Népszava, 1924. október (52. évfolyam, 218–244. sz.)

1924-10-01 / 218. szám

i^w'i JL* lőzi a vizsgálati fogság időtartamáról szóló rendelkezéseket és mellőzik az igazságügyi ha­tóságok a foglyoknak a fogházakban való jo­gairól szóló rendelkezéseket. Ellenben, kivétel nélkül, száraz betű szerint hajtják végre azo­kat a szakaszokat, amelyek a terhelt vagy a vádlott terhére szólanak. Pesthy Pálhoz, a bíróból lett igazságügy­miniszterhez szólunk, akinek jóakaratát a törvényesség irányában még eddig leginkább tudtuk tapasztalni. Nem gondolja-e, hogy az ilyen eljárás nemcsak törvényellenes, ha­nem destruálja a tekintélyekbe vetett hitet, előre a bizalmatlanság indokolt érzését kelti a vádlottakban? És bocsássanak meg az ügyvéd urak, hogy külön szemrehányást teszek az összes ügyvédi kamaráknak: a vizsgálati foglyokkal történő­­törvényellenessségeket — a rendőri veréseket is, de a többieket is — évtizedek óta látják, köz­vetlenül észlelik és azok ellen, mint erkölcsi testületek, együttesen komolyan föl nem léptek. Talán a szolnoki ítélet nyomán reá terelődik a közvélemény figyelme a nyomozati és a bírói törvénytelenségekre és vagy a miniszter, vagy maguk között a bírák között akad valaki, aki a rendszer változtatásához megteszi a szüksé­ges lépéseket, amelyeket szorgalmazni az ügy­védi kamarák lennének elsősorban hivatvák. Mert az újságok és a politikusok — ahogy a be­következő campagne-t látom — újabb és újabb izgalmaktól lesznek terhesek s nem lesz ide­jük a kérdést napirenden tartani. Fényes László. Tanácskoznak, egyre csak tanácskoz­­nak a Máv­ tarifájának­ mérsékléséről. Az egész gazdasági világ s a dolgozó nép­osztályok képviselőinek állandó sürgetésére a kormány végre ráfanyalodott, hogy foglalkoz­zék a Máv. tarifamérséklésének­­ gondolatá­val. Közismert dolog, hogy a pusztító drágaság kiindulópontja és legjelentősebb tényezője a Máv.-nak az aranyparitást túlszárnyaló tari­fája, amely, kezdve a legszükségesebb ruha­darabon, végezve a betevő falaton, a dolgozó ember életfentartásának összes nélkülözhetet­len cikkeit kibírhatatlan drágaság színvona­lára szökkenti. Egyelőre csak az ankétezésnél tartanak, kedd délelőtt is volt ilyenfajta kon­ferencia a kereskedelmi minisz.,­egímn ttarifa­osztályában, de döntésre nem­ került sor. Persze, az urak nehezen szánják rá magukat a tarifa leszállítására, hiszen a kurzus boldog évei alatt nagyon hozzászoktak a folytonos emeléséhez és most nem könnyű szakítani ezzel a megrögzött szokásukkal. Az ankétet külön­ben szerdán folytatják. A minisztériumi tanácskozással párhuzamo­san, hogy senki se panaszkodhassék, a Máv­ tarifaemelő-bajnoka, Kelety kurzus-elnökigaz­gató is tárgyalt az egyik kereskedelmi minisz­tériumi államtitkárral s a fővárosi kormány­biztossal, főként a fővárosba szállítandó élelmi­szerek tarifájának mérsékléséről. A tanácsko­zás után Kelety úgy nyilatkozott, hogy a ta­rifaleszállításra vonatkozó tárgyalások napo­kig eltartanak s a mérséklés mérve még bi­zonytalant okozott. De ezeknek leküzdése után a szövet­kezet rohamos fejlődésnek indult, s meghódí­totta a hamburgi szervezett munkásságot. Az alapítás évében 2859 tagot számlált és ü­zl­eti­­forgalma 163.748 márka volt 1923-ban pedig taglétszáma 131.176 és forgalma 2.585-558 mil­liárd márkát mutatott ki. Ebben az évben nem kevesebb, mint 258 üzleti fiókkal rendelkezett és közel 1000 azoknak a lakásoknak a száma, amelyeket a „Produktion" eddig épített. Az alkalmazottak száma 2600.