Népszava, 1926. március (54. évfolyam, 49–73. sz.)
1926-03-19 / 64. szám
1926 március 1. UIPSZAVA (Született 1882 május 23-án, Lenisgrädbaa.) Strindberg Ágost megrázó Damaszkusz-drámájában az önmagával szembetalálkozó ember nem ismer saját képmására. Hogyan is tehetné, amikor éppen tulajdon énje az a személy, akit reális életében a priori sohasem láthat szemtől szemben! Sokszor gondolok erre a damaszkuszi emberre, aki e kép átvitt értelmében véve nem más, mint a hétköznapi életkörülményeitől körülbástyázott, magánzárkába szorult átlaglény. Ez a saját helyzetének apró esetlegességei között elmerülő átlagember nem fedezheti föl mások sorsában a magáét és azokat a törvényeket, amelyeket irányító koreszméknek nevezünk és amelyeknek többé-kevésbé valamennyien alá vagyunk vetve ... Egyazon ok különböző, előfeltételek mellett módosult következményeket vált ki. Ami a durva idegeket alig érinti, az érzékenyebbet vadul fölkorbácsolhatja. A rövidlátó nem emelkedik fölül a következmények sokféleségén: belenyugszik a megnyilatkozás végtelen változataiba és nem jut el a közös ok fölismeréséig... A koreszme közöttünk fölszálló és fölöttünk elvonuló felhő; a holnap embere még a páraképződést is megérzi, a ma embere csak fölszálltakor eszmél a ködre, a tegnapi viszont csupán akkor ébred tudatára, amikor a felhő már elvonult fölöttünk... – Lázasan taglaljuk, boncoljuk egyes művészeink egyes alkotásait; csupa külön helyzetképről, csupa külön fejlődésmenetről értekezünk, fönnakadunk és elbotlunk az egyéni akarás egyéni szabályainak keresésénél — és az esztétikai munka hevében épp az összefoglaló főtünetekről feledkezünk meg... A zeneszerzés mai vezéralakjai, a most férfikoruk delén álló, 40—50 év körüli irányt szabó muzsikusok szembeötlően közös fejlődésen mentek keresztül. Az impresszionista világnézetből, a kényuralomra jutott egyén szertelen romantikájából indultak ki mindnyájan, majd további fejlődésük menetén — hol előbb, hol később, de kivétel nélkül — az általános igazság kutatására tértek át. A klasszikus tárgyilagosság és' 'közérdekűség jegyében most , végül, ismét összetalálkoztak valamennyien. Mert az általános igazság örök ideálja magába zárja egyfelől a szűkebb körre vont nemzeti törekvéseknek, másfelől az egyetemes nemzetköziségnek halhatatlan (vagyis ki nem szikkadó lelkiszükségtől táplált) eszményképét. Közösséget akar ma kifejezni és közösségérzéstszeretne fölfokozva elmélyíteni úgy a jellegzetesen nemzeti, mint a jellegzetesen nemzetközi alkotó zseni, úgy Bartók Béla, mint Schönberg Arnold és a közöttük álló, szélsőséges ellentétüket mintegy áthidaló Stravinszky Igor... Korunk triásza, e három reprezentatív zenei lángelméje elválaszthatatlanul összetartozik, mert szorosan kiegészíti egymást. A maga légkörében, saját törvényszerűségeinek hódolva, de párhuzamosan bontakozott ki mindhármuk fejlődési vonala. Más és más partról vitorlázott el mindegyik. Más tengeren ringott, más veszedelmekkel küzdött, más révbe ért mindegyikük sajkája ... De a három királyt egy csillag vezérelte. Külön munkásságuk fölött egy közös eszme lebegett. Mindhármukat egyformán sarkalta koruk hő vágya, az expresszié, amely „izmus"-sá merevedve, abban feneklett meg, hogy végtére l'art pour l'art űzte a l'art pour rart-ellenességét. De mindhármuk acélos tehetsége méginkább megerősödve került ki a divattá lanyhult indulat skállát befutó kísértései közül. Bartók Béla látnoki, démonikus magyarsága, Schömberg Arnold metafizikai, teljes