Népszava, 1926. március (54. évfolyam, 49–73. sz.)
1926-03-23 / 67. szám
(ii b'iO r; '; J" -a . ..:.•' •:•;' Vitéz .1! Q. V.'rágh (· •• Lóval Sárdor )Aví::Gál Benő civirr ;ó.i [Aber tanácsnok :i;cV-V"'•'.'•?. ntúu -a hirottpii? Prouder elviére javaslatai; elfogadta. Kertész Miklós «Ivtirj fci^'Tia ; 'isyciiueii ami, hogy a karácsonyi ''••. .;•'•''!•:-i. ^avzialat]riség és szunét'Eseto» 't o'aVeál az intellektuális munkr.-i-5i: '.. r:, c-^kély n írt ';'o n vettek lér-t;. .:;•`!, hogy a fővárra i:cm fel od¡/ -•‚-•..; ! :,\dt: ' 'kr'ől a rétecrikről. ( 'Valános hci-jcd'-:: i \ 1.vábbiakban Schullar Dezső fő' c?:itt jes;:'.alapján kimondta a lázdísz, holy a most épülő fővárosi házakat nem alakuja át társasházakká, mert olyanok száidra van szükség lakásra, akik nagyobb összeget fizetni nem tudnak. Viszont az ügyosztály tanulmányozza, hogy mi képesi segítienné elő a főváros társasházak építését. Propper Sándor elvtárs indítványára a bizottkimondta: a tanács írjon föl a kormány-In.:, hogy amíg a lakások és üzlethelyiségek kötöttsége fönnáll, a lakbérek az 50%- os valorizált értéken fölül ne emelkedhessenek. Weiler Ernő fölszólalása alapján ezt kiegészítették azzal, hogy a főváros tiltakozik a tervbe vett „lépcső-,zetes" lakbéremelés ellen. Vértes Emil indítványa alapján javasolta az ügyosztály: a fővárosi lakbérleti szabályrendelet revíziója kapcsán biztosítsanak opciót azoknak az üzlethelyiségtulajdonosoknak, akik a helyiségüket több mint 10 éven át bérelték. A továbbiakban elhatározták, hogy bizottságot küldenek ki, amely Becsey Antal és Bródy Ernő javaslata alapján tanulmányozza, miképen segíthetné elő a főváros a magánépítkezést. Becsey Antal fölszólalásában kimutatta, hogy hamis statisztikai adatokkal szemben tényleg lakásínség van Budapesten és nagy kategóriái a lakosságnak számottevő összeggel járulnának a magánépítkezéshez, ha a községi és állami hitel révén támogatásra találnának. Bársóczy László elvtárs annak idején szociális lakásstatisztika bevezetését kívánta. Az ügyosztály jelentette, hogy e statisztikai munkálatok megindultak. Gál Benő elvtárs ennek kapcsán kifogásolta, hogy a statisztikai bizottságot még mindig nem hívták össze. Kifogásolta azt is, hogy a Statisztikai Hivatalt az elnöki ügyosztály körébe vitték át a szociálpolitikai ügyosztály hatásköréből. A Statisztikai Hivatal jelenlegi munkásságában nem bízik, mert az távol áll a való élet követelményétől. Kertész Miklós elvtárs kifogásolja, hogy a munkanélküliség kérdésével nem foglalkozik a hivatal. A szellemi foglalkozású rétegek számára — úgymond — ugyanolyan statisztikát kellene összeállítani, mint amilyet a diákstatisztikánál csináltak. Liber tanácsnok közölte, hogy a Statisztikai Hivatal ez évben foglalkozik a háztartások statisztikájával. X A főváros közlekedési bizottsága pénteken délután ülést tart. X Újabb tizenöt tanítói fegyelmi ügy revíziójához járult hozzá a közoktatásügyi miniszter. Jelentettük, hogy a közoktatásügyi miniszter a közelmúlt napokban több elbocsátott tanerő fegyelmi ügyének újrafelvételére adott engedélyt. Eddig körülbelül 30 jóváhagyás érkezett le a minisztériumból a Városházára. A blok intervenciójára most az általa beterjesztett 15 beadványt is kedvezően intézte el a közoktatásügyi miniszter és a hétfőn érkezett leiratában közölte a főváros tanácsával, hogy ezeknek a fegyelmi ügyeknek újrafelvételét is engedélyezi. Ezeknek névsora a következő: Ungár Géza, Barát Géza, Fenyő Béla, özvegy dr. Káli Hegedűs Józsefné, Unger Vilmosné, Bereczky