Népszava, 1925. július (53. évfolyam, 144–170. sz.)

1925-07-01 / 144. szám

2 gyaltak velük arról, hogy minő módon lehet­nek segits­djeikre a szociáldemokrata várt szó robbantásának munkájában. Azután eljött a községi választások napja és a választásokkal egyidőben kiderült, hogy i­lyen buta, csúnya önámítás volt a Vágiék­ban való reménykedés. A fajvédők barátai, akikhez állítólag tíz- és tízezer munkás tarto­zott, egész Budapesten nem tudták megsze­rezni az ajánlásokhoz szükséges ezer aláírást és ennek folytán nyilvánvalóvá vált, hogy az egész párt úgyszólván csak a vezetők kisded csoportjából áll. A kormány és a fajvédők nagy reménységei szappanbuborék gyanánt szertefoszlottak. Wolffék a választások alkal­mával csúfos kudarcot szenvedtek, tehát im­már nincsen semmi okuk arra, hogy Vágiékat a magukénak reklamálják. Nem kell tehát azon csodálkozni, hogy most, amikor Vágiékat mint kommunistákat kezelik, az egész keresz­tény fajvédő sajtó cserbenhagyta egykori szövetségeseit és a leghatártalanabb személ­yi ellenséggel erélyes eljárást sürget Vágiék­kal szemben. így fizetnek az „Akasztófaújság" és a társai azoknak, akikkel még rövid néhány hónap előtt szerelmi enyelgésben voltak, akiknek az „információit" kéjes gyönyörűséggel közölték. A mór­ról kiderült, hogy nem tudja köteles­ségét teljesíteni, tehát nyugodtan eltűrik, hogy rendőrségi ügy gyanánt kezeljék ezt az egész ügyet. Az már a fajvédő morálhoz tar­tozik, hogy most ők uszítják a legjobban a rendőrséget Vágiék ellen, hogy most ők írják a legrikítóbb címekkel ellátott cikkeket arról, hogy Vágiék milyen veszedelmes kommunis­ták voltak. Mindezeknek a megállapítása után a leg­határozottabban ki kell jelentenünk, hogy a kormány és a rendőrség eljárása Vágiékkal szemben a leg­erkölcstelenebb zaklatás és ezenfelül még politikai ostobaság is. Nem vitás ugyanis, hogy a rendőrség semmiféle újabb adatot nem szerzett Vágiék felől, hogy már az alakulás megindításakor is teljesen tisztában volt azzal, hogy Vágiék mit akar­nak. Ha tehát ezeknek tudatában elősegítette ennek az alakulásnak a terjedését, ha öröm­mel leste, hogy milyen eredményeket tud föl­mutatni a szociáldemokrata munkásmozga­lommal szemben, akkor nincsen meg az er­kölcsi jogosultsága arra, hogy csupán azért járjon el Vágiékkal szemben, mert nem tud­tak eredményeket fölmutatni. Ezért kell a leghatározottabban tiltakoz­nunk ama rendőrségi rendszabályok ellen, amelyeket Vágiékkal szemben jónak láttak alkalmazni. Talán fölösleges hangoztatnunk, hogy a szociáldemokrata párt már program­jánál fogva is azt követeli, hogy mindenki szabadon agitálhasson elvi meggyőződéséért Az eszmék terjesztését nem lehet erőszakkal meggátolni. Az erőszak mindenkor csak meg­erősíti azokat, akik ellen eljárnak. Kétszeres ostobaság Vágiék ellen a rendőrséget fölvo­nultatni, már azért is, mert ennek a mozga­lomnak úgy sem volt semmiféle hatása a munkásokra és a rendőrség beavatkozása most a mártíromság glóriájával övezi azokat a vezetőket, akik a hatósági beavatkozás nél­kül néhány hónapon belül úgyis meggyőződ­hettek volna arról, ho­gy a magyar munkáso­kat nem lehet radikális frázisokkal elámítani. A leghatározottabban tiltakoznunk kell a fajvédő sajtó és ezek mellett néhány el­vakult vágista ama rágalmai ellen, hogy a szociáldemokrata párt bármelyik