Népszava, 1926. május (54. évfolyam, 98–120. sz.)
1926-05-01 / 98. szám
1926 május 1. - írta íze. Stauding, Dánia mivaiszeretnyke. — Május elseje a maga jelentőségével megfelelő kiindulópont a kapitalista társadalmi forma és annak szükséges átalakításáról való gondolkodásra, alkalmas azoknak a tanulságoknak a mérlegelésére, amelyeket a szörnyű háború szolgáltatott, azoknak az utaknak a mérlegelésére, amelyeken haladnunk kell, hogy a munkásosztály szocialista céljaihoz eljuthassunk. Az európaiháború, a civilizált nemzetek közt való háború már azon az úton volt, hogy a múltak történelmévé, gonosz álmává váljon, amikor 1914-ben a népekre zúdultak a hadüzenetek, amelyek nyers valóságnak bizonyultak. A háború a kapitalizmus fejlődése egyik korszakának a befejezéséből származott és megtanította a népeket arra, hogy ennek a társadalmi formának az átalakításán kell dolgozniok. Megtanultuk, hogy a fegyverkezés nem alkalmas eszköz a béke biztosítására és megtanultuk, hogy a háború megsemmisítheti mindazt a munkát, amelyet nemzedékek végeztek a békéért, a népek egyetértéséért, a nemzetközi együttműködésért és a kultúráért Európa népei nagyon sokáig megsínylik még a háború pusztításait, de még ezek között a súlyos körülmények között is meg kell akadályozni a háború megismétlődését és a munkásosztálynak minden országban az a kötelessége, hogy kivegye részét a kultúra újjáépítéséből és a nemzetközi együttműködés helyreállításából. • A munkásosztálynak föl kell használnia a rendelkezésére álló eszközöket, a céljához vezető úton kell haladnia és sohasem szabad jelentéktelennek tekintenie semilyen demokratikus haladást, még akkor sem, ha ez kevesebb, mint amennyi kívánatos lenne. A háború utáni idők egész sor országban gazdasági összeomlást okoztak, a valóság képtelennek mutatta a kapitalista gazdasági rendszert a legközelebbi feladatok telje- isítésére, a gazdasági viszonyok rendjének és a termelés menetének a föntartására. "A né- pek egyre nagyobb és nagyobb része ismeri föl a régi rendszer összeomlását és új rendszert keres, de természetes, hogy csak a népek többségének a mélységes élményei tudják majd megértetni, hogy össze kell omlania annak, amit évszázadokon át fölépítettek, hogy helyet teremtsen az újnak, a szocializmusnak. És ez a munkásosztály feladata. Minden erejével arra kell törekednie, hogy erre az óriási munkára alkalmassá tegye magát, új utakra terelje a társadalmi fejlődést és ha lépésről-lépésre is, be kell töltenie történelmi hivatását. Ennek a munkának fontos területe a politikai élet. Ebből kell kihozni a nevelést, a fejlődést és a pozitív eredményeket és mindenekelőtt nagy súlyt kell helyezni a közélet, valamint a termelés és a kereskedelmi forgalom demokratizálására. Ez föltétlenül szükséges, ha a kizsákmányolás és az elnyomatás helyett egészséges és szerves fejlődést kívánunk, ha az önrendelkezés jogára és az együttműködésre akarunk építeni. A háború befejezése nem hozott békét, sem szabadságot Európa népeinek, de éppen a béke és a szabadság az a követelés, amelyet valamennyi ország munkásainak elsősorban hangoztatniok kell. Ezeket a követeléseket támogathatják ugyan a nemzetközi, egyesülések és újonnan teremtett intézmények, de meg nem valósíthatják. Minden ország lakosságának a saját hazai talaján kell megvívnia a maga küzdelmét, minden ország munkásosztályának befolyást és hatalmat kell szereznie a saját országában, áldozatokat kell hoznia, kemény küzdelmeket kell vívnia, ezt látjuk mindannyian sajnálkozva, de a népeknek át kell jutniok a fejlődésnek ezen a fokozatán is. Ezeknek a küzdelmeknek a győzelmes kimenetele azonban a munkásosztályok összetartásától ésérettségétől függ. A nemzeti, vallásos vagy politikai különbségekből származó minden szakadás a kapitalista társadalom híveinek az előnyét szolgálja, a győzelem elhalasztását. Így az apróbb haladásért való munkában, valamint a távolabb eső célokért való erőteljesebb összetartsa is belső és legszükségesebb feladata annak az osztálynak, amelynek a fölszabadulása a saját műve kell hogy legyen. ' • * Az egyes országokban különböző eszközöket alkalmazhatnak ugyan, de ezeknek az eszközöknek