Népszava, 1924. december (52. évfolyam, 270–292. sz.)
1924-12-16 / 281. szám
1934 december 16. NÉPSZAVA den kísérletnél, hogy elinduljon, összeroskad. Rúgásokkal teszik számára érthetővé, hogy itt nem használ a „szimulálás". Végül aztán a két „derék, markos fickó", lábra állítja. Perari senior egy automobilkerék gumiabroncsát hozatja be. És amikor ezzel végigver az öreg földmives fején, ez élettelenül összeesik. Most halált ,szimulált, de tartós halált. Előhivatják a fascista orvost, ez megkísérli, hogy az agyonvert embert életre keltse, aztán, mivelhogy megszokta, hogy Olaszországban mindig az életben maradottaknak van igazuk, kiállította azt a bizonyos orvosi látleletet a szívszélhűdésről. A milícia öt tagja bíróság elé került. Minthogy a helyi törvényszéket elfogultnak találják, Mantuából delegálnak bíróságot az ügy letárgyalására. Az agyonvert ember utódai pénzt kapnak, 40.000 lírát, hogy mondjanak le a magánvád jogairól. Az öt, vádlottnak tíz védője van, akikkel szemben állott az egyetlenegy államügyész. Ez ugyan tőle telhetően fedi föl a bűntett szörnyűségeit. Rámutat ennek szálaira és a bíróság elé tárja azt a kérdést is, hogy ki adott 40.000 líra kártérítést Baraldi fiainak, akiknek az apját meggyilkolták? Az államügyész derekasan viselkedett. De családos ember, felesége és gyermekei vannak, akiknek életéért aggódik. Annyira már nem ment, hogy a tíz fiskális minden fajvédő trükkjével szemben a replika jogával éljen. Aztán minél inkább közeledett az ítéletkihirdetés, annál nagyobb tömegekben szállták meg a bíróság épületét és különösen a tárgyalótermet a faseisták. Ez a hallgatóság egyáltalában nem respektálta azt a szokástól is szentesített szabályt, hogy a tárgyalóterembe bot, ernyő és fegyver nélkül lehet csak bejutni. Ők magukkal vitték a fegyvert és nem dugták ott el. Sőt ellenkezően, nagykevélyen, tüntetően villogtatták meg revolvereik csöveit a független bírák előtt. Utóvégre is, ezek is családos emberek, feleségeik, gyermekeik vannak otthon, azután meglehet, hogy ők is benne vannak a titkos szervezetekben. És ha mindezeket elgondoljuk, igazán nem csoda, ami bekövetkezett, hogy az öt vádlottat fölmentették. Ugyanazok az okok ugyanolyan következményeket vonnak maguk után a világ minden részében. hz msm® mm a harcos mögött. Rengeteg levél érkezik az ország minden réméből parlamenti frakciónk titkárságához és ezekben a levelekben megható módon nyilatkozik meg a dolgozó tömegek hangulata a harcos ellenzék mellett. Természetesen nincs helyünk ezeknek a leveleiknek közlésére, de ezek a levelek mégis jó szolgálatot tesznek, mert bizonyságát adják annak, hogy a harcos ellenzék jó ügyért harcol és egy vele az ország népe. Alább közöljük az újabban érkezett határronatokat: Ozora Sogdi lunkossága megbízásából üdvözletünket küldjük a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának. Magatartását helyeseljük, nagy küzdelmét a legnagyobb rokonszenvvel kisérjük és ebben a küzdelemben számíthat az egyesülési és gyülekezési jogától megfosztott ozorai földmunkásság ezreinek legmesszebbmenő támogatására. Miklós István, Takács Ferenc, Blázsivicz István, Benedek József, Kovács István. A Pesterzsébet szociáldemokrata minikásság összvezetősége december 10-én tartott ülésén foglalkozván a nemzetgyűlésen történt botrányos eseményekkel, a következő határozatot hozta: Az összvezetőség a parlamenti frakció, valamint a vele együttműködő demokratikus érzelmű ellenzéki képviselők állásfoglalását