Népszava, 1928. február (56. évfolyam, 26–49. sz.)
1928-02-01 / 26. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Am"'-* LWI« évfolyam 26. szára Egyes síim árak. ünnepnap 24, vasárnap 32 fizér. Ausztriában 50, vasárnap 40 proschen. Jugoszláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsi, 130 tr.. Csehszlovákiában hétk. 150 ok, vas. 2 ifc külföldre 21 peng« külföldre 7 peng« ..... 5 peng« Negyedévre 12 peng« Egy hóra - 4 pengő Ausztriában egy hóra. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL LÜNDEN NAP KIADÓHIVATAL: VM. CONTI-UTCA 4. SÍ Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 305—30 és J. 303—31 Az egyik kész. A másik, ha igaz a hite, most van készülőben. Az egyik most fog bevonulni az élet valóságai közé, most próbálják majd ki, hogy tovább menjenek-e vele vagy megálljanak egy darab időre; a másik tekintetében pedig az az elhatározás, hogy legjobb azonnal elindítani az ügyet, visszafelé. A két alkotmányreform csak időben esik egybe. Térben, még a mai viszonylatok közepette is, nagy távolságok nyújtóznak köztük. Japánban kerül főpróbára az egyik alkotmányreform; a magyarországi miniszteri bürókban érlelődik a másik. A mintegy két héttel ezelőtt föloszlatott japán képviselőházat február 20-án választják újra. Az ilyenfajta keleti esemény más időkben nemigen szokta magára vonni az európai politika figyelmét. Most azonban máskép van. Japán most választ először a nem régen megalkotott alkotmányreform után, vagyis amint Európában széltében tudják már, most zajlik le a főpróbája a japán általános választójognak. Az alkotmányreformban, elintézvén a választójog ügyét is, a választók számát az azelőtti 3 millióról 13 és fél millióra emelték. Ez körülbelül 34—25%-a Japán, lakosságának, ami, arra való tekintettel, hogy Japán alig hatvan éve él az európai jogelvek, illetőleg az európai civilizáció légkörében és uralma alatt, nagyon tisztességes mértékű haladásnak tekinthető. Hiszen vannak államok a civilizált Európában is, amelyek a választójog terén, hosszú évtizedek alatt, még ennyi haladást sem, tudtak fölmutatni. Hogy csak egyet említsünk (többet talán nem is tudnánk), itt minálunk, az európai kultúrfölénynek anynyira reklámozott területén, 1874-től 1912-ig mindössze egy törtszámnak a törtrészével emelkedett a választók száma. A japán választójogi reform tehát, japáni viszonylat szerint is szép haladás, a magyar viszonylatokkal szembeállítva azonban egyenesen hétmérföldes. A haladás értéke és nagysága azonban nem is annyira a matematikai, mint egyéb körülményekben nyilatkozik meg. Japánban a választójog titkos. A messze Keleten nincs nyíltszavazásos befolyásolás, nincs megfélemlítés, terror, erőszakoskodás, aminthogy nem is lehet, mert mindezeknek megvan a leghatékonyabb ellenszerük: a szavazás titkossága. Nem szándékunk ez alkalommal a japán általános választójog februári főpróbája tekintetében jóslásokba bocsátkozni. Nagyon meglehet, hogy az eddigi konzervatív képviselőházi többség továbbra is megmarad, aminthogy megtörténhetik, hogy megtörik a konzervatívok eddigi uralmát Egy német publicista írja a választójogba került japán tömegekről, hogy radikálisan gondolkodnak, de konzervatívot fognak választani. Ennek lehetnek különböző okai, a dolognak azonban mégis az a magja, lényege, hogy a nemrégen még autokrata Japán mert „a sötétbe ugrani", az uralmára féltékeny konzervatív többség merte erőteljesen fölszaporítani a választók számát s merte megadni a szavazás titkosságának fölényét és biztonságát Noha az eredmény tekintetében valószínűen nem volt olyan biztos, mint néhány Középeurópában bölcselkedő politikai orientalista... Mi sem volna természetesebb, mint hogy ellenképül az úgynevezett magyar választójogi reformot állítsuk ide. Azt, amely egyidőben készült a japánnal, de amely minden tekintetben sokkal rosszabb, a demokrácia és a politikai őszinteség tekintetében pedig öszsze sem hasonlítható. Mégsem erről akarunk beszélni most. Nem pediglen azért, mert a választójoggal és a felsőház megalkotásával befejezettnek vélt nagy alkotmányreform egyáltalában nincs befejezve, hiszen, amint olvassuk, a kormányt és pártját új reformra ingerli parlamentünknek nagy szabadsága... Az egyik esti lap híradása szerint arról van szó, hogy a költségvetést és a fölhatalmazást egy javaslatban egyesítik, vagyis nem lesz külön vitája a költségvetésnek és az appropriációnak. Egy füst alatt menjen ez egész, mondják a kormánypárton, mert nincs semmi szükség arra, hogy mindaz a panasz, kritika és követelődzés, ami a költségvetési vitában sikolt, mennydörög vagy sóhajtozik, az appropriációnál megismétlődjék. Eddig az volt a szándékuk, hogy újabb házszabályreformot csinálnak és abban négy ülésnapra korlátozzák az appropriációs vitát- Most tehát meggondolták volna magukat! Úgy látszik, igen, mert az esti lap hírének cáffolatát még nem olvastuk. Nem lesz házszabályreform, illetőleg