Népszava, 1927. május (55. évfolyam, 98–122. sz.)

1927-05-01 / 98. szám

záját, minden nacionalizmus nélkül, tisztelet­ben tartja és megbecsüli. Nem veszik észre, hogy az egyetemes emberszeretetnek és test­vériségnek ez a vallásos és hazafias gondolata mennyivel nemesebb az ő szűkre szabott „ideál"­­juknál, amely szerint a vallás felekezeti gyű­lölködést s a haza osztályuralmat és nacionaliz­must jelent! A nem-felekezeti vallás és a nem­nacionalista hazafiság gondolatai egy hajszál­nyira sincsenek ellentétben a szocializmus gon­dolatával. Ezek az ideálok összeférnek, mert a szocializmus a szó legnemesebb értelmében nemcsak nemzetiközi, hanem vallásközi is. A mi vallási idealizmusunk olyan, mint aminő a krisztusi őskereszténységé volt, amely nem ismert felekezetet s amely az igaz testvériesü­lésnek, az emberszeretetnek a vallása volt. A mi nemzetköziségünk olyan, mint aminő Beethoven halhatatlan zsenijének az egész em­beriségért rajongó idealizmusa volt és olyan, mint aminőnek azok a nagyszerű ünnepek, amelyek e titán emlékezetére az egész kultur­világot egyetlen közös gondolatban egyesítet­ték éppen mostanában. A mi hazagságunk olyan, mint aminő Petőfi Sándoré volt, aki forradalmi vadsággal kárhoz­tatta rajongva szeretett hazájának minden ma­radiságát s aki ugyanakkor szivére ölelte a földgolyó minden szabadságért harcoló né­pét... A szocializmus javítani akarja a dolgozók élete sorát. Jogokat akar juttatni a kitagadot­taknak. Küzd az elnyomottak szabadságáért. Harcol az osztályelnyomatás ellen, hogy egyenlő életföltételeket biztosíthasson minden ember­fiának, bármily hiten legyen, bármily fajhoz tartozzék, bármily nemzetiségű legyen is. A szocializmus küzd a békéért, harcol a há­ború ellen küzd a szeretetért,­­harcol a gyűlöl­ködés ellen. Szebb, emberibb, nemesebb létért harcol. Minden gondolata, minden lélekzet­vétele a szebb, a jobb jövendőért való küzdelem­nek van szentelve. Soha — az emberiség őskorától mai napig: soha — magasztosabb idealizmus ilyen sok em­bert egyszerre még meg nem mozdított. Soha nemesebb ideálért több emberi szív egyszerre, egy ütemre még nem dobogott. Idealisták vagyunk! Mi vagyunk az idealistáik! Május elseje, a nagyszerű jövendőnek ez az előre ragyogó ünnepe: milliók idealizmusának fenséges napja is! 4­KTISPSZAVA Kubikosok a földmivelésügyi miniszternél. A fővárosban tartózkodó kubikosmunkások április 3-án gyűlést tartottak, amelyen kimond­ták, hogy a földmivellésügyi miniszterhez kül­döttséget menesztenek és orvoslást kérnek a kubikosmunkásság legégetőbb sebeire és hé­jaira. Az öttagú küldöttséget április 28-án, csütörtökön délben fogadta Mayer János föld­művelésügyi miniszter. Szeder Ferenc elvtárs, aki a küldöttség vezetője volt, a miniszternek egy emlékiratot nyújtott át és ismertette mind­azokat a panaszoka­t, amelyek a kubikosm­un­kások részéről az utóbbi években általánosan fölhangzanak. Szeder elvtárs a miniszter előtt rámutatott arra, hogy a magyar kubikosok nemcsak a monarchia területén, hanem a Bal­kánon és a ny­ugateurópai államokban is megbecsült mun­kaerők voltak. A háború után a kubikosok úgyszólván teljes számban ittmaradtak a meg­csonkított ország területén­­és számuk meg­­ közelíti a százezret. Mezőgazdaságunk ezt a tömeget nem tudja foglalkoztatni. Annak a lehetősége is megszűnt, hogy a kubikosok kenyérkereset céljából az utód­államokról menjenek. Az országban ma sem folynak olyan földmun­­kák ető­ve, amelyek a kubikosokat foglalkoztatnák. Ez a hatalmas munkástábor csak akkor jutna munkához, ha megkezdődnének azok a föld­munkálatok, amelyeknek az ország közgazda­sági élete szempontjából rendkívül nagy je­lentőségük lenne. A nagymértékű munkanél­küliség mellett még súlyosabbá teszi a kubi­kosok helyzetét a tarthatatlan alvállalkozói rendszer. Egy-egy munkálat egész sereg­es al­vállalkozói kézen — némely esetben öt-hat kézen— megy keresztül. Ezek a vállalkozók a munkából biztosítják önmaguknak a hasznot, anélkül, hogy azok elvégzésében bármilyen vo­natkozásban is rész­t vennének. Így azután, amikor a munkás a talicska elé áll, az egész munkát annyira kizsarolták már az alvállal­kozók, hogy nehéz munkája elvégzéséért a kubikosnak csak a legnyomorúságosabb bér jut. Mindezektől eltekintve, az alvállalkozók a legkülönfélébb furfanggal rövidítik meg a munkásokat. Valóságos rendszer már náluk, hogy a kialkudott munkabért nem fizetik meg. Ilyen esetekben senki sincsen, akit felelősségre lehetne vonni, mert az alvállalkozó rendszerint vagyontalan, akin nincs mit behajtani. Az is gyakori eset, hogy az alvállalkozó megszökik a m­unkások keresetével. _ Szeder elvtárs föl­hívta a miniszter figyelmét az alvállalkozói rendszer törvén­yhozás út­ján való szabályozásának szükségességére. Ezután ismertette azt a visszás helyzetet, amit a kereseti adó jelent a kubikosoknak, amely súlyos teherként nehezedik rájuk. A munkájuk csak néhány hétig tart és utána hónapokig nem jutnak keresethez. Ha az évi átlagos keresetüket vennék adóalapul, az nem érné el azt a minimális összeget sem, amelyen túl kereseti adót kivetnek. A kubikosmunkás­ság egyik súlyos sérelme az is,­hogy a háború előtt érvényben volt vasúti félárujeggyel való utazást megvonták tőlük. Az az állapot pedig igazságtalan, hogy amíg a birtokosok a külön­féle gazd­asági egyesületektől összehívott kon­gresszusokra szabad- vagy kedvezményes jegy­gyel u­taznak, addig a kubikosok — sok esetben amiatt, mert a vállalkozók becsapják őket — kénytelenek messze földről hazagyalogolni. Szeder elvtárs kérte a minisztert, hogy tanul­mányozza ezt a kérdést is, vájjon nem lehetne-e a kubikosok menetjegyked­v­ezményét visszaállítani azzal, hogy ilyen esetben elegendő igazolás legyen a munkás­igazolvány. Végül felhívta a miniszter figyelmét a be­tegség, baleset és rokkantság esetére való biz­tosítás fontosságára. A kubikosok a törvény szerint biztosításra kötelezettek. Munkáltatói részről azonban ezen a téren is sok visszaélés történik. Vagy nem jelentik be alkalmazottai­kat a pénztárba, vagy az őket megilletőnél alacsonyabb bérosztályt fizetik. Ha azután a­ munkás rászorul a pénztárra, vagy baleset éri, csak ő károsodik. Kérte a minisztert, has­son oda, hogy a mezőgazdaságban és az azzal kapcsolatos foglalkozási ágakban dolgozó munkásokra a kötelező biztosítás kérdését ren­dezzék. Ha a mezőgazdasági munkás vagy kubikos agg kora következtében munkakép­telenné válik, a­ legborzalmasabb sors vár rá. Ha nincsen családja, akkor koldulni kénytelen, ha van, akkor csak­­növeli azok nyomorúságát A rokkantbiztosítás kérdéséhez fontos szo­ciális érdekek fűződnek, éppen ezért l­érte a minisztert, hogy ilyen irányú törvény­javaslatot terjesszen az országgyűlés elé. Mayer miniszter a kubikosok küldöttsége előtt válaszképen csak azokat a frázisokat is­mételte meg, amelyeket különben tőle a föld­munkásság, illetve annak érdekelt része már nagyon sokszor hallott. Újból emlegette a kor­mány szociális gondoskodását, amellyel a föld­munkásságot akarja boldogítani. De egyéb­ként semmi határozott ígéretet nem tett a sé­relmek orvoslására. Azokat az általános szó­lamokat, amelyeket elismételt, a kormány bár­melyik tagja elszavalja a bársonyszékből, vagy a skorteshordók tetejéről. A kubikos mat­ri­k­ások Mayer — nesze semmi, fogd meg jól —válaszá­ból annyit ismét megtanulhattak, hogy csak a saját szervezett erejükkel verekedhetik ki mun­kaviszonyaik megjavatását, de a miniszter sem ígéretekkel, sem anélkül nem fogja sérel­meiket orvosolni.­ ­ Wüttag­ Szövetségle il föloszlatta a birodalmi bíróság. A német fehérterroristák szervezetei közül. A Népszava már foglalkozott azzal a perrel, amelynek vádlottjai a Viking és Olympia nevű hírhedt német fehér terroristaszerveze­tek, amelyek sportklub cégére alatt szervez­kedtek a német köztársaság fegyveres meg­döntésére. A nyomozás során megállapították, hogy Rathenau és Erzberger gyilkosai is ebből a társaságból kerültek ki. A szervezetek ve­zetői fölött még nem mondta ki az ítéletet a berlini törvényszék, magukat a szervezeteket azonban már régebben föloszlatta a porosz bel­ügyminiszter. A szervezetek­ben annak idején megtartott házkutatások során rengeteg fegy­vert, sőt gépfegyvert is találtak. A porosz belügyminiszter feloszlató határo­zatát a német fajvédők megfellebbezték a lipcsei birodalmi bírósághoz, amely ilyen ügyekben végsőfokon ítélkezik. Lipcséből je­lentik, ho­gy most hirdették ki az ügyben a birodalmi bíróság döntését, amely a Viking­szervezet feloszlatását helybenhagyja, az Olympia működését azonban bizonyos meg­­­szorításokkal továbbra is engedélyezi. 1927 május 1.

Next