Népszava, 1926. március (54. évfolyam, 49–73. sz.)
1926-03-02 / 49. szám
u.17-ig Kábiu& A. az ügynek minden részlete teljesen földerít tessék és hazafiasságára appellála, bírták rá arra, hogy fölhagyva eredeti álláspontjával, kimerítően és mindent elmondjon. Ezt is el lehet hinni annál inkább, mert hisz föltehető, hogy a bizottság maga is hivatkozzott az ország érdekeire olyan előtte megjelent tanúkkal szemben, akik fölvilágosításokat adni vonakodtak. Ezekből nem lehet tehát okszerűen arra következtetni, hogy Rába vallomása ingadozó lenne. Szó lehetne legföljebb arról, hogy való-e, hogy a rendőrségen valóban ezzel az eszközzel bírták-e rá ezt a terheltet töredelmes vallomásra. Ezt a kérdést azonban a bizottságnak módjában állott az illető rendőrközeg kihallgatásával rövidesen tisztázni és ennek megtörténte előtt nincs elfogadható alap arra, hogy ez a vallomás ebből az okból legyen ingadozónak minősíthető. Másfelől szembeálltja a többségi jelentés Bába idevonatkozó vallomásával egyebek között Nádosynak (a nyomozás során tett) vallomásait is és a miniszterelnöknek a bizottság előtt tett nyilatkozatait és azt mondja, hogy mindezen aggálytalan" vallomásokkal és a jelentésben fölsorolt egyéb körülményekkel Rába vallomása teljes cáfolatot nyert. Ebből csak aztkívánjuk kiemelni, hogy Nádosy maga is terhelt és vallomása már ez okból sem lehet aggálytalan. Egyébként pedig Rába vallomása egészen lényegtelen körülmény a politikai felelősség kérdésében s merőben kárba veszett munka az egész ellenbizonyítás és az a rendkívül szorgos cáfolási munka, amelyet a többségi jelentés erre pazarolt. Úgy látszik, a vizsgálatnak ez a része azzal van összefüggésben, amit a többségi jelentés véleményének (konklúzió) a) pontjában szükségesnek vél megállapítani. Nevezetesen: „hogy a bűncselekmény kezdeményezésének gondolatától, annak támogatásától és födözésétől... a kormány minden tagja távol állott". Ámde úgy a bűncselekmény kezdeményezése, mint támogatása és födözése egyaránt büntetőjogi momentumok. Ezekre nézve a büntetőtörvény indtézkedik és nem az 1848:111. tc. 32. szakasza, amely a parlamenti bizottság kiküldetésének az alapja. E törvényszakasz szerint csak azok a kérdések lehetnek az ilyen bizottság vizsgálatának a tárgyai, amelyek a kormány politikai felelősségére vonatkoznak. Tisztázan fogjuk már most elsősorban azt, hogy mi tartozik a dolog lényegét illetően a politikai felelősség fogalma alá? És másodsorban azt, hogy a rendelkezésre álló anyag szolgáltat-e teljes értékű bizonyítékot e felelősség fönforgásának a megállapítására, különös tekintettel a báró Perényihez intézett levélre és ennek következményeire. A parlamenti frakció valamennyi tagja kedden reggel pontosan 10 órakor ,Hiettlenül jelenjék meg a Házban. Sötét pasztell. A szél, gondatlan, vén cseléd A fák közt leveleket kerget, Unottan, lustán fütyörészve Söpri a kopár kórházkertet. Az emeleten egy nehéz beteg Nyögve felkönyököl a vánkoson— Lenn akkor épp egy elnyúlt árnyék Az üres kórházkerten átoson. Bagoly huhog, egy kuvik felsír, Az ablakra gyászmadár rebben, A fej visszahanyatlik vánkosára — Valaki meghalt most az épületben. ___ Lukács István. Adolf, a Mires mász. — Irta Nagy Teréz. — Pityu és Miki, ne haragudjatok reám, hogy nem a ti nevetekkel ékes eme írásom címe, mert én veletek találkoztam az Aréna-uton, a liget felé indulvást. Ott álltatok a megboldogult Lukács-cukrászda előtt és kerek gyerekszemekkel bámultátok a „Pinguin kisaszszony"-t, a nagy, kerek, piros, napernyőt, ami föléje borult s a töméntelen fagyos édességre. Ott álltatok a napernyő árnyékában ti is és áhítatosan sóvárogtátok az ezüstpapírba csomagolt jóságot, de megvenni nem tudtátok. Pityu félénken odaszólt: Pinguin kisasszony, mennyi pöcs ez az izé? — Biz az, fiam, hat ficcs. Nagyot sóhajtottatok mind a ketten, a sóhajtástok is egyformán mély volt. Végre Miki szólalt meg: — Gyere, Pityu, veszünk