Népszava, 1925. június (53. évfolyam, 123–143. sz.)

1925-06-06 / 125. szám

14 NÉPSZAVA 1925 junius 3. „A Kormány választójogi javaslata kodifikálja az „A javaslat tökéletes munka abból a szempontból, hogy parlamentáris mezbe öltöztetve, fölülről proklamálja az osztályharcot." — A nemzetgyűlés csütörtöki és pénteki választójogi vitája. — Reisinger Ferenc, Klárik Ferenc, Rothensenn Kör és Propper Sándor elvtársak választójogi beszédei.­­ A nyomdai munkások tüntető sztrájkja a nemzetgyűlés előtt. A nyomdai munkásság huszomnnégy órás tün­tető sztrájkja miatt csütörtök déltől péntek délig nem jelentek meg a lapok. A nemzetgyű­lés csütörtöki eseményeiről nem értesülhetett a közvélemény. A Népszava olvasóit is lapunk­nak ebben a számában tudósítjuk úgy a csütör­töki, mint a pénteki parlamenti eseményekről. A választójog vitáját folytatta a nemzetgyű­lés mindkét napon, viszonylagos csöndben. De a napirend megállapításánál csütörtökön is és pénteken is viharos viták keletkeztek. A napi­rendi vitákról lapunk más helyén külön cikk­ben számolunk be. Alább a választójogi vita lefolyását közöljük. Csütörtökön három­ szocia­lista felszólalás hangzott el: Reisinger Ferenc, Klárik Ferenc és Rothenstein Mór elvtársak mondották el beszédeiket. A pénteki vitában a szociáldemokrata parlamenti frakció részéről Propper Sándor elvtárs szállt szembe a kor­mány választójogi javaslatával. Az egész dél­utáni ülést kibeszélte. Az érdeklődést azonban változatlanul Beniczky nyilvánosságra került vallomása kötötte le és a nemzetgyűlés folyo­sóin változatlanul ez a kérdés dominál. A kor­mány, hogy megszabaduljon a Somogyi— Bacsó-gyilkosság, valamint Benic­zky Ödönnek erre vonatkozó vallomása ügyében a bejegyzett interpellációktól, úgy intézkedett, hogy a Ház szombaton ne tartson ülést. A legközelebbi ülést tehát hétfőn tartja a nemzetgyűlés, ame­lyen tovább folytatja a választójogi diktatúra­javaslat általános vitáját. A csütörtöki ülés. A nemzetgyűlés, csütörtöki ülését 20 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A be­jelentések után áttértek a választójogi diktatúrajavaslat tárgyalására. Az első felszólaló Petrovácz Gyula (Wolff­párti), b­eszédének elején Rakovszky István legutóbbi kijelentéseivel foglalkozott, majd kellő óvatossággal támadta a javaslat egyes rendelkezéseit. A titkosság hívének vallja magát, de megelégszik azzal, hogy ha a nagyobb lakosságú rendezett tanácsú városokra terjesz­tik ki a titkosságot, az öt ipari kerületre vonat­kozóan pedig csak abban az esetben járulna hozzá a titkos szavazáshoz, ha mind az öt ipari kerület egy lajstromos kerületté alakíttatnék. Megpróbálta légből kapott számokkal bebizo­nyítani azt, hogy a Wolff-párt fővárosi válasz­tásokon szenvedett veresége voltaképen győze­lem. A javaslatot, általánosságban elfogadta.­ A nyomdai munkásság sztrájk­ja: komoly állásfoglalás a sajtószabadság mellett. Pakots József demokrata volt a következő szónok, aki mindenekelőtt a nyomdai munká­sok egynapos tüntető sztrájkjával foglalkozott. Huszonnégy órára — mondotta — elnémult a közvélemény szócsöve. Ezt az elnémulást a kormánypolitika, a kormánynak a sajtószabad­sággal szemben való merev állásfoglalása idézte elő... (Szomjas Gusztáv: „Mi köze a munkásságnak ehhez az egész komédiához?") Azzal a tényével a munkásságnak, hogy tün­tető sztrájkot rendez amiatt, mert az „Az Ujság"-ot... (Nagy zaj jobbfelől. — Elnök erő­sen csönget. — Szeder