Népszava, 1925. június (53. évfolyam, 123–143. sz.)

1925-06-03 / 123. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Nepvedévre . 120.000 K — külföldre . 80.000 K SISöpT­­I 40.000 K - külföldre . 80.000 K Ausztriában egy hóza - r - - 50.000 magyar K SZERKESZTŐSÉG: VIH, CONTI­ UTCA 1, 6Z. Telefonszám József S—29 és József S—80 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRIZ i­j KÖZPONTI KÖZLÖNYE­­ MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Ára: 26?10 korona. EGYES SZÁM­ÚÍRA: Magyarországon 2000, vasárnap 2500 korona, Ausztriában 2000, vasárnap 2500 osztrák korona, Jugoszláviában 4 dinár, Franciaországban 1 Irano KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 1. SZ. Telefonszám . . J. S-31 és J. 3-32. Vidék: J. 70-29 Üzenet. "Azzal a Hidegséggel, ami fagy idején a proletárok lakásában dermeszt, abban a h­i­deg hangulatban, ami mártírjaink sírjaiban, a csúszó-mászó férgek közt honol, a kezünk közt levő pöröly keménységével, szenvedés­­eink adta tisztánlátással, de egyúttal gyer­mekeinknek anyjukban való hitével kérünk most csöndet a zsibvásárban. Nyugodtan akarunk beszélni. A mi mártírjainkról van szó. "Az ő kin-, halálukról és a mi minden szenvedésünk­ről: Magyarország sorsáról. Mint ahogy óra­mutató járja végig az idők sorrendjét, úgy rögzítjük itt le a tények egymásutánját, szemünkkel a törvénykönyvet nézve és ujjunkkal az eseményekre mutatva. Ebben a mozdulatunkban nem állíthat meg ben­nünket sem ügyész, sem szárnysegéd, sem rendőr, sem miniszter, mert kötelességünket nagyobb hatalmak parancsolják és igazunk erős, mint a villamosáram, amelyet meg­érinteni halált jelent. Somogyi Bélát és Bacsó Bélát 1920 február 17-én este katonatisztek hurcolták el. Alag-Dunakesz határában kunek soka­sága közt legyilkolták, kirabolták és a Dunába vetették. A szörnyű fölzúdulásra, amelyet a gaztett nyomán az európai táviró­drótok rezgése által előidézett vihar okozott, megindult a nyomozás. És sikerre vezetett. Megtalálták az A. III.­86. számú automobilt, amelyet az akkori fővezérség utalt annak az Ostenburg-különítménynek, amelynek tisztjei közül kettőt: Kovarcz Emil főhad­nagyot és Megay László hadnagyot a buda­pesti államrendőrség mint gyilkost állapí­tott meg. És amikor ez a megállapítás meg­történt, akkor elvették az ügyet a rendőr­ségtől. Attól a pillanattól fogva — és ezt már százszor hirdettük és a rossz lelki­ismeret nem mert ellene szót emelni — a bűnügy a legszégyenletesebben megfenek­lett. Olyan magyarázatokkal, amelyek a bűnben fogant lelkű terhelttől is beismerés­számba mennek, beszüntették az ügyet és a gyilkosok egymás alibijét igazolva, szaba­don vannak ma is. Akiknek a neve nyilvá-­ nosság elé jutott, azok kiszöktek Délameri­­­kába, ezzel is bizonyítékát szolgáltatva bűnösségüknek. Azok pedig, akiknek neve még nem jutott nyilvánosságra, de akikről pozitív megállapítás tehető, még most is Magyarországon tartózkodnak. Ilyen körülmények között a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, az egész magyar munkásság és minden tisztességes ember, bármilyen világnézetű legyen is, nem szűnt meg hangoztatni, hogy a Somogyi—Bacsó­gyilkosság ügyét így elintézni nem lehet. Az elföldelt titkokat újból napfényre kell hozni és a bűnösöknek lakolniok kell. Ennek a szörnyű bűntettnek minden adat szerint ismert tettesei vannak, a kérdés