Népszava, 1927. november (55. évfolyam, 248–272. sz.)

1927-11-01 / 248. szám

2 HÉ­T SZ­AVA 1927 november 1. A meddő Genf. (II.) Két héttel ezelőtt ült össze a diplomaták legújabb genfi konferenciája. A nemzetközi forgalom akadályairól tanácskoznak a diplo­maták, ezeket az akadályokat kellene leküzde­niök, hogy végre szabadon keringhessen a vér Európa gazdasági szervezetében. A konferen­cia előestéjén mi is megemlékeztünk e kérdés­ről és rendes szokásunktól eltérően némi biza­lommal vártuk e konferencia tanácskozásait, mert azt reméltük, hogy kilencéves h­áború­utáni önmarcangolás után végre észretétt ez a züllésnek induló Európa. Az európai diploma­tákba vetett bizalmunk nem volt valami nagy és így nem lehet nagy a csalódás sem, amelyet máris éreznünk kell, pedig a konferencia ta­nácskozásai még nem is értek véget. Abból azonban, ami eddig történt, nyugodtan meg­állapíthat­juk, hogy a diplomaták konferenciá­ján újra nem fog történni semmi, hogy a diplo­maták legújabb genfi násza újból meddő ma­rad. A konferencia kézzelfogható célja egy nem­zetközi egyezmény tervezetének letárgyalása volt. Ezt a tervezetet a Népszövetség készítette elő a nemzetközi forgalmi akadályok leküzdése céljából. A tervezet első szakasza valóban gyö­nyörű. Nemes lendülettel mondja ki a nemzet­közi jogelvet, amely az import- és exporttilal­mak egyszers mindenkorra való megszünteté­sét deklarálja. A tervezet kitűnő volna, ha ez az első szakasz egyúttal az utolsó is lenne, mert a következő szakaszok lerombolják azt, amit az első fölépít, megcsúfolják az első szakaszban kimondott nemzetközi jogelvet — már amint ezt a nemzetközi egyezményeknél eléggé meg­szokhattuk. Nem akarjuk az egyes szakaszok részletes ismertetésével untatni az olvasót és ezért csak azokat említjük meg, amelyeket a konferencia elnöke az egyezmény szívének mondott. Hogy ez a szív milyen gonosz, az ki­tűnik a következőkből. A tervezet negyedik szakasza a kivételeket sorolja föl, vagyis azokat az érdekeket, amelyek védelmében mégis szabad import- és export­tilalmakat fölállítani. Első ilyen érdek a hon­védelem érdeke, amelyet katonás sorrendben követnek a közrend, a közbiztonság, a közegész­ség, szállá­s- és növényvédelem érdekei, a ke­reskedelem tisztességes versenyének, a műkin­csek, műemlékek és régiségek védelmének ér­dekei. Ezen érdekek védelmében az államok továbbra is korlátozhatják, vagy akár egészen meg is tilthatják bizonyos áruk vagy anyagok exportját vagy importját, megtilthatják­ to­vábbá az állami egyedáruság tárgyát képező árucikkek importját és végül jogosultak akár beviteli, akár kiviteli tilalmat életbe léptetni tíz arany, ezüst és papírpénz, továbbá az érték­papírokra vonatkozólag. Ugyebár, elég takaros kis köpenyeg, amely alatt a befolyásos érdek­körök minden követelését el lehet takarni. Ugyebár, van humor a genfi urakban?­­ Nem enyhíti a helyzet komikumát a tervezet hetedik szakasza sem, amely vitás esetekben a Népszövetség keretei között szervezendő egyeztető hivatalokat állít föl, azt azonban el­felejti megmondani, mi történik akkor, ha e­z az egyeztető hivatal nem tudja elintézni két vagy több állam fölmerülő export-import vi­táját. És mi még e­­nek a humoros tervezetnek az alapján is azt mertük remélni, hogy ez a leg­újabb genfi konferencia, fog némi eredményeket hozni, mert­­azt reméltük, hogy a konferencia az egyeztető hatóságok helyébe nemzetközi választott bíróságokat fog szervezni,­ amelyek­nek döntését végeredményben a Hágai Nem­zetközi Törvényszékhez lehet megfellebbezni. Ilyen javaslat valóban el is hangzott a kon­ferencián, e javaslatnak a sorsa azonban ma még meglehetősen bizonytalan. Egyelőre egy tíztagú albizottság tanulmá­nyozza az egyezmény tervezetének a szívét, de ebben az albizottságban annyi széthúzó érdek száll szemben egymással, hogy annak működé­sétől üdvös eredményeket nagyon nehezen vár­hatunk. Mert a diplomata urak a forgalmi tilalmak terén is ugyanúgy taktikáznak, mint a leszerelés kérdésében. A diplomaták hívei a leszerelésnek — ha a másik állam leszerelésé­ről van szó, a diplomaták hívei a forgalmi tilalmak megszüntetésének is, — ha a másik államot kell erre szorítani. Franciaország pél­dául a luxusáruk importjának megtiltása ellen küzd, Németország és Svájc viszont a festék­áruk