Béla, Szűcs Soma, Gurka Károly, Horváth Ernő, Hajnal Sándor, Selmüller Imre, Varsányi Endre, Vécsei Győző és Neumann Edéné. A fegyelmi ügyek revíziója 73.776/907. számú rendelet alapján fog lefolyni. A Széchenyi-fürdő uszodájára 35 pályamunka érkezett be, amelyeket hétfőn délelőtt bontott föl a pályabíráló bizottság. A zsűri rövidesen dönteni készül, hogy az építkezés a nyár folyamán megkezdődhessék. A Vígadóban vasárnap délután gyűlésre hívták össze a nagykapitalisták a főváros kiskereskedőit és kisiparosait. A gyűlés szónokai felelőtlen licitálást rendeztek, hogy ki ígér többet a főváros üzemeiből a gazdasági válság miatt rossz helyzetbe került kispolgárságnak. Azt azonban gondosan elmulasztották a szónok urak, hogy a kispolgárság bajainak igazi okaira rámutassanak. A gyűléssel érdemben a Vasmunkásotthonban hétfőn este megtartott gyűlésünk szónokai foglalkoztak. Erről a gyűlésről lapunk más helyén számolunk be. Felhívjuk azokat a sajtóbizalmi elvtársakat, akik Népszava blokkelőfizetők kezelésével foglalkoznak, hogy a legközelebbi elszámolásnál föltétlenül hozzák be magukkal a blokkelőfizetők névsorát és lehetőleg a lakcímét és foglalkozását, mert a most már elkészült Népszava-statisztikát a blokkrendszerű előfizetőinkkel is sürgősen ki kell egészítenünk. Tisztelettel: a Népszava kiadóhivatala. MS 2s SZAVA 1926 március 23. SZÖVÉSZET IRODALOM I.) A X. filharmóniai hangverseny. A műv élén közel 200 éves újdonság állott: szersor élén közel 200 éves újdonság zőse, Szamitz János (1717-1757) a XVIII. század közepén virított „mannheimi iskoládnak volt egyik megalapítója és vezéralakja. Ötven szimfonikus művek közül ezúttal egyik l)-dúr szimfóniájával ismerkedtünk meg... A forradalmiság a legviszonylagosabb művészi érték, igazán csakis kortárs tudja fölbecsülni. A kiváltott ellenhatás teljes nagyságát az értékelheti csupán, aki még a kiváltó oktatást is a saját bőrén tapasztalta. Az utód szeme előtt már magasabb szintézisben egyesül minden akció és reakció: ő már visszapillantva mérlegelheti a két tényező összetartozását és későbbi közös eredőjét... A „mannheimi iskola" úttörő újítása abban állt, hogy lazított a zeneköltők kötött formanyelvén és ezáltal gyarapította az egyén közvetlen megnyilatkozásának esélyeit. A közvetlen művészi megnyilatkozásnak korlátlan lehetősége a művészi technikának végső ideálja: az ezért küzdő forradalmár látszólag rombol, ha valójában alkot. A „mannheimi iskola" megtörte a zeneművek eddigi ,hármas egység"-ét, az időmérték téma és hangulat egységét. A crescendo és diminuendo első alkalmazását is neki tulajdonítja a zenetörténet, amely addig csupán élesen szembeállított, átmenet nélküli piánót és fortét ismert. A kifejezési eszközöknek e fölmérhetetlen gazdagítását mai nemzedék már nem tudja kellően értékelni, egyszerűen azért, mert már nem is képzelhet el muzsikát e vívmányok nélkül... Stamitz János szimfóniája azonban nemcsak történeti szempontból nézve érdekes alkotás, hanem önálló zenei értékénél fogva is rokonszenves mű, amely ma is él, sőt élvezetet nyújt és érdemes az ilyen föltámasztásra. A merész gesztus még ma sem fakult ki ebből a temperamentumos, részint őszintén meleg, részint harcias kedvű, sőt hetyke tétel sorozatból. A járomba nem hajló egyéniség itt letépte magáról a külső kényszer legnyomasztóbb kötelékeit, — csakúgy, mint mostanában, amikor közös akkordképletek dogmáját vetette el magától! Jelenünkkel párhuzamba állítva, talán inkább megérti közönségünk az európai fölzúdulás akkora arányait... Az