Népszava, 1928. február (56. évfolyam, 26–49. sz.)

1928-02-01 / 26. szám

AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: Am"'-* LWI« évfolyam 26. szára Egyes síim ára­k. ü­nnepnap 24, vasárnap 32 fizér. Ausztriában 50, vasárnap 40 proschen. Jugo­szláviában hétk. 3 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsi, 130 tr.. Csehszlovákiában hétk. 150 ok, vas. 2 ifc külföldre 21 peng« külföldre 7 peng« ..... 5 peng« Negyedévre 12 peng« Egy hóra - 4 pengő Ausztriában egy hóra. MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL LÜNDEN NAP KIADÓHIVATAL: VM. CONTI-UTCA 4. SÍ Telefonszám . . . J. 303-30, J. 303-31, J. 303-32 SZERKESZTŐSÉG: Vm. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám .... József 305—30 és J. 303—31 Az egyik kész. A másik, ha igaz a hite, most van készülőben. Az egyik most fog bevonulni az élet valóságai közé, most próbálják majd ki, hogy tovább menje­nek-e vele vagy megálljanak egy darab időre; a másik tekintetében pedig az az el­határozás, hogy legjobb azonnal elindítani az ügyet, visszafelé. A két alkotmányreform csak időben esik egybe. Térben, még a mai viszonylatok közepette is, nagy távolságok nyújtóznak köztük. Japánban kerül főpróbára az egyik alkotmányreform; a magyarországi miniszteri bürókban érlelődik a másik. A mintegy két héttel ezelőtt föloszlatott japán képviselőházat február 20-án választ­ják újra. Az ilyenfajta keleti esemény más időkben nemigen szokta magára vonni az európai politika figyelmét. Most azonban máskép van. Japán most választ először a nem régen megalkotott alkotmányreform után, vagyis amint Európában széltében tud­ják már, most zajlik le a főpróbája a japán általános választójognak. Az alkotmány­reformban, elintézvén a választójog ügyét is, a választók számát az azelőtti 3 millióról 13 és fél millióra emelték. Ez körülbelül 34—25%-a Japán, lakosságának, ami, arra való tekintettel, hogy Japán alig hatvan éve él az európai jogelvek, illetőleg az európai civilizáció­ légkörében és uralma alatt, na­gyon tisztességes mértékű haladásnak te­kinthető. Hiszen vannak államok a civilizált Európában is, amelyek a választójog terén, hosszú évtizedek alatt, még ennyi haladást sem, tudtak fölmutatni. Hogy csak egyet em­lítsünk (többet talán nem is tudnánk), itt minálunk, az európai kultúrfölén­ynek any­nyira reklámozott területén, 1874-től 1912-ig mindössze egy törtszámnak a törtrészével emelkedett a választók száma. A japán vá­lasztójogi reform tehát, japáni viszonylat szerint is szép haladás, a magyar viszonyla­tokkal szembeállítva azonban egyenesen hét­m­érföldes. A haladás értéke és nagysága azonban nem is annyira a matematikai, mint egyéb körülményekben nyilatkozik meg. Ja­pánban a választójog titkos. A messze Kele­ten nincs nyíltszavazásos befolyásolás, nincs megfélemlítés, terror, erőszakoskodás, amint­hogy nem is lehet, mert mindezeknek meg­van a leghatékonyabb ellenszerük: a­ szavazás titkossága. Nem szándékunk ez alkalommal a japán általános választójog februári fő­próbája tekintetében jóslásokba bocsátkozni. Nagyon meglehet, hogy az eddigi konzerva­tív képviselőházi többség továbbra is meg­marad, aminthogy megtörténhetik, hogy megtörik a konzervatívok eddigi uralmát Egy német publicista írja a választójogba került japán tömegekről, hogy radikálisan gondolkodnak, de konzervatívot fognak