Népszava, 1924. október (52. évfolyam, 218–244. sz.)

1924-10-09 / 225. szám

i demokráciát!") A miniszterelnök védekezett, hogy az orosz-magyar egyezmény még nem jelenti, h­ogy ő azonosítja magát a szovjet mentalitásával. A Magyarországon kitört kom­mün csak a demokráciának azon fajtáját tette lehetetlenné, amelyet Nagy Vince és társai képviseltek. (Nagy lárma­­tört ki. Propper, Farkas, Reisinger, továbbá a szociáldemokrata frakció több tagja az októberi kormányt élje­nezte, az egységespártiak dühösen közbeszólo­gattak, Bessenyei Zénó vitte a szót.) A Ká­rolyi-kormány „kis társasága" a nemzet sze­rencsétlenségét használta föl a hatalom meg­szerzésére és sárba tiporta az igazi demokrá­ciát. (Tiltakozás az ellenzékről.) Károlyi Mi­hály, noha esküt tett a király kezébe, elsőnek proklamálta a köztársaságot. (Fölkiáltások az ellenzékről. ,.IV. Károly föloldotta Károlyit az eskü alól!") Bethlen ezután éles hangon fordult Nagy Vince ellen, hogy az internálá­sok rendszerét a Károlyi-kormány honosí­totta meg. (Élénk tiltakozások a szociáldemo­krata frakció padjain.) Nagy Vince rendelte el Mikes püspök internálását is. (Propper Sán­dor: „Az internálásokat a háborúcsináló munkapárt kezdte!") Nagy Vincéék tették lehe­tővé, hogy a kommunisták a polgári társadal­mat rabláncra fűzzék. Nagy Vince, mint a Károlyi-kormány belügyminisztere, javasolta a minisztertanácsnak az ő (Bethlen) internál­tatását. (A szociáldemokraták kórusban kiált­ják: .Amnesztiát adni!" — Baticz Gyula: „A­ gyilkosokat pedig bezárni!") A miniszterelnök ezután mérges hangon fenyegette meg az el­lenzéket, hogy elérkezett az ideje, hogy az on­nan jövő „vádaskodások" hidrafejét elta­possa... A fenyegető szavakat az ellenzék föl­háborodva utasította vissza. Az újból kitört nagy viharban a tárgyalást nem lehetett folytatni. Zsítvay alelnök az ülést felfüggesztette. Szünet alatt jobbról, balról a terem közepére­ tódultak és ott heves vitatkozásba bocsátkoz­tak, mígnem az elnök az ülést újból­ megnyi­to­ttta. Bethlen beszéde folytatásaként a régi nótát fújta, hogy az emigránsok a külföldön rága­lomhadjáratot viselnek. Hivatkozott Linder Bélára, aki a Népszövetségnél „beárulta" a magyar kormányt. (Pikter Emil: „Mi köze eh­hez Garaminak?!") Az ilyen rágalmazó jelen­ségek után nem lehet amnesztiát adni. Az emi­gráns „árulókat" nem lehet visszahozni! Nagy Vince barátai olyan férfiak, akikről bebizo­nyosodott, hogy „árulói" a nemzetnek... (Nagy Vince fölháborodva ugrott föl helyéről és sze­mébe vágta a miniszterelnöknek, hogy : „a miniszterelnök hazudik!" A kitört nagy zajban Bethlen tovább rágal­mazta az emigránsokat, amire Propper közbe­vetette: „A gyilkosok szabadon járnak!" — Saly Endre: „A csongrádi bombavetők itt le­hetnek?!") Az egységes párt vezére olyan éles hangon folytatta beszédét, hogy Peidl Gyula rászólt: „Ne terrorizáljon!" — Bethlen ezután arról bölcselkedett, hogy a Károlyi-kormány tudatosan adta át a hatalmat a kommunisták­nak. Nagy Vince: „Hazudik!" — Nagy zaj kereke­dik az egységes párton. Nagy Vince megis­métli: „Hazudik!"