Népszava, 1925. június (53. évfolyam, 123–143. sz.)
1925-06-14 / 131. szám
ff rögtön — nemcsak azóta és azóta bíróilag megállapítotthitelérdemességgel — azt felelte. Szó szerint tudom idézni: — Nem vagyok gyilkos, a gyilkosság bármilyen bűnének formájában sem. Kijelentem, hogy ha csak az derülhetne ki reám, hogy tudtam a készülő gyilkosságról és nem akadályoztam azt meg, vagy pedig a gyilkosság után megtudtam a személyeket, akik gyilkoltak s azokat nem adtam birói kézre, akkor igenis, gyilkosnak vagyok nevezhető s aszerint kell engem, kíméletet nem ismerő módon, büntetni. Mert akkor, amikor Tisza Istvánt meggyilkolták, olyan népszerű voltam, ennek a révén olyan befolyásom volt, hogy egyszerű hallgatásom is fölbujtás, illetve a gyilkosság szankcionálása lett volna, íme, mi nem csak most, a Somogyi—Bacsógyilkosság vizsgálatának szakszerű megbeszélésénél alkalmazunk jogosan szigorú mértéket a gyilkosság vizsgálatának szükséges irányairól, de a Tiffnn-gyilkosság bűnügyének tárgyalásán is így beszéltünk. Ugyebár, ezt nemcsakjogunk, de okunk is van fölhozni ! Ugyebárt * * * Akik Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkoltatásának ügyében a parlamenti vizsgálóbizottság vagy a katonai hadbíróság kérdését önmagukban eldöntik — ó, világért sem akarunk a kormány tagjainak cselekvésére lelkiismereti kényszert alkalmazni —, azoknak úgy tudjuk legegyszerűbben exponálni a kérdést: afölött kell dönteni, hogy melyik törvényes fórum alkalmasabb a Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyét a gyilkosság különböző büntetőjogi fázisaiban kivizsgálni. A nemzetgyűlési bizottság is törvényszerű vizsgálati fórum, nevezetesen, ha ezt a nemzetgyűlés a saját kebeléből kiküldi, mert ez nem teszi lehetetlenné a törvényes birói ítélkezést, hanem csak megelőzi a birói vizsgálatot és ítéletet. Megállapítja, hogy mely mulasztások követtettek el és az ügy birói tisztázása elé esetleg gördülő akadályok elhárítása iránt tehet javaslatot a nemzetgyűlésnek. Szakkérdés ez, uraim, jó uraik, mi előttünk. Az A.m. 86. arató, a nadrág, a zsebkendő, a hamis alibik, az útlevelek és a többi bizonyítékok szálát melyik fórum tudja függetlenebbül végig követni Fényes László. NÉPSZAVA 1925 junius II. Életekben és a kabinetiroda egykori beszélgetése a Somogyi-Bacsó-gyilkosság ügyében. Propper Sándor elvtárs és Szilágyi Lajos a Somogyi-Bacsó-gyilkosság és az államtanácsról szóló javaslat napirendre tűzését követelték. — A miniszterelnökhelyettes fölszólalt, de nem mondott semmit. — Peyer Károly elvtárs a Somogyi-Bácsó-gyilkosság nyomozásáról és Klebelsberg szerepéről. „Addig nem nyugszunk, amíg a gyilkosukat és a többatányat el nem éri a megérdemelt isüntődés." A nemzetgyűlés szombati ülésén a napirendi vitánál — az addig történtekről lapunk más helyén, külön cikikben számolunk be —, újból fölhangzott a követelés: tüzessék napirendre a Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügye. A kormányhű többség azonban megint elzárkózott az ügy parlamenti tisztázása elől és elfogadta az elnök napirendi javaslatát, hoggy kedden, tovább folytassák a válaszföidai Ülklattaw" javaslat tárgyalását. Értjük a kormányt és értjük a többséget. Irtóznak