Népszava, 1924. november (52. évfolyam, 245–269. sz.)
1924-11-06 / 248. szám
ből, hogy csak keresztény választhat, a zsidó nem, ezt megérteném, mert ez az önök álláspontjának logikus következménye. De ne akarják a hatévi helybenlakással a keresztény tömegeket is kizárni azon a címen, hogy nem szívesen látják a zsidókat. A tömegek így is, úgy is önök ellen fognak fordulni ezért a jogfosztásért, a választáson könynyűnek fogják találni önöket és ezen nem segít az sem, ha szuronyokkal akarják is pótolni, amit eddig elmulasztottak, önök, mint a rossz mészáros, csontot dobnak oda tiszta bús helyett a főváros népének, de hatalmukat, mégsem tarthatják meg. Javaslom, hogy Várnai javaslatát fogadja el a nemzetgyűlés. Rákóczi Ferenc a következő szónok. Olyan módosítást javasol, hogy a választói jog két évi helybenlakáshoz legyen kötve. A hatévi helybenlakást injekciónak szánták a keresztény községi pártnak, ezzel csak életét akarják meghosszabbítani. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Ezzel azonban ki akarják zárni a keresztény kispolgárokat is. Ezután Rothenstein Mór elvtárs szólalt föl még a hatévi helybenlakás ellen. Csilléri azért javasolta a tíz évet, hogy megmentse a hatot. A hatévi helybenlakás is csak arra való, hogy megfosszák a munkásságot választójogától. Csatlakozik Várnai javaslataihoz. Elnök ekkor napirendi indítványt tett. Javasolta, hogy a legközelebbi ülés csütörtökön legyen és azon folytassák a fővárosi javaslat részletes tárgyalását. Tűzessék napirendre a választójog kérdése. Nagy Vince az elnöki napirendi indítvány kiegészítését javasolta és indítványozta, hogy tekintettel a fővárosi törvényjavaslat tárgyalásának közeli időben való befejezésére, a napirend második pontja gyanánt tűzessék napirendre Rupert Rezső és társai indítványa, hogy a kormány sürgősen terjesszen be törvényjavaslatot az általános választójogról. A házszabályrevízió és a büntető novella, amelyet a kormány forszíroz, a parlamenti szólásszabadságot és a sajtószabadságot fogja béklyóba verni, holott Bethlen Erdőcsokonyán fogadalmat tett, hogy nagyatádi Szabó szellemében fogja a kormányzatot tovább vezetni. Nagyatádi Szabó pedig tizenhat pontjába az általános titkos választójogot is fölvette és erre ígéretet kapott a miniszterelnöktől. De ezenfelül az egységespártiak túlnyomó nagy része a titkos választójog ígéretével kapott mandátumot Bethlen miniszterelnöknek szint kell vallania. Bartos Andor egységespárti ellenzi Nagy Vince napirendi indítványát , különben és sokan vele, ellensége a titkos választójognak. (Nagy zaj a baloldalon.) Propper Sándor: Ez a nemzetgyűlés a harmadik esztendejében sem tett még egyetlen lépést sem, hogy a magyar alkotmány terén a legzavarosabb problémákat tisztázza. Ha a többi európai államokat nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy mindenhol megkérdezik a nép véleményét, amikor a kormány fontos problémák megoldása előtt áll. Íme itt van Anglia, itt van Németország, mind a két államban ebben az évben már másodszor választottak, appróbálják a nép meggyőződését. Tudomásom szerint minálunk az országban nagy többségben vannak azok, akik művei az általános titkos választójognak. (Szilágyi Lajos: „A vérbeli kisgazdák!") Név szerint olvashatnám föl az egységes párt tagjai közül azokat, akik lekötötték magukat néhány évvel ezelőtt az általános titkos választójog mellé. Hozzájárul Nagy Vince indítványához és kéri annak elfogadását. Nemes Bertalan egységespárti az elnöki indítványt fogadja el. A többség Nagy Vince napirendi javaslata ellen