szerve vagy intézménye följelentést tett volna Vágiék ellen a rendőrségen. Ha a rendőrség saját maga nem nyilatkozik és nem cáfolja meg ezt a hitvány rágalmat, akkor a szo­ciáldemokrata nemzetgyűlési képviselők al­kalmat találnak majd arra, hogy, a nemzet­gyűlésen szóbahozzák ezt az egész ügyet és megvilágítsák azokat a mesterkedések­et, amelyekkel valósággal elősegítették, hogy Vágiék pártot alakítsanak. A rendőrség em­bereit az a meggondolás vezette, hogy föl kell használni Vágiékat a szociáldemokrata párt egységének megbontására és ha ez si­kerül, akkor, amennyiben Vágiék kellemet­lenkednek, akármelyik verében, a kommu­nizmus vádjával terhelten, lefoghatják őket. Vági és követői a legnehezebb időkben, áruló módon otthagyták a pártot és a mun­kások legelvetemültebb ellenfeleivel szövet­keztek. Azt hitték, hogy a kormány és a rendőrség rokonszenve elősegíti pártbontó és pártáruló törekvéseiket. A szociáldemokrata párt iránt való gyűlöletük sokkal nagyobb volt, semhogy arra gondolta­k volna, hogy a kormány, a rendőrség és a fajvédő sajtó csak addig támogatja őket, amdíg jól viselik magukat és nem támadják meg a reakció intézményeit. A Népszava ellen irányuló legutóbbi tüntetésükkel szintén érdemeket akartak szerezni. Azt remélték, hogy ameny­nyiben nyíltan kiállnak a porondra a párt ellen, akkor zavartalanul dolgozhatnak. Ez a reménységük nem vált valóra. Volt szövetségeseik megtagadják őket és a rend­őrség, bár a saját állítása szerint sem talált olyan adatra, amelyek miatt eljárhatna, mégis letartóztatta a Vágiék hét vezető­emberét. Azonban a szociáldemokrata párt annak ellenére, hogy az egész Vági-féle szervezkedés a párt ellen irányult, annak ellenére, hogy még most is a pártot rágal­mazzák: a leghatározottabban követeli, hogy a kormány ne gyártson mártírokat és en­gedje szabadlábra az elfogottakat. Mi nem félünk a Vági-féle szervezkedéstől és a kor­mánynak is csak akkor lehetnek kellemet­lenségei, ha erőszakkal megerősíti azt a kis csoportot, amelynek életét a rendőrségi be­avatkozás meghosszabbíthatja. A szervezett munkások eddig is egységesen állást foglal­tak a Vági-féle pártalakulással szemben és csak nagyon kevesen ültek föl azoknak a zagyva frázisoknak, amelyekkel ennek a pártnak a vezetői agitáltak.­­ Egyebekben a szociáldemokrata párt veze­tősége kedden este tartott ülésén foglalko­zott a Vágiék ügyével és a következő nyi­latkozatot küldte be szerkesztőségünknek: Nyilatkozat A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetősége i megütközéssel vett tudomást arról, hogy a Magyarországi Szocialista Munkáspárt néven ismeretes alakulás vezetőit az állam­rendőrség őrizetbe vette, illetve közülük hatot előzetes letartóztatásba helyezett A szociáldemokrata pártnak úgy Magyaror­szágon, mint minden más államban az az elvi álláspontja, hogy politikai meggyőződéséért, állásfoglalásáért vagy valamely pártban való aktív részvételéért senkit üldözni nem szabad. A ma­gyar kormány — a pártvezetőség megíté­lése szerint — most is csak azért nyúlt a meg­rend­szabályozás eszközéhez, mert ennek az ala­kulatnak a révén nem­ sikerült elérnie célját: a Magyarországi Szociáldemokrata Párt szét­robbantását. A szociáldemokrata pártból kizárt úgyneve­zett Vágó-csoportot ugyanis a kormány közegei, sajtója és a hozzá legközelebb álló