Népszava, 1925. június (53. évfolyam, 123–143. sz.)

1925-06-03 / 123. szám

1925 Június 6. NÉPSZAVA Jelentkezett a katonai ügyészségnél azzal, hogy vallomását már most megtehesse. Itt eleget is tettek ennek a kérésének Beniczky Ödön Írás­ban adta be vallomását, amelyet az ügyészség el is fogadott és anélkül, hogy szóbelileg ki­hallgatta volna Beniczky Ödönt. Írásbeli vallo­mását egyszerűen hozzácsatolta a Somogyi— Bacsó-ügy aktáihoz. Pünkösd vasárnapjának reggelére azután óriási szenzáció erejével hatott, hogy Beniczky Ödön vallomása egész terjedelmében megjelent az „Az Újság" című lapban. A nagyobb formátumban megjelenő lap kilenc hasábját tölti meg a vallomás. Ren­des formátumban ez körülbelül 12 újsághasáb­terjedelemnek felel meg. Beniczky Ödön ebben részletesen tárja föl mindazt, amit Somogyi B­éla és Bacsó Béla meggyilkolásával kapcso­latban tud. Ezenkívül pedig rávilágít a gyil­kosság előzményeire, valamint annak következ­ményeire, úgyszintén arra is, hogy hol és milyen körülmények között akadt meg a gyil­kosok után való nyomozat és az ellenük való birói eljárás. Elkobozták a vallomást közlő „Az Ujság"-ot. A közlemény páratlan szenzációt váltott ki. Már a kora reggeli órákban mindenki tudott róla és városszerte egyébről sem esett szó, mint Beniczky Ödön vallomásáról és ennek vár­ható következményeiről. Fokozta a szenzációk hatását a hír, amely újsá­golta, hogy az ügyészség indítványára a vizs­g­álóbíró elrendelte az „Az Újság" elkobzását. Vasárnap hajnalban, mintegy háromnegyed órával a reggeli lapok megjelenése után érke­zett a főkapitánysághoz a következő végzés: „A vizsgálóbíró 7296/925. számú végzésével, nyomtat­vány útján elkövetett kormányzósértés vétsége, stb. címén a Hungária-nyomdában előállított „Az Újság" című időszaki sajtótermék 1925 május 31-iki 122. számú számának lefoglalását a királyi ügyészség indítványára a büntető perrendtartás 567. §-a alapján elrendelte és foganatosítás végett a budapesti főkapitányságot meg­kereste. A rendőrség a lap elkobzását foganatosította." A főkapitányságról azonnal széjjelment a parancs, hogy foganatosítsák a végzést. Nyom­ban megindult a rendőrök egész raja, hogy összeszedje az „Az Újság" található pél­dányait . Olyan módon igyekeztek annak eleget tenni, hogy nem elégedtek meg az „Az Újság" nak trafikokból, újságelárusító bódékból, pályaud­varokból, kávéházakból, újságelárusítóktól való elszedésével, hanem ha az utcán láttak valakit, aki az elkobzásra ítélt lapot olvasta, annak ke­zéből vették azt ki. A rendőrök ebben a buzgó­ságukban azután ugyancsak túllépték a meg­engedett határt. A nagykörúton megtörtént például, hogy az 1053. számú bérkocsi kocsiját, mert a bakon olvasta a lapot, bevitték a főkapi­tányságra és ott véresre verték. Körülbelül 10.500 lapot szedtek így össze és számítottak be lepecsételt csomagokban a főkapitányság sajtó­osztályára. Még a késő délutáni órákban is eb­ben merült ki a rendőrség minden munkája. Mi sem természetesebb, mint az, hogy ez csak még inkább fokozta az „Az Ujság"-ban megjelent vallomás iránt való érdeklődést és azoknál, akiknek módjukban volt ezt elolvasni vagy en­nek tartalmáról más úton tudomást szerezni, az abban foglaltak hatását. Valóságos hajsza indult meg egy-egy ilyen lap beszerzéséért. 