Népszava, 1927. december (55. évfolyam, 273–297. sz.)
1927-12-01 / 273. szám
IV*evinyam, 273. stáb. Budapest, 1927 december 1. csütörtök Ára 10 mér ZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — ícfilöldre 81 pengői Egy hóra 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy bóra ........ 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI - UTCA L S2. Telefonszám :... József 303—80 év J. SOS—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRtfe. KÖZPONTI KÖZLÖNYE . MEGJELELIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára 16, finneppap 24, vasárnap 32 filler. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Jugo-szláviában bétk. S dinár, vas. 4 dini, Franciaorti 130 fr.. Csehszlovákiában bétk. 150 vas. 2ét KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 1. St. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 Három kiadásban jelent meg kedden este az az írásmű, amely a rendőrség brutális eljárását akarta a tüntető munkásokkal szemben elfogadhatóvá tenni. Az első jelentés még csak azt hazudta, hogy a tüntető munkások és a rendőrök között összeütközésre került a sor. Már megírtuk, hogy ez az összeütközés teljesen egyoldalú volt és olyanformán történt, hogy a rendőrség a sajtószabadságot éltető munkások csoportjai ellen minden fölszólítás nélkül brutális vadságú rohamokat intézett és kivont karddal, hadakozott. Amikor azután az éjjeli órákban a rendőrség bölcsei haditanácsot tartottak, saját maguk megállapították, hogy a kiadott jelentés ország-világ előtt nyilvánvalóvá teszi a munkásokra szabadított rendőrök teljesen indokolatlan brutalitását, tehát kisütötték, hogy az összeütközés „a proletárdiktatúra éltetése" miatt történt. A bolsevista összeesküvések fölfedezése és a proletárdiktatúra már nagyon gyakran kisegítették nemcsak a rendőrséget, hanem a kormányt is, mert a bolsevista rémkép hangoztatása a belföldön, valamint a külföldön is a „rend őreinek" véleménye szerint minden reakciót és erőszakot indokolttá tesz. A második kiadásban tehát egyszerűen azt hazudták, hogy a tüntető tömegek a prolfetárdiktaturát éltették. A harmadik kiadásban azután silár nemeseik azt jelentik, hogy a munkásod ellen eljárás indult meg, hanem tudtul a diák az őrizetbevételt is. A rendőrségi hazugságoknak ez az áradata sem tudja elmosni, hogy a dolgozó munkásokkal szemben egészen más eljárást tartanak szükségesnek, mint azokkal az ifjakkal szemben, akik a tanulás helyett a legkihívóbb módon politikai tüntetéseket rendeznek és amint a parlamentben kijelentették, „hatósági asszisztenciával követik el a magánosok elleni erőszak bűntettét". A Nemzeti Színház előtt a rendőrség asszisztálása mellett folytak le a politikai tüntetések, holott ha a rendőrség csak tizedrész annyi brutalitással akart volna erélyeskedni, mint a munkásokkal szemben, akkor csírájában elfojthatta volna a tüntetéseket. A keddi tüntetés ártatlan áldozatai másfél napig maradtak a rendőrség őrizetében. Hazug, hamisan kitalált vádak alapján. A bajtársak, még ha rájuk is bizonyították, hogy a rendőrökkel erőszakoskodtak, néhány perc multán kiszabadultak a rendőrség épületéből, pedig elég idejük van arra, hogy üljenek, mert tanulni ugy sem akarnak. Ezzel szemben, a dolgozó munkásokat ott tartják s a kiszabott súlyos pénzbirságon kívül még egy napi munkadijukat is elvesztették csupán azért, hogy a rendőrség alibit igazolhasson. És mindezeknek tudatában a miniszterelnöknek elég bátorsága van ahhoz, hogy a parlamentben büszkén kijelentse: „Amíg ez a kormány ül a helyén, a magyar politikát az utcára vinni nem fogják." Az utcai fölvonulások és tüntetések gróf Bethlen szerint be vannak tiltva GS ci rendőrségnek el kell járnia. Ha ez így van, miért nem járt el a rendőrség a Nemzeti Színháznál tüntető diákok ellen ugyanolyan kegyetlen brutalitással, mint a sajtószabadságért tüntető munkásokkal szemben? Miért nem vontak kordont a Népszava épülete előtt is, hogy a tüntetőket senki se zavarhassa, miért nem bocsátották rögtön az igazolás után a munkásokat is szabadon és miért nem konstruálnak Hetényiék nemzetgyalázó és lázadási vádakat azok ellen, akik sokkal jobban rászolgáltak erre, mint a Népszavát éltető tömegek? Mindezekre a kérdésekre a magyar képviselőházba egyetlen betű választ sem kaptunk. De nem is vagyunk kíváncsiak a válaszra, mert nagyon jól tudjuk, hogy nyílt, őszinte választ a miniszterelnök nem adhat. Nem mondhatja meg, hogy az ellenforradalmi reakció támogatóinak kivételes jogokat kell biztosítania. A sapkás bajtársak, a fokost és a formaruhát viselő fekete huligánok, a legszennyesebb módon izgató kurzuslapok, valamint az ébredők különféle alakulatai azért élvezik a kormány különös kegyét, mert a bethleni diktatúra csak az ő segítségükkel és támogatásukkal tartható fönn. Az az elnézés, amelyről a miniszterelnök a lapokra vonatkozóan beszélt, a reakció lapjaival és rohamcsapataival