Népszava, 1927. március (55. évfolyam, 48–73. sz.)

1927-03-01 / 48. szám

8 ázsiára, Tuniszra vagy máshova tekint. Holnap háborúba kezd, ha ez megfelel céljának és az ujját pattogtatja. Most kétféle politikát űz: mind a kettős veszedelemmel teljes. Akármilyen megállapodás jöjjön létre a hatalmak között, a maga bérét és ellenszolgáltatást követel: Albániához és Jugoszláviához hasonló gyönge szomszédai ellen hirtelen támadó mozdu­latokat tesz, ultimátumokat küld és a kardjá­val játszik. Végül talán visszavonnl, de a dol­gok nem térnek vissza a medrükbe. Aloise báró útján Albániáihoz intézett ultimátuma mint egyéni parancs volt jellegzetes. Az Albá­niával kötött szerződése, amelyet megbízottjá­nak a megtagadása után kötött, mégis meg­buktatta a jugoszláv kormányt és növelte a Balkán-államoknak azt a meggyőződését, hogy éles karmu K­tadár szárnyainak az árnyékában élnek. Amíg Olaszországban a mostani impe­rialista, diktatórikus szellem él, nem remélhet­jük, hogy a nyugodt biztonság érzete uralkod­jék a Balkánon és bár Európa ez idő szerint retteg az új háború gondolatától, a Balkán­államok pedig túlságosan elszegényedtek, sem­hogy háborúba keveredhetnének, ez az állapot megváltozik és a Balkán-szövetség, valamint a bizonytalanság megint európai veszedelemmé válik. Ezt inkább fokozza, semhogy csökkentené a­­ szerződéseknek az a nagy változata, amelyeket Olaszország kötött (az olasz politikának egy másik jellegzetessége!) Albániával, Csehszlová­kiával, Lengyelországgal, Ausztriával, Romá­­niával és másokkal. Némelyik szerződés poli­tikai és katonai, némelyik kereskedelmi, néme­lyike kétségtelenül titkos klauzulákkal és megállapodásokkal. Ezeket a szerződéseket gyakran a sajtó tapogatódzása előzte meg, hogy Mussolini meggyőződjék a szél erejéről és irányáról és figyelje a külföld véleményére tett hatást. Talán Mussolini valamennyi csinyje között a legnagyobb az Abessziniára vonat­kozó angol-olasz egyezmény, amiről bármit mondjanak is az ellenkezőjéről, annak az or­szágnak a legnagyobb veszedelme. Ugyanakkor Olaszország ügye sürgős. Fölös lakosságának kell helyet találnia, vagy pedig ez a népesség fölszívódult vagy elpusztul. Az olaszok tekintete elsősorban a Földközi-tengeri országok felé fordul, Északafrika felé, ahol Tuniszt a francia tőke, de olasz munka fejlesz­tette ki és Kisázsia felé. Az imperialista dik­tatúra a­l­att a nép szükségleteit az invázió és az annexió régi, közönséges eszközeivel elégí­tik ki. Az olasz diktatúra ebből a szempontból figyel és használ ki minden alkalmat, amit más nemzetek diplomáciája nyújt, amikor szabad cselekvésre és ha lehet, jóindulata magatar­tásáért alkusznak vele. Ha ezt egy bizonyos ponton túl erőszakolják, amint bizonyos, hogy megteszik, más fontos európai hatalmak nem maradhatnak közömbösek és akkor megint a Balkán-államok szerepelnek a színpadon, csak éppen a rendezők lesznek mások. Nagyon veszedelmes diplomácia az, amelyik­nek lényeges jellegzetessége, hogy veszedelmes a békéje. Egy energikus és mesteri külügyi hivatal messzire fejlesztheti, mialatt más kül­ügyi hivatalok súlyos és kockázatos árat haj­landók fizetni azért, hogy nyugton maradjanak tőle. Akkor azután olcsó győzelmeket vív ki és a sikereiből táplálkozik. De minden előrelátó ember tisztában van a végső eredménnyel is. A fővárosi kislakásépítkezések telekvételi ügyében a pénzügyi