Népszava, 1926. október (54. évfolyam, 222–248. sz.)

1926-10-01 / 222. szám

1926 október 1. esiaiaverlain és Emm Az angol-olasz-spanyol istkos diplomácia imperiatista ioneorlatas a francia-német kö­zeledés ellen. A Népszava a minap részletesen beszámolt arról, hogy az olasz diktatúra urai milyen reményeikért­ fűznek Chamberlain angol kül­ügyminiszter olaszországi látogatásához. Meg­írtuk, hogy Mussoliniék az angol konzervatív kormány segítségétől várják a védelmet reak­ciós, népelnyomó és imperialista kormányza­tuk számára azokkal a hatásokkal szemben, amelyekkel egy francia-német megegyezés rá­juk nézve járhat. A legújabb jelentések most arról adnak hírt, hogy az olasz diktátorok politikai manővereihez a spanyol diktátorok is csatlakoznak: Chamberlain útját megelőzően az angol követ útján keresték az angol diplo­mácia támogatásait. Mindez persze a legnagyobb titokban folyik és önkéntelenül is fölmeszül az az aggodalom, amelynek egy londoni konzervatív pártállású lap is kifejezést ad, mondván, hogy ezek a machinációk a Népszövetségtől való eltávolo­dást jelentik, mert a titkos diplomáciának éppen olyan érvényesülését jelentik, mint ahogy ez a világháború előtt olyan végzetesen érvényesült. Mus­solini és Chamberlain találko­zása, félő, hogy új veszedelmet készít elő a sokat szenvedett emberiség számára. A találkozásról a következő távira­ti tudósí­tások érkeztek hozzánk: (London, szeptember 30. — „Információ.") Chamberlain és Mussolini mai livornói talál­kozásával kapcsolatban az angol lapok meg­állapítják, hogy az olasz-francia tanácskozást néhány nappal ezelőtt San Sebastianban bizal­mas megbeszélések előzték meg, amelyeket a madridi angol követt folytatott Yanguas spa­nyol külügyminiszterrel. A „Daily Telegraph" értesülése szerint a livornói találkozáson szóba került a Vörös­tenger kérdése is, amely az olasz kormány és az abesszíniai emír között létrejött legutóbbi megállapodás foly­tán vált ismét aktuálissá. A lap egyúttal aggodalmának ad kifejezést afölött, hogy az angol-olasz tárgyalások a két államot esetleg eltávolítják a Népszövetségtől, hiszen a bizalmas jellegű megbeszélések erő­sen emlékeztetnek a világháborút megelőző évek titkos diplomáciájának titokzatos tárgya­lásaira. (Róma, szeptember 30.) A „Popolo di Roma" vezércikkében ezt írja, hogy a­­Mussolini és Chamberlain között a tárgyalás főként a né­met-francia közeledés körül forog. Olaszország­nak és Angliának — úgymond — mint locarnói garancia-hatalmaknak joguk van ezt a közele­dést egymás között megvitatni. (Róma, szeptember 30.) Mussolini és Cham­berlain tanácskozása a „Delphin" szalonjában 1/2 óra hosszat tartott. Délután 1 órakor Mus­solini Chamberlaint családjával egyetemben ebédre hívta meg a livornói kikötőben hor­gonyzó „Guigliana" királyi yadhtra. A livornói találkozásról kiadott hivatalos jelentés hangsúlyozza, hogy a két államférfiú tanácskozásai a lehető legbarátságosabb for­mában folytak le. Mussolini és Chamberlain ebéd után a „Guigliana" fedélzetén folytatták megbeszélésüket, amelynek folyamán — mondja a jelentés — szóba került valamennyi aktuális nemzetközi politikai kérdés. A két miniszter — folytatja eze­k után — megelége­déssel állapította meg, hogy a fontosabb európai problémák megoldását illetőleg az an­gol és az olasz kormány álláspontja minden­ben egyezik és hogy az angol-olasz baráti jó­viszony további kiépítésének semmi akadálya nincsen. Elhalasztották­ a görög választásokat. A gö­rög távirati iroda jelenti: Hivatalos jelentés szerint a köztársaság elnöke magához kérette a miniszterelnököt és felhívta, hogy lemondá­sát vonja­­vissza. Miután a köztársaság elnöke a miniszterelnöknek ilyen módon bizalmát fe­jezte ki, a kormányt akként rekonstruálják, hogy csak azokat a minisztereket cserélik ki, akik lemondani óhajtanak, hogy a választási küzdelemben résztvehessenek. Ami a Veni­zelosz-el­lenes pártokhoz tartozó személyiségek­nek a kormányba való belépését illeti, a kor­mány akkor fog dönteni, amikor ezeknek a pártoknak a magatartását már pontosan kör­vonalazták. Ha ezek a pártok úgy döntenek, hogy részt vesznek a választásokban, a kor­mány hajlandó ezeknek a pártoknak a soraiból is minisztereket fölvenni a kabinetbe, hogy ez­által szétoszlassák a választások pártatlansága iránt táplált végső aggodalmat is. A kormány úgy döntött, hogy hozzájárult a választások­nak két héttel való elhalasztásához. A válasz­tásokat nove­mber 7-én tartják meg a propor­cionális választójog alapján, minden szükséges garancia szem előtt tartásával. NÉPSZ­AVA szerdától péntekig még az eddiginél is heve­sebbé vált. A pártok minden erejüket meg­feszítve vonulnak föl: Bárczy István mögött azok, amelyek a munka és a kenyér Budapest­jét akarják megteremteni a főváros vala­mennyi polgára számára, Sipőcz Jenő mögött azok, akik „keresztény" és „nemzeti" jelszavak alatt csoportérdekeket szolgálnak csupán és szűklátókörű reakciós világszemléletüket akar­ják rákényszeríteni erre az élni és fejlődni akaró fővárosi társadalomra. A keresztény pártot magát is annyira meg­lepte váratlan szerencséje, a 124 szavazat, amely úgy állott elő, hogy kormányutasításra a kinevezett bizottsági tagok Ripka Ferenc helyett Sipőcz Jenőre szavaztak, hogy ez a párt most már teljesen elvesztette tájékozódó képességét. A demokratikus és a szabadelvű pártok azonban résen állanak, hogy megfosz­szák a kereszténypártot korai illúzióitól. Az objektív megítélés szerint a pénteki pótválasz­tást főként három tényező dönti el. Előrelát­ható, hogy a demokratikus pártok, de a keresz­ténypárt is a szerdai for­májukban fognak föl­vonulni. A változás a Ripka főpolgármester körül csoportosult 58 szavazat megoszlása körül várható. Nem lehet kétséges, hogy­ azok­, akik teljesen téves fölfogásuktól indíttatva, a demokratikus blok polgári soraiból a főpolgármesterre ad­ták szavazatukat, tudatára ébredtek annak, hogy ezzel nem az aranyközéputas szabad­elvűségnek, hanem az ébredő reakciónak tet­tek szolgálatot. Az ebben érdekelt csoport két­ségkívül most már Bárczyra szavaz. Jelen­tős eseménye a választási küzdelemnek az is, hogy az egyesült szabadelvű párt Ugron Gá­bor elnöklésével ülést tartott és egyhangúlag Bárczy István mellett foglalt állást. A viszo­nyok ismerői, ami a továbbiakat illeti, kizártnak tartják, hogy még esetleges ily értelmű párthatározat alapján is a Ripka­párt valamennyi tagja Sipőcz Jenőre adná­­ le szavazatát. Ilyen körülmények között még a keresztény­párthoz közelállók körök sem képzelnek mást, mint hogy alig egy-két szavazattal dől majd el a küzdelem a majdnem teljesen kiegyen­súlyozott erők között. Éppen ez a kiegyen­súlyozottság az, amely a küzdelem utolsó óráiban olyannyira kikényszeríti a pártok erőfeszítését. A keresztény községi párt tőle telhetően rá­vetette megát a Ripka-pártra, hogy azt „a polgári érdekek" jelszavaival becsalogassa a kurzusérdekek sorompói közé. Kozma Jenő, a Ripka-párt elnöke, hír szerint, kihallgatáson volt csütörtökön a miniszterelnöknél. A ki­hallgatásról részletek nem szivárogtak ki. Ripka főpolgármester ugyancsak csütör­tökön járt Vass népjóléti miniszternél és a miniszterelnöknél is. Mindez az­t bizonyítja, hogy a kormány­tényezők a legélénkebben foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Érdekes, hogy ennek ellenére hang­súlyozták, h­ogy „a kormány nem akar beavat­kozni" a polgármester választó küzdelembe. Az egy­séges községi polgári párt Kozma Jenő elnöklésével csütörtökön este értekezletet tartott, amelyen a párt kommünikéje szerint a párt választott, kinevezett és hivataluknál fogva bizottsági tagjai teljes számban meg­jelentek. A pénteki polgármesterválasztást illetően az elnök az előterjesztésében a maga részéről nem foglalt állást. Erészben a kommü­niké dodonai hangon jelenti, hogy az értekez­leten az a vélemény alakult ki, hogy „ha a pártnak nem sikerült a maga polgármester­jelöltjét megválasztatnia, úgy Budapest ér­deke szempontjából a legnagyobb súlyt kell helyezni arra, hogy a fővárosban a polgári kor­mányzat folytonossága mindenesetre biztosít­tassék. Ezért mindkét jelölttel szemben elsősorban ez a szempont az, amit a pártnak ny­omatékosan hangsúlyoznia kell, legfőbb elvi kívánalom gyanánt." Ez a híradás kifelé azt kívánja jelenteni, hogy a Ripka-párt a szavazást a polgármes­terkérdéstgen nem teszi pártkérdéssé. Hogy be­felé milyen utasítás hangzott el, arra nézve hí­rek nem szivárogtak ki, viszont, amint már hangsúlyoztuk, a párt tagjainak jelentékeny részére nem is hozhattak olyan