Népszava, 1924. december (52. évfolyam, 270–292. sz.)

1924-12-31 / 292. szám

c A „mMm". A pártvezetőiség a pártválasztm­ény egyhangú hozzáírtotával nyilvánosságra bocsátja az úgynevezett paktumot. — A pártvezetőség a veleb­e harcoló polgár­ ellenzékkel is megismer­tette a jegv?kskönyv szövegét. — Megsemmisült a politikai zsarolásnak ez a fegyvere. pártvezetőség kedden délutánra összehívta az országos pártválasztmányt. A párt­választmány összehívását az tette szükségessé, hogy Bethlen miniszterelnök és politikai albér­lője, R­assay Károly az utóbbi hetekben egyre többször emlegették föl azt a paktumnak neve­zett jegyzőkönyvet, amelyet a szociáldemo­krata párt 1921 telén az elháríthatatlan kény­szernek engedve, aláírt. A szociáldemokrata párt vezetősége nem tűrhetvén el tovább a po­litikai zsarolásnak ezeket az eseteit, úgy hatá­rozott, hogy nyilvánosságra hozza a jegyző­könyv szószerinti szövegét, • hogy kiüsse a mi­niszterelnök kezéből és politikai ügynökeinek a kezéből is a politikai zsarolásnak ezt­ a revol­verét. A szociáldemokrata párt vezetősége föl­mentve érezte magát minden politikai diszkré­ció alól abban a pillanatban, amikor Bethlen miniszterelnök a „Neue Freie Presse" kará­csonyi számában fenyege­téssze­rűen kijelen­tette, hogy az úgynevezett paktumot nyilvá­nosságra hozza. A szociáldemokrata pártvezetőség ehhez az elhatározásához kérte az országos pártválaszt­mány hozzájárulását és a párt­választmány eb­ben a kérdésben teljes egyetértéssel és tökéletes egyhangúsággal a pártvezetőség álláspontjára helyezkede­tt és megadta hozzájárulását a maga rés­z­e is a jegyzőkönyv nyilvános­ságra hozá­s­ához. A pártválasztmány ülését Sávolt János elvtárs nyitotta meg délután 5 órakor. Péter József elvtárs napirend előtti felszólalásaa után Farkas István elvtárs, a­ napirend előadója ismertette a­z okokat, amelyek az országos párt­választmány összehívását szükségessé tették. Beszéde elején hangoztatta, hogy a pártvezető­még a legteljesebb összhangban kíván együtt­működni a pártválasztmánnyal és minden fon­tosabb kérdé­sben, amely ebben a most folyó harcban fölmerül, meg akarja hallgatni a párt­választmán­y véleményét is. A pártválasztmány egybehívását most azok a nyilatkozatok tették szükségessé, amelyekkel Bethlen Jet­isz Jürel­­nök karácsonykor a sajtót elárasztotta. Bethlen miniszterelnök ezekben a nyilatkozataiban gon­dosan kerülte a harcos ellenzék küzdelmének lényegét és arra helyezte a fősúlyt, hogy politi­káját, amely a legvadabb reakciót­ testesíti meg, igazolja a belföldi és külföldi közvélemény előtt. A kérdéseket, amelyek az ellenzéki harc lényegét teszik, vagy gondosan megkerülte, vagy ferde világításba helyezte, mindenesetre igyekezett a főkérdésekről a közvélemény figyelmét mellékvágányra terelni. A miniszter­elnök karácsonyi nyilatkozatai nem provokál­nák a pártvezetőség és a párt választmány ál­lásfoglalását ha ezek a nyilatkozatok a politi­kai vita és a politikai vita tisztességének hatá­­ r Perc jön!... A Felsősziget fölött bontogatja szárnyát. Ott­ gyújtja örömtüzét muzsikásán a hajnal. Oszladoznak a gyöngyházfénypárára, miként eltűnnek az éjszaka titokzatos neszei és a fe­kete gondok. Az esthajnalcsillag édesen ragyog... Szobámban nincs semmi pompás és semmi vásári vidámság sincsen. De ilyenkor tündér­kertté változik, ahogy a hajnalherold ráharsog és mindent kinccsé