estnek e régin kívül még két modern újdonsága is volt. Meszlényi Róbert, a Zeneművészeti Főiskola tanára." Nagy zenekarra írt „Burleszk"-jét ő maga nevezte — nagyon helyesen — zenei újságtárca-novellának. Színesen megirt, igénytelen apróság ez, amely nem zavar vizet... Weiner Leó ugyancsak a Zeneművészeti Főiskola tanára. Nemrég bemutatott "Katonásdi" című zenekari darabja azt a szituációt tárta föl előttünk, amelyet most megismert 15. opusza, zongorára és kis zenekarra szerzett „Concertino"-ja még mélyebben megvilágított. Weiner Leó példája tanulságosan bizonyítja, hogy alkotó művész a saját korától nem fordulhat el büntetlenül. Az elfordulás nem más, mint kitérés az ütközet elől, de az ütközet elől kitérő és félrevonuló ellenfél sohasem tekinthető győztes félnek. Kortalanságához csakis saját kora megértésén keresztül juthat el a művész. Oly végcél az, amelyhez nem lehet kerülő után ellopózni. Itt át kell esnünk a döntő, nyilt csatán, mert a kortalanság Parthenonjába csakis a győztes művészt veszik föl, aki diadalt aratott kora minden megpróbáltatása fölött és ezáltal (vágyik: eközben) fölszabadult. Weiner Leó arai a szobatudósra hasonlít, aki cellájából vaskos kötetekben cáfolta vetélytársát és amire a szabadba került, csodálkozva tapasztalta, hogy már mindkettőjük elmélete régóta fölborult és ő egész életén át nyilt kapukat döngetett. Ez a kéttételes, átlátszóan és rendkívül hangzatosan megírt darab elfordulást jelent a szokásos, agyaglábú és fölfújt versenyművektől, amelyeket tartalmi szegénységük kerget technikai anyag-halmozásba. Weiner Leó a múlthoz tér vissza, kedvenc zeneköltőihez, akikhez különösen ragaszkodik, mert ökonómiájukra visszhangot érez saját lelkében. Bája csupán az, hogy szándékát, egész intő és indokolt állásfoglalását hasonlíthatatlanul emelkedettebb színvonalon már messze túlhaladta egy másik Concertino — Stravinszky Igor Concertinója... Weiner művének zongoraszólamát az est dirigense, Srohnányi Ernő játszotta, ezt az újdonságot Komor Vilmos vezényelte. A műsor Mendelssohn örökszén „skót" szimfóniájával zárult. (J. S.) (*) Nemzeti Színház. A Shakespeare-ciiklus során, a 11. estén a 31 képből álló „Antonius és Cleopatra"-t adták a hétfői előadásban. Bámultuk a rendezés frissességét és egyöntetűségét, a változások szapora egymásszakövetkezését és bosszankodtunk a sok-sok szinfalhasogatáson. Antonius Bakó László volt, volt egy-két jó perce. Márkus Emil, Cleopatra szerepében az elhitetés művészetével birkózott, sikerrel, sok tapsot kapott. Környey Paula, Gömöry Vilma, Abonyi, Bartos, Horváth Jenő, Sugár, Pataki, Nagy Adorján nevét kell még kiemelnünk az együttes névsorából. [Am. :) Forgács Rózsi Kamaraszínháza vendégjátéka a Terézkiruti Színpadon. Gogoly nagy sikert aratott társadalmi szatírája: „A játékosok", Vázsonyi János vígjátéka: „A címváltozás", Vándor Kálmán vígjátéka: „A garasok" és Csehov kacagtató komédiája: „A háztűznéző" e héten háromszor van műsorra tűzve Forgács Rózsi Kamaraszínházában, csütörtököm szombaton és vasárnap este. Mind a három előadásra a kedvezményes jegyeket a Népszavakönyvkereskedés egész héten árusítja. (*) Hangversenyük. Harmadik gordonkaestjét zenekari kísérettel adta Casals Pablo. Hangversenyén a filharmóniai zenekar működött közre, Fleischer Antal karmester vezénylete alatt. A Vigadó nagyterme harmadszorra is zsúfolásig megtelt a klasszikus előadóművészért rajongó közönséggel. Haydn D-dúr versenyművét hallottuk ezúttal; az első tétel ingadozó startja után nyílegyenesen