Népszava, 1924. november (52. évfolyam, 245–269. sz.)

1924-11-15 / 256. szám

1924 n­ovember II. NÉPSZAVA lenni, a budapesti egyetemen beiratko­zott a bölcsészetre, de nem jutott el a tanári oklevélig, mert közben kedvet kapott a színé­szetre és beiratkozott a színiakadémiára. Ennek elvégzése után vidékre került. A ma­gyar kulturviszonyoknak egyik szomorú bi­zonysága, hogy ez a nagytehetségű, sok ská­lájú színész, vándorúton tengődött férfikora deléig. A vidéki városokat járta és nem tu­dott följutni Budapestre. Csak nagysokára sikerült ez neki, amikor Sebestyén Géza, aki akkor a Budai Színkör igazgatója volt, föl­hozta ide és eljátszatta vele a „Cyrano de Bergerac" címszerepét, ezzel aztán egyszeriben közismert lett és méltánylásra talált. Elő­ször a Vígszínházhoz került és egy évre rá a Nemzeti Színházhoz, ahol a sikerek egész sorát aratta. Egyike volt azoknak a kevés­számú színészeknek, akikkel Ady Endre barátságot kötött. A nagy költő emlé­kének egyik letéteményese volt, szerették egymást. Pethes Imre két héttel ezelőtt betegedett meg. Alapjában véve jelentéktelen baleset érte, megbotlott, megütötte a térdét és könnyebb sérülésével­ a Liget-szanatóriumba került. Ezenközben mutatkoztak rajta a köz­ben támadt súlyos betegség tünetei. Amialatt a lábát gyógyították, agyhártyagyulladást ka­pott és napokon keresztül való súlyos kínok után pénteken délután­­i 4 órakor meghalt. Elvesztése mindenütt mély részvétet és fájdal­mat kelt. * * * (*) „Az elcserélt gyermek" vagy „A grófnő titka". (Georg Kaiser háromfelvonásos mozi­regényének bemutatója a Magyar Színházban.) Georg Kaiser, a modern német drámairoda­lomnak nálunk egyetlen ismert reprezentánsa. Új drámájában, amelyet moziregénynek ke­resztelt el és amelyet pénteken este mutatott be a Magyar Színház, a­ mai társadalom rot­hadtságának szintézisét adja. E rothadás, mint rádiktált előítélet, fekszik egyénre, tár­sadalomra, erkölcsre. Igazságokká avatja a maga hazugságait, hogy a hazugságokat tegye igazságokká. E rontás szolgálatába szegődik korunk irodalma és művészete is. — Kaiser éles operáló kése éppen ezen a tájékon át metszi keresztül a beteg testet. A ponyvaírás gúnyképében adja sémáját ennek az irodalom­nak. Megdöbbenteni akar: íme, így irtok tt — szól a mai társadalom szolgálatába szegődött drámairodalom felé, annak a magyar szerző­nek a szavaival, aki fordítója a Kaiser-darab­nak —, és ime, ezt az irodalmi szennyet, méz­szürcsM .•WUflpH. 'HHaa%,sMga­ a,z p pubbrtUw4$,Wffl- amely .ma a .szíuita rím­es^az efajta narkózis szolgálatába' ugyancsak beállított mozikat járja. Dráma a mai drámá­ról — beleértve az „irodalmat" és az ezerméte­rekben számolt „társadalmi" mozidrámákat — ez a Kaiser-darab, tiltakozás azzal a céltudatosan mérgező hadjárattal szemben, amelyre nemcsak a­ színházakat, hanem a mozi agitatív erejét is fölhasználják. Kaiser, darabjában, gúnyos mozdulattal, a minden megvesztegető sallangjától megfosztott, szinte idealizált színpadi giccset igyekszik átnyúj­tani, hogy­­ elriasszon. Ezt az igyekezetét azonban nem szolgálja teljes következetesség­gel, mert sokszor, amikor megdöbbentene, maga is elmosolyodik és karikatúrát ad. Másrészt amikor csak a „Schundliteratur" le­hetne az egyedüli aktor a színpadon, váratla­nul megszólal Georg Kaiser poézise, amely egyenrangú tényezővé emeli föl maga mellé azt, amit le akar dönteni. Végeredményben azonban az az impressziónk, hogy Georg Kai­ser és ez a darabja nagyon-nagyon fontos hi­vatást tölt be amikor a