importjának megtiltását tartja fölhábo­rítónak és a nemzetközi forgalom érdekeit súlyosan sértőnek. Mindenki hazabeszél és csak kevesen gondolnak arra, hogy a négyszáz­millió európainak van egy közös nagy hazája, a szerencsétlen Európa, amelynek megvédése nélkül tönkremennek az egyes partikuláris kis hazák. Külön kell megemlítenünk a román állás­pontot, amely talán szándék nélkül, de leg­pregnánsabban kottyantotta ki a konferencia csoportok minden önzése finom és kényelmes védelmet találhat. Az egyezmény ter­vezői azonban nagyon óva­tos emberek és arra gondolva, hogy hátha mégis van valami, ami nem fér a negyedik szakasz köpönyege alá, nem voltak restek az ötödik szakasz odakanyarításával új köpönye­get szabni, nem is köpönyeget, hanem lepedőt,­­amivel aztán igazán minden eltakarható. Ez az ötödik szakasz „rendkívüli szükség" esetén megengedi, hogy az államok a negyedik sza­kasz fölsorolásán túlmenő mértékben is életbe­mit hoz a novemberi hátbérnegyed, miképen oldódik meg a lakásprobléma? Ez az a kérdés, amely annyi embert, annyi családot izgat és nyugtalanít. A lakásprobléma ad különös aktualitást a fővárosi „Statisztikai Havi füzetek" hétfőn megjelent számának is, amely az építkezési mozgalomnak és a lakás­piac helyzetének néhány érdekes adatát ismer­teti. Megtudjuk belőle, hogy lassacskán ugyan, de szaporodnak már, ha nem is az üres lakások, de az üres üzlethelyiségek és kiadó raktárak, úgy, hogy május 1 és augusztus 1 között már 411 helyiség állott üresen Budapesten. Nem­csak a főváros és nemcsak az állam építtet bér­házakat, de a magántőke is bízik már a bér­házépítésbe fektetett tőke jövedelmezőségében. 1925 elejétől 1927 augusztus végéig 856 lakó­házat építettek Budapesten, ezenkívül termé­szetesen az 1197 ráépítés,-­toldaléképítés, stb. szintén segített enyhíteni a lakásviszonyokon Az 1925. év első napjaiból 1927 augusztus végéig 4736 új lakás és 10.067 lakószoba keletkezett Budapesten. Az idén a­z év első nyolc hónapjában kelet­kezett 1600 új lakás közül 57% az egy- és két­szobás, és 13% a három-hatszobás lakás. Az új lakások több­b mint harmadrésze (36,4%) az I. kerületiben épült, 12,3% a VI. kerületben és csaknem ugyanannyi épült a VII. kerületben, míg a X. kerületben 9,5%. A múlt év elejétől ezévi augusztus hó végéig az I. kerületben 999 új lakás, az V. kerületben pedig 561 új lakás keletkezett kívánatos lenne, ha a lakások szaporodása jótékony hatással lenne a népmozgalmi viszo­nyokra is. Erre a javulásra nagy szükség van, mert ma bizony az a helyzet, hogy a születések száma fokozatosan csökken, az elhalálozások száma pedig fokozatosan emelkedik, úgy, hogy ma kevesebben születnek Budapesten, mint ahányan meghalnak. Az idén az év első nyolc hónapjában 10.783 gyermek született, míg tavaly 712 gyermekkel több született ezalatt az idő alatt. A születések száma te­hát csökkent, ellenben a halálozások tempója az idén meghaladta a tavalyi mérté­ket és ez az em­berdeficit, amelyet a népmozga­lomban a halálozási többlet idézett elő, az év eleje óta 539-et tesz tesz ki. Augusztus hónap­ban átlag 42 gyermek született naponta, 22 fiú és 20 leány, viszont egy-egy napra átlag 42 halálozás esett. A 42 halott közül naponta 5—6 tüdővészben halt el; 1—2 baleset áldozata, leg­alább 1 öngyilkos. A két esztendőnél fiatalabb gyermekek­ közül átlag 3 hal meg naponta bél­hurutban és 7 olyan gyermek hal meg átlag naponta, aki még nem töltötte be az 1 esztendőt. Ebben az esztendőben az év első nyolc hó­napjában körülbelül ezerrel kevesebb úői üzletet nyitottak és körülbelül félezerrel kevesebb üzletbeszü­ntetés volt, mint a múlt esztendő első nyolc hónap­jában. Az új fizetésképtelenségek száma jelentéke­nyen megcsappant. Augusztus hónapban 18 fizetésképtelenséget jelentettek be Budapesten. A kényszeregyezségek aktívái 687.627 pengőt tettek ki, a passzíváik pedig 1.372.644 pengőt. Az év eleje óta 205 fizetésképtelenséget jelen­tettek be s a kényszeregyezségek aktívái 10.6 millió pengő, a passzívás pedig 21 millió pengő volt A gázfogyasztás emelkedik, ami összefüg­gőben van azzal, hogy szaporodik azoknak a száma, akik a gázfogyasztásba belekapcsolód­nak. Az Elektromos Művek az idén az év első nyolc hónapjában 116.7 millió kilowattóra ára­mot termelt, 12.3 millió kilowattórával