Népszava, 1925. szeptember (53. évfolyam, 195–219. sz.)

1925-09-12 / 204. szám

2" b­orú előtt is egyre erősebb irammal tört előre és a német szervezettség is csak nehezen tu­dott lépést tartani a nagy törtetésben. A há­ború, mint minden nagy krízis, csak gyorsí­totta ezt a kialakulási folyamatot és a háború utáni Európa teljes gazdasági függőségbe ju­tott az amerikai világbirodalommal szemben. Az európai országok ipari, kereskedelmi és pénzügyi érdekeltségei úgy vélik, hogy az ipari üzemek összefogásával versenyképesebbek lesznek a termelés terén, a kereskedelem euró­pai méretekre való átszervezésével erőteljeseb­ben fognak tudni föllépni konkurrenseikkel szemben a nemzetközi piacokon, egy európai pénzügyi összeműködés pedig a siker nagyobb reményével tudna szembeszállani az amerikai pénzes zsákkal. Ennek a páneurópai ipari és kereskedelmi imperializmusnak katonai oldala is van. Azok az európai ipari és kereskedelmi csoportok, amelyek tengerentúli érdekeltségekkel bírnak, azt veszik észre, hogy az európai presztízs vé­get ért a gyarmatokon. Az európai országok gyarmati hatalmának pedig csak egyik pil­lére volt gépfegyverekből építve, a másik pil­lér erkölcsi téglákból állott Ez­t a másik pil­lért európai presztízsnek hivták. Az antant szi­nes csapatokat hozott a háború alatt Euró­pába, fegyvert adott a kezükbe a fehér embe­rek ellen és a szines emberek megtanulták, hogy a gépfegyver az ő kezükben is ugyanúgy kattog, mintha fehér ember kuporodna mö­götte. A színes csapatok által megszállott né­met városokban Afrika és Ázsia fiai megtanul­ták, hogy a fegyvertelen fehér ember ugyan­olyan védtelen velük szemben, mint amilyenek ők voltak otthon a hódító hatalmak fegyve­rei előtt, megtanulták, hogy nincs különbség fehér ember és színes benszülött között. Az európai presztízs elesett a nyugati harctereken, kidőlt az európai országok gyarmati hatalmá­nak egyik pillére és a távoli keleten is egyre gyengül az európai befolyás. Az európai ipar és kereskedelem koronázatlan királyai látják, hogy érdekeik ezen a téren milyen nagy ve­szélyben forognak és az Európa népeiben két­ségtelenül meglévő egyesülési tendenciát a sa­ját veszélyeztetett ázsiai és tengerentúli érde­keik védelmére akarják kihasználni. Könyvtá­rakat iratnak össze a sárga veszedelemről, egyre többet beszélnek az európai szolidaritás szükségességéről a tengerentúli országokra vo­natkoztatva és Páneurópa imperialistái vér­mes fantáziával már egy hatalmas európai hadsereget látnak lelki szemeik előtt, amelyben Európa egyesült népei karöltve vonulnak az ázsiai ellenség ellen újabb, az eddigieket is túlszárnyaló tömegöldöklésre. Hogy milyen régiókban mozog ezeknek a páneurópéereknek ideológiája, az leginkább ki­tűnik Schoenaic­h tábornoknak egy cikkéből. A tábornok úr az Európai Egyesült Államok ki­alakulását Német-, Francia- és Olaszország egyesülésétől várja, vagyis egy olyan közösség kialakulásától, „amelyet Nagy Károly bírt, Napóleon ak­art és Nietzsche álmodott". Azok az idealisták azonban, akik forró szívvel hisz­nek az emberiség jobb jövőjében, de józan fej­jel figyelik a fejlődés örök érvelését és erős akarással egyengetik ennek a fejlődésnek ter­mészeti útjait — nem kérnek a Nagy Károlyok, a Napóleonok és Nietzschék Egyesült Európá­jából. Nem imperialista világhódító céllal akar­juk megalakítani az Európai Egyesült Államo­kat nem azért akarjuk egyesíteni Európa né­peit hogy nagyobb lépésekben haladhassanak tovább azon az úton, amelyen milliók szenved­nek kevesek érdekében, nem azért, hogy egy­más