, a szankciók önmaguktól hatályba lépnek. Ilyenkor az aláíró államoknak minden további nélkül teljesíteniük kell elvállalt kötelezettségeiket és a tanács beavatkozása tulajdonképen fölösleges. A különösen olasz részről hangoztatott álláspont ezzel szemben az, hogy bár a támadó kibenlétét már megállapították, az államoknak még mindig fönmarad az a joguk, hogy a helyzettel szemben állást, foglaljanak és hogy fölhívják a tanácsot az esetleges közbelépésre. Henderson, közvetítő álláspontja, hogy a támadó kibenlétének megállapítása önként kiváltja a szankciókat, a tanácsnak azonban egyidejűen teljes ülésre kell összeülni, hogy az aláíró államokat a reájuk háramló kötezettségeikre emlékeztessék. Népszövetségi körökben hire jár, hogy Olaszország követi Franciaország példáját egy nemzetközi intézet fölállítása tekintetében. A szellemi együttműködésre fölállítandó új intézet különösen jogi téren működnék. Az intézett székhelye Róma volna és az olasz kormány a maga részéről évi 1.000.0011 lírát bocsátana rendelkezésre az intézet működésének támogatására. Elmenölték a leszerelést ellenőrző bizottságot. (Genf, szeptember 26. — Havas.) A népszövetségi tanács megvizsgálta a népszövetségi ellenőrző tervezetet a volt ellenséges államok leszerelésére vonatkozóan és magáévá tette a francia álláspontot, amely a tanácsban képviselt az állam képviselőit küldi ki az ellenőrző bizottságba, kivéve a volt ellenséges államokat, amelyek tanácsoló szervekül esetleg résztvehetnek a kutató módszerek kijelölése tekintetében. Olvasd a Népszavát és szerezz új előfizetőket * * Két mondat. Azt hisszük, hogy a csongrádi bomba még egyszer robbant. Mindenesetre az ítélet detonációját meghallják majd nagyon messze, még odakünn is, ahol nagyon ügyeltek arra, hogy hogyan is végződik ez az első, megtorló magyar bíráskodás. Az ítélettel amúgy is foglalkoznak majd az emberek, akik egymás között bizonyára tovább folytatják a bíráskodást, mi itt a tárgyalás epilógusának néhány mozzanatát akarjuk megbeszélni, mert kár lenne, ha a pénteki dörrenés végkép elnyomná az érdekes hangzásukat. A két fajvédő, illetőleg védő, viharos gesztusokkal elmondott beszédeikben Tiszaeszlárt emlegették. Reá mutatnak, hogy íme, ott is fölmentették a vádlottakat, tehát, nem történhetik másként a jelen esetben sem. Frappáns rámutatás. Most nem firtatjuk, hogy Tiszaeszláron ártatlanokat akartak vesztő helyre vinni és a középkori autodafé láttára, az egész civilizált világ fölhorkant, protestált és a grandiózus nyomás hatása alatt a magyar bírák nem cselekedhettek másként, mint igazolták az ártatlanságot. De mi is emlékeztetünk, az akkori Ulainok, az Istóczyak a bíróság gyalázatának minősítették a fölmentést és az ítélet nyomán tovább szították még vészesebbre a gyűlöletet, pedig íme, a mai Istóczyak utólag igazolják a tiszaeszlári igazmondást. Öreg fajvédő-elődök csak ne forogjanak nagyon a sírjukban, mert tudja a mai fajvédő, hogyan profitáljon neki a 40—50 év előtti antiszemitizmus is, amit akkor is learattak. Ulain logikája elemében volt, annyira, hogy állítólag a törvényszéki elnök is gratulált a védőnek és ha már úgy érvelt, amint érvelt, szervesen dobta föl a tekintetes törvényszék elé a gondolatot: — Nem állítom, hogy a bombát a zsidók dob- ták be a bálterembe... Ennek a frissen forduló ötletnek méltó