Népszava, 1926. január (54. évfolyam, 1–25. sz.)

1926-01-01 / 1. szám

­ A néma tragédiák A néma tragédiák esztendeit esztendeit esztendeit Avagy­­vessünk föl igazságokat, amelyeket ölbe hullott keze áldozatul dobna mindnyá-mindenki ismer s amelyek kiélt frázisokká junkat a politikai és gazdasági közélet rot­koptak a kormányzat fen­y­vesz­tő levegőjé­hasztó gombáinak. A magyar munkás­ben? Fájdalom, az igazságokból nem lett osztályt évszázadok tanulságai tanították élet, amelyben izom, erős ideg és egészséges meg arra, hogy itt ingyen és önként nem hanyatlott az idő örvényébe s most, hogy vér duzzasztja napjainkba a munkát és a adnak semmit. Nagy áldozatok, kiontott vér várakozással, vággyal és reménnyel állunk kedvet, hanem megunt frázisok szemét-és nagy szenvedés volt az ára minden egyes az úr előtt, nincs könny, nincs sóhajtás, se dombja, amelynek tetején a vagyoni, a poli­előre tett lépésnek. Mi jól tudjuk, hogy a elszorult szivek bánata, ami megsirassa a tikai és társadalmi kiváltságok kakasa munkásosztály lelkében elevenen él a hely­régit, örülünk, hogy megy és senkiben se kukorékolja a hajnalt: a­ további kiváltsá­got tragikus nagysága, érzi a kötelességet rebben szánalom, hogy a részvétlenség rögei­mok, kivételezések és a kétféle elbánások és a föladatot is, amelynek teljesítése reá kopognak koporsóján. Nem hozo­tt semmit, számára. Meri-e valaki kétségbevonni, hogy vár­ós örömmel, erővel, csüggedés nélkül ami jó, avagy csak enyhület lett volna, nem így van s hogy ez az, amit egy esztendő, veti magát e kiújuló harc tüzébe. A szocia­teljesített valósággá semmi várakozást, a­mint „fejlődést" hozott a nyakunkra? Mert lista öntudat hatalmas motorja, hajt mind­vágyakat csak földuzzasztotta, a reménye­hra meri, odavághatjuk a szeme közé a annyiunkat. Közöttünk nem lehetnek mel­ket megcsalta, se egyéni, se országos problé-Smith-jelentéseket, amelyekben egy semle­tóságai, tábornokai vagy kapitányai a harc­mákra megoldást nem juttatott: tűnjön el, ges idegen mondja meg, hogy az állami köz­nak, mert mindannyian nagy célok és ne­mint a nehéz álom, könny nélkül temetkez­tethek itt csak a vagyontalanokat nyomják kánk szent ideálok közkatonái vagyunk, ték az idő sirjába, s ha ez sem elég meggyőző, kirúghatjuk sal­akik tudjuk, hogy ha a nehéz munka és ál-Pedig mennyit vártunk, reméltünk, a far­kaiból a hivatali szobák ablakait, amelyek­hozathozatal nem is teremti ki a pillanat­­unk! Nem tőle, hanem az időnek ama hátá­ból szédítő a kilátás a nyomor végtelen ten­sikerét, de a jövendő dus aratását ígéri a rai között, amit jelentett — azoktól, akik gerére. csak egy kevés bátorság és tisztes­telen önfeláldozó, dicsőséges magvetéset tenni tudnak,­mert kezükben a hatalom és jég kell hozzá s mindenki rányithatja szó-Idézzük a lelkünkbe most is, ami egyetlen minden eszköze, ami nemcsak módot ad, de még a példátlan lezüllés, a vadság és fékte­előföltétele a sikernek: a maga posztján kötelez is a cselekvésre. Az egész ország fenség magyar világára. A munkás küszke­mindenki tegye meg a kötelességét! Ne várj, remélt és akart. Nem sokat. Nem lehe­dik az élettel, akár dolgozik, akár neil; ha­felejtsük el, hogy a nagy, a messzebb Ható tettent. (teak annak az ígéretnek és százszor­sonló a helyzete a hivatalnoknak, a szabad munka, épp ugy: a szocializmus, mint a megismételt fogadkozásnak beváltását, eme­pályákon élők ériatai több­ségé­nek; e közül­kicsi, az aprólékos. Egybefonódó, egymási iyet egy évvel ezelőtt lobogtattak feléje al­kalmazotti hierarchia alsó fokozatain ál­kiegészítő lépések és erő­feszí­tések harma­ország felelős kormányzói. Mert az Ígéretek­landó vendég az inség és akikről egy év ci­nikus összege a szocialista munkásmozga­lom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az er­ejét s bármit is csinál itt, történeti jelen­tőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, a­z akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos új esztendői­­ben, mint mindannyiszor, ez elmúlt h esz­ezelőtt még nem hallottunk, a kétségbeesés rendő indulásán is térdig gázolhattunk és jajkiáltásaival csatlakozott­ föl a n­yomot válogathattunk