szemben érvényesül. Egyebekben fura kis sajtószabadság az, amely az elnézés kegyelméből élhet. A egyik diktatúrabejelentésének számítható, hogy a miniszterelnök nem is tagadja, hogy a lapok élete a kormánytól függ. Amely pillanatban akarják, abban a pillanatban bátrély lapot beszüntethetnek. Mivel pedig it miniszterelnök kijelentése teljesen fedi a Valóságot, senki sem csodálkozik azon, hogy a sajtószabadság eltiprása megöl minden bírálatot, hogy a visszaélések, a korrupció firtatása olyan következményekkel jár, amelytől a legtöbb lap visszariad. Az alapszabályokban biztosított formaruha, amelyet csak azoknak engedélyeznek, akik a reakció támaszai és a hivatalos engedélyen kívül alkalmazott fokos, a rendőrségnek kirívó pártoskodása, a vidéki hatóságok önkényeskedése, mindezek együttvéve tükörképét adják annak az ellenforradalmi szellemnek s annak a fügefalevelekkel eltakart diktatúrának, amely az országot megnyomorítja. Újból és újra meg kell állapítani, hogy a destrukció fölülről jön. A kormány pipogyasága és elnézése a legjogosabb elkeseredést váltja ki azoknál a tömegeknél, amelyek produktív munkát végeznek . Ennélfogva az ország leghasznosabb polgárai. Igaza van az egyik kurzuslapnak, amely azt írta, hogy „megint kezdődik". Úgy van, megint kezdődik, illetve már régen megkezdődött az a politika, amely a munkást jogfosztott páriává akarja aljasítani. Az a politika, amely esztelen módon egyre nagyobb tömegeket sodor arra a végzetes útra, amely már egyszer olyan keserves gyümölcsöket hozott. Mert nem lehet abba belenyugodni, hogy a kötelességekből egyenlő részt juttatnak mindenkinek, a jogokat azonban csak a lakosság egy parányi töredéke élvezi! A képviselőház szerdai ülésén, a napirend letárgyalása után — az ülés addigi lefolyásáról lapunk más helyén közlünk tudósítást — Farkas István az elnök napirendi indítványához kért szót, hogy a kormányt felelősségre vonja azokért a véres brutalitásokért, amelyeket a rendőrség kedden este követett el a Népszava kolportázsjogáért, a sajtószabadságért, demokráciáért tüntető munkásokkal szemben. Farkas István elvtárs elmondotta, hogy kedd este a szociáldemokrata munkások egy része tüntetést rendezett a Népszava mellett. Ez a tüntetés spontán jött és oka az volt, hogy a Népszava három esztendeje ki van tiltva az utcáról. (Kabók Lajos: ,,Éljen a sajtószabadság! Éljen a Népszava.'") A tüntető munkások a sajtószabadságot és a Népszavát éltették. fPeidl Gyula: „És ezért véresre verték őket!" — Malasits Géza: „Ha a tüntetők zsidót vertek volna meg, nem bántották volna őket!" — Rothenstein Mór: „Zsidót nem vertek, ez volt a bűnük!" — Nagy zaj minden oldalon.) A tüntetők nem követtek el rendzavarást. A rendőrség ellenben a legbrutálisabb módon kardot, fegyvert használt és véresre kaszabolt munkásembereket, járókelőket, úgy, hogy a rendőri brutalitás egyik áldozata reménytelen állapotban fekszik az egyik kórházban. Amikor a diáksapkások a Nemzeti Színház előtt tüntettek, a rendőrség kordont vont és szabadon engedte érvényesülni a tüntetést. A rendőrség nem avatkozott a dologba és ha be kellett igazoltatni egyeseket, ezt gyorsan elintézte, míg a kedden letartóztatottakat a rendőrség még mindig őrizetben tartja. (Propper Sándor: „Gyalázat!" — Kabók Lajos: „Harmincnégy ember egy szobában, a földön hált!") A rendőrség kétféle mértékkel mér és jelentésében hazug vádakat kovácsol. Az első rendőri jelentés azt, állítja, hogy a tüntetők összeütköztek a rendőrséggel. A valóság az, hogy a rendőrség minden felszólítás nélkül kötött bele a tömegbe. A bicikliről leszállott rendőrök elővették kardjukat és azzal hadakoztak jobbra-balra. (Felkiáltások a baloldalon: „A rendőrség hamis jelentést adott ki!"— A kormánypártiak állandóan zajonganak, az elnök folyton csöndet kér.) A második jelentésében a rendőrség az első jelentést módosította oly értelemben, hogy a Népszavai könyvkereskedés előtt a Népszavát és a proletárdiktatúrát éljenezték. Ez nem igaz. A hamis jelentést utólag csak azért eszelték ki, hogy ilyen címen lehessen fogvatartani embereket, vádat lehessen ellenük kovácsolni és e címen eljárást is indíthassanak ellenük. (Peidl Gyula: „Újabb hamisítás.'' — Várnai Dániel: „Közönséges hazugság! Nagy a gyakorlatuk ezen a téren!") Teljes erővel meg kell bélyegezni a rendőrség brutális eljárását. A tüntetés alkotmányos jelenség. Mindenütt a világon, ahol parlamentáris élet van, szabadon lehet tüntetni. (Bródy Ernő: „Nálunk csak a törvény ellen lehet tüntetni!" — Bethlen miniszterelnök indulatosan. ..Menjenek Bécsbe!" — Nagy zaj, közbeszólások minden oldalon.) Mi nem mondunk le erről a jogunkról! A numerus clausus módosítása ellen szabad tüntetni, lehet tüntetni a trónfosztott dinasztia melibaros jelenetek a képviselőházba a kéi esti véres rendőri brutalitások körül. A miniszterelnök a Hivatalos jelentés hazug vádjaival akarta igazolni a rendőri kaszabolást. m