Népszava, 1926. május (54. évfolyam, 98–120. sz.)

1926-05-01 / 98. szám

1926 május 1. - írta íze. Stauding, Dánia mivaisz­eretnyk­e. — Május elseje a maga jelentőségével meg­felelő kiindulópont a kapitalista társadalmi forma és annak szükséges átalakításáról való gondolkodásra, alkalmas azoknak a ta­nulságoknak a mérlegelésére, amelyeket a szörnyű háború szolgáltatott, azoknak az utaknak a mérlegelésére, amelyeken halad­nunk kell, hogy a munkásosztály szocialista céljaihoz eljuthassunk. Az európai­­háború, a civilizált nemzetek közt való háború már azon az úton volt, hogy a múltak történelmévé, gonosz álmává váljon, amikor 1914-ben a népekre zúdultak a hadüzenetek, amelyek nyers valóságnak bizonyultak. A háború a kapitalizmus fejlő­dése egyik korszakának a befejezéséből szár­mazott és megtanította a népeket arra, hogy ennek a társadalmi formának az átalakítá­sán kell dolgozniok. Megtanultuk, hogy a fegyverkezés nem alkalmas eszköz a béke biztosítására és megtanultuk, hogy a há­ború megsemmisítheti mindazt a munkát, amelyet nemzedékek végeztek a békéért, a népek egyetértéséért, a nemzetközi együtt­működésért és a kultúráért Európa népei nagyon sokáig megsínylik még a háború pusztításait, de még ezek kö­zött a súlyos körülmények között is meg kell akadályozni a háború megismétlődését és a munkásosztálynak minden országban az a kötelessége, hogy kivegye részét a kul­túra újjáépítéséből és a nemzetközi együtt­működés helyreállításából. • A munkásosz­tálynak föl kell használnia a rendelkezésére álló eszközöket, a céljához vezető úton kell haladnia és sohasem szabad jelentéktelen­nek tekintenie semilyen demokratikus hala­dást, még akkor sem, ha ez kevesebb, mint amennyi kívánatos lenne. A háború utáni idők egész sor országban gazdasági összeomlást okoztak, a valóság képtelennek mutatta a kapitalista gazda­sági rendszert a legközelebbi feladatok telje- i­­sítésére, a gazdasági viszonyok rendjének és a termelés menetének a f­ön­tartására­. "A né-­ pek egyre nagyobb és nagyobb része ismeri föl a régi rendszer összeomlását és új rend­szert keres, de természetes, hogy csak a né­pek többségének a mélységes élményei tud­ják majd megértetni, hogy össze kell om­la­nia annak, amit évszázadokon át fölépítet­tek, hogy helyet teremtsen az újnak, a szo­cializmusnak. És ez a munkásosztály feladata. Minden erejével arra kell törekednie, hogy erre az óriási munkára alkalmassá tegye magát, új utakra terelje a társadalmi fejlődést és ha lépésről-lépésre is, be kell töltenie történelmi hivatását. Ennek a munkának fontos területe a poli­tikai élet. Ebből kell kihozni a nevelést, a fejlődést és a pozitív eredményeket és min­denekelőtt nagy súlyt kell helyezni a köz­élet, valamint a termelés és a kereskedelmi forgalom demokratizálására. Ez föltétlenül szükséges, h­a a kizsákmányolás és az el­nyomatás helyett egészséges és szerves fejlő­dést kívánunk, ha az önrendelkezés jogára és az együttműködésre akarunk építeni. A háború befejezése nem hozott békét, sem szabadságot Európa népeinek, de éppen a béke és a szabadság az a követelés, amelyet valamennyi ország munkásainak elsősorban hangoztatniok kell. Ezeket a követeléseket tá­mogathatják­ ugyan a nemzetközi, egyesülé­sek és újonnan teremtett intézmények, de meg nem valósíthatják. Minden ország lakosságának a saját hazai talaján kell megvívnia a maga küzdelmét, minden ország munkásosztályának befolyást és hatalmat kell szereznie a saját országá­ban, áldozatokat kell hoznia, kemény küzdel­meket kell vívnia, ezt látjuk mindannyian sajnálkozva, de a népeknek át kell jutniok a fejlődésnek­ ezen a fokozatán is. Ezeknek a küzdelmeknek a győzelmes ki­menetele azonban a munkásosztályok össze­tartásától és­­érettségétől függ. A nemzeti, vallásos vagy politikai különbségekből szár­mazó minden szakadás a kapitalista társa­dalom híveinek az előnyét szolgálja, a győ­zelem elhalasztását. Így az apróbb hala­dásért való munkában, valamint a távolabb eső célokért való erőteljesebb összetarts­a is belső­ és­ legszükségesebb feladata annak­ az­ osztálynak, amelynek a fölszabadulása a sa­ját műve kell hogy legyen. '­­ • * Az egyes országokban különböző eszközö­ket alkalmazhatnak ugyan, de ezeknek az eszközöknek