Népszava, 1924. december (52. évfolyam, 270–292. sz.)
1924-12-31 / 292. szám
1924 december 28. NÉPSZAVA hozzájutni ahhoz a talpalatnyi helyhez, ahol lábait megvethesse. Most a párt azzal, hogy a jegyzőkönyvet nyilvánosságra hozza, kiüti ellenségei kezéből a gyanúsításnak és a zsarolásnak tisztátalan fegyvereit. A harcot pedig folytatja, szilárd egyetértésben fegyvertársaival. Magunk mögött tudjuk az ország dolgozó munkásságát és polgárságát. Ezt a harcot elgáncsolni nem lehet és nem lehet letörni sem. Farkas elvtárs ezután a következő határozati javaslatot terjesztette a pártválasztmány elé: Határozati javaslat. Az országos pártválasztmánynak 1924 december 30-án megtartott ülése foglalkozván a politikai helyzettel, a következő határozatot hozta: 1. Az országos párt választmány helyeslően tudomásul veszi a pártvezetőségnek amaz elhatározását, hogy a Bethlen-kormánnyal 1921 decemberében kötött megállapodásnak szószerinti szövegét nyilvánosságra hozza. Gróf Bethlen István miniszterelnök a bécsi Neue Freie Presse december 25-iki számában a többek között a következő nyilatkozatot tette: „...ha az ellenzék tagjai mandátumaikról lemondanának, úgy kénytelen leszek azt a paktumot, amelyet a szociáldemokratákkal kötöttem, hogy lehetőséget nyújtsak nekik a parlamenti életben való résztvételre, nyilvánosságra hozni. Ha nyilvánosságra hozom ezt a paktumot, akkor nyilvánvaló lesz, hogy én azt betartottam."" Azért, hogy a miniszterelnök kezéből a politikai zsarolásnak ezt a fegyverét egyszers mindenkorra kiüssük, az ő politikájára és a magyar ellenforradalom szellemére jellemző okiratot a nyilvánosság elé bocsátjuk. Ítélje meg a közvélemény, hogy a Betsden-kormány a munkásmozgalom mozgási lehetőségét, a közszabadságok minimális mértékét és a börtön falai közé járt politikai foglyok személyes szabadságát hogyan tette alku tárgyává és minő föltételekhez kötötte. Csak természetes, hogy a szociáldemokrata párt e föltételeket nem teljesítette és nem teljesíthette, viszont nem zárkózhatott el a jegyzőkönyv aláírása elől, hogy politikai foglyainak szabadságát és a munkásmozgalom mozgási szabadságainak minimumát, — e példátlan politikai zsarolásonkeresztül is — megszerezze. 2. Az országos pártválasztmány it megállapítja, hogy parlamenti csoportjának politikai tevékenységére az ország dolgozó népe fokozódó rokonszenvvé és megértéssel tekint. Noha a kormány önkényesen elfojt minden lehetőséget, hogy a munkásság és a polgárság megnyilatkozhasson és a maga osztatlan erejével a demokratikus ellenzéki pártok mellé állhasson, mégis nyilvánvaló, hogy a közvélemény súlyosan elítéli a kormány erőszakosságait és támogatja az ellenzék küzdelmeit. A kormány úgy véli ellensúlyozni a közvélemény ellene való megnyilatkozását, hogy bizalmi nyilatkozatokat szállíttat magának a vármegyék által. E bizalmi nyilatkozatok értékéről az elfogulatlan közvéleménynek megvan a maga ítélete. A kormány hadjáratot folytat, a demokratikus gondolat harcosai ellen, teljesen önkényesen lapokat tilt be, megvonja a lapok kolportázsjogát, lapengedélyeket megtagad, gyűléseket és beszámolókat nem engedélyez, az egész államgépezetet a kormánypárti jelöltek szolgálatába állítja; példátlan erőszakkal elüti az ellenzéki jelölteket a választásban való résztvételtől, mert nyilván tudja, hogy tiszta választás esetén nem tudná, jelöltjeit egyhangúan megválasztott képviselőnek kinevezni. Az országos pártválasztmány újból és hamgsúlyozottan tiltakozik az erőszaknak és a kormányrnkénynek és alkalmaz»«' ellenes már most fölhívja a figyelmet ama nagy és veszedelmes következmémyekre, amelyeket az erőszak és az önkény alkalmazása maga után von. Az országos pártválasztmány megállapítja, hogy a szociáldemokrata párt parlamenti frakciója két és fél esztendős nemzetgyűlési tevékenysége alatt állandóan követelte a dolgozó nép érdekeit szolgáló szociális törvények sürgős megalkotását. A kormány többségi pártja javaslatainkat valósággal lenyaktilózta, elvetett minden helyes és szükséges indítványt és még azokat a javaslatokat sem vette komolyan, amelyek elől nem tudott kitérni. A kormány sohasem terjesztett szociális törvényeket a Ház elé; irtózott még ennek a gondolatától te. A reakciós törvényjavaslatok sorozatát terjesztette a Ház elé és még most is előbbrevalónak tartja a szabadságjogokat megsemmisítő rendjavaslatok tárgyalását, mint a dolgozó nép helyzetén segítő szociális törvények alkotását. A nemzetgyűlés meddősége súlyos következményeket rejt magában, amelyekért a felelősséget a kormányba és többségére kell hárítanunk. Az országos pártválasztmány a politikai és parlamenti válság megoldását csak az általános, titkos választójog megalkotásán és a tiszta választások biztosításán keresztül látja; amíg ezek biztosítva nincsenek, addig a politikai és gazdasági válságok szakadatlan sorozata szakad az országra. Az országos párt,választmány ennélfogva legelsőrendű feladatának tekinti az általános, titkos választójogért való harcot és fölhívja a polgárságot, hogy a demokratikus és polgári Magyarország megvalósításáért maga is szálljon síkra és a munkássággal karöltve vessen véget a feudális reakció végzetes uralmának. A pártválasztmány helyesli a pártnak a polgári demokratikus ellenzéki pártokkal együttesen folytatott harcát, amely most a parlamenti passzivitásban nyilatkozik meg. A pártválasztmány fölhívja a pártszervezeteket, és elvtársakat, hogy fokozottabb erővel dolgozzanak a kolportázsjogától megfosztott Népszava elterjesztésén és a pártszervezetek kiépítésén. A pártválasztmány a határozati javaslatot Matós Jenő, Pászty Károly, Mónus Illés, Hegyi Imre, majd Farkas elvtárs rövid zárszava után egyhangúlag elfogadta. • * A pártválasztmány határozatának alapján alább teljes szövegében közöljük azt a paktumnak nevezett jegyzőkönyvet, amely a kormány és a pártvezetőség kiküldötteinek 1921 decemberi tárgyalásairól készült. Ezeknek a tárgyalásoknak az anyagát a pártvezetőség a pártválasztmányival letárgyalta. A pártválasztmány már ekkor leszögezte, hogy „ezt a megállapodást éppen az ország jól fölfogott érdekében nem tekinti szerződésnek vagy a függő kérdések megoldásának, hanem csak áthidalásnak a múlt és az ismeretlen jövő között". Teljes szövegben ezt, a jegyzőkönyvet a pártvezetőség ez évi november 14-én megtartott országos pártválasztmányi ülésen ismertette meg. A pártválasztmány cikkét határozatilag kimondotta, hogy „a tárgyalásokra kiküldött bizottság — az akkori szenvedésekkel tele időket és a mindennapos politikai gyilkosságokat figyelembe véve — nem tehetett mást, mint hogy tudomásul vette — kényszerhelyzetben lévén — azokat a politikai zsarolásnak minősíthető rendelkezéseket, amelyeket a kormány feltételképen szabott". Megállapította a párt választmány határozatában azt is, hogy „a kormány nem tartotta be ama kötelezettségeket, amelyeiket annak idején vállalt,. A párt pedig nem volt kötelezve arra, hogy a kormánynak a politikai zsarolás tényét kimerítő követeléseit teljesítse. A megállapodás semmiféle irányban nem kötötte és nem köti ma sem a pártot." A pártválasztmány még megállapította határozatában, hogy „a kormánnyal való tárgyalásokról a pártvezetőség annak idején a pártválasztmánynak beszámolt, jelentést tett az azóta megtartott két pártgyűlésen is és a munkásmozgalomnak minden fóruma tudomásul vette a pártvezetőség erre vonatkozó jelentését , neki a, felmentvényt megadta", j ^-~Összefoglaló legp^iaiv azon tárgyalásokról, amelyek a m. kftv. kormány és a szociáldemokrata munkásság kiküldöttei között 1921. évi december hó 8-án délelőtt i/i 10 óra, december 13., 15, 17. és 20-án délután 11 óra, végül december 21-én délelőtt Vil0 óra kezdeti időponttal tartottak. A tárgyalások kiindulási pontja az volt, hogy a magyar szociáldemokrata munkásság hivatalos képviselői és orgánumai a nyilvánosság előtt, ismételten hangsúlyozták, hogy a szociáldemokrata munkásság az ország érdekeit a magáéival azonosnak tekinti s kész a nemzet újjáépítésének történelmi nagy munkájában teljes erővel és áldozatkészséggel résztvenni. Hogy ezt kellő sikerrel és belső megmonszrálsal tehesse, szükséges, hogy a közhatalomnak a szociáldemokrata munkásságra nézve sérelmes kezelése megszűnjék, a megtorlás politikája helyébe a megbocsátás és kiengesztelődés politikája lépjen s oly intézkedések történjenek, amelyek a kivételes állapotok révén meszszorított közszabadságokat a lehetőségig biztosítják. Ehhez képest a tárgyalások célja azt, volt, hogy a sérelmezett, állapotok megszüntetése révén oly helyzet teremtessék, amely minden fölhozott akadályt elhárítva, lehetővé teszi, hogy a magyar szociáldemokrata munkásság az ország újjáépítésének bel- és külföldön egyaránt folytatandó nagy munkájába bekapcsolódhassék s abban a nemzet többi rétegével együttesen, teljes odaadássalrészt vegyen. A tárgyalásokban a mindenkor elnöklő gróf Bethlen István miniszterelnökön kivül a kormány részéről résztvettek gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter (december hó 8-án), Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter (december hó 13-án és 15-én), dr. Berolák Nándor munkaügyi és népjóléti miniszter (december hó 15-én) és Hegyeshalmy Lajoás kereske-delemügyi miniszter (december hó 2- án) a tárcájukat érdeklő kérdésekre vonatkozólag; azonkívül részt vettek még Nádassy Imre országos főkapitány (december hó 8., 13. és 15-én) a belügyminisztérium, Kelety Dénes államtitkár, a magyar államvasutak elnökigazgatója (december hó 20-án) a magyar államvasutak, Urbán Béla, kir. bányafőbiztos (december hó 17-én) a pénzügyminisztérium és dr. Bencs Zoltán miniszteri titkár a miniszterelnökség részéről. A magyar szociáldemokrata munkásság részéről megjelentek s a tárgyalásokon résztvettek: Farcas István, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt főtitkára, Peyer Károly, a Magyarországi Bányamunkások Szövetségének főtitkára, Miákits Ferenc, a Magyarországi Vasés Fémmunkások Szövetségének főtiitkára, Jászai Samu, a Szakszervezeti Tanács főtitkára (csak december 8-án) és Propper Sándor, a Népszava helyettes szerkesztője. A tárgyalások alapjául az alább pontonként részletezett petitum szolgált, amelyet a magyar szociáldemokrata munkásság megbízottai sérelmeikre nézve a miniszterelnök úrhoz juttattak. A fölsorolt kívánságokra nézve az értekezleten beható megbeszélés után az alább részletezett határozatok jöttek létre: 1. Egyesülési és gyülekezési jog. A szociáldemokrata munkásság kiküldöttei előadják, hogy (z egyesülési és gyülekezési jog mai kezelése a szociáldemokrata párt fölfogása szerint azt jelenti, hogy a szociáldemokrata pártot kivéve minden más párt tarthat gyűléseket és összejöveteleket. Ez a munkásokra, nemcsak bántólag és elkeserítőleg hat, hanem azt is bizonyítja, hogy kivételes elnyomás alatt tartják a munkásokat. Az egyesülési és gyülekezési jogot tehát legalább is az 1914. évi gyakorlat alapjára kellene visszahelyezni. Az értekezlet megállapodik abban, hogy a belügyminiszter sürgősen a raminnertanács elé viendő rendelettervezetet késett, amelynek értelmében a politikai gyülekezési jogot valamennyi pártra nézve egyenlő rlhívás mellett a kormány visszsállítja. Az az állapot, hogy politikai gyűléseket csak a parlamentben képviselt pártok és csak úgynevezett téf* számológyűléseket tarthattak, ezzel megszűnik. A kibocsátandó rendeletben a politikai gyűlések tartása engedélyhez köttetik. A® engedély csakis zárt vagy elkerített helyen tartandó gyűlésekre szólhat; utcai tüntető felvonulások, szabad ég alatti gyűlések, a mai viszonyokra tekintettel, egyelőre nem engedélyezhetiük. A budapesti szociáldemokrata párt szerdai pártnapja egyszersmi ekkorra szóló bejelentés alapján a kérdés újabb szabályozásáig engedélyeztetnek. Bejelentendően a nap (minden szerda), továbbá a helység, amelyben az összejövetelek állandóan tartatni fognak, végül a kezdeti és befejező időt,ortt. A vidéki Pártszervezetek pártalapjainak tartását esetről-esetre kell kérelmezni. A rendőrhatóság minden politikai gyűlésre kiküldheti a maga ellenőrző közegét, a hatósági közeg tnvolmarsolása azonban az engedélyezett gyűlés megtartását nem gátolja. 2. A szakszervezetek. A szociáldemokrata munkásság kiküldöttei előadják, hogy hasonló diódon biztosítani kellene a szakszervezeteknek alapszabályaikban körülírt működését is; azt tudniillik, hogy az országos szövetségek helyi csoportjaikat megalakíthassák és azok működése elé akadályokat a hatóságok ne gördítsenek; továbbá a felfüggesztett szakszervezeteket vissza kell adni rendeltetésüknek és a szakszervezetektől elvett, vagyont (házakat, bútorokat, helyiségeket, könyveket) vissza kell adni, hogy azok akadálytalanul működéipsenek" és szolgálhassák azt, a kulturális célt, amelyet részükre alapszabályaik kijelölnek. Ai értekezik egyetéértőlee megállapodik abban, hogy a szakszervezetek is az egyesületek fogalma alit tartznak és politikával semmi körülmények között nem foglalkozhatnak. Jóváhagyott alapszabályaikban körülírt működésüket akadálytalanul folytathatják. Az állami felügyelet és ellenőrzés továbbra is fönmarad. A szakszervezeti gyűlések engedélyezés helyett csupán bejelentési kötelezettség alá fognak esni, azaz a szabályszerűen bejelentett szakszervezeti gyűlések minden külön engedélyezés nélkül megtarthatók. A hatóságnak joga van a bejelentendő gyűlésekre ellenőrző közzegét kiküldeni, épp úgy, mint ez minden más egyesületnél történik. A belügyminiszter intézkedni fog, hogy a bejelentések sürgősen intéztessenek el és a határozatok késedelem nélkül és közvetlenül kézbesíttessenek. Az a körülmény, hogy a hatósági léllyeg imp nem jelent, vagy a bejelentés tárgyában határozat nem hozatott, a szakszervezeti gyűlés megtartásának okironlya ne.,, tehet. A szakszervezetek helyi csoportjainak fölállítására vonatkozólag mindenütt, ahol az országos szervezetek jóváhagyott alapszabályaiban vidéki csoportok létesítésére, felügyeletére, ellenőrzésére és a tööbbire nézve gondoskodás történt, a vidéki szervezetek (helyi csoportok), befizetőhelyek fölállításához külön helyi alapszabályok bemutatása követeltetni nem fog. Helyi fiókok alakulásánál, amennyiben a hatósági 30 nap alatt végleg nem nyilatkozik, a fiók működését megkezdheti. Ahol azonban az országos szervezett alapszabályaiban ilyen gondoskodás nem történt, ott, minden egyes helyi szervezet létesítése alkalmával külen, helyi alapszabályok bemutatása szükséges. Működésükben jelenleg akadályozott lakik IS