Népszava, 1926. szeptember (54. évfolyam, 197–221. sz.)
1926-09-01 / 197. szám
" . Életbe lépett a magyar-csehszlovák kereskedelmi megállapodás. Az utóbbi napokban több izben beszámoltunk a magyar és csehszlovák kormányok közti kereskedelmi tárgyalásokról, amelyek egyelőre csupán ideiglenes jellegű megállapodást eredményeztek a két ország áruforgalmában. A hivatalos lap keddi száma közli a kormány rendeletét ez ideiglenes kereskedelempolitikai megállapodás életbeléptetéséről. Ennek értelmében szeptember 1-től a magyar termékek Csehszlovákiában, a csehszlovákiai termékek pedig Magyarországon a legnagyobb kedvezményes elbánásban részesülnek. Az ideiglenes megállapodás december 31-től egyhavi előzetes értesítés mellett bármikor fölmondható. A kormány körében a megállapodást életbeléptető rendeletihez azt a magyarázatot fűzik, hogy az ideiglenes megállapodással biztosítani kívánták a magyar termékekre nézve azt az előnyt, amit a csehszlovák minimális vámok jelentenek. A mostani megállapodás ez év végéig biztosítja ezt az előnyt. Amennyiben a magyarkormány részéről a csehszlovák árak behozatali iránya tekintetében bizonyos áldozatot hoztak, mondjuk ez a majdan megkötendő végleges kereskedelempolitikai szerződés érdekében történt. A magyar kormány megbízottai egyébként még Prágában tárgyalnak a csehszlovák delegációval, de a magyar kormány megbízottai a hét végén néhány napra Budapestre jönnek, hogy újabb utasításokat kérjenek a további tárgyalásokra vonatkozóan. Ilyenformán a tárgyalások egy ideig, előrelázhatóan szeptember közepéig szünetelni fognak. Ez azonban — félhivatalos beállítás szerint — nem jelenti a tárgyalások kudarcát vagy fennakadását. Eddig ugyanis az összes vámtételeknek több mint a felére nézve megállapodás jött létre és a végleges tarifális szerződés ügyében is világos kép alakult ki. Ezzel szemben a „Prager Abendzeitung" értesülése szerint a tárgyalások ismét kritikus stádiumba jutottak. A tarifatételek második olvasásánál a magyar delegáció újabb követeléseiket támasztott. A mezőgazdasági termékek vámtételeinél a magyar delegáció résziben teljes vámmentességet sgért. Minthogy a csehszlovák delegációt ezeik az ujabb követeléseik egészen vártatlanul érték, a tárgyalásokat félbeszakították és csupán pénteken folytatják. Jól informált prágai körökben a helyzetet kritikusnak tartják. Itt írjuk meg, hogy a kormány szeptember, vécére tervezi a Jugoszláviával szemben fönnálló pénzügyi problémák rendezését is. A Jugoszláviával való ezirányu megállapodásra azért is szükség van, mert a júniusban Belgrádban lefolytatott tárgyalások a két ország közt fönforgó viszonyoknak csak egy részét szabályozták s főként a pénzügyi kérdések elintézetlenek maradtak. Nem szükséges, hogy az erénynek ellenségei legyünk, hanem elegendő csupán jéghideg szemlélőknek lennünk, hogy bizonyos pillanatokban kétségeink legyenek abban, hogy ezen a világon egyáltalában van-e erény? (Kant.) Midőn a világháború után a Föld hatalmasai a Népszövetség alapokmányát előkészítették, a háború vérveszteségétől félig még ájult világ remegve remélte, hogy talán most lesz itt az alkalom az állandó és kötelező nemzetközi döntőbíróság megalkotására. A világ csalódott. A népszövetségi alapokmány XII., XIII. és XV. cikkei csak torzképét tükrözik vissza a döntőbíróságnak és e helyzetnek az lett a következménye,hogy nem volt mód a nemzetközi differenciáknak föltétlenül nemzetközi bíróság elé való vitelére, mert a most említett cikkek csak arra adnak föltétlen