társa volt a másik védő gondolata, aki a vádra, hogy védenceinél a házkutatás alkalmával gránátokat, golyókat, miegymást találtak, ily könnyedséggel „riposztozott". , Minden házban, ahol hadviselt lakik, vannak hadiemlékek... Ez a két, védői, nem is egyszerűen bővített mondat, támasza, talpköve és erkölcse a két ovációnak. A két axióma: a lelki lényeg, a többi ravaszdi mondat, sallang. A fölmentés apoteózisa pedig kitört: ébredő taps, éljenzés a tárgyalóteremben, szegfűk és rózsák a fölvonuló, elvonuló vádlottaknak. A csongrádiak jó ideig nem fognak bálozni... * * * — A bikaviadalok rendezősége megföllebbezi a főváros elutasító határozatait. A bikaviadalok rendezősége nincs megelégedve a főváros tanácsának másodszori elutasító határozatával sem. Az érdekeltség vezetői pénteken megjelentek a városházán és bejelentették, hogy a kétszeri elutasító határozat ellen föllebbezést nyújtanak be a főváros törvényhatósági ülését pótló nyilvános tanácsüléshez. Addig is azonban, amíg ilyen réven a fellebbezés elintéződik, a bikaviadalok rendezősége egyelőre a bikaviadalok megtartásának idejét bizonytalan időre elhalasztja. A Hír szerint, a belügyminisztériumot annyira izgatja a bikások elutasítása, hogy erre vonatkozóan jelentést kért a városházától. A tanács ismertette az elutasítás indokait, amelyeknek az a lényegük, hogy a főváros itt nem mint hatóság, hanem mint telektulajdonos járt, el. A bikaviadalok rendezősége Rakovszky belügyminiszternél járt, hogy intézkedésre kérje a főváros ellen, amely a viadal megtartását betiltotta. A rendezőség szerint a főváros csak mint, magánfél szerepelhet ebben az ügyben, de nem mint hatóság. A belügyminiszter azt válaszolta, hogy most nem avatkozna tik az 11 Pénteken este a fővárosban ismét súlyos szerencsétlenség történt. A szerencsétlenség áldozatai természetesen munkások. Óbudán, a Szentendrei-úton levő Kristály-jéggyár jégházában a kompresszor,felrobbant és nyomában kilenc sebesült terült el a géphár kövezetén. A robbanás olyan borzalmas volt, hogy megrázkódtatta a környékbeli házak ablakait. A közelben lakók a jéggyárhoz rohantak, azonban ekkorra,már a gyár környékén fojtó ammóniák szaga terjedt széjjel, ami miatt nem lehetett a robbanás színhelyéhez közeledni. A szerencsétlenség részleteiről a következőket jelenthetjük: A robbanás színhelyén, Óbudán, a Szentendrei ut. 15. számú telepen van a Reisz és Hajós-cég Kristály-jéggyár telepe. A telep három egymáshoz szorosan álló épületből áll. Az első épület kis műhely, mellette a modern építkezésű jégsajtoló, amelyhez hozzá van építve a gépház. Nyolc óra után, amikor a nappali személyzetet fölváltották, a telepen olyanok is tartózkodtak, akik hozzátartozóiknak vacsorát hoztak. Negyed 9 órakor hatalmas detonáció reszkettette meg a gyártelepet. A gépház ablakai bezúzódtak és a kívülállók borzadva hallgatták a gépházban levő sebesültek segélykiáltozásait. Senki sem mert bemenni a gépházba, mert onnan fojtó ammóniák tódult kifelé, amely lehetetlenné tette azt, hogy a sebesülteket megközelítsék. Az ammóniák olyan csípős, hogy a robbanást követő harmadik órában is majdnem tehetetlen volt a gépházba bemenni, mert a fojtó levegő a szemet marta és a légzést lehetetlenné tette. A telepen tartózkodó főgépész és a személyzet nyomban telefonáltak a mentőkért és a tűzoltókért. Három