Népszava, 1928. február (56. évfolyam, 26–49. sz.)
1928-02-01 / 26. szám
1928 február 1. N3ÉSP SZAVA A földreform mérlege• — írta dr. Zentay Dezső. — Egy kimutatás jelent meg a napokban. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság beszámolt, végre a földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatos eddigi munkájáról. Már régóta vártuk az adatokat. Nagyon hiányoztak. Az eddig időközönként kiadott hivatalos jelentések bizony nagyon szűkszavúak voltak. Semmitmondóan csak az általánosság keretei között mozogtak. Érdeklődéssel olvastuk hát a várva-várt részletezést. Most ebből is kaptunk kóstolót, ha nem is elegendőt. Éskerestük utána a napisajtóban a reflexiókat, a hozzászólásokat. De a sajtó némán fogadta a publikált kommünikét. Leközölték kivonatosan az adatokat — és siki csönd az egész vonalon... Egy hét telt el az „évszázadokra készült"korszakalkotó reform eredményeinek nyilvánosságra kerülése óta, de még az agráriusok hivatalosa, a legközelebbről érdekelt „Köztelek" is óvatosan csak annyi megjegyzést fűzött a leközölt hivatalos adatokhoz, hogy: „alkalmilag visszatérünk..." Bezzeg másképen beszéltek 1923-ban. Akkor kigyót-békát sikongtak a bűnösen elhanyagolt magyar ugar urai... „Nyílt bolsevizmussal" vádolták a földreform novelláját beterjesztő minisztert. De telt-múlt az idő. S amilyen arányban haladt a reform végrehajtási munkája, olyan arányban csökkent a műharag. A látszat kedvéért még megcsapolták itt-ott krokodiluskönnyeiket. De 1927 januárjában már kirobban az öröm. Amikor az Origo közgyűlésén megjelent a földmivelésügyi miniszter és bejelentette, hogy küszöbön a földbirtokreform likvidálása és „gondja lesz rá, hogy a még függő kérdések is méltányos megoldást találjanak", — akkor „szűnni nem akaró éljenzéssel, helyesléssel és viharos tapssal" ünneplik a minisztert a nagybirtokos osztály összegyűlt urai. Sic transit gloria mundi, így alakult át a törvénytervezet a végrehajtás során. Azok tapsoltak viharos éljenzéssel , akik ellen készült... Most itt áll előttünk a befejezett „nagy mű" — és sehol egy árva szó. Csak a reggeli félhivatalos próbálta az égig magasztalni. Dehát ez természetes. Amióta hozzászoktunk ahhoz, hogy komoly kritika hijján mindig az érdekelt miniszterek írnak dicsőítő újságcikkeket a saját halhatatlan alkotásaikról, azóta megszoktuk már az önlelkesedés ilyen himnuszait. Nem csodálkoztunk hát most sem, amikor ilyen ömlengéseket olvastunk: „Igen érdekes képet vetít ez a száraz statisztika. Számszerűen szemlélteti a földreform jelentőségét, a birtokmegoszlásban történt eltolódásokat és az egész gyakorlati birtokpolitika szociális értékét. Ezek a számok beszélnek. Nem lehet most már letagadni a reform nagyságát. Most már kétségbevonhatatlan, hogy a reform nemcsak papíron történt, hanem élő valósággá vált. További kísérletezésekre és bizonytalanságra immár semmi szükség. Beszélő számok? Hát halljuk, hadd beszéljenek egy kicsit. Egyelőre csak úgy általánosságban. Egy-egy érdekesebb részre „alkalmilag" majd mi is „visszatérünk". Összesen 927.602 katasztrális hold föld került az O. F. B. kezébe. Az első csalódás itt ért bennünket. Eddig mindig 1.200.000 holdról volt szó. Konkoly Thege Gyula miniszteri tanácsos, a központi statisztikai hivatal aligazgatója a földreformról írt munkájában is azt mondja, hogy: „A földbirtokrendező bíróság jelentése szerint 1925 június 30-ig 705.000 katasztrális hold került szétosztásra. Ezenkívül a földbirtokrendező bíróságtól nyert értesülés alapján 1925 június 30 után még körülbelül 500.000 katasztrális hold kerül szétosztásra." Most aztán kiderült, hogy összevissza csak 927.602 hold került „szétosztásra". A mai Magyarország területének (16.148.314 katasztrális hold) összesen csak 5,7%-át ölelte át az O. F. B. hétévi munkája. Ebből is kikapcsolhatunk azonban 412.491 holdat kitevő vagyonváltságföldet. Mert ez csak véletlenségből, egy kegyes pénzügyminiszteri gesztusból került a többiek közé. Ezekről a vagyonváltságföldekről még egyéb mondanivalónk is van. Ezeket