Népszava, 1927. október (55. évfolyam, 222–247. sz.)

1927-10-01 / 222. szám

s Párisba jöttek volna és mielőtt a 'bók© ter­vét Magy­aror­szág elé terjesztették volna. A­­magyar külügyminisztérium­ titkos ira­tai között állítólag ugyancsak nincsen nyoma a jegyzéknek. Erre vonatkozóan gróf Khuen-Héderváry Sándor meghatalmazott miniszter, aki a pénteki minisztertanácson­­Valkó kül­ügyminisztert helyettesítette, a miniszter­tanács után az újságíróknak a következőket mondotta: — A kormányt meglepte a Paléologue-féle jegyzék nyilvánosságrahozatala. Nem a jegyzékben foglaltak miatt lepő­dött meg a kormány, hanem azon, hogy a jegyzéknek nyomát sem találjuk a kül­ügyminisztériumban.­­Márpedig, ha ilyen okmány érkezett volna a magyar kormányhoz annak idején, akkor ennek a külügyminisztérium aktatárában föltétlenül nyomának kellene lenni. A leg­határozottabban kijelenthetem tehát, hogy sem a békedelegáció, sem pedig a külügy­minisztérium Paléologue-nak ezt a jegyzé­két nem kapta meg. Az újságírók ezek után kérdést intéztek gróf Khuen-Héderváry Sándorhoz, hogy mi­képen tisztázódhatok ez a rejtélyes ügy. A vá­lasz erre ez volt: — Hogy miként lehet ezt a kérdést tisz­tázni, arra nézve nem tudok ebben a pilla­natban konkrét választ adni. A kormány ebben a tekintetben neki tud intézkedni. Először be kell várni azt, hogy Francia­ország részéről hogyan foglalnak állást eb­ben az ügyben. Hogy hivatalos h­elyen egyelőre egyszerűen a tagadás álláspontjára helyezkednek és „nem találják a jegyzék nyomait", azon nincs mit csodálkozni. Hiszen azért titkos­­ a titkos dip­lomácia, hogy az ilyen és ehhez hasonló diplo­máciai jegyzékváltásoknak a közvélemény előtt ne legyen nyoma. Ám ezzel szemben a legille­tékesebb nyilatkozatok is arról tanúskodnak, hogy az 1920. évi magyar ellenforradalmi kor­mány és a francia kormány között a leg­komolyabb formában folytak tárgyalások Magyarországnak az Oroszországellenes há­borúba való bekapcsolása érdekében és maga Simonyi­ Semadam volt miniszterelnök is megerősítette nyilatkozatában, hogy ezzel az üggyel foglalkozott a minisztertanács, vajjon mi a magyarázata és háttere ennek a tervszerű és egyöntetű titkolódzásnak, mi a magyarázata annak, hogy hivatalos helyen nem akarnak tudni a Paléologue-­féle jegyzék ügyéről, mikor más oldalról, mégpedig illetékes helyről ennek a jegyzéknek a hiteles­ségét megerősítik. Annál is inkább érthetetlen ez, mert hiszen azt a borzalmas vádat, hogy az ellenforradalmi kurzus hajlandó lett volna Magyarországot az Oroszország-ellenes véres kalandba belevinni, szíves-örömest vállalják a Paléologue - jegyzékben leleplezett politikus urak. Ezt mindenesetre Magyarország dolgozó­ népe emlékezetébe fogja vésni, annál is inkább, mert mint ahogy az ellenforradalmi reakció belpolitikája sem változott 1920 áprilisa óta egy szemernyit sem, épp úgy nem változott a külpolitika hajlandósága sem. Magyarország népe tehát már csak ezért is joggal megköve­telheti, hogy a Paléologue-féle jegyzék rejté­lyes, sötét hátterére végül világosság derüljön. A közvéleménynek meg kell tudnia, hogy 1920 áprilisában a kurzus hogyan vitte vásárra, a titkos diplomácia eszközeivel Magyarország érdekeit? A Kurzus skkora vezérel valamenny­nyien tudta el a tervről. Egyebekben a félhivatalos „Magyar Távirati Iroda" Simonyi-Semadam Sándornak ujabb nyilatkozatát továbbítja a lapokhoz. A volt kurznsminiszterelnöknek ez az ujabb nyilat­kozata legutóbb megjelent nyilatkozatainak kiigazítását célozza, de ugyanakkor megerősí­tése annak,­­hogy mindazzal, amit az állítólag eltűnt Paléologue-féle jegyzék foglalt magá­ban, foglalkozott az akkori minisztertanács. — Az ügyet — úgymond Simon­yi­ Sema­dam — tárgyalta az akkori kormány. A mi­nisztertanács döntött benne minden huza­vona és haladék nélkül és a kormány a maga részéről mindent megtett, hogy az ügy perfektuáltassék. Gratz Gusztáv, aki abban az időben a ma­gyar kurzus bécsi követe volt, most kijelen­tette, hogy magánúton értesült a Paléologue­féle jegyzőkönyvről. Gróf Andrássy Gyula a nála érdeklődő újságíróknak azt a felvilágosí­tást adta, hogy gróf Teleki Páltól és gróf Bethlen István­tól hallott a francia ajánlatról. Egyebekben