belőlük politikai, gazdasági és társadalmi tartalmuk szerint, ahogy csak nagy hadseregéhez: a nyugdíjasok tömege. Egy esztendő alatt csak az államkasszát ház­jól esett. De mit tettek? De mit váltottak ták rendbe, de éppen azért, mert először ezt valóra? Csak egyetlen pillantásba foglaljuk bele korm­ányzat és törvényhozás működé­sét és megkapjuk a gazdasági élet tarlóit, amelyen válságok, csődök, összeomlások vágták mélyre a szanálási ütközetek gránát­csinálták s nem a gazdasági élet megerősö­déséből akartak erőt bocsátani az állam oszlopaiba: csak az uszály növekedett, a nyomornak és a kétségbeesésnek az a sötét vonulata, amely a beegyensúlyozott állam­unkus összege a szocialista munkásmozga­lom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az er­ejét s bármit is csinál itt, történeti jelen­tőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, a­z akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos új esztendőt! tölcséreit és megkapjuk politikai életünk háztartásnak épp ugy tartozéka, mint ered­nikus összege a szocialista munkásmozga­lom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az er­ejét s bármit is csinál itt, történeti jelen­tőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, a­z akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos újesztendőt! őserdejét is, amelyben feketébb lett a sötét­ményes­ség, nyomasztóbb és kibirhatatlanabb a le-De bármerre fordulunk, nincs vigasztaló A 18tMa iS vegő, sűrűbb a bozót, mélyebb a korrupció ingoványa és szolgább az, aki eddig is szolga­kép sehol. A politikában erős a feszültség, nagy a bizonytalanság és homály: mindenki volt. Akik vezetők voltak már akkor is és robbanást vár valahonnan. A gyerkőc-szellem rávezették az országot a letűnt esztendő utt­• • • T 1 J 1 t • i ITT i­s diktatúrát fecseg, a felelőtlenség, szélhámos-.jaira, ugy indultak el, mint a boldog apu­­ság és féktelenség hencegve vonul a fóru­mizmus zászlóhordozói. És ugy indultak el, mend és utja szabad, lehetőségei szinte kor­mint akik tudták, hogy sok a kötelesség és látlanok, mert a kormány mindent elnéz, föladat, aminek terheit vállalniok kell, mert mindent megenged és nem egyszer dédel-hiszen maguk hirdették, hogy az állam ma­getve fejleszt naggyá és veszedelemmé, csak már az élet minden zugában hatékony úrrá azért, mert a szélsőjobbról jön. Erő? Ön­lett, mindenütt van kötelezettsége és tenni­tudatos és önérzetes központi hatalom? győzelméért, imádkoztak. Újabban napfényre valója, olyan vonatkozásokban is, amelyek-ilyesmi nincs. Egyrészt azért, mert a kor­től eddig tisztes távolban tartotta magát. Mindenen uralkodni és mindenütt tenni: ez mány régen marionettnek adta oda magát láthatatlan és felelősségre nem vonható nemcsak az államra, de a törvényhozásra is hatalmaknak, másrészt pedig belső egységét vonatkozik. Ámde a háború utáni élet­e is annykira emészti a széthúzás, féltékenység nagy állami térfoglalásának itt csak az és az egymás alatt vermet ásó nyílt és titkos­­ egyik oldalát használták ki, az államot ösz­intrika, hogy mindebből nem erő, csak elő­szetévesztették a kormánnyal és az államot szak származhatik minden és mindenki el-elszakították a polgáraitól. A kötelességtel­len, aki jobbat és becsületesebb­et követel jesitést úgy értették, hogy másokat szorítot­annál, ami ma fölöttünk uralkodó­­tak rá: csendőrrel, adóvégrehajtóval, az ál-Az esztendő elmúlt, de jóra semmi sem lami igazgatás mammutapparátusával és az fordult. Elmocsarasodott gazdasági és poli­eredmény, optimizmusuk boldog kiteljes e­tikai területeken kell átvágnia a kényszerű­­lése itt van már hónapok óta — abban az a kiprovokált, a tisztes hazát szerző támadó aranyborjúban, amelyet az államháztartás harc lendületének. Mert azzal legyünk tisz-egyensúlyának neveznek, de amelynek ár­tában mindannyian és az uj esztendő ez első nyakában ott hever, talán utolsókat rug napján vessen számot vele minden tisztes­már, az egész gazdasági élet. Hát, messzire nem jutottunk — csak a jó­ség és józan érzelem, hogy újra csak a harc útja nyílik meg előttünk, az életet és az em­ter, mert nem az élet, hanem a halál útjára s­em­ méltóságot megmentő nagy küzdelem vezették az országot. Részletezzünk talán­­utja, hiszen a gyöngeség és a fatalizmus nikus összege a szocialista munkásmozga­lom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az er­ejét s bármit is csinál itt, történeti jelen­tőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, a­z akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos újesztendőt!