Ferenc: „Majd kiszedi Szomjas úr, ért ő hozzá!" — Szomjas Gusztáv: „Nem bánom, ha sohasem látok egy darabot ,sem abból a vacakból!" — Fölkiáltások a szélső­baloldalon: „Látszik rajta!" — Szeder Ferenc: „Nagyon hortobágyi hang ez, Szomjas úr!") A munkásság azzal, hogy tüntető sztrájkot rendez az „Az Ujság" című­ lap betiltása miatt, komolyan állást foglal a sajtószabadság mellett. (Lehner-Lendvai: „Ha a ,Sziózat" még olyan igazat irt volna is, akkor sem tüntetett volna mellette a 1. szociáldemokrata párt!" — Propper Sándor: „Csak az a baj, hogy nem irt igazat!") Ennek a fölháborodásnak a belügy­miniszter körül kellene fölviharzani! („Ügy van!" „ügy van!" — a baloldalon.), ... aki törvénytelenül, forradalmi eszközökkel el­némított egy újságot. (Nagy zaj jobbfelől. — Szomjas Gusztáv: ,,A tekintélybe gázolt bele, azt a rongy sajtót meg kell szüntetni végleg!") Meg tudom érteni azt az antizsurnaliszta szel­lemet, amely a többségi párt részéről megnyil­vánul, mert odaát nem szeretik az igazságot. Pakots ezután rátért a törvényjavaslat kriti­kájára. Kimutatta, hogy a többség érzéketlen minden, még olyan súlyos argumentum iránt is, még olyan férfiú érvei is a süketségben vesztek el, mint gróf Apponyi Alberté. Mit akarunk tehát mi, mit remélhetünk tehát mi ettől a vitától? Talán azt, hogy fölébred a többségi pártban a történelmi felelősség ér­zése? (Peidl Gyula: „Ismeretlen fogalom!") Mert rá kellett volna jönniök a múltak tanul­ságai alapján és rá fognak jönni a természeti törvény erejénél fogva, hogy minden erőszak önmagát pusztítja el. A törvényjavaslat indokolásában van nyoma annak, hogy a kormány ismeri ezeket az erő­ket, de mindezekből a maguk reakciós állás­pontját igyekeznek igazolni. (Nagy zaj a jobb­oldalon. — S Kropper Sándor a jobboldal felé: „Nem zavarja önöket a szónok?" — Derültség,­­- Nagy Vince: „Meg kellene fürdetni a szó­nokot!") A törvényjavaslat indokolása csupa beismerés. És látszólagosan a történelmi tár­gyilagosságtól vezetett, de ahol elér a ma aktualitásához, ott lehull róla a történetírói köntös. A fokozatosság elvére hivatkoznak. Eddig a kormányok mindig a fokozatos­ság cím­e alá rejtették a maguk reakciós ten­denciáit. Ezután azokkal a támadásokkal fog­lalkozott, amelyek a Vázsonyi-féle javaslatot érték és kimutatta, h­ogy az a javaslat egy kisebbségi kormánynak kompromisszuma volt egy többségi párttal. Élesen támadta a kis­gazdapárti árulókat, akik elfelejtették a törté­nelmi múltat, jobbágysorsukat és amikor be­jutottak a népképviselet házába, első tényke­désük, hogy elárulják a népet. Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: „Szégyen, gyalázat!") Be­széde végén utalt a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának deklarációjára, amely az országépítő közös munkának lehetne az alapja. Mint­hogy a javaslat távol áll az épí­tés szándékától, nem­ fogadja el. • Ezután­ Reisinger Ferenc elvtárs szólalt "föl, a területi leosztással és a névjegyzékek­kez még a megadott jogot is ei iszálják. Reisinger Ferenc elvtárs beszéde elején rá­mutatott arra, hogy a 25-ös választójogi bizott­ság... (Propper Sándor: „Huszonötöt érde­melne!") ...jelentésének utolsó szakasza meg­emlékezik arról, hogy bizonyos törvényható­sági bizottságok a nyílt szavazásnak az egész ország területére való kiterjesztését kívánták. (Propper Sándor: „A múmiák testületei!") Mint bor­so­dm­egyei ember, figyelemmel kísérte a borsodmegyei