fönnáll: ki irányította őket? A fölbujtó még nagyobb gonosz, mint a tettes. A törvény is a tettes legszigorúbb büntetésével sújtja a fölbujtót. Az idén ötéves fordulója volt a szörnyű gaztettnek, amely nemcsak két mártírt ölt meg, hanem sok kikeletre összetörte Magyar­ország talpraállásának reménységét, össze­szedtünk minden lehető adatot, a nyilvános­ság elé teregettük azokat és e munkánk köz­ben a nyilvánosság előtt mutattuk meg sú­lyát annak az illetékes férfi által a nemzet­gyűlésen cáfolatlanul mondott kijelentésnek, hogy: a budapesti államrendőrség a Somo­gyi- és Bacsó-gyilkosság ügyét kiderítette, nem a polgári hatóságokon múlott, hogy a bűnösök méltó büntetésüket el nem vették. Beniczky Ödön volt belügyminiszter mondta ezt ezelőtt négy esztendővel a nemzet­gyűlésen. És négy év óta halogatták a becsület kötelességének teljesítését: meg­hallgatni, mit tud a volt belügyminiszter hivatali idejéből? Azóta folyton azt köve­teltük: beszéljen Beniczky Ödön tanú. Mint a nemzetgyűlés tagjának, mint volt miniszternek, mint becsületes férfiúnak beszélnie kell. A volt miniszter nyilvá­nosan azt felelte: teljesítem a kötelessé­gemet, ha a törvény által megkívánt hivatali titoktartás alól való fölmentést megkapom. • Igaz, nagyon nehezen érke­zett meg ez a fölmentés. De a sűrű erkölcsi ostorcsapások alatt mégis csak meg kellett jönnie, ha évekig késett is. És mialatt harcoltunk, hogy hallgassák meg Beniczky Ödönt, a Somogyi­ Bacsó­gyilkosság nyomozásának autentikus isme­rőjét, azalatt azt kellett látnunk, hogy a gyilkosok egész légiója jár szabadon, kapnak amnesztiát olyanok is, akik raboltak. Ha va­laki 1919—20. évi különítményhez tartozott, annak Magyarországon baja nem történt. Mindig kutattuk az okot. És most, amikor június 6-ára kitűzték végre Beniczky Ödön tanukénti kihallgatá­sát, ezt a szükséges föloldással lehetővé tet­ték, akkor Beniczky Ödön tanúnak régóta húzódó kéthetes sajtóbüntetése kitöltésének megkezdését június 2-ára jelölték ki. Ha egy­szer június 2-án bevonul a tanú a Markó­utcai fogházba, akkor június 6-án nem jelen­hetik meg a csendőrkerületi ügyész budai irodájában tanúkénti kihallgatásra. Ha pe­dig nem jelent meg a megjelölt időre, az akta öt év után ismét továbbsibolódik. Ezt a lehetőséget tette lehetetlenné Beniczky Ödön azzal, hogy korábban jelentkezett tanúkihallgatásra és a meglepett katonai ügyész, nem tudván mit csinálni, átvette az írásbeli vallomást s egy jegyzőkönyvet vett föl róla. A vallomás ott van immár az aktá­val, a vallomást Magyarország volt belügy­minisztere tette saját hivatali idejének ese­ményeiről. E jegyzőkönyvbe foglalt vallomást szó­szerint lehozta másnap, pünkösd vasárnap­ján az „Az Újság". Ebben szó van tettesek­ről és szó van fölbujtóról. A tanúnak köte­lessége lelkiismerete szerint és az elkövet­kezendő eskü terhe alatt tudomásait hű­en elmondani és semmit abból el nem hallgatni. Beniczky Ödön tanu elmondta belügyminisz­ter korából a Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkoltatása ügyében bírái által szaba­don mérlegelhető összes tudomásait, tekintet nélkül másra, mint tudomására. Nemcsak saját személyének tudomását adta elő, ha­nem olyan tanukat is nevezett meg, akik ugyancsak jelen voltak a Somogyi Béla meggyilkoltatása ügyében bíróilag mérlege­lendő cselekményeknél. Ezek a tanúk nem kétes életű