Népszava, 1924. október (52. évfolyam, 218–244. sz.)
1924-10-09 / 225. szám
i demokráciát!") A miniszterelnök védekezett, hogy az orosz-magyar egyezmény még nem jelenti, hogy ő azonosítja magát a szovjet mentalitásával. A Magyarországon kitört kommün csak a demokráciának azon fajtáját tette lehetetlenné, amelyet Nagy Vince és társai képviseltek. (Nagy lármatört ki. Propper, Farkas, Reisinger, továbbá a szociáldemokrata frakció több tagja az októberi kormányt éljenezte, az egységespártiak dühösen közbeszólogattak, Bessenyei Zénó vitte a szót.) A Károlyi-kormány „kis társasága" a nemzet szerencsétlenségét használta föl a hatalom megszerzésére és sárba tiporta az igazi demokráciát. (Tiltakozás az ellenzékről.) Károlyi Mihály, noha esküt tett a király kezébe, elsőnek proklamálta a köztársaságot. (Fölkiáltások az ellenzékről. ,.IV. Károly föloldotta Károlyit az eskü alól!") Bethlen ezután éles hangon fordult Nagy Vince ellen, hogy az internálások rendszerét a Károlyi-kormány honosította meg. (Élénk tiltakozások a szociáldemokrata frakció padjain.) Nagy Vince rendelte el Mikes püspök internálását is. (Propper Sándor: „Az internálásokat a háborúcsináló munkapárt kezdte!") Nagy Vincéék tették lehetővé, hogy a kommunisták a polgári társadalmat rabláncra fűzzék. Nagy Vince, mint a Károlyi-kormány belügyminisztere, javasolta a minisztertanácsnak az ő (Bethlen) internáltatását. (A szociáldemokraták kórusban kiáltják: .Amnesztiát adni!" — Baticz Gyula: „A gyilkosokat pedig bezárni!") A miniszterelnök ezután mérges hangon fenyegette meg az ellenzéket, hogy elérkezett az ideje, hogy az onnan jövő „vádaskodások" hidrafejét eltapossa... A fenyegető szavakat az ellenzék fölháborodva utasította vissza. Az újból kitört nagy viharban a tárgyalást nem lehetett folytatni. Zsítvay alelnök az ülést felfüggesztette. Szünet alatt jobbról, balról a terem közepére tódultak és ott heves vitatkozásba bocsátkoztak, mígnem az elnök az ülést újból megnyitottta. Bethlen beszéde folytatásaként a régi nótát fújta, hogy az emigránsok a külföldön rágalomhadjáratot viselnek. Hivatkozott Linder Bélára, aki a Népszövetségnél „beárulta" a magyar kormányt. (Pikter Emil: „Mi köze ehhez Garaminak?!") Az ilyen rágalmazó jelenségek után nem lehet amnesztiát adni. Az emigráns „árulókat" nem lehet visszahozni! Nagy Vince barátai olyan férfiak, akikről bebizonyosodott, hogy „árulói" a nemzetnek... (Nagy Vince fölháborodva ugrott föl helyéről és szemébe vágta a miniszterelnöknek, hogy : „a miniszterelnök hazudik!" A kitört nagy zajban Bethlen tovább rágalmazta az emigránsokat, amire Propper közbevetette: „A gyilkosok szabadon járnak!" — Saly Endre: „A csongrádi bombavetők itt lehetnek?!") Az egységes párt vezére olyan éles hangon folytatta beszédét, hogy Peidl Gyula rászólt: „Ne terrorizáljon!" — Bethlen ezután arról bölcselkedett, hogy a Károlyi-kormány tudatosan adta át a hatalmat a kommunistáknak. Nagy Vince: „Hazudik!" — Nagy zaj kerekedik az egységes párton. Nagy Vince megismétli: „Hazudik!"