absztrakciója és Stravinsziky Igor múltba forduló, Európa első zenei fénykorát visszasíró kozmopontasága, egyazon problémának háromféle megoldása. Stravinszky Igor őserejű, fénymohó, barbár fantáziáját kétsziben termékenyítette meg a francia kultúra. Első ízben otthon, Szentpétervárott, ahol tanára, Rimszky-Korzakov megismertette vele Debussy kifinomult színzenéjét. Rimszky-Korzakov pompás hangszerelő, de magasabb zeneművészeti szempontból dilettáns volt. Stravinszky Igor első műveit ugyancsak a tulajdonképeini „megkomponáltság" hiánya és az aránytalanul fejlettebb, hangszerelési virtuozitás jellemzi. Szinte egyedülálló jelenség, hogy az akkori színbűvész későbbi gazdag mesterségbeli ismereteit is kizáróan a hangszertapasztalat útján szerezte és bővítette... Másodízben Párisban ihlette meg őt a francia kultúra. Mint nagyszabású költői lélek, akkor már elégedetlenkedett egyoldalú és izolált szerepe miatt: föllázadt az ellen, hogy odacsöppent, gyökértelen tünetként lebegjen Nyugateurópa szellemi életében, amely forró lüktetésével, ruganyos feszültségével elbájolta szomjas idegeit. Érezte az áttekintés szükségét, a történelmi tájékozódás parancsolatát. Helyét akarta lelni. Végigjárta a zeneművészet múzeumát és amíg a szekrények üvegtábláin kopogtatott, azalatt önmagába is hallgatódzott és a visszhangra figyelt. Szintézist keresett ázsiai barbár volta és Nyugateurópa kultúrája között. Biztos érzékeit dicséri, hogy Franciaország egyetlen igazi, mert egészséges zenei fénykorába: Couperin, Rameaun és Gretry korszakába kapcsolódott bele, amely ugy viszonylik Bach és Händel művészetéhez, mint Stravinszky művészete — a majd eljövendő egybefoglaló zseni alkotásaihoz... Bartók Béla, Schömberg Arnold és Stravinszky Igor az euroázsiai szintézis három prófétalelkű előharcosa. Mindhárman érzik a jövő történelmének lehelletét: védik a tartható ás föladják tarthatatlan kulturértékeinket. És az ő előrelátó konzervativizmusuk mellett eltörpül egyrészt a régimódiak megkövesült, érelmeszesesedett álkonzervativizmusa, de másrészt holmi kicsinyes és ráérő nemzetieskedők államatossága is! Jemnitz Sándor: (') A Shakespeare-ciklus IX. estje. A Nemzeti Színházban csütörtökön este Shakespeare egyik legszebb és legbájosabb vígjátéka, a ,,Szentivánéji álom" került szinre a ciklus kilencedik előadása gyanánt. A szereplők közül Somogyi Erzsi — aki Váradi Aranka szerepét vette át —, Tőkés Anna, Náday Béla, Rózsahegyi Kálmán, Horváth Jenő kaptak megérdemelt tapsokat. (*) Kamarazene. Szerdán délután a Seveik— Lhotsky vonósnégyestársaság hangversenyezett a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Az együttesben megvan a csehek általános jótulajdonsága, melegszívű játéka, közvetlen előadásmodora, amely néhol kissé túlfolyamatos, mert túlproblémátlan. A csehek másik általános tulajdonságát, a vonósok átható fényét, viszont nélkülöztük ennél az együttesnél. Első hegedűse kissé tompa tónussal játszik, amely végül az összprodukcióra is rásüti bélyegét. (J. S.) (*) Vígjáték esték Forgács Rózsi Kamaraszínházában. A Terézkörúti Színpadon március 20-án, szombaton este 8 órakor kezdődő vendégjátéka alkalmával Forgács Rózsi Kamaraszínháza folytatja eddig is nagy sikert aratott vígjátékciklusát. Szombaton este bemutatásra kerül a nagy orosz humoristának, Gogolnak .,A játékosok" című komédiája és Vázsonyi Jánosinak ,,Címváltozás" cíművígjátéka. A kedvezményes jegyeket a Népszava-könyvkereskedés szombat este 6 óráig árusítja. (*) Ady-est: „Ady