lehetőséget, hogy a jogsérelmet panaszló fél a népszövetség tanácsához forduljon. Hogy pedig a genfi tanácshogyan osztogatja az igazságot, arról szomorú köteteket lehetne összeírni. A világ hatalmasai érezték, hogy milyen bűnt követtek el ezzel a mulasztással. Jóvá akarták tenni ezt a bűnt, a Népszövetség egy tíztagu szakértőbizottságot küldött ki a nemzetközi törvényszék fölállításának előkészítésére és a Népszövetség 1920-iki közgyűlése jóvá is hagyta a tíztagú bizottság által előterjesztett javaslatokat. Megszületett tehát a nemzetközi törvényszék, amely mindenesetre haladást jelentett a hágai békekonferenciák által megteremtett nemzetközi döntőbírósággal szemben, de semmiesetre sem azonos azzal az ideállal, amely egyszer és mindenkorra lehetetlenné tenné a tömegmészárló háborúkat. E nemzetközi törvényszék ismertetésére egy másik cikkben fogunk kitérni, ez alkalommal csak annyit említünk meg, hogy e törvényszék, amelynek székhelye szintén Hága lesz, szoros kapcsolatban áll a Népszövetséggel és bizonyos körülmények között módot nyújt arra, hogy az alapszabályokat tartalmazó jegyzőkönyvet aláíró hatalmak e törvényszék előtt ugyanúgy pörbehívják egymást, mint ahogy valamely államnak egyik polgára pörbehívja a másikat. E világtörvényszék fönnállásának néhány esztendeje alatt valóban el is intézett egypár érdekes kérdést, amelyek ismertetését helyszűke miatt ez alkalommal szintén mellőznünk kell. A világháború után az Északamerikai Egyesült Államok világpolitikai jelentősége egyre nőtt, a többi államokkal való kapcsolata egyre intenzívebb lett és ezzel nagyon megszaporodott a lehetőségek száma, amelyekben az Egyesült Államok érdekösszeütközésbe kerülhettek a többi államokkal. Na az Egyesült Államok egyes államai között érdekösszeütközés vagy nézeteltérés támad, egy külön bíróság van hivatva e nézeteltérések elintézésére. Érthető tehát az amerikai közvélemény egy részének az a törekvése, amely az Északamerikai Uniót, mint egységes egészet a Világtörvényszékben való résztvételre akarta bírni. Hosszú küzdelem után 1926 január 27-én az amerikai szenátus végre hozzájárult a Világtörvényszék alapszabályait magában foglaló jegyzőkönyvhöz, de bizonyos fentartásokkal és az amerikai pacifisták nagy szomorúsággal állapították meg, hogy e fentartások egyrésze nagyon legyengíti a szenátus határozatának nemzetközi jelentőségét A béke európai apusai még így is örömmé üdvözölték Amerikának ezt az elhatározását, mert a hatalmas Amerika részvétele nagybann emelné a Világtörvényszék tekintélyét. A washingtoni kormány március 2-án elküldte a szenátus határozatát Genfbe és egyidejűleg közölte a föntartásokat a Világtörvényszék tagjaival is, fölkérve őket, hogy a fentartásokhoz való hozzájárulásukat írásban közöljék Washingtonnal, mert Amerika a szenátus határozata értelmében csak ez írásbeli közlések beérkezte után válik a Világtörvényszék tagjává. Az angol kormány az ügyet 1926 március 18-án a Népszövetség Tanácsa elé vitte, amely elhatározta, hogy az ügy nagy fontosságára való tekintettel szeptember 1-ére nemzetközi konferenciát hív össze Genfbe, amelyen a Világtörvényszék tagjai állást foglalhatnak a washingtoni szenátus határozataival szemben vagy mellett. Erre a konferenciára a Népszövetség Amerikát is meghívta, a washingtoni kormány azonban udvariasan kijelentette, hogy a szenátus határozata önmagáért beszél, azt sem magyarázni, sem módosítani nem lehet, e Világtörvényszék tagjai vagy elfogadják e fentartásokat, vagy visszautasítják, Amerika