Andrássy hangoztatja, hogy ő is szószólója volt annak a tervnek, hogy Magyar­ország nyújtson katonai segítséget Lengyel­országnak Szovjetoroszország ellen. A­­ kor­mány reggeli lapja, a „Budapesti Hírlap" pe­dig azt írja, hogy „a Paléologue-féle javaslat a beavatottak előtt akkor nem is volt titok, hanem az akk­ori politikusok körében bőséges megvitatás tárgyául szolgált”. Gróf Apponyi Albert, aki eddig a Paléologue­féle jegyzék dolgában csak annyit mondott, hogy ezt a jegyzéket ő, mint a magyar béke­delegáció vezetője nem kapta kézihez, most már ugyancsak kijelenti, hogy azokról a tárgyalásokról, amelyek a Paléologue-féle jegyzőkönyvet megelőzték, tudomása volt. Mis ellenben a Simonyi-Semadam-kormány tagjai a k­ötelező hivatali titoktartásra való hivatkozással tagadnak meg minden részlete­sebb fölvilágosítást ebben, az ügyben, addig Apponyi „a férfiak között szokásos diszkréció leplébe rejti bele azokat a közléseket, amelye­ket e tárgyalásokról a nyilvánosság számára tehetne. Ezek után joggal fölmerül a kérdés. NÉPSZAVA »27 per­t. Hullámgyűrűk a Földközi-tengeren. (II.) A Földközi-tenger, amelynek partjain a mai Európa bölcsője ringott, sok fejtörést, sok szenvedést, sok vérveszteséget okozott ed­dig is Európának és talán még többet fog okozni a jövőben. Sokan vannak, akik az el­múlt világháború egyik főtétjét is a Földközi­tengerben látták. Ha ezt a nézetet a magunk részéről nem is tudju­k teljes mértékben osz­­tani, meg vagyunk győződve arról, hogy a jövő világháborúja minden valószínűség sze­rint a Földközi-tenger miatt fog kitörni. Az európai politika sakkhúzásai, az európai diplo­maták ravaszkodásai és cselekvései a háborút követő években, közvetlenül vagy közvetve a Földközi-tenger körül folytak és a legújabb heteikben olyan események történnek a három világrész partjait mosó tenger körül, amelyek a legnagyobb mértékben érdekelhetik Európát és érdeklik Magyarországot is. Az angol flotta most tartja őszi manőverét a Földközi­tengeren és az a tény, hogy ez a manőver szokatlanul hosszú ideig tart, már egymagá­ban véve is alkalmas arra, hogy a Földközi­tenger felé irányítsa Európa ügyeimét. A Földközi-tenger fölött három nagyhata­lom uralkodik. Franciaország a nyugati me­dencében rendezkedett be, a középen fekvő Olaszországnak úgy a keleti, mint a nyugati medencében vannak aspirációi, Anglia pedig, amely földrajzi fekvés szerint nem Földközi­tengeri hatalom, világbirodal­mi helyzeténél fogva érdekelve van a Földközi-tenger egész idéderü­scéjéb­en;' kezében tartja'nyugaton Gibral­tárt, keleten Szuezt, Cyprus és Málta szigetét, szóval uralkodik az egész Földközi-tengeren. Görögország és Spanyolország nem nagyhata­lom, de a Földközi-tengeren fekszik mind a kettő, mind a kettőnek van flottája, mind a kettőnek vannak hatalmi aspirációi és így a Földközi-tenger politikája szempontjából őket is tekintetbe kell venni. Jugoszlávia az Adrián fekszik, vágyai ugyan vannak Szaloniki irá­nyában is, de flottája nincs és ezért csak Olaszország szárazföldi sakkbantartása szem­pontjából jöhet tekintetba Törökország szintén nem bír súllyal a Földközi-tengeren. Az afri­kai partokon egyedül Egyiptomot lehet szá­mításba vennünk, nem mint önálló tényezőt, hanem mint olyan faktort, am­elyen keresztül Olaszország a szuezi csatornában kellemetlen­kedhetik Angliának. Az angol diplomácia az utóbbi években próbaházasságra lépett Olaszországgal. Shang­h­aitól Tangerig vetették föl a világpolitikai nászágyat, az utóbbi hónapok eseményei azon­ban azt mutatják, hogy Anglia kezdi kényel­metlennek találni a partnert és lehet, hogy az olasz imperializmus egy szép napon ki­pottyan az ágyból és a földön fog fölébredni birodalmi álmaiból. Anglia nagyon zokon vehette az olasz részről Fuad egyiptomi ki­rállyal folytatott kacérkodást, rossz néven ve­hette a Vörös-tengeri intrikákat, talán néhány titkos diplomáciai levélváltásról is tudomást szerezhetett és szemmel láthatólag kezd elfor­dulni Olaszországtól. Chamberlain tavaly még Mussolinival enyelgett Livorno partjai mel­lett, az olasz diktátor az idén is tárt karokkal várta a legelegánsabb monokli viselőjét, de az angol külügyminiszter egyelő­re Barcelo­nában üdül és