Népszava, 1926. december (54. évfolyam, 273–298. sz.)

1926-12-01 / 273. szám

m^m LIV. évfolyam, 273. sz. *) Budapest 1926 december­i szerda Ára 2090 korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre . 150.000 K — külföldre . 270.000 K Egy hóra . . 50.000 K — külföldre .. 90.000 K Ausztriában egy hóra 60.000 magyar K SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA­­ SZ. Telefonszám .... József 3—30 és József 3—32 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT^' KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTETŐ­VEI/ MINDEN NAP­­^Vl­zes szám ára: 2000, ünnepnap KOOO, vasárnap 10 K, Ausztriában 3000, vasárn. 4000 o. K, Jugo-zláviában hétk.3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsz. »30 fr., Csehszlovákiában h­étfő 1­50 ék, vas. 2 £fc KIADÓHIVATAL: Vffl, CONTI-UTCA 4. SZ Telefonszám .... J. 3-SO, J. 3-31 és J. 3-32 MM Salgótarján és Ózd. Lapunk belsejében két nyílt levelet köz­lünk. Két kimondottan munkáskerületben visszalépnek a szociáldemokrata párt je­löltjei, mert nem akarják, hogy szavazóik csendőrkézre jussanak, hogy a kenyerüket elveszítsék. Salgótarjánban és Ózdon a vá­lasztók óriási többsége munkás. Keserves, fáradságos munkával keresik kenyerüket, de azok a nagyipari vállalatok, amelyek alig fizetnek annyit, ami a lét puszta fön­tartásához szükséges, azt hiszik, hogy mun­kásaiknak nemcsak a munkaerejét vásárol­ták meg, hanem a lelkiismereti szabadságu­kat is, azt követelik, hogy a telepeik elnyo­mott rabszolgái azokra szavazzanak, akiket ők kijelölnek. A két nyílt levél jellemzi a Bethlen-féle úgynevezett „szabadságharcot". A szociál­demokrata képviselőjelöltek lemondása két olyan kerületről, amelyben a választók 80%-a munkás, kirívó bizonyítéka annak, hogy az úgynevezett alkotmányos választás csak komédia, hogy az ország igazi han­gu­lata csak azokban a kezdetekben nyilvá­nulhat­ meg, ahol a választás titkos. Hozzá­tehetjük még azt is, hogy a kormány még a­­ titkos kerületekben is százféle módon terro­rizálhatja a választókat, hogy a hivatalos apparátus még ezekben a kerületekben is ezreket kényszeríthet az ajánlási ívek alá­írására. 1 * . A nyílt választás azonban egyenes meg­csúfolása az igazi alkotmányosságnak. Égő szégyennel kell arra gondolni, hogy ma már az egész világon csupán Magyarországon tudják a nyílt választás gyalázatát föntar­tani, hogy a világ összes népei között egye­dül a magyar nemzetet tartják éretlennek a titkos választás gyakorlására. Igaz, hogy ez nem a nép szégyene, hanem azoknak a reakciós ellenforradalmároknak, akik a nyílt választás alávalóságát csupán a­ szu­ronyok erejével tudják föntartani. A leközölt két nyílt levél egyúttal hadi­jelentés a bethleni választási csatatérről. A salgótarjáni szociáldemokrata képviselő­jelöltet, Baticz elvtársat a szolgabíró azzal fogadta, hogy: „erős kézzel fogom kezelni az urakat, mert a miniszterelnök megbukhatik, de a belügyi államtitkár ebben a kerületben nem bukhatik meg". És a főszolgabíró be­bizonyította, hogy neki van igaza. Salgótar­ján és a választókerülethez tartozó községek népe meleg szeretettel fogadta a szociál­demokrata jelöltet és a megtartott gyűlése­ken ezrével jelentek meg a bányamunkások. Minden terror és megfélemlítés ellenére 2700-an írták alá a szociáldemokrata aján­lási íveket, de Baticz elvtársnak mégis vissza kellett lépnie, mert nem akarta, hogy a mun­kások ezreit megrendszabályozzák, nem akarta, hogy a választókat a csendőrök zak­lassák. A főszolgabíró természetesen erős segítő­társat kapott a bányavállalatban. Válasz­tási biztossá Róth Flóris bányafőbiztost tet­ték és a bizottságokba mindenütt bányatiszt­viselőket, munkavezetőket, mérnököket és üzemvezetőket neveztek ki. A bányavállalat­nál és az üveggyárban nyíltan megmondták, hogy aki nem szavaz az egységes párt jelölt­jére, az ne is jelentkezzék többet munkára. Csendőrök jártak lakásról-lakásra és azokat a választókat, akik már aláírták a szociál­demokratáik ajánlási íveit, arra kényszerí­tették, hogy az egységes párt íveit is írják alá. A hatóságoknak és a tőkéseknek egyesí­tett erőszaka a választókerület munkásait és polgárait olyan mértékben zaklatta, hogy csak azok állhattak a szociáldemokrata párt mellé, akik öntudatos elhatározással, büszke daccal, már előre elhatározták, hogy még azzal sem törődnek, ha tönkreteszik az exisztenciáj­ukat. Kétezer hétszázan írták alá a szociáldemo­krata párt ajánlási íveit, de azért a kerület­ben az egységes párt győz, noha a­ választók óriási többsége a legnagyobb undorral for­dul el a Bethlenek reakciójától. És ugyanez történik Ózdon is, ahol a szociáldemokrata jelöltnek egyetlenegy gyűlés megtartására sem adtak engedélyt. Az egységes párt