Népszava, 1925. október (53. évfolyam, 220–246. sz.)

1925-10-04 / 223. szám

1925 október L NÉPSZAVA ll1 Uj utak a EélekianHan. (Bécs, szeptember.) Mindnyájai, akik a mai nemzedék gyermekei vagyunk és az utóbbi évesk csalódásainak s megpróbáltatásainak súlya alatt roskadozunk, gyakran kérdezzük magunktól, hogy vájjon nincs-e igazuk azok­nak a hangoknak, amelyek azt állitják, hogy korunk válsága nem muló epizód csupán az emberiség életében, hanem az emberi kultura vagy legalább is a fehér ember kulturája sirbaszállásának kísérője? De ha mélyebbre tekintünk, akkor a haladás olyan dokumentu­maival találkozunk, amelyek ezt a sötétenlá­tást nem igazolják. Hiába győzött helyenként a legbrutálisabb reakció, mégis a jövő társa­dalom és a szocialista termelési rend körvona­lai a délibáb messzeségéből a kézzelfogható valóság közelségébe tolódtak. Uj értékeket te­remt a művészet és a fejlődés úttörője: a tu­dományos kutatás, erőteljes megujulás képét nyújtja, A modern fizika megváltoztatta föl­fogásunkat a térről és időről, a modern kémia megmutatja, hogy másképen van fölépitve az anyag, mint ahogyan eddig tudtuk, a biológia ás orvostudomány alapvető sikerekre mutat­nak rá e a technika szédítő tömegű újdonsá­gait majd sikerülni fog beállítani az élet köny­nyebbétételének szolgálatába Uj utakon jár a pszichológia, a lélektan is a tudományok eme egyik legérclekesebbike, amelynek célja érzéseink kibogozása, akará­saink rugóinak föllelése, önmagunk ás ember­társaink megismerése. Nem szólunk most a pszichoanalízisről, amely rámutat a gyermek­kori élmények és a szexualitás jelentőségére és a tudat mélységeiből _ olyan törekvéseket hoz föl a napvilágra, amelyek csak kivételes vagy kóros alkalmakkor törnek elő, de külön­ben rejtve marodnak. A pszichológiai kutatá­sok egy másik csoportja fordítja ujabban ma­gára az érdeklődést, amelyet karakterológia néven jellemeznek. Régóta ismeretes, hogy a lelki élet törvényei nem alkalmazhatók egyformán mindenkire, helyesebben mondva, különböző emberekre csak különböző módon alkalmazhatók. Nem azt jelenti ez, hogy minden egyes ember lelki élete más és más, hiszen ez vigasztalan zűrzavar lenne és érthetetlenné tenné a leg­egyszerűbb emberi együttműködést is. hanem azt, hogy az emberek bizonyos karakter­típusokra oszolnak és aszerint, hogy melyik karaktert uralják, ugyanazok a hatások más és más lelki reakciót váltanak ki belőlük, más­ként ereznek, gondolkoznak, cselekszenek. A karakterológia föladata, hogy e karakter­típusokat fölismerje és leírja. Már Nietzsche kétféle embert ismert: az „urlelküt" és a „szolgalelküt". Az előbbi alkot, parancsol, az utóbbi csak engedelmeskedni és követni tud. Ebből a fölfogásból ered egyébként a forra­dialmi gondolkodású és temiperamentumu Nietzschének ellenségeskedése a szocialisták­kal szemben, akik az elnyomottak és leigázot­tak tömegeit nyugtalanítják és fölzavarják abból az állapotból, amely szerinte egyedül illik természetükhöz " szolgaságból. Az el­borult elmével elhun-^, ? tflális gondolkodó megállapításai sok W«•• i V adtak . alkalmat, annyi azonban már az ő idejében is kétséges volt, hogy a. mai társadalom szolgái valóban szolgaságra s urai uralkodásra születtek. Dessoir berlini pszichológus fölfogása