emberek. Miért nem hallgatják ki azokat,­­ ezt kérdezzük most, a kérdés minden súlyával. És ebben az országos, sőt európai szem-­­pontból is közérdekű ügyben tett vallomás­nak nyilvánosságra hozatalát a hatalom lapelkobzással, állítólag további retorzióval igyekszik megakadályozni. Kérdezzük: miért volt szabad annak idején Hüttner Sándor­­nak és Stanykovszky Tibornak ugyancsak a katonai ügyész előtt tett vallomásait szó­, szerint leközölni? Akkor nem­ kobozták el a „Szózat"-ot, nem indult eljárás, amikor hó­napokon keresztül, napról-napra hadbírósá­gon tett vallomásokat közölt le a különít­mények sajtóorgánuma? Csak akkor nem szabad vallomást leközölni, ha tisztességes tanú vall? Hiszen Magyarország miniszter­elnökéről tették vallomásukat Hüttner és társai. Ez nem ártott Magyarország hír­i nevének. Akkor miért nem lépett közbe Magasházy szárnysegéd úr, hogy a „Szózat"* és a többi szabadkirályválasztó lap elkoboz­­tassék, mert vizsgálati vallomásokat közöl? Hüttner kalandor vallomását szabad kö­­­zölni, Beniczky Ödön volt belügyminiszter vallomását nem szabad? Magyarország mi­­niszterelnöke ellen szabad leközöltetni ha­­mis vallomásokat, a fővezér ellen szóló eddig kifogástalan életű tanú vallomását nem? A precedenst, ügyész urak, önök teremtették meg,,önök estek bele a saját vermükbe. Harminchat órával a vallomás nyilvános-,­ságra jutása után s miután az összes külö­nítmé­nyvezérek fölvonultak a Várba, hétfőn délután letartóztatták Beniczky Ödön volt belügyminiszter-tanút. E hatósági intézke­dés első hivatalos okadatolása: kormányzói sértés, hamis vád és tiltott közlés. Nem igaz, kormányzósértés nem foroghat fönn. A vallomásban csak a volt fővezérről vannak állítások. A kormányzó személye­s—, minthogy cselekményeit csak alkotmányos ellenjegyzéssel teljesítheti —, sérthetetlen. Sérthetetlenségük az „isten kegyelméből" és trónutódlási joggal következő királyokra vonatkozik születésük pillanatától. De ideig­lenes államfőknek ez a sérthetetlenség kor­mányzói idejükre vonatkozik, ami alatt­­al­kotmányos miniszterek viselik cselekede­teikért a felelősséget. De éppen úgy megszű­nik például a francia államfő sérthetetlen­sége ennek az elnöki székből való eltávozás­­ától kezdve, mint ahogy nem vonatkozik államfővé választása előtti időkben való cse­lekedeteire. Választott államfőt mindig csak a tényleges hatalom gyakorlása idejére illeti meg személyének sérthetetlensége. A ma­gyar ideiglenes államfő személye is — a kor­­mányzói állása előtti időre s majd az utána következőre — annyira sérthetetlen, mint más állampolgáré. Hamis vádtevés a második vád is. Beniczky ödön: tanu és nem vádló, őt — végre — a bíróság kérdezte meg, hogy mit tud. Polgári kötelessége: az igazat mondani és abból sem­mit el nem hallgatni. Főtárgyaláson majd megesketik vallomására és csak vallomására való eskütevés után lehet ellene a hamis vád­­tevés vádját megkonstruálni, ha bizonyíték­­ok vannak arra, hogy esküjével megered­­itve nem az igazat vallotta és e valótlan vallomása tudatosan volt valótlan. A tör­vény még abban az esetben is büntetlenséget biztosít a vallomástevőnek, ha vallomása valótlan volt ugyan és arra megesküdött, de ezt jóhiszeműen tette, ő úgy látta vagy hal­lotta az általa elmondottakat. Beniczky Ödön, birói fórum által ,vallomástételre föl­hívott tanú pedig vallomásának megerősíe

Next