a földeket a birtokosok birtokuknak abból a részéből adhatták le, amelyikből éppen a kedvük tartotta. Legföljebb a silányabb részből valamivel többet kellett leadni. A kataszteri koronák becsértéke volt az irányadó. Nem közömbös dolog ez. Hiszen a nagybirtokok így megszabadultak a nehezen művelhető terméketlen birtokrészeiktől. A boldog földhöz jutók pedig nyöghetik az osztó kezek áldását. Marad tehát mintegy félmillió katasztrális hold föld, amit a tulajdonképeni földbirtokreform tárgyalása során egyik óvatlan szónok szavai szerint: „magyarul kimondjuk, hogy zsidó birtokokról van szó". Hát ezek most már nem zsidó birtokok. Ez bizonyos! Ez kézzel fogható eredmény. A vagyonváltságon fölül a nagybirtokokból összesen 205.311 hold került kiosztásra. Hogy félreértés ne legyen, még egyszer megismételjük: Az a korszakalkotó földreform, amelynek törvényben kimondott célja: „a magyar földbirtok megoszlását helyesebbé tenni", úgy oldotta meg ezt a célt, hogy a túltengő nagybirtokokból csak 205.314 holdat simogatott ki „azok részére, akik a föld gondos és szorgalmas mivelésére képesek is és hajlandók is" — „hogy a lehető legtöbb megelégedett földmivelő nyerjen elhelyezést az ország megmivelhető földterületén". (Ezt mind a törvényből és miniszteri indokolásból citáltam.) És most írjuk ide, hogy 1925-ben, a törvény fönnállásának ötödik évében, amikor az O. F. B. már négy éven át szakadatlanul helyesbítette a megoszlást, akkor az ország földterületének több mint egyharmada: 5,363.ISS katasztrális hold 1130 nagybirtokosé volt. Az ország legnagyobb birtokosának 221.451 holdas a birtoka. Ezenkívül 82 olyan földbirtokos van, akinek birtoka 10.000 holdnál nagyobb, de 50.000-nél kisebb, 12 nagybirtokosnak pedig 50—100.000 hold közötti birtok van a kezén... Ez a helyzet ma is! ...És az összes nagybirtokokból az 501 millió hold földből 205.314 hold jutott csak a földbirtokreform céljaira... A jelentésből most megtudjuk végre, hogy kik jutottak földhöz. Az O. F. B. kimutatása mind a 927.602 hold földet egy kalap alá vonja, tehát ehhez kell igazodni nekünk is. Főcsoportok szerint így állítottuk össa: Katasztrális hold jutott 57.774 087.117 3. 154.767 házhelyre. 2. 399.188 földhöz jutott 3. Lelkészeknek, jegyzőknek, csendőröknek, a vitézi széknek és egyéb közcélokra — — 18027 4. Egyházaknak, középbirtokra és mintagazdaságokra — — — 33.674 Összesen — 927.602 Hogy a mintegy iOO.OOO földhöz jutó milyen arányban és mennyi földhöz jutott, arról mélységesen hallgat most is a jelentés. Pedig lényeges lenne ez a részletezés, hiszen vannak közöttük olyan kategóriák, akiknek részére 3 holdnál több nem juthatott, már a törvény szerint sem. Ezek a hadirokkantak, hadiözvegyek, felnőtt hadiárvák és mezőgazdasággal foglalkozó földnélküli munkások. De vannak olyanok is köztük, akiknek már eddig is volt törpe vagy kisbirtokuk és ezek 15 holdig voltak kiegészíthetők. De a jelentés nem mondja meg, hogy menynyit kaptak külön az egyes csoportok. Rábízza azt a szabad kombinációra, aminthogy az egész reform is csak egy kerettörvény, amely mindent az O.F.B. szabad mérlegelésére bízott. Mégis be fogjuk mutatni a részletes adatokat. Hadd lássuk meg jobban, hogy mit hozott ez a látszatreform és mit kell hoznia annak a becsületes új birtoktörvénynek, amelynek haladéktalan megalkotása végett fölvesszük a harcot és rendületlenül álljuk — a megvalósulásig! 3 Bethlenek megelégelték már az ellenzéki kritikát A felhatalmazási javaslatot a parlament elöl el akarja konflikálni a kormánydiktatúra. Február végén megkezdődik a költségvetési vita. A képviselőház ezen a héten már csak ma, szerdán tart ülést és azután újra néhánynapos szünetet tart a jövő hét keddjéig, így tehát az úgynevezett valorizációs javaslat részletes tárgyalása elhúzódik a jövő hétre és ugyancsak a jövő héten megkezdi a képviselőház Bethlenek új numerus clausus-javaslatának tárgyalását is. Ezt azután néhány kisebb javaslat követi, majd pedig az új, 1928—29. évi költségvetés vitájára tér át a képviselőház. Az új költségvetés