Népszava, 1924. december (52. évfolyam, 270–292. sz.)

1924-12-16 / 281. szám

1934 december 16. NÉPSZAVA den kísérletnél, hogy elinduljon, összeroskad. Rúgásokkal teszik szám­ára érthetővé, hogy itt nem használ a „szimulálás". Végül aztán a két „derék, markos fickó", lábra állítja. Perari senior egy automobilkerék gumiabroncsát ho­zatja be. És amikor ezzel végigver az öreg földmives fején, ez élettelenül összeesik. Most halált ,szimulált, de tartós halált. Előhi­vatják a fascista orvost, ez megkísérli, hogy az agyonvert embert életre keltse, aztán, mivel­hogy megszokta, hogy Olaszországban mindig az életben maradottaknak van igazuk, kiállí­totta azt a bizonyos orvosi látleletet a szívszél­hűdésről. A milícia öt tagja bíróság elé került. Minthogy a helyi törvényszéket elfogultnak ta­lálják, Mantuából delegálnak bíróságot az ügy letárgyalására. Az agyonvert ember utódai pénzt kapnak, 40.000 lírát, hogy mondjanak le a magánvád jogairól. Az öt, vádlottnak tíz vé­dője van, akikkel szemben állott az egyetlen­egy államügyész. Ez ugyan tőle telhetően fedi föl a bűntett szörnyűségeit. Rámutat ennek szálaira és a bíróság elé tárja azt a kérdést is, hogy ki adott 40.000 líra kártérítést Baraldi fiainak, akiknek az apját meggyilkolták? Az államügyész derekasan viselkedett. De csalá­dos ember, felesége és gyermekei vannak, akik­nek életéért aggódik. Annyira már nem ment, hogy a tíz fiskális minden fajvédő trükkjével szemben a replika jogával éljen. Aztán minél inkább közeledett az ítéletkihirdetés, annál nagyobb tömegekben szállták meg a bíróság épületét és különösen a tárgyaló­termet a faseisták. Ez a hallgatóság egyáltalában nem respektálta azt a szokástól is szentesített szabályt, hogy a tárgyalóterembe bot, ernyő és fegyver nélkül lehet csak bejutni. Ők magukkal vitték a fegy­vert és nem dugták ott el. Sőt ellenkezően, nagykevélyen, tüntetően villogtatták meg re­volvereik csöveit a független bírák előtt. Utó­végre is, ezek is családos emberek, feleségeik, gyermekeik vannak otthon, azután meglehet, hogy ők is benne vannak a titkos szervezetek­ben. És ha mindezeket elgondoljuk, igazán nem csoda, ami bekövetkezett, hogy az öt vádlottat fölmentették. Ugyanazok az okok ugyanolyan következmé­nyeket vonnak maguk után a világ minden ré­szében. hz msm® mm a harcos mögött. Rengeteg levél érkezik az ország minden ré­méből parlamenti frakciónk titkárságához és ezekben a levelekben megható módon nyilatko­zik meg a dolgozó tömegek hangulata a har­cos ellenzék mellett. Természetesen nincs he­lyünk ezeknek a leveleiknek közlésére, de ezek a levelek mégis jó szolgálatot tesznek, mert bizonyságát adják annak, hogy a h­arcos ellen­zék jó ügyért harcol és egy vele az ország népe. Alább közöljük­ az újabban érkezett határronatoka­t: Ozora Sogdi lunkossága megbízásából üdvözletünket küldjük a szociál­demokrata párt parlamenti frakciójának. Magatartását helyeseljük, nagy küzdelmét a legnagyobb rokonszenvvel kisérjük és ebben a küzdelemben számíthat az egyesülési és gyüle­kezési jogától megfosztott ozorai földmunkás­ság ezreinek legmesszebbmenő támogatására. Miklós István, Takács Ferenc, Blázsivicz Ist­ván, Benedek József, Kovács István. A Pesterzsébet szociáldemokrata minikásság összvezetősége december 10-én tartott ülésén foglalkozván a nemze­­tgyűlésen történt botrá­nyos eseményekkel, a­ következő határozatot hozta: Az össz­vezetőség a parlamenti frakció, valamint a vele együttműködő demokratikus érzelmű ellenzéki képviselők állásfoglalását a­ legteljesebb mértékben helyesli. Magatartá­sukért a legszívélyesebben üdvözli és további működésükben a legnagyobb bizalmáról és támogatásáról, biztosítja. Elvtársi üdvözlettel: Nagy György, elnök. A cödraczovásárteg­yi pártszervezet végrehajtóbizottsága foglalkozott a legutóbbi hetek politikai eseményeivel és a következő határozatot hozta: Mindenben, helyeseljük a parlamenti csoport és a pártválasztmány állás­pontját. Élesen elítéljük a Bethlen­k­ormány reakciós és minden szabad véleménynyilvání­tást elnyomó erőszakos politikáját. A közvéle­mény megcsúfolásának tartjuk az itteni tör­vényhatósági közgyűlés 40 tagjának a Bethlen­kormány iránti bizalomnyilvánítását. A parla­menti csoport és a Demokratikus Elok további harcához kitartást kívánunk. A végrehajtó­bizottság. A tudós egyeteme. — Az MkloM Bt. ki­adása. — Budapest, 1925. Az emberiség világosabb agyai évezredek óta keresik és ostromolják a Tudás és a Megismerés felé vezető utakat. Eszméik, elgondolásaik, teó­riáik egyetemének elsajátítása és megismerése egy ember számára ma már valóban lehetet­len. Nem fejlődhetik ma már egyetlen olyan polihisztor sem, aki fölvilágosítást tudna adni a tudományok, a művészetek és az irodal­mak rengetegében fölvetődő összes kérdésekre. A műveltség ma már csak egy egészen kis te­rületen szerezheti meg magának az összes tudnivalókat, csak kis részét ismerheti meg az elért, eredményeknek. Világrészek, országok, városok, népek története éppen úgy csak nagy vonásokban alakulhat ki bennünk, amint a technika, a fizika, a természettudomány haladásának és mai állásának összességéről, csak megközelítő fogalmaink vannak. Napi életünk forgatagában akárhányszor tanácsta­lanul állunk meg egy számunkra új fogalom, név vagy hivatkozás szavai előtt és nincsen, ami tartalmat adjon nekik- Az emberiség tör­ténetében nem újkeletű törekvés az elért ered­mények és a megszerzett tudás­rendszerbe, foglalása, hogy magunk, de az új generáció is könnyen hozzáférhessenek a dolgok és a világ megismeréséhez. A folytonosság megteremtése a legfontosabb kelléke annak a lehetőségnek, hogy a dolgok új alakulások felé tevődjenek össze, ami minden haladás lényege. Ezt a célt szolgálták eddig is a lexikonok, az enciklopé­diák, szótárak, gyűjtemények és egyéb elneve­zésű könyvek. 1914-ben ez a folytonosság megszakadt. Fo­galmaink, értelmezéseink egész seregét revízió alá kell vennünk, a meggyorsult tempójú ha­ladás az egyik oldalon, a napok alatt évtizedek munkáját romboló, rendkívüli idők a másik ol­dalon, sok tekintetben elavulttá tették a régi ismeretek összességét vagy azok egy részét ma­gukban foglaló könyveket. Ezer és ezer új szóval, teóriával, történelmi és társadalmi for­dulattal kell megismerkednünk, egész sereg ús eredményt kell magunkévá tennünk, hogy új­ból beleálllhassunk napjaink viharzó, előretörő korszakába. A szükségszerű stagnálás, pilla­natnyi meghőkélés és­ az általános depresszió után az egészséges és mindenen győzedelmes­kedő fejlődés megnyilvánulása az a tény, hogy a termő, a, teremtő ember heroikus erőfeszítés­sel újból megáll az, összedőlt vagy deformáló­dott világ és annak megcsúfolt, összezagyvált kultúrája előtt, hogy rendet teremtsen. Ennek az új nekilendülésnek magyar megnyilatko­zása az a könyv, amelyik most. ..Világlexikon" cím alatt, elhagyta a sajtót, hogy — hivatást tegyen. Elkerülhetetlenül szükségünk volt egy ilyen könyvre, amely nagy vonásokban bár, de gyors és megbízható tanácsadónk legyen föl­gyülemlett ezernyi problémánk vagy­ élénk­ké iü­lő nehézségekkel szemben. Ennek a föl­adatának a könyv derekasan megfelel. Nincsen az elmúlt éveknek egyetlen olyan megemlí­tésre méltó eseménye vagy eredménye sem, amelyről ne kapnánk megfelelő fölvilágosítást. Különös tekintettel voltak a szerkesztők — élükön dr. Madzsar Józseffel —, akik mellett tudományos képzettségű szakemberek egész kis csapatja segédkezett, a speciális magyar viszonyokra és közéletünkre. Az egész munka magán viseli annak a haladó szellemnek és progresszív gondolkozásnak jellegét, amelyre már a szerkesztők személye is garanciát adott. Modern szintézise a tudnivalóknak, megadja, amit kivárniuk tőle, valóban a kor színvonal­­án áll. Azonban épp­en azért, mert­ kielégíti köve­teléseinket, igényeinket a legmagasabbra fo­kozzuk föl vele szemben és nem hallgathatunk el egy-két megjegyzést, amelyek — és ezt már elöljáróban meg kel állapítanunk — csak azt célozzák, hogy újabb kiadások esetén tökélete­sebbé tegyék és növeljék amúgy is kivételes értékét. Annak számbavétele mellett, hogy gazdaságosan kellett bánni a hellyel, meg kell jegyeznünk, hogy a világlexikon mellett na­gyon él kel, sőt nélkülözhetetlen egy idegen szavak szótára, mert ezen a ponton sok helyen jelentős hiányoka­t találunk benne. Dispensair, a­mbula­tórium, defláció, prohibició, agitátor, passzív rezisztencia, taktika, életstandard, kongresszus, centrum, egész légiója a köz­keletű terminus technikusoknak (sőt maga ez a szó is) hiányzanak, nem beszélve egyéb terminológiákról. A belső szekréciós mirigyek, a sterilizálás és a rotor, stb. helyet kell, hogy kapjanak, amint tudniok kell a későbbi olvasók­nak, hogy mit jelentett nekünk Siófok, Izsák, Babarczy, Prónay, Ostenburg, budaörsi csata, igazoltatás, gyorsított tanács, kegyúri jog, le­szerelés, száraz törvény, preferenciái­g vámok, Primo de Rivera, La Follette, Erzsébetvárosi Kör, Csongrád, stb., amely szavak vannak olyan fontosak, mint, a világ moziszín­észei és fővárosi műintézeteink egy-két illusztris tagja, vagy néhány jelentéktelen kis poéta és újság­író. Ezeken kívü­l nélkülöznünk kell ebben a munkában, amely kivételes érdeklődést váltott ki a magyar munkásságból, néhány olyan em­ber nevét, akiknek egyedülálló működése a szo­ciológia és a szociálpolitika terén föltétlenül meg­említést érdemel, akár az ilyen szavak, mint antiszociális, profit, passzivitás. Vorwärts.Nem szabad lexikonban ilyen pongyolán stilizálni, mint, „idővel megszűnt" vagy „a­ mai napig". Jogfosztás, Balló Elemér, nemzeti hadsereg is helyet kaphattak volna, ha jutott hely még "Az üvegcipő" bemutatója évszámának beikta­tására is. Ennek a lexikonnak a kapcsán is meg kell említenünk, hogy parancsoló szükség van egy magyar szocialista lexikonra. Ismételjük, a „Világlexikon" eme elkerülhe­tetlen kezdeti nehézségek és botlások ellenére kulturhivatását teljesít és az általános művelő­dés minden harcosa szíves örömmel üdvözöl­heti. A könyv kiállítása elsőrangú, egész sereg portré és egyéb ábra élénkíti és külön kell megemlékeznünk h­­at színes térképről, amelyek elvezetnek bennünket, minden földrész orszá­gainak" és aktuálissá vált, területrészek meg­ismertetéséhez és bemutatásához. A tartós és díszes vászon kötésbe bur­kol­t vaskos kötet va­ló­ban eseménye a magyar könyvpiacnak. Ára 150.000 korona. Kapható­­ a Népszava-KenzT-kereskedésben. _______ mny. i.) (*) „Láva." (Forró Pál és Szita Gyula szín­müvének bemutatója Forgács Rózsi Kamara­színházában.) Forgács Rózsi eredeti magyar színmüvek bemutatására törekszik és szándé­kát csak helyeselni tudjuk. Budapest, agyon­trösztözött színházaiban csak nagyritkán jut­nak szóhoz magyar színmilliók és sok új tehet­ség talán éppen emiatt nem tud kibontakozni. Ezen a téren Forgács Rózsi kis színháza való­ban hivatást teljesít. Színi Gyula é­s Forró Pál közös munkájáról megállapíthatjuk, hogy a maga nemében jól sikerült munka, de nem­ munkásoknak való. A színház szép munkát végzett. A kiállítás, az ő anyagi erejükhöz mérten, föltűnően szép, a rendezés kifogásta­lan. Forgács Rózsiról ismét meg kell áll­apí­ta­nú­n­k, hogy komoly érték, nagy színésznő. Ala­kítása sok mindent feledtetett. Átérzett, meleg játéka utat talált a hallgatóság érzéseihez, lel­kesen és szívesen tapsolták. Molnár József egyre fejlődő és mindinkább erőteljesebb szí­­nész, akit örömmel emelünk ki az együttesből. Intelligens játéka elismerést, érdemel. A többi és ezúttal szokatlanul nagyszámú szereplő, ál­talánosságban kielégítőt produkált. Hisszük, hogy Forgács Rózsi legközelebbi bemutatója közelebb jut annak a munkás törzsközönségnek érdeklődéséhez, amely eddig is, ezentúl is kul­­­túrát várt (és kapott) és vár ettől az érdemes, munkásságában sok tekintetben egyedülálló, komoly és érdemes színháztól és kitűnő, szere­tett vezetőjétől. Lehet, hogy sok igazság van abban, hogy az új magyar színmilliók rossz darabokat írnak, akkor azonban hozzon csak továbbra is külföldit és jót , mint eddig tette. Az előadást vasárnap megismétlik. (*) Új herendi porcellánok. A Váci­ utca egyik üzletében a magyar művészi akarás és a ma­gyar munkáskéz együttes munkájának nagy­szerű eredményét hirdeti sokszáz finom por­cellántárgy. A híres herendi porcellángyár ál­lította ki újabb készítményeit, amelyek az ed­digi jelek szerint is ismét diadallal fogják hir­detni ennek az egykor virágzó ipari művészet­nek kiválóságát. A herendi gyár tudvalevően a harmincas évek végén indult neki ragyogó pályájának. A negyvenes években maga Kos­suth Lajos lett egyik leglelkesebb tollharcosa a gyárnak, amely a magyar részvétlenség zá­tonyain nem egyszer csaknem a megszűnés ve­szedelméig jutott. Az ötvenes években azután a külföld megszerezte, a gyárnak mindazt, az elismerést, amelyet elsősorban itthon kellett volna kivívnia. Az 1851-i londoni, majd az 1853-i newyorki világkiállításokon világraszóló sikerei voltak a gyár készítményeinek. Meg­történt egyszer Londonban, hogy a Kensington múzeum „valódi régi perzsa" parcellán tárgya­kat vásárolt, amelyekről később kitűnt, hogy a­ magyar Heren­don készültek. Egészen a het­venes évekig tart a gyár egyre fokozódó üzeme, amikor a pénzügyi válságok következtében le­hanyatlik. Később ismét, megfeszített erővel fog hozzá­ a­ gyár, hogy régi hírnevét föltá­massza. Néhány év óta pedig teljesen átala­kulva igyekszik egykori tradícióihoz méltón azzá lenni, ami volt. A gyár nagyon helyesen — amint azt például a­ meisseni, rosenthali és számos más külföldi gyár is teszi — most is folytatja a régi minták — kínai-japán — készí­tését, de már új s nagyon érdekes kísérletek­kel próbálkozik. Különösen állatfigurális min­táin látjuk leginkább ezeket a kísérleteket megvalósulni. Van néhány kacsa, sárgarigó és más madárfigurája, amelyek csaknem a teljes tökéletesség jegyét hordják magukon. Megmin­tázásban, dekoratív egyszerűségben, a festés­nek a legfinomabb nüanszokra menő részlet­tökéletességben, a gondos mázban és hibátlan égetésben adódnak ezeknek a­ daraboknak az értékei. Néhány emberi figurája is gazdag öt­letességgel ékesen hirdeti, hogy a gyár ezen a

Next