25.006—30.090 koronát kí­náltak egy-egy lappéldányért. Sőt voltak olyanok, akik ennél is nagyobb ös­z­szeget kínáltak és adtak érte. Voltak olyanok, akik csupán az elolvasásáért is 25.000 koronát kínáltak. Az elkobzást elkerült lapok tömén­telen ember kezében fordultak meg. Kézről­kézre adták egymásnak az emberek, akik aztán elmerülve mélyedtek annak tartalmába. Voltak olyanok, akik jegyzeteket és kivonatokat is ké­szítettek belőle, hogy emlékezetükbe rögzítsék annak fontosabb és érdekesebb momentumait. Ennek az eseménynek a hatása alatt volt Buda­pest, mindenki erről beszélt. Beniczky Öcönt letartóztatták. Az elkobzás keresztülvitelével párhuzamo­san nagy tanácskozás folyt a főkapitányságon és az ügyészségen. Itt az eljárás bevezetését nem látták az elkobzás tényével kimerí­tett­nek. Sok mindenről folyhatott a párnázott, ajtók mögött a szó, azonban az bizonyos, hogy hétfőn kora délelőtt Sztrache Gusztáv főügyész még nem­ tudta, hogy Beniczkyt délután le­tartóztatják. Aminthogy erről egyáltalában sehol szó sem esett, Sztrache főügyész terjedel­mes nyilatkozata során csak kormányzósértés és tiltott közlés címén megindult eljárásról beszélt. Közben azonban folytak a tanácskozások és ezek eredménye lett az az intézkedés, ho­­y Beniczky Ödönt letartóztatják. Hétfőn délután ment ki az erre vonatkozó pa­rancs a detektívekhez, akik ezután nyomban elmerítek Beniczky Ödönnek Múzeum­ utca 5. szám alatt levő lakására. Beniczky Ödön tudta, hogy vallomása és ennek újságban való megjelenése nagy hatást vált majd ki. Bár egy pillanatig sem gondolt arra, hogy ebből kifolyóan letartóztathatják, mégis úgy vélte, hogy a vallomással kapcso­latban párthívei közül sokan fölkeresik, eset­leg, hogy nyilatkoznia is kell, tehát egész nap otthon maradt. Hogy így is elkerülje ennek a látszatát is, a kritikus órákban nem tartózko­dott otthon. Hétfőn reggelig várt, azután el­ment hazulról. Déltájban jelentek meg először nála a detektívek. Nem mondták, hogy mi já­ratban vannak, csak a volt belügyminiszter után érdeklődtek. Amikor közölték velük, hogy nincs itthon, eltávoztak. Délután 2 órakor megint megjelentek. Beniczky még akkor sem volt otthon, amikor a detektívekkel ezt közöl­ték, azt felelték, hogy hivatalos utasításuk van Beniczky elővezetésére és ezért most kénytelenek házkutatást tartani. Beniczky Ödön anyósa rendelkezésükre bocsá­totta a lakást. Készséggel nyitotta ki a detek­tívek előtt a szobákat, a szekrényeket és ami­kor az egyik detektív még a karosszak mögött is kereste Beniczkyt, Beniczky anyósa föl­emelte a zongoráról a terítőt és gúnyosan mondva: — Nézzék meg, itt sincsen. A főváros népe ekkor már széltében-hosszá­ban beszélt az eseményekről és így nem csoda, hogy amikor a Múzeum-körúton járó­kelők észrevették a detektívjárást, megálltak ott. A ház körül ugyanis hat detektív állt föl, ké­szenlétben arra az esetre, ha a letartóztatás nem menne simán. A detektivek láttára csak­hamar csoport keletkezett a­ ház előtt, amely­ben Beniczky Ödön lakik. Az emberek vártak. Odafönt a lakásban közben véget ért a ház­kutatás is, amire a detektivek elhatározták, hogy megvárják Beniczky Ödönt. Le is tele­pedtek, de ahogy látták, hogy nem jön, föl­szedelődzködtek és elmentek. Akkor lent már valóságos kis csődület támadt. Mialatt a detektivek keresztülfúrták magukat a csopor­ton, innen is, onnan is gúnyos megjegyzések hangzottak el. Ahogy a detektivek elmentek, délután három órakor hazaérkezett Beniczky Ödön. Csodálkozással értesült arról, hogy detektívek keresték. Tudta, hogy fogházbüntetésének ki­töltését kell majd másnap, kedden reggel meg­kezdenie. Sejtelme sem lehetett arról, hogy ezt megelőzően keresik majd. De aztán rájött, hogy semmin sem kell csodálkozni, nyugodtan hozzáfogott a csomagoláshoz. Még az is kitelik tőlük, hogy ott tartanak, magyarázta anyósának. Hamarosan végzett a csomagolással és leült, hogy megigya a feketekávéját. Ekkor megint megjelentek a detektívek és közölték Beniczkyvel: — Parancsunk van — mondották —, hogy Beniczky Ödön kegyelmes urat elővezessük a főkapitányságra. — Miért.