a sarkon „nyalókát", az csak egy ficcs. És elindultak kézenfogvást. Ne haragudjatok, hogy utánatok mentem a kis kutyámmal, iwiiniiiininiiiiiiiinniiniiiiwiiwiiiinn IM n rinn im mmn nini" Hide én is örülni akartam veletek, amikor a nyalóka Csöppnyi szájatokat éri. Pityu, te piros nyalókát nyalogattál, Miki meg sárgát. Most már négyen voltatok. Két gyerek, két nyalóka. Mert a nyalóka olyan fontos volt, úgy beszélgettetek vele, úgy beleragyogott a szemetek, úgy megpirosodott az arcotok, mintha egy jó kis pajtásotokkal kerültetek volna össze. Nagyon jó volt a nyalóka, mert egyszerre csak beleharaptatok. Úgy ropogott villogó, egészséges fogaitok között, mint amikor mogyorót ropogtat az egér. A cukor el is fogyott hamarosan, így aztán más foglalatosság után kellett látnotok. Elindultatok a Stefana-út felé. Pityu, a té, kis könyököd rongyos volt, Mikinek a nadrágja akart lecsúszni, nert biztosan elgombozta a pity kékét róla, de alért tuitid a ketten trillázva kacagtatok, mint a madár. — Te Miki, mondta Pityu, tudod mi volna jó? — Mi? — Egy olyan piros „fujhalom" ni! Ládd-e milyen* szép? — Tudok én jobbat! Gyere be a bokorba. Itt van-e a bicskád? Ágat vágunk bodzafapuskásas. Előkerült a bierka. Beáurranitittok a boltot bá, merthogy a csőszt nem láttátok és én sem szándékoztam elrontani a vasárnapi örömötöket. Mindegyikőtök egy jó vastag borszalaággal iparkodott kifelé, de előbb megkérdeztétek: — Neni, nem jön a csősz'. — Nem, nem, csak gyorsan kifelé. Na aztán leültetek az út szélére. Elszáguldott sőt, elszáguldott mellettetek vagy harminc autó. Nem is hederítettetek is. Motorcikli, bicikli, hintó, konflis, egymást érték. Mintha nem is volnának a világon. Megindult a művelet a bodzahéj kiszedése körül. Nehéz munka volt, és alapos, de megérte. Nemsokára átkukucskálhattatok rajta a bokor felé. — Ni, szobor, motibta Pityu. — Asám, híres vadász. — Biztos? Kísérlem meg a kérdést. — Biztos hát. A puska is ott van a vállán. —uhümi, mondom helyben haszgúlag, — mert így is lehet. Pityu belebámul a keresztül lyukas bodzaágdarabba és tovább vizsgálgatja azon át a szobrot. Átellenben, a Kioszkban cigány muzsikál, a levegőben röpülő berreg, a pereces illia Vas süteményt kínál: Itt a perec, friss a perec, préeé, prec, prec! Pityu neki lát, nem hát. Olvassa a szobor talapzatán a berüket: Adolf, Adolf. Miki fölfigyel: — Nem Adolf az, te, hanem Rudolf. — Iludolf a fenét. Nem látod, hogy Adolf. Miki belenyugszik, lön is. Adolf, híres vadász, mormogom bele mosolyogva a járminillatba, aztán rátéved a szeme mni készülő bodláfapuskára. Már jó pajtások vagyunk Pityu, Miki, én, rirog a Pirók kutyám. — Gyertek odaát a padra, üres az egyik. Szaladjunk, mert elfoglalják. — Leülünk szép sorjába. Már készülne a puska, amikor megszólalok: — Nézzétek, milyen szépen szól az a pikula ott a bandában. — Az ám! — Szebb ,tz, mint a puska. Siebben szól az, mint a pusika. Bizony. Tudtok-e tilinkót csinálni esöből a lyukas ágból ? — Én igen, mondja Miki. — Hadd lássam. Mar csinálni. Segítek neki. Belefújok. Jaj, de szépen sért. Ragyog a két gyermek szemée. — No, most neked is, Pityu. Jó? — Jó. Pár perc múlva szépen szól a két tikinkó, „Adolf, a híres vadász" erre néz, a banda meg azt, húzza a skiosakban: „Csak addig boldosz a szívünk, ardig szeretni tud..." X* £ jpg a AVA Kurutya Smrp válláradra sorkalatot jelez a traaftü&göftn és megerősíti a teszütségi véleménynek a Kormány felelősségére vonatkozik,aki az HMt. Szervezett lázi&s antiszesimo neccekre. A Kormány - fé Saivatarosa gíja amast ellyegette a szaci&demoferate párto vértői "lakéi"az afR raSszt. A francia kö vet hétfőn Eféieififí Imyz&m aöflit át petinemM. *"""'* " 1 mim • i•>1111 lim im Kedden vagy szerdén elnapolják a Házat. A momnánypártan nagy izgalommal várják Briant! keddi nyilatkozatát. A kormányban a frankhamisítási botrány leleplezésének első pillanatától kezdve megvolt a szándék