mindig olyanoknak kell lenniök, amelyek arról tanúskodnak, hogy a munkásosztály magasabb kultúrája 03 magasabb társadalmi rendszerre töreközik, mint azok, akik a kapitalista társadalmat igyekeznek a munkásság leigázására föntartani. És ez a cél a szabadság és a béke, mert a szabadság és a béke útján haladhatunk a munkásosztály fölszabadításához, a népek önkormányzatához, a szocializmushoz. — Akikor gyerünk vissza Londonba — kiáltotta több hang. A mérnök nagyot csavart a kondenzátorokon. Davantry 1600. Egyszerre megálltak az ujjai. Arca elsápadt, szeme elrévedtve alpadt meg- valliaásul a sammlcibeai. A megafonom monoton ismétlődő tá-tá ti-tá, ti-tii-ti hallatszott. Kérdőn néztem rá. Éreztem, hogy valami rendkívüli dolog történt. Ő nem felelt, nem tudott feleni. Furcsa, feszült pillanatok voltak. A táncosok összefogódzva várták a folytatást. Mikor a különösen sopító hangokathallották, türelmetlenülkiáltották: — Mi az? Üzemzavar? Davantryt kérjük, skülömibein elcsapjuk! Egy pillanatiing még tétovázott a mérmük, valamit mintha mondatni akart volna, de meggondolta. Nem szólt Csavart egyet és újra zengett a tánczene. A párok beleringtak a londoni ütembe. Én közel mentem a mérnökhöz és halkan szóltam. — Az előbb mitörtént? — Az előbb? — ismételte gépiesen. — Igen, mikor azok a furcsa jeleik szóltak? — Azok mérvejelek voltak. Egy hajó adhatta le őket. — Egy hajó? Miből gondolja? — Ismerem, tudom. A híálborolbani távázótiszt voltam. — És mit adott le? Meg ist értette? — Meg. Könnyű volt. Csak három betű: S. O. s. — S. O. S.??? — Hisz akikor az a hajó...??? — Igen. Valahol a La Manche-csatornán... végső veszélyben, van ... — Rettenetes! — Rettenetes!... És ezek itt...??? — Táncolnak ... * Ezek a képek tapadnak a rádióval való ismeretségemhez. Elég sokoldalú ismeretség, ugye? Igazolja a hozzája fűződő meghatottságomat és izgalmamat? Az emberi szenvedés, öröm, vágy és kétségbeesés hangja etherikus dimenzióba tört, bejárja és áthatja az űrt. Azt az űrt, amelyet Adám és Lucifer röpüléséből ismertünk, azt az űrt, melyben — mint egy big és hideg bölcsőben — a milliárdnyi csillagot látjuk szunnyadni, azt az űrt, mely messze az emberi élet lehetőségein és határán túl áttetszőn és közömbösen pólyálta körül tusakodásunk, életünk, halálunk parányi színházát, a földet. Rejtelmesen szép, izgalmasan nagy találmány, üdvözöllek! Ó jaj, féltelek, hogy arra a sorsra jutsz, mint a testvéreid mind, akik ujjongással, hozsannával keltek életre az emberi agy gazdag műhelyéből, hogy amint lábra álltak, eljöjjön az ember és kényszerzubbonyba bujtassa őket! Nem hiszed? Nézz vissza! Irtózatos következetességgel kiépült sorrendet rajzolok eléd! Láttad a gáz megszületését? A gyertya és petróleum forradalmi utódját? Igen? Én láttam lángvetőket és gyilkos gázfelhőket az elpörkölt és patkánymódra elhullott emberek ezrei fölött! Hallottad az első dinamó zúgását és a szobádban vakító fénnyel gyúlt ki az első villanylámpa? Egy csavarás, ugye? — és az üvegkörte azonnal rábontotta sugarát. Nemrégen találkoztam ugyanezzel a villannyal. Akkor is drótokon keringett, akkor is emhonik filesztetése. De a drótok szögesek voltak és a rohamra hajszolt ember elüszküsödve zuhant tőle a földre! Ó, engem is megborzongatott az öröm, mikor az első telefonban fölcsillant egy távoli hang. De azóta sokat hallottam és ügyeltem a dróton keringett parancsokat, melyek a gránáttölcsé-nektől rücskös földön a hús és vér ólomkatonák millióit küldte éles szuronnyal átdöfni a másik ember szívét! Emlékszel az első automobil motorjának kattogására? A lomha és esetlen kocsi milyen diadalmasan száguldott el az orrod előtt. Csakhogy én láttam ám a még lomhább, még esetlenebb rokonát, a vashernyót, a tankot. Páncélos bőre alól irtózatos ágyucsápok, kaszáló golyószórók villantak elő, és amerre félelmetes, undok teste elhaladt, halálra rémült az élet! Hát a büszke repülőgép? Él-e még benned az első fölötted elhúzott gépmadár lázadó útjának emléke?" Fönt magasan egy ember, egy hegy, völgy, erdő, mező, szárazföld és tengerek fölött országok határát biztosan és szabadon átrepülő ember? Magadhoz tértél-e már csodálkozásodból a