Népszava, 1927. december (55. évfolyam, 273–297. sz.)

1927-12-01 / 273. szám

IV*­evinyam, 273. stáb. Budapest, 1927 december 1. csütörtök Ára 10 m­ér ZAVA AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Negyedévre 12 pengő — ícfil­öldre 81 pengői Egy hóra­­ 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy bóra ........ 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI - UTCA L S2. Telefonszám :... József 303—80 év J. SOS—31 MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRtfe. KÖZPONTI KÖZLÖNYE . MEGJELELIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám­ ára 16, finneppap 24, vasárnap 32 filler. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Jugo-­­szláviában bétk. S dinár, vas. 4 dini­­, Franciaorti 130 fr.. Csehszlovákiában bétk. 1­50 vas. 2­ét KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 1. St. Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 Három kiadásban jelent meg kedden este az az írásmű, amely a rendőrség brutális eljárását akarta a tün­tető munkásokkal szemben elfogadhatóvá tenni. Az első jelentés még csak azt hazudta, hogy a tüntető munkások és a rendőrök kö­zött összeütközésre került a sor. Már meg­írtuk, hogy ez az összeütközés teljesen egy­oldalú volt és olyanformán történt, hogy a rendőrség a sajtószabadságot éltető munká­­­sok csoportjai ellen minden fölszólítás nél­kül brutális vadságú rohamokat intézett és kivont karddal, hadakozott. Amikor azután az éjjeli órákban a rend­őrség bölcsei haditanácsot tartottak, saját maguk megállapították, hogy a kiadott je­lentés ország-világ előtt nyilvánvalóvá teszi a munkásokra szabadított rendőrök teljesen indokolatlan brutalitását, tehát kisütötték, hogy az összeütközés „a proletárdiktatúra éltetése" miatt történt. A bolsevista össze­esküvések fölfedezése és a proletárdiktatúra már nagyon gyakran kisegítették nemcsak a rendőrséget, hanem a kormányt is, mert a bolsevista rémkép hangoztatása­ a belföldön, valamint a külföldön is a „rend őreinek" véleménye szerint minden reakciót és erő­szakot indokolttá tesz. A második kiadásban tehát egyszerűen azt hazudták, hogy a tüntető tömegek a prol­fetárdiktat­urát éltették. A harmadik kiadás­ban azután silár nemeseik azt jelentik, hogy a munkásod ellen eljárás indult meg, hanem tudtul a diák az őrizetbevételt is. A rendőrségi hazugságoknak ez az ára­data sem tudja elmosni, hogy a dolgozó mun­kásokkal szemben egészen más eljárást tar­tanak szükségesnek, mint azokkal az ifjak­kal szemben, akik a tanulás helyett a leg­kihívóbb módon politikai tüntetéseket ren­deznek és amint a parlamentben kijelentet­ték, „hatósági asszisztenciával követik el a magánosok elleni erőszak bűntettét". A Nemzeti Színház előtt a rendőrség asszisz­tálása mellett folytak le a politikai tünteté­sek, holott ha a rendőrség csak tizedrész annyi brutalitással akart volna erélyeskedni, mint a munkásokkal szemben, akkor csírá­jában elfojthatta volna a tüntetéseket. A keddi tüntetés ártatlan áldozatai másfél napig maradtak a rendőrség őrizetében. Ha­zug, hamisan kitalált vádak alapján. A baj­társak, még ha rájuk is bizonyították, hogy a rendőrökkel erőszakoskodtak, néhány perc multán kiszabadultak a rendőrség épületé­ből, pedig elég idejük van arra, hogy ül­jenek, mert tanulni ugy sem akarnak. Ezzel szemben, a dolgozó