Népszava, 1924. december (52. évfolyam, 270–292. sz.)
1924-12-31 / 292. szám
c A „mMm". A pártvezetőiség a pártválasztmény egyhangú hozzáírtotával nyilvánosságra bocsátja az úgynevezett paktumot. — A pártvezetőség a velebe harcoló polgár ellenzékkel is megismertette a jegv?kskönyv szövegét. — Megsemmisült a politikai zsarolásnak ez a fegyvere. pártvezetőség kedden délutánra összehívta az országos pártválasztmányt. A pártválasztmány összehívását az tette szükségessé, hogy Bethlen miniszterelnök és politikai albérlője, Rassay Károly az utóbbi hetekben egyre többször emlegették föl azt a paktumnak nevezett jegyzőkönyvet, amelyet a szociáldemokrata párt 1921 telén az elháríthatatlan kényszernek engedve, aláírt. A szociáldemokrata párt vezetősége nem tűrhetvén el tovább a politikai zsarolásnak ezeket az eseteit, úgy határozott, hogy nyilvánosságra hozza a jegyzőkönyv szószerinti szövegét, • hogy kiüsse a miniszterelnök kezéből és politikai ügynökeinek a kezéből is a politikai zsarolásnak ezt a revolverét. A szociáldemokrata párt vezetősége fölmentve érezte magát minden politikai diszkréció alól abban a pillanatban, amikor Bethlen miniszterelnök a „Neue Freie Presse" karácsonyi számában fenyegetésszerűen kijelentette, hogy az úgynevezett paktumot nyilvánosságra hozza. A szociáldemokrata pártvezetőség ehhez az elhatározásához kérte az országos pártválasztmány hozzájárulását és a pártválasztmány ebben a kérdésben teljes egyetértéssel és tökéletes egyhangúsággal a pártvezetőség álláspontjára helyezkedett és megadta hozzájárulását a maga része is a jegyzőkönyv nyilvánosságra hozásához. A pártválasztmány ülését Sávolt János elvtárs nyitotta meg délután 5 órakor. Péter József elvtárs napirend előtti felszólalásaa után Farkas István elvtárs, a napirend előadója ismertette az okokat, amelyek az országos pártválasztmány összehívását szükségessé tették. Beszéde elején hangoztatta, hogy a pártvezetőmég a legteljesebb összhangban kíván együttműködni a pártválasztmánnyal és minden fontosabb kérdésben, amely ebben a most folyó harcban fölmerül, meg akarja hallgatni a pártválasztmány véleményét is. A pártválasztmány egybehívását most azok a nyilatkozatok tették szükségessé, amelyekkel Bethlen Jetisz Jürelnök karácsonykor a sajtót elárasztotta. Bethlen miniszterelnök ezekben a nyilatkozataiban gondosan kerülte a harcos ellenzék küzdelmének lényegét és arra helyezte a fősúlyt, hogy politikáját, amely a legvadabb reakciót testesíti meg, igazolja a belföldi és külföldi közvélemény előtt. A kérdéseket, amelyek az ellenzéki harc lényegét teszik, vagy gondosan megkerülte, vagy ferde világításba helyezte, mindenesetre igyekezett a főkérdésekről a közvélemény figyelmét mellékvágányra terelni. A miniszterelnök karácsonyi nyilatkozatai nem provokálnák a pártvezetőség és a párt választmány állásfoglalását ha ezek a nyilatkozatok a politikai vita és a politikai vita tisztességének hatá r Perc jön!... A Felsősziget fölött bontogatja szárnyát. Ott gyújtja örömtüzét muzsikásán a hajnal. Oszladoznak a gyöngyházfénypárára, miként eltűnnek az éjszaka titokzatos neszei és a fekete gondok. Az esthajnalcsillag édesen ragyog... Szobámban nincs semmi pompás és semmi vásári vidámság sincsen. De ilyenkor tündérkertté változik, ahogy a hajnalherold ráharsog és mindent kinccsé