Népszava, 1925. február (53. évfolyam, 26–48. sz.)
1925-02-01 / 26. szám
1925 február. métermázsával múlta fölül a fogyasztás a termelést. Rossz termésű években még ennél is nagyobb volt a deficit, így 1909-ben csak búzából 6389.709 métermázsát hoztak ke Magyarországba. Tehát nemzetgazdasági szempontból a nagybirtok uralma semmi hasznára nem volt a közérdeknek. Nem a közép- és nagybirtok további föntartásával, hanem az arányosabb birtokmegoszlással, a kisbirtoknak a kertszerűségig tehető megmivelésével, a nép gazdasági szakképzettségének, általános műveltségének emelésével fokozható Magyarország terméshozama, amint ezt a többi államok példája is mutatja. Az 1904—1914-ig terjedő 10 termelési év országos termésátlaga Dániában 17.40 métermázsa, Magyarországon 7.20 métermázsa volt katasztrális holdanként. A magas északon fekvő, zordon éghajlatú és ,sziklás, kavicsos talajú Svéd- és Norvégország is messze fölülmúlja a tejjel-mézzel folyó Kánaánnak hirdetett Magyarországot a terméseredmények tekintetében, de láthatjuk azt is, hogy a legmagasabb eredményt a kisbirtokos Dánia és törpebirtokokból álló Belgium érte el. * „A múlttal teljesen szakítani kell minden tekintetben" — üzeni Faragó azoknak, akik az ország sorsát intézik „Magyarország hibás közgazdasági rendszerét kell jobbá tenni az államforma fölötti civakodás, a szószátyárkodás, a népbutitás, a hazugságok végnélküli rendszere, a politikai svihákságok és a sarkantyúpengetés helyett." Birtokmaximumot kell megállapítani a kanadai Expedition Law (kivételes törvény) mintájára, amely egyrészről kizárná az egy földműves család megélhetéséhez szükséges területek szétdarabolását, másrészről lehetetlenné tenné, hogy egyesek bizonyos meghatározott területen túl terjedő földbirtokot összeharácsolhassanak. Figyelmezteti Csonkamagyarország 870 nagybirtokosát, akik együttesen 2.708.000 katasztrális holdnyi területet birtokolnak, hogy engedjék át fölösleges földjeiket a nincsetlen és törpebirtokos földmiveseknek, addig, amig nem késő, mert ..a jelenben folyamatban levő társadalmi erjedés nem fog megszűnni mindaddig, amig az erjedés be nem fejeződik. Az erjedés folyamat tartama " idő kérdése csak, de elkerülhetetlen". Okozásmód következtében ugy a már kivándoroltak, mint az ezután kivándorlók, hasonlóan a szél által szerteszétezett falevélhez, nyomtalanul tűnnek el a nemzetek tengerében. Ennek a vérveszteségnek kellene megszűnni, a kivándorlási kérdés gyakorlati helyes megoldása által, amint azt Anglia, Dánia, Belgium, Hollandia, ésa többi példát igazolják. A kivándorlás kérdésének a rendezése céljából javaslata az, hogy állíttassék föl egy magyar állami kivándorlási iroda, amelynek feladatához tartozna: „A bevándorlásra szorulók és a magyar kivándorlás érdekeinek szempontjából tekintetbe vehető országokat kiválasztani. Helyszíni szemle által meghatározni azokat az országokat, amelyekbe a magyar kivándorlást, telepítést ajánlani lehetne. Az ekként meghatározott országok kormányaival haladék nélkül tárgyalásokba bocsátkozni, a kivándorlóink számára elérhető legkedvezőbb bevándorlási, telepítési feltételek elnyerhetése céljából és a legkedvezőbb viszonyokat és körülményeket kínáló országba irányítani azokat. A kivándorlásra legalkalmasabb országok közgazdasági viszonyainak lelkiismeretes és hű ismertetése a kivándorlók számára, Magyarországban, hogy