Népszava, 1924. november (52. évfolyam, 245–269. sz.)

1924-11-06 / 248. szám

ből, hogy csak keresztény választhat, a zsidó nem, ezt megérteném, mert ez az önök álláspontjának logikus következménye. De ne akarják a hatévi helybenlakással a ke­resztény tömegeket is kizárni azon a címen, hogy nem szívesen látják a zsidókat. A tömegek így is, úgy is önök ellen fognak for­dulni ezért a jogfosztásért, a választáson köny­nyűnek fogják találni önöket és ezen nem segít az sem, ha szuronyokkal akarják is pótolni, amit eddig elmulasztottak, önök, mint a rossz mészáros, csontot dobnak oda tiszta bús helyett a főváros népének, de hatalmukat, még­sem tarthatják meg. Javaslom, hogy Várnai javaslatát fogadja el a nemzetgyűlés.­­ Rákóczi Ferenc a következő szónok. Olyan módosítást javasol, hogy a választói jog két évi helybenlakáshoz legyen kötve. A hatévi helybenlakást injekciónak szánták a keresz­tény községi pártnak, ezzel csak életét akarják meghosszabbítani. (Zajos helyeslés a balolda­lon.) Ezzel azonban ki akarják zárni a keresz­tény kispolgárokat is. Ezután Rothenstein Mór elvtárs szólalt föl még a hatévi helybenlakás ellen. Csilléri azért javasolta a tíz évet, hogy megmentse a hatot. A hatévi helybenlakás is csak arra való, hogy megfosszák a munkásságot választó­jogától. Csatlakozik Várnai javaslataihoz. Elnök ekkor napirendi indítványt tett. Java­solta, hogy a legközelebbi ülés csütörtökön legyen és azon folytassák a fővárosi javaslat részletes tárgyalását. Tűzessék napirendre a választójog kérdése. Nagy Vince az elnöki napirendi indítvány kiegészítését javasolta és indítványozta, hogy tekintettel a fővárosi törvényjavaslat tárgya­lásának közeli időben való befejezésére, a napirend második pontja gyanánt tűzessék napirendre Rupert Rezső és társai indítványa, hogy a kormány sürgősen terjesszen be tör­vényjavaslatot az általános választójogról. A házszabályrevízió és a büntető novella, amelyet a kormány forszíroz, a parlamenti szólásszabadságot és a sajtószabadságot fogja béklyóba verni, holott Bethlen Erdőcsoko­nyán fogadalmat tett, hogy nagyatádi Szabó szellemében­­ fogja a kormányzatot tovább ve­zetni. Nagyatádi Szabó pedig tizenhat pont­jába az általános titkos választójogot is föl­vette és erre ígéretet kapott a miniszterelnök­től. De ezenfelül az egységespártiak túlnyomó nagy része a titkos választójog ígéretével ka­pott mandátumot Bethlen miniszterelnöknek szint kell vallania. Bartos Andor egységespárti ellenzi Nagy Vince napirendi indítványát , különben és sokan vele, ellensége a titkos választójognak. (Nagy zaj a baloldalon.) Propper Sándor: Ez a nemzetgyűlés a har­madik esztendejében sem tett még egyetlen lépést sem, hogy a magyar alkotmány terén a legzavarosabb problémákat tisztázza. Ha a többi európai államokat nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy mindenhol megkérdezik a nép véleményét, amikor a kormány fontos problé­mák megoldása előtt áll. Íme itt van Anglia, itt van Németország, mind a két államban ebben az évben már másodszor választottak, appróbálják a nép meggyőződését. Tudomá­som szerint minálunk az országban nagy többségben vannak azok, akik mű­vei az általános titkos választójognak. (Szilá­gyi Lajos: „A vérbeli kisgazdák!") Név szerint olvashatnám föl az egységes párt tagjai közül azokat, akik lekötötték magukat néhány évvel ezelőtt az általános titkos vá­lasztójog mellé. Hozzájárul Nagy Vince indít­ványához és kéri annak elfogadását. Nemes Bertalan egységespárti az elnöki in­dítványt fogadja el. A többség Nagy Vince napirendi javaslata ellen döntött és változat­lanul