Népszava, 1925. január (53. évfolyam, 1–25. sz.)

1925-01-01 / 1. szám

LH!, évfolyam, 1. sz. Budapest, 1925 január I, cs­itk­» korona. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre - 120.000 K — kiüföldre .. 240.000 K Egy bóra .. . 400­­0 K — kiilföldre .. 80.000 K Ausztriában egy bóra -„...­ 50.000 magyar K S&KEKESZTÖSÉG, vm. CONTI-UTCA L­SZ. Telefonszám­­ . .. . József 3—29 és József 3—30 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENTS HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP EGYES SZÁM­ÁRA. Magyarországon 2000, vasárnap 2000 korona Ausztriában 2000, vasárnap 2500 osztrák korona, Jugoszláviában 1 dinár, Franciaországban 1 franc KIADÓHIVATAL: VII, CONTI - UTCA 4 SZ Telefonszám r . J. és J. Vijék: J. 70-20 Teljes zavar a világpolitikában, zavar a világgazdasági életben, nemzetközi harcok a hatalmi pozíciók biztosításáért, nemzeti el­lenállások imperialisztikus elnyomási törek­vések ellen, ez az a helyzet, amellyel az új esztendő ráköszönt a világ népeire. Reakció és diktatúra versengetek egymással, hogy a hatalmukat ráerőszakolják népeikre, hogy igájukba hajtsák idegen n­emzetek népeit és az árat mindenhol a dolgozó néptömegek fizetik, m­íg a felső tízezrek tovább élik gondtalan és vidám életüket. A másik oldalon a demokratikus haladás hí­vei sorakoznak föl, hogy megvívják élet-halálharcukat a múlt szűkkörű, imperiális, utilitarisztikus, osztályuralmi rendszerével és hogy eltakarítsák az emberiség fejlődésé­nek útjából azt az uralmi rendszert, amely a tömegek elnyomásán, a kisebbségek ural­mán, a tömegek teherviselésén és a kevesek könnyű életén épült föl. Előre látható, hogy­­ ez a viaskodás hosszú lesz és még sok szép­ve­dés és csalódás fogja érni a világ népeit, amiig a békés élet lehetőségei intézményesen biztosítva lesznek. reakció és régi osztályuralom imádói n­em egykönnyen adják föl hadállásaikat A demokrácia igazságot, egyenlőséget, a társa­­dalomra hasznos munka végzését követel meg mindenkitől, a reakció ragaszkodik az évszázados kiváltságokhoz, a kiváltságos helyzet minden fényéhez, pompájához és könnyű életéhez. A harc tehát valóban élet­halálra megy két uralmi rendszer között, amelyek közül egyik a jövőnek egyetlen re­ménye a népek számára, a másik a múlt do­hos levegője, baromi igavonással, rongyos szegénységgel, nélkülözésekkel és szolgaság­gal mindenki számára, aki nem közvetlen részese a hatalom birtoklásának. A demokrácia harcosainak élén a szociál­demokrácia viszi a lobogót mindenütt és szerencsére a szociáldemokrácia már meg­találta és összefogta,­ nemzetközi összetarto­zandóságának szálait és ha ebből a nagy egészből még hiányzik is Moszkva híveinek tábora, ha egyes nemzetek dolgozó tömegei­nek egységét még veszélyeztetik Moszkva szétszórt fanatikusai vagy félbolondjai — a munkásosztály nemzetközi hadserege és egy­sége nincs többé veszedelemben és megy föl­tartóztathatatlanul a szocializmus céljai felé. A reakció ma még erősnek mutatkozik, a nemzetközi kapitalizmus minden gazdag­ságából segíti és támogatja a demokrácia ellen folytatott küzdelmeket, de az idő kere­két nem lehet megállítania senkinek és semmi erővel. A kapitalista-imperialista osztály uralo­a kiélte magát a világháború­val és bizonyságot tett arról, hogy nem al­kalmas többé az emberi társadalom fejlődé­sének és haladásának biztosítására. A fölszabadulásnak és a boldogabb ma­gyar jövő biztosításának ez a harca nálunk is folyamatban van-Gróf Bethlen István, amikor 1921 április 14-én elfoglalta a miniszterelnöki széket, az első nemzetgyűlés április 19-iki ülésén ezeket mondotta: „Új politikát kell kezdeni a nemzetnek, mert ott, ahol Tisza elhagyta, újra kez­deni nem lehet. Megváltoztak a viszonyok, megváltozott a világ, ám az új politikát össze kell kapcsolni a nagy nemzet tradí­ciókkal." Azóta Bethlen gróf rendületlenül folytatja „új politikáját" ott, ahol Tisza elhagyta, megfosztotta a­ magyar népet a választójog általánosságától, a titkos szavazástól, fön­tartja a háborús állapot kivételes intézke­déseit, nagy nemzeti tradícióként vallja és hirdeti, hogy a magyar nép és főleg a ma­gyar földmíves nép nem érett az általános és titkos választójogra. Szélnek eresztette a demokratikus választójog alapján egybe­gyűlt első nemzetgyűlést, hogy a csizmás és polgári sorból származó képviselők helyett behozza grófjait, mágnásait, dzsentri szolga­birsít­­ós főispánjait, a nemzetgyűlésbe, eansel is ragaszkodva­ a nagy nemzeti tra­diciókh­oz, amelyek között, ott szerepel a magyar föld dolgos népének három­száséves