• Peidl Gyula: „Amit Bethlen mond, az tudatos hazugság!" — A szociáldemokrata frakció tagjai, úgyszintén a polgári ellenzékről többen a miniszterelnök felé kiáltozzák: „Hazudik!" ..Hazudik!" — Nagyatádi Szabó a kínos jelenet elől kisompolygott az ülésteremből. — Zsítvay alelnök megszavaztatta az egységes pártot, hogy kívánják-e a mentelmi bizottság elé utasíttatni azokat, akik hazugsággal vádolták meg a miniszterelnököt. Az ellenzékről zsebkendőket lobogtattak a kormánytábor felé, amely szavazott, mint a parancsolat. Bethlen tovább bizonygatta, hogy a Károlyi-rezsim átadta a hatalmat a kommunistáknak. (Hebelt Ede: „Ez nem igaz!" — Óriási zaj minden oldalon, az ellenzéken állandóan tiltakoznak Bethlen szavai ellen.) Károlyi Mihály a hatalom átadását megelőzően a munkástanács ülésén az általa írt proklamációban „meggyőződéses kommunistának" vallotta magát. (Hebelt Ede: „Ezt a népbiztos perben megcáfolta a bíróság!") Az emigránsok nem tehetnek szemrehányást a szovjettel való megegyezés ellen, mert ők szovjetpénzből élnek. (Viharos zaj. Ellentmondások az ellenzéken.) Nagy Vincéék fölött „pálcát tört" a nemzet. (Óriási zaj az ellenzéken. Pikter Emil: „A debreceni választók Nagy Vince mellé állottak!") Nagy Vince viszonválasza következett, ezután. Amikor Nagy Vince szólásra emelkedett, az egységes pártiak mintegy adott jelre zajos kiáltásokba törtek ki, hogy lehetőleg ne engedjék szóhoz jutni Nagy Vincét. Végül, amikor egységesek jól megrendezett zajongása elült, NagyVince azzal kezdte, hogy a miniszterelnök interpellációjának ama kérdéseire, amelyek Bethlen genti beszédének erkölcsi konzekvenciájára vonatkoztak, nem válaszolt. Mindezek után — úgymond — megállapítható, hogy a miniszterelnök genfi beszéde üres szemfényvesztés volt. A miniszterelnök a hozzáintézett kérdésekre nem válaszolt, ehelyett ő intézett kérdéseket a szólóhoz. Ezekre válaszolni fogok. (Peidl Gyula: „Halljuk a választ Bethlen interpellációjára!" — Derültség.) Azt mondotta Bethlen, hogy mi, a Károlyi-kormány tagjai, közutálat tárgyává tettük azt a demokráciát, amelyet képviseltünk. Érdekes, hogy a miniszterelnök mégis bír azzal az edzett politikai arcbőrrel, hogy Nagyatádival egy kormányban ül, holott Nagyatádi is tagja volt a Károlyi-kormánynak és ugyanazt a demokráciát képviselte, mint én. Zsítvay elnök erre rácsöngetett a szónokra és azzal fenyegette meg, hogy megvonja tőle a szót. Nagy Vince: Kérdést intéztem a miniszterelnökhöz, hogy mi a fölfogása a Habsburgkérdésben. A miniszterelnök azonban elsikkasztotta a választ és azzal tért ki a válaszadás elől, hogy Károlyi megszegte a titkos tanácsosi esküjét Ez nem felel meg a valóságnak, Károlyit maga a király oldotta föl az esküje alól. Egyébként egyetemi tanárok, az ország legnevesebb jogtudósai adtak írásos véleményt arról, hogy november 16-án, semmiféle közjogi vagy alkotmányos akadálya nem volt a köztársaság kikiáltásának. Bethlen miniszterelnök mártirkoszorút szeretne a homloka köré fonni azzal, hogy a Károlyi-kormány őt internálni akarta. Erről azonban komolyan sohse volt szó. Fölkiáltások az egységes párton a szélsőbaloldal felé: „Mégis maguk kezdték!" — Óriási zaj. — Farkas István egységesek felé. ..Éljenek az orgoványi gyilkosok és pártfogóik!" — Fölkiáltások a szélsőbaloldalon. ..Miért adtak amnesztiát a gyilkosoknak?" ..Hol vannak a bombamerényletek tettesei?" Az egységes oldalon is óriási a zaj, de az elnök a zajongó egységespártiakat nem veszi észre, ellenben rendreutasítja Farkas Istvánt, Proppert, majd sorra a szociáldemokrata frakció tagjait. Végül nagy nehezen kissé elül a zaj és Nagy Vince folytathatta beszédét. Kijelenti, hogy a leghatározottabban visszautasítja Bethlennek azt a kijelentését, amelyben Garamit, Lovászyt és a