munkásokat ott tartják s a kiszabott súlyos pénzbirságon kívül még egy napi munkadijukat is elvesztették csu­pán azért, hogy a rendőrség alibit igazol­hasson. És mindezeknek tudatában a miniszter­elnöknek elég bátorsága van ahhoz, hogy a parlamentben büszkén kijelentse: „Amíg ez a kormány ül a helyén, a magyar politikát az utcára vinni nem fogják." Az utcai föl­vonulások és tüntetések gróf Bethlen szerint be vannak tiltva GS ci rendőrségnek el kell járnia. Ha ez így van, miért nem járt el a rendőrség a Nemzeti Színháznál tüntető diákok ellen ugyanolyan kegyetlen bruta­litással, mint a sajtószabadságért tüntető munkásokkal szemben? Miért nem vontak kordont a Népszava épülete előtt is, hogy a tüntetőket senki se zavarhassa, miért nem bocsátották rögtön az igazolás után a mun­kásokat is szabadon és miért nem konstruál­nak Hetényiék nemzetgyalázó és lázadási vádakat azok ellen, akik sokkal jobban rá­szolgáltak erre, mint a Népszavát éltető tö­megek? Mindezekre a kérdésekre a magyar kép­viselőházba­­ egyetlen betű választ sem kap­tunk. De nem is vagyunk kíváncsiak a vá­laszra, mert nagyon jól tudjuk, hogy nyílt, őszinte választ a miniszterelnök nem adhat. Nem mondhatja meg, hogy az ellenforra­dalmi reakció támogatóinak kivételes jogo­kat kell biztosítania. A sapkás bajtársak, a fokost és a formaruhát viselő f­ekete huligá­nok, a legszennyesebb módon izgató kurzus­lapok, valamint az ébredők különféle alaku­latai azért élvezik a kormány különös ke­gyét, mert a bethleni diktatúra csak az ő se­gítségükkel és támogatásukkal tartható fönn. Az az elnézés, amelyről a miniszterelnök a lapokra vonatkozóan beszélt, a reakció lap­jaival és rohamcsapataival szemben érvé­nyesül. Egyebekben fura kis sajtószabadság az, amely az elnézés kegyelméből élhet. A egyik­ diktatúra­­bejelentésének számítható, hogy a miniszterelnök nem is tagadja, hogy a lapok élete a kormánytól függ. Amely pil­lanatban akarják, abban a pillanatban bát­r­ély lapot beszüntethetnek. Mivel pedig it miniszterelnök kijelentése teljesen fedi a Valóságot, senki sem csodálkozik azon, hogy a sajtószabadság eltiprása megöl min­den bírálatot, hogy a visszaélések, a korrupció firtatása olyan következményekkel jár, amelytől a legtöbb lap visszariad. Az alapszabályokban biztosított formaruha, amelyet csak azoknak engedélyeznek, akik a reakció támaszai és a hivatalos engedélyen kívül alkalmazott fokos, a rendőrségnek ki­rívó pártoskodása, a vidéki hatóságok önké­nyeskedése, mindezek együttvéve tükörképét adják annak az ellenforradalmi szellemnek s annak a fügefalevelekkel eltakart dikta­túrának, amely az országot megnyomorítja. Újból és újra meg kell állapítani, hogy a destrukció fölülről jön. A kormány pipo­gyasága és elnézése a legjogosabb elkesere­dést váltja ki azoknál a tömegeknél, amelyek produktív munkát végeznek . Ennélfogva az ország leghasznosabb polgárai. Igaza van az egyik kurzuslapnak, amely azt írta, hogy „megint kezdődik". Úgy van, megint kezdő­dik, illetve már régen megkezdődött az a politika, amely a munkást jogfosztott pá­riává akarja aljasítani. Az a politika, amely esztelen módon egyre nagyobb tömegeket sodor arra a végzetes útra, amely már egy­szer olyan keserves gyümölcsöket hozott. Mert nem lehet abba belenyugodni, hogy a kötelességekből egyenlő részt juttatnak min­denkinek, a