Népszava, 1926. március (54. évfolyam, 49–73. sz.)

1926-03-02 / 49. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre . 120.000 K — külfőldre . 240.000 K Egy­ hóra­­ . 40.000 K — küllőldre .. 80.000 K Ausztriában egy hóra 50.000 magyar K SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI­ UTCA 4. SZ. Telefonszám . . „ _ József 3—29 és József 3—30 M A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁR KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP EGYES SZÁM­ÁRA: Magyarországon al0O, vasár­nap 3000 K, Ausztriában 3000, vasárnap 4000 o. K, Jugoszláviában 4 dinár, Franciaországban 1 iram , Csehszlovákiában hétközn. 1.50 ok., vasárn. 2 tk. KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI­ UTCA 4. KZ, Telefonszám .... J. 0-31, J. 3-32 és J. 70-29 S3 Elvtársak! Elvtársn­ők! Bisdapest siépe! 1326 március­­ió 3-án, szerdán este 7 órakor „A frankhamisítás, a gazdasági helyzet és a kormány felelőssége" napirenddel a fővárosban és annak környékén tartunk. — A népgyűlések helye a következő: II. pártszervezet: Horthy Miklós­­ út 32. Előadó: Balicz Gyula elvtárs, 110111­/''tgyű­lési képviselő. IV. ,, Íijlaki rakpart 4 (Prieszl-vendéglő). Előadó: Kéthly Anna elvtárs, nem­zetgyűlési képviselő. V. „ Szentlé­lek-tér 4. Előadó: Büchler József elvtárs. VI. „ Havas-utca 7. Előadó: dr. Györki Imre elvtárs, nemzetgyűlési kép­viselő. VI­I. „ Akadémia-utca 6. Előadó: Erdőssy Antal elvtárs. VIII. „ Visegrádi-utca 40 (Mintakésszitők). Előadó: Rothenstein Mór elvtárs, nemzetgyűlési kép­viselő. IX. Király-utca 52 (Érterűsek). Előadó: Peyer Károly elv­társ, nemzetgyű­lési képviselő. XI. „ Dalnok - utca 12/a (Háztartásiak). Előadó: _Kabók Lajos elvtárs, nem­zetgyűlési képviselő. XII. „ Váci-út 97. Előadó: Szeder Ferenc elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. XIII. „ Kertész-utca 22 (Húsipariak). Elő­adó: Biró Dezső elvtárs. XIV. Dohány-utca 71 (Sütők). Előadó: Farkas István elvtárs, nemzetgyű­lési képviselő. XV. „ Aréna-ut 68. Előadó: Bresztovszky Ede elvtárs. XVI. „ Thököly-út 56 (Vasasok). Előadó: Vanczák János elvtárs, nemzetgyű­lési képviselő. XVII. „ Bérkocsis-utca 1. Előadó: Jászai Samu elvtárs, nemzetgy. képviselő. XVIII. „ Népsziniház-utca 13. Előadó: Horo­witz Gábor elvtárs. XIX. Kőris-utca 27. Előadó: Sütő József elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. XXI. „ Ferenc-tér 1. Előadó: Klárik Fe­renc elvtárs, nemzetgy. képviselő. XXII. „ Martinovics-tér 3. Előadó: K­is­ajka Lajos elvtárs, nemzetgy. képviselő. Zugló: Bosnyák-utca 1 (Munkásotthon). Elő­adó: Kertész Miklós elvtárs. Kispest: Teleki-utca 48 (Munkásotthon). Elő­adó: Szabó Imre elvtárs, nemzetgyűlési képviselő. Pesterzsébet: Csillag-utca 2 (Munkásotthon). Előadó: Várnai Dániel elvtárs, nemzetgyű­lési képviselő. Ú­jpest: Kolozsvári-utca 55 (Munkásotthon). Előadó: Bánóczi László elvtárs. Rákospalota: Bocskay-utca 18 (Munkásotthon). Előadó: Gál Benő elvtárs. Gyűlések lesznek még: Debrecenben. Betiltva. Győrött, a Munkásotthonban. Kaposvárott, a Munkásotthonban (Korona­szálló). Miskolcon, szerdán este 6 órakor. Tetem vártér. Pécsett, a Munkásotthonban. Szegeden, a Munkásotthonban. Szombathelyen. Elvtársak! A kormány bűnös taktikázása romlásba viszi az országot. A munkanélküliség, vállalatok