varázsol benne. A hideg falak izzanak a nap drága csók­jától... " Kicsi könyvállványon Wagner gipszarca ele­venül. Éles vonásait rózsaszín moholy lágyítja. Mellszobor-csonkaságát — m­i lerázza az öreg és egy-kettő, már kórust dirigál... Sejtelme­sen bontakozó, ígéretesen fejlő, hatalmasan dübörgő wagnerit. Ez illik nyárhajnali szinek fölrobogásához! Milyen szinek! Milyen fények!... Nincs koronázási menetben kék, sárga, na­rancsszin, lila és bíbor atlasz, oly puha és any­nyiféle olvadásul Nincs oly súlyos ezüst brokát nagypapok ünnepi palástja! Nincs angyal­mez oly könnyű csillámszövetből, hogy ezek­hez ... Csitt!... még nagyon korán van — súgja valami kis gonosz manó (tegnapi fáradtság visszhangja talán...). Csitt!... Alusznak még a fecskék és a parti akácokat sem ébresz­tette föl az első hajósíp. Nyugodj még... Könyörögnék, hogy ne! Kellenek a zengő szí­nek az eljövendő hétköznap pusztájába virág­nak, muzsikának . . . Hadd mondhassam: lát­tam, hallottam valami Szépet... Mindegy neki könyörgésem. Gonosz monoka, m­ár le is fogta a szemet, hogy akarva se lehes­rait tul nem lépnék. A miniszterelnök nyilat­kozatai között azonban van egy, ez a „Neue Freie Presse"-ben jelent meg, amely bennün­ket közelebbről érdekel. A miniszterelnök ebben a nyilatkozatában újból mellünknek szegezi a politikai zsaro­lásnak paktum néven ismeretes fegyverét. Szóról-szóra ezeket mondja: „Ha az ellenzék tagjai mandátumaikról lemondanának, úgy kénytelen leszek azt a paktumot, amelyet a szociáldemokratákkal kötöttem, hogy lehetőséget nyújtsak nekik a parlamenti életben való részt­vételre, nyilvánosságra hozni. Ha nyilvános­ságra hozom ezt a paktumot, amikor nyilván­valóvá lesz, hogy én azt betartottam." A Nép­szava már foglalkozott ezzel a nyilatkozattal és megadta rá­ a választ. A pártvezetőség azon­ban úgy látta, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a zsarolásnak és a gyanúsításnak azzal vessen véget, hogy ezt a paktumnak nevezett jegyzőkönyvet nyilvánosság elé vigye, annál is inkább, mert amint a miniszterelnök idézett nyilatkozatából kitűnik, Bethlen a szociál­demokrata­ pártot gyanússá igyekezett tenni fegyvertársai, a polgári ellenzék és az egész közvélemény szemeiben. A miniszterelnök, nyi­latkozata olyan színben tünteti föl­ a szociál­demokrata pártot, mintha az bármilyen irány­ban lekötötte volna magát a kormánynak ebben a jegyzőkönyvben és kvázi úgy állítja be a dolgot, mintha a szociáldemokrata párt ennek a „paktumnak" az alapján került volna be a nemzetgyűlésbe. A pártválasztmánynak módjában volt megismerni alig néhány héttel ezelőtt a „paktum" szövegét. De lényegé­ben ismerte már a pártválasztmány ezt a jegyzőkönyvet, nyomban aláírása, után is. A pártválasztmány jól ismeri azokat az indító okokat is, amelyek a párt vezetőségeit rákény­szerítették ennek a jegyzőkönyvnek az aláírá­sára. Azt is jól tudja a pártválasztmány, a párt minden fóruma és az elvtársak tömegei is, hogy a pártvezetőség soha egy pillanatig sem tartotta magára nézve kötelezőnek ezt a jegyzőkönyvet, éppen azon körülmények miatt, amelyeknek közepette ez a jegyzőkönyv k érése jön. A párt­vála**tmá­ny éppen­ ezértette tudomásul, isme­r­telten is a pártvezetőségnek r. tárgyban tett előterjesztéseit. Nincsen tehát semmi okunk arra, hogy tov­ábbra­ is zár alatt, tartsuk ezt a jegyzőkönyvet. De amikor nyilvánosságra bo­csátjuk, nemi­­­nkir't'her­ün­k el attól, hogy ennek a jegyzőköny­vnek összes körülményeit is ne rekonstruál­juk és ne idézzük vissza, azt az atmoszférát, amely keserű kényszerűséget te­remtett számunkra. Mik voltak ezek a kény­szerűségek ! A börtönök telve voltak a politikai Hitél­tek ezreivel, internálótáborokból a legembertelenebb­­en többé rányitni a Látványra... S az eleő harangszó s a fecskecsicsergés már hol Isüiket fülekhez ér... Sebaj! Jó helyen vannak a .