elfogadta az elnök napirendi indít­ványát. Vihar a parlamenti szájkosár körül. __ Rupert Rezső a házszabályokhoz szólván, Orffy Imre egy nyilatkozatát idézi, amelyben az a kijelentés foglaltatik, hogy a házszabály­szigorító bizottság nem azt a javaslatot tár­gyalja, amelynek alapján a nemzetgyűlés a bi­zottságot kiküldte. Ha ez megfelel a valóság­nak, akkor itt egy becsempészett indítványról van szó. (Szilágyi Lajos: „Csalás!" — Óriási zaj a Ház minden oldalán. — Gróf Hoyos ma­gából kikelve veri a padot és kiáltja: .JSTerr, igaz!" „Nem igaz!" — Az elnök tehetetlenül csönget.) A cikket senki sem cáfolta meg és ha tény, amit Orffy mondott, akkor nemcsak a házszabályokat szegték meg, hanem közokirat­hamisítást és csalást is követtek el és meg kell indítani az eljárást (Óriási zaj a Ház minden oldalán.) Kéri az elnököt hogy indítson vizs­gálatot ebben az ügyben. Bethlen miniszterelnök szólalt föl , kijelen­tette, h­ogy inkorrektség nem történt A nem­zetgyűlés a 33-as bizottságot nem azzal a fel­adattal küldte ki, hogy az 1913-as házszabályo­kat vegye revízió alá, hanem, hogy módosítsa a­ házszabályokat Ennek ellenére a bizottság legutóbbi ülésén Orffy régi indítványa fölött szavazott Zsitvay elnök kijelenti, hogy a nemzetgyűlés elnökségének semmiféle befolyása nincs a bi­zottságok munkájára. Hegymegi Kiss Pál volt a következő felszó­laló a házszabályvitában és hangoztatta, hogy az ellenzékkel tartott tanácskozáson arról volt szó, hogy a házszabályrevízió Örffy indítványa keretében történik meg. Ha most mást magya­ráznak bele, az nem felel meg az ellenzékkel való megbeszélésnek. Bethlen ismételt fölszólalása után Rupert Rezső szólalt­ föl. Megnyugvással veszi tudo­másul, ha a két javaslat azonos, de kell, hogy Örffy a­ maga részéről is tisztázza ezt az ügyet. (Fölkiáltások jobb felől: „Az Örffy privátügye!" — Nagy Vince: „Ez nem privátügy!" _— Foly­tonos zaj, élénk vita a baloldal és jobboldal között) Bethlen Örffy védelmében szólalt még föl, majd következtek ez interpellációit. Az első interpelláló Saly Endre elvtárs volt, aki a lakásokkal űzött üzérkedés, az albérlők kiuzsorázása és Somogyi Csizmadia Béla had­nagy sajátos lakásrekvirálása tárgyában ter­jesztett elő interpellációt a népjóléti minisz­terhez. Saly Endre elvtárs interpellációját, valamint a népjóléti miniszternek az inter­pellációra adott válaszát lapunk más helyén, külön cikkben közöljük. Ezután Malasits Géza elvtárs terjesztett elő interpellációt az összhom­ányhoz a húsdrágaság és amerikai hús behozatala tárgyában. Malasits elvtárs rámutatott arra, h­ogy a folytonosan emelkedő húsárak miatt a főváros lakossága maholnap teljesen kényte­len lesz lemondani arról, hogy akár havonta egyszer-kétszer is húst ehessen. A nagy zsír­drágaság pedig arra készteti a dolgozó embe­reket, hogy zsír nélkül főzzenek és elvonják maguktól azt a táplálékot, amelyre a dolgozók fizikumának föltétlenül szüksége van. Hogy ennek különösen a nehéz munkát végző fizikai munkásokra nézve milyen pusztító következ­ményei vannak, azt, talán fölösleges is­ részle­tezni, arról eléggé beszélnek a halálozási sta­tisztikák. A húsárak ma nálunk erősen meghaladják az aranyparitást. A marhahús 19.000-szer, a sertéshús 21.000-szer, a disznózsír 2­5.250-szer, a füstölt szalonna 26.080-szor drágább, mint a háború előtt volt, ezzel szemben az ipari munkások keresete a háború előtti viszonyokhoz képest átlag csak 13.000-szeresére, a nőm­unkások és ifjúmunká­sok keresete 8—10.000-szeresére emelkedett. Amíg tehát a dolgozók bérei és keresete mé­lyen alatta van a tényleges és