a kivándorolni szándékozók, még kivándorlásuk előtt, kellőképen tájékozhassák magukat, hogy ezáltal anyagi boldogulásukat minél kevesebb csalódás, nélkülözés és szenvedés nélkül, mentél kevesebb idő-, pénz-, munkaveszteség elkerülhetésével mentel jobb eredményeket érhessenek el. Ugyanezen célból érdekeik megvédése az idegenben. A világon szétszórva bolyongó, tévelygő magyarságot, propaganda által eme kiválasztandó hely vagy helyekre lehetőleg összpontosítani. Az eddig Magyarországból kivándorolt és kivándorlandó telepesekkel a jövőben állandó kapcsolat föntartását" A szerző ezeken kívül még több javaslatot sorolt föl tanulmányában. S habár azok egynémelyike kissé ötletszerű is és az egész munkán végigvonul bizonyos rendszertelenség, mindezek nem rontják le azoknak az egészséges gondolatoknak az értékét, amelyeket az 58 oldalas kis füzetben találunk. A kivándorlás kérdése már régen égető sebe Magyarországnak. A fölvetett kérdések olyan természetűek, hogy lehetetlen azok előtt a homokba dugni a fejüket azoknak, akiket csal, egy parányit is érdekel ennek a szerencsétlen országnak és még szerencsétlenebb dolgozó népének jövője. A kivándorlás és a földbirtokmegoszlás szoros okozati kapcsolatban vannak egymással És a földkérdés miként való rendezése fogja eldönteni, jobbra vagy balra, a jelenlegi Magyarország és 7 millió lakosának sorsát. Takács József. Hibáztatja — és teljes joggal —, hogy az eddigi magyar kormányok teljesen magukra hagyták a kivándoroltakat, minden tanács, védelem, útmutatás és támogatás nélkül. Csak a küzdelmek és nélkülözések árán keservesen összekuporgatott és hazaküldött dollármilliókat fogadták örömmel mindig. Pedig, a szerző szerint, két, sőt három Magyarország alakulhatott volna ki 30 év óta a földgömbön szerteszéjjel tévelygő fdvándoroltak koncentrálása és a kivándorlás kérdésének aszerint való rendezése által, amint azt egyes nyugati országok csinálják. Milyen nagy segítségére lehettek volna ezek az elmúlt két évtized alatt az anyaországnak. Az eddigi magyar gondolnektek is, nekem is hiányzott valami, mégpedig ugyanaz a valami. De én most egy új közösséget akartam megteremteni. Új közösséget, amely azonban már úgy lett volna értelmezendő, hogy a közösség minden tagjának lett volna egy közös valamije. Itt már meglett volna az, ami össze kellett, hogy kapcsoljon egymással. Érzem, hogy kissé zavaros ez, ahogy így leírom és talán ez az oka, hogy most sem és akkor sem fogalmaztam meg a tervezett proklamációt, amelynek ez lett volna a címe: Munkások! Testvéreim! A cím azonban megvolt és én töprengtem tovább. * Rájöttem, hogy a mondanivalóm nagyon szegényes és ha már elétek lépek, testvéreim, munkások, akkor már legalább gazdagon megrakodva lépek elétek, sok újságot hozok és fölvilágosítlak benneteket sok mindenről, amit ti eddig észre sem vettetek. A megszólítás megvolt és tetszett. Most már biztosra vetítem, hogy megírom kitűnő munkámat, amelynek ilyen pazar címe volt: Munkások! Testvéreim! Munkásold Testvéreim! Igen, ehhez ragaszkodom, ez nagyon jó, ezért érdemes; valóban, ti vagytok azok, akikhez még a társadalomban valami közöm van. Nosza, föl a munkára, hadd tárom elétek életem összes eredményeit. így sürgettem magamat, de azt nem állítom, hogy ez időtájt valami sokat olvastam volna, tudományos műveket, statisztikákat, történelmet, szociológiai