Népszava, 1926. január (54. évfolyam, 1–25. sz.)
1926-01-01 / 1. szám
A néma tragédiák A néma tragédiák esztendeit esztendeit esztendeit Avagyvessünk föl igazságokat, amelyeket ölbe hullott keze áldozatul dobna mindnyá-mindenki ismer s amelyek kiélt frázisokká junkat a politikai és gazdasági közélet rotkoptak a kormányzat fenyvesztő levegőjéhasztó gombáinak. A magyar munkásben? Fájdalom, az igazságokból nem lett osztályt évszázadok tanulságai tanították élet, amelyben izom, erős ideg és egészséges meg arra, hogy itt ingyen és önként nem hanyatlott az idő örvényébe s most, hogy vér duzzasztja napjainkba a munkát és a adnak semmit. Nagy áldozatok, kiontott vér várakozással, vággyal és reménnyel állunk kedvet, hanem megunt frázisok szemét-és nagy szenvedés volt az ára minden egyes az úr előtt, nincs könny, nincs sóhajtás, se dombja, amelynek tetején a vagyoni, a polielőre tett lépésnek. Mi jól tudjuk, hogy a elszorult szivek bánata, ami megsirassa a tikai és társadalmi kiváltságok kakasa munkásosztály lelkében elevenen él a helyrégit, örülünk, hogy megy és senkiben se kukorékolja a hajnalt: a további kiváltságot tragikus nagysága, érzi a kötelességet rebben szánalom, hogy a részvétlenség rögeimok, kivételezések és a kétféle elbánások és a föladatot is, amelynek teljesítése reá kopognak koporsóján. Nem hozott semmit, számára. Meri-e valaki kétségbevonni, hogy várós örömmel, erővel, csüggedés nélkül ami jó, avagy csak enyhület lett volna, nem így van s hogy ez az, amit egy esztendő, veti magát e kiújuló harc tüzébe. A szociateljesített valósággá semmi várakozást, amint „fejlődést" hozott a nyakunkra? Mert lista öntudat hatalmas motorja, hajt mindvágyakat csak földuzzasztotta, a reményehra meri, odavághatjuk a szeme közé a annyiunkat. Közöttünk nem lehetnek melket megcsalta, se egyéni, se országos problé-Smith-jelentéseket, amelyekben egy semletóságai, tábornokai vagy kapitányai a harcmákra megoldást nem juttatott: tűnjön el, ges idegen mondja meg, hogy az állami köznak, mert mindannyian nagy célok és nemint a nehéz álom, könny nélkül temetkeztethek itt csak a vagyontalanokat nyomják kánk szent ideálok közkatonái vagyunk, ték az idő sirjába, s ha ez sem elég meggyőző, kirúghatjuk salakik tudjuk, hogy ha a nehéz munka és ál-Pedig mennyit vártunk, reméltünk, a farkaiból a hivatali szobák ablakait, amelyekhozathozatal nem is teremti ki a pillanatunk! Nem tőle, hanem az időnek ama hátából szédítő a kilátás a nyomor végtelen tensikerét, de a jövendő dus aratását ígéri a rai között, amit jelentett — azoktól, akik gerére. csak egy kevés bátorság és tisztestelen önfeláldozó, dicsőséges magvetéset tenni tudnak,mert kezükben a hatalom és jég kell hozzá s mindenki rányithatja szó-Idézzük a lelkünkbe most is, ami egyetlen minden eszköze, ami nemcsak módot ad, de még a példátlan lezüllés, a vadság és fékteelőföltétele a sikernek: a maga posztján kötelez is a cselekvésre. Az egész ország fenség magyar világára. A munkás küszkemindenki tegye meg a kötelességét! Ne várj, remélt és akart. Nem sokat. Nem lehedik az élettel, akár dolgozik, akár neil; hafelejtsük el, hogy a nagy, a messzebb Ható tettent. (teak annak az ígéretnek és százszorsonló a helyzete a hivatalnoknak, a szabad munka, épp ugy: a szocializmus, mint a megismételt fogadkozásnak beváltását, emepályákon élők ériatai többségének; e közülkicsi, az aprólékos. Egybefonódó, egymási iyet egy évvel ezelőtt lobogtattak feléje alkalmazotti hierarchia alsó fokozatain álkiegészítő lépések és erőfeszítések harmaország felelős kormányzói. Mert az Ígéreteklandó vendég az inség és akikről egy év cinikus összege a szocialista munkásmozgalom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az erejét s bármit is csinál itt, történeti jelentőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, az akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos új esztendőiben, mint mindannyiszor, ez elmúlt h eszezelőtt még nem hallottunk, a kétségbeesés rendő indulásán is térdig gázolhattunk és jajkiáltásaival csatlakozott föl a nyomot válogathattunk belőlük politikai, gazdasági és társadalmi tartalmuk szerint, ahogy