és a zene" fegnea március 26-án, szombaton este 8 órakor a Zeneakadémia Kamaratermében Ady-estet rendeznek, amelynek keretében új Adydalokat és eddig Adynak elő nem adott verseit interpretálják. Közreműködnek: Heidlberg A., Joof Funk német Adyfordítók,Itató Elemér. DeyjSi»:» Artúr, relief' Artúr. Fenyő Rózsi, Eissler Pál, Farkas Endre, Kattner Irén, K. Thurzó Mária, B. Fischer Gabriella, Tauber Ervin, Bauer Magda és a Kassai— Fohn—Leichner-trió. Jegyek 1ő—50.000 koronáig a Bárdnál, a „Színházi Elit"-nél a JV^n*2a®a-könyvkereskedésben és a Zeneakadémia portásánál kaphatók. Rendező: Fekete Jenő. Ha Vass volna az „ápoló"... Vass helyettes miniszterelnök névnapja alkalmából hívei politikai vacsorát rendeztek csütörtök este. A vacsorán Vass Józsefen kívül több miniszter és számos kormánypárti politikus jelent meg. Vass József hosszabb beszédet tartott, de csak nagyon kevés érdemleges dolgot mondott. Bő részletességgel foglalkozott, a frankhamisítással és természetesen agyba-főbe védte a miniszterelnököt. Hivatkozott arra, hogy ő — Vass — a legidősebb miniszter, azonkívül katolikuspap, tehát nem lehet elképzelni, hogy ha a Kormány tudott volna a bűncselekményről, vagy abban részt vett volna, akkor ő továbbra is tagja maradt volna a kormánynak. Igyekezett ezután gyöngíteni a kormány elleni úgy a baloldali ellenzék, mint a legitimista politikusok részéről emelt vádakat és megállapította, hogy a vádoló ellenzéki politikusok „nem állottak elő bizonyítékaikkal". Föltéve, de meg nem engedve, hogy Bethlen miniszterelnök a nyomozás adatait mérlegre tette, csak hálával kell viseltetni iránta, ha nem hűbelebalázs módjára rohant bele a dologba, hanem fontolóra vette a kérdést. Kijelentette ezután, hogy ő — Vass — december 31-én és január 1-én kapott információkat a frankhamisítási ügyről. Minthogy a vádak — a névnapját ünneplő miniszter szerint — ,,nincsenek bizonyítva", nem oszthatja azt a nézetet, hogy a kormánynak távoznia kell. Részletesem foglalkozott Apponyi beszédével ő is. Ő nem azt olvassa ki Apponyi beszédéből, amit mások. Szerinte Apponyi a kormányt ..magaslatra emelte, amikor a kormány lelkiismeretét tette meg bixscá". Ha Bethlen nem tudná a konszolidációt szolgálni, akkor otthagyná minisztereinek pozícióját. Utána Rakovszky belügyminiszter dicsérte Vass különböző kvalitásait, majd megállapította, hogy Vass arra van hivatva, hogy cselekedjék. Fölszólalt Pesthy igazságügyminiszter is. Hogy ha neki orvosnak kellene lennie, akkor nem ingadozna a kés a kezében, ha Vass volna mellette ápoló. Beszélt még gróf Zichy János, aki ugyancsak dicsérte Vass politikai képességeit, beszélt még ezután az egységespárti és wolffista politikusok egész sora. Az egész ovációnak az volt a színezete, mintha Vass Józsefben — Bethlen utódát ünnepelnék. 9 újabb pofaíjfassiosásS rence Saiel el a frasiHngyitei J. Károlyi és Telefer szembesítése. Az ügyészség, értesülésünk szerint, újabb pótnyomozást rendel el a frankhamisítás bűnügyében. Ennek a legújabb pótnyomozásnak a során többek között kihallgatják Gerő Lászlót, herceg Windischgrätz Lajost, gróf Teleki Pált, és gróf Károlyi Imrét. Gróf Teleki szerepével kapcsolatban hallgatják ki. Az ügyészség elhatározta, hogy ezeknek a kihallgatásoknak során gróf Teleki Pált szembesíteni fogja gróf Károlyi Imrével. Az új porpány 209 szönyi többsége.ilalvy belügyminiszter nagy izgolotsnal elájult. Párisból jelentik, hogy a Briand-kormány csütörtökön nyilatkozott a kamarában. Briand kifejtette, hogy