Népszava, 1927. július (55. évfolyam, 146–172. sz.)
1927-07-01 / 146. szám
10 A Bretagne északnyugati csúcspontján fekvő Ouerzant kikötőváros rádióállomása csütörtökön délután 4 óra 5 perckor (nyugateurópai időszámítás szerint) rádiogramot vett föl, amelyben Byrd közli, hogy 5 és óra között érkezik a francia kontinens fölé.A „Miss America" fedélzetén minden rendben van. Éjszakai partei jelentés szerint Byrd repülőgépe 7 óra 55 perckor (francia időszámítás szerint) keleti irányban haladva elröpült a Bresttől délre fekvő Lin-sziget fölött. Páristól ekkor mintegy 450 kilométernyi távolságra volt. Röviddel rá érkezett jelentés arról, hogy a ,,Miss America" este 20 óra 55 perckor a Finisterre megyében fekvő Landivisiau város fölött röpült át Francia területen minden intézkedés megtörtént Byrd megérkezésére. Este 8 óra óta a tengerparttól Le Bourgetba, a repülőtérre vezető útvonalon valamennyi világítótorony üzemben van. Este 21 óra 19 perckor Brieux városa fölött röpült el Éjfélkor jelentik Párisból, hogy10 óra óta nem érkeznek kifele a Jlfiss Amerikáról. A cherbourgi, lehavrei, lebourgeti állomások mind sikertelenül próbálkoztak Byrdék rádióreadójával érintkezést találni. A lebourgeti repülőtéren ezrekre menő tömeg várja a „Miss Amerika" érkezését; a rend fentartása sokkal sikeresebb, mint akkor volt, amikor Lindbergh érkezett. Este 10 óra óta számtalan fényszóró világítja meg a repülőtteret Ugyanekkor jelentik Párisból, hogy mindeddig még nem volt látható Páris fölött Byrdsk repülőgépe. Már azt is valószínűnek tartják, hogy a „Miss Amerika" rendkívüli ködben és sötétségben útirányt változtatott és nem tud értesítést küldeni. Pár perc múltán újabb távirat azt jelenti, hogy Vilérakor (pontosan 0 óra 38 perckor) a virg-bantignoni rádióállomásnak sikerült összeszöttetést találnia a „Miss Ameriká"-val, azonban a légköri viszonyok miatt értelmes jeleket nem kaphattak; még azt sem tudták megállapítani, hogy e gép ebben az időben hol volt. És végül az utolsó jelentés, közvetetlenül lapunk zárca előtt. A flfiss Amerika éjfélután 1 órakor Le Bourget felé érkezett és a repülőtér fölött kering. Leszállani még nem tudott. Az eső ellenére az érdeklődők tömege folytonosan növekedett. Tizenegy óra tájban érkezett a repülőtérre Bokanovszki kereskedelemügyi miniszter is. Fehér és vörös fény jelezte a leszállás helyét Tizenegy órától fogva ezenkívül rövid időközökben rakétákat lőttek föl. Az érdeklődő tömeggel 10 perces időközökben a repülőtéren elhelyezett megafonokon közlik a therbourgi és viry-bantignoni repülőállomások jelentéseinek tartalmát. A „Magyar Távirati Iroda" jelentette ezt. Ezzel szemben az „Információ" sajtótudósító jelenti, hogy órakor több állomás fölvette Byrdék kivételét, de a kérdésekre nem kaptak választ. Úgy látszik, hogy a „Miss Amerika" vevőkészülékében defektus támadt. — 1 óra 5 perckor Viry-Chantignon állomása azt jelentette Párisiba, hogy nem kap érintkezést a repülőgéppel — 1 óra 10 perckor a leihavrei állomás fölvett egy rádiógramot, amelyben Byrdék azt közlik, hogy fogalmuk sincs arról, hogy a „Miss Ameriká"-val hol vannak, teljesen elvesztették az orientációt, mert igen nagy a köd és a sötétség, még három órára való benzinjük van, egyébként ha minden rendben van, jól érzik magukat. Éjjel 2 óra 35 perckor jelenti a „M. T. E". A repülőgép éjjel 1 óra körül vészjelzéseket adott le, ugyanakkor rádión kérték, hogy Parison kívül