Primo de Riverával ölelkezik. Mert a Földközi-tenger fölött uralkodó nagy­hatalmak neon becsülik le sem Spanyolország, sem Görögország hajóágyúit. Tavaly augusz­tusban Róma kötött barátsági szerződést Spanyolországgal, ennek a frigynek azonban nem lettek gyümölcsei, mert Madrid belátta, hogy a tangeri kérdésben Róma nem támo­gatja őszintén és eredményeket ezen a téren csak Párison és Londonon keresztül érh­et el. Amilyen mértékben hűlt a viszony Anglia és Olaszország között, olyan mértékben jutott egymáshoz közelebb London és Madrid. Ápri­lisban a walesi herceg látogatta meg a spa­nyol fővárost és hogy ez a kirándulás nem volt tisztára magánjellegű, ezt az a tény is bizo­nyítja, hogy ugyanekkor módosították az 1922-ben megkötött angol-spanyol kereskedelmi szerződést. Júliusban a spanyol király viszo­nozza az angol trónörökös látogatását, most pedig Chamberlain időzik Spanyolországban. Hasonló szerelem van kialakulóban Madrid és Paris között. Tavaly decemberben kereske­delmi egyezmény jön létre a két ország, az idén tavaszai francia katonai repülők tesznek látogatást Spanyolországban, májusban a francia kereskedelemügyi minisztert látja vendégül Madrid, amelynek polgármestere ugyanekkor megkapja a francia becsületrend lovagkeresztjét, júniusiban pedig a spanyol ki­rályt üdvözli a királylátogatásokra legjobban berendezett köztársaság fővárosa. Aki Franciaországgal csókolódzik, az nem ölelkezhetik Olaszországgal. Az olasz-francia ellentét változatlanul fönnáll és ha a háborúk szikrája nem is lóg annyira a levegőben, mint például a múlt év őszén, a francia flotta nem­rég lezajlott korzikai manővere eléggé doku­mentálja, hogy Páris nemcsak védelemre, ha­nem támadásra is kiépíti a korzikai flotta­támpontot. A római admiralitásnak most egy­gyel több oka van arra, hogy Korzika meg­szerzésére ugyanúgy áhítozzék, mint ahogy áhítozik Málta birtokbavételére, mert amíg az egyik francia, a másik angol kézen van, addig a „mare nostrum" csak Mussolini utópiája­marad. A fentiekből megállapítható, hogy a Föld­közi-tengeren a hatalmak ér­de­­ves átcsoporto­sulása van folyamatban. Az angol-olasz el­hidegüléssel kapcsolatos a francia-angol köze­ledés. Hogy melyik az ok és melyik az okozat, azt ne vizsgáljuk ez alkalommal. A Földközi­tenger kise­b­b hatalmai közül Görögország pénzügyi rabláncokkal van Angliához fűzve, Spanyolország teljesen beevezett az angol­francia érdekeltség vizeibe, a fascista diplo­mácia magára maradt a Földközi-tengeren. A fentiek egy kissé talán érthh­etővé fogják tenni, miért kezd Róma újra szemezni Moszkvával, miért kezd vajúdni az európai diplomácia méhében a három évvel ezelőtt fogamzott gon­dolat, amely szerint Róma és Moszkva meg­alkudtak Törökország bőrére: Moszkva kapja a Dardanellá­k­at, Róma kapja a kisázsiai par­tokat. Nem lennénk meglepődve, ha a Földközi­tenger gyűrűző hullámaiból egy szép napon fenyegetően ütné föl fejét a fascizmus és bol­sevizmus közös diplomáciai frontja. Minisztertanács. A kormány itthon időző tagjai pénteken délelőtt megtartották a szoká­sos heti minisztertanácsot, amelyen Vass József helyettes miniszterelnök kijelentése sze­rint folyó ügyeket tárgyaltak. A legközelebbi minisztertanácson egyébként már Bethlen mi­niszterelnök fog elnökölni, a­ki a hír szerint hétfőn veszi át ismét a miniszterelnökség veze­tését. Az utcák és terek fásítása. A belügyminisz­ter valamennyi vármegyei és városi törvény­hatóság első tisztviselőjéhez intézett körrende­letében különös figyelmébe ajánlja a hatóságok vezetőinek a városok és községek utcáinak és tereinek fásítását és az elültetett fák gondo­zását,­­ hangsúlyozva a fontos egészségügyi, kulturális és szociális előnyöket, amelyek az utcák és terek fásításához fűződnek. A rende­let szerint legcélszerűbb volna helységenként a kérdéssel előszeretettel foglalkozók sorából bizottságokat alakítani s e bizottságok fel­adatkörébe utalni, hogy a fásítás kérdését megoldják. Azok részére, akik városuk vagy községük utcáinak, tereinek fásítása körül olyan eredményes munkásságról számolnak be, amely különleges méltánylást érdemel, a mi­niszter megfelelő erkölcsi, esetleg pénzbeli jutalmazást is helyez kilátásba. a

Next