fajvédő sajtó letagadhatatlanul támogatták abban a törek­vésében, hogy a szociáldemokrata pártot meg­bontsa. Főképen a községi választások alkalmá­ból vált ez nyilvánvalóvá, amikor a fajvédelmi rezsim megbuktatására szövetkezett ellenzék elgáncsolását kívánta előmozdítani Vágiék hall­gatólagos támogatásával. A kormány is, a fajvédők is csalatkoztak eme reménységükben. Érthető tehát hogy taktiká­jukat megváltoztatták és azok ellen, akiket ed­dig dédelgettek, most erősebb rendszabályokat alkalmaznak. Ugyancsak érthető, hogy a vágista csoport a rendőrségi beavatkozás után a fajvédő sajtóval egyetemben, hogy kudarcát leplezze, a szociáldemokrata pártot igyekszik megvádolni a bekövetkezett letartóztatásokért. Az a fölfogásunk, hogy azoknak az ellenté­teknek az elintézésére, amelyek akár a szociál­demokrata párton belül, akár pedig most már a párton kívül állók és közöttünk fönnállanak, a demokratikus erők szabad érvényesülése ha­tásosabb módszer minden erőszakos beavatko­zásnál. Mindezek alapján, bár a Vági-féle csoport a szociáldemokrata párt szétrobbantásának cél­zatával alakult meg, azonkívül működése folyamán a reakció helyett a proletárság sajtója, a Népszava ellen tüntetett és még most is a leghitványabb rágalmakkal illeti a szo­ciáldemokrata pártot mégis a pártvezetőség kijelenti, hogy a kormány alkalmazott mód­szerét a föntebb kifejtettek alapján a legéleseb­ben elítéli és minden olyan reakciós intézke­dés ellen, amely a gondolat­szabadság és a vé­leménynyilvánítás szabadsága ellen irányul, tiltakozik. Ama hitvány rágalom ellen pedig, amely bámulatosan egyformán jelentkezik a fajvédő sajtó hasábjain és Vágiék körében, hogy tudni­illik a szociáldemokrata párt vezetősége, tit­kársága vagy bármely szerve Vágiék ellen föl­jelentést tett a rendőrségen, avagy pedig bár­mily formában is leválná és elősegítené vala­mely kormányzati kényszerrendszabály alkal­mazását a párt vezetősége a leghatározottab­ban tiltakozik. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetősége, bizony, csalfaság az, ami a szorzószám körül történik. Néhány napon át a pénzügyminisz­ter csak rejtelmesen nyilatkozott erről a kér­désről. Már akkor fölhívtuk a figyelmet erre a kérdésre és végre a házbérek szorzószáma tekintetében világosságot is kényszerítettünk. A pénzügyminiszter ugyanakkor, amikor kije­lentette, hogy a házbérek szorzószáma az ed­digi 17.000-szeressel szemben a 14.500-as lesz, kijelentette azt is, hogy a gazdasági élet min­den területén megszűnik a 17.000-es szorzószám és helyébe lép a 14.500-as. És megnyugodott mindenki. Némi örömök is villantak az ar­cokra és Bud pénzügyminiszter homlokán a babért a megkönnyebbülés sóhaja lengette meg. De furcsa valamik a pénzügyminiszteri nyilatkozatok. A normális emberi elme soha­sem foghatja föl értelmüket. Mert, íme, most is mi történt? Néhány nappal azután, hogy a pénzügy­miniszter ismeretes nyilatkozata elhangzott megjelent 10 pénzügyminiszteri rendelet a fogyasztási adók és kincstári részesedések pa­pírkor­onaértékb­en való megállapításáról és ezek a rendeletek egytől egyig a 17.000-szeres szorzószámon alapulnak, mégpedig akként, hogy a cukoradó és kincstári részesedés, az adómentesen utalt szesz után fizetendő ellen­őrzési illeték, a szivarkahüvely és szivarka­papír után fizetendő kincstári részesedés, a