leszállásra alkalmas teret jelöljenek ki számukra. San franciscolói Honoweioig Maitland és Hegenberger amerikai katonai repülők, akiknek San Franciscóból történt útnak indulásáról a Népszava már hírt adott, 3790 kilométeres repülőút után szerdán reggel 6 óra 31 perckor (középeurópai időszámítás szerint 5 órakor) szerencsésen megérkeztek a Hawai-szigetek fővárosának, Honolulunak wheelerfieldi repülőterére. A két pilóta 30 órás útra elegendő benzint vitt magával, amiből a leszállásukkor még 800 mérföldes útra elegendő mennyiség maradt. Útjukban kedvezőtlen légi viszonyokkal kellett megküzdeniök. Éjszaka mintegy 10.000 láb magasságban röpültek, hogy a felhők fölé kerüljenek és láthassák a csillagokat, nappal viszont 300 láb magasságban röpültek. Repülőgépük rádiókészülékkel is föl volt szerelve. A két pilóta, akik a San Francisco és Honolulu közötti utat 25 óra 42 perc és 30 másodperc alatt tették meg, megkapja Dole nagykereskedő 35.000 dolláros díját. NÉPSZAVA Útjuk eddig a leghosszabb tengerfölötti út: 2100 tengeri mérföld, míg New Foundland és Írország között csak 1900 mérföld a távolság. A rérfelen Courtney pilóta Friedrichshafenből a Southampton mellett lévő Cabotba érkezett 9 órás út után. Innét indul az Atlanti-óceán átrepülésére. A párisi nemzetközi repülőszövetség elismerte Antonini olasz repülő új magassági világrekordját. Antonini az elmúlt hónapban tudvalevően a Milano közelében levő malpensai repülőtéren 2000 kilogram megterheléssel 6262 méter magasságot ért el. Brazíliai jelentés szerint belemi halászok repülőgéproncsokat találtak, amelyekről azt hiszik, hogy St. Roman repülőgépének maradványai. A madagaszkári Tananarivoból jelentik, hogy Dagnaux repülő őrnagyról, aki szerdán reggel 7 órakor startolt mozambiquei (délkeleti Afrika) repülőútjára, még mindig nincs tűz, bár már 11 órakor kellett volna Tananarivóba érkeznie. A repülőgépet sem útban levő gőzhajókról, sem a kikötőkből nem vettek észre. Amnesztia és (II.) A francia szocialisták mozgalmat indítottak a politikai és sajtóvétségekért elitélt, összes egyénekre kiterjedő amnesztia érdekében. A legújabb sürgönyök szerint a francia szocialistáknak ehhez a mozgalmához a radikális párt is teljes mértékben csatlakozott és így valószínű, hogy ez a mozgalom teljes sikerrel jár, hogy a politikai- és sajtóvétségek miatt elítélt egyének előtt rövidesen megnyílnak a börtönajtók Franciaországban. A francia szocialistáknak ez a mozgalma, és az a körülmény, hogy ahhoz egy másik párt is föntartás nélkül csatlakozott, gondolkodásra készteti az embereket nemcsak Franciaországban, hanem — talán még fokozottabb mértékben — Franciaországon kívül is. Egy ország börtönei rendszerint akkor szoktak megtelni politikai okok miatt elítéltekkel, amidőn az illető ország forradalmi hullámon megy keresztül. Amidőn azt mondjuk, hogy „forradalmi hullám", akkor természetesen az ellenforradalmat is ideértjük, sőt az iménti megállapítás az ellenforradalmi periódusokra még fokozottabb mértékben áll, mert az ellenforradalom a forradalmak dinamikájának tanulsága szerint sokkal kíméletlenebb szokott lenni és ezért az ellenforradalom által börtönre vetett politikai elitéltek száma rendszerint sokkal nagyobb szokott lenni, mint a forradalom által börtönre ítélt politikai büntetteseké. A történelem által igazolt általános szabály az is, hogy a forradalmi, illetve ellenforradalmi hullámok elmúlása után a politikai okok