folytatni fogja az előző kormány belpolitikáját, amely a nyugalmat és stabilitást, biztosítja. Parancsoló kötelességének tekinti, hogy a teljes és őszinte költségvetési egyensúlyt biztosítsa és elfogadja a parlament részéről megszavazott intézkedéseket, hogy a pénzügyek szanálása és az adósság rendezésére irányuló tárgyalások, amelyekre nézve a kilátások kedvezők, gyorsan megkezdhetők legyenek. A kormány külügyi politikája arra irányul, hogy az érzékenységeket megenyhítse, a szolidaritás és bizalom szellemét elterjessze és a gazdasági ellentéteket a világból eltávolítsa. A miniszterelnök sajnálkozómiónak adott kifejezést, hogy Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való fölvételét elhalasztották, de hangsúlyozta, hogy a locarnói szerződések továbbra is fönnállnek. Briand azzal fejezte be szavait, hogy az ország valamennyi polgárát engesztelődésre intette. A kormánynyilatkozatot hűvösen fogadták.Csak a kerületi választásokról szóló rész keltett tetszést a középen és derültséget a jobboldalon. Amikor Briand nyugalmat, munkát és stabilitást sürgetett, a jobboldalon ilyen kiáltások hangzottak föl: — Oszlassa föl a kamarát! Az ülés alatt a szocialisták oldalán föltűnő tartózkodás mutatkozott. A kormány azonnal megkezdte a vitát és kérte a többi interpelláció elhalasztását. Ybamnagaray képviselő csalódását fejezte ki a genfi események fölött és kijelentette, hogy Briand, akinek most megvolt a lehetősége egységes kormány alakítására, e helyett fölvette kormányába Malvyt, ami a jobboldal provokálását jelenti. Malvy azonnal szólásra jelentkezett, de Briand megelőzte és a többek közt kijelentette, hogy kormányát, bár sietve, de teljesen szabadon alakította meg. Tiszta nemzeti kormánynak, amely a háború alatt lehetséges volt, most semmi kilátása sem lenne. Azután Briand Malvyt védelmezte, akiről azt a bizonyítványt állította ki, hogy a háború alatt teljesítette, kötelességét és igazságtalanságnak esett áldozatul. Ezek a szavak a jobboldalon nagy ellenmondást keltettek. Briand újból fölszólalt és kijelentette, hogy szenátorok, akik Malvyt elítélték, úgy nyilatkoztak, hogy máskép szavaztak volna, ha tudomásuk lett volna az ügy minden részletéről. Ezután a jobboldal felé fordulva ezeket mondja: — Ha a kormányt meg akarják buktatni, tegyék meg rögtön! Barilles (frontharcos) Malvyt támadja, akinek szemére veti, hogy sok atya haláláért ő viseli a felelősséget. Malvy tiltakozik az ellen, hogy őt hazaárulónak és gyilkosnak tüntették föl. Neki kellett volna viselnie a felelősséget a főparancsnokság tetteiért. A Chemin des Dames elleni támadás tervét, amelyet állítólag ő szolgáltatott ki, a németek ismerték és ezt a főparancsnokság is tudta. A tervet egy halott altiszt zsebében találták meg. Malvyt a jobboldal egyre-máira félbeszakítja. Malvy végül Briandhoz fordulva azt kéri, hogy ha az ő személye a kormányra hátrányos, mentse föl állásától. Briand, közbeszól: Nem vagyok éi gyáva! Fabry ezredes képviselő erre kijelenti: Való igaz, hogy a támadás tervét egy halott francia altiszt zsebében találták. Az ülést ezután félbeszakították és 10 óra után ismét folytatták. Elsőnek Malvy belügyminiszter szólal föl és védi magát az ellene fölhozott vádakkal szemben. Védelmét indulatos hangon adja elő. Nem sokkal 7 óra előtt Malvy a nagy izgalomtól elájul. Az ülést nagy izgalom mellett megszakították. Az Havas ügynökség jelentése szerint a kamara 361 szavazattal 161 szavazat ellenében 6 kormánynak bizalmat szavazott.