némileg emlékeztet Nietzsehére. Kétféle emberkarakter van szerinte: Schöpfer (alkotó) és Leistungs­tnensch (dolgozó, véghezvivő). Nagyon érdeke­sek az idegorvos Kretschmer kutatásai, aki úttörője a modern karaktorológiának. Ö az őrültek két típusából indul ki és azt állítja, hogy ugyanazok a tulajdonságok, amelyek emezeknél kóros módon, fölfokozva lépnek föl, megtalálhatók a két normális emberi típusban is. Az egyik kedélye mélyen hullámzó és hir­telen elváltozó; jókedv, vállalkozási szellem, életöröm, bánat, lehangoltság, kétségbeesés váltják föl egymást lelkében, amely egyúttal rendkívül intenziven éli át ezeket a kedély­állapotokat. A_ másik, legalább is látszólag, hűvösebb természet: nagy megrázkódtatások nem érik, egyenletesebb, de fölszinesebb; tu­data, mintha ketté lenne hasítva — közöm­bösen halad el olyan behatások mellett, ame­lyek mélyen vágnak belé. Jung karaktereit akár önmagunkon és környezetünkön ellen­őrizhetjük. Az egyik karakter szoros kapcso­latban áll a külvilággal. A külvilág ingereit gyorsan fölfogja és azonnal reagál rájuk; benyomásokat hajszol, mert csak ezektől nyer impulzusokat, a környezet változása őt magát is megváltoztatja. A másik tipus fölfogása lassú, de amit fölfogott, azt alaposan földol­gozza, lelki világa kevésbé szines, de mégis egyénibb, mert többet merít önmagából. „Intro­vertált" (befeléforduló) karakter, szemben az előbbenivel, amely ,,extravertált"(kifeléforduló). Amint látjuk, Kretschmer és Jung típusai kö­zel esnek egymáshoz és hasonló eredményre jut Jaensch is, aki abban is emlékeztet Kretsch­merre, hogy mint klasszikus típusokat, kündu-' lási pontul ugyancsak két beteget választ. Az egyik „utóképekben" gondolkodik, vagyis a látott és másmódon érzékelt benyomások ké­peit állítgatja össze, amig a másik fogalmai­ban több az önálló elem. Sok kutató analizálja mélyrehatóan a női és férfi jellem különbözősé­gét. Mindjárt megjegyezzük, hogy sok férfi van, akiben női jellemvonások bőven találha­tók és viszont. A női karakter elsősorban ke­vésbé differenciált legyen és igy kisebb érzék­kel is bír a differenciáltság iránt, jobban ked­veli az átfolyóbb, elmosódottabb lelki helyze­teket. Csak egy példát: A nők nagyobb örömü­ket lelik a mátkaság állapotában, mint a fér­fiak a vőlegénységben, amely átmeneti és dif­ferenciátlan állapot. Az „örök mátkaság" fo­galmában van valami költői, az „örök vőle­génység" csupán komikus. Első pillantásra mindez talán kissé elvont­nak látszik, de már az iménti példából is kide­rül, hogy a karakter előírja és meghatározza, hogy tulajdonosa ,a mindennapi élet problé­mái között milyen viselkedést fog tanúsítani azokkal szemben. Az életben való elhelyezkedés és megelégedettség például erősen függ attól, hogy az illető karakteréhez illő munkát foly­tat-e. Az amerikai Münsterberg professzor gyárimunkásokkal végzett tömegvizsgálatok­ban kimutatta, hogy vannak munkások, akik­nek az egyhangú, monoton munka kín, mert rövidesen gépiesnek és unalmasnak találják. Mások, éppen ellenkezően, nagy érzékkel bír­na.^ olyan kis különbségek iránt, amelyeket az előbbiek észre sem vesznek és épp ezért a vál­tozatosság kimeríti őket. Jobb szeretik az egy­hangú munkát, amelyben mindig uj és uj rész­leteket fedeznek föl. A karakter ismerete tehát gyakorlati szempontból is nagyfontosságú, kü­lönösen a pedagógia terén, hiszen világos, hog-y adott esetben más és más módszerekkel lehet jobban megközelíteni a fiatal lelket. Kétségtelen, hogy ha a karakterológia gya­korlatibb lesz, közelebb fogja hozni az embere­ket önmagukhoz és egymáshoz és sok előítéle­tet fog elpusztítani. (K. Gy.) Októberi emlék. Részlet egy hosszabb versciklusból. Mégis agon az őszön Szodoma fölött betelt. Azon az őszön dögvész És járvány szüretelt. Nem kellett már sorozni, Sorozott a Kaszás. Szüretje volt az őszön S a nyárban aratás. Ki tudja, honnan indult, De szerteszéjjel szállt. Tálán a holtak küldték E dögvészes hálált. Temetetlen halottak. Mérgezett, mély kutak. Vérrel szennyezett szántók S menekülő utak. Csak jött sebes repülve ­S hiába a határ Agyukkal vértezetten, Jött a spanyol hálál. Jött ételben, italban A szél szárnyán repült. Jaj, annak kit megérint Ki útjába került. Ó, jaj, azon az őszön, Mint sárguló levél. Pergett az emberélet, S ki bősz volt és kevély Alázatossá roskadt. Lehorgadt fővel járt S érezte, hogy a végzet Sújtó keze talált. Ö suhant el közöttünk Félelmet, kint lehelt S följajdult minden lélek: — Betelt Uraml betelt! — * Október volt, Ham, ezt jól figyeljed, Eső esett és fujt az őszi szél. Sárbafulladt a rozsdamart levél S a csupasztestü, csontigtarolt fákat Paskolva verték égrőlnyuló szálak S a ködbeborult szennyszinü Dunán Csatakos hidak nyúltak át tunyán. Hogy összekössék a város két testét. De furcsa lázzal teltek meg as esték. És a homályos ívlámpák alatt. Suhogva szálltak a hirmadarak. Senki sem tudta honnan, hova, merref De a levegő tüzszikrákkal telve S az ónos ég villámokat takargat, Az őszutói lappangó viharnak Előszele söpört az utcán végig. Senki sem tiidjá, de mindnyájan érzik. Történni kell! Valaminek kell jönni! Tán béke lesz és nem kell többé ölni! Nem kell már menni s ki elment visszatérhet S az, aki él, az élhet! élhet! élhet! Várnai Zseni. Egy pféüános tauüságtöíeíe az igazság mellett. Hazugságokkal, tényferditésekkel, rágalmak­kal lehet ideig-óráig az igazság ellen, a tények ellen küzdeni. Eszméket, azok képviselőit be lehet mocskolni könnyen hivő, biráló gondolko­zás nélkül élő emberek előtt, Különösen akkor, ha a hazugságokat és a rágalmak mocskát olyanok terjesztik, akiinek valamelyes oknál fogva tekintélyük van a nyilvánosság előtt. Történeti tények bizonyítják, hogy milyen hazugság- és rágalomhadjárat indult meg a szocialista munkásmozgalom ellen mindjárt a bölcső jé n-áf. A kapitalista önzés, a megvásárolt újságírók, tudós hirben álló tanárok egész ra­ját mozgósította a szociáldemokrácia ellen. Vi­lági és egyházi fejedelmek szintén harcba küld­ték poroszlóikat, hogy a dolgozó uép lelkében fölcsirázó eszmét megölessék. Újságcikkek, könyvek, templomi prédikációk megszámlálha­tatlan légiója indult harcba az osztálytudatos szocialista munkásság célkitűzései ellen. De az igazság és a tiszta emberszeretet, amelynek jegyében a szociáldemokrácia az egész világon fölvette a harcot az elnyomatás­sal, a kizsákmányolással és az emberbutitás­sal, keményen állja a nagy harcot, amely egy­aránt folyik ugy a politikai, gazdasági életben, mint az egyes emberek lelkében. A szociálde­mokrácia eszmei tartalma, igazsága ós erkölcsi álláspontja nemcsak a munkásosztály tömegeit mozgatja meg, hanem az ellene harcba küldött sereget is állandóan bomlasztja, mert gondol­kodásra készteti azokat, akikben még él a jó­zan emberi értelem. És az, aki józanul, értel­mesen és emberségesen gondolkozik, az csak­hamar beáll az uj célért, egy magasabbrendü társadalmi rend megvalósításáért küzdők tá­borába. Egy ausztriai községben történt a legutóbb, hogy váratlanul uj harcossal szaporodott a szociáldemokrácia tábora. A grafitmunkások sztrájkban állanak a vidéken. Kegyetlen harc folyik köztük és kizsákmányolóik között. Mit akarnak a sztrájkoló munkások? Semmi mást, osak egy falattal több kenyeret maguknak és családjuknak; módot arra, hogy cipőt, ruhát és tüzelőt szerezhessenek, mert kétségbeesetten néznek mai munkaviszonyaik mellett a tél elé. Ki tagadhatja ezeknek a követeléseknek a jo­gosságát, akiben csak egy palányi emberi jó­érzés is lakik. Ebben a harcban a grafitmun­kások pártjára állt Niederzanna község (Mühl­dorf mellett) római katolikus plébánosa is. Fritz Staufer, aki a templomban, a szószékről hirdette a munkások harcának jogosságát: „Igazuk van a munkásoknak — mondotta pré­dikációjában —, amikor szembeszáll nak munkaadóikkal, akik csupán kizsákmányolásra alkalmas tárgynak tekintik őket. A szociálde­mokraták kenyérért és szabadságért küzdenek és ezért az igazságosság utján járnák Ez a bátor beszéd szivébe markol mindazok­nak, akik szomjúhozzák az igazságot, akik sze­retik embertársaikat. De nagy haragra gerjed­tek Staufer plébános ellen a tőke urai és egy­házi fölöttesei és megkezdték a harcot ellene, mert tettekkel is követni merte Krisztus taní­tásait. Választania kellett: az igazságosság hirde­tése, a szegények szeretete ós a tőkéseknek, az egyház hatalmas pártfogóinak szolgálata kö­zött. És Fritz Staufer válaszolt is: kilépett as egyházból és felekezctnélkiilívé lett. Ugy érzi, hogy igy szabadon, minden meg­kötöttség nélkül jobban szolgálhatja az igaz­ságot és több pozitív jót cselekedhet embertár­sai érdekében, mint plébánosi állásában... A becsületes, tisztaéletü volt plébánost a munkásság szeretettel fogadta körébe. — Vasati balesetek. Az államvasutak igaz­gotóságának közlése szerint Horvátkimle állo­máson pénteken este 18 óra 3 perckor kijáró 8201. számú gyorsvonat helytelen váltóállítás folytán egy üres teherkocsinak nekiment, A balesetből kifolyóan ember nem sérült meg, csupán az emiitett kocsi siklott ki és a gyors­vonat mozdonya rongálódott nagyon meg. Október 3-án reggel 5 óra 50 perckor Adony— Pusztaszabolos állomáson az 5017. számú vonat a vonalra kitolt kocsisornak nekiment, ami­nek következtében a kitolt kocsisorból három üres kocsi kisiklott. A vonat utasait az 1919. s»imu vonat továbbította. Embersérülés en­nél az esetnél sem történt. Mindkét balesetnél a kár lényegtelen. Szigorú vizsgálat folya­matban. — Aachenből jelentik: Sűrű köd miatt szombaton reggel a Budapest—Bécs—Köln és Ostende közt közlekedő 55. számú D. vonat 7 óita tájban belefutott a Rothe Erde-állomás be« járata eló'itt vesztegüő 7232. számú tehervanatbfc A D. vonat nemi siklott ki. Személyek new sérültek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék