Népszava, 1926. március (54. évfolyam, 49–73. sz.)

1926-03-19 / 64. szám

1926 március 1.­ UI­PSZAVA (Született 1882 m­­ájus 23-án, Lenisgr­ädbaa.) Str­indberg Ágost megrázó Damaszkusz-drá­májában az önmagával szembetalálkozó em­ber nem ismer saját képmására. Hogyan is tehetné, amikor éppen tulajdon énje az a sze­mély, akit reális életében a priori sohasem lát­hat szemtől szemben! Sokszor gondolok erre a damaszkuszi emberre, aki e kép átvitt értel­mében véve nem más, mint a hétköznapi élet­körülményeitől körülbástyázott, magánzár­kába szorult átlaglény. Ez a saját helyzetének apró esetlegességei között elmerülő átlagem­ber nem fedezheti föl mások sorsában a ma­gáét és azokat a törvényeket, amelyeket irá­nyító koreszméknek nevezünk és amelyeknek többé-kevésbé valamennyien alá vagyunk vetve ... Egyazon ok különböző, előfeltételek mellett módosult következményeket vált ki. Ami a durva idegeket alig­ érinti, az érzéke­nyebbet vadul fölkorbácsolhatja. A rövidlátó nem emelkedik fölül a következmények sok­féleségén: belenyugszik a megnyilatkozás vég­telen változataiba és nem jut el a közös ok fölismeréséig... A koreszme közöttünk föl­szálló és fölöttünk elvonuló felhő; a holnap embere még a páraképződést is megérzi, a ma embere csak fölszálltakor eszmél a ködre, a teg­napi viszont csupán akkor ébred tudatára, amikor a felhő már elvonult fölöttünk... – Lázasan taglaljuk, boncoljuk egyes művé­szeink egyes alkotásait; csupa külön helyzet­képről, csupa külön fejlődésmenetről érteke­zünk, fönnakadunk és elbotlunk az egyéni aka­rás egyéni szabályainak keresésénél — és az esztétikai munka hevében épp az összefoglaló főtünetekről feledkezünk meg... A zeneszerzés mai vezéralakjai, a most férfikoruk delén álló, 40—50 év körüli irányt szabó muzsikusok szembeötlően közös fejlődésen mentek keresz­tül. Az impresszionista világnézetből, a kény­uralomra jutott egyén szertelen romantikájá­ból indultak ki mindnyájan, majd további fejlődésük menetén — hol előbb, hol­ később, de kivétel nélkül — az általános igazság kuta­tására tértek át. A klasszikus tárgyilagosság és' 'közérdekűség jegyében most , végül, ismét összetalálkoztak valamennyien. Mert az álta­lános igazság örök ideálja magába zárja egy­felől a szűkebb körre vont nemzeti törekvések­nek, másfelől az egyetemes nemzetköziségnek halhatatlan (vagyis ki nem szikkadó lelkiszük­ségtől táplált) eszményképét. Közösséget akar ma kifejezni és közösségérzést­­szeretne föl­fokozva elmélyíteni úgy a jellegzetesen nem­zeti, mint a jellegzetesen nemzetközi alkotó zseni, úgy Bartók Béla, mint Schönberg Ar­nold és a közöttük álló, szélsőséges ellenté­tüket mintegy áthidaló Stravinszky Igor... Korunk triásza, e három reprezentatív zenei lángelméje elválaszthatatlanul összetartozik, mert szorosan kiegészíti egymást. A maga lég­körében, saját törvényszerűségeinek hódolva, de párhuzamosan bontakozott ki mindhár­muk fejlődési vonala. Más és más partról vi­torlázott el mindegyik. Más tengeren ringott, más veszedelmekkel küzdött, más révbe ért mindegyikük sajkája ... De a három királyt egy csillag vezérelte. Külön munkásságuk fölött egy közös eszme lebegett. Mindhármukat egyformán sarkalta koruk hő vágya, az expresszié, a­mely „izmus"-sá mere­vedve, abban feneklett m­eg, hogy végtére l'art pour l'art űzte a l'art pour rart-ellenes­ség­ét. De mindhármuk acélos tehetsége még­inkább megerősödve került ki a divattá lany­hult indulat skállát befutó kísértései közül. Bar­tók Béla látnoki, démonikus magyarsága, Schömberg Arnold metafizikai, teljes