többet, léptethessenek olyan export- és importtilalma­­kat, amilyenre kedvük szottyan. A román kikül­dött nagylelkű gesztussal jelentette ki, hogy a nemzetközi forgalom akadályainak leépítése terén a legnagyobb engedményekre is hajlandó, van azonban egy szentség, amelyhez nem enged nyúlni és ez az állami vámszuverenitás sértet­lensége. Alig akadt hang, amely szembe­szállott volna e fölfogással, a konferencia tag­jai bűntudatosan ültek a helyükön, mert Ro­mánia képviselője majdnem valamennyiük lel­kéből beszélt. Ezek után már szinte nem is érdemes több szót vesztegetni e konferenciára. Csinálhatnak a genfi urak, amit akarnak, amíg nem születik meg a vámok kérdésének nemzetközi szabá­lyozása, addig béna marad az európai forga­lom. Leszerelés a fegyverek terén, leszerelés a vámok terén, leszerelés politikai és gazdasági téren egyaránt, ez az, amit a nemzetközi demo­krácia k­övetel és ez az, a­csit nem tud, nem tikar megvalósítani a meddő Genf­ , mint tavaly az év első nyolc hónapjában. Ebből az árammennyiségből a magánfogyasztás az idén nyolc hónap alatt 44.3 millió kilowattórát használt el, a közvilágítás 3.4 kilowattórát, motoráram pedig 45.5 millió kilowattóra fo­gyott. Az áramfogyasztók száma augusztus­ban 180.982 volt. A marhavágóhíd forgalma az idén meg­csappant, mert körülbelül 6000 marhával vágtak kevesebbet, mint a múlt esztendő első nyolc hónapjában. De sokkal meglepőbb, hogy az idén az év első nyolc hónapjában 86.500 sertéssel szúrtak le kevesebbet a sertésközvágóhídon, mint a múlt esztendő első nyolc hónapjában. Az idén ki­sebb volt a fölhajtás is és ezt a nagy csökke­nést a hús- és szalámiexport csökkenésének tulajdonítják. Az utolsó három év lak­ásépítftezése Budapesten: 4.736 uj lafeás, 10.067 szoba. A főváros staffertihal közleményeiből. A fővárosi tanügyi választásokra a tanács hétfőn tette rá a pecsétet és ezzel, legalább forma szerint, megint lezáródik a fő­város közigazgatási életének egyik olyan fejezete, amely igazolja, hogy minden jelszó ellenére a legsötétebb kurzusszellem uralkodik változatlanul a városházán. Itt van az a bizonyos egységes községi párt, amely nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy liberálisnak kiáltsa ki magát, ugyanez a párt minden alkalmat megragadott arra, hogy valósággal alátámassza a másik kurzuspártnak, a Wolff-pártnak reakciós haj­landóságait. így történtek meg a jelölő bizott­ságokban az ismeretes jelölések, amelyekre a Wolff-párt és a Kozma-párt közös listával vonult föl, cinikusan félrelökve az ártat­lanul elüldözöttek és B-listások legégetőbb és legjogosabb igényeit is. A kurzusszellemnek és a kurzusprotekciónak bélyegét magánviselő jelöléseken a tanács, amelyre a választások feladata hárult, nem sokat változtatott, úgy, hogy a vasárnapi és hétfői tanácsi választások eredményéért teljes mértékben a két kurzuspárt felelős. Efölött a felelősség fölött sem a törvény­hatóság baloldali pártjai, sem a főváros köz­véleménye nem térnek napirendre. Oroszország részt akar venni a leszerelési értekezleten. Genfből jelentik, hogy a Nép­szövetség titkári hivatalához hétfőn távirat érkezett Csicserin orosz külügyi népbiztostól, aki a szovjet kormány nevében bejelenti azt a szándékát, hogy az orosz kormány a leszerelési konferenciát előkészítő bizottság ülésszakán képviseltetni fogja magát. A távirat utal arra, hogy a szovjet kormány az 1925 szeptember 12-én kézhez kapott meghívásnak eddig az orosz­svájci konfliktus miatt nem tehetett eleget, most azonban, hogy ezt a konfliktust elintéz­ték, Csicserin fölkéri a Népszövetség titkársá­gát, közölje a szovjet kormánnyal a konferencia helyét, időpontját és napirendjét. A leszerelési konferenciát előkészítő bizottság november 30-án ül össze Genfben s a szovjet kormány résztvétele ily körülmények között véglegesnek tekinthető. Büntetőexpedíció a Salamon- szigeteken, Londonból jelentik: A Salamon-szigeteken megkezdődött az ausztráliai kormány büntető akciója a lázadó benszülöttek ellen. 1500 ten­gerészkatona úton van Basianto városka felé, ahol a benszülöttek annak idején minden európait legyilkoltak. A benszülöttek elkesere­dett védelemre készülődnek. Az „Adelaide" ausztráliai cirkáló a városka mellett fekvő tengeröbölben vetett horgonyt és megkezdte a benszülött telepek ágyúzását.

Next