--zinek és han­gok. Csontfalas börtönben, de határtalan sza­badságban, már az alvó homlok mögött. Ahol minden fakóság színné szépül, zenévé minden csörömpölés s ha nem is volt egyéb, mint kakas -koncert és a fatelepi Zsákos foxi vakkant­á­sa vagy csak villamoscsöngés... És ebbe a rop­pan­t bűvészetbe senkinek sincs beleszólása, sen­kinek v V­agy ki merné, mi merné, mi tudná zavarni Tuu-tuu-tuuuu! Durva hang rezzent, rekedt gyárduda. Mintha azt dudálná: Hát, fiu, fiú, Én! A Félhet! No, elég volt már!.... Per­sze, a­ színeket bámultad, most meg még álmo­doznál egy kicsit... Nem Ujfief. Aztán: nem ingyenkomédia az! Nagy luxusadó van a be­lépőjegyen. Minznapi áfatozás, munkacsö­mör... (Munka és csömör... Hogy fer ez össze? Persze, hog­y nem szabad!) No mi lesz? Ugye, nem várod meg, hogy még­egyszer szóljak! Mert akkor már Három­negyeddé lépek elő és­ szigorú­bb leszek... Mert én vagyok a Valóság, a Józan Nappal, a Könyörtelen Tény! Kis számlon tartom a ma­kacs álmodozókat! Nekem engedelmeskedned kell, elhinned min­denit! Én nem ámu­lato. Én nem vagyok koc­kázó komédiás. Csöppet ne vagyok bohém, de azért- Művész. A legnagyobb! Mi hozzám ké­pes­t, az a csélcsap régi piktor, meg az a sapkás gipszember sok trombitájával, üstdobjaival s egész rendszerez,eth csinadrattájával, hahaha!... Hej, csak én tudok boszorkányosan színeket keverni és milyen kórusokat, orkesztereket dirigálok!... Indulj csak el végtelen Utaimon és láss, kínzások jajveszékelése hallatszott. A gyorsí­tott tanácsok még mindig ontották a súlyosnál-­ súlyosabb ítéleteket. Senki élete nem volt biz­tonságban, napirenden voltak a gyilkosságok, a pártszervezetek ajtait az ellett forradalom lelakatolta, a vidéki szakszervezeti csoportok helyiségébe betörtek a különítmények, össze­törték bútoraikat, ellopták értékeiket, földúlták könyvtáraikat, régi szakszervezeti csoportok­­működését beszüntették, a bányamunkásokra katonai, cirillt kény­szer­ít­ettek, az egész mozga­lom dermedt ájulásban hevert az ellenforrada­lom lábai alatt, amely éppen akkor készült két­esztendős jubileumára, amikor a kormány tár­gyalásra hívta meg, a szociáldemokrata pártot. A szociáldemokrata párt vezetősége nem he­lyezkedett a tagadás álláspontjára. Hiszen nem mozdulhatott meg, gyűléseket nem tarthatott, sajtója cenzúra alatt nyögött­, sem az élőszó, sem a nyom­tatott betű agitáló és bátorító erejét nem küldhette szét az országban.