miatt elítéltek előtt a börtönajtók meg szoktak nyílni. Ebből a szempontból tehát a politikai okokból elítéltek részére adott amnesztia a konszolidáció jele. Ebből a megállazításból önként következik az a másik megállapítás, hogy hanig egy országban a börtönök tele vannak politikai elítéltekkel, addig nehezen lehet állítani, hogy az illető országban a konszolidáció terén már nincsenek kívánnivalók, mert a politikai börtönök zárvatartásával maga a kormány állít ki gyöngeségi bizonyítványt helyzetének szilárdságáról. A most elmondottak nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai szempontból is a legnagyobb mértékben figyelembe veendők. A külpolitikai szempontok talán még fontosabbak, mint a belpolitikaiak, különösen olyan országok esetében, amelyek a legnagyobb mértékben rá vannak utalva arra, hogy a külföld jó véleménnyel legyen felőlük, hogy a külföld teljesnek tartsa, az illető országok belpolitikai konszolidációját. Az a kormány, amely egyrészt azt állítja, hogy teljesen biztosította a belső konszolidációt, másrészt azonban nem meri szabadon bocsátani a politikai, illetve sajtóvétségekért elítélt egyéneket, a legsúlyosabb ellentmondásba keveredik és ezt az ellentmondást nemcsak a belföldön, hanem a külföldön is észreveszik. A szomorú a dologban csak az, hogy ilyen esetekben a kormány ellentmondásáért az egész ország lakol, mert azok a hátrányok, amelyek a külföld bizalmatlansága folytán bekövetkeznek, nem a kormányt, hanem az egész országot érik. Minden országban előfordul, a hogy politikai és sajtóvétségekért bizonyos egyéneket elítélnek, de minden ország — ahol konszolidáció van — siet megragadni az első kínálkozó alkalmat, hogy az ilyen okok miatt elítélteket egy általános amnesztia útján szabadon bocsássa. Vannak, akik egy ország kultúrájára az illető országiban elhasznált szappan vagy újságpapír mennyiségéből vonnak következtetést. Nem akarjuk vizsgálni közelebbről, hogy ez a következtetés mennyiben helytálló, az azonban bizonyos, hogy egy ország konszolidációjának mértékét egész határozottsággal meg lehet állapítani a börtönben sínylődő politikai bűntettesek számából. Talán ezért is van az, hogy a legtöbb ország, amelyben a belső politikai viszonyok alakulása folytán időről-időre fölmerülnek politikai és sajtóbűnpörök, időről-időre akadnak politikai és sajtóvétség miatt elitéltek, hogy a legtöbb ilyen ország olyan nagyon siet az amnesztiával. Lengyelországban 1926 karácsonyán volt nagyobb mértékű amnesztia, Spanyolországban 1927 első napján, Japánban 1927 januárjában 50.000 egyén nyert amnesztiát. Belgiumiban 1927 májusában nyíltak meg a börtönajtók a politikai- és sajtóvétségek miatt elítéltek előtt, Csehszlovákiában június elején volt amnesztia, szóval láthatjuk, hogy az amnesztia nem egy olyan rendkívüli kegy, amelyet a hatalmon levő kormányok csak nagyritkán szoktak adományozni, hanem a kormányzati bölcsességnek egy megszokott eszköze a politikai és sajtóvétségek miatt elítélt egyének irányában. Különösen kiemeljük a spanyolországi amnesztiát, mert Spanyolországban diktatúra van és az amnesztia azt bizonyítja, hogy még a spanyol diktátorok is súlyt helyeznek arra, hogy a külföld az amnesztia ablaküvegén keresztül bizonyos mértékig konszolidáltnak lássa a hazai viszonykat. Az amnesztia lényege, hogy az az ugyanazon kategóriába tartozó egyének összességére kiterjed és nem tesz különbséget az illető politikai pártállása