ilyen irányban nem lesz, de nem lesz appropriációs vita sem. Se négynapos, se egyperces. Azt mondják, hogy mindez könnyen lehetséges, mert semmiféle magyar törvény nem írja elő, hogy a költségvetés, megajánlását külön törvényben kell elintézni. Akik ezt hangoztatják, azok az alkotmánysértés vádja ellen védekeznek és különösképen hangsúlyozzák, hogy nem alkotmányváltoztatásról, hanem „csak" egy szokásjog megszüntetéséről van szó. íme, a tradíciók hősei! A hagyományok őrizői! Amilyen féltékenyen bakterkodnak a nyílt szavazás rendszere és terrorja mellett, olyan könyedén mondanak le a régi szokásjogról, ami számukra kényelmetlenné vált. Elfelejtik, hogy ez a szokásjog idők folyamán alkotmánybiztosítékká vált, olyasmi volt, amit eddig minden kormány tiszteletben tartott, még a Bethlen-kormány is, mert amióta költségvetéseket készít, még mindig beterjesztette hozzá az appropriációt, a megajánlásról szóló külön törvényjavaslatot is. Kellemetlen a kritika, borzadnak a panaszoktól, ami az ország szenvedéseiből és sebeiből fojdul a lelkiismeretükbe. Hát mit csinálhatnának egyebet? A bajok orvoslása helyett megszüntetik az alkalmat, ami a bajok fölsorolására és orvoslásuk követelésére módot ad. Térben nagyon messze van Japán Magyarországtól. Hanem, amint látszik, messze van egyebekben is. Japán ifjonti erővel tör előre a civilizáció útján. A jogok kiterjesztésével, a kultúra elmélyítésével ragadja, meg az eszközöket, amelyek a népmilliók tengermélységeiből hozzák föl az erőt az állam hatalmassá fejlesztésére. A mi tisztelt kormányunk más politikát csinál. Programja, kormányzati gyakorlata a haldoklás útján az elpiulás felé vezet Jaj volna nekünk, ha a gyeplők még sokáig a kezében maradnának! A Eliini^'Misita a magyar-rontán agsfervifdról, M Magyarország ÉS & Stisántáni viszonyáról és a szent« BOttMriB IndflensrW. A külügyi bizottság elnöki tanácsa cenzúrázza a bizottság üléseirel kiadott hivatalos jelentéseket. A képviselőház külügyi bizottsága kedden ülést tartott miután Bethlenék elhatározták, hogy a bizottságnak ezentúl alkalmat adnak arra, hogy havonként szigorúan zárt ajtók mögött öszeüljön. A keddi bizottsági ülésen Bethlen miniszterelnök nem is vett részt, nyilván azért, mert maga sem tartja fontosnak, hogy mi történik a külügyi bizottságban. Elvégre a bizottságban elhangzó viták úgyis csak a hivatalosan megfogalmazott kommünikék szűrőjén át kerülhetnek a nyilvánosság elé, a kormány pedig a külügyi bizottságban elhangzó követelésektől teljesen függetlenül csinálja tovább a reakció külön külpolitikáját, amiképen nem is csinálhat más külpolitikát, mint amely a jogfosztó, nyíltszavazásos belpolitikának szerves kiegészítője. A külügyi bizottság üléséről a lapok tudvalevően csak a félhivatalosan kiadott kommünikék nyomán számolhatnak be. A „Magyar Távirati Iroda" jelentése szerint a külügyi bizottság keddi ülésén először Gratz Gusztáv (kormánytámogató legitimista) szólalt föl, aki a magyar-román agrárpörök ügyével foglalkozott. Helyeselte, hogy a kormány egyezkedési tárgyalásokra tett kísérletet Bukarestben. A szentgotthárdi fegyverszállítmány ügyét jelentéktelen incidensnek mondta, amelyet azonban a csehszlovák sajtó mégis kihasznált arra, hogy hajszát indítson Magyarország ellen. Ebben a hajszában — úgymond — összefogott több európai ország szocialista és nacionalista sajtója és részt vett benne a német sajtó egy része is. Felfogása szerint vitatható, hogy a trianoni szerződés egyáltalán jogot ad-e az invesztigációs eljárás rendszeresítésére. Kifogásolta, hogy a Népszövetség Tanácsának azon az ülésén, amely az invesztigációs eljárás kérdésében dönt, nem biztosítottak képviseletet az érdekelt államnak. Az általános külpolitikai helyzetről szólva, örömének adott kifejezést hogy a fascista Olaszországhoz való viszonyunk még bensőbbé vált Szükségesnek tartaná, hogy a hivatalos külpolitika megfelelően ápolja a Németországhoz való viszonyt is. — Gömbös Gyula (fajvédő) a szentgotthárdi esettel kapcsolatban tájékoztatást kívánt a kisántáni katonai erejéről. Szerinte bizonyos jelenségek nem alkalmasak a magyar-német barátság erősítésére. — Lukács György (egységespárti) rámutatott arra, hogy a magyar kormánynak az agrárpörök ügyében Bukarestben előterjesztett javaslatára a román kormány mindezideig nem válaszolt. Majd Peidl Gyula elvtárs szólalt föl, akinek fölszólalásáról a hivatalos kőnyomatos a következőket jelenti: Peidl Gyula a külügyi bizottság egy múlt évi üléséről kiadott hivatalos sajtóközleményben nem egész terjedelmében visszaadott fölszólalására hivatkozva, arra kérte a bizottság elnökét, gondoskodjék arról, hogy a jövőben a fölszólalások lehetőleg szószerint közöltessenek. Legjobban szeretné, ha az ülések nyilvánosak lennének, de az adott helyzetben nézete szerint legalább arról kellene gondoskodni, hogy a sajtóközleményben az egyes felszólalások közlésénél ne tegyenek különbséget.