­nikus összege a szocialista munkásmozga­lom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az er­ejét s bármit is csinál itt, történeti jelen­tőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, a­z akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos újesztendőt!­nikus összege a szocialista munkásmozga­lom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az er­ejét s bármit is csinál itt, történeti jelen­tőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, a­z akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos újesztendőt!­nikus összege a szocialista munkásmozga­lom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az er­ejét s bármit is csinál itt, történeti jelen­tőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, a­z akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos új esztendőt! LI évfolyam, I. sz. Budapest, 1926 janu­ár­, péntek Ara 2©09 Korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre . 120.060 K — külföldre - 240.000 K Egy hóra . . 40.000 K — külföldre.. 80.000 K Ausztriában egy hóra 50.000 magyar K SZERKESZTŐSÉG: VETI, CONTI -UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 3—29 és József 3—30 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁ KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL, MINDEN NAP EGYES SZÁM­ÁRA: Magyarországon 2000, vasár­nap 3000­K, Ausztri­iban 3000, vasárnap 4000 o. K, Jugoszláviában 4 dinár, Franciaországban 1 franc, Csehszlovákiában hétközn. 1.30 ok., vasárn. 2 fk. KIADÓHIVATAL: Telefonszám . . . VIII. CONTI­ UTCA 4. SZ. . .­. 3-31, J. 3-32 és J. 70-29 A­­81Ma IS harisra uszított. Amikor Kéthly Anna elvtárs a nemzet­gyűlésben a szervezett tömeggyilkosság bor­zalmai ellen fölszólalt, az álhazafiak vér­Amikor Kéthly Anna elvtárs a nemzet­gyűlésben a szervezett tömeggyilkosság bor­zalmai ellen fölszólalt, az álhazafiak vér­Amikor Kéthly Anna elvtárs a nemzet­gyűlésben a szervezett tömeggyilkosság bor­zalmai ellen fölszólalt, az álhazafiak vér­szomjas megbotránkozással tiltakoztak az emberiesség gondolatának hirdetése ellen. A különböző egyházak papjai is tagadták, mint hogyha ők a háború vérengzéseit áldot­ták­­volna meg, mert szerintük csak nemzetük került okmányokból kiderül, hogy nemcsak a különböző vallások papjai voltak a háború hivei, hanem maga a Vatikán is. Még­pedig nemcsak passzív hive, hanem a háborús gon­került okmányokból kiderül, hogy nemcsak a különböző vallások papjai voltak a háború hivei, hanem maga a Vatikán is. Még­pedig nemcsak passzív hive, hanem a háborús gon­dolat tevékeny propagálója is. 1914 júliusában, amikor az emberiséget ször­nyű katasztrófák előérzete fogta el, hivők és hitetlenek Róma felé fordították tekintetüket és azt remélték, hogy az akkori uralkodó világ legnagyobb erkölcsi tekintélye fogja meg­menteni a világ békéjét. De hiába reményked­tek, a pápaság nem érvényesítette hatalmas befolyását és engedte, hogy kitörjön az a tűz­menteni a világ békéjét. De hiába reményked­tek, a pápaság nem érvényesítette hatalmas befolyását és engedte, hogy kitörjön az a tűz­vész, amely egész Európát lángba borította. Sőt az „Europe" című párisi szemlében leg­utóbb közölt okmányok azt mutatják, hogy a Vatikán megtett minden tőle telhetőt, hogy a háborús hangulatot még jobban hevítse, vét, még mielőtt, ez a kirobbanásra megérett, több­szörösen hozzájárult ahhoz, hogy m­egerősítse a Szerbia ellen irányu­ló, a későbbi eseménye­ket okozó támadó kedvet. Az "Europe" osztrák-magyar pápai követségnek a bécsi szörösen hozzájárult ahhoz, hogy m­egerősítse a Szerbia ellen irányu­ló, a későbbi eseménye­ket okozó támadó kedvet. Az "Europe" osztrák-magyar pápai követségnek a bécsi külügyminiszterhez intézett jelentését közli: harisra uszított.

Next