Népszava, 1924. október (52. évfolyam, 218–244. sz.)

1924-10-01 / 218. szám

LH. évf. 218. sz. Budapest, 1924 október 1, szerda Mr­a 7000 korona AZ ELŐFIZETÉS ARA: Negyed évre 120.001­ K — külföhlre SM.tM K Egy hóra . . 40.090 K - külföldre 80.000 K Ausztriában egy h­óra 90.000 magyar K EGYES SZÁM ÁRA: Ma­gyarországon SOOO kor., Jugoszláviában 4 dinár, Ausztriában hétköznap 3­00 osztr. kor., vasárnap 2504 osztr. kor. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA­­ KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3—30) CE­­IADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3—31 és József 3-3­) Munkások! Elvtársak! Budapest népe! Évek óta állítjuk és bizonyítjuk, hogy a közigazgatási hatóságok, rendőrök, csend­őrök, detektívek a nyomozati eljárás folya­mán letartóztatott gyanúsítottaktól a leg­brutálisabb eszközök alkalmazásával, é­j­szakai „vallatással", a legszörnyűbb erőszak alkalmazásával,­­bántalmazásokkal kényszerí­tik ki a beismerő vallom­ásokat. Egészen ter­mészetes, hogy a megyeri, és megkínzott munkásemberek a nyomozók minden kíván­ságának kénytelenek voltak eleget tenni és az önkényesen megszerkesztett jegyző­könyvekben olyan bűntetteket „ismertek" be, amelyeket se­m el nem követtek. Ilyen nyomozati eljárás alapján sok száz ártatlan embert sújtottak ke­gyetlen börtönbüntetéssel. Az utóbbi napokban bírói ítélet állapította meg a nyomozó hatóságok brutális vallatási módszerének letagadhatatlan tényét. " A szociáldemokrata párt, híven a köz­szabam­tásokért és az emberi jog­okh­a vívott eddigi küzdelmeihez, kötelességének érzi, hogy dörítő Mrdessp.e|| a beiM@il l Jogrend ei*i~p»,» Döntő .har­cos aima jogrend' ellen.­ amely egy felöl" futni hagyja a gyilkosokat, de igen előr: kardot használ békésen f­elvonuló munkások' ellen. De ebben a harcunkban nem szorulhat­nak háttérbe azok a fontos gazdasági kérdé­sek­ sem, amelyek elbírhatatlan súllyal nehe­zednek a dolgozó néprét­egekre. Követelnünk kell, hogy a kormány az or­szág szörnyű gazdasági helyzetén meg­felelő rendszabályokkal sürgősen segítsen. A­ gazdasági helyzet napról napra rosszabb. A munka nélkül, kereset nélkül, állás n­élkü­l ms­ántorgó munkások és tisztviselők sürgős segítségén­ kiáltás­unk. Segítségért kiált az egész dolgozó nép, mert óráról-órára mélyebben sülled el a nyomo­rúság szörnyű iszapjában. A szociáldemokra­ta párt tiltakozó gyűlésre hívja Budapest népét. Október 5-én, vasárnap dél­előtt 10 órakor a VII. kerületi Almássy-téren i­ll R ' ' "a*­­­tra tartunk. A gyűlés napirendje: 1. Tiltakozás a rendőri és csendőri bántal­mazások ellen. 2. A gazdasági és politikai helyzet és a munkanélküliség. A gyűlésen fölszólal a szociáldemokrata, parlamenti csoport valamennyi Budapesten időző tagja. Budapest népe! Munkások, munkásnők! Hatalmas­­tömegekben vonuljatok föl erre a gyűlésre, hogy. tiltakozási­tok és­ harcikészség-­ tek ereje imponáló nagyságban' meg'nyilat-. kozhass.é.k. .' • ' Testvér üdvözlettel a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetősége. Erőnk forrása. A háború összeomlása után, a háború ösz­szes bűnösei egy nótát kezdtek­ fújni: a nemzeti önérzet himnuszát. A győzők a nem­zeti önérzet í­evében alázták meg a legyő­zötteket, a legyőzöttek a nemzeti önérzet nevében til lakoztak a rájuk kényszerített, úgynevezett ,,béke"-f­öltételek ellen. A nem­zeti önérzet palástja alatt restaurálta ma­gát a kapit­alista reakció és rendezte be ha­talmának biztosítékait, hogy újból nyeregbe ülhessen és kormányozhassa­­a világot az „egyedül üdvözítő" kapitalista osztályuralom alapján. A világháborús-­­gazságnak asszisz­táló nacionalizmus igy kapott mégegyszer injekciót minden országban és a reakció fönnen hirdette, hogy a­ n­épek nem­ a demo­kráciát, hanem a nacionalista irányt emelik pajzsukra." !A .nagy nemzeti fölbuzdulások ideje alatt, az internacionális kapitalizmus háttérbe ki­zo­tott, pénzelt-e a nemzeti reak­ciókat, hogy azután, ha már a háború és a forradalmak hullámai csöndesednek, ki­nyújthassa nyugodtan csápjait a győzők és legyő­zönök fölé és fölszippanthassa egye­düli életnedvet , a profitot. A kapitalizmus most már elérkezettnek látja ezt az .időposttit, és hozzákezd­ tökéi for­ga tásábol- A­­ 1pjjdv-!¡i kon:?rene;á 11 már a díkV-!>: '• :i Jíékíl&tMSCU Í8-tn •••>.• '•...--•<• "ás >k kejiradó 2-'r.'n­­­i mögött is megf;'-- juk a nem? zetközi t.ői­e/éliségre. aui- ?s a forrongó id­ők­ben' 'ugyan‡?saív «fegyKinöH. ídoví--'már keve­sebb szó;-e«k- a n­emzésiT ör-~rze • - "i. a rikolti níoliánusról. Békül- a­ francia a némettel, a'z angol az 'orosszal, az amerikai égésZ . Euró­pával -és a már nyeregbe jutott, nacionalista reakció uj je'szó; dob fölszinre: a gazdasági érdekek -jete'evai. Netűzési önérzet- ide vág: oda, az­ oroszokkal is meg kell békülni, mert igy.' kiván.i" 3' gazdasá-'i érnek, a németek­nek is meg kell befesútani, m­ert .ez is gazda­sági érdek. És míg eddig a politikai színtér, kulisszái mögött a kapitalizmus várt türel­mesen, amíg sorra kerül, most a kulisszák mögé ljut.&4oH .Hjs• imperii!­izmus és milita­rizmus és­­még csak néni is berzenkedik az általános leszerelési kétdé-- hányforg.-i­ása miatt. • pedig..ezeknek az életeleme a fülig fegyverkezés-('-.-•• az á!]sndósított háborús ve­szedelem. Az imperialista militarizmus még reménykedő. Pisikt a kapitalizmus uralmá­ban, amellyel édes­­testvérnek tudja magát. Hiszen egymáséi' élnek, egymásra vannak utalva,­a­int a király és a hóhér. De a nag­y színjáték most már nem­­foly­hat zavartalanull. Hatalmas demokratikus erők ékelődnek a világkormányzat gépe­zeteibe. erők, amelyeket nem lehet többé félretolni és amelyeket nem lehet megnyerni sem. az imperialista kapitalista világrend fön­tartásának javára. Nagy és erős demo­kratikus köztársaságok, a demokratikus angol világbirodalom, a katonai berendezé­süket föladó, magas katorájú kisállamok és ezek komoly hajtóerői annak a csöndes, vér'naílfolik­', torra djár'om na , amel jón es a zöld , asztalok mellett fogja, megváltoztatni a világ mai rendjét. Ebben a nagy gilázátalakulásban, amely a 'sok nemzed !vatítok­,alj,ía jelszó után most már a demokrácia, fele hajlik el, a szocializmus­­t vár a­­ legnagyobb föladat.,' Minden. Qrangíjap, minden nemzetnél a szociáldem­okráciának kell diktálnia. a­­ tem­pót, a szociáldemokráciának kell­ eltakarí­tania minden akadályt.' aminél, ez a demo­krácia ellenségei a demokratikus irányú fejlődés elé gördítenek. Ezek pedig sokat fognak oda­, gördíteni, mert­­görcsösen ra­gaszkodnak uralmukhoz. De a demokrácia hívei elég erősek lesznek, hogy feladatukat elvégezzék. És ha most úgy visszatekintünk arra a sok áldozatra, szenvedésre, gonosz, gaz meg­kinzulásokra, amelyeken a magyarországi szociáldemokráciának, a magyar öntudatos munkásosztálynak keresztül kellett magát verekednie, hogy az új idők küszöbén erő­ben , és igaz megértéssel csatasorba áll­hasson az igazi világbékéért és a népek igazi demokráciájáért küzdök mellé, le­hetetlenség meg nem állapítani, hogy ehhez heroikus lélek és kipusztíthatatlan tettrekészség kellett. Hol vette a magyar munkásosztály lelké­nek ezt az erősségét, tettrekészségét, bátor­ságát? A szocializmus eszméjének igazsá­gából. A szocializmus eszméje az egyedüli világeszme ma, amely mindenhol egyformán talál megértésre és egyformán jut kifeje­zésre: a nagy tömegek szellemi forradalmo-vításában. A tömegek szellemének forra­dalmi állapota teszi lehetővé azt, hogy a munkásosztály, mint politikai tényező, egyetlen egészet képez minden nemzetben, mint politikai párt nem forgácsolódik széjjel és mint a gazdasági élet tényezője, a szak­szervezeteiben egységes frontot alkot a ki­zsákmányoló kapitalizmussal szemben. Ez a titka annak, hogy bennünket nem tudott eltiporni sem a háború előtti feudális kapi­talista uralom, sem a forradalom utáni '-''Ic-Tvforr.-'dalorni » »tagt» fehér terrorjával és. netri tudt legyűrni­ a fehér terror által w­iból nyeregbe segített feudális kapitalista reakció sem. Ismerjük helyzetünket. A magyar reákert három pillérre­­építette­ meg a fellegvárt E pillérek: a föld­mi­velő munkásság szerve­zetlensége, a vasúti alkalmazottak szerve­zetlensége és a köztisztviselők szervezetlen­sége. Ez a három terület, amelyet igyekez­nek immun­izálni a szociáldemokráciától. Mondanunk sem kell, hogy a kormány és az egész magyar reakció már elkésett ezzel az­ igyekezetével, fellegvárának hármas pillé­rébe, a­ magyarországi, szociáldemokrácia már­ régen belevágta csákányai és ezek a pillérek már erősen ki vannak kezdve. Most, elvtársaink, új munkára hívunk benneteket a reakció fellegváráinak lerom­bolásánál. Azt, hogy lelketekben erő, gondo­­ lat világotokban tettrekészség lakozik• — a szocializmuson kivü­l —, pártlapotoknak, a ma­­is legjobban üldözött magyar lapnak, a !'• lapotoknak, a Népszavának köszönhet'ír!:. Minden reakció csak addig erős, allnig ellen­felei gyöngék."*A munkásosztály erőssége a reakcióval, elnyomatással és kizsákmányo­lással szemben a tudás, fölvilágosultság, ami azután szervezkedésre késztet. Minden tu­datlan munkás, minden szervezetlen mun­kás egy-egy erőssége a reakciónak és gyön­gítl­m a munkásosztály erejének. Ti tudjátok, elvtársaink, hogy nekünk, ön­tudatos munkásoknak, kötelességünk meg­szervezni a­ még szervezetlen földmunkás­társainkat, a még szervezetlen vasutasokat, és köztisztviselőket. A kormány ennek a feladatunknak útjába mesterséges akadályo­kat­ rak. A vidéken nem engedélyezi a gyű­léseket, a vasutasoknak, köztisztviselőknek kenyérvesztés terhe mellett tiltja meg a szo­ciáldemokrata párthoz való csatlako­st és szervezkedést. • , A Népszava olvasását, azonban í­ég enek-' m?k sem' tilthatja meg és nekünk, szociál­dermok,i­át:ákriák. száz , és egy anódunk van • irr-!.', hogy a, lelkünkben élő meggyőződéssel t­erjesszük lapunkat* a még' szervezetlen munkások, ismerősek és rokonok között. A reakció fellegvárát egy • soha. nem szűnő A^psjwv/1-agitációval rohamozhatjuk meg a legsikeresebben. .. i Cselekedjünk!

Next