attól az ügytől. De hiába bújnak meg a „többségi elv" mögött, a házszabályok mögött, a legyilkoltak kísértetei ott fognak járni a nyomukban mindaddig, amíg a gyilkosok és fölbujtók el nem veszik méltó büntetésüket... A napirendi vitában elsőnek Propper Sándor elvtárs szólalt föl az elnöki indítvánnyal szemben.Javasolta, hogy a nemzetgyűlés a legközelebbi ülését hétfőn tartsa, tárgyalja elsőnek Nagy Vince nemzetgyűlési képviselő javaslatát a Somogyi—Becsó-gyilkosság ügyében kiküldendő parlamenti vizsgálóbizottságra vonatkozóan, tűzze ki továbbá Peidl Gyula és társainak az 1920. évi I. törvénycikk módosítására és államtanács szervezésére vonatkozó törvényjavaslatának megokolását. A túlsó oldalról — mondotta Propper — állandóan azzal a váddal találkozunk, hogy mi az ügybe politikát akarunk belekeverni A leghatározottabban kijelentem — úgymond —, hogy részünkről ez nem forog fönn. A Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügye bűnügy, amely nyugtalanítja a közvéleményt, tehát azt közmegnyugvásra el kell intézni. Nem fogadhatjuk el azt a megoldást, hogy az ügy a bíróság kezébe van letéve, mert a bíróság hat és fél esztendőn át egyetlen lépést sem tudott előre megtenni ebben az ügyben. Baticz Gyula: Nem is akart! Propper Sándor: Ugyanakkor azt kell látnunk, hogy ha a haladó tábor valamelyik tagja csak halvány gyanú alá is kerül, akkor az egész igazságszolgáltatási apparátus megmozdul, szaporán dolgozik, a jobboldali úgyneve- zett kiengések megtorlása pedig a bíróság retortájában a legtöbb esetben megakad, ha nem akad meg, akkor megakasztják, úgy, hogy semmi okunk sincs abban bízni, hogy ez az újabban megindult bírósági eljárás kielégítő megoldásra juttatja a kérdést. (Óriási zaj jobb felől. — Nemes Bertalan egységespárti: „Szégyen ilyet mondani!"— Saly Endre:,,Gyilkolni szabad, koszorút elhelyezni nem szabad!") Öt év tapasztalataival tudjuk bizonyítani — folytatta Propper —, hogy ezt az ügyet elsüllyesztették, elamerikáztuk. (Zaj jobb felől.) Nem szégyen ezt kimondani, de kötelessége minden lelkiismerete törvényhozónak. A nagy vádat követő nagy hallgatás tizenkettedik napján mondom ezt. Saly Endre: Tizenkét nap alatt nem történt semmi! _ Propost Sándor: Beniczky vallomásában négy aggálytalan tanú van megnevezve, közöttük az aktív miniszterelnök, aki 12-szer 21 óra alatt nem tartotta szükségesnek, hogy ebben az ügyben nyilatkozzék. Én nem akarom a kormányzó személyét a vitába belevonni. (Fölkiáltások jobbfelől: „Nem is lehet!" — Rupert Rezső: „Ki mondja, hogy nem lehet! Künn az utcán is lehet róla beszélni! A királyról is lehetett!") Nem azért nem akarom belevonni — folytatta Propper —, mert. nem lehate mtyttel. ^igenis* lehet,,mert az állflmfő ^wtokedeteiárt ,«,. kormány felelős, („ügy van!" — a bal- és szélsőbaloldalon.) A Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyére vonatkozó kijelentések benne vannak a Ház naplójában, ezek a vádak benne élnek a közvéleményben, ezért vegye figyelembe a kormány, hogy a szóbanforgó tények előtt szemet hunyni nem lehet. A közvéleményt izgatja ez a kérdés. Önök itt többségi határozattal vagy a mentelmi bizottsághoz való utasítással hiába próbálják a