könyveket vagy éppen szépirodalmi alkotásokat. Egyáltalán nem! Sőt még az újságokat is kerültem, az események zajától meg éppen visszavonultam és csak önmagamat ástam, aknáztam és bányásztam; innen akartam kirobbantani azokkat a kőzeteket, amelyekkel majd piramisokat építek alátok, hogy fölemeljelek benneteket magasra, a por és a fájdalmaik fölé. Egyelőre azonban csak a megszólítás volt készen. Az évek gyorsan kergették egymást, a munka lassan haladt, de azért minden ment valahogy. Végre eljutottam a befejezésig. Nem akarlak benneteket most az egész mű közlésével terhelni, csupán néhány olyan jellegzetes mondatot vetek ide a papírra, amelyből megtudjátok ítélni, mi is proklamációnmak a vezérfonala. Tehát: * „Vegyétek tudomásul, hogy az élettel nagy kufárkodás folyik. Az ember semmivel sem becstelenebb állat, mint akár a folyóvíz, tehát megvan az a minimális joga, hogy elengedjék őt és így szabadon hömpölyöghessen előre, akaratának medrében. Az ember csak úgy élheti igazi életét, ha kihasználhatja azt a saját maga számára. És ha másnak adunk valamit, igazán akkor adunk és akkor adunk valóban értékeset, ha olyat adunk, amit rajtunk kívül senki sem adhat." „A társadalom azon alapszik, hogy mindenki kitermeli magából a saját képességeit, mindenki mást hoz és ha ez alól senki magát ki nem vonja, akkor lesz is a földön minden." (Érzem, hogy még így is zavaros vagyok egy kissé. De hát ez csak kivonat, ez az oka. De folytassuk !) • „Az élettel kufárkodás folyik. Mert mindenkinek joga van az élethez! És mindenkinek kellemes kötelessége az, hogy adjon, gyorsan, örömmel, mindent, ami van. Amit a föld kitermel, abból adni kell a föld lakóinak és amit az emberi agy teremt, abból juttatni kell az embernek.'' „Mert ne feledjük, nem értem van ez vagy az és nem érted, hanem az életért, a mindnyájunk nyugodtan biztos és izgatóan érdekes életéért és hogy így legyen, annak nincs más akadálya, csak a hazugság." „Az álarc, az arcfesték, a hazugság az élet egyetlen megrontója. Ez okozza az erkölcstelenséget, ez okozza az üzletes gondolkozást, a hammssameEEBaegmansmnc szenlesést, az emberpusztítást, kényszermunkát, az okozta mindezt, hogy a dolgoknak más érzelmeket is adunk, mint az egyetlen eredeti ősértelem, amelynek jegyében megszülettek. És bizony mondom nektek a csúnya, kendőzetlen ember tovább él, akármilyen csúnya, mint az, akinek arcát a festék marja le, testét a felső roncsolja magtalanná és lábát sántává nyomorítja a keskeny, magassarkú, francia cipő. Bizony mondom nektek, hogy a hazugságok akármilyen szépek is, előbb pusztulnak el, mint a legrutább igazság." „És higyyétek el, az élet a fontos! Az Élet!... Az Élet!..." „Az élettel azonban kufárkodás folyik, kufárkodik vele minden törvénytelen gyermeke: az ember ellen-fordult civilizáció, a harácsolt pénz és a szuromsok sírkeresztje alatt pihenő halálos rend..." Nem folytatom tovább! Mutatóul ennyi is elég. Most már megvan a szöveg is a címhez, amelyet már két évvel ezelőtt megcsináltam, ott kint, az egyik tavernához, remegőtérdekkel, szétroncsolt koponyával, lázban, éjszaka. Munkások! Testvéreim! És ahogy így elgondolkodom, hirtelen rájövök valamire. Rá kell jönnöm arra, hogy a szöveg nem illik hozzá a címhez. Minek elmondani mindent nektek, munkások, testvérek? Hiszen ti mindezt éppen olyan jól tudjátok, mint én és az, aki