törvényhatóság erre vonatkozó határozatát és azt, hogy az milyen körülmé­nyek között jött létre. Bottlik József terjesz­tette elő azt a határozatot, mégpedig olyan indokolás kíséretében, amely nem a nyílt, ha­nem az egész vonalon való titkos szavazás követelésének szolgálhatott, volna alapul. Ugyanezen a törvényhatósági bizottsági ülé­sen elhangzott egy alispáni jelentés is arra vonatkozóan, hogy az analfabéták­ számára tanfolyamokat kellene szervezni. Amikor te­hát Borsod megyében oly sok analfabéta van­ez csak újabb argumentum a demokratikus választójog mellett. Ezután részletesen ismer­tette Bottlik képviselőnek a borsod megyei törvényhatósági bizottság ülésén előterjesztett határozatát és annak indokolását. Emlékezte­tett, arra, hogy Szemere Bertalan, Borsod vár­megye követe, már 80 évvel ezelőtt azt mon­dotta, hogy „ott van rend, ahol polgár van és nem szolga, ahol erő van és nem erőtlenség. (Propper Sándor: „Destruktív volt!") Palóczy László, akinek Miskolcon síremléke van, ugyancsak 10 évvel ezelőtt látnoki szem­mel megjósolta, hogy a nép erőtlenségére való hivatkozással akarják majd — ameddig erre csak mód és alkalom nyílik — az ország dol­gozó népétől megtagadni a legemberibb jogot. Szemere Bertalan szobra Miskolcon éppen a vármegyeház tőszomszédságában van, szemben azzal a teremmel, ahol most Bottlik a nyílt szavazást, vagyis a legszemérmetlenebb jogfosz­tást követelte. (Propper Sándor: „A lónak négy lába van, mégis botlik!") Nem tudja azt, hogy Bottlik Józsefnek lesz-e szobra .Miskol­con, de az bizonyos, hogy amíg Szemere Berta­lan és Palóczy László szobra mellett úgy a polgárság, mint a munkásság bizonyos tiszte­let érzésével megy el, addig, ha netán Bottlik­n­ak valamikor lesz szobra, úgy a miskolci polgár és munkás azzal a gondolattal halad majd el előtte, hogy miképen lehetett két­­esz­tendő alatt ilyen cudarul meggazdagodni. Ezután Reisinger elvtárs részletesen, szám­adatok alátámasztásával igazolta, hogy úgy a kerületi beosztással, mint a válasz­tói névjegyzékek kiigazítása címén első­sorban a munkásságot akarják megfosz­tani választójogától. Miskolc város L kerületében például 1923-ban 700 választót töröltek a névjegyzékből, a II. kerületben 2300-at. 1924-ben az I. kerületben 458, a II. kerületben 863 választót töröltek a névjegyzékből. (Györki Imre: „Jó, hogy nem vitték őket a Dunába!") 2300 választót töröl­tek tehát a II. kerületben két esztendővel ezelőtt, 863-at egy év előtt és amikor egy év múltán, 1925-ben újra revideálták a névjegy­zéket, akkor is 886 választót hagytak ki a II. kerületben, 277-et az I. kerületben. (Györki Imre: „Ezt nevezik jogkiterjesztésnek!") A so­rozatos jogfosztásnál tehát minden alkalom­mal az I. kerületben jelentékenyen kevesebb számú választót töröltek, mint a II. kerület­ben, mert az I. kerületet a vagyonosabb osz­tály, az­­ urak lakják, ott tehát kevesebb a munkás és a szegény zsidó lakosság, mint a II. kerületben. A választókerületek beosztásá­val is még messzebbmenően fokozni akarják a népakarat megha­misít­ását, hogy ezzel is megtoldják a választókkal szemben használt hatósági terrort. (Bottlik József: „Nálam nem volt terror, kikérem magamnak!") Hozzám jöttek emberek a képviselő úr kerületéből számtalanszor panasszal a terror miatt, én interveniáltam is ilyenkor a képviselő úrnál és ön volt is szíves közbelépni. (Bottlik József: „Azonnal orvosoltam!") Ez bizonyítja a leg­jobban, hogy