vá­lasztani. Ennek lehetnek különböző okai, a dolognak azonban mégis az a magja, lényege, hogy a nemrégen még autokrata Japán mert „a sötétbe ugrani", az uralmára féltékeny konzervatív többség merte erőteljesen föl­szaporítani a választók számát s merte meg­adni a szavazás titkosságának fölényét és biztonságát Noha az eredmény tekintetében valószínűen nem volt olyan biztos, mint né­hány Középeurópában bölcselkedő politikai orientalista... Mi sem volna természetesebb, mint hogy ellenképül az úgynevezett magyar választó­jogi reformot állítsuk ide. Azt, amely egyidő­ben készült a japánnal, de amely minden te­kintetben sokkal rosszabb, a demokrácia és a politikai őszinteség tekintetében pedig ösz­sze sem hasonlítható. Mégsem erről akarunk beszélni most. Nem pediglen azért, mert a választójoggal és a felsőház megalkotásával befejezettnek vélt nagy alkotmányreform egyáltalában nincs befejezve, hiszen, amint olvassuk, a kormányt és pártját új reformra ingerli parlamentünknek nagy szabadsága... Az egyik esti lap híradása szerint arról van szó, hogy a költségvetést és a fölhatal­mazást egy javaslatban egyesítik, vagyis nem lesz külön vitája a költségvetésnek és az appropriációnak. Egy füst alatt menjen ez egész, mondják a kormánypárton, mert nincs semmi szükség arra, hogy mindaz a panasz, kritika és követelődzés, ami a költ­ségvetési vitában sikolt, mennydörög vagy sóhajtozik, az appropriációnál megismétlőd­jék. Eddig az volt a szándékuk, hogy újabb házszabályreformot csinálnak és abban négy ülésnapra korlátozzák az appropriációs vi­tát- Most tehát meggondolták volna magu­kat! Úgy látszik, igen, mert az esti lap híré­nek cáffolatát még nem olvastuk. Nem lesz­­ házszabályreform, illetőleg ilyen irány­ban nem lesz, de nem lesz appropriációs vita sem. Se négynapos, se egyperces. Azt mondják, hogy mindez könnyen lehetséges, mert sem­miféle magyar törvény nem írja elő, hogy a költségvetés, megajánlását külön törvény­ben kell elintézni. Akik ezt­­ hangoztatják,­­ azok az alkotmánysértés vádja ellen véde­keznek és különösképen hangsúlyozzák, hogy nem alkotmányváltoztatásról, hanem „csak" egy szokásjog megszüntetéséről van szó. íme, a tradíciók hősei! A hagyományok őri­zői! Amilyen féltékenyen bakterkodnak a nyílt szavazás rendszere és terrorja mellett, olyan könyedén mondanak le a régi szokás­jogról, ami számukra kényelmetlenné­ vált. Elfelejtik, hogy ez a szokásjog idők fo­lyamán alkotmánybiztosítékká vált, olyasmi volt, amit eddig minden kormány tisz­teletben tartott, még a Bethlen-kormány is, mert amióta költségvetéseket készít, még mindig beterjesztette hozzá az appropriá­ciót, a megajánlásról szóló külön törvény­javaslatot is. Kellemetlen a kritika, borzad­nak a panaszoktól, ami az ország szenvedé­seiből és sebeiből fojdul a lelkiismeretükbe. Hát mit csinálhatnának egyebet? A bajok orvoslása helyett megszüntetik az alkalmat, ami a bajok fölsorolására és orvoslásuk kö­vetelésére módot ad. Térben nagyon messze van Japán Ma­gyarországtól. Hanem, amint látszik, messze van egyebekben is. Japán ifjonti erővel tör előre a civilizáció útján. A jogok kiterjesz­tésével, a kultúra elmélyítésével ragadja, meg az eszközöket, amelyek a népmilliók tengermélységeiből hozzák föl az erőt az ál­lam hatalmassá fejlesztésére. A mi tisztelt kormányunk más politikát csinál. Pro­gramja, kormányzati gyakorlata a haldok­­­lás útján az elpiulás felé vezet Jaj volna ne­künk, ha a gyeplők még sokáig a kezében maradnának! A Eliini^'Misita a magyar-rontán agsfervifdról, M Magyarország ÉS & Stisántáni viszonyáról és a szent« BOttMriB IndflensrW. A kü­lü­gyi bizottság elnöki tanácsa cenzúrázza a bizottság üléseirel kiadott hivatalos jelentéseket. A képviselőház külügyi bizottsága kedden ülést tartott miután Bethlenék elhatározták, hogy a bizottságnak ezentúl alkalmat adnak arra, hogy havonként szigorúan zárt ajtók mögött öszeüljön. A keddi bizottsági ülés­en Bethlen miniszterelnök nem is vett részt, nyil­ván azért, mert maga sem tartja fontosnak, hogy mi történik a külügyi bizottságban. El­végre a bizottságban elhangzó viták úgyis csak a hivatalosan megfogalmazott kommüni­kék szűrőjén át kerülhetnek a nyilvánosság elé, a kormány pedig a külügyi bizottságban elhangzó követelésektől teljesen függetlenül csinálja tovább a reakció külön külpolitikáját, am­iképen nem is csinálhat más külpolitikát, mint amely a jogfosztó, nyíltszavazásos bel­politikának szerves kiegészítője. A külügyi bizottság üléséről a lapok tudva­levően csak a félhivatalosan kiadott kommü­nikék nyomán számolhatnak be. A „Magyar Távirati Iroda" jelentése szerint a külügyi bi­zottság keddi ülésén először Gratz Gusztáv (kormánytámogató legitimista) szólalt föl, aki a magyar-román agrárpörök ügyével foglal­kozott. Helyeselte, hogy a kormány egyezke­dési tárgyalásokra tett kísérletet Bukarest­ben. A szentgotthárdi fegyverszállítmány ügyét jelentéktelen incidensnek mondta, ame­lyet azonban a csehszlovák sajtó mégis kihasz­nált arra, hogy­ hajszát indítson Magyarország ellen. Ebben a hajszában — úgymond — össze­fogott több európai ország szocialista és nacio­nalista sajtója és részt vett benne a német sajtó egy része is. Felfogása szerint vitatható, h­ogy a trianoni szerződés egyáltalán jogot ad-e az invesztigációs eljárás rendszeresítésére. Ki­fogásolta, hogy a Népszövetség Tanácsának azon az ülésén, amely az invesztigációs eljárás kérdésében dönt, nem biztosítottak képvisele­tet az érdekelt államnak. Az általános külpoli­tikai helyzetről szólva, örömének adott kifejezést hogy a fascista Olaszországhoz való viszonyunk még ben­sőbbé vált Szükségesnek tartaná, hogy a hivatalos kül­politika megfelelően ápolja a Németországhoz való viszonyt is. — Gömbös Gyula (fajvédő) a szentgotthárdi esettel kapcsolatban tájékoz­tatást kívánt a kisántáni katonai erejéről. Szerinte bizonyos jelenségek nem alkalmasak a magyar-német barátság erősítésére. — Lukács György (egységespárti) rámutatott arra, hogy a magyar kormánynak az agrár­pörök ügyében Bukarestben előterjesztett javaslatára a román kormány m­indezideig nem válaszolt. Majd Peidl Gyula elvtárs szólalt föl, akinek fölszólalásáról a hivatalos kőnyomatos a kö­vetkezőket jelenti: Peidl Gyula a külügyi bizottság egy múlt évi üléséről kiadott hivatalos sajtóközleményben nem egész terjedelmében visszaadott fölszóla­lására hivatkozva, arra kérte a bizottság el­nökét, gondoskodjék arról, hogy a jövőben a fölszólalások lehetőleg szó­szerint közöltessenek. Legjobban szeretné, ha az ülések nyilvánosak lennének, de az adott helyzetben nézete szerint legalább arról kellene gondoskodni, hogy a sajtóközle­ményben az egyes felszólalások közlésénél ne tegyenek különbséget.

Next