bukása, csődök, kény­szer­egyezségek ejtik rémületbe az ország lakosságát. De Beth­lenek ennek, ellenére még ma is helyükön van­nak. Ez ellen tiltakoznia kell minden öntudatos munkásnak. Jöjjetek el valamennyien a szerdai gyűlésekre! Testvéri üdvözlettel: a Magyarországi Szociáldemokrata Párt A genfi küldetés­ Bethlen Genfbe készül, hogy ott Magyar­országot képviselje. Nem a magyar népet, mert Bethlen kormánya nem beszélhet az ország népének többsége nevében, hiszen ő maga volt az, aki törvénytelen rendeletével és nyílt,szavazásos rendszerével egyrészt másfél millió felnőtt embert kitaszított a vá­lasztói­­jogosultságból, másrészt a „meg­kegyelmezettek" számára lehetetlenné tette azt, hogy szavazatukat akaratuknak és lelki­ismeretüknek megfelelően kényszer nélkül gyakorolják. Bethlen tehát nem képviseli a magyar népet, de mert formailag ő a mi­niszterelnök, magának vindikálja azt a jogot, hogy a genfi tanácskozásokon Magyarorszá­got képviselje. A frankügy előtt ez ellen az ellenzék sem emelt kifogást, noha a frankbotrány teher­tétele nélkül is olyan súlyos tehertételekkel indult mindig Bethlen, hogy teljes sikerre reménye sem lehetett. Az antidemokratikus berendezkedés, a kormányzás minden ágá­ban jelentkező faseista­ t­en­denciák, a kiderí­tetlen bű­nök, a háborús kivételes állapot föntartása, a békeszerződések XIII. fejezeté­nek (a munka nemzetközi szervezése) sem­mibevevése,­­ hogy csak a fontosabb bel­politikai abuzusokat említsük: olyan súlyos tehertételek a 111­agyar belpolitikában, olyan nagy mulasztásai Bethlennek és annyi ia el­ütök Európa demokratikus részének elfoga­dott politikai rendszerétől, hogy Bethlen már ezek miatt is csak a legnagyobb erő­feszítéssel és a tények elferdítésével tudott helytállni. Élénken bizonyítja ennek a meg­állapításnak a helyességét az, hogy Bethlen kénytelen volt Genfben demokratikus hit­vallást tenni, amit hazajövet, természetesen, menten elfelejtett, ugyanúgy, mint a frank­ügy előzményeit. Ha további bizonyíték is kell arra vonatkozóan, hogy a sikeres nem­zetközi akciókhoz szükséges kellék a demo­krácia, úgy talán jó példa Mussolini esete, aki győztes nagyhatalmat képvisel, de mert őszintén, nyíltan reakciós, nagyon nehéz a helyzete a Népszövetségben, sőt legutóbb Londonba nem is merészelt elmenni. A frankbotrány kipattanása után, a frank-­ ügy fejleményeinek döbbenetes, összefüggé­seivel most még alaposan meg is duzzadt Bethlen nehezéke. A föntebb említett teher­tételek mellé a frankbotrány tehertétele, ko­moly, nagy veszedelmet jelent az országra. Könnyen jelentheti azt, hogy miután a né­pek sorsának intézésénél a meggyötört Ma­gyarország képviselete nélkülözni fogja azt az erkölcsi tőkét, amely mai helyzetünkben egyetlen kelléke és alapföltétele a meghall­gattatásnak: Magyarország érdekei tulajdon­képen képviselet nélkül maradnak. Az ország mai gazdasági helyzetében ki­számíthatatlan károkat okozhat ez az önző, hatalmi érdekekből eredő könnyelműség, sőt már befejezett folyamatokról is beszélhetünk, amennyiben a frankbotrány hullámai már kikezdték közgazdaságunk megmaradt gyön­ge pilléreit. A miniszterelnök szabadulni igyekszik a frankbotrány ódiumától. Ő maga is, sajtója és pártja is, továbbá a köréje csoportosuló érdekkörök kétségbeesett erőfeszítéssel hes­segetik el a