absztrak­ciója és Stravinsziky Igor múltba forduló, Európa első zenei fénykorát visszasíró kozmo­pontasága, egyazon problémának háromféle megoldása. Stravinszky Igor őserejű, fénymohó, barbár fantáziáját kétsziben termékenyítette meg­ a francia kultúra. Első ízben otthon, Szentpéter­várott, ahol tanára, Rimszky-Korzakov meg­ismertette vele Debussy kifinomult színzenéjét. Rimszky-Korzakov pompás hangszerelő, de ma­gasabb zeneművészeti szempontból dilettáns volt. Stravinszky Igor első műveit ugyancsak a tulajdonképeini „megkomponáltság" hiánya és az aránytalanul fejlettebb, hangszerelési virtuozitás jellemzi. Szinte egyedülálló jelen­ség, hogy az ak­kori színbűvész későbbi gazdag mesterségbeli ismereteit is kizáróan a h­ang­szerta­pasztalat útján szerezte és bővítette... Másodízben Párisban ihlette meg őt a francia kultúra. Mint nagyszabású költői lélek, akkor már elégedetlenkedett egyoldalú és izolált sze­repe miatt: föllázadt az ellen, hogy odacsöp­pent, gyökértelen tünetként lebegjen Nyugat­európa szellemi életében, amely forró lükteté­sével, ruganyos feszültségével elbájolta szom­jas idegeit. Érezte az áttekintés szükségét, a történelmi tájékozódás parancsolatát. Helyét akarta lelni. Végigjárta a zeneművészet mú­zeumát és amíg a szekrények üvegtábláin ko­pogtatott, azalatt önmagába is hallgatódzott és a visszhangra figyelt. Szintézist keresett ázsiai barbár volta és Nyugateurópa kultúrája között. Biztos érzékeit dicséri, hogy Francia­ország egyetlen igazi, mert egészséges zenei fénykorába: Couperin, Rameaun és G­retry kor­szakába kapcsolódott bele, amely ugy viszony­lik Bach és Händel művészetéhez, mint Stra­vinszky művészete — a majd eljövendő egybe­foglaló zseni alkotásaihoz... Bartók Béla, Schömberg Arnold és Stravinszky Igor az euroázsiai szintézis három prófétalelkű elő­harcosa. Mindhárman érzik a jövő történelmé­nek lehelletét: védik a tartható ás föladják tarthatatlan kulturér­tékeinket. És az ő előre­látó konzervativizmusuk mellett eltörpül egy­részt a régimódiak megkövesült, érelmeszese­sedett álkonzervativizmusa, de másrészt holmi kicsinyes és ráérő nemzetieskedők államatos­sága is! Jemnitz Sándor: (') A Shakespeare-ciklus IX. estje. A Nem­zeti Színházban csütörtökön este Shakespeare egyik legszebb és legbájosabb vígjátéka, a ,,Szentivánéji álom" került szinre a ciklus ki­lencedik előadása gyanánt. A szereplők közül Somogyi Erzsi — aki Váradi Aranka szerepét vette át —, Tőkés Anna, Náday Béla, Rózsa­hegyi Kálmán, Horváth Jenő kaptak megér­demelt tapsokat. (*) Kama­razene. Szerdá­n délután a Se­veik— Lhotsky vonósnégyestársaság hangverseny­e­zett a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Az együttesben megvan a csehek általános jótulajdonsága, melegszívű játéka, közvetlen előadásmodora, amely néhol kissé túlfolyama­tos, mert túlproblémátlan. A csehek másik általános tulajdonságát, a vonósok átható fényét, viszont nélkülöztük ennél az együttes­nél. Első hegedűse kissé tompa tónussal ját­szik, amely végül az összprodukcióra is rá­süti bélyegét. (J. S.) (*) Vígjáték est­ék Forgács Rózsi Kamara­színházában. A Terézkörúti Színpadon március 20-án, szombaton e­ste 8 órakor kezdődő vendég­játéka alkalmával Forgács Rózsi Kamaraszín­háza folytatja eddig is nagy sikert aratott vígjátékci­klusát. Szombaton este bemutatásra kerül a nagy orosz humoristának, Gogolnak .,A játékosok" című komédiája és Vázsonyi Jánosinak ,,Címváltozás" című­­vígjátéka. A kedvezményes jegyeket a Népszava-könyv­kereskedés szombat este 6 óráig árusítja. (*) Ady-est: „Ady és a zene" fegnea március­ 26-­án­, szombaton este 8 órakor a Zeneakadémia Kamaratermé­ben Ady-estet rendeznek,­ amelynek keretében új Ady­dalokat és eddig Adynak elő nem adott verseit inter­pretálják. Közreműködnek: Heidlberg A., Jo­of Funk német Adyfordítók,­­Itató Elemér. DeyjSi»:» Artúr, relief' Artúr. Fenyő Rózsi, Eissler Pál, Farkas Endre, Kattner Irén, K. Thurzó Mária, B. Fischer Gabriella, Tauber Ervin, Bauer Magda és a Kassai— Fohn—Leichner-trió. Jegyek 1ő—50.000 koronáig a Bárdnál, a „Színházi Eli­t"-nél a JV^n*2a®a-könyvkereskedésben és a Zeneakadémia portásá­nál kaphatók. Rendező: Fekete Jenő. Ha Vass volna az „ápoló"... Vass helyettes miniszterelnök névnapja alkalmából hívei politikai vacsorát rendeztek csütörtök este. A vacsorán Vass Józsefen kí­vül több miniszter és számos kormánypárti politikus jelent meg. Vass József hosszabb be­szédet tartott, de csak nagyon kevés érdem­leges dolgot mondott. Bő részletességgel fog­lalkozott, a frankhamisítással és természetesen agyba-főbe védte a miniszterelnököt. Hivatko­zott arra, hogy ő — Vass — a legidősebb mi­niszter, azonkívül katolikus­­pap, tehát nem lehet elképzelni, hogy ha a Kormány tudott volna a bűncselekményről, vagy abban részt vett volna, akkor ő továbbra is tagja maradt volna a kormánynak. Igyekezett ezután gyöngíteni a kormány elleni úgy a baloldali ellenzék, mint a legitimista politikusok részéről emelt váda­kat és megállapította, hogy a vádoló ellenzéki politikusok „nem állottak elő bizonyítékaik­kal". Föltéve, de meg nem engedve, hogy Bethlen miniszterelnök a nyomozás adatait mérlegre tette, csak hálával kell viseltetni iránta, ha nem hű­belebalázs­ módjára rohant bele a dologba, hanem fontolóra vette a kér­dést. Kijelentette ezután, hogy ő — Va­ss — december 31-én és január 1-én kapott in­formá­ciókat a frankhamisí­tási ügyről. Min­thogy a vádak — a névnapját ünneplő miniszter sze­rint — ,,nincsenek bizonyítva", nem oszthatja­ azt a nézetet, hogy a kormánynak távoznia kell. Részletesem foglalkozott Apponyi beszé­dével ő is. Ő nem azt olvassa ki Apponyi be­szédéből, amit mások. Szerinte Apponyi a kormányt ..magaslatra emelte, amikor a kor­mány lelkiismeretét tette meg bixscá". Ha Bethlen nem tudná a konszolidációt szolgálni, akkor otthagyná minisztereinek­ pozícióját. Utána Rakovszky belügyminiszter dicsérte Vass különböző kvalitásait, majd megállapí­totta, hogy Vass arra van hivatva, hogy csele­kedjék. Fölszólalt Pesthy igazságügyminiszter is. Hogy ha neki orvosnak kellene lennie, akkor nem ingadozna a kés a kezében, ha Vass volna mellette ápoló. Beszélt még gróf Zichy János, aki ugyancsak dicsérte Vass politikai képes­ségeit, beszélt még ezután az egységespárti és wolffista politikusok egész sora. Az egész ovációnak az volt a színezete, mintha Vass Józsefben — Bethlen utódát ünnepelnék. 9 újabb pofaíjfassiosásS ren­ce Saiel el a frasiHn­gyitei J. Károlyi és Telefer szembesítése. Az ügyészség, értesülésünk szerint, újabb pótnyomozást rendel el a frankhamisítás bűn­ügyében. Ennek a legújabb pótnyomozásnak a során többek között kihallgatják Gerő Lászlót, herceg Windischgrätz Lajost, gróf Teleki Pált, és gróf Károlyi Imrét. G­róf Teleki szerepével kapcsolatban hallgatják ki. Az ügyészség el­határozta, hogy ezeknek a kihallgatásoknak során gróf Teleki Pált szembesíteni fogja gróf Károlyi Imrével. Az új por­pány 209 szönyi többsége.