Népszava, 1925. szeptember (53. évfolyam, 195–219. sz.)
1925-09-12 / 204. szám
LIIB. évfolyam, 204. sz. JULIIM II' III IIIIIMIIII1IIIIMIIII—il MTTírtlI w AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre - 120.000 K — küllőldre . 240.000 K Egy hóra . . 40.000 K — küllőidre . 80.000 K Ausztriában egy hóra ...... 50.000 magyar K SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 1. SZ. Telefonszám .... József 3—29 és József 3—30 Budapest, 1925 szeptember 12. számnál Ara: ZUtfU korona. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL, MINDEN NAP EGYES SZÁMÁRA: Magyarországon 2000, vasárnap 2500 K, Ausztriában 2000, vasárnap 2508 o. R. Jugoszláviában 4 dinár, Franciaországban 1 franc, Csehszlovákiában hétközn. 1.50 ék., vasárn. 2 ok, KIADÓHIVATAL: Vili, CONTI UTCA 4. SZ. Telefonszám .... J. 3-31, J. 3-32 és J. 70-29 A szanízlás sikeréhez gratulált a népszövetségi tanács, mert „az elért eredmény, az egész helyzet figyelembevételével, jóval előrehaladottabb, mint ahogy lehetségesnek hitték". Smith népszövetségi főbiztos kedvező jelentése szolgált alapul a gratulációhoz. A főbiztos bejelentette, hogy az elért eredmények sokkal kedvezőbbek, mint ahogy azt egy évvel ezelőtt várni lehetett. A tényleges eredmény azt mutatja, hogy a büdzsé deficitje helyett 163.000.000 aranykorona fölösleg mutatkozik. Walkó Lajos miniszter, Magyarország képviselője, természetesen nagy örömmel fogadta a Népszövetség tanácsának jóindulatú nyilatkozatait és nagyobb beszédben foglalkozott a szanált ország gazdasági és szociális helyzetével. Olvassuk ezt a beszédet és szomorúan kell megállapítanunk, hogy a kereskedelmi miniszternek fogalma sincsen arról, hogy mi történik az országban, avagy pedig tudatosan olyan képeket tár a Népszövetség tanácsa elé, amely nem fedi a valóságot. A mezőgazdasági és ipari termelésről, valamint a" szociálpolitika problémáiról beszélt. A mezőgazdaságnál elismerte, hogy a jó terméseredmények nem az intenzív gazdálkodásnak, hanem a kedvező időjárásnak tulajdoníthatók. Az ipari termelés dolgairól meg csupán annyit tartott érdemesnek megemlíteni, hogy remény van a javulásra, mert a beruházásokra engedélyezett hitelek reményt nyújtanak arra, hogy az ipari termelés is föllendül és a nyomorgó munkanélküliek munkához jutnak. Majd rátért az adózásra és elismerte, hogy a népesség zöme a legsúlyosabb nélkülözések árán tudja a szükséges összegeket előteremteni, „de valamennyi osztály rendkívüli erőfeszítéseket tesz", hogy az államháztartás egyensúlya megmaradjon. Röviden összegezve ez az, amit a magyar kereskedelemügyi miniszter Magyarország lakosságának helyzetéről elmond. A külföldi államok képviselőinek mindezek után sejtelmük sem lehet arról, hogy ebben a szanált országban százezrek küzdenek a legvégső nyomorúsággal. A magyar megbízott nem beszélt arról, hogy majdnem egy esztendeje kínlódik a munkanélküliek óriási tömege egyetlen fillér segítség nélkül, hogy a rettenetes gazdasági válság következtében Magyarország a legteljesebb pusztulás képét mutatja. A születések száma csökken, a halálozások arányszáma emelkedik, a tüdővész és járványos betegségek megtizedelik a lakosságot és az öngyilkosok száma hétrőlhétre emelkedik. Nem mondta a miniszter úr, hogy a szociális biztosítás visszafejlődött, hogy az állam az állategészségügyre többet költ, mint az emberek életének megmentésére. De nem akarunk a miniszter beszédének ezzel a részével