jobbágysora. Az alkotmányos élet tiszteletben tartása helyett megteremtette­­a parlamenti pártdik­tatúrát, az ország régi, a polgárság jogait és szabadságát a mindenkori hatalommal szem­­­­ben védő alkotmányos törvények helyett a szabadságjogokat, a szó- és sajtószabadságot és a személyi biztonságot eltörlő törvénye­ket erőszakol az ország népére. Pénzügyi diktatúrájával és egyoldalú párturalmával lehetetlenné teszi a gazdasági élet gyógyulását, vérkeringésének megindu­lását, úgyannyira, hogy a csődök tömege és tíz önálló gazdasági exisztenciák tömeges tönkrejutása jelzik annak az új politikának áldásosságát, amelyet Bethlen gróf beígért. Soha nem szűntek meg Bethlenek hangoz­tatni, hogy az ország gazdasági helyzetén csak a többtermeléssel lehet segíteni.­­Ezt a segítséget úgy váltották valóra a kormány és a többségi párt, hogy három évnél hosz­szabb ideje tartó kormányzatok alatt az or­szág iparüzemeiben nemcsak hogy több mun­kás nem nyerhetett alkalmazást, hanem ál­landóan folytak az elbocsátások, növekedett a munkanélküliek száma és a nép hatalmas tömegei váltak teljesen fogyasztóképtele­nekké. A néptömeg nyomora következtében elveszti lába alól a talajt a kis- és középke­reskedelem, a kisipar és képtelenné válik arra, hogy a végsőkig szorított adóprés kö­veteléseit teljesíthesse. A kényszerkölcsönök, kincstár­i haszonrészesedések kiszorítása után az adóalanyokat teszi tönkre Bethlenék adópolitikája, amely nem az egyenlő teher­viselésen, nem a progresszivitáson alapszik, hanem a fogyasztók nagy tömegeinek igaz­ságtalan és méltánytalan megadóztatásán. . A diktatórikusan megalkotott és életbelép­tetett vámtarifával, titokzatos vámpolitiká­jával állandósította a kormány a drágaságot és ma már eljutottunk oda, hogy a behoza­talra utalt Ausztriában olcsóbb a kenyér, a liszt, a hús, mint az agrár Magyarországon. Nem szűnt meg, még csak nem is enyhült a lakásínség és a vele járó szociális bajok rémsége. Fegyházakra voltak a kormánynak százmilliói, de nem jutott az állami bevéte­lekből néhány millió egyetlen munkásla­kásra sem. Vérszegény barakok átalakításá­ban merült ki egész lakáspolitikájuk. Mi sem történt a szociálpolitikában. A közegészségügy és egészségügyi szolgálat állandó visszaesést mutat, a baleseti sérül­tek, hadi rokkantak, hadi özvegyek és árvák ellátása megmaradt abban a lehetetlen álla­potban, amely állandó vád és panasz tárgyát képezi elettől fogva. A nemzetgyűlésben elkövetett pártos erő­szak jegyében indulunk neki az új politikai év küzdelmeinek. A magyar demokrácia harcosainak nagyon erős lelküeknek és ke­ményen bátraknak kell lenniök. Kevesen vannak az első sorokban harcolók, bár az or­szág népét tömör többségben tudják a hátak mögött. A parasztság képviselői, ellenére törté­nelmi múltjuknak, ellenére tudatosan el­hanyagolt társadalmi helyzetüknek, nem állanak oda a becsületes demokrácia har­cosai közé, hanem befogatják magukat a nagybirtok, nagytőke és reakció szekerébe. Megtévesztetik magukat Bethlen gróf váll­veregetésével, hogy a parasztságnak együtt kell mennie az intelligenciával. És nem lát­ják maguk mögött a régi feudális osztály­uralom szőrös lábát kilógni a nagy urak köntöse alól. Eltűrik, hogy a falu népére ráfogja Bethlen, hogy éretlen a titkos szava­zásra, éretlen a politikai polgárjogok gya­korlására. Eltörik, támogatják, ellenére ama rettentően kirívó példának, amellyel éppen nemrégen elhunyt vezérük kerületében ked­veskedett nekik Bethlen és adott újabb kóstolót abból, hogy miért ragaszkodnak ő és osztálytársai a nyílt szavazás rendszeréhez. A földnélküli földreform, a tizenhat pont­­ban fölsorolt súlyos sérelmek nem elég ta­nulság a kisgazda képviselőknek arra, hogy mit várhatnak Bethlenek karámjában, mit várhat a nemzet a bethleni „új politikától". A demokrácia harcát tehát a városi pol­gárságnak és az öntudatos munkásosztály­nak kell megvívnia Magyarországon a nyeregbe kapaszkodó reakcióval. És ami­lyen brutális, kíméletlen és cinikus Bethle­nék harca a demokrácia ellen, olyannak kell lennie a demokrácia hívei harcának a reakció ellen. Ez a harc is hosszú, áldozato­kat követelő, talán sok csalódásokkal járó is lesz, de csüggedni a harcosoknak nem lehet, m­ert a tét, a szabad, független, osz­tályuralomtól ment, a jövőbe bízva tekint­hető út Magyarország. A magyarországi szociáldemokrata párt magabizóan, igazságának, népszeretetének tudatában indul el az új év homályos kö­dösségébe, hogy minden erejét és erősségét harcba vigye a becsületes demokrácia ural­mának kikü­zdésére.

Next