mindig olyanoknak kell len­niök, amelyek arról tanúskodnak, hogy a munkásosztály magasabb kultúrája 03 ma­gasabb társadalmi rendszerre töreközik­, mint azok, akik a kapitalista társadalmat igyekeznek a munkásság leigázására föntar­tani. És ez a cél a szabadság és a béke, mert a szabadság és a béke útján haladhatunk a munkásosztály fölszabadításához, a népek önkormányzatához, a szocializmushoz. — Akikor gyerünk vissza Londonba — kiál­totta több hang. A mérnök nagyot csavart a kondenzátoro­kon. Davantry 1600. Egyszerre megálltak az ujjai. Arca elsápadt, szeme elrévedtve alpadt meg- valliaásul a sammlcibeai. A megafonom mono­ton ismétlődő tá-tá ti-tá, ti-tii-ti hallatszott. Kérdőn néztem rá. Éreztem, hogy valami rend­kívüli dolog történt. Ő nem felelt, nem tudott feleni. Furcsa, feszült pillanatok voltak. A táncosok összefogódzva várták a folytatást. M­ikor a különöse­n sopító hangokat­­hallották, türelmetlenül­­kiáltották: — Mi az? Üzemzavar? Davantryt kérjük, skülöm­ibein elcsapjuk! Egy pillanatiin­g még tétovázott a mérm­­ük, va­lamit mintha mondatni akart volna, de meg­gondolta. Nem szólt Csavart egyet és újra zengett a tánczene. A párok beleringtak a lon­doni ütembe. Én közel mentem a mérnökhöz és halkan szóltam. — Az előbb mi­­történt? — Az előbb? — ismételte gépiesen. — Igen, mi­kor azok a furcsa jeleik szóltak? — Azok mérvejelek voltak. Egy hajó adhatta le őket. — Egy hajó? Miből gondolja? — Ismerem, tudom. A híálborolbani távázótiszt voltam. — És mit adott le? Meg ist értette? — Meg. Könnyű volt. Csa­k három betű: S. O. s. — S. O. S.??? — Hisz akikor az a hajó...??? — Igen. Valahol a La Manche-csatornán... végső veszélyben, van ... — Rettenetes! — Rettenetes!... És ezek itt...??? — Táncolnak ... * Ezek a képek tapadnak a rádióval való is­meretségemhez. Elég sokoldalú ismeretség, ugy­e? Igazolja a hozzája fűződő meghatott­ságomat és izgalmamat? Az emberi szenvedés, öröm, vágy és kétségbe­esés hangja etherikus dimenzióba tört, bejárja és áthatja az űrt. Azt az űrt, amelyet Adám és Lucifer röpüléséből ismertünk, azt az űrt, melyben — mint egy big és hideg bölcsőben — a milliárdnyi csillagot látjuk szunnyadni, azt az űrt, mely messze az emberi élet lehetőségein és határán túl áttetszőn és közömbösen pólyálta körül tusakodásunk, életünk, halálunk parányi színházát, a földet. Rejtelmesen szép, izgalmasan nagy talál­mány, üdvözöllek! Ó jaj, féltelek, hogy arra a sorsra jutsz, mint a testvéreid mind, akik ujjongással, hozsanná­val keltek életre az emberi agy gazdag mű­helyéből, hogy amint lábra álltak, eljöjjön az ember és kényszerzubbonyba bujtassa őket! Nem hiszed? Nézz vissza! Irtózatos követ­kezetességgel kiépült sorrendet rajzolok eléd! Láttad a gáz megszületését? A gyertya és petróleum forradalmi utódját? Igen? Én lát­tam lángvetőket és gyilkos gázfelhőket az el­pörkölt és patkánymódra elhullott emberek ezrei fölött! Hallottad az első dinamó zúgását és a szo­bádban vakító fénnyel gyúlt ki az első villany­lámpa? Egy csavarás, ugy­e­? — és az üvegkörte azonnal rábontotta sugarát. Nemrégen talál­koztam ugyanezzel a villannyal. Akkor is dró­tokon keringett, akkor is emhonik f­­i­le­szte­tése. De a drótok szögesek voltak és a rohamra haj­szolt ember elüszküsödve zuhant tőle a földre! Ó, engem is­ megborzongatott az öröm, mikor az első telefonban fölcsillant egy távoli hang. De azóta sokat hallottam és ügyeltem a dróton keringett parancsokat, melyek a gránáttölcsé-nektől rücskös földön a hús és vér ólomkatonák millióit küldte éles szuronnyal átdöfni a másik ember szívét! Emlékszel az első automobil motorjának kattogására? A lomha és esetlen kocsi milyen diadalmasan száguldott el az orrod előtt. Csak­hogy én láttam ám a még lomhább­, még eset­lenebb rokonát, a vashernyót, a tankot. Páncé­los bőre alól irtózatos ágyucsápok, kaszáló golyószórók villantak elő, és amerre félelme­tes, undok teste elhaladt, halálra rémült az élet! Hát a büszke repülőgép? Él-e még benned az első fölötted elhúzott gépmadár lázadó útjának emléke?" Fönt magasan egy ember, egy hegy, völgy, erdő, mező, szárazföld és tengerek fölött országok határát biztosan és szabadon átrepülő ember? Magadhoz tértél-e már csodálkozásod­ból a szaltómortálék, a csavart és sík leszállá­sok láttára? Én igen. Mert nemrégen szűkölve és átkozva bújt meg az ember egy ilyen gép­madár közeledtére, mert az az ember ott fönt halálvillámot szórt le arra az emberre, aki itt lent van! Házak omlottak össze, asszonyokat és gyermekeket lapított cafattá ennek a gép­madárnak egy mozdulata! És mért folytassam a rettenetes sort?! A lob­bit már tudjátok. Neil volt és nincs egyetlen olyan technikai vívmánya az embernek, amit egy irtózatos variációjában ellene nem fordí­tottak! Félve lapozom az újságot, és remegve adom kis rádióm hallgatóit apró gyerekeim­­ fülére, mert félek, hogy egy szép napon kitalálják, ho­gyan kell gyilkolni egy rádió útján! Félek, hogy a találékony ember ezt a tudományát, éppen akkor mutatja meg, mikor valami menőt mondanak a gyerekeknek! Ez is be fog következni biztosan, mint ahogy eddig mindennek bekövetkezett a nem várt ellenkezője! Az ember még mindig nem ébredt föl gyilkoló álmából. Tudom ezt és mégis hiszek az űrbe nyilatt em­berhangban! Hiszek belne, mert soha még ekkora szólö­­csért nem alkotott magának az emberi eszme! Hiszek benne, mert világosságot, derűt, örül­met és vigasztalást tud elküldeni a szenvedők zugaiba! Hiszek benne, mert fölkeresi a bénát — meg­találja a szegényt —, mellételeskedhetik szivár­ványos szép uszállyal a megvesszőzött meztelen embernek! Hiszek benne, mert varázslatos szezám-kapu­kat nyit ki az örökké konszorultak előtt! Hiszek benne, mert rejtelmes erők buzognak benne és mert a testemet ezerféle üzenet köz­pontjává tette! Hiszek benne, mert hithit tanított e kor sivár és hirtelen maradt emberében! Hiszek benne, mert kömiganadt szemembe a meghatottság könnycsepp jót csalta! Hiszek benne, mert két kis inast ott a fáskamrában a művészet ölébe tette! Hiszek benne, mert ott a táncos társaságban egy pillanatra fölcsillant a boldog tegnap egy halálosan messzi zuhant emléke és mert szívén talált egy sülyedő hajó vészkiáltásával az ember veszelytőségének vat­kítóan éles és fájdalmas tudata! Hiszek benne, mert eljött és itt van, mert összefűzi az embert az emberrel! Hiszek benne, mert hiszem, hogy az űrba röppent ember hangja — a ten.i uralkodó vég­talan dimemmák és örökéarányú törvények kris­­tályvizében megfürödve — elhozza nekünk a legyilkolt és föltámadott ember üzenetét! Emberhang, az űrben várunk, jöjj, siess! N­É­PS­ZAVA ZBHgwaMawriBMHwrraMr iwmwm Európa MEtéfe. G. — Pár­is, április végén. Minél sebesebben gördült földrészünk az im­perializmus és militarizmus lejtőjén a vilá­r­dS&boirn felé, annál erőteljesebben igyekezett­­­­ a lefelé való rohanást valamennyi ország szer­vezett munkásságra fékezni. Minél közelebb ju­tott Enróna a le­jtő aljához, annál hon­os­abban emelte föl óvó és tiltakozó szavát az Interna­cionálé és annál inkább vált­ minden e­rves megnyilatkozása: béketüntetéssé. Május ela­jénak nemzetközi üm­epe így lett abban az idő­ben mind erősebb tiltakozássá a magyhatal­mak imperialista és militarista politikája ellen, amely pedig ment­hetetlenül sodorta Er­ró­r népeit a gyilkos háborúba. Amikor azután elemi erővel­ rázúdult a népekre a katasztrófa, akkor, a háborús évek során és ott is, ah­ol csak a szívekben lehetett a hadiállapot miatt megünnepelni, május elseje egyenesen a f. ko gondolatának lett ünnepévé és tüntetésévé. Háború múltával sem múlhatott el a prole­társág nemzetközi ünnepének ez a jellege. A békekötés rege­­entett békét. A szörnyű em­berpuszt­itás befejezése nem jelentette az e­ 11­ ber pusztító kormányzatok kiküszöbölését A győztes államok diadaltól részeg tömegei kap­zsian lestek a győzelem zsákmányát, saját­ im­perializmusuk és militarizmusuk kezéből. E mámor és várakozás hatása alatt a győztes ál­lamok parlamentjeibe kardcsörtető, szuronyt­villogt­ató, zsákmányt kereső kormányok kezd­tek többségre és Európa a fegyvertelen, de a nem kevésbé pusztító háború korszakába­­hitott a békekötés után. Egy német katonai és hábo­rús filozófus azt írta egykor, hogy a háború a kétes politikájának más eszközökkel való foly­tatása. Az ultáru­tábor államférfiai és nagy ka­tonái visszájára fordították most ezt azzal, hogy olyan békepolitikát csináltak, amely a háborúnak volt más eszközökkel való folyta­tása!

Next