bizottság tudvalevően úgy határozott, hogy a tanárcs kérőén 42 milliárd kamatmentes kölcsönt, erre a célra a kormány­tól. A bizottság hétfői ülésén Csupor tanács­nok bejelentette, hogy tárgyalt Walkó külügy­miniszterrel, a pénzügyminiszter helyettesével, aki keddre ígérte a végleges választ. Benyo­mása a megértő fogadtatás alapján az, hogy a szerdai közgyűlésen már kedvező válaszról számolhat be. Azt a nézetét fejezte ki, hogy csütörtökön a földmunkák már meg is kezdőd­hetnek. A főváros jogügyi bizottsága Buzáth János alpolgármester elnöklésével a hatósági községi díjakról szóló szabályrendelet módosításával foglalkozott. Számos jogi természetű hozzá­szólás során a­ bizottság dr. Farkas Zoltán elv­társ javaslatára kimondta, hogy az illetékes ügyosztálynál benyújtott lakáskérvények ille­tékmentesek. Kabakovics József a visszahono­sítási illetékek leszállítását javasolta, mond­ván, hogy a Trianon­ miat tömegesen fordul­nak elő visszahonosítási kérvények és erkölcs­telen dolog lenne ezeknek a kényszerhelyzetét kihasználni. Dr. Farkas Zoltán elvtárs általá­ban megállapította, hogy a hatósági díjak nin­csenek arányban a mai gazdasági viszonyok­kal, amire a bizottság a szabályrendeletet el­fogadta azzal, hogy a tanács vegye revízió alá leszállító értelemben a jelenlegi hatósági díjakat. Nf­PSZAVA 1927 március 3. a régi Beszkár-igazgatóság anyagi felelős­ségének megállapítását követelik. Előadói jelentés és Hat fiUlást vélemény ez Beszkír aotMS&eStat Ügyében. Egy héttel ezelőtt — amint megírtuk — a baloldali­­ pártok hosszas nógatására végre Ugron Gábor, a bizottság elnöke összehívta a Beszkár vizsgálatára kiküldött albizottságot, amely alkalommal az albizottság formálisan kimondta a vizsgálat befejezését. Egyheti határidőt tűzött ki egyúttal, hogy az albizott­ság tagjai a különvéleményeiket beterjeszthes­sék. Az előadói jelentést, amelynek adatait annak­ idején számos közleményünkben rész­letesen ismertettük volt, dr. Láng Lajos készí­tette. Ez a jelentés teljes részletességgel tárta föl a vizsgálat által megállapított és a köz­vélemény által meglehetősen kínosan meg­ítélt tényeket. A határidő leteltével hat különvéleményt ter­jesztettek be éspedig: a Sármezey-féle, a Scheuer-féle és a Kossalka-féle műszaki jelen­téseket, Lakatos Gézának a keresztény párt álláspontját visszatükröző jelentését. Rövid különvéleményt adott be dr. Bedő Mór, aki fegyelmi eljárást kért Rényi Dezső vezérigaz­gató, Farkas Elek helyettes igazgató és Huszek István főszámtanácsos ellen. Indítványozza e három főtisztviselő fölfüggesztését a fegyelmi eljárás érdekében. Ettől függetlenül kérte, hogy Rényi szerződését nyomban bontsák föl. Terjedelmes különvéleményt terjesztett be Bíró Dezső elvtárs, aki a Finy-féle szállítási ügyek egész komplexumára nézve elfogadta Bedő különvéleményét, egyebekben pedig föl­sorolja azokat a tényeket, amelyek nyomán a régi igazgatóság és végrehajtóbizottság anyagi felelősségének megállapítását kéri. A felelősség megállapítását javasolja azokkal szemben, akik a Rényi Dezső vezérigazgatóval kötött hallatlanul súlyos szerződéshez hozzájárultak és azt később módosították. Ez a szerződés — úgymond — indokolat­lanul kedvező a vezérigazgatóra és túl­megy azokon a kereteken, amelyek között hasonló intézmények vezetőinek szerződései mozognak. Sztankovics Szilárd igazgatói szerződése is meg­csúfol — úgymond — minden kereskedői és vál­lalkozói óvatosságot és a vállalatra indokolat­lan terheket ró. Sztankovics alkalmaztatása egyébként a létszámcsökkentő törvénybe is üt­közik, mert nevezettet a B-listára helyezett Földes Imre helyére alkalmazták. Anyagi felelősség állapítandó meg azért is, mert a keresztény-szociális villamosszakszervezet 1j csoportelnökét tartósan teljes fizetéssel szabad­ságolták, ugyanúgy Rideg Jánost, a keresz­tény-szociális szakszervezet elnökét, Bors Já­nost, az ébredő villamosszervezet főtitkárát, akik a vállalat pénzén agitációs­ munkát végez­tek. A polgármesternek közcélokra 1025-ben 10.000.000 koronát bocsátott az igazgatóság rendelkezésére, a polgármester azonban ezt az összeget nem közcélokra, hanem városházi fő­tisztviselőknek juttatta. Teljesen indokolatla­nul két igazgatósági tag, Buday Dezső és Platthy György kapott a Beszk­ártól ingyen telefont. Felelős az igazgatóság azért a 8.584.000 koronáért, amelyet a Beszkár fizetett ki az ébredők egyesülete helyett a Máv.-nak tüzelő­anyag fejében; felelős az ébredők egyesületé­nek adományozott 10,000.000 koronáért, az 1923-ban adott 500.000, majd 4,000.000 és újabb 35,000.000 korona kamatmentes kölcsönért, amely összegeket az Érne később rossz koro­nákban fizetett vissza. Felelős a keresztény­szociálisoknak 1924-ben kamatmentesen köl­csönzött 10,000.000 koronáért, a Testvér Szövet­ségnek adott 4,000.000 koronáért, a Turul Szö­vetségnek adott 1,000.000 koronáért. Megállapítandó a felelősség a Stádium Sajtóvállalatnak, valamint a „Nép" című napilapnak juttatott 100.000.600 koronán fö­lüli összegért, az állítólag detektívszolgá­latok jutalmazására kiutalt több mint másfélszáz millióért. A „Közérdekű Levelek" szerkesztőjének 1923 elején megállapított havi 20.000 korona szubvencióért. Az Operaháznak megállapított 15.000.000, a Turul gazdasági szövetségnek rész­jegyekre adott 2.000.000, a Pannónia keresztény szövetkezetnek 10.000 üzletrészre adott 19.500.000 korona, stb. összegekért. A Műegyetemi Sport­repülő Egyesületnek adott 40.000.000 korona segélyt. A különvélemény kifogásolja, hogy a válla­lat néhány igazgatója, a vezérigazgatóhelyettes, több mérnök és főmérnök közeli rokonságban állanak egymással, ennek ellenére nem történt intézkedés olyan beosztások iránt, hogy egy­mással hivatalos összeköttetésbe ne jussanak. A Láng-féle vizsgálati jelentés szerint a vizsgálóbizottság a Rényi-féle sajtóelszámolá­sokat a valóságnak megfelelőnek találta, a magyarázatokat mint kielégítőket, elfogadta. Ezzel szemben Biró megállapítja azt a tényt, hogy a nyugták a lehető legszabálytalanabbak voltak, azok között egész csomó különböző névvel, de egyazon kéztől származott és a leghalványabb támpontot sem nyújtották arra, hogy a nyugtákon jelzett jelentős összegeket kik milyen célra és mikor vet­ték föl. Vizsgálatot követel a különvélemény a milli­árdokra rugó, úgynevezett, jótékonysági jegy­ajándékozásokra vonatkozóan. Vizsgálatot kér annak megállapítására, hogy a Beszkár kinek az utasítására és nyomására készítette el az új lóverseny térhez vezető szárnyvonalat, to­vábbá kéri a Magyar Lovaregylettel e szárny­vonal építése ügyében kötött szerződés meg­vizsgálását. Követeli a Beszkár Akácfa­ utcai új székházának építésére és berendezésére vo­natkozó összes adatok felülvizsgálását. A jelentést és a különvéleményeket az al­bizottság