­ Egy látogatás a „Produktion" központi helyiségeiben mindenki bámulatát kiváltja, mert dimenziói és modern fölszerelése a legnagyobb elismeréssel talál­kozhatnak csak. Hogy ez a vállalat mennyire szolgálja a közjólétet, csak­ egy alkotásával akarom bizonyítani és ez az a gyermeküdülő­telep, amelyet Hoffkrugban, a Keleti-tenger partján kies helyen építettek és 1919-ben át­adhatták céljának, ahol azóta minden évben 1000 proletárgyermek 4—4 hetet üdülhet. Elmondandóim végére értem. Remélem, nem untattam vele az olvasót. Ebben a tudat­ban el akarom még mondani, hogy az első hajó 1778-ban érkezett Hamburgba, ahol most, a város régi maradványai lebontása után, felhőkarcolók emelkednek a magasba, valószínűleg azért, hogy az Amerikába igyek­vők már a sósvíz innenső partján ízelítőt kap­janak Newyork hatalmas palotáiból. Első helyen áll az úgynevezett Chile-ház, amely csúcsba menő három hosszú frontjával és kilenc emeletével valóságos látványosság. Még csak a®t említem meg, hogy a hamburgi villa­mosokon levélszekrényt talál az utas. Ez az in­tézmény rendkívül meggyorsítja a helyi leve­lek kézbesítését. Rothenr­cht M. N£F82AVA A szociálie8is©krata párt vezetőségének tiltakozása a rendőrség brutalitása ellett. * * Propper elvtárs a nemzetgyűlésen is szóváteszi a vasárnapi rend arattakat. A szociáldemokrata párt vezetősége kedden délután megtartott ülésében foglalkozott a szeptember 28-iki vasárnapi népgyűlés lefolyá­sával és a rendőrségnek a népgyűlés befejezése után tanúsított brutális fellépésével. A párt­vezetőség a hozzá beérkezett jelentésekből és a helyszínen szerzett saját tapasztalataiból is megállapítja, hogy az impozáns népgyűlés programszerűen folyt le. A Vasmunkásotthon udvarán megjelent és az utcára kiszorult munkások és polgárok nagy tömege nyugodtan hallgatta meg az előadót, a gyűlés befejezése után az udvarban a Marseil­laise éneklésébe kezdett és nyugodtan vonult ki az udvarból. A Vasmunkásotthon előtt az udvarból kitóduló tömeg a járda két oldalán helyezkedett el, hogy a közlekedés számára szabadon hagyja az úttestet. A tömeggel együtt hazainduló Propper Sándor elvtársunk több elvtárssal együtt az úttest közepén megállt és ügyelt arra, hogy a szétoszló tömeg nyugodtan elvonulhasson. A tömeg egy része körülvette és a vállára emelte Propper elvtársat, aki ek­kor arra kérte az elvtársakat, hogy nyugodtan vonuljanak haza. A rendőrség, amely az egész városrészt megszállta, különösen erős készült­séggel vonult ki a gyűlés színhelyére és nagy ingerültséggel nézte a gyűlésről hazainduló tö­meget Az egyik lovasrendőr minden különö­sebb ok nélkül ráugratott a gyalogjárón ha­ladó tömegre; ezt a rendőrt a rendőrtanácsos maga is észrevette és figyelmeztetés után a rendőrt helyére parancsolta. De alig néhány perc alatt elvesztette önuralmát és ellenkező parancsot adott ki. A lovasrendőrök a járdára ugrattak, a felháborodott és meglepett tömeg rémülten igyekezett menekülni, ám az Aréna -uton akkor odaérkező gyalogos-rendőrosztag kardott rántott az Aréna-útra betóduló tömeg közé futott és kardjával irtó­ kaszabolást­ vitt véghez. A rendőrség brutális föllépése joggal fölháborított mindenkit. A szociáldemokrata párt a legélesebben til­takozik e föháborító és minden emberséget arculcsapó brutalitás ellen, amelyre an­nit kevésbé volt szükség, mert a gyűlésen résztvett tömeg békésen és nyugod­tan elvonult volna, megfelelően a gyűlés el­nöksége fölkérésének. A rendőri karhatalomnak ez a brutális, vak­ és meggondolatlan föllépése okozta eddig is a munkások tömegesebb együttléte alkalmával támadt zavargásokat és a szociáldemokrata párt nem hajlandó szó nélkül tűrni azt, hogy az adózó munkások és polgárok pénzén föntar­tott karhatalom ennyire értelmetlenül és ta­pintatlan brutalitással használjon fegyvert a fegyvertelen nép ellen, nem kímélve sem­ nő­ket, sem gyermeket. A pártvezetőség e határozatával egyidejűleg fölkérte Propper Sándor elvtársat, hogy a rendőrség vasárnapi magatartását a nemzet­gyűlésben is szóvátegye. Dupla vagy semmi... Alis, néhány bele, hogy a főváros tanácsa ú­j adótervekkel állott elő. A jövedelmi adó pótlék­olásával akarta megterhelni az adózókat. Ezek a tervek akkor általános megdöbbenést keltettek ann­ál is inkább, mert az országos ter­hek amúgy is aránytalanul sújtják a fővárosi lakosságot: a kormány mereven elzárkózik a zsidbir­tokosok komoly megadóztatásától: a forgalmi adó, a jövedelmi adó, a kereseti adó, a kény /.:•­?• kölcsön és annak k.ji­ö'ihözö oroitwi. elé n­oztérh­all egyé')4 váftwHto« Fa.il»i á'kisebb exiszV'»i«.'iAkíít létezésükben fenyegetik és végeredményében a fo­ryasztó rétegeket nyomo­rítják. Az általános ,­tiltakozás hatása alatt a szóban forg­ó terveket levették a koz­rrálést­pótló tanácsülés 11 ani rendjéről és úgy látszott, hogy ezek az adóemelési tervek elmaradnak annál is inkább, mert új adókat a jelenlegi át­meneti rezsit,­ nem is vezethet be. Most azonban a tanács megint előállott a ter­veivel, ezúnttal azonban nem­ új adót követel, hanem az "t",'o-os kereseti adó megduplázását, vagyis a 10%-os kereseti adó bevezetését. Meg­jegyzendő, hogy a tanács ezzel a tervével még a múlt esztendőben a közgyűlésnél kísérletezett, Wolffék azonban kortesszempontból elutasítot­ták a tervet. A káros hatásaiban szinte kiszá­míthatatlan hatású adóemelési tervet a tanács azzal indokolja, hogy a községi alkalmazottak járandósága havi 25 milliárdos megterhelését jelenti a főváros pénztárának, holott az állam az éveken át e célra fizetett előlegeket beszün­tette és a legutóbb e célra kapott 48 milliárdos kölcsön elfogyott. A 10%-os általános kereseti adó ügyét a tanács az október 8-ára egybe­hívott közg­yű­l­ést pótló tanácsülés elé terjeszti. Az adóemelési terv most fokozottabb meg­döbbenést kelt nemcsak a szabadfoglalkozá­súaknál, akiket ez az adóráduplázás közvet­lenül érint, de a többi rétegeknél is, mert át­hárítás folytán az adóemelés a fogyasztást fogja terhelni, vagy ami valószínűbb, .­ meg­bénítja azt.­ Lehetetlen, hogy a jelenlegi gazda­sági viszonyok közepette fokozzák az adókat, amikor a mindent megbénító adminisztrációt kellene legalább a felére csökkenteni. A fővá­ros túltengő beavatkozása polgárainak életébe, elszívja a munka elől a levegőt és elviselhe­tetlen terheket jelent. Itt írjuk meg, hogy úgy a kisiparosság, mint a nagytőkések képviseletei bejelentették tilta­kozásukat a főváros arany vámjai ellen. Csehszlovákiával október második felében indulnak meg a gazdasági tárgyalások. Meg­írtuk már, hogy a kormány október elsején folytatja a Jugoszláviával megkezdett, de a nyáron megszakadt, gazdasági tárgyalásokat. Prágából most azt jelentik, hogy október második felében magyar-csehszlovák tárgyalá­sok indulnak meg Budapesten s addig megtör­ténik a két kormány között a tárgyalások technikai előkészítése, ami a két állam közötti áruforgalomra kerülő cikkek jegyzékének ösz­szeállításából áll.­­ Itt említjük meg, hogy Magyarország és Belgium között vámegyez­mény létesült a legnagyobb kedvezmény alap­ján, visszamenő hatállyal 1924 június 26-ig. „Ez nem stimmel..." Az a bizonyos karmesteri adoma jut az eszünkbe, amikor Kelety Dénes, a Máv­ kur­zusbeli vezérének „mentegetődző" nyilatkoza­tát olvassuk. A mi karmesterünk ugyanis egy expresszionista kompozícióra tanította be zenekarát. A fület kínzó kakofóniák velőt­rázóan bőgtek ki a zenészek hangszereiből és a karmester úr, kezével a kis karmesteri pál­csit Rángatva, megelégedett, mosollyal hall­gatta, hogy az ő dirigálása nyomán milyen­ hű­en, milyen nagyszerűen adják vissza derék zenészei ezt a muzsikának elkeresztelt, fület, idegeket tépő zajlást. De karmesterünk gyö­nyöre nem tarthatott soká, mert a zűrzavart váratlanul egy csodálatosan szép melódia sza­kította meg. Karmesterünk dühösen leko­pogta a zenekart: T- Hier stimmt's nicht... Ez nem stimmel... Majd fölzendült megint a pokoli orkeszter, a szemtelenül betolakodott melódia eltűnt és karmesterünk most már boldogan intett: — Jetzt stimmt es... Most már rendben vagyunk. Nos, a Máv­ kurzusdirigense, Kelety Dénes is éveken át boldogan élvezte az állam vasúti deficiteknek azt a viharzását, amelynek ő oly kitűnő mestere. De a deficitek tengerében való kéjes lubickolását váratlanul megzavarta a Máv. idei üzletévének első két haváról szóló mérleg, amely, — a hivatalos jelentések sze­rint — „defficitmentesen zárult". A Máv. Keletyje — akár csak karmesterünk — a deficit­mentesség­ láttán, egy most megjelent nyilat­kozatában dühösen ordít föl: — Ez nem stimmel... És a Máv. deficitbajnoka, kitűnő dirigense — az emberüldöző kurzusnak, büszkén hangoz­tatja, hogy nemsokára ő ismét vígan lubic­kolni fog a deficit tengerében. Mert — úgy­mond — „ezek a deficitmentes üzleti eredmé­nyek csak ideiglenesek", a most­ következő őszi és téli hónapokban megint lesz deficit, még­pedig a javából. És mi meg vagyunk győződve arról, hogy Kelety Dénes nem csalatkozik majd önmagában, a deficitek „gyönyörű, bol­dog" korszaka ismét ráköszönt államvas­utainkra. Kelety Dénes pedig — akár csak kar­mesterünk — megelégedett mosollyal konsta­tálhatja majd: — Most már rendben vagyunk. MMMAMWWtAAMMWmWWWMWMAMmMAMVWUWWWIMM Hibaigazítás. A Népszava keddi számának „Rendőri hír?" című cikkébe egy értelem­zavaró sajtóhiba csúszott be. Az utolsóelőtti bekezdés első mondatának helyesen így kell­­ hangzani: A törvény hiába rendeli el, hogy a munkáltató köteles mindent megtenni, ami a munkások életének és testi épségének biztosí­tása érdekében szükséges, ha nincs, aki ellen­őrizze a törvény betartását és ha a munkások ellenőrző tevékenységét megbénítják.

Next