je­löltje az ózdi választókerületben Bíró Pál, a Rimamurányi vállalat dúsgazdag vezérigaz­gatója. Ebben a kerületben is nyíltan meg­mondották, hogy a szociáldemokratára sza­vazni egyet jelent az elbocsátással. Itt is csendőrök jártak házról-házra, hogy a szu­ronyokkal teremtsenek közvéleményt. Ilyen módon készül a magyar közvéle­mény. A kormány lapjai már előre henceg­nek, hogy milyen sok kerü­letben jutnak ellenfél nélkül győzelemhez, hogy az aján­lási íveiket milyen sokan írták al­ V. A válasz­tások után arra is, bátorságuk lesz, hogy az ország népének többségére hivatkozzanak, elég vakmerőek, vagy helyesebben elég szemérmetlenek lesznek ahhoz, hogy a köz­bizalomról, a nép szeretetéről szavaljanak. Az új szabadságharcos arról beszélt, hogy a szociáldemokratákat föl kell szabadítani a párt terrorja alól. Erre a sületlenségre már válaszoltunk, de most újból vissza­térünk a dologra és azt javasoljuk, hogy tessék fölszabadítani a munkásokat a szak­szervezetek terrorja alól. Erre kitűnő és biztosan ható módszert ajánlunk. Be kell vezetni az általános, egyenlő és titkos vá­lasztójogot, mert ebben az esetben a válasz­tókat nem lehet arra kényszeríteni, hogy a szociáldemokrata jelöltekre­­ szavazzanak, de viszont arra sem lehet őket kényszeríteni, sem szuronnyal, sem vesztegetéssel, hogy akaratuk ellenére az egységespárti reakciót támogassák. Már előre bejelentjük­, hogy a magyar képviselőház mindaddig nem lehet a nép igazi akaratának kifejezője, amíg a válasz­tás titkosságát nem biztosítják. Még abban az esetben sem fejezi, ki az ilyen módon alkotott képviselőház a nép akaratát, ha a hivatalos hatalom minden terrortól tartóz­kodik és ha a választások idejére az agitáció teljes szabads­ágját biztosítják. A kormány­hatalomtól szlízezrek exiszten­ciája függ és ezeknek akkor is a kormánypártra kell szavazniok, ha nem­ terrorizálják őket. De a nyilt választás kibővítve az erőszak, a megfélemlítés és a vesztegetés eszközeivel,­­hasem lehet kifejezője a válaztók igazi akaratának és az ilyen módon alkotott kép­viselőház csak a diktatúra fügefalevele. . A szociáldemokrata meggyőződésű válasz­tóknak minden erőszak és megfélemlítés ellenére teljes buzgalommal kell dolgozniuk azon, hogy minél többen kerüljenek a kép­viselőházba azok közül, akik megbélyegzik azt a rendszert, amely a választásoknál a terror diktatúráját alkalmazza, de azért mégis az alkotmányosság mezében akar tetszelegni! " Ma, szerdán este kilenc választói gyűlést tartunk a fővárosban és a környéken. Mindenütt fokozott erővel folyik az agitáció a szociáldemokrata párt győzelme érdekében. Az egész országban lankadatlan erővel és a győzelembe vetett hittel folyik a lelkes agitá­ciós munka a szociáldemokrata párt érdeké­ben. Az az öntudatos áldozatkészség, amellyel a dolgozó tömegek a szociáldemokrata, párt választási küzdelmét végigvívják, már egy­maga­biztos záloga annak, hogy a jogfosztá­sokra és a dolgozók kizsákmányolására föl­épített reakció alaposan elszámította magát, amikor arra spekulált, hogy az ellenforradalmi kurzus megveszekedett üldözései nyomán a leigazoltak, jogfosztottak és kizsákmányoltak kész prédái lesznek a reakció hajtóvadászatá­nak. Az agitáció üzemét most is a főváros és a környék munkásai, demokratikus választó­tömegei diktálják. Példa erre minden válasz­tási gy­űlésünk, amely a legnagyobb lelkese­dése és a tömegek amaz elszánt elhatározása jegyében zajlik le, hogy ezt a választási hajtó­vadászatot föltétlenül alkalmul has­ználják föl a reakcióval való leszámolásra. Ma, szerdán este, pártunk ismét a főváros öt helyén, a környéken pedig négy helyen tart választási gyűlést.­­A fővárosban. A II. pártszervezetben (Horthy Miklós­ út 32. Munkásotthon). Este '/»« órakor. Előadók: Propper Sándor és Kéthly Anna elvtársak. A VII. pártszervezetben (V. Akadémia­ utca 6. Pénzintézetiek). Este V18 órakor. Előadó: Györki Imre elvtárs. A XIV. pártszervezetben (VII. Alsó erdősor 32. Cipészek szakegylete). Este 7 órakor. Elő­adók: Rothenstein Mór és P. Stern Szerén elv­társak. A XVIII. pártszervezetben (VIII. Mátyás­tér 9. Uitz-vendéglő). Este 7 órakor. Előadók: Horovitz Gábor és Bitó Dezső elvtársak. A XIX. pártszervezetben (VIII, Práter-utca 22, Millidronycsik-vendéglő). Este Vi8 órakor. Előadó: Farka­s István elvtárs. A környéken, Újpesten (Jókai-utca és Rózsa-utca sarok, Központi kávéház). Este Vi8 órakor. Előadó: Várnai Dániel elvtárs. Újpesten (Ősz-utca 57, Szabó-vendéglő). Este órakor. Előadó: Szekeres Sándor elvtárs. Kispesten, a 4. csoportban (Nefelejts-utca 54, Toldi-vendéglő). Előadó: Bárdos Ferenc elv­társ. Rákosszentmihályon (Rákos-út, Balaton­-ven­déglő). Este­­48 órakor. Előadó: Szabó I Imre elvtárs.

Next