foglalkozni. Csak azt a tételt ragadjuk ki, amelyben arról beszélt, hogy „a népesség valamennyi osztálya rendkívüli erőfeszítéseket fejtett ki és tetemes áldozatokat hozott". Ez azt jelenti, hogy az adófizetés dolgában mindenki a vagyoni és jövedelmi viszonyaihoz mérten járult hozzá az ország szanálásához, azt jelenti, hogy a magyar kormány a viszonyok figyelembevételével a népesség valamennyi osztályát egyenlő erőkifejtésre bírta az ország megmentése érdekében. Ezzel a nyilatkozattal szembe kell állítani Bud pénzügyminiszter kijelentését, aki a következőket mondotta: A múlt évben 26 millió aranykorona adót állapítottunk meg a gazdák teherviselését mérlegelő megbeszélések után, ebből azonban csak 17 millió aranykorona folyt be. A fönmaradt 9 millió aranykoronát kénytelen vagyok a legrigorózusabban behajtatni. Figyelmeztetem a gazdákat arra a körülményre, hogy míg a vagyonos gazdák és kereskedők csak körülbelül 100 millió aranykorona egyenes adót fizetnek, addig a vagyontalan lakosság adója évi 500 millió aranykoronát tesz ki. És meg kell állapítanom ezzel kapcsolatban azt is, hogy a gazdák csak részben tesznek eleget fizetési kötelezettségüknek, míg a hozzájuk viszonyítva vagyontalan lakosság adóját pontosan megfizeti. » Már régen vártunk arra, hogy illetékes helyen megerősítsék azt az állításunkat, mmnummmmmmmatmmmeammmmmm Euripai Immi ÁISiüíM. hí. (II.) Az Európai Egyesült Államok gondolatát hosszú ideig utópiának, elérhetetlen ábrándnak csúfolták az állambölcselet ortodox tudósai. Ezek az urak azonban nei gondolnak arra, hogy ha nem is lett minden utópiából társadalmi valóság, de minden hatalmas társadalmi történés egy, az ortodox hatalmasok által lehetetlennek tartott merész elgondolásból indult ki és azokat, akik a gondolatot kitermelték, utópistáknak csúfolták. A történelmi fejlődés oda irányul, hogy az élet örömei, a jólét és kultúra mindig szélesebb és szélesebb néprétegek részére váljanak hozzáférhetővé. A jólét sáncai mögött ülő kiváltságosak önző és rövidlátó csoportjai attól félve, hogy az élet örömeinek, a jólétnek, a kultúrának demokratizálódása az ő rovásukra fog menni, elérhetetlen utópiának bélyegzik e fejlődés jövőképének elgondolását, mert azt hiszik, hogy ezzel csökkenthetik a tömegeknek a fejlődés útján előretörtető erejét. Az élet azonban az utópiáikat valóságokká érleli. Amikor azután a nagy történések egyre közeledő dübörgése a hallani nem akarók dobhártyáját is megremegteti, a konzervatívok egy része is fölcsap az új eszme harcosának és ha már a fejlődést útjában föltartani nem tudja, legalább olyan irányba akarja terelni, amely az ő érdekeinek és ideológiájának adott körülmények között leginkább megfelel. Midőn végül felelős állásban levő államférfiak is közelebbről szemügyre veszik ezeket az úgynevezett utópiákat és nyílt színen is beszélnek róla, akkor menetrendszerű pontossággal megállapíthatjuk, hogy az utópiák valósággá válásuk előállomásához érkeztek. Az Európai Egyesült Államok gondolata is végigjárta ezeket az állomásokat és ma már majdnem mindenki komolyan számol e gondolat valóra válásának lehetőségével. A munkásés tőkésosztály vezetői, az intellektuellek, felelős állásban levő államférfiak, mind foglalkoznak a kérdéssel, öntudat fölött vagy alatt, de mindegyik érzi a történelem ezen irányba való fejlődését és különböző szempontból ugyan, de majdnem mindegyik kívánatosnak tartja az Európai Egyesült Államok kialakulását. E különböző szempontoknak megfelelően mindegyik más és másképen óhajtja, illetve képzeli a kialakulást és ennek megfelelően más és más éshogy a nagybirtokosok kibújnak az adófizetés kötelezettségei alól, hogy politikai hatalmukat arra használják föl, hogy minden terhet áthárítsanak a szegényebb osztályokra. Megírtuk, hogy a gazdák osztályuralma ezeknek az állapotoknak megszilárdítása miatt tartja szükségesnek a politikai jogtalanságot és a kivételes állapotok erőszakkal való megtartását. Köszönettel nyugtázzuk, hogy a pénzügyminiszter elismerte állításaink igazságát. Valószínű, hogy most őt is izgatással és fölforgatással vádolják meg azok a nagybirtokosok, akik mindig a haza nevében szónokolnak, de az adófizetés alól mindig kivonják magukat. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy vagy rendet csinál, vagy pedig lemond, ha a nagybirtokosok adóját nem tudja behajtatni. Kíváncsian várjuk, hogy mikor mentik föl a pénzügyminisztert, mert előre bejósolhatjuk, hogy amíg a jelenlegi kormány intézi az ország sorsát, amíg a fegyverek erejével elnyomnak minden szabad véleménynyilvánítást, addig a tízezerholdasok nem fizetik meg az adójukat ívekkel indokolja a kialakulás szükségszerűségét. A leggyakrabban, a legáltalánosabban hangoztatott és praktikus szempontból talán legerősebb az a meggondolás, hogy az aránylag kicsire szabott európai országok külön-külön nem képesek helyt állani az Európán kívül álló nagy politikai, illetve gazdasági közösségek versenyében. Ez az elgondolás európai országok alatt azokat az országokat érti, amelyeknek vagy egyáltalán nincs Európán kívüli területük, vagy ha van is, politikai és gazdasági struktúrájuknál fogva politikai és gazdasági súlypontjuk Európában van. Eszerint nem tartozna Európához Oroszország, hiszen területének túlnyomó része Ázsiáiban vas és politikai szempontból is, mondhatni, nagyobb érdekeltsége van Ázsiában, mint Európában. Nem tartoznék Európához ez elgondolás szerint Anglia sem, hiszen az angol világbirodalomnak csak elenyészően csekély része van Európában és gyarmatainak, domíniumainak, protektorátusainak és mandatárius területeinek hatalmas erdejét csak négy világrész képes befogadni. A többi európai ország Európáihoz tartoznék. (Törökországról nem beszél a pameuropéerek e csoportja, bár Törökország sem tartozik valójában Európához és ezt a körülményt maga a török kormány juttatta kifejezésre azzal, hogy a fővárost Ázsiába helyezte. Törökország azonban az izlám nagyszabású ébredése mellett sem jelent olyan birodalmat, amely önálló gazdasági egész gyanánt meg tudna állani a lábán és ezért valószínű, hogy az Európai Egyesült Államok kialakulása esetén Törökország is csatlakozna.) A fent említett elgondolás szerint tehát a földön a mai gazdasági és politikai tagoltság mellett a következő hatalmas közönségek vannak: az angol birodalom, Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és Kelet-Ázsiának mind erősebb öntudatra ébredő tömbje. Ezekkel a hatalmas, önmagukban többé-kevésbé külön-külön egészet alkotó világi birodalmakkal szemben áll a határokkal összefirkált Európa. Itt nyüzsög ez az egymást marcangoló ország, amelynek területe összevéve sem közelíti meg az előbb említett hatalmas birodalmak legkisebbikét sem, itt cibálják egymás haját a „kultúra hordozói" és nem veszik észre, hogy lassanként utolsó helyre sülyednek a világbirodalmak mögött. Az angol-amerikai szupremácia már a há-