munkálatai már véget értek és Bud pénzügyminiszter kijelentette az újságíróknak, hogy a költségvetés füzeteit február első felében szét is osztják a képviselők között. A képviselőház pénzügyi bizottsága előreláthatóan egy-két hét alatt végez a költségvetéssel, amelynek tárgyalását eszerint február végén kezdi meg a parlament. A kormány mindent el akar követni az irányban, hogy az ellenzéki kritikát — amenynyire ez már tőle telik — leredukálja, lehetetlenné tegye. Már az úgynevezett valorizációs javaslat tárgyalása során is tanúságot tett arról a kormány, hogy az ellenzék kritikája idegesíti a kormánydiktatúrát, amely a parlamentet amolyan automatának szeretné látni, ahova Bethlenék bedobnak egy javaslatot és az egy-két ülés múlva kész törvény formájában hull az ölükbe. Az egységespárti vezérkar — hír szerint — egyre kedvezőtlenebb jelentéseket kap a vidékről, atekintetben, hogy láthatóan fokozódik az elkeseredés a kormányzattal és a kormány támogatóival szemben és ezt nagyrészt éppen az úgynevezett valorizációs vitának tudják be. Ezért határozták el Bethlenék, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel lehetően leszűkítik az ellenzéki kritika lehetőségét. A költségvetési vitát tudvalevően már az új klotárös házszabályok korlátok közé szorítják, ám az új házszabályokban semmiféle intézkedés sincs az appropriációs, vagyis felhatalmazási javaslat tárgyalására vonatkozóan. Az appropriációs vita tehát alkalmul szolgálna az ellenzéknek arra, hogy krotürmentesen bírálatot mondjon az ellenforradalmi kormányzás módszereiről, az osztálydiktatúra súlyos kártevéseiről. Ennek azonban a kormány elébe akar vágni és így merült föl az a terv, hogy Bethlenék egyszerűen elkonfiskálják a törvényhozás elől az appropriácós vitát E hírek szerint kiderítették, hogy nincsen olyan törvényparagrafus, amely őket arra kötelezné, hogy külön tárgyaltassák a költségvetés és külön az appropriációs törvényjavaslatot. Igaz, hogy eddig még nem volt példa, nem volt eset arra, hogy az appropriációs vita lehetőségét elkobozták volna a magyar törvényhozás elől. De Bethlenék olyankor, amikor az ellenzék jogainak elkobzásáról van szó, nem törődnek a jogszokásokkal, nem törődnek a joggá vált tradíciókkal, hanem egyszerűen a külföldre utalnak, ahol „csak" titkos választójog van, de nincsen külön appropriációs vita. Ilyen alapon állítólag már el is határozta a kormány, hogy az appropriációs javaslatot egyesíti a költségvetéssel és együtt tárgyaltatja a képviselőházzal. Az ellenzék tehát ilyenformán elesnék attól, hogy az appropriáció tárgyalása során külön elmensen a kritika jogával és Bethlenéknek csak ez a céljuk. Természetes, hogy az ellenzék ebbe nem fog csak úgy szó nélkül belenyugodni, viszont természetes az is, hogy a kormánypárt Fejbólintó Jánosai szívesen tudomásul veszik majd Bethlenéknek a parlamenti szokásjoggal való újabb szembehelyezkedését is. Egyes lapokban hírek jelentek meg arról, hogy Bud pénzügyminiszter kedden ankétet tartott a pénzügyigazgatóságok vezetőivel a forgalmi adó ügyében, hogy a forgalmi adó beszedése körül leleplezett visszaélések ellen megtegye a szükséges intézkedéseket.. Ezek a hírek azonban — amint azt a kormány félhivatalosan is bevallja — nem felelnek, meg a valóságnak. Bud pénzügyminiszter a keddi tanácskozáson a pénzügyminisztérium költségvetését tárgyalta le minisztériumának osztályvezetőivel, hogy az immár teljesen elkészült költségvetést a pénteki minisztertanács elé terjeszthesse. A kisantant jegyzéke a Népszövetséghez. (Páris, január 31.) A Populaire a szentgotthárdi esettel, illetve a Népszövetségnek erről hozandó határozatával foglalkozva azt hogy Románia valószínűen nem fog Csehszlovákiával és Jugoszláviával azonos tartalmú jegyzéket benyújtani, ezzel szemben a csehszlovákok és a jugoszlávok teljes energiával fogják követelni a Tanácsnál a nemzetközi nyomozóbizottság kiküldését. Abban az esetben ugyanis, ha ezek ragaszkodnak követelésükhöz, a Tanácsot illeti a döntés, várjon kiküld-e ilyen bizottságot vatry sem.