kormánytól a frankhamisítás felelősségét, a tények és események loklgája azonban győzhetetlen. A bűn utánairamodik és ragaszkodik pen­zixéhez, minduntalan­ul szigonyok vágódnak a menekülök testébe. A hétesztendős kurzus szörnyű bűnei tola­kodnak elő a fölfakadt fekélyből s tartalmuk belepi mindazokat, akiknek a nemzeti,''finn pénzhamisításban kulmináló ezenforradalni reakció fölidézésében és föntartásában köz­vetlen vagy közvetett részük volt. Bethlen ezek közé, a föntartók és intézmé­nyesítők közé tartozik, a frankbotrányban megállapított szerepe pedig, még a frankbi­zottság többségi jelentése szerint is köz­vetlen, mert jelentést, kapott a készülő gaz­tettről, de nem akadályozta azt meg, noha az ehhez szükséges teljes hatalom fölött ren­delkezett. Nincs olyan elszánt és elkeseredett ,,több­ségi" határozat, amely ezt kitörölné a mi­niszterelnök múltjából, nincs az ,­ körmön­font, rabulisztika, amely más értelmet tudna adni ennek a megállapításnak. Ezért nevez­zük könnyelműségnek, hogy a miniszterel­nök nemcsak közjogi állásához ragaszkodik görcsösen, de attól sem tágít, hogy Genfben ő képviselje a magyar érdekeket. Különösen azok után, hogy az érdekelt Franciaország, amelynek kárára a­ frankhamisítás történt, magyarázatokat kér a kormány magatar­tása felől. Ahol már magyarázni kell, ott már hiba van, még akkor is, ha kimutatható a makulátlanság. — hát még, ahol nem mu­tatható ki! Engedelmet kérünk a triviális hasonlatért, de olyan ez, mint az egyszeri vőlegény esete, aki akkor sietett fölbontani fi f­eljegyzést, amidőn bizonyítgatni­ kezdték előtte a m­enyaszony p ártatlanságát. Genfben súlyos érdekek forognak kockán. A vergődő ország enyhülés, megnyugvás után áhítozik. Százszor mondjuk: megbocsát­hatatlan könnyelműség és önzés ezeket az ér­dekeket a hatalomvágy és a párturalom ol­tárán föláldozni. Neml az a fontos, hogy Bethlen Genfben acélfü­rdőt vegyen­ a ma­gyar érdekeket, kell jól és sikeresen képvi­selni, ehhez pedig a frankügyben teljesen érintetlen, olyan férfin kell, akit még egy ma­gyarázatot kérő jegyzék erejéig sem lehet megközelíten­i. Szent meggyőződésünk, hogy Bethlen csal­ árthat az országnak. Neki magának kellene ezt belátnia és ha már az ő miniszterelnök­sége alatt szakadt az országra ez a minden­nél nagyobb szerencsétlenség, félre kellenie állania az útból és lehetővé tenni másoknak, hogy jóvátegyék azt, amit ő elmulasztott m­egakadályozn­i. Mi a magunk részéről, az ország dolgozó népének és polgárságának nevében tiltako­zunk Bethlen genfi útja ellen. Szüntesse be a kormány a további taktikázást is és en­gedjen szabad folyást a botrány likvidálá­sának. Legelsősorban azonban lássa be maga Bethlen, hogy ő és kormánya erre alkalmat­lanok — még a becsületkeresés sem elég ok az ország megnyomorítására. Ha Bethlen csak azért akar maradni, mert — am­int mondta — a becsületét keresi, erre is hama­rabb rátalál, ha távozik, mert akkor nem kí­séri az a gyanú, hogy a kezében­­ártott hata­lommal befolyásolja az igazság menetb­sú­­lyát. Első az ország érdeke. Ezt pedig csak egy minden tekintetben intakt kormány tudja megvédelmezni. Bethlen tehát maradjon itt­hon , akad még olyan férfiú az országban, aki a visszautasítás veszedelme és az ered­mények kockáztatása nélkül képviselheti az országot!

Next