a legteljesebb mértékben helyesli. Magatartásukért a legszívélyesebben üdvözli és további működésükben a legnagyobb bizalmáról és támogatásáról, biztosítja. Elvtársi üdvözlettel: Nagy György, elnök. A cödraczovásártegyi pártszervezet végrehajtóbizottsága foglalkozott a legutóbbi hetek politikai eseményeivel és a következő határozatot hozta: Mindenben, helyeseljük a parlamenti csoport és a pártválasztmány álláspontját. Élesen elítéljük a Bethlenkormány reakciós és minden szabad véleménynyilvánítást elnyomó erőszakos politikáját. A közvélemény megcsúfolásának tartjuk az itteni törvényhatósági közgyűlés 40 tagjának a Bethlenkormány iránti bizalomnyilvánítását. A parlamenti csoport és a Demokratikus Elok további harcához kitartást kívánunk. A végrehajtóbizottság. A tudós egyeteme. — Az MkloM Bt. kiadása. — Budapest, 1925. Az emberiség világosabb agyai évezredek óta keresik és ostromolják a Tudás és a Megismerés felé vezető utakat. Eszméik, elgondolásaik, teóriáik egyetemének elsajátítása és megismerése egy ember számára ma már valóban lehetetlen. Nem fejlődhetik ma már egyetlen olyan polihisztor sem, aki fölvilágosítást tudna adni a tudományok, a művészetek és az irodalmak rengetegében fölvetődő összes kérdésekre. A műveltség ma már csak egy egészen kis területen szerezheti meg magának az összes tudnivalókat, csak kis részét ismerheti meg az elért, eredményeknek. Világrészek, országok, városok, népek története éppen úgy csak nagy vonásokban alakulhat ki bennünk, amint a technika, a fizika, a természettudomány haladásának és mai állásának összességéről, csak megközelítő fogalmaink vannak. Napi életünk forgatagában akárhányszor tanácstalanul állunk meg egy számunkra új fogalom, név vagy hivatkozás szavai előtt és nincsen, ami tartalmat adjon nekik- Az emberiség történetében nem újkeletű törekvés az elért eredmények és a megszerzett tudásrendszerbe, foglalása, hogy magunk, de az új generáció is könnyen hozzáférhessenek a dolgok és a világ megismeréséhez. A folytonosság megteremtése a legfontosabb kelléke annak a lehetőségnek, hogy a dolgok új alakulások felé tevődjenek össze, ami minden haladás lényege. Ezt a célt szolgálták eddig is a lexikonok, az enciklopédiák, szótárak, gyűjtemények és egyéb elnevezésű könyvek. 1914-ben ez a folytonosság megszakadt. Fogalmaink, értelmezéseink egész seregét revízió alá kell vennünk, a meggyorsult tempójú haladás az egyik oldalon, a napok alatt évtizedek munkáját romboló, rendkívüli idők a másik oldalon, sok tekintetben elavulttá tették a régi ismeretek összességét vagy azok egy részét magukban foglaló könyveket. Ezer és ezer új szóval, teóriával, történelmi és társadalmi fordulattal kell megismerkednünk, egész sereg ús eredményt kell magunkévá tennünk, hogy újból beleálllhassunk napjaink viharzó, előretörő korszakába. A szükségszerű stagnálás, pillanatnyi meghőkélés és az általános depresszió után az egészséges és mindenen győzedelmeskedő fejlődés megnyilvánulása az a tény, hogy a termő, a, teremtő ember heroikus erőfeszítéssel újból megáll az, összedőlt vagy deformálódott világ és annak megcsúfolt, összezagyvált kultúrája előtt, hogy rendet teremtsen. Ennek az új nekilendülésnek magyar megnyilatkozása az a könyv, amelyik most. ..Világlexikon" cím alatt, elhagyta a sajtót, hogy — hivatást tegyen. Elkerülhetetlenül szükségünk volt egy ilyen könyvre, amely nagy vonásokban bár, de gyors és megbízható tanácsadónk legyen fölgyülemlett ezernyi problémánk vagy