tiszta demokráciának innen elüldözött, emigrációba kergetett többi képviselőit a miniszterelnök azokkal próbálta azonosítani, akik szovjetpénzen élnek. Fölkiáltások az egységes párton: „Emigránsok ezek is, azok is egyformán csináltak propagandát!" — Óriási fölháborodás a válasz erre a szélsőbaloldalon. Propper Sándor harsány hangon kiált át az egységesek felé: „Gyilkosok rejtegetői! Hol vannak Somogyi gyilkosai?" Fölkiáltás a szociáldemokratáknál: Somogyi gyilkosai ott ülnek a várban! Hé ijas barátai ülnek a bársonyszékben! A gyilkosoknak köszönhetik az uralmukat! —hangzik a szociáldemokrata padokból. A zaj ismét egyre erősbödik, a szónok percekig áll a helyén, anélkül, hogy beszédét folytathatná, az elnök hiába rázza a csengőt, ugy hogy végre ismét fölfüggeszti az ülést. Nagy Vince visszautasította Bethlen rágalmait. A szünet után Nagy Vince megjegyzéseket fűzött Bethlen szavaihoz. .Bethlen azt állította, hogy a bécsi emigránsok szovjetpénzen élnek. Nevezze meg Bethlen ezeket. Garami, Lovászy és társaira, vonatkozóan ilyesmit nem lehet bizonyítani. (Peidl ('~'•,óta: „A miniszterelnök ezt maga is jól tudja!") Ami a miniszterelnöknek a hatalom átadására vonatkozó vádját illeti, állítsanak engem és a Károlyikormány tagjait bíróság elé. (Szeder Ferenc: „Csak szájaskodnak, de ehhez nincs bátorságuk!") Bethlen csak vádaskodik, de bizonyításra nem ad alkalmat. Perfidia Bethlentől, hogy a demokrácia becsületes harcosait kompromittálni akarja, csak azért, hogy hatalmon maradhasson. Debrecen 8000 főnyi választóközönsége fölmentette a Károlyi-kormányt az ilyen vádak saé®. Bethlen újból eldarálta, hogy az internálásokat a Károlyi-kormány kezdte és hogy Károlyiak önként adták át, a hatalmat Kun Bélának. Nagy Vince tudott arról, hogy Kun Béláék a fogházból érintkezést tartottak fönn a szociáldemokratákkal. (A miniszterelnök szavait az ellenzékről folytonos, növekvő zaj kísérte.) Nagy Vince: Kijelentette, hogy az internálásokat nem a Károlyi-kormány, hanem a háború alatt a Tisza-kormány kezdte el. („Úgy van!" „Igaz!") — az ellenzéki padokon, Tisza kormánya idején nemcsak idegen nemzetiségűeket, hanem magyar állampolgárokat is internáltak. (Propper Sándor: „De most „keresztény nemezűi" jogrend van!") A háború alatt Tiszáék évekig tartó internálásokat rendeltek el. A Károlyi-kormány idején viszont rendkívüli, forradalmi helyzet volt és kevésszámú internálás történt, amelyek néhányhónapigtartottak mindössze. (Biró Pál egységespárti a szociáldemokraták felé kiáltoz, amire Malasits Géza ezt kiáltja: „Mikes püspököt nem verték véresre, mint az ön munkásait Diósgyőrben és Ózdon." Biró Pál erre dühösen átjön a szociáldemokraták padsoraiba és mérgesen gesztikulálva Malasitshoz lép. Az egész ellenzék fölháborodva nézi a jelenetet és erélyes hangon fölszólítják az egységes pártit, hogy távozzék onnan. Bíró hebeg-dadog valamit, az ellenzékről pedig erélyesen rászólnak: „Takarodjék." „Terrorizálni vakar?!" — Újabb izgalmas vihar tör ki, jobbról-balról röpködnek a közbekiáltások, az elnök újból fölfüggeszti az ülést. Az izgalmak csillapultával az elnök Biró Pált, Malasitsot és Rothensteint, rendreutasítja Nagy Vince bebizonyította ezután, hogy a Károlyi-kormány alatt a forradalmi káosz indokolta, hogy néhány reakciós politikust, akiket a háborúnak végletekig való folytatásában bűnösöknek találtak, internáltak. De ez az internálás