­­­ilalvy belügyminiszter­­ nagy izgolotsnal elájult. Párisból jelentik, hogy a Briand-kormány csütörtökön nyilatkozott a kamarában. Briand kifejtette, hogy folytatni fogja az előző kormány belpolitikáját, amely a nyugalmat és stabilitást, biztosítja. Parancsoló kötelességé­nek tekinti, h­ogy a teljes és őszinte költség­vetési egyensúlyt biztosítsa és elfogadja a parlament részéről megszavazott intézkedése­ket, hogy a pénzügyek szanálása és az adósság rendezésére irányuló tárgyalások, amelyekre nézve a kilátások kedvezők, gyorsan megkezd­hetők legyenek. A kormány külügyi politikája arra irányul, hogy az érzékenységeket meg­enyhítse, a szolidaritás és bizalom szellemét elterjessze és a gazdasági ellentéteket a világ­ból eltávolítsa. A miniszterelnök sajnálkozó­m­iónak adott kifejezést, hogy Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való fölvételét el­halasztották, de hangsúlyozta, hogy a locarnói szerződések továbbra is fönnáll­ne­k. Briand azzal fejezte be szavait, hogy az ország vala­mennyi polgárát engesztelődésre intette. A kormánynyilatkozatot hűvösen fogadták.­­Csak a kerületi választásokról szóló rész kel­tett tetszést a középen és derültséget a jobbol­dalon. Amikor Briand nyugalmat, munkát és stabilitást sürgetett, a jobboldalon ilyen kiál­tások hangzottak föl: — Oszlassa föl a kamarát! Az ülés alatt a szocialisták oldalán föltűnő tartózkodás mutatkozott. A kormány azonnal megkezdte a vitát és kérte a többi interpelláció elhalasztását. Ybamnagaray képviselő csalódását fejezte ki a genfi események fölött és kijelentette, hogy Briand, akinek most meg­­volt a lehetősége egységes kormány alakítására, e helyett föl­vette kormányába Malvyt, ami a jobboldal provok­álását jelenti. Malvy azonnal szólásra jelentkezett, de Briand megelőzte és a többek közt kijelentette, hogy kormányát, bár sietve, de teljesen szaba­don alakította meg. Tiszta nemzeti kormány­nak, amely a háború alatt lehetséges volt, most semmi kilátása sem lenne. Azután Briand Malvyt védelmezte, akiről azt a bizonyítványt állította ki, hogy a háború alatt teljesítette, kötelességét és igazságtalanságnak esett áldo­zatul. Ezek a szavak a jobboldalon nagy ellen­mondást keltettek. Briand újból fölszólalt és kijelentette, hogy szenátorok, akik Malvyt el­ítélték, úgy nyilatkoztak, hogy máskép szavaz­tak volna, ha tudomásuk lett volna az ügy minden részletéről. Ezután a jobboldal felé fordulva ezeket mondja: — Ha a kormányt meg akarják buktatni, tegyék meg rögtön! Barilles (frontharcos) Malvyt támadja, aki­nek szemére veti, hogy sok atya haláláért ő viseli a felelősséget. Malvy tiltakozik az ellen, hogy őt haza­árulónak és gyilkosnak tüntették föl. Neki kellett volna viselnie a felelősséget a fő­parancsnokság tetteiért. A Chemin des Dames elleni támadás tervét, amelyet állítólag ő szol­gáltatott ki, a németek ismerték és ezt a fő­parancsnokság is tudta. A tervet egy halott altiszt zsebében találták meg. Malvyt a jobboldal egyre-má­ira félbesza­kítja. Malvy végül Brian­dhoz fordulva azt kéri, hogy ha az ő személye a kormányra hát­rányos, mentse föl állásától. Briand, közbeszól: Nem vagyok é­i gyáva! Fabry ezredes képviselő erre kijelenti: Való igaz, hogy a támadás tervét­ egy halott francia altiszt zsebében találták. Az ülést ezután félbeszakították és 10 óra után ismét folytatták. Elsőnek Malvy belügy­miniszter szólal föl és védi magát az ellene fölhozott vádakkal szemben. Védelmét indula­tos hangon adja elő. Nem sokkal 7 óra előtt Malvy a nagy izgalomtól elájul. Az ülést nagy izgalom mellett megszakították. Az Havas­ ügynökség jelentése szerint a ka­­mara 361 szavazattal 161 szavazat ellenében 6 kormánynak bizalmat szavazott.

Next