• Peidl Gyula: „Amit Bethlen mond, az tudatos hazugság!" — A szociáldemokrata frakció tagjai, úgyszintén a polgári ellenzékről többen a miniszterelnök felé kiáltozzák: „Hazudik!" ..Hazudik!" — Nagyatádi Szabó a kínos jelenet elől kisom­polygott az ülésteremből. — Zsítvay alelnök megszavaztatta az egységes pártot, hogy kí­vánják-e a mentelmi bizottság elé utasíttatni azokat, akik hazugsággal vádolták meg a mi­niszterelnököt. Az ellenzékről zsebkendőket lo­bogtattak a kormánytábor felé, amely szava­zott, mint a parancsolat. Bethlen tovább bi­zonygatta, hogy a Károlyi-rezsim átadta a ha­talmat a kommunistáknak. (Hebelt Ede: „Ez nem igaz!" — Óriási zaj minden­ oldalon, az el­lenzéken állandóan tiltakoznak Bethlen szavai ellen.) Károlyi Mihály a hatalom átadását meg­előzően a munkástanács ülésén az általa írt proklamációban „meggyőződéses kommunistá­nak" vallotta magát. (Hebelt Ede: „Ezt a nép­biztos­ perben megcáfolta a bíróság!") Az emi­gránsok nem tehetnek szemrehányást a szov­jettel való megegyezés ellen, mert ők szovjet­pénzből élnek. (Viharos zaj. Ellentmondások az ellenzéken.) Nagy Vincéék fölött „pálcát tört" a nemzet. (Óriási zaj az ellenzéken. Pikter Emil: „A debreceni választók Nagy Vince mellé állottak!") Nagy Vince viszonválasza következett, ezután. Amikor Nagy Vince szó­lásra emelkedett, az egységes pártiak mintegy adott jelre zajos kiáltásokba törtek ki, hogy lehetőleg ne engedjék szóhoz jutni Nagy V­in­cét. Végül, amikor egységesek jól megrende­zett zajongása elült, Nagy­­Vince azzal kezdte, hogy a miniszterelnök interpellációjának ama kérdéseire, amelyek Bethlen genti beszédének erkölcsi konzekvenciájára vonatkoztak, nem válaszolt. Mindezek után — úgymond — meg­állapítható, hogy a miniszterelnök genfi beszéde üres szem­fényvesztés volt. A miniszterelnök a hozzáintézett kérdésekre nem válaszolt, ehelyett ő intézett kérdéseket a szólóhoz. Ezekre válaszolni fogok. (Peidl Gyula: „Halljuk a választ Bethlen interpellációjára!" — Derültség.) Azt mondotta Bethlen, hogy mi, a Károlyi-kormány tagjai, közutálat tárgyává tettük azt a demokráciát, amelyet képvisel­tünk. Érdekes, hogy a miniszterelnök mégis bír azzal az edzett politikai arcbőrrel, hogy Nagyatádival egy kormányban ül, holott Nagy­atádi is tagja volt a Károlyi-kormánynak és ugyanazt a demokráciát képviselte, mint én. Zsítvay elnök erre rácsöngetett a szónokra és azzal fenyegette meg, hogy megvonja tőle a szót. Nagy Vince: Kérdést intéztem a miniszter­elnökhöz, hogy mi a fölfogása a Habsburg­kérdésben. A miniszterelnök azonban elsikkasz­totta a választ és azzal tér­t ki a válaszadás elől, hogy Károlyi megszegte a titkos taná­csosi esküjét Ez nem felel meg a­ valóságnak, Károlyit maga a király oldotta föl az esküje alól. Egyébként egyetemi tanárok, az ország legnevesebb jogtudósai adtak írásos véleményt arról, hogy november 16-án, semmiféle közjogi vagy alkotmányos akadálya nem volt a köztársaság kikiáltásának. Bethlen miniszterelnök mártirkoszorút sze­retne a homloka köré fonni azzal, h­ogy a Károlyi-kormány őt internálni akarta. Erről azonban komolyan sohse volt szó. Fölkiáltások az egységes párton a­ szélsőbal­oldal felé: „Mégis maguk kezdték!" — Óriási zaj. — Farkas István egységesek felé. ..Éljenek az orgoványi gyilkosok és pártfogóik!" — Föl­kiáltások a szélsőbaloldalon. ..Miért adtak am­nesztiát a gyilkosoknak?" ..Hol vannak a bom­bamerényletek tettesei?" Az egységes oldalon is óriási a zaj, de az elnök a zajongó egysé­gespártiakat nem veszi észre, ellenben rendre­utasítja Farkas Istvánt, Proppert, majd sorra a szociáldemokrata frakció tagjait. Végül nagy nehezen kissé elül a­ zaj és Nagy Vince folytathatta beszédét. Kijelenti, hogy a leghatározottabban visszautasítja Beth­lennek azt a kijelentését, amelyben Garamit, Lovászyt és a tiszta demokráciának