tűzkő-, söradó, zsebgyújtó-, ásványolaj adó, stb. stb árucikkekre eddig aranykoronában meg­állapított tételeket 17.000-szere­sen megszoroz­zák és az ekként előállott összeg marad meg továbbra is, csak éppen papírkoronákban ki­fejezve. Ugyanez az eljárás az egész vonal, ha csak majd a pénzügyminiszter az agrá­riusokra kimérendő adók összegét nem áll­íítj­a meg a 14.500-as szorzószám alapja amelyre az eddigi tapasztalatok után ítélve, minden kilátás megvan, így tünteti el a pénzügyminiszter a 17.000-szeres szorzószámot. Valóban nem látja­­senki, de a 17.000-szeres szorzószám mégis benne van minden árucikk fogyasztási adójában, benne a kincstári haszonrészesedésben, benne mindenben. A 17.000-szeres szorzószám stabili­zálódott, megingathatatlanul itt marad, a lát­hatatlan eredményeknek abban a sorozatában, amelyeknek dicséretét annyi drága pénzzel kell megfizetnie az ország népének. Pótválasztás lesz a tabi kerületben. A Hein­­rich Ferenc halálával megüresedett tabi válasz­tókerületben megtartott új választás eredmé­nyét hétfőn állapították meg. Kálmán Jenő egy­ségespárti 3887, Turchányi Egon fajvédő 2356 és Hencz Károly ellenzéki kisgazda 1842 szavazatot kapott így tehát Kálmán és Turchányi között pótválasztásra kerül a sor. Szavazás az angol munkáspárt indítványa fö­lött. Megírtuk, hogy az angol munkáspárt a munkanélküliség kérdésével kapcsolatban bizal­matlansági indítványt tett a kormánnyal szem­ben. A konzervatív párt az utolsó választása előtt különböző ígéretet tett a munkanélkülisé megszüntetésére. Azonban mióta kormányra ju­tott, semmit se tett ígéreteinek beváltására s a munkáspárti kormány által kezdeményezett ak­ciók is abbamaradtak A munkanélküliség Angliában múlt év december hava óta nemhogy csökkenne, de egyre fokozódik. A munkáspárt, hogy ígéretei alapján szaván fogja a konzerva­tív kormányt, bizalmatlansági indítvány alak­jában napirendre tűzette a munkanélküliség kérdését. A vita folyamán a liberálisok a kor­mány mellé álltak s az alsóház 373 szavazattal 143 szavazattal szemben elutasította a munkás­pártnak a kormány ellen beadott bizalmatlan­sági indítványát. A török ellenforradalmárok pöre. Mint június 29-ről egy angolai távirat jelenti, a diarbekiri bíróság előtt a főállamügyész fölolvasta vád­iratát, amelyben Szaid sejk és 52 társa megbün­tetését kéri, amiért lázadásban közvetlenül köz­reműködtek. A gendzsei válit, itt tört ki ugyanis a fölkelők mozgalma, hivatali működésének el­hanyagolásával vádolja az ügyész. Az ügyész kifejtette,­ hogy bizonyos sejkek milyen gonosz szerepet játszottak és személyes politikai céljaik érdekében visszaéltek alárendeltjeik bizalmával. Felhívja a bíróságot, fontolja meg komolyan azt a tényt, hogy bizonyos ellenforradalmi ele­mek a vallásos összejöveteleket és a vallásos egyesületeket is felhasználták a lázadás kiinduló pontjai számára. A bíróság Szaid sejket és a vádlottak közül 46 társát kötél általi halálra ítélte. A halálos ítéletet a diarbekiri főtéren június 30-án kora hajnalban az elítélteken végre is hajtották. A Ruhr-vidék kiürítése. Amint Párisból jelen­tik, a „Petit Journal" híradása szerint Pavilevé miniszterelnök minden intézkedést megtett a Ruhr-vidék kiürítésével kapcsolatosan, mégpe­dig a belga és az angol bizottsággal egyetértően. MÉPSZAVA 1925 j­úli­us 1.

Next