lelkeket fölszabadítani indul a társadalom ama hazugságai alól, ame­lyek a színpadról és a mozivászonról mérgez­nek az irodalom és a művészet álruhájában. Nagyon szeretnék, ha minél több munkás kereshetné a találkozást Georg Kaiser darabjával. Az előadás maga nem tom­pítja, sőt bizonyos fokig kiélezi azokat a zökkenőket, amelyek kissé megzavarják a Kaiser-darab egységes fölépítését. Itt-ott, egyes szereplők rádupláznak Kaisernek ama hibájára, hogy nevetségessé teszi azt, amit ijesztővé akar tenni. Pécsi Blanka, aki a darab hősnőjét játssza, ettől a tévedéstől távol áll és mindvégig adni tudja azt a stílust, amelyet némelykor maga a szerző is, akarata ellenére, cserbenhagy. Meleg elismeréssel kell megem­lékeznünk T. Halmi Margit és Stella Gyula meggyőző alakításáról, valamint Gombaszögi Elláról, aki pompás vénával játssza meg egy koldusasszony groteszk figuráját. Koldusasz­szony, aki átkozza a világot, hogy jó keresz­tény asszony létére miért teszik ki a börtönből az utcára, ahol senki sem gondoskodik róla. A fordítás Karinthy Frigyes kitűnő és ötletes munkája. A rendezés nehéz föladatát Bánóczi László tanultsággal, a Kaiser-darab hiva­tását teljesen átértően oldotta meg. (d.) (•) „A föld" — Karl Schönherr 3 fölvonásos színdarabjával nyílik meg e hó 23-án, délután 1A órakor a Kis Komédia Révai­ utca 18. szám alatt levő helyiségében Forgács Rózsi Kamara­színháza. A Kamaraszínház helyárai a követ­kezők: Erkélypáholyülés 20.000, földszinti ülés:­­ sor 20.000, II. sor 17.000, III. sor 15.000, IV. sor 14.000, V. sor 12.000, VI. sor 8000. oldalülés 10.000 és 8000 korona; zenekari ülés 40.000, páholyülés I. sor 38.000, II. sor 36.000, III. sor 34.000, IV. sor 32.000, V. sor 28.000 korona. Ezekből a már amúgy is olcsó helyárakból a szervezett mun­kásság 25% engedményt kap. Ezeket a százalé­kos jegyeket a Népszava-könyvkereskedés áru­sítja egész héten, szakszervezeti igazolvány fölmutatása mellett. A jegyeket már árusítják. (*) Hangversenyek. (Báró Zech Aglája zon­goraestje.) Oktató és Budapestnek ma szinte páratlan zeneisége mellett szóló tünet az, hogy fiatal művészeink, akik „tanulmányaik folyta­tására" utaznak külföldre, eredményt legrit­kább esetben érnek el, sőt ellenkezően, néhány fokkal visszafejlődve kerülnek ismét közénk. Pályája kezdetén báró Zech Aglája tűnődő, ér­zékeny lányosságával nyerte meg hallgatóit. Gyöngéd színű, kissebb formákat a tehetség biztosságával megmintázó romantika volt az ő művészete. Az intim hatás a szerdai hangver­senyén azonban elmaradt, fizikai erejét meg­haladó dinamika, pózolt tüzesség elnémította. A szándékolt hév mindenkor leleplezéssel bosz­ * * * A három és a tízezreit. TOihtb r:y - v * -yy..'. i Modernizálódik a rendőrségünk. Detektiv­jeink női kollegákat kapnak, három női detek­tív már meg is kezdte működését. A beosztásuk figyelemreméltó. A női detekti­vekről úgy gon­dolkodik a főkapitányság, hogy bizonyos esetekben eredményesebben fognak dolgozni, mint a férfidetektivek. Ebben lehet igazság, mert tudunk egynéhány rendőri „esetekről", amikor a nekifeszült detektivmunka legföljebb ha a holtpontig tudott eljutni és, ha így meg­akadt a férfi, miért ne versenyezhetne vele a nő? Az igazság elvéért azonban állapítsuk meg, hogy a legderekabb s­zándéku detektívek sem botolhattak túl ama ,.holtponton", mert ezt a zátonyt torlaszoló sziklák nem egyszer a detektívek legfelsőbb felsőbbsége gördítette­állította az ügybuzgó férfiak elé és ugy gon­doljuk, nincs olyan női detektív sem, aki az ilyen barikádon áthágni tudna. De, amint mondjuk, főkapitányságunk különösebben bizik a nők munkaerejében és speciális beosztással helyezte el a női detektíveket. Az­ egyik női detektív „az erkölcsrendészeten" fog dolgozni, a másikat a „toloncházban" helyezték el, a har­madik női detektívet a­ „gyermekrendőrségnél" alkalmazták. A nők elosztása, a három rendőrségi par­cellán kétségtelenül gondolattal történt. A prostitúció áldozatai, a toloncház női szeren­csé­tlenei, a megtévedt gyermekek, jájékok, ahol volna, lenne dolga a nőnek. Igen ám, de mit tehetnek ők hárman a tízezrek ellenében, akik kikúrálni, a tisztesség számára megvál­,­tani valók. Valahogy úgy néz ki a jó törekvésű három női detektív, mint három fölmutatott pityke, amik közül a mellény hiányzik. A rendőrség a női detektívek beiktatása alkal­mából lefestegeti a helyzetképet, a kórképet is. Elpanaszolja, hogy „a titkos prostitúció rette­netes módon elharapódzott", a razziák alig tudják utolérni a prostituáltakat és „az elő­állított nőknek 70—80%-át beteg állapotban találják". A toloncházban zajban vannak „munkakerülő cselédlányok, tolvajok barátnői, csavargó hajlamú fiatal leányok". A gyerekek „erkölcséről" szintén ilyen lelkesítőt jelent a rendőrség és megállapítja hogy „a gyermekek által elkövetett bűncselekmények százaléka ijesztő módon szaporodik". Három nő, akiknek hivatásáról úgy véleke­dik a rendőrség, feladatuk lesz, hogy „a bukott lelkeket" megmentsék. Három nő a homok­, feslett kavarodásban, ahonnan tízezrek és uit­szulja meg erőszakos megidézését.­­ (Jadlow­ker Hermann dalestje.) Ha az énekesnek bo­nyolult hangképző-apparátusa szervi hibában szenved, a sérülés nyomait még a legmester­kéltebb énekmódszer sem palástolhatja el. Jadlowker hangja beteg, ellentállóképessége megtört és ezen a leggondosabb, legkímélete­sebb ápolás sem változtathat többé. Aki­­csü­törtökön tanuja volt annak a tragikus erőlkö­désnek, amellyel Jadlowker a patologikus ve­rekedés ellen küzdött, az csupán őszinte rész­vétet, érezhetett II. Vilmos, volt német császár egykori kedvenc tenoristája iránt. (J. S.) (*) A Városi Színház megszüntette a kedvez­ményes jegyeket. A Szakszervezeti Tanács titkársága,ezúton tudatja a szervezetekkel és a szervezett munkássággal, hogy a Városi Színház igazgatósága a hely­árak lényeges le­szállítása, következtében beszüntette a kedvez­ményes jegyek kiadását. A kedvezményes jegyre jogosító utalványok tehát november 15-től kezdődően érvénytelenek­ a rendőrségi fogdákban. # & # — A két különc tudós tragédiája. Berlinből jelentik: Dr. Duysen tanár titokzatos körül­mények között halt meg. A professzor a mező-­ gazdasági főiskolán­­tanított. Vele lakott dr. Kartz nevű barátja, akivel a­ 60 esztendős öregember különc életmódot folytatott. Kartz látta el a háztartás teendőit és a két ember nagyon ügyelt arra, hogy a lakásba idegen ember b­e b­e tehesse a lábát. S­r. Duysen mos­tanában két napig távolmaradt az iskolából. Az igazgató erre elküldte egyik emberét, nézze meg, mi­­történt v. professzorral. Hosszas tör­i ívezés után végre kinyílt az ajtó, amelyet dr. Kartz nyitott ki. Arra a kérdésre, hol a professzor, zavaros választ adott Ekkor be­mentek a konyhába, ahol Day ment karosszék­ben, női ruhában fölöltözve, holtan találták. Dr. Kartz csak annyit mondott, hogy vacsorá­jukat akarták elkölteni, amikor Duysen hirte­len összeesett. Beültette a karosszékbe és a tűzhely mellé vitte, mert azt hitte, hogy a melegség éle­tre kelti barátját. Dr. Kartz