élénkké iülő nehézségekkel szemben. Ennek a föladatának a könyv derekasan megfelel. Nincsen az elmúlt éveknek egyetlen olyan megemlítésre méltó eseménye vagy eredménye sem, amelyről ne kapnánk megfelelő fölvilágosítást. Különös tekintettel voltak a szerkesztők — élükön dr. Madzsar Józseffel —, akik mellett tudományos képzettségű szakemberek egész kis csapatja segédkezett, a speciális magyar viszonyokra és közéletünkre. Az egész munka magán viseli annak a haladó szellemnek és progresszív gondolkozásnak jellegét, amelyre már a szerkesztők személye is garanciát adott. Modern szintézise a tudnivalóknak, megadja, amit kivárniuk tőle, valóban a kor színvonalán áll. Azonban éppen azért, mert kielégíti követeléseinket, igényeinket a legmagasabbra fokozzuk föl vele szemben és nem hallgathatunk el egy-két megjegyzést, amelyek — és ezt már elöljáróban meg kel állapítanunk — csak azt célozzák, hogy újabb kiadások esetén tökéletesebbé tegyék és növeljék amúgy is kivételes értékét. Annak számbavétele mellett, hogy gazdaságosan kellett bánni a hellyel, meg kell jegyeznünk, hogy a világlexikon mellett nagyon él kel, sőt nélkülözhetetlen egy idegen szavak szótára, mert ezen a ponton sok helyen jelentős hiányokat találunk benne. Dispensair, ambulatórium, defláció, prohibició, agitátor, passzív rezisztencia, taktika, életstandard, kongresszus, centrum, egész légiója a közkeletű terminus technikusoknak (sőt maga ez a szó is) hiányzanak, nem beszélve egyéb terminológiákról. A belső szekréciós mirigyek, a sterilizálás és a rotor, stb. helyet kell, hogy kapjanak, amint tudniok kell a későbbi olvasóknak, hogy mit jelentett nekünk Siófok, Izsák, Babarczy, Prónay, Ostenburg, budaörsi csata, igazoltatás, gyorsított tanács, kegyúri jog, leszerelés, száraz törvény, preferenciáig vámok, Primo de Rivera, La Follette, Erzsébetvárosi Kör, Csongrád, stb., amely szavak vannak olyan fontosak, mint, a világ moziszínészei és fővárosi műintézeteink egy-két illusztris tagja, vagy néhány jelentéktelen kis poéta és újságíró. Ezeken kívül nélkülöznünk kell ebben a munkában, amely kivételes érdeklődést váltott ki a magyar munkásságból, néhány olyan ember nevét, akiknek egyedülálló működése a szociológia és a szociálpolitika terén föltétlenül megemlítést érdemel, akár az ilyen szavak, mint antiszociális, profit, passzivitás. Vorwärts.Nem szabad lexikonban ilyen pongyolán stilizálni, mint, „idővel megszűnt" vagy „a mai napig". Jogfosztás, Balló Elemér, nemzeti hadsereg is helyet kaphattak volna, ha jutott hely még "Az üvegcipő" bemutatója évszámának beiktatására is. Ennek a lexikonnak a kapcsán is meg kell említenünk, hogy parancsoló szükség van egy magyar szocialista lexikonra. Ismételjük, a „Világlexikon" eme elkerülhetetlen kezdeti nehézségek és botlások ellenére kulturhivatását teljesít és az általános művelődés minden harcosa szíves örömmel üdvözölheti. A könyv kiállítása elsőrangú, egész sereg portré és egyéb ábra élénkíti és külön kell megemlékeznünk hat színes térképről, amelyek elvezetnek bennünket, minden földrész országainak" és aktuálissá vált, területrészek megismertetéséhez és bemutatásához. A tartós és díszes vászon kötésbe burkolt vaskos kötet valóban eseménye a magyar könyvpiacnak. Ára 150.000 korona. Kapható a Népszava-KenzT-kereskedésben. _______ mny. i.) (*) „Láva." (Forró Pál és Szita Gyula színmüvének bemutatója Forgács Rózsi Kamaraszínházában.) Forgács Rózsi eredeti magyar színmüvek bemutatására törekszik és