azonban semmiesetre sem jelenik meg a genfi konferencián. A Világtörvényszék tagjai közül eddig csak Görögország, Cuba és Libéria fogadták el a fentartásokat, a többi csak a genfi konferencia után fog véglegesen állást foglalni. A nemzetközi közvélemény egy része ugyanis azt vallja, hogy a Világtörvényszék hatásköre amúgy is eléggé korlátolt és ha lehetővé teszszük, hogy valamelyik állam ezt a hatáskört magára vonatkozóan még jobban korlátozza, ezzel oly veszedelmes precedenst teremtünk, amely többet árt a Világtörvényszéknek, mint amennyit Amerika résztvétele használ. Kétségtelen, hogy ennek az álláspontnak van is némi jogosultságai. Nem tudjuk, mit fog határozni a ma összeülő világtörvényszéki konferencia, neo tudjuk, hogy e határozat után az egyes államok el fogják-e fogadni az amerikai föntartásokat vagy sem, azt sem tudjuk, hogyan fog reagálni Amerika közvéleménye az egyes államok állásfoglalására, csak arra óhajtjuk fölhívni a magyar közönség figyelmét, hogy ez a mai konferencia mindenesetre fordulópontot jelent a világtörvényszék életében. Igaz, hogy a Világtörvényszék egyelőre csak félénk kísérlet a nemzetközi konfliktusok békés elintézésére, a Világtörvényszék egyelőre csak erkölcsi súllyal bír, de gondoljuk meg, hogy az erkölcsi elem nagy szerepet játszott a nemzeti jogrendszerek kiépítésénél is, ami ma még csak erkölcsi forma, az holnap írott jogszabállyá erősödhetik, a bíróság, amely ma még csak erkölcsi súllyal bíró ítéleteket hoz, idővel megtalálja a végrehajthatóság eszközeit is és meggyőződésünk szerint valamikor mégis csak egy Világtörvényszék lesz az, amely a legborzalmasabb intézményt, a háborút kiküszöböli a történelemből. Amerika résztvétele nagy lépést jelentene e fejlődés útján és ha ez a hatalmas ország egyszer már tagja lesz a Világtörvényszéknek, van remény arra, hogy a washingtoni szenátus idővel elejti a fentartásokat és akkor a Föld népei egyesült erővel fejleszthetik majd tovább a Világtörvényszéket azzá, aminek lennie kell: nemzetközi differenciák legfelsőbb tekintéllyel bíró eldöntőjévé, háborúk megakadályozójává, nemzetközi béke örök biztosítékává. «•^«•••••gMnnaMMimanMBW •••••••HWIilPHNIipiOTiPM^MIMH NÉPSZAVA 1926 szeptember 1. A csepeli katasztrófa egy explózió dörejével zúgta a proletárság fülébe, hogy szakítania kell a szörnyű lelki tespedéssel, meg kell mozdulnia, ha élni akar, ha nem akarja, hogy a munkahely baromi vágóhídja legyen a dolgozóknak. A viszonyok odáig fajultak, hogy gyorsabban, mint bárki gondolni merte volna, itt az újabb, még halálosab figyelmeztetés: a kispesti katasztrófa. Amit Propper Sándor a Szocializmus most megjelent szeptemberi számában a csepeli eset tanulságaképen elmond, áll a kispesti katasztrófára, áll a magyar munkásélet tragikus elesettségére, amelyből nincs a menekülésnek más útja, mint a munkásság önmagát fölszabadító harca. Amíg a munkásosztály defetizmusa meg nem szűnik, amíg a munkásosztály félájultan és a saját magába vetett hitétől eltántorodva, ellenállás nélkül rakja fejét a politikai és gazdasági reakció jármába, addig ne számítson nemhogy munkásvédelemre, nemhogy szociálpolitikára, de még a legelemibb emberiességgel járó izgalomra sem. Így lesz-e ez a csepeli eset után is? A kérdésre a kispesti eset megadta a választ, de Propper megállapítja, hogy a jelenlegi rendszerre a munkásság nem számíthat, mert az a természeténél fogva gyűlöli a munkást, a magyar kapitalizmus pedig hasznot húz ebből a gyűlöletből és egyáltalán nem hajlandó a munkaerő