hatósági terror volt, hogy a képviselő úrnak közbe kellett, lépnie és el kellett járnia a terrorral sz­em­­ben. Hogy a választási geometriával választási szempont­ból mit műveltek, azt a mezőcsáti és mező­keresztesi esetek bizonyítják legjobban. Itt egy ősi függetlenségi kerületből csináltak két kormánypárti kerületet A választói kerületek beosztásánál is ki­záróan azt tartották szem előtt, hogy eb­ben az országban az lehessen képviselő, akit a kormány azzá nevez ki. Ugyanezt a célt szolgálja a választói névjegy­zékek megtizedelése is. Erre vonatkozóan meg­említi, hogy az előadó, Puky Endre, még ispán korában vele szemben úgy nyilatkozott, hogy „ő köszörüli a fegyverét ellene". Erre akkoriban megjegyezte, hogy ez a köszörülés az ellenfelet is köszörülésre készteti. Utóbb azután kiderült, hogy Puky Endre mit értett köszörülés alatt, amikor — úgymond — az én kerületemből 2300 embert kiköszörültek a vá­­lasztók-n­év­jegyzékéből. Ugyanígy folytatták ezt a köszörülést Miskolc I. kerületében is és mi erre azzal adtuk meg­ a választ, hogy az időközi választásnál mégis egy ellenzéki kép­viselőt köszörültünk be. (Derültség. — Puky Endre: „Én az alkotmányos küzdelem fegyve­reiről beszéltem akkor!") Hogy egyébként itt a jogfosztás milyen dühöngő mértékig fajult el, arra vonatkozóan legjellemzőbb, hogy a nemzetgyűlés elnöki székében egy jog­fosztott pária ül. (Az elnök ekkor rácsön­getett. Reisinger elvtársra és fölszólította, tartózkodjék ilyen kifejezésektől, mert az elnöki székben semmiesetre sem ülhet egy pária.) Reisinger elvtárs erre azzal válaszolt, hogy a mi elvi fölfogásunk szerint viszont semmi­esetre sem lehet erkölcsi szempontból sértő az, hogy valaki jogfosztott pária. Egyébként sem tekinti valóban jogfosztott páriának Scitovszky elnököt, hiszen ő egyik vezére az egységes pártnak, viszont a választói névjegyzékek ki­igazításakor Scitovszkyt mégis jogfosztott páriaként kezelték, mert hiszen még őt is megfosztották a legelemibb állampolgári jog­tól, a választás jogától. Reisinger elvtárs a továbbiakban bő részle­tességgel foglalkozott a javaslat egyes intéz­kedéseivel. A miniszterelnök — mondotta — egyébként nyíltan beismerte, hogy választójogi javaslatát a szociáldemokrata párttal szemben kívánja elsősorban kiélezni. Maga a javaslat indokolása is eldicsekszik a Bethlen-féle választójog osztályjellegével és ennek bizonyítására statisztikát sorakoztat föl. A négy elemi igazolásával is csak azt a célt akarják elérni, hogy a munkásszavazók számát megritkítsák. Miért nincs bent a javas­latban, hogy az ipari és a tanonciskola egyen­értékű a négy elemi iskolával? (Puky Endre előadó: „Rendelet fog róla megjelenni!") Jel­lemző az is, hogy a nők választójogára nézve jogcím a három élő gyermek is. De váljon felelőssé lehet-e tenni azt az asszonyt, aki három gyermeket hozott a világra, de egyik gyermeke meghalt. A nagy gyermekhalandó­ságnak éppen a kormány antiszociális politi­­­ája, a rossz gazdasági viszonyok az előidézői. Ezen a politikán csak az változtathat, ha az általános, titkos választójog révén a törvény­hozás házában a nép széles rétegeinek érdekei érvényesülnek. A trianoni békeszerződést is arra használ­ják föl, hogy a választók számát lecsök­kentsék, mert hiszen a békeszerződés folytán azok szá­mára, akik az elszakított területeken születtek, szinte lehetetlenné teszik az állampolgárság igazolását, különösen, ha az illetők vagyonra-

Next