varázsol benne. A hideg falak izzanak a nap drága csókjától... " Kicsi könyvállványon Wagner gipszarca elevenül. Éles vonásait rózsaszín moholy lágyítja. Mellszobor-csonkaságát — mi lerázza az öreg és egy-kettő, már kórust dirigál... Sejtelmesen bontakozó, ígéretesen fejlő, hatalmasan dübörgő wagnerit. Ez illik nyárhajnali szinek fölrobogásához! Milyen szinek! Milyen fények!... Nincs koronázási menetben kék, sárga, narancsszin, lila és bíbor atlasz, oly puha és anynyiféle olvadásul Nincs oly súlyos ezüst brokát nagypapok ünnepi palástja! Nincs angyalmez oly könnyű csillámszövetből, hogy ezekhez ... Csitt!... még nagyon korán van — súgja valami kis gonosz manó (tegnapi fáradtság visszhangja talán...). Csitt!... Alusznak még a fecskék és a parti akácokat sem ébresztette föl az első hajósíp. Nyugodj még... Könyörögnék, hogy ne! Kellenek a zengő színek az eljövendő hétköznap pusztájába virágnak, muzsikának . . . Hadd mondhassam: láttam, hallottam valami Szépet... Mindegy neki könyörgésem. Gonosz monoka, már le is fogta a szemet, hogy akarva se lehesrait tul nem lépnék. A miniszterelnök nyilatkozatai között azonban van egy, ez a „Neue Freie Presse"-ben jelent meg, amely bennünket közelebbről érdekel. A miniszterelnök ebben a nyilatkozatában újból mellünknek szegezi a politikai zsarolásnak paktum néven ismeretes fegyverét. Szóról-szóra ezeket mondja: „Ha az ellenzék tagjai mandátumaikról lemondanának, úgy kénytelen leszek azt a paktumot, amelyet a szociáldemokratákkal kötöttem, hogy lehetőséget nyújtsak nekik a parlamenti életben való résztvételre, nyilvánosságra hozni. Ha nyilvánosságra hozom ezt a paktumot, amikor nyilvánvalóvá lesz, hogy én azt betartottam." A Népszava már foglalkozott ezzel a nyilatkozattal és megadta rá a választ. A pártvezetőség azonban úgy látta, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a zsarolásnak és a gyanúsításnak azzal vessen véget, hogy ezt a paktumnak nevezett jegyzőkönyvet nyilvánosság elé vigye, annál is inkább, mert amint a miniszterelnök idézett nyilatkozatából kitűnik, Bethlen a szociáldemokrata pártot gyanússá igyekezett tenni fegyvertársai, a polgári ellenzék és az egész közvélemény szemeiben. A miniszterelnök, nyilatkozata olyan színben tünteti föl a szociáldemokrata pártot, mintha az bármilyen irányban lekötötte volna magát a kormánynak ebben a jegyzőkönyvben és kvázi úgy állítja be a dolgot, mintha a szociáldemokrata párt ennek a „paktumnak" az alapján került volna be a nemzetgyűlésbe. A pártválasztmánynak módjában volt megismerni alig néhány héttel ezelőtt a „paktum" szövegét. De lényegében ismerte már a pártválasztmány ezt a jegyzőkönyvet, nyomban aláírása, után is. A pártválasztmány jól ismeri azokat az indító okokat is, amelyek a párt vezetőségeit rákényszerítették ennek a jegyzőkönyvnek az aláírására. Azt is jól tudja a pártválasztmány, a párt minden fóruma és az elvtársak tömegei is, hogy a pártvezetőség soha egy pillanatig sem tartotta magára nézve kötelezőnek ezt a jegyzőkönyvet, éppen azon körülmények miatt, amelyeknek közepette ez a jegyzőkönyv k érése jön. A pártvála**tmány éppen ezértette tudomásul, ismertelten is a pártvezetőségnek r. tárgyban tett előterjesztéseit. Nincsen tehát semmi okunk arra, hogy továbbra is zár alatt, tartsuk ezt a jegyzőkönyvet. De amikor nyilvánosságra bocsátjuk, neminkir't'herünk el attól, hogy ennek a jegyzőkönyvnek összes körülményeit is ne rekonstruáljuk és ne idézzük vissza, azt az atmoszférát, amely keserű kényszerűséget teremtett számunkra. Mik voltak ezek a kényszerűségek ! A börtönök telve voltak a politikai Hitéltek ezreivel, internálótáborokból a legembertelenebben többé rányitni a Látványra... S az eleő harangszó s a fecskecsicsergés már hol Isüiket fülekhez ér... Sebaj! Jó helyen vannak a .