szaltómortálék, a csavart és sík leszállások láttára? Én igen. Mert nemrégen szűkölve és átkozva bújt meg az ember egy ilyen gépmadár közeledtére, mert az az ember ott fönt halálvillámot szórt le arra az emberre, aki itt lent van! Házak omlottak össze, asszonyokat és gyermekeket lapított cafattá ennek a gépmadárnak egy mozdulata! És mért folytassam a rettenetes sort?! A lobbit már tudjátok. Neil volt és nincs egyetlen olyan technikai vívmánya az embernek, amit egy irtózatos variációjában ellene nem fordítottak! Félve lapozom az újságot, és remegve adom kis rádióm hallgatóit apró gyerekeim fülére, mert félek, hogy egy szép napon kitalálják, hogyan kell gyilkolni egy rádió útján! Félek, hogy a találékony ember ezt a tudományát, éppen akkor mutatja meg, mikor valami menőt mondanak a gyerekeknek! Ez is be fog következni biztosan, mint ahogy eddig mindennek bekövetkezett a nem várt ellenkezője! Az ember még mindig nem ébredt föl gyilkoló álmából. Tudom ezt és mégis hiszek az űrbe nyilatt emberhangban! Hiszek belne, mert soha még ekkora szólöcsért nem alkotott magának az emberi eszme! Hiszek benne, mert világosságot, derűt, örülmet és vigasztalást tud elküldeni a szenvedők zugaiba! Hiszek benne, mert fölkeresi a bénát — megtalálja a szegényt —, mellételeskedhetik szivárványos szép uszállyal a megvesszőzött meztelen embernek! Hiszek benne, mert varázslatos szezám-kapukat nyit ki az örökké konszorultak előtt! Hiszek benne, mert rejtelmes erők buzognak benne és mert a testemet ezerféle üzenet központjává tette! Hiszek benne, mert hithit tanított e kor sivár és hirtelen maradt emberében! Hiszek benne, mert kömiganadt szemembe a meghatottság könnycsepp jót csalta! Hiszek benne, mert két kis inast ott a fáskamrában a művészet ölébe tette! Hiszek benne, mert ott a táncos társaságban egy pillanatra fölcsillant a boldog tegnap egy halálosan messzi zuhant emléke és mert szívén talált egy sülyedő hajó vészkiáltásával az ember veszelytőségének vatkítóan éles és fájdalmas tudata! Hiszek benne, mert eljött és itt van, mert összefűzi az embert az emberrel! Hiszek benne, mert hiszem, hogy az űrba röppent ember hangja — a ten.i uralkodó végtalan dimemmák és örökéarányú törvények kristályvizében megfürödve — elhozza nekünk a legyilkolt és föltámadott ember üzenetét! Emberhang, az űrben várunk, jöjj, siess! NÉPSZAVA ZBHgwaMawriBMHwrraMr iwmwm Európa MEtéfe. G. — Páris, április végén. Minél sebesebben gördült földrészünk az imperializmus és militarizmus lejtőjén a vilárdS&boirn felé, annál erőteljesebben igyekezett a lefelé való rohanást valamennyi ország szervezett munkásságra fékezni. Minél közelebb jutott Enróna a lejtő aljához, annál honosabban emelte föl óvó és tiltakozó szavát az Internacionálé és annál inkább vált minden erves megnyilatkozása: béketüntetéssé. Május elajénak nemzetközi ümepe így lett abban az időben mind erősebb tiltakozássá a magyhatalmak imperialista és militarista politikája ellen, amely pedig menthetetlenül sodorta Errór népeit a gyilkos háborúba. Amikor azután elemi erővel rázúdult a népekre a katasztrófa, akkor, a háborús évek során és ott is, ahol csak a szívekben lehetett a hadiállapot miatt megünnepelni, május elseje egyenesen a f. ko gondolatának lett ünnepévé és tüntetésévé. Háború múltával sem múlhatott el a proletárság nemzetközi ünnepének ez a jellege. A békekötés regeentett békét. A szörnyű emberpusztitás befejezése nem jelentette az e 11 ber pusztító kormányzatok kiküszöbölését A győztes államok diadaltól részeg tömegei kapzsian lestek a győzelem zsákmányát, saját imperializmusuk és militarizmusuk kezéből. E mámor és várakozás hatása alatt a győztes államok parlamentjeibe kardcsörtető, szuronytvillogtató, zsákmányt kereső kormányok kezdtek többségre és Európa a fegyvertelen, de a nem kevésbé pusztító háború korszakábahitott a békekötés után. Egy német katonai és háborús filozófus azt írta egykor, hogy a háború a kétes politikájának más eszközökkel való folytatása. Az ultárutábor államférfiai és nagy katonái visszájára fordították most ezt azzal, hogy olyan békepolitikát csináltak, amely a háborúnak volt más eszközökkel való folytatása!