innen elül­dözött, emigrációba kergetett többi képviselőit a miniszterelnök azokkal próbálta azonosítani, akik szovjetpénzen élnek. Fölkiáltások az egységes párton: „Emigrán­sok ezek is, azok is­ egyformán csináltak pro­pagandát!" — Óriási fölháborodás a válasz erre a­ szélsőbaloldalon. Propper Sándor har­sány hangon kiált át az egységesek felé: „Gyil­kosok rejtegetői! Hol vannak Somogyi gyilko­sai?" Fölkiáltás a szociáldemokratáknál: Somogyi gyilkosai ott ülnek a várban! Hé­ ijas barátai ülnek­ a bársonyszékben! A gyilkosoknak köszönhetik az uralmukat! —­hangzik a szociáldemokrata padokból. A zaj ismét egyre erősbödik, a­ szónok percekig áll a helyén, anélkül, hogy beszédét folytathatná, az elnök hiába rázza a csengőt, ugy hogy végre ismét fölfüggeszti az ülést. Nagy Vince visszautasította Bethlen rágalmait. A szünet után Nagy Vince megjegyzéseket fűzött Bethlen szavaihoz. .Bethlen azt állí­totta, hogy a bécsi emigránsok szovjetpénzen élnek. Nevezze meg Bethlen ezeket. Garami, Lovászy és társaira, vonatkozóan ilyesmit nem lehet bizonyítani. (Peidl ('~'•,óta: „A miniszter­elnök ezt maga is jól tudja!") Ami a minisz­terelnöknek a hatalom átadására­ vonatkozó vádját illeti, állítsanak engem és a Károlyi­kormány tagjait bíróság elé. (Szeder Ferenc: „Csak szája­s­kodnak, de ehhez nincs bátor­ságuk!") Bethlen csak vádaskodik, de bizo­nyításra nem ad alkalmat. Perfidia Bethlentől, hogy a demokrácia becsületes harcosait kom­promittálni akarja, csak azért, hogy hatalmon maradhasson. Debrecen 8000 főnyi választóközönsége föl­mentette a Károlyi-kormányt az ilyen vádak saé®. Bethlen újból eldarálta, hogy az internálá­sokat­ a Károlyi-kormány kezdte és hogy Károlyiak önként adták át, a hatalmat Kun Bélának. Nagy Vince tudott arról, hogy Kun Béláék a fogházból érintkezést tartottak fönn a szociáldemokratákkal. (A miniszterelnök szavait az ellenzékről folytonos, növekvő zaj kísérte.) Nagy Vince: Kijelentette, hogy az internálásokat nem a Károlyi-kormány, hanem a háború alatt a Tisza-kormány kezdte el. („Úgy van!" „Igaz!") — az ellen­zéki padokon,­ Tisza kormánya idején nemcsak idegen nem­zetiség­űeket, hanem magyar állampolgárokat is internáltak. (Propper Sándor: „De most „keresztény nemezűi" jogrend van!") A háború alatt Tiszáék évekig tartó internálásokat ren­deltek el. A Károlyi-kormány idején viszont rendkívüli, forradalmi helyzet volt és kevés­számú internálás történt, amelyek néhány­­hó­napig­­tartottak mindössze. (Biró Pál egységes­párti a­ szociáldemokraták felé kiáltoz, amire Ma­lasits Géza ezt kiáltja: „Mikes püspököt nem verték véresre, mint az ön munkásait Diósgyőrben és Ózdon." Biró Pál erre dühösen átjön a­ szociáldemo­kraták­­ padsoraiba és mérgesen gesztikulálva Malasitshoz lép. Az egész ellenzék fölhábo­rodva nézi a jelenetet és erélyes hangon föl­szólítják az egységes pár­tit, hogy távozzék on­nan. Bíró hebeg-dadog valamit, az ellenzékről pedig erélyesen rászólnak: „Takarodjék." „Ter­rorizálni vakar?!" — Újabb i­zgalmas vihar tör ki, jobbról-balról röpködnek a közbekiáltások, az elnök újból fölfüggeszti az ülést. Az izgalmak csillapultával az elnök Biró Pált, Malasitsot és Rothensteint, rendreutasítja­ Nagy Vince bebizonyította ezután, hogy a Károlyi-kormány alatt a forradalmi káosz in­dokolta, hogy néhány reakciós politikust, aki­ket a háborúnak végletekig való folytatásában bűnösöknek találtak, internáltak. De ez az in­ternálás az internáltak