Népszava, 1925. június (53. évfolyam, 123–143. sz.)
1925-06-06 / 125. szám
14 NÉPSZAVA 1925 junius 3. „A Kormány választójogi javaslata kodifikálja az „A javaslat tökéletes munka abból a szempontból, hogy parlamentáris mezbe öltöztetve, fölülről proklamálja az osztályharcot." — A nemzetgyűlés csütörtöki és pénteki választójogi vitája. — Reisinger Ferenc, Klárik Ferenc, Rothensenn Kör és Propper Sándor elvtársak választójogi beszédei. A nyomdai munkások tüntető sztrájkja a nemzetgyűlés előtt. A nyomdai munkásság huszomnnégy órás tüntető sztrájkja miatt csütörtök déltől péntek délig nem jelentek meg a lapok. A nemzetgyűlés csütörtöki eseményeiről nem értesülhetett a közvélemény. A Népszava olvasóit is lapunknak ebben a számában tudósítjuk úgy a csütörtöki, mint a pénteki parlamenti eseményekről. A választójog vitáját folytatta a nemzetgyűlés mindkét napon, viszonylagos csöndben. De a napirend megállapításánál csütörtökön is és pénteken is viharos viták keletkeztek. A napirendi vitákról lapunk más helyén külön cikkben számolunk be. Alább a választójogi vita lefolyását közöljük. Csütörtökön három szocialista felszólalás hangzott el: Reisinger Ferenc, Klárik Ferenc és Rothenstein Mór elvtársak mondották el beszédeiket. A pénteki vitában a szociáldemokrata parlamenti frakció részéről Propper Sándor elvtárs szállt szembe a kormány választójogi javaslatával. Az egész délutáni ülést kibeszélte. Az érdeklődést azonban változatlanul Beniczky nyilvánosságra került vallomása kötötte le és a nemzetgyűlés folyosóin változatlanul ez a kérdés dominál. A kormány, hogy megszabaduljon a Somogyi— Bacsó-gyilkosság, valamint Beniczky Ödönnek erre vonatkozó vallomása ügyében a bejegyzett interpellációktól, úgy intézkedett, hogy a Ház szombaton ne tartson ülést. A legközelebbi ülést tehát hétfőn tartja a nemzetgyűlés, amelyen tovább folytatja a választójogi diktatúrajavaslat általános vitáját. A csütörtöki ülés. A nemzetgyűlés, csütörtöki ülését 20 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A bejelentések után áttértek a választójogi diktatúrajavaslat tárgyalására. Az első felszólaló Petrovácz Gyula (Wolffpárti), beszédének elején Rakovszky István legutóbbi kijelentéseivel foglalkozott, majd kellő óvatossággal támadta a javaslat egyes rendelkezéseit. A titkosság hívének vallja magát, de megelégszik azzal, hogy ha a nagyobb lakosságú rendezett tanácsú városokra terjesztik ki a titkosságot, az öt ipari kerületre vonatkozóan pedig csak abban az esetben járulna hozzá a titkos szavazáshoz, ha mind az öt ipari kerület egy lajstromos kerületté alakíttatnék. Megpróbálta légből kapott számokkal bebizonyítani azt, hogy a Wolff-párt fővárosi választásokon szenvedett veresége voltaképen győzelem. A javaslatot, általánosságban elfogadta. A nyomdai munkásság sztrájkja: komoly állásfoglalás a sajtószabadság mellett. Pakots József demokrata volt a következő szónok, aki mindenekelőtt a nyomdai munkások egynapos tüntető sztrájkjával foglalkozott. Huszonnégy órára — mondotta — elnémult a közvélemény szócsöve. Ezt az elnémulást a kormánypolitika, a kormánynak a sajtószabadsággal szemben való merev állásfoglalása idézte elő... (Szomjas Gusztáv: „Mi köze a munkásságnak ehhez az egész komédiához?") Azzal a tényével a munkásságnak, hogy tüntető sztrájkot rendez amiatt, mert az „Az Ujság"-ot... (Nagy zaj jobbfelől. — Elnök erősen csönget. — Szeder