--zinek és hangok. Csontfalas börtönben, de határtalan szabadságban, már az alvó homlok mögött. Ahol minden fakóság színné szépül, zenévé minden csörömpölés s ha nem is volt egyéb, mint kakas -koncert és a fatelepi Zsákos foxi vakkantása vagy csak villamoscsöngés... És ebbe a roppant bűvészetbe senkinek sincs beleszólása, senkinek v Vagy ki merné, mi merné, mi tudná zavarni Tuu-tuu-tuuuu! Durva hang rezzent, rekedt gyárduda. Mintha azt dudálná: Hát, fiu, fiú, Én! A Félhet! No, elég volt már!.... Persze, a színeket bámultad, most meg még álmodoznál egy kicsit... Nem Ujfief. Aztán: nem ingyenkomédia az! Nagy luxusadó van a belépőjegyen. Minznapi áfatozás, munkacsömör... (Munka és csömör... Hogy fer ez össze? Persze, hogy nem szabad!) No mi lesz? Ugye, nem várod meg, hogy mégegyszer szóljak! Mert akkor már Háromnegyeddé lépek elő és szigorúbb leszek... Mert én vagyok a Valóság, a Józan Nappal, a Könyörtelen Tény! Kis számlon tartom a makacs álmodozókat! Nekem engedelmeskedned kell, elhinned mindenit! Én nem ámulato. Én nem vagyok kockázó komédiás. Csöppet ne vagyok bohém, de azért- Művész. A legnagyobb! Mi hozzám képest, az a csélcsap régi piktor, meg az a sapkás gipszember sok trombitájával, üstdobjaival s egész rendszerez,eth csinadrattájával, hahaha!... Hej, csak én tudok boszorkányosan színeket keverni és milyen kórusokat, orkesztereket dirigálok!... Indulj csak el végtelen Utaimon és láss, kínzások jajveszékelése hallatszott. A gyorsított tanácsok még mindig ontották a súlyosnál- súlyosabb ítéleteket. Senki élete nem volt biztonságban, napirenden voltak a gyilkosságok, a pártszervezetek ajtait az ellett forradalom lelakatolta, a vidéki szakszervezeti csoportok helyiségébe betörtek a különítmények, összetörték bútoraikat, ellopták értékeiket, földúlták könyvtáraikat, régi szakszervezeti csoportokműködését beszüntették, a bányamunkásokra katonai, cirillt kényszerítettek, az egész mozgalom dermedt ájulásban hevert az ellenforradalom lábai alatt, amely éppen akkor készült kétesztendős jubileumára, amikor a kormány tárgyalásra hívta meg, a szociáldemokrata pártot. A szociáldemokrata párt vezetősége nem helyezkedett a tagadás álláspontjára. Hiszen nem mozdulhatott meg, gyűléseket nem tarthatott, sajtója cenzúra alatt nyögött, sem az élőszó, sem a nyomtatott betű agitáló és bátorító erejét nem küldhette szét az országban. Ilyen körülmények között ültek le a pártvezetőség kiküldöttei a kormánnyal tárgyalni azért, hogy — ha lehet — szabadulást hozzanak a börtönökben és internálótáborokban szenvedők ezrei számára. Aki teljes mértékben meg akarja érteni a párt kényszerhelyzetét, amelyben volt, amikor a jegyzőkönyvet aláírta, annak ide kell idéznie az akkori idők borzalmas légkörét. A párttitkárság minden helyisége síró és jajgató asszonyokkal és apjuk után kívánkozó