szerint, mert az olyan amnesztia amely testre van szabva, nem amnesztia, hanem a kegyelmezési joggal való visszaélés és nem a politikai konszolidáció, hanem a politikai jogbizonytalanság szentesített bizonyítéka. Vannak országok, amelyekben szabadon dühöng a terror, szabadon dühöng a diktatúra, ezekben az országokban csak a hatalmon levők ellenlábasai kerülnek politikai vétségek miatt lakat alá és így ezekben az országokban nem szokásos az amnesztia. Vannak országok, amelyekben a diktatúra burkoltabb, amelyekben a belföldi és külföldi közvélemény nyomása alatt a hatalmasok szolgálatában bűnöző egyének is kerülhetnek lakat alá — nem mindig, de néha —,és a testreszabott amnesztia, amiről az imént beszéltünk, rendszerint az ilyen országokban divatos, mégpedig olyan formában, hogy a hatalom pártján Sió bűnözők akkor is amnesztiában részesülnek, ha bűntetteiket nem sajtó útján, hanem golyóval vagy késsel követik el, akkor is, ha bűntetteiknek a politikához semmi, közük sincsen, míg a hatalommal szembenálló tábor hívei politikai- és sajtóvétségekért rájukzárt börtönajtók mögött is hiába várják az amnesztia, a szabadulás napját. Az ilyen országokban az amnesztia nem jelent konszolidációt, az ilyen amnesztia csak árt az illető ország jó hírnevének. Pedig legfőbb ideje volna, hogy az ilyen országok kormányai is fontolóra vegyék, vájjon nem érkezett-e el az ideje az igazságos és általános amnesztiának, vájjon nem többet használnának-e a belső konszolidációnak és az ország külpolitikai tekintélyének, ha a testreszabott amnesztiák helyett általános amnesztiát adnának a politikai- és sajtóvétség miatt elítélt összes egyéneknek, sőt nemcsak az elítélteknek, hanem az üldözötteknek is, akiket az üldözéstől való félelem tart távol hazájuk földjétől. külpolitika. 1927 Július 1. StreseMinn sjpttgMMffiL A locarnói politika utja, Stresemann német külügyminiszter szerdán Oslóban a Nobel-díjbizottság rendkívüli ülésén mondta el a Nobel-díj átvételénél szokásos ünnepi beszédét Stresemann beszédében úgyszólván kizáróan a német politikával foglalkozott és mindenekelőtt összehasonlította a régi német császárság és a mai német köztársaság szellemi és politikai hangulatát. Ma már senki sem gondol Németországban arra — mondotta Stresemann —, hogy restaurálja a múltat. Hindenburg birodalmi elnök a régi Németországban nőtt föl és ma ő a Múlt és Jelen kibékülésének szimbóluma. Németország föltétel nélkül a nemzetek kibékülésének eszméjét szolgálja. A politika tradicionális sorsdöntő jellege ma már a háttérbe szorult és sokkal nagyobb fontossága van ma a gazdaságpolitikának. A népeket és a nemzeteket elsősorban a gazdasági együttműködés útján kell vezetni. Tudjuk, hogy a földet nem lehet évek alatt paradicsommá változtatni — folytatta Stresemann —, de meg vagyunk győződve arról, hogy boldogabb és szebb jövő felé haladunk. Az új éra felé vezető út első mérföldköve Locarno volt. Locarno vezet az új világpolitika felé és első garanciája a békének és a nyugalomnak. A locarnói politikát azonban nem lehet összeegyeztetni a bizalmatlanság politikájával és német területek katonai megszállása nem illik bele a locarnói keretekbe. Németország bizalommal néz a jövő elé — fejezte be Stresemann beszédét —, politikailag konszolidálva és gazdaságpolitikájában olyan eszméktől vezetve, amely békét és munkát jelent Stresemann beszédet a békedíjbizottság tagjai lelkes éljenzéssel fogadták