­? — kérdezte Beniczky. — Azt nem tudjuk, de felsőbb szigorú utasí­tásunk van az elővezetésre. — Rendben van — felelte Beniczky. Megitta a feketekávéját, magához vette kézitáskáját, elbúcsúzott anyósától és a detektívekkel el­távozott. Nem kell azon csodálkozni, hogy a detek­tívek nem tudták, hogy miért vezetik elő és tartóztatják le Beniczky Ödönt. Akkor tulajdonképpen még az ügyészségen sem tudták, hogy milyen címet adjanak ennek a lépésnek. Öráról-órára mással indokolják, h hogy miért tartóztatták le Beniczkyt. Beniczky Ödönnek hétfő délután történt le­tartóztatása után nyomban megindultak a ta­nácskozások, hogy a közvélemény előtt miként, a törvény milyen paragrafusaira való hivatko­zással indokolják meg a letartóztatást és erre vonatkozóan a legilletékesebb körök, az ügyész­ség részéről is szinte óráról-órára változó nyi­latkozatok hangzottak el. A Beniczky elő­vezetése, illetve letartóztatása után a főkapi­tányságon Marinovich főkapitány elnökletével nagy tanácskozást tartottak, amelyen az ügyészség alelnöke és a belügyminisztérium egyik vezető tisztviselője is részt vett. A tanács­kozás után „illetékes nyilatkozatot"­ adtak le a lapoknak, amely a következőkben indokolta meg Beniczky letartóztatását: — Beniczky Ödön letartóztatása nem a Somogyi— Bacsó-ügyben tett tanúvallomásával kapcsolatos. Neki már a múlt hét csütörtökjén meg kellett volna kezdenie kéthetes fogházbüntetését, amelyre egyszer már halasz­tást kapott. Letartóztatása ezzel a jogerős ítélettel a reá kiszebott fogházbüntetéssel kapcsolatos. Hétfőn az ügyészség vezetői is úgy nyilat­koztak a sajtó előtt, hogy Beniczkyt kizáróan Sréter volt hon­védelmi miniszter ellen ajtó útján elkövetett rágalmazási ügyéből kifolyóan tartóztatták le, hogy­­jogerős kéthetes fogház­büntetését kitöltse. A kormány félhivatalos esti lapja is megállapítja, hogy „Beniczky Ödön­nek a fogházba való beszállítását úgy kezelték, mint akit a főkapitányság állított elő sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt,­­ hogy a reá jogerősen kiszabott kéthetes fog­­házbüntetést kitöltse. A hétfőn délután megs­ejtett fogházbeli törzskönyvezés is ez alapon történt." Kedden azután megindultak a tanácskozások a kormány itthon időző tagjai és az ügyészségi vezetői között, tanácskozások folytak Vass helyettes mi­niszterelnök és a kormányzó között is és a keddi nap folyamán a sorozatos tanácsko­zásokkal párhuzamosan már a legellentmon­dóbb nyilatkozatok hangzottak el Beniczky be­börtönzését illetően. Így a kormány esti lapja „beavatott helyen" a következő információt kapta a Beniczky ellen indított eljárásról: — Az eljárás során tisztázódik majd, hogy az eljárást milyen címen folytassák le? Mindenesetre már megálla­­­ítást nyert az, hogy a katonai perrendtartásba ütköző tiltott közlés vétsége fönnáll. Ugyancsak kedden délelőtt­­Baróthy Pál fő­ügyész a következőket mondotta az újságírók előtt: — Érdemleges nyilatkozatot ebben a percben m­ég nem tehetek, egyrészt azért, mert a Beniczky-ügyben egy­általában nem nyilatkozhatom, másrészt azért, mert ha akarnék is nyilatkozni, akkor sem tudnék, hiszen ebben a percben a Beniczky-ügy összes iratai a rendőrségen vannak. Az iratok áthozatala iránt megtörténtek