jogokat azonban csak a lakosság egy parányi töredéke élvezi! A képviselőház szerdai ülésén, a napirend letárgyalása után — az ülés addigi lefolyásá­ról lapunk más helyén közlünk tudósítást — Farkas István az elnök napirendi indítványá­hoz kért szót, hogy a kormányt felelősségre vonja azokért a véres brutalitásokért, amelye­ket a rendőrség kedden este követett el a Népszava kolportázsjogáért, a sajtószabad­ságért, demokráciáért tüntető munkásokkal szemben. Farkas István elvtárs elmondotta, hogy kedd este a szociáldemokrata munkások egy része tüntetést rendezett a Népszava mellett. Ez a tüntetés spontán jött és oka az volt, hogy a Népszava három esztendeje ki van tiltva az utcáról. (Kabók Lajos: ,,Éljen a sajtószabad­ság! Éljen a Népszava.'") A tüntető munkások a sajtószabadságot és a Népszavát éltették. fPeidl Gyula: „És ezért véresre verték őket!" — Malasits Géza: „Ha a tüntetők zsidót vertek volna meg, nem bántották volna őket!" — Rothenstein Mór: „Zsidót nem vertek, ez volt a­ bűnük!" — Nagy zaj minden oldalon.) A tüntetők nem követtek el rendzavarást. A rendőrség ellenben a legbrutálisabb módon kardot, fegyvert használt és véresre kasza­bolt munkásembereket, járókelőket, úgy, hogy a rendőri brutalitás egyik áldozata remény­telen állapotban fekszik az egyik kórházban. Amikor a diáksapkások a Nemzeti Színház­­ előtt tüntettek, a rendőrség kordont vont és szabadon engedte érvényesülni a tüntetést. A rendőrség nem avatkozott a dologba és ha be kellett igazoltatni egyeseket, ezt gyorsan el­intézte, m­íg a kedden letartóztatottakat a rendőrség még mindig őrizetben tartja. (Prop­per Sándor: „Gyalázat!" — Kabók Lajos: „Harmincnégy ember egy szobában, a földön hált!") A rendőrség kétféle mértékkel mér és jelen­tésében hazug vádakat kovácsol. Az első rendőri jelentés azt, állítja, hogy a tün­tetők összeütköztek a rendőrséggel. A valóság az, hogy a rendőrség minden felszólítás nélkül kötött bele a tömegbe. A bicikliről leszállott rendőrök elővették kardjukat és azzal hada­koztak jobbra-balra. (Felkiáltások a balolda­lon: „A rendőrség hamis jelentést adott ki!"­­— A kormánypártiak állandóan zajonganak, az elnök folyton csöndet kér.) A­ második jelenté­sében a rendőrség az első jelentést módosította oly értelemben, hogy a Népszavai könyvkeres­kedés előtt a Népszavát és a proletárdiktatúrát éljenezték. Ez nem igaz. A hamis jelentést utólag csak azért eszelték ki, hogy ilyen cím­en lehessen fogvatartani embereket, vádat lehessen ellenük ková­csolni és e címen eljárást is indíthassanak ellenük. (Peidl Gyula: „Újabb hamisítás.'' — Várnai Dániel:­ „Közönséges hazugság! Nagy a gyakorlatuk ezen a téren!") Teljes erővel meg kell bélyegezni a rendőrség brutális eljárását. A tüntetés alkotmányos jelenség. Mindenütt a világon, ahol parlamentáris élet van, szabadon lehet tüntetni. (Bród­y Ernő: „Nálunk csak a törvény ellen lehet tüntetni!" — Bethlen miniszterelnök indu­latosan. ..Menjenek Bécsbe!" — Nagy zaj, közbeszólások minden oldalon.) Mi nem mondunk le erről a jogunkról! A numerus clausus módosítása ellen szabad tüntetni, lehet tüntetni a trónfosztott dinasztia me­libaros jelenetek a képviselőházba­ a kéi esti véres rendőri brutalitások körül. A miniszterelnök a Hivatalos jelentés hazug vádjaival akarta igazolni a rendőri kaszabolást. m

Next