kényelmét szem előtt tartva történt. Mikest például Tihanyban in­ternálták. (Saly Endre: „Ott, ahová önök IV. Károlyt internálták!") De ugyanekkor a Ká­­rolyi-kormány lefogatta Kun Bélát és társait. Ha a miniszterelnök — fejezte be, Nagy Vince beszédét — nem ültet a vádlottak padjára engem és minisztertársaimat és azután, hogy a deb­receni választók mellettem nyilatkoztak, mégis azt állítja, hogy én és társaim tudatosan elárul­ták a hazát, akkor a miniszterelnök perfid rá­galmazó. Nagzy Vince viszonválasza után újból Bethlen István miniszterelnök állott föl most óriási zajban szólásra. Sokáig tartott, amíg megkezdhette beszédét, amely megismétlése volt az előbbiek­nek. Az elnök ezután fölteszi a kérdést, tudomá­sul veszi-e a nemzetgyűlés a választ. Nagy Vince a kérdés föltevéséhez kért szót. A miniszterelnök nem is kérte válasza tudomásulvételét, kibújt a válaszadás elől és így nem is lehet válaszának tudomásul­vétele tekintetében a kérdést föltenni. Az­­elnök mégis elrendelte a kérdés fölött a szavazást. A többség persze tudomásul vette a választ. (Esztergályos János: „Ez a genfi demokrácia!" — Nagy zaj.) Nemes Bertalan egységespárti személyes kér­désben szólalt föl és bizonyítgatta, hogy nem tartozik a Gömbös kommandójának engedel­meskedni. Bogya, a radikális szabadkőműves. Reisinger Ferenc személyes megtámadtatás címén szólal föl. Elmondja, hogy Bogya János összeköttetéseket keresett volt a radikális­­párt­ban és be akart lépni a­­szabad­kőműves­páholyba. (Horváth Zoltán: „A Károlyi-párt­ban ő volt a leghangosabb!" — Drózdy Győző: ... heccelt minket a legjobban. Már utáltuk, hogy mindent kövesett!") Hogy Bogya­i nem lett tagja a szabadkőműves páholynak, az csak azon utalt, hogy a második forradalom megszüntette a szabadkőműves páholyok műkö­dését. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nfi? SZAVA 1924 október 10. ki »pl­aiseriás välsigos papja. £i míq írná rag­­ffSIlsia&aSinaxfiat Iseet st SäsS» osKfaSSsä­s. — MasScnauil wasir» teljesíti az egyiptomiak követeléssét. (London, október 8.) A minisztertanács három­órai tárgyalás után elhatározta, hogy abban az esetben, ha a kormányt szerdán leszavaz­nák az alsóházban, a miniszterelnök kérjen fölhatalmazást a királytól a parlament föloszt­­atására. (London, október 6.) Ma közzétették azt a sürgönyt, amelyet a miniszterelnök Egyiptom ér, Szudán angol főbiztosához intézett. A sür­göny a következőket mondja: — Ze­glul basa a legutóbbi megbeszélések so­rán messzemenő igényeket támasztott. A töb­bek között valamennyi brit haderőnek Egyip­tomból való visszahívását kívánta és azt óhaj­totta, hogy Anglia mondjon le arról az igé­nyéről, hogy a Szuez-csatorna védelmi intéz­­kedés­eiben részt vegyen. A miniszterelnök ki­jelentette Zaglul basának: egyetlen ang.?,1 ktrp. rvány sem mondhat le arról az érdekéről, amely az angol birodalom távoli részeivel vak­í­a.''E­zek ötletes minden fontosabb részének vé­delméhez és őrizet­éhez fűződik, különösen pe-­­dig nem teheti ezt a háborúban idevonatko­zóan tett tapasztalatok után. Szudánt illetően Anglia magatartása változatlan, Nagybritan­nia mindazonáltal hajlandó Egyiptom külön érdekeit biztosítani. Szudánban a rend fön­tartásáért az angol kormány vállalja a felelős­séget, és megteszi az e tekintetben szükséges intézkedéseket. A miniszterelnök annak a re­ményének ad kifejezést, hogy kellő jóakarat-­­tal a két ország között lehetséges a megértés. "

Next