elnöke most már beterjeszti a közle­kedési bizottsághoz, amelynek sürgős össze­hívását kívánják a baloldali pártok. Nég elnes? az évisei? megkezdik az 1600 ágyas új Szeretetotth­on­ épít­kezését. A főváros pénzügyi bizottságának hétfői ülésében dr. Gallina Frigyes főjegyző ismer­tette a Maglódi­ útra tervezett új 1600 ágyas pavillonrendszerű­ Szeretetotthon építkezésére vonatkozó ismeretes javaslatot. Az építkezésre rendelkezésre áll 11 milliárd korona, az összes költség 60 milliárd­ korona. Még a múlt évben elhatározta ezt az építkezést a főváros közgyű­lése, annál nagyobb meglepetést keltett, hogy dr. Bródy Ernő, majd Friedrich István és mások hirtelen fölfedezték, hogy az előterjesz­tett javaslatot „a költségvetés keretében" sza­badott volna bemutatni. Izgalmas hangulat támadt, amely csak fokozódott akkor, amikor Ernst Sándor bizottsági tag megál­lapította, hogy a pénzügyi tanácsnok­ „meglepetéssel fogadta" az előterjesztést. Kis Ilenő elvtárs nyomban leszögezte, h­ogy az effajta ellent­mondásokat az elnöklő alpolgármesternek a tanácsban kellett volna már áthidalnia. Bresz­tovszky Ede elvtárs megállapította, hogy ez a jelenség jellemzi a főváros egész gazdálkodá­sát, a tanácsban fennálló ellentétek állandóan a nyilvánosság előtt robbannak ki, befelé pedig munkaképtelenné teszik a főváros adminisz­trációját. Nem érti az ellentmondásokat a javaslattal szemben, amikor az közgyűlési határozaton alapul. A kifogások éppen egy ilyen szociális intézménnyel szemben olyan kényesek. Kérte a javaslat elfogadását, hogy az építlzezést még ebben az évben meg lehessen kezdeni. Hosszas vita után végül is sikerült a bizottságnak megállapodnia abban, hogy az építkezést még ebben az évben megkezdik, és­pedig 20 milliárdos keretben és a további költ­ségekről évről-évre újra gondoskodnak. A képviselőház csak tíz nap utalva kerül­em a költségvetés t­áárgyalását. A képviselőház, amint tudjuk, a kormány kívánságára napokig kénytelen szünetelni és csak csütörtökön folytatja az autonómiákba belegázoló, úgynevezett adócsökkentő javaslat részletes tárgyalását. Ebből a pénzügyminisz­teri javaslatból már csak kevés szakasz van hátra, ennek ellenére az 1927—28. évi költség­vetés tárgyalására csak a jövő hét derekán, március 10. után kerülhet sor. A költségvetést egyelőre ugyanis a kormánypárt a pénzügyi bizottságban tárgyalja. Eddig tudvalevően az igazságügyi, a pénzügyi, népjóléti, belügyi és honvédelmi tárcák költségvetésével végeztek és a bizottság legközelebbi, szerdai ülésén a föld­művelésügyi tárca költségvetését tárgyalják. A kormány utasítása szerint a jövő hét szer­dáján a pénzügyi bizottság be is fejezné mun­káját. A bizottság erről szóló jelentése jövő hét csütörtökjén, március 10-én kerülne a kép­viselőház elé, amely ezek szerint március 11-én, pénteken kezdené meg az 1927—28. évi költség­vetés tárgyalását. Az úgynevezett adócsökkentő javaslat meg­szavazása után, még a költségvetés tárgyalása előtt, a kormány a képviselőházat az időközben benyújtott kisebb javaslatokkal a­karja foglal­koztatni. Ilyenek a biztosítási reformról szóló javaslat, a­­ honvédelmi miniszter ismert páncélautós javaslata, a kultuszminiszter ja­vaslatai és több nemzetközi egyezmény be­cikkelyezéséről szóló javaslat. A parlamenti frakció és a pártvezetőség szerdán délben 12 órakor a szokott helyen együttes ülést tart.

Next