kötelező hatá­rozatot, hogy azok meggyőződésük ellenér­e, az ébredő magyarok egyesületének vezető tag­jára, Sipőcz Jenőre adják le szavazatukat. Ülést tartott a keresztény községi párt is, újra fölesküdvén Sipőcz Jenőre és szirénhan­gokat bocsátván a Ripka-párt felé. Ülést tar­tott egyébként pártunk községi frakciója, to­vábbá a demokrata párt is. Ez az általános ké­szülődés előreveti fényét a péntek délutáigi választási ütközetre. Be kell számolnunk arról is, hogy Ripka Ferenc főpolgármester a miniszter­elnöknél történt kihallgatása során csütörtök délután arra kérte a miniszterelnököt, hogy a szerdai események következtében mentse őt föl főpolgármesteri állásától A kormánykörökből elterjedt hírek szerint a miniszterelnök Ripka főpolgármester lemondá­sát nem fogadta el, azzal a megokolással, hogy nem látja megokoltnak ezt a lemondást. Egész Angliában szavazásra teszik 665 a Kor­mány és a bányászszövetség javaslatait.­ ­ (London, szeptember 30.) A bányamunkások kerületi konferenciája tegnap tudvalevően ha­tározathozatal nélkül fejeződött be és a kerü­leti megbízottak most visszatérnek kerü­leteikbe, hogy a végleges döntés előtt tanul­mányozzák a munkásság hangulatát, úgy, hogy a kormány legutóbbi közvetítő javas­latainak ügyében a döntés ismét bizonytalan időre kitolódott. Baldwin legutóbbi közvetítő javaslatainak esetleges elfogadása különben is alig befolyá­solná a bányatulajdonosok magatartását, akik változatlanul azon az állásponton vannak, hogy a kormány által tervbe vett döntőbíró­ságot nem tekintik illetékesnek a konfliktus megoldására. Cock, a­­bány­ász SZövetség főtitkára egy nép­gyűlésen szerdán este­ úgy nyilatkozott, hogy a kormány a harc első napjától kezdve állandóan kijátszotta a munkásokat. Cook leszögezte, hogy a munkásság a legutóbbi közvetítő javaslatokat semmi körülmények kö­zött sem fogadhatja el és hogy a harcot csakis a bányászok teljes kiéhez­tetésével lehet befejezni. (London, szeptember 30.) A kerületi bánya­megbízottak mai konferenciáján úgy határoz­tak, hogy úgy a kormány, mint a bányászszövetség legutóbbi javaslatait egész Angliában sza­vazásra teszik föl. A határozat meghozatala után a kerületi meg­bízottak konferenciája a jövő hét csütörtökjéig elnapolta ülését. tuvwwuwl/wwyuwwwi•» ntwuvu A gőgös az élősdiek és hízelgők közelségét szereti és a nemesebb érzésű embert gyűlöli. •­­ (Spinoza.) (London,­­szeptember 30.) Shanghai jelenté­sek szerint a kantoni kormány vörös csapatai tegnap néhány héten belül másodszor is elfoglalták Vu-Csang városát, amelyet Szun-Szuan-Fang shanghai­ főkor­mányzó csapatai alig néhány nappal ezelőtt foglaltak vissza a kantoniaktól. A harcol­ folya­mán mindkét fél rengeteg halottat és sebesül­tet veszített. A kantonia­k ezenkívül megszállották Vo-Csun városát is. A szovjet kormány lapja fontadja Angliát. (Berlin, szeptember 30.) Moszkvából jelentik. A félhivatalos „Izvesztia" Csang-Cso-Lin szovjetellenes politikáját tárgyalva, erősen támadja Angliát, amelyet Csang-Cso-Lin­­ su­galmazó­jának mond. „Csang-Cso-Lin — írja a lap —, csakis angol nyomásra cselekszik; az orosz kormány nem reagál kihívásokra és nem fog katonai expedíciót szervezni Kínába, de meg fogja találni az eszközöket és módokat arra, hogy érdekeit kellően megvédelmezze." Kalózok üzelmei. (London, szeptember 30.) Hongkongi jelenté­sek szerint kínai kalózok a makaói vizeken felta­­rtóztattak egy személyszállító gőzöst és utasait fogságba vetették. Az utasok közül csupán egy kanadai állampolgár menekült meg, akinek kiadatását egy angol ágyúnaszád erőszakolta ki. A kalózok fogs­á­gába esett töb­bek között egy misszionárius a feleségével egyetemben és egy portugál vámtisztviselő. rJWtfi/WUWUWWWWW W­WWWWWWUWWUWWW«WWWWWW»IWl( 3 Megalakult az európai acélkartel Brüsszeli jelentés szerint a francia, belga, német és luxemburgi delegátusok között folyó tárgya­lások csütörtökön délután eredményesen be­fejeződtek és az európai acélkartel megalakult­nak tekinthető. A kartel az évi termelést 27.528.000 tonnában állapította meg, amely mennyiség azonban adott körülmények között 5 éven belül évi 30.000.000 tonnára emelkedhet. A kartel egyelő­re 5 évre alakult meg s tervbe van véve Lengyelország és Csehszlovákia kö­zeli csatlakozása is.

Next