azon­ban az intézkedések, áthozatjuk ezeket sürgősen, hogy tiszta képet nyerhessünk az egész ügyről. Alig hangzottak el azonban ezek a nyilatko­­­zatok, alig állapította meg „a beavatott hely", hogy csak az eljárás során tisztázódik majd, hogy milyen címen folytassák le az eljárást Beniczky ellen, máris a legkülönbözőbb hírek­ jelentek meg arra vonatkozóan, hogy Beniczky — noha őt állítólag egy régebbi rágalmazási perből jogerőssé vált ítélet kitöltése végett kísérték az ügyészségre — a kétheti fogházbüntetés kitöltése után sem szabadul majd a börtönből. Először ezt azzal próbálták indokolni, hogy a­ kétheti fogházbüntetés után Beniczkynek még két napot kell majd a fogházban töltenie párbajvétség címén, mert egy ízben Gaál Gasztonnal párbajozott. Ezen a címen azonban csak két nappal volna meghosszabbítható Beniczky kéthetes fogházbüntetése, utóbb el­­hangzott ügyészségi nyilatkozatok és kommis­t­áikék szerint azonban lehetséges, hogy Benicz­kyt még ezen túl is börtönben tartják. Erre vonatkozóan Sztracte főrész a következőkben nyilatkozott: — Az „Az Újság" pünkösdi számának lefog­lalása ellen előterjesztést adtak be. Ennek­ folytán a rendőrségtől átküldött összes iratok az előterjesztés elbírálása végett a büntető­törvényszék vádtanácsához kerülnek. A ki­rályi ügyészség egyébiránt Beniczky Ödön­ ellen indítványt terjeszt elő, amelyben előzetes letartóztatását indítványozza kor­mányzósértés, hivatali titoktartás megsér­tése és tiltott közlés vétsége címén. Amennyiben a vizsgálóbíró az ügyészség elő­zetes letartóztatást kérő indítványának helyt ad, úgy az előzetes letartóztatást csak azután foganatosít­ja, miután Beniczky Ödön jogerős kéthetes fogházbüntetését kitöltötte. Az ügyészség hivatalos kommünikét is adott ki, amelyben hangsúlyozza, hogy ha Medves Medico vizsgálóbíró helyt a az ügyészség amaz indítványának, hogy Beniczky Ödönt kormányzósértés vétsége, hivatali titoktartás megsértésének vétsége és tiltott közlés vétsége cím alatt helyezze előzetes letartóztatásba, ugy „Beniczky Ödönt 14 napi fogházbüntetésének leülése után nem helyezik szabadlábra, hanem nyomban vizsgálati fogságot foganatosítanak ellene." Itt tehát már nem arról van szó, hogy Be­niczky kétheti fogházbüntetését két nappal hosszabbítanák meg párbajvétség címén, ha­, nem arról, hogy a kétheti fogházbüntetés ki­töltése után a Somogyi—Bacsó-gyilkossági ügyében tett vallomása miatt előzetes letartóz­tatás címén továbbra is fogva tartják. Ezt ugyanis azzal akarják indokolni, hogy Be­niczky azzal, hogy a Somogyi—Bacsó-gyilkos-­­ság ügyében tett vallomását megírta az „Az Ujság"-nak, mint a cikk szerzője kormányzó­sértés, hivatali titok megsértését és tiltott köz­lés vétségét követte el. Márpedig ilyenformán — félhivatalos közlés szerint — kormányzósér­t­­és vétsége címén három évig terjedhető fog­házzal, tiltott közlés címén három hónapig ter­jedhető fogházzal és hivatali titoktartás meg­sértése címén szintén három havi fogházzal lehetne büntetni Beniczkyt, a félhivatalos okos­kodás szerint tehát oly nagymérvű, több évre terjedő összbü­ntetést lehetne kimérni Benicz­kyre, hogy erre való hivatkozással indokolható volna az előzetes letartóztatás, illetve Benicz­kynek két héten túlmenő fogvatartása, is. Mindez a föltevés, ez az egész vádkonstruálás azon alapszik, hogy Beniczky Ödön a szerzője az „Az Újság" vasárnapi számában megjelent ama cikknek, amely a Somogyi—Bacsó-gyilkos­ság ügyében tett vallomását magában foglalja. Erre vonatkozóan azonban dr. Agai Béla, „Az 13

Next