kérdést elcsöndesíteni. Ez a kérdés csak akkor csöndesülhet el, ha a nemzetgyűlés hozzájárul Nagy Vince javaslatához. Nem tudom belátni, miért kellene anynyira rémüldözni egy parlamenti bizottság kiküldésétől. A francia kamara éppen most küldött ki parlamenti bizottságot a marokkói események megvizsgálására. (Zaj jobbfelől.) Amilyen fontos Franciaországban a marokkói kérdés, nekünk e pillanatban éppen annyira fontos Somogyi és Bacsó meggyilkoltatásának kérdése. (Derültség és zaj jobbfelől.) Peyer Károly: Mind a kettő az ország becsülete! Saly Endre: Védik a gyilkosságot! Fölkiáltások jobbfelől: Ki védi? Saly Endre: A tisztesség is parancsolja az ügy elintézését! Propper Sándor: A magyar kormánynak kötelessége, hogy a Somogyi—Bacsó-gyilkosság izgalmait nyugodt mederben a parlamentben vezesse le. (Zaj. — Lendvai-Lehner István: „Zsidók voltak!" — Rupert Rezső. ..Zsidó doktornak könyörgött, hogy a fronttól mentse meg!") Nem lehet belenyugodni — folytatta Propper — az új ügyekebe. Azért sem, mert van ennek a kérdésnek egy olyan részlete, amely előtt a bíróság föltétlenül megtorpan. Van egy olyan pont, ahol az igazságszolgáltatás megáll és a kérdés megint az elintézetlenség útvesztőjébe kerül. Újra kijelentem, hogy ez a kérdés a mi részünkről nem politika, noha a mi mártírjainkról van szó. (Zaj a jobboldalon.) Országos kérdés ez és nem mi tehetünk róla, hogy hat és fél esztendő után nekünk ennek a kérdésnek a kiderítését szorgalmaznunk kell. (Zaj a jobboldalon.) Az egyik legnagyobb hallgató a miniszterelnök, aki részéről pedig meg vagyunk szokva ahhoz, hogy sokszor és szenvedélyesen nyilatkozik idehaza is és a külföldön is. Éppen ma olvashatjuk egyik délutáni lapban a nyilatkozatát, amelyben a miniszterelnök a magyar kérdésről mondja el véleményét. Sok mindent mond, beszél gazdasági kérdésekről is és elmondja azokat a régi frázisokat a külföldön mesterségesen terjesztett rossz hírekről. Sok mindenről beszél, de csodálatos képen a szőnyegen levő, a nyugodt munkát lehetetlenné tevő legaktuálisabb kérdésről, a Somogyi—Bacsó-gyilkosságról egyetlenegy szólva sincs. (Zaj a jobboldalon és egységesek szükségesnek tartják, hogy a gyilkosságon nevetgéljenek.) Ne méltóztassanak ezen nevetni. Peyer Károly: Az összes külföldi lapok megírták! Az elnök itt hirtelenében szükségesnek látta, hogy Propper elvtársat beszéde befejezésére szólítsa föl. Propper engedélyt kért, hogy még 10 percen át beszélhessen, de a jobboldal nagy lármában tört ki és amikor az elnök föltette a kérdést, hogy a nemzetgyűlés megadja-e a további beszéd jogát Propper elvtársnak, az egységespárti többség a fajvédőkkel együtt megakadályozta Proppert beszédének folytatásában. Peyer elvtárs nyomban megjegyezte: Azért mégsem lehet agyonhallgatni! Rakovszky István izgatottan kiált a többség felé, miközben az elnök folytonosan csöndre inti. Peyer Károly: A gyilkosokat ezzel nem intézik el! Nagy zaj a Ház minden oldalán. Peyer Károly: Minden nap föl fogjuk tálalni az ügyet! Az elnök megint Rakovszky Istvánt figyelmezteti. — óriási zaj a Ház minden oldalán. Az elnök ekkor fölhívta Propper elvtársat, hogy beszédét azonnal fejezze be. (Zaj a ház minden