hivatalosan megállapított szorzószámnak, addig a hús ára erősen meghaladja azt. Ezért tapasztalható, hogy a húsfogyasztás h­ónapról-hónapra csök­ken és ma már alig egyharmada a békebeli fogyasztásnak, holott Magyarországon a dol­gozók helyzete e tekintetben a háború előtt sem volt túlságosan rózsás. Ha már most azt vizsgáljuk, hogy mi okozza a mai húsdrágasá­got, elsősorban meg kell állapítani, hogy egy kilogram marhahús fuvarköltsége, fo­gyasztási és forgalmi adója­­1675 koronát tesz ki és ha ehhez hozzászámítjuk a különböző illetékeket költségeket, a marhakeres­kedő, nagy vágó és ki­s mészáros polgári hasznát, ki­derül, hogy a marhahús minden kilóját 8000 korona költség, adó és illeték terheli a közvetí­tők hasznával együtt. Ez a sertésnél még na­gyobb összeget tesz ki, mivel itt az alapárak is magasabbak. Nálunk tehát a húsdrágaságnak egyik fő oka az, hogy a szállítás költségei és a különböző adók jó­val meghaladják az aranyparitást Lehetetlen állapot az is, hogy ha valaki húst vásárol és a fővárosban már lefizette a hús­fogyasztási adót, ezt a húst azonban kiszállítja a környékre, ott a fővárosban vásárolt hús után újra le kell fizetnie a már egyszer lerótt fogyasztási adót. Ennek a visszásságnak a megszüntetésére már hónapok óta folynak a tárgyalások, mindezideig azonban eredményre nem vezettek. A húsfogyasztás csökkenése nemcsak szociális bajokat idéz elő, nemcsak a dolgozók munkaképességét veszélyezteti, ha­nem a mészáros- és hentesipart is teljesen el­sorvasztja, aminek az a következménye, hogy ebben a szakmában a munkások százai vannak munka nélkül. Amikor a kormány végül lát­szóan tudatára ébredt annak, hogy a h­úsdrá­gaság milyen rettenetes helyzetbe sodorja a városi lakosság zömét, nagy nehezen hozzájá­rult ahhoz, hogy a főváros bizonyos mennyi­ségű amerikai zsírt és fagyasztott húst hozhas­son be. Az olcsóbb amerikai hús kezdetben kissé le is szorította az itthoni húsárakat, de a megindult árcsökkenés hamarosan megszűnt, amikor kiderült, hogy milyen kismennyiségű­ húst importáltak és a kormány az agráriusok sürgetésére ígéretet tett, hogy az amerikai hús­behozatal megismétlését nem engedi. Az ol­csóbb, fagyasztott húshoz a­ főváros lakosságá­nak csak elenyészően kis része juthat hozzá A szegény asszonyoknak, akikre otthon gyerme­kek várnak vagy akiknek munkába kell siet­niök, órákhosszat kell várakozniuk, hogy egy kilogram importált húshoz hozzájuthas­sanak. Tehát nemcsak túlságosan k­evés fagyasztott húst hoztak be, hanem a behozott húsmennyi­ség elosztását is a­ lehető legszerencsétlenebbül oldották­ meg. A fagyasztott hús kiosztásába be kell kapcsolni a mészárosokat és a külön­böző szövetkezeteket is, hogy ezek is árusíthas­sák az olcsóbb húst Az érdekelt húsiparosi, ...­ós szövetkezetek ennek érdekében el is jártak a főváros kormánybiztosánál, aki azonban maga is bevallotta, hogy csupán igen csekély m­eny­nyiségű fagyasztott húst hoztak be. Ez egyéb­ként kiderül abból is, hogy ehhez az olcsó hús­hoz csupán a lakosság kis töredéke jut hozzá, a vidéken ped­ig egyáltalán szó sincsen arról, hogy olcsóbb importált hús segítségével ten­nék lehetővé, hogy a dolgozók néhanapján húst is ehessenek. Agráriusért mégis fölhördültek ez ellen a húsbehozatal ellen és a miniszterelnök kötelező ígéretet is tett hogy a husbehozatalt beszünteti. A lakosság érdeke pedig megköve­teli, hogy a kormány­ tegye lehetővé az élő­marha behozatalát. Fontos gazdasági érdek volna ez a többi között azért is, mert a behoza­tal folytán a melléktermékeket feldolgozó iparágakban is sok munkást lehetne foglalkoz­tatni. Lehetetlen, hogy ebben a kérdésben i­s a nagy agrárok érdeke győzedelmeskedjen a la­kosság túlnyomó nagy részének érdekei fölött. A kormánynak kötelessége, hogy megnyissa a sorompókat az élőállat behozatala előtt. Ez­után a következő interpellációt terjesztette elő: Hajlandó-e a kormány a városi dolgozó lakosság egészséges­­­kitartását veszélyeztető elviselhetetlen húsdrágaság enyhítésére em élőállatoknak vám­­külföld­ről való vámmentes behozatalát megengedni? Hajlandó-e a kormány a­z amerikai zsír és fagyasz­tott hús behozatalát iparosoknak és szövetkezeteknek lehetővé tenni, épp úgy, mint a főváros húsüzemeinek? Hajlandó-e a kormány a belföldi forgalomban az élő­állatok vasúti szállítási díjtételeit lényegesen csökken­teni. Végül hajlandó-e a kormány a városi hatóságokat, elsősorban a fővárost a már aranyparitáson fölül levő vágódíjak, szemledíjak és az élőállatokat terhelő fo­gyasztási adók mérséklésére, a kétszeresen fizetett fogyasztási adó visszatérítésére fölszólítani. Malasits elvtárs interpellációját kiadták a kormánynak. Zsilinszky Endre (fajvédő) a Magyarország fölött gyakorolt katonai ellenőrzés kérdésében intézett interpellációt a hovédelmi miniszterhez és a miniszterelnökhöz. Az interpellációt kiad­ták az érdekelt minisztereknek. Eckhardt Tibor fajvédő ugyancsak a katonai leszerelés és a kisebbségi jogok tárgyában in­tézett interpellációt a miniszterelnökhöz, vagy­ — amint mondotta — „ahhoz az előrelátó ál­la­mférfiúhoz, aki Trianon stabilizálását nagy sikerrel segíti elő". Miért kergették halálba Papp Gáb­or őrmestert ? Ezután Bati­cz Gyula elvtárs interpellációja következett Baticz elvtárs elmondotta, hogy Papp Gábor továbbszolgáló őrmester ez év augusztus 11-én a Ferenc József-laktanyában, szolgálati fegyverével szívenlőtte magát. Nem egyszerű öngyilkosságról volt itt szó, hiszen ugyanabból az ügyből kifolyóan, amiért Papp Gábor öngyilkos lett, több katona nyugdíjokta­tását volt kénytelen kérni. Egyébként is fontos­nak tartja az esetet, mert szükséges, hogy a hadsereg minden visszaéléstől megtisztíttassák. Ezért is elvárja, hogy a honvédelmi miniszter azokat az igazságtalanságokat, amelyeket in­terpellációjában szóvá tesz, megtorolja. Papp Gábor 1910 óta volt tagja a hadseregnek, egé­szen addig, amíg öngyilkosságba kergették. A­ szerencsétlen ember végigkü­zdötte a háborút és a fronton több kitüntetést szerzett. Fegyel­mezett ember volt, mégis meg kellett halnia, mert fölöttesei bele­kergették a halálba. Hogy mi szolgáltatott erre okot, azt alábbiak­ban mondja el. 1922 május 4-én Papp Gábor őr­mester szolgálata közben észrevette, hogy egy Hajdú Miklós nevű honvédtiszthelyettes veze­tésével a honvédség egy szekerére több mint tizennégy teli zsákot visznek ki abból a raktár­ból, ahol a hadsereg szükségleteire szolgáló rab tárolt. Ezekkel a zsákokkal azután a szekér el is hajtott Papp Gáboron kívül Búzás Mihály őm­ester is látta ezt a jelenetet és ők ketten aztán jelentést tettek erről fölöttesüknek, Riffl ezredesnek, aki nyomban szigorú vizsgálatot rendelt el e ebben az ügyben. Az eset kivizsgálá­sával Riffl ezredes Bobori János őrmestert, ka­tonai nyomozót bízta meg. Bobori megállapí­totta, hogy valóban úgy tűnt el a 14 zsák rab, amint azt Papp Gábor őrmester és társa jelen­tette. A nyomozás eredményeként Bobori katonai nyomozó Hajdú tiszthelyettest elő akarta állítani Riffl ezredeshez. Ekkor azonban egy Schwarce Géza nevű főhadnagy, aki Hajdú tiszthelyet­tes társaságában volt, rátámadt a katonai nyo­mozóra azzal, hogy „semmi köze a tiszthelyett * ZÉPSZAK­­A 1924 november 6.

Next