az internáltak kényelmét szem előtt tartva történt. Mikest például Tihanyban internálták. (Saly Endre: „Ott, ahová önök IV. Károlyt internálták!") De ugyanekkor a Károlyi-kormány lefogatta Kun Bélát és társait. Ha a miniszterelnök — fejezte be, Nagy Vince beszédét — nem ültet a vádlottak padjára engem és minisztertársaimat és azután, hogy a debreceni választók mellettem nyilatkoztak, mégis azt állítja, hogy én és társaim tudatosan elárulták a hazát, akkor a miniszterelnök perfid rágalmazó. Nagzy Vince viszonválasza után újból Bethlen István miniszterelnök állott föl most óriási zajban szólásra. Sokáig tartott, amíg megkezdhette beszédét, amely megismétlése volt az előbbieknek. Az elnök ezután fölteszi a kérdést, tudomásul veszi-e a nemzetgyűlés a választ. Nagy Vince a kérdés föltevéséhez kért szót. A miniszterelnök nem is kérte válasza tudomásulvételét, kibújt a válaszadás elől és így nem is lehet válaszának tudomásulvétele tekintetében a kérdést föltenni. Azelnök mégis elrendelte a kérdés fölött a szavazást. A többség persze tudomásul vette a választ. (Esztergályos János: „Ez a genfi demokrácia!" — Nagy zaj.) Nemes Bertalan egységespárti személyes kérdésben szólalt föl és bizonyítgatta, hogy nem tartozik a Gömbös kommandójának engedelmeskedni. Bogya, a radikális szabadkőműves. Reisinger Ferenc személyes megtámadtatás címén szólal föl. Elmondja, hogy Bogya János összeköttetéseket keresett volt a radikálispártban és be akart lépni aszabadkőművespáholyba. (Horváth Zoltán: „A Károlyi-pártban ő volt a leghangosabb!" — Drózdy Győző: ... heccelt minket a legjobban. Már utáltuk, hogy mindent kövesett!") Hogy Bogyai nem lett tagja a szabadkőműves páholynak, az csak azon utalt, hogy a második forradalom megszüntette a szabadkőműves páholyok működését. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nfi? SZAVA 1924 október 10. ki »plaiseriás välsigos papja. £i míq írná ragffSIlsia&aSinaxfiat Iseet st SäsS» osKfaSSsäs. — MasScnauil wasir» teljesíti az egyiptomiak követeléssét. (London, október 8.) A minisztertanács háromórai tárgyalás után elhatározta, hogy abban az esetben, ha a kormányt szerdán leszavaznák az alsóházban, a miniszterelnök kérjen fölhatalmazást a királytól a parlament fölosztatására. (London, október 6.) Ma közzétették azt a sürgönyt, amelyet a miniszterelnök Egyiptom ér, Szudán angol főbiztosához intézett. A sürgöny a következőket mondja: — Zeglul basa a legutóbbi megbeszélések során messzemenő igényeket támasztott. A többek között valamennyi brit haderőnek Egyiptomból való visszahívását kívánta és azt óhajtotta, hogy Anglia mondjon le arról az igényéről, hogy a Szuez-csatorna védelmi intézkedéseiben részt vegyen. A miniszterelnök kijelentette Zaglul basának: egyetlen ang.?,1 ktrp. rvány sem mondhat le arról az érdekéről, amely az angol birodalom távoli részeivel vakía.''Ezek ötletes minden fontosabb részének védelméhez és őrizetéhez fűződik, különösen pe-dig nem teheti ezt a háborúban idevonatkozóan tett tapasztalatok után. Szudánt illetően Anglia magatartása változatlan, Nagybritannia mindazonáltal hajlandó Egyiptom külön érdekeit biztosítani. Szudánban a rend föntartásáért az angol kormány vállalja a felelősséget, és megteszi az e tekintetben szükséges intézkedéseket. A miniszterelnök annak a reményének ad kifejezést, hogy kellő jóakarat-tal a két ország között lehetséges a megértés. "