oldalán. — Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: „Pfuj!" „Pfuj!") — Tessék tudomásul venni — kiáltotta Propper elvtárs a többség felé —, hogy addig nem nyugszunk, amíg a gyilkosok és a fölbujtók el nem érik megérdemelt büntetésüket... (Óriási zaj a Ház minden oldalán.) Szakács József egységespárti állott föl szólásra. Fölkiáltások az ellenzéken: Ki ez az urj! — Peyer Károly: Földbirtokos vagy földbirtokos ügyvédje! — Nagy zaj az egységes párton. — Huszár alelnök rendreutasította Peyert. Szakács József azzal kezdte, hogy Beniczky vallomása egy ambíciójában csalódott emberi akciója. Í Zaj az ellenzéken.) Hajtogatta, hogy az ellentéteket „át kell hidalni". Az egységes párt akceptál minden érvdús dolgot. (Saly Endre: „Három éve egyetlen indítványunkat nem fogadtak el!" — Folytonos zaj minden oldalon.) Ezeket a kérdéseket nem lehet állandóan napirenden tartani. A bizonyítékokat adtják elő.Peyer Károly: Az iratok között vannak! • Meghamisították! Az elnök újból rendreutasította Peyert. Szakács József ezután kivágta, hogy amit az elenzék tesz, az „komédia". Az ellenzékről, természetesen, fölháborodva utasították vissza ezt a megállapítást — „A gyilkosok szabadon járnak, erről beszéljen!" — kiáltott közbe Saly Endre elvtárs. — Folytonos zaj közepette bizonygatta Szakács, hogy az ügy főtárgyalása a bíróságra tartozik, nem parlamenti bizottságra. Csatlakozott az elnök napirendi indítványához. Ezután Szilágyi Lajos állott föl szólásra. „A Somogyi—Bacsu-gyikosság Ügyét ítésertelem nélkül likvidálni kel!" Szilágyi Lajos csatlakozott Propper indítványához és megállapította, hogy a többség ez ügyben csökönyösséget tanúsít. Ez nem kizáróan a szociáldemokraták ügye. Apponyi kijelentette, hogy a Somogyigyilkosság milyen nagy hatással volt Magyarország jelenlegi határainak kialakulására. (Az egységespártiak folyton zajonganak.) Apponyi szerint a párisi tanácskozásokra ez a gyilkosság végzetes következményekkel járt (Egy egységespárti: „Történelemhamisítás!") Az egységes párt lejtőn csúszik lefelé mostani fölfogásával. Amikor gyilkosságokkal való vádolás röpköd a levegőben... (Fölkiáltások az ellenzéken: „Platthy kezdte!") ... kötelességem szót emelni. Az ellentét áthidalhatatlan lesz ellenzék és többség közt. (Folytonos zaj, közbeszólások) A közbeszólásokkal meg akarnak fosztani a fölszólalástól, Bethlen-féle zűrzavar van itt, amelyből egyedül Bethlennek lesz haszna! (Az egységespártiak dühösen éljenzik Bethlent) A kárörvendők sorába azok tartoznak, akik örvendenek, ha a kormányzót megtámadják. A kormányzó elleni akcióban nem veszek részt. Az egységes párt azonban tüntetéseket rendez a kormányzó mellett, de ezzel árt a kormányzónak. Olyan helyzetben, amilyenben a szociáldemokraták vannak, én sem tudnék másképviselkedni. Azok a tömegek, amelyek a szociáldemokratákat a nemzetgyűlésbe küldték, nem tűrnék, hogy képviselőik némán térjenek napirendre a Somogyi-gyilkosság fölött. A mostani helyzetért a Huszár-kormánytól kezdve az összes kormányok felelősek, főként a gonosz tanácsadók, öt esztendő késedelmének okai a kormányok; a kormányzó nevét a gyanúsítottak keverik az ügybe. A kormányzó és nemzet iránti, tekintetből a legsürgősebb el-