döntött és változatlanul elfogadta az elnök napirendi indítványát. Vihar a parlamenti szájkosár körül. __ Rupert Rezső a házszabályokhoz szólván, Orffy Imre egy nyilatkozatát idézi, amelyben az a kijelentés foglaltatik, hogy a házszabályszigorító bizottság nem azt a javaslatot tárgyalja, amelynek alapján a nemzetgyűlés a bizottságot kiküldte. Ha ez megfelel a valóságnak, akkor itt egy becsempészett indítványról van szó. (Szilágyi Lajos: „Csalás!" — Óriási zaj a Ház minden oldalán. — Gróf Hoyos magából kikelve veri a padot és kiáltja: .JSTerr, igaz!" „Nem igaz!" — Az elnök tehetetlenül csönget.) A cikket senki sem cáfolta meg és ha tény, amit Orffy mondott, akkor nemcsak a házszabályokat szegték meg, hanem közokirathamisítást és csalást is követtek el és meg kell indítani az eljárást (Óriási zaj a Ház minden oldalán.) Kéri az elnököt hogy indítson vizsgálatot ebben az ügyben. Bethlen miniszterelnök szólalt föl , kijelentette, hogy inkorrektség nem történt A nemzetgyűlés a 33-as bizottságot nem azzal a feladattal küldte ki, hogy az 1913-as házszabályokat vegye revízió alá, hanem, hogy módosítsa a házszabályokat Ennek ellenére a bizottság legutóbbi ülésén Orffy régi indítványa fölött szavazott Zsitvay elnök kijelenti, hogy a nemzetgyűlés elnökségének semmiféle befolyása nincs a bizottságok munkájára. Hegymegi Kiss Pál volt a következő felszólaló a házszabályvitában és hangoztatta, hogy az ellenzékkel tartott tanácskozáson arról volt szó, hogy a házszabályrevízió Örffy indítványa keretében történik meg. Ha most mást magyaráznak bele, az nem felel meg az ellenzékkel való megbeszélésnek. Bethlen ismételt fölszólalása után Rupert Rezső szólalt föl. Megnyugvással veszi tudomásul, ha a két javaslat azonos, de kell, hogy Örffy a maga részéről is tisztázza ezt az ügyet. (Fölkiáltások jobb felől: „Az Örffy privátügye!" — Nagy Vince: „Ez nem privátügy!" _— Folytonos zaj, élénk vita a baloldal és jobboldal között) Bethlen Örffy védelmében szólalt még föl, majd következtek ez interpellációit. Az első interpelláló Saly Endre elvtárs volt, aki a lakásokkal űzött üzérkedés, az albérlők kiuzsorázása és Somogyi Csizmadia Béla hadnagy sajátos lakásrekvirálása tárgyában terjesztett elő interpellációt a népjóléti miniszterhez. Saly Endre elvtárs interpellációját, valamint a népjóléti miniszternek az interpellációra adott válaszát lapunk más helyén, külön cikkben közöljük. Ezután Malasits Géza elvtárs terjesztett elő interpellációt az összhományhoz a húsdrágaság és amerikai hús behozatala tárgyában. Malasits elvtárs rámutatott arra, hogy a folytonosan emelkedő húsárak miatt a főváros lakossága maholnap teljesen kénytelen lesz lemondani arról, hogy akár havonta egyszer-kétszer is húst ehessen. A nagy zsírdrágaság pedig arra készteti a dolgozó embereket, hogy zsír nélkül főzzenek és elvonják maguktól azt a táplálékot, amelyre a dolgozók fizikumának föltétlenül szüksége van. Hogy ennek különösen a nehéz munkát végző fizikai munkásokra nézve milyen pusztító következményei vannak, azt, talán fölösleges is részletezni, arról eléggé beszélnek a halálozási statisztikák. A húsárak ma nálunk erősen meghaladják az aranyparitást. A marhahús 19.000-szer, a sertéshús 21.000-szer, a disznózsír 25.250-szer, a füstölt szalonna 26.080-szor drágább, mint a háború előtt volt, ezzel szemben az ipari munkások keresete a háború előtti viszonyokhoz képest átlag csak 13.000-szeresére, a nőmunkások és ifjúmunkások keresete 8—10.000-szeresére emelkedett. Amíg tehát a dolgozók bérei és keresete mélyen alatta van a tényleges és hivatalosan megállapított szorzószámnak, addig a hús ára erősen meghaladja azt. Ezért tapasztalható, hogy a húsfogyasztás hónapról-hónapra csökken és ma már alig egyharmada a békebeli fogyasztásnak, holott Magyarországon a dolgozók helyzete e tekintetben a háború előtt sem volt túlságosan rózsás. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy mi okozza a mai húsdrágaságot, elsősorban meg kell állapítani, hogy egy kilogram marhahús fuvarköltsége, fogyasztási és forgalmi adója1675 koronát tesz ki és ha ehhez hozzászámítjuk a különböző illetékeket költségeket, a marhakereskedő, nagy vágó és kis mészáros polgári hasznát, kiderül, hogy a marhahús minden kilóját 8000 korona költség, adó és illeték terheli a közvetítők hasznával együtt. Ez a sertésnél még nagyobb összeget tesz ki, mivel itt az alapárak is magasabbak. Nálunk tehát a húsdrágaságnak egyik fő oka az, hogy a szállítás költségei és a különböző adók jóval meghaladják az aranyparitást Lehetetlen állapot az is, hogy ha valaki húst vásárol és a fővárosban már lefizette a húsfogyasztási adót, ezt a húst azonban kiszállítja a környékre, ott a fővárosban vásárolt hús után újra le kell fizetnie a már egyszer lerótt fogyasztási adót. Ennek a visszásságnak a megszüntetésére már hónapok óta folynak a tárgyalások, mindezideig azonban eredményre nem vezettek. A húsfogyasztás csökkenése nemcsak szociális bajokat idéz elő, nemcsak a dolgozók munkaképességét veszélyezteti, hanem a mészáros- és hentesipart is teljesen elsorvasztja, aminek az a következménye, hogy ebben a szakmában a munkások százai vannak munka nélkül. Amikor a kormány végül látszóan tudatára ébredt annak, hogy a húsdrágaság milyen rettenetes helyzetbe sodorja a városi lakosság zömét, nagy nehezen hozzájárult ahhoz, hogy a főváros bizonyos mennyiségű amerikai zsírt és fagyasztott húst hozhasson be. Az olcsóbb amerikai hús kezdetben kissé le is szorította az itthoni húsárakat, de a megindult árcsökkenés hamarosan megszűnt, amikor kiderült, hogy milyen kismennyiségű húst importáltak és a kormány az agráriusok sürgetésére ígéretet tett, hogy az amerikai húsbehozatal megismétlését nem engedi. Az olcsóbb, fagyasztott húshoz a főváros lakosságának csak elenyészően kis része juthat hozzá A szegény asszonyoknak, akikre otthon gyermekek várnak vagy akiknek munkába kell sietniök, órákhosszat kell várakozniuk, hogy egy kilogram importált húshoz hozzájuthassanak. Tehát nemcsak túlságosan kevés fagyasztott húst hoztak be, hanem a behozott húsmennyiség elosztását is a lehető legszerencsétlenebbül oldották meg. A fagyasztott hús kiosztásába be kell kapcsolni a mészárosokat és a különböző szövetkezeteket is, hogy ezek is árusíthassák az olcsóbb húst Az érdekelt húsiparosi, ...ós szövetkezetek ennek érdekében el is jártak a főváros kormánybiztosánál, aki azonban maga is bevallotta, hogy csupán igen csekély menynyiségű fagyasztott húst hoztak be. Ez egyébként kiderül abból is, hogy ehhez az olcsó húshoz csupán a lakosság kis töredéke jut hozzá, a vidéken pedig egyáltalán szó sincsen arról, hogy olcsóbb importált hús segítségével tennék lehetővé, hogy a dolgozók néhanapján húst is ehessenek. Agráriusért mégis fölhördültek ez ellen a húsbehozatal ellen és a miniszterelnök kötelező ígéretet is tett hogy a husbehozatalt beszünteti. A lakosság érdeke pedig megköveteli, hogy a kormány tegye lehetővé az élőmarha behozatalát. Fontos gazdasági érdek volna ez a többi között azért is, mert a behozatal folytán a melléktermékeket feldolgozó iparágakban is sok munkást lehetne