arra, hogy ezt az ügyet gyorsan és föltünés nélkül likvidála :*i kfv /1 i c\ 1 o crcv fi Iroixh föltünés nélkül likvidálja, a lehető legszűkebb körre szorítsa, csöndesen eltemesse, mint a többi gonosztettet, amelyet az ellenforradalmi reakció termelt ki magából sem a kormányon múlt, hogy ebben az esetben az eltussolás jól megszervezett kísérlete nem járt sikerrel. Meg kell állapítanunk, hogy a kormányt, de elsősorban magát a miniszterelnököt is sikertelenségek hosszú sorozata nem törte meg abbeli törekvésében, hogy fátyolt borítson erre a kellemetlen ügyre. Fáradhatatlan ambícióval, jobb ügyhöz méltó buzgalommal, szinte fanatikusan állja útját ma is az országrontó gonosztett teljes tisztázásának és semmiképen sem hajlandó levonni politikai felelősségének súlyos konzekvenciáit. Ifente azt lehetne mondani, hogy a miniszterelnök elvesztette tisztánlátását és morális egyensúlyát, zuhan lefelé a lejtőn, ami nem volna baj, ha nem rántaná magával az országot is a szerencsétlenségek szörnyű szakadékába. Elképzelhetetlen, hogy valahol is akadjon kormány, amely hasonló körülmények között, a felelősségnek szinte félelmetes arányai mellett egy súlyos gonosztettben való politikai részességnek ódiumát olyan cinikus egykedvűséggel viselje és olyan mindenre való elszántsággal ragaszkodjék a hatalomhoz, mint a Bethlen-kormány. Ez az elképesztő felelőtlenség már eddig is kétségbeejtő megaláztatásokba vitte az országot, súlyos erkölcsi sebeket ejtett rajta, gazdasági életét pedig valósággal szétrombolta. De a miniszterelnök mit sem törődik ezekkel a súlyos erkölcsi, politikai és gazdasági veszteségekkel. És valóban nehéz megállapítani, hogy a vakmerősége va egy a politikai felelőtlensége nagyobb-és Bethlen miniszterelnök abban a háttsban, amelyet hatalmának megtartásáért folytat, nem igazságának erejében és nem erkölcsi fölényében bízik, hanem egy terrorisztikusan összeszedett többségében, amely mindenre elszántan követi őt azz ország veszedelmének útján. Az alap, amelyen áll, a nyílt szavazás erkölcstelensége. Kezdettől fogva, úgy állította fe is politikai felelősség kérdését, hogy azt eldöntheti a mögötte álló többség numerikus erejével. Állásfoglalásának motívumai között minden egyéb szerepeit, csak az erkölcsi felelősség érzése és az ország érdeke nem talált helyet ebben az állásfoglalásban. És most Genfbe készül. Az ország népének aggodalma kisírint erre az útra. Mert nem lehetetlen, hogy a megaláztatások keserű pohara csordultig telik. Hiszen a külföld közvéleménye túlontúl ismeri a frankhamisítás n.iinden részletét, a külföldi sajtó immár két hónap óta tartja napirenden ezt az országrontó gonosztettet, és nem téveszti össze az országot annak kormányával, mint, ahogyan Bethlen azonosítja a maga becsületét az ország becsületével. De akármennyire tisztán látják is külföldön a kormány politikai felelősségét és részességét ebben az ügyben és bármennyire különválasztják is az ország népét a Bethlen-kormánytól, annyi kétségtelen, hogy egyetlen ország sem viselheti el, ha olyan kormány képviseli a külföld elött, amelynek politikai bztárságáiól sok szó férhet. Az ellenzéknek, elsősorban azonban a szociáldemokrata pártnak éppen ezért a„ Volt a fölfogása és ma is változatlanul azt, az álláspontot vallja, hogy Bethlen miniszterelnök az országra háramló súlyos veszteségek nélkül nem képveelheti Magyarországot Genfben. Teleki Pál álandó főszereplője Weissfjspilsz füljegyzéseinek. Az utóbbi napok eseményei ezt ép álláspontot erősítik. Két nagy esemény történt azóta, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság a nemzetgyűlés elé terjesztette jelentését. Az egyik Károlyi Imre vallomása, amelyet Windischgräts följegyzései alapján tett meg a rendőrségen. Károlyi Imre, mielőtt még betekinthetett volna a följegyzésekbe, széniáéi és cikkében már megállapította ,a kormány felelőssé I,. l Ml • i II !• BMI M MIlW IK 1' *1»»IH