marcangolása helyett másokat öldökölje­nek, hanem azért hogy egyesült erővel, egysé­ges szervezetben és harmóniában a Föld többi hatalmas birodalmaival igyekezzenek elérni az emberiség nagy és örök céljait. Disputa. — Erra örő Lajos. — A munkásságnak a polgári társadalommal ellentétes viszonya van a művészetekhez. Ez a viszony azonban még nincsen teljes egészében tisztázva. Szenvedélyes viták folynak, amelyek időnként elcsöndesednek, de amelyek időnként a felszinre is bukkannak, mint ahogyan azt a kérdést igyekezett most Kassák Lajos is a „Munkásmozgalom és művészet" című cikk­sorozatában tisztázni. Ebben a cikksorozatban sok nagyjelentőségű és sok kevésbé jelentős tényt szögezett le Kassák. Hogy melyik az iga­zán értékes és melyik nem az, arról lehet vi­tázni. Én azon­ban most nem erről akarok be­szélni. Mert kétségtelen az, hogy Kassák elvi vitát akart provokálni, amely elvi vita azon­ban, sajnálatos körülmények folytán, az egy Szakasits elvtárs írásait kivéve, személyeske­déssé fajult. Kassák némely kijelentését sokan magukra vettek s a lényeg helyett ezen apró és igazán jelentéktelen dolgokba kapaszkodtak Nem érzem magam hivatottnak arra, hogy én védjem meg Kassákot. Különben sem ez a pél­an. Aki olvasta írásaimat, az láthatta, hogy én távol állok Kassák formalizmusától. De egy­némely igazságot nem tudok elhallgatni, nem Kassák, hanem az igazság érdekében, még ak­kor sem, ha emiatt népszerűtlenné válok. Ez az igazság pedig Kassák elvitaztha­tatlan írói nagysága és működésének jelentősége a szocialista mozgalom szempontjából. Kassák írásai tettek olyan szolgálatokat a munkásság­nak, mint akármelyik polgári író, akinek egyik-másik kijelentéseit hangos örömmel szok­ták a mi táborunkban regisztrálni. Nem aka­rok most Kassák működésének részletes analí­zisére, vizsgálatára kitérni, bár ez sem volna érdektelen feladat. Sokkal n­a­gyobb arányú munka volna az, semhogy egy napila­p szűk hasábjain el lehetne intézni. Csupán le akarom szögezni azt, hogy azok, akik Kassáikat tá­mad­tá­k, vagy nem olvasták, vagy megfeledkeztek arról, hogy az „értelmetlen" verseken­­kívül egyebet is írt Már­pedig ezeket is figyelem­be­véve, egészen más kép bontakozik ki Kassák irodalmi működéséről. Hamarjában például csak a „Tragédiás figurák", a klasszikus szép­ségű „Mesteremberek", „Kalabriász csodálatos papja", a „Tisztaság Könyve", novellái és utol­jára, de nem utolsósorban a „Máglyák Énekel­nek" jutnak az eszembe. Ezekben a munkákban bontakoznak ki a maguk teljes nagyságában Kassák igazi kvalitásai. A „Máglyák Énekel­nek", minden túlzástól és elfogultságtól mente­sen, napjaink egyik legnagyobb méretű alko­tása, amelyhez irodalmi tekintetben és nem a munkásság szempontjaiból, csak talán egy van hasonló és ez Szabó Dezső „Elsodort falu"-ja, amely azonban jelentőségében mégsem ér föl hozzá. A „Máglyák Énekelnek"-ben az indivi­duális hős helyett a kollektív tömeg lép elénk, lelki megvilágításban és a századnak megfelelő törekvéseivel. A személytelen, mindent átfogó univerzális tömeg eposza ez, amely biblikus és érthető nyelvezetével korántsem lebecsülendő érték. Ezeket is el kell olvasni, nemcsak a verseket. A többi, főleg pedig az elméletek, nem számí­tanak, még akkor sem, ha azok teljes egészük­ben megállják a helyüket Az elméletek nagyon szegényesek és tökéletlenek a többi művekhez képest Nem az elméleti írásokban bontakozik ki egy ízó nagysága. Tessék például Doszto­jevszkij hasonló írásait elolvasni. Olyan lehe­tetlenségek és képtelenségek vannak bennük összezsúfolva, h­ogy csak mosolyogni lehet raj­tuk (ami Kassákra mégsem mondható). Ebből ítélve, Dosztojevszkij nem nagy szó? De nem számítanak az elméletek azért sem, mert szerintem egy kor irodalmi programját nem lehet előre paragrafusokba szedni és előre meghatározni. Másrészt pedig például hiába indokolja meg Kassák az érthetetl­enséget formarombolási tö­rekvéseivel, amelyek szerinte az első lépést je­lentették az új irodalom kifejlődéséhez. Ott, ahol igazán nagyot alkotott, ahol tényleg az el­jövendő kort nyilvánította ki a­ maga törekvé­seivel és céljaival, olyan tiszta és a biblia egy­szerűségével fölérő expresszív és kifejező nyelve van, amelyhez hasonlót alig találunk a magyar irodalomban. Világosabban: Kassák formarombolási törekvései, az európai káosz NÉPSZAVA 1925 szeptember 13. A nevelés szociális eszkif&el.*) -««lEarn Tehetségvizsgelst. — A JpvB Isk­olája. V. Elmondottuk a tehetségvizsgálat fontosságát és eseteit, most nézzük egyes módozatait A repülőknél például nagyon fontos az egyensúly­érzés. Ennek vizsgálására egy olyan szék szol­gál, amely előre-hátra, jobbra és balra hajlik. A megvizsgálandó ember homályos szemüvegű maszkot kap, hogy amikor egyensúlyi helyze­tét megítéli, látási hatások ne támogassák. Így van ez a levegőben is, különösen köd alkalmá­val. A széket elektromos árammal lehet moz­gatni. A széket aztán különféle fokokkal hátra­hajlítjuk, 20, 8, 15 fok s a kísérleti személynek vissza kell lendíteni, míg véleménye szerint az egyensúlyi helyzet megvan. A vizsgálat azt mutatta, hogy a jelöltek két csoportra osztha­tók. Egyik meglehetős pontossággal dolgozott a másik ingadozó volt. Ha az eltérés 6 foknál nagyobb volt, a jelölt alkalmatlan lett. Olyan esetek is voltak, amikor a beállítás 2—3 fokkal előrébb vagy hátrább történt. A repülők erre azt mondják, hogy az illető előre vagy hátra lóg. Akik előre lógnak, azoknak a beszállásnál kell vigyázni; akik hátran azoknak az indulás­nál. Ha a repülőgép 30 fokon túl hajlik, lezuhan. Az érzelmi állapot vizsgálatára szolgál a rezgésmérő és a lélekzetmérő. A rezgésmérő nagyon egyszerű készülék. A megvizsgálandó ember egy kis légtok fejére teszi mutatóujját s az ujj rezgését a légtok továbbvezeti: a ky­mographion-felvevőkészülék grafikusan szem­•) Lásd az augusztus 5., 23 , 28. és szeptember 2. számokat. lélteti a reszketést Ez szolgál az idegesek ki­választására. A lélekzés szabályossága még fontosabb. A lélekzést a repülőgépen is lehet mérni, míg a rezgésmérőt nem lehet a repülő­gépre szerelni. A két eszközzel a megvizsgálandó előtt vá­ratlan fényhatások, gyors villanyfényhatás, váratlan zörgés­, robbanásszerű hangok merül­nek föl.­ A két eszköz mutatja a kilengést, a reszketést és a lélekzés megváltozását Az lesz, a jó repülő, akinél a reakció a kilengésnél mu­tatkozik, de lehetőleg gyorsan helyreáll. Aki­nél még a 4—5 lélekzetvétel is szabálytalan, az sohasem lesz jó röpülő. Németországban már a háború alatt húsz helyen volt ilyen vizsgálat. De más pályákon is hasonló tulajdonságokra van szükség, mint itt A gépkocsivezetők, villamoskocsivezetők, mozdonyvezetők, hajókormányosok megvizsgá­lása hasonlóan történik. Ezeknek ugyan nincs szükségük az egyen­súlyozásra, de szétosztó figyelemre, gyors reak­cióra, váratlan helyzetekben gyors megfonto­lásra épp úgy szükségük van, mint a repülők­nek. Amerikában Münsterberg tanár a telefo­nos kisasszonyok után a villamoskocsivezetőket vizsgálta. Sok szerencsétlenségnek vették így elejét. Németországban a háború alatt nem­csak a repülőket, hanem a soffőröket is vizsgá­lat alapján szemelték ki. Bizonyos foglalkozásoknak közös szellemi tulajdonságokra van szükségük. Eloszló figye­lemre van szüksége a telefonoskisasszonyon, kocsivezetőn és repülőn kívül az üzemvezető­nek, rendezőnek, újságírónak, szerkesztőnek és más egyéb foglalkozásoknak. Összpontosító figyelemre­ van szüksége a betűszedőnek, tudós­nak, szövőnek, mechanikusnak, stb. Ezeken az általános tulajdonságokon kívül még különös tulajdonságok is kellenek egyes pályákhoz. Meg a különféle gépek is kívánnak ilyen tulaj­donságokat Németországban egy kitűnő tudós, William Stern tette általánossá a tehetség-vizsgálat­­at , W. Moede szervezte meg ezeket a berlini iskolákban s ugyancsak ő vizsgálta meg az iparostanoncokat is s erről könyvet is irt: „Die psichotechnische Eignungsprüfung des indu­striellen Lehrlings" (Pszichotechnikai tehetség­vizsgálat az iparostanoncoknál) címmel. Dr. Máday István, mint Stern munkatársa, az iro­dai alkalmazottakat vizsgálta meg. De meg­vizsgálták a közúti vasút alkalmazottait, a betűszedőket gépirónőket röpülőkel, szikra­távirászokat, fémipari munkásokat, stb. A szász államvasutak rendszeresítették a te­hetségvizsgálatokat Az erkölcsi tulajdonságok megvizsgálását dr. Weszely Ödön egyetemi tanár sürgette, mert a pályákhoz ezek is szük­ségesek. ...... Nagy általánosságban itt adjuk az ember­nevelés egyik legfontosabb eszközét. Megelége­dett életet csak a sikerült élet adhat, ennek föl­tétele a pályán való boldogulás. Ezt pedig csak ezekkel az eszközökkel érhetjük el. Szólnunk kell még néhány szót a testi nevelésről is. A megnyilvánulása volt, de amikor a szocializ­mus kollektív, mindent átfogó egyetemességét és a tömeget fejezte ki, tisztult és világos for­mát mutatott, mint ahogyan a szocializmus is a rendet és az egyszerű univerzalitást jelenti. Végül pedig nem számítanak az elméletek a bennük rejlő ellentmondások miatt, amelyektől nem ment Kassák sem és amelyek a műveivel is ellentmondanak. Ezek részletezése is fölös­leges. Kassák a modern művészet egyik legnagyobb képviselője. Ha elvetjük az értelmetlenséget, mint ahogyan el is kell vetni, mert a tömegek nagyon helyesen csak a tisztult és világos for­mát bírják el, miért feledkezzünk meg a többi­ről és miért nem veszünk tudomást az érthetet­len verseken kívül azokról is, amelyek jelen­tőségét és nagyságát csak rosszakarattal le­het letagadni? E disputában persze korántsem tisztáztuk azt, hogy Kassáknak igaza van, korántsem tisztáztuk, hogy a „Proletárművészetet", „Mű­vészetet a proletárnak" vagy „Proletárt a mű­vészetnek" jelszavakkal dolgozó szocialista írók köz­ül melyüknek van igaza. Olyan kérdés ez, amelyet nem lehet, de fölösleges is elméletileg vitatni. A munkásmozgalom és a szocializmus szempontjaiból minden néven nevezendő törek­vés és munkálkodás, amely a kollektív hol­napra való törekvést jelenti, egyaránt értékes. Mert nem a forma és nem a jelszó a fontos. Fontos a lényeg: mennyire vitte előre valami a szocializmus ügyét. A szocializmus mai aktív fázisában, amikor a lenni vagy nem lenni hamleti problémája uralja az egész mozgalmat, amikor a mai Európa züllésében és káoszában mind tisztábban és mind pregnánsabban bon­takozik ki az osztályharcos munkásmozgalom és ezzel együtt a szocializmus történeti hiva­tása is, semmit sem szabad elvetni, ami ezen történeti hivatás valóraváltásána­k szolgála­tába szegődik. Hogy ez milyen mértékben sike­rült egyik va egy másik csoportnak, azt ma nem lehet megállapítani. Ezt csak a jövő döntheti el. Mindenesetre... az arany nem vész el.

Next