védelmére áldozni. A munkásság tanulja meg, hogy a szociálpolitikai haladás és a munkásvédelem ott a legfejlettebb, ahol a munkásszervezkedés a legerősebb, legkitartóbb és ahol a munkásság érdekei fölött erős gazdasági és politikai érdekképviseletek őrködnek. A huszonötéves nemzetközi szakszervezeti szövetségről Migray József ad részletes történeti ismertetést attól kezdve, hogy huszonöt évvel ezelőtt a szakszervezeti mozgalom első céltudatos nemzetközi kapcsolatának megteremtésével nemcsak a szakszervezeti mozgalom, de a világ munkásmozgalma jutott el új fordulópontjához történelmi fejlődésének folyamán. A szocializmus nagy vezetői, Bebel és Liebknecht annak idején még óva intették a munkásságot attól, hogy a szakszervezeti mozgalmat túlbecsüljék a politikai harccal szemben, azonban Marx már 1847-ben a legnagyobb történelmi jelentőséget tulajdonította e mozgalomnak. Felfogását az események igazolták. A régi gazdasági rend méhében kialakuló új gazdasági rend egyik szerve immár a Szakszervezeti Internacionálé. 'Z-An&fflff&fflut.jWfc^* 41M számában foglalkozott a mindinkább előtérbe nyomuló Páneurópa-kérdésel. A mostani számban újabb szempontokat világít meg a Páneurópa-kérdés és a szocializmus kölcsönös és ellentétes szempontjaiból Koleszár Bertalan. Fölötte figyelemreméltó Kruppa Rezső tanulmánya a vásárlóképesség fokozásáról. A gazdasági válság enyhülését — úgymond — ma már minden tényező a tömegek vásárlóképességének fokozásától várja. Sokáig hirdették, hogy a többtermelés az árakat olcsóbbá teszi és ezzel a fogyasztás emelkedik. Ez azonban az elmélet. A valóságban ennek éppen az ellenkezője következett be. Kimutatja Kruppa a mezőgazdasági és az ipari termékek egész sorrára, hogy a termelés emelkedett, ennek ellenére a fogyasztás az egész vonalon még tovább csökken. A tömegek fogyasztóképességének emelése elérhető lenne a munkabérek emelkedésével. A gyakorlat itt is az, hogy az ipari vállalatok az elmúlt hónapok során 20—25%-kal leszállították a munkabéreket, amivel még jobban csökkent a tömegek fogyasztóképessége, ezzel szemben számításba alig vehetően csökkent a termelt javak ára. Ez az út nem vezet ki a gazdasági válságból. Gordius cikke összefoglalja nagy vonásokban a szovjet rendszer válságát napjainkig. Dr. Bárd Imre rövid, világos, pregnáns írása kísérlet szocialista államelmélet megalapozására. Schütz Géza (Genf) egy nagyon érdekes és világszerte a tudományban és gyakorlatban is sűrűn tárgyalt fajmentő kérdéssel, a túlnépesedést megakadályozó módszerrel „a születések szabályozásával" foglalkozik. A „Feljegyzések" rovatában olvasunk közleményt a csehszlovákiai aggkori és rokkantbiztosításról, továbbá Horovitz Jenő tollából az osztrák közalkalmazottak üzemi tanácsáról. A „Tudomány, Irodalom, Művészet" rovatban Monus Illés Walter Schiff agrárpolitikai könyvét ismerteti, egy másik közlemény a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnak a munkabérek hullámzására vonatkozó kiadványával foglalkozik. Révész Mihály Henry Béraud Oroszországot ismertető könyvét tárgyalja, Balogh Vilma Kassák két új könyvéről, Groó Lajos Biró Lajos két új regényéről, dr. Lelzmann Rezső Róbert Michelsnek a szocializmusról és fascizmusról szóló könyvéről, Fenyvesi Andor Kérészy Zoltán és Benedetto Croce elméleti politikai könyvéről ír és egyik közlemény Heinrich Mann: „Der Kopf című regényével foglalkozik. A Szocializmus szocialista tudományos és világnézeti megalapozást ad az olvasónak. Csatlakozzunk a Szocializmus táborához.