Ferenc: „Majd kiszedi Szomjas úr, ért ő hozzá!" — Szomjas Gusztáv: „Nem bánom, ha sohasem látok egy darabot ,sem abból a vacakból!" — Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: „Látszik rajta!" — Szeder Ferenc: „Nagyon hortobágyi hang ez, Szomjas úr!") A munkásság azzal, hogy tüntető sztrájkot rendez az „Az Ujság" című lap betiltása miatt, komolyan állást foglal a sajtószabadság mellett. (Lehner-Lendvai: „Ha a ,Sziózat" még olyan igazat irt volna is, akkor sem tüntetett volna mellette a 1. szociáldemokrata párt!" — Propper Sándor: „Csak az a baj, hogy nem irt igazat!") Ennek a fölháborodásnak a belügyminiszter körül kellene fölviharzani! („Ügy van!" „ügy van!" — a baloldalon.), ... aki törvénytelenül, forradalmi eszközökkel elnémított egy újságot. (Nagy zaj jobbfelől. — Szomjas Gusztáv: ,,A tekintélybe gázolt bele, azt a rongy sajtót meg kell szüntetni végleg!") Meg tudom érteni azt az antizsurnaliszta szellemet, amely a többségi párt részéről megnyilvánul, mert odaát nem szeretik az igazságot. Pakots ezután rátért a törvényjavaslat kritikájára. Kimutatta, hogy a többség érzéketlen minden, még olyan súlyos argumentum iránt is, még olyan férfiú érvei is a süketségben vesztek el, mint gróf Apponyi Alberté. Mit akarunk tehát mi, mit remélhetünk tehát mi ettől a vitától? Talán azt, hogy fölébred a többségi pártban a történelmi felelősség érzése? (Peidl Gyula: „Ismeretlen fogalom!") Mert rá kellett volna jönniök a múltak tanulságai alapján és rá fognak jönni a természeti törvény erejénél fogva, hogy minden erőszak önmagát pusztítja el. A törvényjavaslat indokolásában van nyoma annak, hogy a kormány ismeri ezeket az erőket, de mindezekből a maguk reakciós álláspontját igyekeznek igazolni. (Nagy zaj a jobboldalon. — S Kropper Sándor a jobboldal felé: „Nem zavarja önöket a szónok?" — Derültség,- Nagy Vince: „Meg kellene fürdetni a szónokot!") A törvényjavaslat indokolása csupa beismerés. És látszólagosan a történelmi tárgyilagosságtól vezetett, de ahol elér a ma aktualitásához, ott lehull róla a történetírói köntös. A fokozatosság elvére hivatkoznak. Eddig a kormányok mindig a fokozatosság címe alá rejtették a maguk reakciós tendenciáit. Ezután azokkal a támadásokkal foglalkozott, amelyek a Vázsonyi-féle javaslatot érték és kimutatta, hogy az a javaslat egy kisebbségi kormánynak kompromisszuma volt egy többségi párttal. Élesen támadta a kisgazdapárti árulókat, akik elfelejtették a történelmi múltat, jobbágysorsukat és amikor bejutottak a népképviselet házába, első ténykedésük, hogy elárulják a népet. Fölkiáltások a szélsőbaloldalon: „Szégyen, gyalázat!") Beszéde végén utalt a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának deklarációjára, amely az országépítő közös munkának lehetne az alapja. Minthogy a javaslat távol áll az építés szándékától, nem fogadja el. • Ezután Reisinger Ferenc elvtárs szólalt "föl, a területi leosztással és a névjegyzékekkez még a megadott jogot is ei iszálják. Reisinger Ferenc elvtárs beszéde elején rámutatott arra, hogy a 25-ös választójogi bizottság... (Propper Sándor: „Huszonötöt érdemelne!") ...jelentésének utolsó szakasza megemlékezik arról, hogy bizonyos törvényhatósági bizottságok a nyílt szavazásnak az egész ország területére való kiterjesztését kívánták. (Propper Sándor: „A múmiák testületei!") Mint borsodmegyei ember, figyelemmel kísérte a borsodmegyei