őrség vonult ki , a veszedelem színhelyére. Amíg a mentők és a tűzoltók kiértek, a szabadon álló gyártelepet a környékbeliek ezrei lepték el. Azok, akiknek a hozzátartozói a gépházban voltak, kiabálva könyörögtek mindenkinek, hogy mentsék meg az övéiket. Csakhamar kiértek azonban a tűzoltók és mindenki azt remélte, hogy a jajgató és vérükben fetrengő embereket csakhamar kiszabadítják veszedelmes helyzetükből. Hozták a sebesülteket. A tűzoltók gázálarcot vettek magukra és így próbáltak behatolni a gyilkos levegőjű gépházba. Azonban alig tettek néhány lépést a fojtó levegőben, máris kénytelenek voltak visszafordulni, mert a gázálarc alkalmatlannak bizonyult arra, hogy az ammóniákkal megküzdjön. Ezalatt a sebesültek mind elhalóbb hangon könyörögtek segítségért. A gyár főgépésze nem tudta magát tovább türtőztetni, négykézláb becsúszott a gépházba és a legközelebb levő sebesültet megragadva, kivonszolta magával. A tűzoltóság ekkor újból megkísérelte a behatolást, ami sikerült is és lassanként az udvaron feküdtek a robbanás áldozatai. A súlyosan sebesült embereket, akiknek legnagyobb része eszméletlenül feküdt, a mentők vették ápolás alá. Sebeiket bekötözték, majd eszméletre térítették őket. Borzalmas látvány volt, amint a nyitott udvaron kötözték a jajgató embereket. A rendőrség ekkor csak nagynehezen tudta távoltartani a sokezer főnyi kíváncsi tömeget. Mikor a mentőorvosok készen voltak munkájukkal, a sebesülteket három autón szállították a Margit-kórházba. Életveszedelmesen megsebesültek: Weisser Dezső, Bellám Mihály, Perbely Alajos és Weingarten Zoltán. A többi sebesültek állapota is súlyos. Ezek: Varga Viktor, Kurz Dániel, Wiengarten Jenő és Toldi József. Könnyebb sérülést szenvedett Gold József. Hogyan történt a robbanás ? A szerencsétlenség színhelyén csakhamar megjelent a rendőri bizottság, amely megállapította, hogy a gépházban levő jégfejlesztőkompresszor robbant föl. Ez a kompresszor úgynevezett folyadékütést kapott, amelynek következtében a hátsó kompresszor födele elszakadt és a kiömlő ammóniák a közelben tartózkodó embereket a földre sújtotta. A detonáció olyan heves volt, hogy a kompresszorhenger födele darabokra szakadt széjjel és a szertehulló vasdarabok sebezték meg a közelben dolgozó munkásokat. A rendőri bizottság, amely később kibővült a vizsgálóbíróval és az ügyésszel, csak 10 óra után tudott, hozzáfogni a helyszíni szemléhez, mert az ammóniák lehetetlenné tette a helyiségben való tartózkodást. Hogy a robbanást mi okozta, azt az első vizsgálat során nem tudták megállapítani. • A vizsgálóbíró a kórházban. Az óbudaijéggyárban történt robbanásból kifolyóan a Margit-kórházba beszállított sebesülteket éjfél után 1 órakor hallgatta ki a vizsgálóbíró. A kórházban megállapították, hogy valamennyi sérült fagyási sebeket szenvedett. A robbanás ereje vagy a mérges gázok miatt elkábult, áldozatoknak az alatt, amíg kimentették őket, a szétfolyó ammóniák párolgásában támadt óriási hidegben egyes részeik a szó teljes értelmében elfagytak. Háromnak az állapota életveszedelmes, öt munkásé pedig súlyos, egyet időközben elbocsátottak a kórházból. * * Nyolc súlyos és egy kötűnyebb sebesültje van a robbanásnak. — Fölrobbant a kommesszos. — Az ammóniák lehetetlenné tette a menténmunkálatot. — A tüzelték gísásartban hatoltak be a gépházba.