két napot töltött a konyhában a halottal. Az orvo­sok megvizsgálták Kartzot és megállapították, hogy megőrült. Dr. Duysen, az eddigi meg­állapítások szerin­t, természetes halállal halt meg. — Agyonütötte a villamosáram. Pénteken este a Szabolcs­ utca 16. számú házban levő pékműhely­ben Kucserák András 14 éves pék­­­none takarítás közben a pékmű­helyben megs­erintette a villanyvezetéket. Az áram agyon­ütötte. A rendőri bizottság, amely a hely­­színére kiszállott, megindította a vizsgálatot. A szerencsétlenül járt fiú holttestét a törvény­széki orvostani intézetbe szállították. — Sztrájk előtt az Essen-vidéki bányák mun­kássága. Essenből jelenti a „M. T. I.". A­ bányatulajdonosok szöve­tsége és a bányamun-' kások szövetségei közt, pénteken a bértárgya­lások a kölcsönös álláspont beható megvita­tása után hajótörést szenvedtek, miután a kü­lönböző fölfogásokat egymáshoz közelebb vinni, nem sikerült. * * Herczeget felmentették. Ismeretes, hogy a székesfehérvári törvény­szék előbb Budapesten, majd Székesfehérvárott több napon át tárgyalta az agárdi ébredő rablógyilkosok, Vajas János és Herczeg József ügyét, akik tudvalevően meggyilkolták és ki­rabolták Szabó György budapesti kocsmárost, akit vásárlás ürügye alatt, kicsaltak az agárdi határba. A per iránt állandóan nagy volt az érdeklődés, különösképen azért, mert a per fő­vádlottja, Vasas, a budapesti ébredők egyik vezetőembere volt, aki a tárgyalás során is állandóan ébredő voltára és Héjjas Iván barát­ságára hivatkozott. A tárgyalás során kiderült azután, hogy Vasast, a bősz ébredőt, valójában Tréfán Jvánnak hívják, aki romániai tartóz­kodása alatt ugyancsak nagy magyargyűlölő­­ volt. A székesfehérvári törvényszék pénteken­­ délben hirdette ki ebben az ügyben az ítéletet.­­ Eszerint Vajas Jánost (Tréfán Juont) gyilkos-­­­ság és rablás bűntette miatt kötél általi halálra ítélték, Herczeg József vádlottat a törvényszék, bizonyítékok hiánya miatt, fölmentette a vád alól. Az ítélet indokolása szerint kétségtelen, hogy Szabót Vajas ölte meg, a körülmények azonban azt bizonyítják, hogy Vajas a gyilkos­ságot egyedül, Herczeg segítsége nélkül követte el. Az ügyész Vajas­ Trefán halálos ítéletében megnyugodott, Herczegi felmentése ellen azon­ban fellebbezést jelentett be. Azonkívül indít­ványozta az ügyész, hogy Herczeg vizsgálati fogságát a fellebbezési tárgyalásig hosszabbít­sák meg. A bíróság az ügyészi előterjesztésnek helyt adott és Herczeg további fogvatartását rendelte el. Az ítélet kihirdetése után Vasas­ Trefán, a hírhedt ébredő­ rablógyilkos — aki annyi embert juttatott a börtönbe és a halálba —, sápadtan és minden izében remegve kegyelemért könyörgött. Kijelentette megint, hogy ő nem bűnös és a kormányzóhoz fordult kegyelemért, ezrek merednek felénk! És ha a három női de­tektív mögé kijelölnék a száz és száz női detektíveket — ez lenne a segítség módját hogy a megkísértett nők ne prostituálódjanak, a toloncház lakói „munkakerülő" munkanélkü­liekkel ne szaporodjanak, a gyerekek falkájá­val rendőrségünk ne találkozzék, amikor a gyerekek lopnak, „bűnöznek", az otthon hiányzó­ kenyér fejében? Hát melyik a mód­szer? Írjuk napról-napra és talán ezért nem kell javaslatainkat, újra fölsorolni. A női detektívek munkáját azért érdeklődés­sel kísérjük. Szerencséjük, hogy rendőrségünk ilyen elkésve modernizálódik. Mert elgondol­juk, hogy női detektívjeink nőisége mekkorát borzonghatott volna, ha például már 1919— 1920—1921-es években teljesítenek szolgálatot 3

Next