törvényhatóság erre vonatkozó határozatát és azt, hogy az milyen körülmények között jött létre. Bottlik József terjesztette elő azt a határozatot, mégpedig olyan indokolás kíséretében, amely nem a nyílt, hanem az egész vonalon való titkos szavazás követelésének szolgálhatott, volna alapul. Ugyanezen a törvényhatósági bizottsági ülésen elhangzott egy alispáni jelentés is arra vonatkozóan, hogy az analfabéták számára tanfolyamokat kellene szervezni. Amikor tehát Borsod megyében oly sok analfabéta vanez csak újabb argumentum a demokratikus választójog mellett. Ezután részletesen ismertette Bottlik képviselőnek a borsod megyei törvényhatósági bizottság ülésén előterjesztett határozatát és annak indokolását. Emlékeztetett, arra, hogy Szemere Bertalan, Borsod vármegye követe, már 80 évvel ezelőtt azt mondotta, hogy „ott van rend, ahol polgár van és nem szolga, ahol erő van és nem erőtlenség. (Propper Sándor: „Destruktív volt!") Palóczy László, akinek Miskolcon síremléke van, ugyancsak 10 évvel ezelőtt látnoki szemmel megjósolta, hogy a nép erőtlenségére való hivatkozással akarják majd — ameddig erre csak mód és alkalom nyílik — az ország dolgozó népétől megtagadni a legemberibb jogot. Szemere Bertalan szobra Miskolcon éppen a vármegyeház tőszomszédságában van, szemben azzal a teremmel, ahol most Bottlik a nyílt szavazást, vagyis a legszemérmetlenebb jogfosztást követelte. (Propper Sándor: „A lónak négy lába van, mégis botlik!") Nem tudja azt, hogy Bottlik Józsefnek lesz-e szobra .Miskolcon, de az bizonyos, hogy amíg Szemere Bertalan és Palóczy László szobra mellett úgy a polgárság, mint a munkásság bizonyos tisztelet érzésével megy el, addig, ha netán Bottliknak valamikor lesz szobra, úgy a miskolci polgár és munkás azzal a gondolattal halad majd el előtte, hogy miképen lehetett kétesztendő alatt ilyen cudarul meggazdagodni. Ezután Reisinger elvtárs részletesen, számadatok alátámasztásával igazolta, hogy úgy a kerületi beosztással, mint a választói névjegyzékek kiigazítása címén elsősorban a munkásságot akarják megfosztani választójogától. Miskolc város L kerületében például 1923-ban 700 választót töröltek a névjegyzékből, a II. kerületben 2300-at. 1924-ben az I. kerületben 458, a II. kerületben 863 választót töröltek a névjegyzékből. (Györki Imre: „Jó, hogy nem vitték őket a Dunába!") 2300 választót töröltek tehát a II. kerületben két esztendővel ezelőtt, 863-at egy év előtt és amikor egy év múltán, 1925-ben újra revideálták a névjegyzéket, akkor is 886 választót hagytak ki a II. kerületben, 277-et az I. kerületben. (Györki Imre: „Ezt nevezik jogkiterjesztésnek!") A sorozatos jogfosztásnál tehát minden alkalommal az I. kerületben jelentékenyen kevesebb számú választót töröltek, mint a II. kerületben, mert az I. kerületet a vagyonosabb osztály, az urak lakják, ott tehát kevesebb a munkás és a szegény zsidó lakosság, mint a II. kerületben. A választókerületek beosztásával is még messzebbmenően fokozni akarják a népakarat meghamisítását, hogy ezzel is megtoldják a választókkal szemben használt hatósági terrort. (Bottlik József: „Nálam nem volt terror, kikérem magamnak!") Hozzám jöttek emberek a képviselő úr kerületéből számtalanszor panasszal a terror miatt, én interveniáltam is ilyenkor a képviselő úrnál és ön volt is szíves közbelépni. (Bottlik József: „Azonnal orvosoltam!") Ez bizonyítja a legjobban, hogy hatósági terror volt, hogy a képviselő úrnak közbe kellett, lépnie és el kellett járnia a terrorral szemben. Hogy a választási geometriával választási szempontból mit műveltek, azt a mezőcsáti és mezőkeresztesi esetek bizonyítják legjobban. Itt egy ősi függetlenségi kerületből csináltak két kormánypárti kerületet A választói kerületek beosztásánál is kizáróan azt tartották szem előtt, hogy ebben az országban az lehessen képviselő, akit a kormány azzá nevez ki. Ugyanezt a célt szolgálja a választói névjegyzékek megtizedelése is. Erre vonatkozóan megemlíti, hogy az előadó, Puky Endre, még ispán korában vele szemben úgy nyilatkozott, hogy „ő köszörüli a fegyverét ellene". Erre akkoriban megjegyezte, hogy ez a köszörülés az ellenfelet is köszörülésre készteti. Utóbb azután kiderült, hogy Puky Endre mit értett köszörülés alatt, amikor — úgymond — az én kerületemből 2300 embert kiköszörültek a választók-névjegyzékéből. Ugyanígy folytatták ezt a köszörülést Miskolc I. kerületében is és mi erre azzal adtuk meg a választ, hogy az időközi választásnál mégis egy ellenzéki képviselőt köszörültünk be. (Derültség. — Puky Endre: „Én az alkotmányos küzdelem fegyvereiről beszéltem akkor!") Hogy egyébként itt a jogfosztás milyen dühöngő mértékig fajult el, arra vonatkozóan legjellemzőbb, hogy a nemzetgyűlés elnöki székében egy jogfosztott pária ül. (Az elnök ekkor rácsöngetett. Reisinger elvtársra és fölszólította, tartózkodjék ilyen kifejezésektől, mert az elnöki székben semmiesetre sem ülhet egy pária.) Reisinger elvtárs erre azzal válaszolt, hogy a mi elvi fölfogásunk szerint viszont semmiesetre sem lehet erkölcsi szempontból sértő az, hogy valaki jogfosztott pária. Egyébként sem tekinti valóban jogfosztott páriának Scitovszky elnököt, hiszen ő egyik vezére az egységes pártnak, viszont a választói névjegyzékek kiigazításakor Scitovszkyt mégis jogfosztott páriaként kezelték, mert hiszen még őt is megfosztották a legelemibb állampolgári jogtól, a választás jogától. Reisinger elvtárs a továbbiakban bő részletességgel foglalkozott a javaslat egyes intézkedéseivel. A miniszterelnök — mondotta — egyébként nyíltan beismerte, hogy választójogi javaslatát a szociáldemokrata párttal szemben kívánja elsősorban kiélezni. Maga a javaslat indokolása is eldicsekszik a Bethlen-féle választójog osztályjellegével és ennek bizonyítására statisztikát sorakoztat föl. A négy elemi igazolásával is csak azt a célt akarják elérni, hogy a munkásszavazók számát megritkítsák. Miért nincs bent a javaslatban, hogy az ipari és a tanonciskola egyenértékű a négy elemi iskolával? (Puky Endre előadó: „Rendelet fog róla megjelenni!") Jellemző az is, hogy a nők választójogára nézve jogcím a három élő gyermek is. De váljon felelőssé lehet-e tenni azt az asszonyt, aki három gyermeket hozott a világra, de egyik gyermeke meghalt. A nagy gyermekhalandóságnak éppen a kormány antiszociális politiája, a rossz gazdasági viszonyok az előidézői. Ezen a politikán csak az változtathat, ha az általános, titkos választójog révén a törvényhozás házában a nép széles rétegeinek érdekei érvényesülnek. A trianoni békeszerződést is arra használják föl, hogy a választók számát lecsökkentsék, mert hiszen a békeszerződés folytán azok számára, akik az elszakított területeken születtek, szinte lehetetlenné teszik az állampolgárság igazolását, különösen, ha az illetők vagyonra-