többet szenvedett, mint én, és meg jobban. De el kell mondanom, igenis, azoknak, akik minderről tudomást sem vesznek, nem akarnak róluk tudomást venni, azoknak, akik a mi csontjainkból szívják a velőt és a mi szájunk elől szívják el a levegőt és a mi életünk értelmét hamisítják át pénzzé a saját egyéni hasznukra. Ezeknek mondom tehát! Hallják meg, akiknek szól, akik nem testvéreim, nem munkások, hanem akik fajra, társadalmi állásra, műveltségre és osztálykülönbségre való tekintet nélkül : Hitvány kutyák! * NÉPSZAVA A Bécsben megtartott konferencia második napján Otto Bauer dr., L. de Brouckére, Karl Kautsky és Tom Shaw szólaltak föl a befejezés előtt és rendkívül érdekes és értékes szempontokat emeltek ki, amelyeket itt a Népszava olvasóival is megismertetünk. Otto Bauer dr.: . Ellenzéke voltam a párt vezetőségéi?" Adler barátommal együtt a háború alatt , most a pártvezetőségek másodelnöke vagyok Ismerem tehát a helyzetet mindkét szempontból. Tudom, hogy az ellenzéki oldalon a legnehezebb dolgunk volt azt a határt megtartani, amelyet a párt egységes érdeke parancsolt ránk. Mindig félő volt, hogy követőink túlt aláírnak menni ezen a határon. De mi ezek 311 elhatároztuk, hogy a párt egységét megóvjuk, semmiféle külön szervezet alakításába bele nem megyünk és fölfogásunkat a párton belül juttatjuk kifejezésre. Azt természetesen megtettük, hogy a hasonlóan gondolkodó elvtársakkal érintkezést tartottunk fönn, ez azonban nem vezetett és nem vezethetett a párt gyöngítésére vagy külön organizációk létesítésére. A mi ellenzéki tevékenységünk a legsúlyosabb időkben, a háború alatt folyt le és természetesen nagyon vigyáztunk arra, hogy a magunk ellenzéki tevékenységét más szándékú egyének a maguk céljaira ne használhassák föl a párttal szemben. Tudom, hogy nagyon nehéz egy ellenzéki mozgalomhoz azok csatlakozását megakadályozni, akik az ellenzéki mozgalmat egészen más szempontokból fogják föl. Kétszeresen nehéz ebből a szempontból a magyar párt helyzete, ahol bolsevista mozgalomnak nincs meg a lehetősége, hogy nyíltan lépjen föl — mint más országokban—, mint politikai párt élje a maga életét. Az ellenzéki mozgalom így ki van téve annak a veszedelemnek, hogy bolsevista és félbolsevista is beléje kapaszkodik és az ellenzékiség álarcában törnek a párt egységének a megbontására. Mi, itt Ausztriában, ezektől az elemektől könnyűszerrel szabadultunk meg. Akiről meggyőződtünk, hogy munkájával, tevékenységével és érzéseivel nem csüng a párton és a párt érdekein, hanem kifelé gravitál, azt kizártuk. Kizáratás után beigazolódott fölfogásunk helyessége, mert a kizártak nyomban csatlakoztak a bolsevista párthoz. Annak azonban, aki magát szociáldemokratának, vallja, munkájával és minden agilitásával a párt érdekeit szolgálja, természetesen megvan a lehetősége arra, hogy esetleges ellenzéki fölfogásának kifejezést adjon. Magától értetődő, hogy nem mindenki juttatja kifejezésre ellenzéki fölfogását olyan módon, hogy az elfogadható volna, de e téren 13 nagy türelmet kell tanúsítani. Azt hiszem, hogy magyar elvtársaink talán túlságosan érzékenyek. Minket is támadtak és rágalmaztak, de mi ezzel nem törődtünk, ha olyanok tették, akiktől képzettségüknél fogva nem várhattuk el, hogy másként fejezzék ki magukat Természetesen egészen más eset, ha valaki tudatosait, kellő intelligenciával bírván, rágalmazza a