­­ Ilyen körülmények között ü­ltek le a pártve­zetőség kiküldöttei a kormánnyal tárgyalni azért, hogy — ha lehet — szabadulást hozzanak a börtönökben és internál­ót­áborokban szenve­dők ezrei számára. Aki teljes mértékben meg akarja érteni a párt kényszerhelyzetét, amely­ben volt, amikor a jegyzőkönyvet aláírta, an­nak ide kell idéznie az akkori idők borzalmas légkörét. A párttitkárság m­in­den helyisége síró é­s jajgató asszonyokkal és apjuk után kíván­kozó gyerekekkel volt tele. Abban az időben éppen két­ esztendő telt­ már el a bebörtönzöttek fölött. És a kereső és apa nélkül maradt családok utolsó rongyaikat is kénytelenek voltak áruba bocsátani, hogy leg­alább egy falat kenyeret vihessenek börtönben sínylődő szeretteiknek. Nem lehetett a nyomo­rúságnak és a szenvedésnek ezt a karavánját, sem azt a pusztítást, amelyet az ellenforrada­lom csőcseléke és vezérei a pártmozgalom és a szakszervezeti mozgalom területén elvégeztek, cinikus ridegséggel szemlélni és nem lehetett történelmi távlatba helyezkedni akkor, amikor a rendőri felügyelet alá helyezett elvtársak, ezrei, alamizsnabérek mellett dolgozó és üldö­zöttek tízezrei várták a várt vezetőségtől a helyzet jobbra fordulását, a cselekedeteket. Ilyen körülmények között a pártvezetőség, is­métlem, nem helyezkedhetett a tagadás állás­pontjára. Le kellett ülnie tárgyalni a kor­mánnyal, hogy elősegíthesse a­ börtönben szen­vedők szabadulását és levegőhöz juttassa a mozgalmat. A kormány­zó szociáldemokrata pártnak ezt a szörnyű kényszerhelyzetet igyekezett legteljesebb mértékben kihasználni. Olyan kívánságokat támasztott, amilyeneket a szociáldemokrata párt soha el nem fogadha­tott volna és­ természetesen, ha alá is írta, egy pillanatig sem tartotta magára nézve kötelező­nek. Ezek a tárgyalások valóságos küzdelmek voltak. Közelharc az ellenforradalom és a szociál­demokrata párt, között. Minden talpalatnyi előnyt úgyszólván vérrel tellett megvásárolni. De nem tehettünk egye­bet­­ akkor. Ámde ennek a jegyzőkönyvnek ^sssssmmel fü­lelj! Lépten-nyomon téma-bokrok nyílnak és tarka, tarka impresszi­ó-m­á­jusf­ák készülnek elébed táncikálni. (-'öl! (Hangja oktató — és fenyegető. Szörnyen respektálom... Zuhatag, fésű, köröm fény, kölni, friss fehér ruha— Egye, az álmodó síremlék­angyal hamar emberré változott?... Egyest érdemelnék, de csak kettest ír be, nehogy el­bizakodjam... .Nagyképű professzor, akinek — jaj! - nem lehet szamárfület mutatni. A feje köröskörül tele van szemmel...) A kormos gyár tövén lapul a Perc-utca. Jajgatpai! hosszú két-három ház. Az egyik felemás, félvak. Abraikai egy része befelé for­dult. Egyik szobácskába belátni. Dohos levegő árad kifelé. Benne kopott bulorromok között us­zonyka zihál, izeg-mozog. Párnát pas­kol, a feett foltos kis holmik miatt pironkodik. A piszkos padlón piszkos kisgyerek csusz­kál, ingecskéje rongyos, kis teste össsze van kar­molva ... Ó, asszonyom, ne haragudjon a bá­mészkodó nagyfádra... Nem kérdezem, nem förmedek rá. Asszonyon!, dehát víz, az csak van elegendő, mert felelhetné: Igenis, kérem, idő, idő... Az nálunk a legkevesebb... Szeretem, hogy van humor is a zilált, asszony­kában. (Különben is — mondja —, ha ne­m tet­szik, ni­ nézzen ránk!) Ez a tizennégy hónapos fiú — ez a csirkefogó — me még nem reggeli­zett. De rögtön futok tejecskéért, ha kapok... Délre meg tán főzök egy kis ebédet is, valamit, ami hamar megy... sietni, sietni, sietni kell, kicsire addig a szomszédasszony vigyáz —, úgy, ahogy. Mi azért rendes asszony vagyunk— Nem tetszik látni, hogy mindenekelőtt egy kis szimmetriába rázom a nyomort!... Azután me­gyek a gyárba. Enni muszáj! — És erre dobbanni'.­., csosszannak, húzódnak a nehéz, nehéz lépte, amelyek az élet térhet ci­pelik. Szeretném megkérdezni a hozzájuk tat- — írta JegerovicS Sári. — Az f decern »er ÖL Ni-FöiAVA

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék