Népszava, 1925. június (53. évfolyam, 123–143. sz.)

1925-06-14 / 131. szám

ff rögtön — nemcsak azóta és az­óta bíróilag meg­állapított­­hitelérdem­ességgel — azt felelte. Szó szerint tudom idézni: — Nem vagyok gyilkos, a gyilkosság bár­milyen bűnének formájában sem. Kijelentem, hogy ha csak az derülhetne ki reám, hogy tud­tam a készülő gyilkosságról és nem akadályoz­tam azt meg, vagy pedig a gyilkosság után megtudtam a személyeket, akik gyilkoltak s azokat nem adtam birói kézre, akkor igenis, gyilkosnak vagyok nevezhető s aszerint kell engem, kíméletet nem ismerő módon, büntetni. Mert akkor, amikor Tisza Istvánt meggyilkol­ták, olyan népszerű voltam, ennek a révén olyan befolyásom volt, hogy egyszerű hallga­tásom is fölbujtás, illetve a gyilkosság szank­cionálása lett volna, íme, mi nem csak most, a Somogyi—Bacsó­gyilkosság vizsgálatának szakszerű megbeszé­lésénél alkalmazunk jogosan szigorú mértéket a gyilkosság vizsgálatának szükséges irányai­ról, de a Tiffnn-gyilkosság bűnügyének tárgya­lásán is így beszéltünk. Ugyebár, ezt nemcsak­­jogunk, de okunk is van fölhozni ! Ugyebárt­­ *­ * * Akik Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyil­koltatásának ügyében a parlamenti vizsgáló­bizottság vagy a katonai hadbíróság kérdését önmagukban eldöntik — ó, világért sem aka­runk a kormány tagjainak cselekvésére lelki­ismereti kényszert alkalmazni —, azoknak úgy tudjuk legegyszerűbben exponálni a kérdést: afölött kell dönteni, hogy melyik törvényes fó­rum alkalmasabb a Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyét a gyilkosság különböző büntetőjogi fázi­saiban kivizsgálni. A nemzetgyűlési bizottság is törvényszerű vizsgálati fórum, nevezetesen, ha ezt a nemzetgyűlés a saját kebeléből kiküldi, mert ez nem teszi lehetetlenné a törvényes birói ítélkezést, hanem csak megelőzi a birói vizsgálatot és ítéletet. Megállapítja, hogy mely mulasztások követtettek el é­s az ügy birói tisztázása elé esetleg gördülő akadályok elhá­rítása iránt tehet javaslatot a nemzetgyűlés­nek. Szakkérdés ez, uraim, jó uraik, mi előttünk. Az A.m. 86. arató, a nadrág, a zsebkendő, a hamis alibik, az útlevelek és a többi bizo­nyítékok szálát melyik fórum tudja függetle­nebb­ül végig követni Fényes László. NÉPSZAVA 1925 junius II. Életekben és a kabinetiroda egykori beszél­getése a Somogyi-Bacsó-gyilkosság ügyében. Propper Sándor elvtárs és Szilágyi Lajos a Somogyi-Bacsó-gyilkosság és az államtanácsról szóló javaslat napirendre tűzését követelték. — A miniszterelnökhelyettes fölszólalt, de nem mondott semmit. — Peyer Károly elvtárs a Somogyi-Bácsó-gyilkosság nyomozásáról és Klebelsberg szerepéről. „Addig nem nyugszunk, amíg a gyilkosukat és a többatányat el nem éri a megérdemelt isün­tődés." A nemzetgyűlés szombati ülésén a napirendi vitánál — az addig történtekről lapunk más helyén, külön cikikben számolunk be —, újbó­l fölhangzott a követelés: tüzessék napirendre a Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügye. A kor­mányhű többség azonban megint elzárkózott az ügy parlamenti tisztázása elől és elfogadta az elnök napirendi javaslatát, hoggy kedden, tovább folytassák a válaszf­öidai Ülklattaw­" javaslat tárgyalását. Értjük a kormányt és­­ értjük a többséget. Irtóznak attól az ügytől. De hiába bújnak meg a „­többségi elv" mögött, a házszabályok mögött, a legyilkoltak kísérte­tei ott fognak járni a nyomukban mindaddig, amíg a gyilkosok és fölbujtók el nem veszik méltó büntetésüket... A napirendi vitában elsőnek Propper Sándor elvtárs szólalt föl az el­nöki indítvánnyal szemben.­­Javasolta, hogy a nemzetgyűlés a legközelebbi ülését hétfőn tartsa, tárgyalja elsőnek Nagy Vince nemzetgyűlési képviselő javaslatát a Somogyi—Becsó-gyilkosság ügyében kikül­dendő parlamenti vizsgálóbizottságra vonatko­zóan, tűzze ki továbbá Peidl Gyula­ és társai­nak az 1920. évi I. törvénycikk módosítására és államtanács szervezésére vonatkozó törvény­javaslatának megokolását. A túlsó oldalról — mondotta Propper — állandóan azzal a váddal találkozunk, hogy mi az ügybe politikát aka­runk belekeverni A leghatározottabban kije­lentem — úgymond —, hogy részünkről ez nem forog fönn. A Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügye bűnügy, amely nyugtalanítja a közvéle­ményt, tehát azt közmegnyugvásra el kell in­tézni. Nem fogadhatjuk el azt a megoldást, hogy az ügy a bíróság kezébe van letéve, mert a bíróság hat és fél esztendőn át egyetlen lé­pést sem tudott előre megtenni ebben az ügy­ben. Baticz Gyula: Nem is akart! Propper Sándor: Ugyanakkor azt kell lát­nunk, hogy ha a haladó tábor valamelyik tagja csak halvány gyanú alá is kerül, akkor az egész igazságszolgáltatási apparátus megmozdul, szaporán dolgozik, a jobboldali úgyneve-­ zett kiengések megtorlása pedig a bíróság retortájában a legtöbb esetben megakad, ha nem akad meg, akkor megakasztják, úgy, hogy semmi okunk sincs abban bízni, hogy ez az újabban megindult bírósági eljárás kielégítő megoldásra juttatja a kérdést. (Óriási zaj jobb felől. — Nemes Bertalan egységespárti: „Szégyen ilyet mondani!"— Saly Endre:­,,Gyil­kolni szabad, koszorút elhelyezni nem szabad!") Öt év tapasztalataival tudjuk bizonyítani — folytatta Propper —, hogy ezt az ügyet elsül­lyesztették, elamerikáztu­k. (Zaj jobb felől.) Nem szégyen ezt kimondani, de kötelessége minden lelkiismerete törvényhozónak. A nagy vádat követő nagy hallgatás tizenkettedik napján mondom ezt. Saly Endre: Tizenkét nap alatt nem történt semmi! _ Propost Sándor: Beniczky vallomásában négy aggálytalan tanú van megnevezve, közöt­tük az aktív miniszterelnök, aki 12-szer 21 óra alatt nem tartotta szükségesnek, hogy ebben az ügyben nyilatkozzék. Én nem akarom a kor­mányzó személyét a vitába belevonni. (Fölkiál­tások jobbfelől: „Nem is lehet!" — Rupert Rezső: „Ki mondja, hogy nem lehet! Künn az utcán is lehet róla beszélni! A királyról is le­hetett!") Nem azért nem akarom belevonni —­­ folytatta Propper —, mert. nem lehate mtyttel. ^igenis* lehet,,mert az állflmfő ^wtokedeteiá­rt ,«,. kormány felelős, („ügy van!" — a bal- és szél­sőbaloldalon.) A Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyére vonatkozó kijelentések benne vannak a Ház naplójában, ezek a vádak benne élnek a közvéleményben, ezért vegye figyelembe a kor­mány, hogy a szóbanforgó tények előtt szemet hunyni nem lehet. A közvéleményt izgatja ez a kérdés. Önök itt többségi határozattal vagy a men­telmi bizottsághoz való utasítással hiába próbálják a kérdést elcsöndesíteni. Ez a kérdés csak akkor csöndesülhet el, ha a nemzetgyűlés hozzájárul Nagy Vince javasla­tához. Nem tudom belátni, miért kellene any­nyira rémüldözni egy parlamenti bizottság ki­küldésétől. A francia kamara éppen most kül­dött ki parlamenti bizottságot a marokkói ese­mények megvizsgálására. (Zaj jobbfelől.) Ami­lyen fontos Franciaországban a marokkói kér­dés, nekünk e pillanatban éppen annyira fon­tos Somogyi és Bacsó meggyilkoltatásának kérdése. (Derültség és zaj jobbfelől.) Peyer Károly: Mind a kettő az ország be­csülete! Saly Endre: Védik a gyilkosságot! Fölkiáltások jobbfelől: Ki védi? Saly Endre: A tisztesség is parancsolja az ügy elintézését! Propper Sándor: A magyar kormánynak kötelessége, hogy a Somogyi—Bacsó-gyilkos­ság izgalmait nyugodt mederben a parlament­ben vezesse le. (Zaj. — Lendvai-Lehner István: „Zsidók voltak!" — Rupert Rezső. ..Zsidó dok­tornak könyörgött, hogy a fronttól mentse meg!") Nem lehet belenyugodni — folytatta Propper — az új ügye­k­ebe. Azért sem, mert van ennek a kérdésnek egy olyan részlete, amely előtt a bíróság föltétlenül megtor­pan. Van egy olyan pont, ahol az igazság­szolgáltatás megáll és a kérdés megint az elintézetlenség útvesztőjébe kerül. Újra kijelentem, hogy ez a kérdés a mi ré­szünkről­ nem politika, noha a mi mártírjaink­ról van szó. (Zaj a jobboldalon.) Országos kér­dés ez és nem mi tehetünk róla, hogy hat és fél esztendő után nekünk ennek a kérdésnek a ki­derítését szorgalmaznunk kell. (Zaj a jobb­oldalon.) Az egyik legnagyobb hallgató a mi­niszterelnök, aki részéről pedig meg vagyunk szokva ahhoz, hogy sokszor és szenvedélyesen nyilatkozik idehaza is és a külföldön is. Éppen ma olvashatjuk egyik délutáni lapban a nyi­latkozatát, amelyben a miniszterelnök a ma­gyar kérdésről mondja el véleményét. Sok mindent mond, beszél gazda­sági kérdésekről is és elmondja azokat a régi frázisokat a kül­földön mesterségesen terjesztett rossz hírek­ről. Sok mindenről beszél, de csodálatos képen a szőnyegen levő, a nyugodt munkát lehetet­lenné tevő legaktuálisabb kérdésről, a So­mogyi—Bacsó-gyilkosságról egyetlenegy szól­va sincs. (Zaj a jobboldalon és egységesek szük­ségesnek tartják, hogy a gyilkosságon nevet­géljenek.) Ne méltóztassanak ezen nevetni. Peyer Károly: Az összes külföldi lapok meg­írták! Az elnök itt hirtelenében szükségesnek látta, hogy Propper elvtársat beszéde befejezésére szólítsa föl. Propper engedélyt kért, hogy még 10 percen át beszélhessen, de a jobboldal nagy lármában tört ki és amikor az elnök föltette a kérdést, hogy a nemzetgyűlés megadja-e a további beszéd jogát Propper elvtársnak, az egységespárti többség a fajvédőkkel együtt megakadályozta Proppert beszédé­nek folytatásában. Peyer elvtárs nyomban megjegyezte: Azért még­sem lehet agyonhallgatni! Rakovszky István izgatottan kiált a többség felé, miközben az elnök folytonosan csöndre inti. Peyer Károly: A gyilkosokat ezzel nem inté­zik el! Nagy zaj a Ház minden oldalán. Peyer Károly: Minden nap föl fogjuk tálalni az ügyet! Az elnök megint Rakovszky Istvánt figyel­mezteti. — óriási zaj a Ház minden oldalán. Az elnök ekkor fölhívta Propper elvtársat, hogy beszédét azonnal fejezze be. (Zaj a h­áz minden oldalán. — Fölkiáltások a szélsőbal­oldalon: „Pfuj!" „Pfuj!") — Tessék tudomásul venni — kiáltotta Propper elvtárs a többség felé —, hogy addig nem nyugszunk, amíg a gyilkosok és a föl­bujtók el nem érik megérdemelt büntetésüket... (Óriási zaj a Ház minden oldalán.) Szakács József egységespárti állott föl szó­lásra. Fölkiáltások az ellenzéken: Ki ez az urj! — Peyer Károly: Földbirtokos vagy földbirtokos ügyvédje! — Nagy zaj az egy­séges párton. — Huszár alelnök rendreutasí­­­totta Peyert. Szakács József azzal kezdte, hogy Beniczky vallomása egy ambíciójában csalódott emberi akciója. Í Zaj az ellenzéken.) Hajtogatta, hogy az ellentéteket „át kell hidalni". Az egységes párt akceptál minden érvdús dolgot. (Saly Endre: „Három éve egyetlen indítványunkat nem fogadtak el!" — Folytonos zaj minden oldalon.) Ezeket a kérdéseket nem lehet állan­dóan napirenden tartani. A bizonyítékokat ad­tják elő.­­Peyer Károly: Az iratok között vannak! • Meghamisították! Az elnök újból rendreutasította Peyert. Szakács József ezután kivágta, hogy amit az elen­zék tesz, az „komédia". Az ellenzékről, ter­mészetesen, fölháborodva utasították vissza ezt a megállapítást — „A gyilkosok szabadon jár­nak, erről beszéljen!" — kiáltott közbe Saly Endre elvtárs. — Folytonos zaj közepette bi­zonygatta Szakács, hogy az ügy főtárgyalása­ a bíróságra tartozik, nem parlamenti bizott­ságra. Csatlakozott az elnök napirendi indít­ványához. Ezután Szilágyi Lajos állott föl szólásra. „A Somogyi—Bacsu­-gyikoss­ág Ügyét ítésertelem nélkül likvidálni kel!" Szilágyi Lajos csatla­kozott Propper indít­ványához és megállapította, hogy a többség ez ügyben csökönyösséget tanúsít. Ez nem kizá­róan a szociáldemokraták ügye. Apponyi kijelentette, hogy a Somogyi­gyilkosság milyen nagy hatással volt Ma­gyarország jelenlegi határainak kialakulá­sára. (Az egységespártiak folyton zajon­ganak.) Apponyi szerint a párisi tanácskozásokra ez a gyilkosság végzetes következményekkel járt (Egy egységespárti: „Történe­lemhamisítás!") Az egységes párt lejtőn csúszik lefelé mostani fölfogásával. Amikor gyilkosságokkal való vádolás röpköd a levegőben... (Fölkiáltások az ellenzéken: „Platthy kezdte!") ... kötelessé­gem szót emelni. Az ellentét áthidalhatatlan lesz ellenzék és többség közt. (Folytonos zaj, közbeszólások) A közbeszólásokkal meg akar­nak fosztani a fölszólalástól, Bethlen-féle zűr­zavar van itt, amelyből egyedül Bethlennek les­z haszna! (Az egységespártiak dühösen él­jenzik Bethlent) A kárörvendők sorába azok tartoznak, akik örvendenek, ha a kormányzót megtámadják. A kormányzó elleni akcióban nem veszek részt. Az egységes párt azonban tüntetéseket rendez a kormányzó mellett, de ezzel árt a kormányzónak. Olyan helyzetben, amilyenben a szociáldemokraták vannak, én sem tudnék máskép­viselkedni. Azok a tömegek, amelyek a szociáldemo­kratákat a nemzetgyűlésbe küldték, nem tűrnék, hogy képviselőik némán térjenek napirendre a Somogyi-gyilkosság fölött. A mostani helyzetért a Huszár-kormánytól kezdve az összes kormányok felelősek, főként a gonosz tanácsadók, öt esztendő késedelmé­nek okai a kormányok; a kormányzó nevét a gyanúsítottak keverik az ügybe. A kormányzó és nemzet iránti, tekintetből a legsürgősebb el-

Next