gyerekekkel volt tele. Abban az időben éppen két esztendő telt már el a bebörtönzöttek fölött. És a kereső és apa nélkül maradt családok utolsó rongyaikat is kénytelenek voltak áruba bocsátani, hogy legalább egy falat kenyeret vihessenek börtönben sínylődő szeretteiknek. Nem lehetett a nyomorúságnak és a szenvedésnek ezt a karavánját, sem azt a pusztítást, amelyet az ellenforradalom csőcseléke és vezérei a pártmozgalom és a szakszervezeti mozgalom területén elvégeztek, cinikus ridegséggel szemlélni és nem lehetett történelmi távlatba helyezkedni akkor, amikor a rendőri felügyelet alá helyezett elvtársak, ezrei, alamizsnabérek mellett dolgozó és üldözöttek tízezrei várták a várt vezetőségtől a helyzet jobbra fordulását, a cselekedeteket. Ilyen körülmények között a pártvezetőség, ismétlem, nem helyezkedhetett a tagadás álláspontjára. Le kellett ülnie tárgyalni a kormánnyal, hogy elősegíthesse a börtönben szenvedők szabadulását és levegőhöz juttassa a mozgalmat. A kormányzó szociáldemokrata pártnak ezt a szörnyű kényszerhelyzetet igyekezett legteljesebb mértékben kihasználni. Olyan kívánságokat támasztott, amilyeneket a szociáldemokrata párt soha el nem fogadhatott volna és természetesen, ha alá is írta, egy pillanatig sem tartotta magára nézve kötelezőnek. Ezek a tárgyalások valóságos küzdelmek voltak. Közelharc az ellenforradalom és a szociáldemokrata párt, között. Minden talpalatnyi előnyt úgyszólván vérrel tellett megvásárolni. De nem tehettünk egyebet akkor. Ámde ennek a jegyzőkönyvnek ^sssssmmel fülelj! Lépten-nyomon téma-bokrok nyílnak és tarka, tarka impresszió-májusfák készülnek elébed táncikálni. (-'öl! (Hangja oktató — és fenyegető. Szörnyen respektálom... Zuhatag, fésű, köröm fény, kölni, friss fehér ruha— Egye, az álmodó síremlékangyal hamar emberré változott?... Egyest érdemelnék, de csak kettest ír be, nehogy elbizakodjam... .Nagyképű professzor, akinek — jaj! - nem lehet szamárfület mutatni. A feje köröskörül tele van szemmel...) A kormos gyár tövén lapul a Perc-utca. Jajgatpai! hosszú két-három ház. Az egyik felemás, félvak. Abraikai egy része befelé fordult. Egyik szobácskába belátni. Dohos levegő árad kifelé. Benne kopott bulorromok között uszonyka zihál, izeg-mozog. Párnát paskol, a feett foltos kis holmik miatt pironkodik. A piszkos padlón piszkos kisgyerek csuszkál, ingecskéje rongyos, kis teste össsze van karmolva ... Ó, asszonyom, ne haragudjon a bámészkodó nagyfádra... Nem kérdezem, nem förmedek rá. Asszonyon!, dehát víz, az csak van elegendő, mert felelhetné: Igenis, kérem, idő, idő... Az nálunk a legkevesebb... Szeretem, hogy van humor is a zilált, asszonykában. (Különben is — mondja —, ha nem tetszik, ni nézzen ránk!) Ez a tizennégy hónapos fiú — ez a csirkefogó — me még nem reggelizett. De rögtön futok tejecskéért, ha kapok... Délre meg tán főzök egy kis ebédet is, valamit, ami hamar megy... sietni, sietni, sietni kell, kicsire addig a szomszédasszony vigyáz —, úgy, ahogy. Mi azért rendes asszony vagyunk— Nem tetszik látni, hogy mindenekelőtt egy kis szimmetriába rázom a nyomort!... Azután megyek a gyárba. Enni muszáj! — És erre dobbanni'.., csosszannak, húzódnak a nehéz, nehéz lépte, amelyek az élet térhet cipelik. Szeretném megkérdezni a hozzájuk tat- — írta JegerovicS Sári. — Az f decern »er ÖL Ni-FöiAVA