kanyarodott fölfelé az előadás vonala. Ugyanakkor Güller Youra és Telmányi Emil szonátázott a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Produkciójuk Brahms d-moll szonátájával érte el csúcspontját. Mindkét nemesen érző és gondolkodó művész teljesen eltalálta Brahms lírájának hangját. Egyébként ajánljuk, hogy hangversenyrendezőink mielőbb szakítsanak az ezidén tobzódó Kreutzerszonáta-divattal. Ezzel a művel nem lehet sportot űzni; ez sem ugriée, sem az akadályversenyek sövénye. Már csak azért sem, mert ha annak használják, maguk vallják kárát. (J. S.) (•) A „Csókos asszony" jubileuma. A Város! Színházban hétfőn csk került huszonötödször színre Zerkovitz sikerült ij operettje, a „Csókos asszony". A jubiláris előadás közönségét a színház ezúttal megvendégelte a színpadon, azai hozzájárult ahhoz, hogy a megjelentek még tüntetőkben nyilvánítsák tetszésüket a kitűnő együttes játékának. A bemutató változatlan szereposztásában most is Hegedűs Gyula, Honthy Ilonna, Somogyi Nusi, Sziklai József és Krbos Gyula voltak az előadás erősségei. mm előfizetünk figyelméül A mai napon postabefizetőlapot mellékelünk azon előfizetőink lappéldányaihoz, akiknek előfizetése március 31-én lejár. Kérjük. előfizetőinket, hogy a megújítást kellő időben küldjék be, nehogy a lap küldése fennakadást szenvedjen. A Népszava kiadóhivatala. HÍREK A $zdméiafék®s éiffsdlek. Soha, egy pillanatig se éltek a maguk erejéből, a magaik emberségéből. Élősdiesc voltak, mint a fagyöngy, amely a tölgyfa repedéseibe ereszti szívógyökerét, hogy elszívja életerejét és amíg ő erősödik, a fa romlásnak, pusztulásnak indul. Ők is az ezeréves, sok vihart látott magyar tölgy repedéseibe fészkelték be magukat. Kedvezett nekik az időjárás, a román fegyveres megszállás, a különítményes idő. Bevették magukat egy mások által epitasyt palotába, a szabadkőművesek elkomunizált palotájába, mert soha nem volt annyi erejük, hogy a maguk emberségéből teremtettek volna maguknak otthont. Idegen épületben raktak hírhedt szervezetüknek, a „Move"-nak fészket. És jelszavaik? Azokat is lopták. A németországi pángermán antiszemita mozgalom jelszavait írták álturanizmusuk zászlajára, amely egyik legékesebb tanúbizonysága mindmáig szellemi szegénylegény mivoltuknak. És ők, az élősdiek, ordították tele szájjal, alkoholgőzös, részeg torokkal, hogy a szocialista munkásmozgalomnak nincs talaja Magyarországon s ennek az országnak a kicsije, nagyja csak őket várja, csak őket akarja. Minden szavuk, minden betűjük aljas és komisz rágalom volt a szocialista munkásmozgalommal szemben. Aki hallotta őket, aki olvasta szennyes írásaikat, ha nem ismerte jól az országot, az ország népét, hangjuk után azt hihette, hogy százezrek, milliók állnak mögöttük. Mert mindig ezekre a százezrekére, ezekre a „milliók"-ra hivatkoztak. A fajvédők százezrei és milliói" azonban sehogy se akartak mutatkozni az országban. Legocsmányabb hang a lapjuk, a „Nép"-nek kinevezett „Akasztófaújság", olvasók hiányában pár hónappal ezelőtt rut erkölcsi fertőbe fulladva, megdöglött. Nem volt gyökere az országban, csak élősdi volt az ország testén, amely különböző, láthatatlan titkos alapokból táplálkozott, amíg lehetett. Hogy dicstelenül kimúlt, itt maradt még a párja: a „Szózat". A másik élősdi. Százszázalékos élősdi mivoltáról maga a fajvédő párt I. számú szellemi vezére, Gömbös Gyula tesz most tanúbizonyságot. Egy körlevél került a kezünkbe, amelyet a napokban maga a vitéz csász. és kir. vezérkari kapitány bocsátott ki, hogy előfizetőket tobo-