csak nagy hadseregéhez: a nyugdíjasok tömege. Egy esztendő alatt csak az államkasszát házjól esett. De mit tettek? De mit váltottak ták rendbe, de éppen azért, mert először ezt valóra? Csak egyetlen pillantásba foglaljuk bele kormányzat és törvényhozás működését és megkapjuk a gazdasági élet tarlóit, amelyen válságok, csődök, összeomlások vágták mélyre a szanálási ütközetek gránátcsinálták s nem a gazdasági élet megerősödéséből akartak erőt bocsátani az állam oszlopaiba: csak az uszály növekedett, a nyomornak és a kétségbeesésnek az a sötét vonulata, amely a beegyensúlyozott államunkus összege a szocialista munkásmozgalom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az erejét s bármit is csinál itt, történeti jelentőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, az akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos új esztendőt! tölcséreit és megkapjuk politikai életünk háztartásnak épp ugy tartozéka, mint erednikus összege a szocialista munkásmozgalom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az erejét s bármit is csinál itt, történeti jelentőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, az akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos újesztendőt! őserdejét is, amelyben feketébb lett a sötétményesség, nyomasztóbb és kibirhatatlanabb a le-De bármerre fordulunk, nincs vigasztaló A 18tMa iS vegő, sűrűbb a bozót, mélyebb a korrupció ingoványa és szolgább az, aki eddig is szolgakép sehol. A politikában erős a feszültség, nagy a bizonytalanság és homály: mindenki volt. Akik vezetők voltak már akkor is és robbanást vár valahonnan. A gyerkőc-szellem rávezették az országot a letűnt esztendő utt• • • T 1 J 1 t • i ITT is diktatúrát fecseg, a felelőtlenség, szélhámos-.jaira, ugy indultak el, mint a boldog apuság és féktelenség hencegve vonul a fórumizmus zászlóhordozói. És ugy indultak el, mend és utja szabad, lehetőségei szinte kormint akik tudták, hogy sok a kötelesség és látlanok, mert a kormány mindent elnéz, föladat, aminek terheit vállalniok kell, mert mindent megenged és nem egyszer dédel-hiszen maguk hirdették, hogy az állam magetve fejleszt naggyá és veszedelemmé, csak már az élet minden zugában hatékony úrrá azért, mert a szélsőjobbról jön. Erő? Önlett, mindenütt van kötelezettsége és tennitudatos és önérzetes központi hatalom? győzelméért, imádkoztak. Újabban napfényre valója, olyan vonatkozásokban is, amelyek-ilyesmi nincs. Egyrészt azért, mert a kortől eddig tisztes távolban tartotta magát. Mindenen uralkodni és mindenütt tenni: ez mány régen marionettnek adta oda magát láthatatlan és felelősségre nem vonható nemcsak az államra, de a törvényhozásra is hatalmaknak, másrészt pedig belső egységét vonatkozik. Ámde a háború utáni élete is annykira emészti a széthúzás, féltékenység nagy állami térfoglalásának itt csak az és az egymás alatt vermet ásó nyílt és titkos egyik oldalát használták ki, az államot öszintrika, hogy mindebből nem erő, csak előszetévesztették a kormánnyal és az államot szak származhatik minden és mindenki el-elszakították a polgáraitól. A kötelességtellen, aki jobbat és becsületesebbet követel jesitést úgy értették, hogy másokat szorítotannál, ami ma fölöttünk uralkodótak rá: csendőrrel, adóvégrehajtóval, az ál-Az esztendő elmúlt, de jóra semmi sem lami igazgatás mammutapparátusával és az fordult. Elmocsarasodott gazdasági és polieredmény, optimizmusuk boldog kiteljes etikai területeken kell átvágnia a kényszerűlése itt van már hónapok óta — abban az a kiprovokált, a tisztes hazát szerző támadó aranyborjúban, amelyet az államháztartás harc lendületének. Mert azzal legyünk tisz-egyensúlyának neveznek, de amelynek ártában mindannyian és az uj esztendő ez első nyakában ott hever, talán utolsókat rug napján vessen számot vele minden tisztesmár, az egész gazdasági élet. Hát, messzire nem jutottunk — csak a jóség és józan érzelem, hogy újra csak a harc útja nyílik meg előttünk, az életet és az emter, mert nem az élet, hanem a halál útjára sem méltóságot megmentő nagy küzdelem vezették az országot. Részletezzünk talánutja, hiszen a gyöngeség és a fatalizmus nikus összege a szocialista munkásmozgalom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az erejét s bármit is csinál itt, történeti jelentőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, az akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos újesztendőt!nikus összege a szocialista munkásmozgalom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az erejét s bármit is csinál itt, történeti jelentőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, az akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos újesztendőt!nikus összege a szocialista munkásmozgalom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az erejét s bármit is csinál itt, történeti jelentőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, az akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos újesztendőt!nikus összege a szocialista munkásmozgalom: ezen a területen mindenki a nagyság és a fölszabadítás szolgálatában adja oda az erejét s bármit is csinál itt, történeti jelentőségében is a leghatalmasabb erőkifejtés részesévé lett. Mögöttünk a néma tragédiák esztendeje. De ne csüggedjünk, ne bánkódjunk, hanem bizalommal, az erő, az akarat örömével, és büszke öntudatával menjünk neki az újnak, az ismeretlennek, és kívánjunk egymásnak harcos új esztendőt! LI évfolyam, I. sz. Budapest, 1926 január, péntek Ara 2©09 Korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre . 120.060 K — külföldre - 240.000 K Egy hóra . . 40.000 K — külföldre.. 80.000 K Ausztriában egy hóra 50.000 magyar K SZERKESZTŐSÉG: VETI, CONTI -UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 3—29 és József 3—30 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁ KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL, MINDEN NAP EGYES SZÁMÁRA: Magyarországon 2000, vasárnap 3000K, Ausztriiban 3000, vasárnap 4000 o. K, Jugoszláviában 4 dinár, Franciaországban 1 franc, Csehszlovákiában hétközn. 1.30 ok., vasárn. 2 fk. KIADÓHIVATAL: Telefonszám . . . VIII. CONTI UTCA 4. SZ. . .. 3-31, J. 3-32 és J. 70-29 A81Ma IS harisra uszított. Amikor Kéthly Anna elvtárs a nemzetgyűlésben a szervezett tömeggyilkosság borzalmai ellen fölszólalt, az álhazafiak vérAmikor Kéthly Anna elvtárs a nemzetgyűlésben a szervezett tömeggyilkosság borzalmai ellen fölszólalt, az álhazafiak vérAmikor Kéthly Anna elvtárs a nemzetgyűlésben a szervezett tömeggyilkosság borzalmai ellen fölszólalt, az álhazafiak vérszomjas megbotránkozással tiltakoztak az emberiesség gondolatának hirdetése ellen. A különböző egyházak papjai is tagadták, mint hogyha ők a háború vérengzéseit áldottákvolna meg, mert szerintük csak nemzetük került okmányokból kiderül, hogy nemcsak a különböző vallások papjai voltak a háború hivei, hanem maga a Vatikán is. Mégpedig nemcsak passzív hive, hanem a háborús gonkerült okmányokból kiderül, hogy nemcsak a különböző vallások papjai voltak a háború hivei, hanem maga a Vatikán is. Mégpedig nemcsak passzív hive, hanem a háborús gondolat tevékeny propagálója is. 1914 júliusában, amikor az emberiséget szörnyű katasztrófák előérzete fogta el, hivők és hitetlenek Róma felé fordították tekintetüket és azt remélték, hogy az akkori uralkodó világ legnagyobb erkölcsi tekintélye fogja megmenteni a világ békéjét. De hiába reménykedtek, a pápaság nem érvényesítette hatalmas befolyását és engedte, hogy kitörjön az a tűzmenteni a világ békéjét. De hiába reménykedtek, a pápaság nem érvényesítette hatalmas befolyását és engedte, hogy kitörjön az a tűzvész, amely egész Európát lángba borította. Sőt az „Europe" című párisi szemlében legutóbb közölt okmányok azt mutatják, hogy a Vatikán megtett minden tőle telhetőt, hogy a háborús hangulatot még jobban hevítse, vét, még mielőtt, ez a kirobbanásra megérett, többszörösen hozzájárult ahhoz, hogy megerősítse a Szerbia ellen irányuló, a későbbi eseményeket okozó támadó kedvet. Az "Europe" osztrák-magyar pápai követségnek a bécsi szörösen hozzájárult ahhoz, hogy megerősítse a Szerbia ellen irányuló, a későbbi eseményeket okozó támadó kedvet. Az "Europe" osztrák-magyar pápai követségnek a bécsi külügyminiszterhez intézett jelentését közli: harisra uszított.