szándékát csak helyeselni tudjuk. Budapest, agyontrösztözött színházaiban csak nagyritkán jutnak szóhoz magyar színmilliók és sok új tehetség talán éppen emiatt nem tud kibontakozni. Ezen a téren Forgács Rózsi kis színháza valóban hivatást teljesít. Színi Gyula és Forró Pál közös munkájáról megállapíthatjuk, hogy a maga nemében jól sikerült munka, de nem munkásoknak való. A színház szép munkát végzett. A kiállítás, az ő anyagi erejükhöz mérten, föltűnően szép, a rendezés kifogástalan. Forgács Rózsiról ismét meg kell állapítanúnk, hogy komoly érték, nagy színésznő. Alakítása sok mindent feledtetett. Átérzett, meleg játéka utat talált a hallgatóság érzéseihez, lelkesen és szívesen tapsolták. Molnár József egyre fejlődő és mindinkább erőteljesebb színész, akit örömmel emelünk ki az együttesből. Intelligens játéka elismerést, érdemel. A többi és ezúttal szokatlanul nagyszámú szereplő, általánosságban kielégítőt produkált. Hisszük, hogy Forgács Rózsi legközelebbi bemutatója közelebb jut annak a munkás törzsközönségnek érdeklődéséhez, amely eddig is, ezentúl is kultúrát várt (és kapott) és vár ettől az érdemes, munkásságában sok tekintetben egyedülálló, komoly és érdemes színháztól és kitűnő, szeretett vezetőjétől. Lehet, hogy sok igazság van abban, hogy az új magyar színmilliók rossz darabokat írnak, akkor azonban hozzon csak továbbra is külföldit és jót , mint eddig tette. Az előadást vasárnap megismétlik. (*) Új herendi porcellánok. A Váci utca egyik üzletében a magyar művészi akarás és a magyar munkáskéz együttes munkájának nagyszerű eredményét hirdeti sokszáz finom porcellántárgy. A híres herendi porcellángyár állította ki újabb készítményeit, amelyek az eddigi jelek szerint is ismét diadallal fogják hirdetni ennek az egykor virágzó ipari művészetnek kiválóságát. A herendi gyár tudvalevően a harmincas évek végén indult neki ragyogó pályájának. A negyvenes években maga Kossuth Lajos lett egyik leglelkesebb tollharcosa a gyárnak, amely a magyar részvétlenség zátonyain nem egyszer csaknem a megszűnés veszedelméig jutott. Az ötvenes években azután a külföld megszerezte, a gyárnak mindazt, az elismerést, amelyet elsősorban itthon kellett volna kivívnia. Az 1851-i londoni, majd az 1853-i newyorki világkiállításokon világraszóló sikerei voltak a gyár készítményeinek. Megtörtént egyszer Londonban, hogy a Kensington múzeum „valódi régi perzsa" parcellán tárgyakat vásárolt, amelyekről később kitűnt, hogy a magyar Herendon készültek. Egészen a hetvenes évekig tart a gyár egyre fokozódó üzeme, amikor a pénzügyi válságok következtében lehanyatlik. Később ismét, megfeszített erővel fog hozzá a gyár, hogy régi hírnevét föltámassza. Néhány év óta pedig teljesen átalakulva igyekszik egykori tradícióihoz méltón azzá lenni, ami volt. A gyár nagyon helyesen — amint azt például a meisseni, rosenthali és számos más külföldi gyár is teszi — most is folytatja a régi minták — kínai-japán — készítését, de már új s nagyon érdekes kísérletekkel próbálkozik. Különösen állatfigurális mintáin látjuk leginkább ezeket a kísérleteket megvalósulni. Van néhány kacsa, sárgarigó és más madárfigurája, amelyek csaknem a teljes tökéletesség jegyét hordják magukon. Megmintázásban, dekoratív egyszerűségben, a festésnek a legfinomabb nüanszokra menő részlettökéletességben, a gondos mázban és hibátlan égetésben adódnak ezeknek a daraboknak az értékei. Néhány emberi figurája is gazdag ötletességgel ékesen hirdeti, hogy a gyár ezen a