foglalkoztatni. Lehetetlen, hogy ebben a kérdésben is a nagy agrárok érdeke győzedelmeskedjen a lakosság túlnyomó nagy részének érdekei fölött. A kormánynak kötelessége, hogy megnyissa a sorompókat az élőállat behozatala előtt. Ezután a következő interpellációt terjesztette elő: Hajlandó-e a kormány a városi dolgozó lakosság egészségeskitartását veszélyeztető elviselhetetlen húsdrágaság enyhítésére em élőállatoknak vámkülföldről való vámmentes behozatalát megengedni? Hajlandó-e a kormány az amerikai zsír és fagyasztott hús behozatalát iparosoknak és szövetkezeteknek lehetővé tenni, épp úgy, mint a főváros húsüzemeinek? Hajlandó-e a kormány a belföldi forgalomban az élőállatok vasúti szállítási díjtételeit lényegesen csökkenteni. Végül hajlandó-e a kormány a városi hatóságokat, elsősorban a fővárost a már aranyparitáson fölül levő vágódíjak, szemledíjak és az élőállatokat terhelő fogyasztási adók mérséklésére, a kétszeresen fizetett fogyasztási adó visszatérítésére fölszólítani. Malasits elvtárs interpellációját kiadták a kormánynak. Zsilinszky Endre (fajvédő) a Magyarország fölött gyakorolt katonai ellenőrzés kérdésében intézett interpellációt a hovédelmi miniszterhez és a miniszterelnökhöz. Az interpellációt kiadták az érdekelt minisztereknek. Eckhardt Tibor fajvédő ugyancsak a katonai leszerelés és a kisebbségi jogok tárgyában intézett interpellációt a miniszterelnökhöz, vagy — amint mondotta — „ahhoz az előrelátó államférfiúhoz, aki Trianon stabilizálását nagy sikerrel segíti elő". Miért kergették halálba Papp Gábor őrmestert ? Ezután Baticz Gyula elvtárs interpellációja következett Baticz elvtárs elmondotta, hogy Papp Gábor továbbszolgáló őrmester ez év augusztus 11-én a Ferenc József-laktanyában, szolgálati fegyverével szívenlőtte magát. Nem egyszerű öngyilkosságról volt itt szó, hiszen ugyanabból az ügyből kifolyóan, amiért Papp Gábor öngyilkos lett, több katona nyugdíjoktatását volt kénytelen kérni. Egyébként is fontosnak tartja az esetet, mert szükséges, hogy a hadsereg minden visszaéléstől megtisztíttassák. Ezért is elvárja, hogy a honvédelmi miniszter azokat az igazságtalanságokat, amelyeket interpellációjában szóvá tesz, megtorolja. Papp Gábor 1910 óta volt tagja a hadseregnek, egészen addig, amíg öngyilkosságba kergették. A szerencsétlen ember végigküzdötte a háborút és a fronton több kitüntetést szerzett. Fegyelmezett ember volt, mégis meg kellett halnia, mert fölöttesei belekergették a halálba. Hogy mi szolgáltatott erre okot, azt alábbiakban mondja el. 1922 május 4-én Papp Gábor őrmester szolgálata közben észrevette, hogy egy Hajdú Miklós nevű honvédtiszthelyettes vezetésével a honvédség egy szekerére több mint tizennégy teli zsákot visznek ki abból a raktárból, ahol a hadsereg szükségleteire szolgáló rab tárolt. Ezekkel a zsákokkal azután a szekér el is hajtott Papp Gáboron kívül Búzás Mihály őmester is látta ezt a jelenetet és ők ketten aztán jelentést tettek erről fölöttesüknek, Riffl ezredesnek, aki nyomban szigorú vizsgálatot rendelt el e ebben az ügyben. Az eset kivizsgálásával Riffl ezredes Bobori János őrmestert, katonai nyomozót bízta meg. Bobori megállapította, hogy valóban úgy tűnt el a 14 zsák rab, amint azt Papp Gábor őrmester és társa jelentette. A nyomozás eredményeként Bobori katonai nyomozó Hajdú tiszthelyettest elő akarta állítani Riffl ezredeshez. Ekkor azonban egy Schwarce Géza nevű főhadnagy, aki Hajdú tiszthelyettes társaságában volt, rátámadt a katonai nyomozóra azzal, hogy „semmi köze a tiszthelyett * ZÉPSZAKA 1924 november 6.