Népszava, 1928. február (56. évfolyam, 26–49. sz.)

1928-02-01 / 26. szám

1928 február 1. N3ÉSP SZAVA A földreform mérlege• — írta dr. Zentay Dezső. — Egy kimutatás jelent meg a napokban. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság beszámolt, végre a földbirtokreform végrehajtásával kap­csolatos eddigi munkájáról. Már régóta vártuk az adatokat. Nagyon hiá­nyoztak. Az eddig időközönként kiadott hiva­talos jelentések bizony nagyon szűkszavúak voltak. Semmitmondóan csak az általánosság keretei között mozogtak. Érdeklődéssel olvas­tuk hát a várva-várt részletezést. Most ebből is kaptunk kóstolót, ha nem is elegendőt. És­­kerestük utána a napisajtóban a reflexiókat, a hozzászólásokat. De a sajtó némán fogadta a publikált kom­mü­nikét. Leközölték kivonatosan az adatokat — és siki csönd az egész vonalon... Egy hét telt el az „évszázadokra készült"­­korszakalkotó reform eredményeinek nyilvá­nosságra kerülése óta, de még az agráriusok hi­vatalosa, a legközelebbről érdekelt „Köztelek" is óvatosan csak annyi megjegyzést fűzött a leközölt hivatalos adatokhoz, hogy: „alkalmi­lag visszatérünk..." Bezzeg másképen beszéltek 1923-ban. Akkor kigyót-békát sikongtak a bűnösen elhanyagolt magyar ugar urai... „Nyílt bolsevizmussal" vádolták a földreform novelláját beterjesztő minisztert. De telt-múlt az idő. S amilyen arányban haladt a reform végrehajtási mun­kája,­ olyan arányban csökkent a mű­harag. A látszat kedvéért még megcsapolták itt-ott kro­kodiluskönnyeiket. De 1927 januárjában már kirobban az öröm. Amikor az Origo közgyűlé­sén megjelent a földmivelésügyi miniszter és bejelentette, hogy küszöbön a földbirtokreform likvidálása és „gondja lesz rá, hogy a még függő kérdések is méltányos megoldást talál­janak", — akkor „szűnni nem akaró éljenzés­sel, helyesléssel és viharos tapssal" ünneplik a minisztert a nagybirtokos osztály összegyűlt urai. Sic transit gloria mundi, így alakult át a törvénytervezet a végrehajtás során. Azok tap­soltak viharos éljenzéssel , akik ellen ké­szült... Most itt áll előttünk a befejezett „nagy mű" — és sehol egy árva szó. Csak a reggeli fél­hivatalos próbálta az égig magasztalni. Dehát ez természetes. Amióta hozzászoktunk ah­hoz, hogy komoly kritika hijján mindig az érdekelt miniszterek írnak dicsőítő újságcikkeket a saját halhatat­lan alkotásaikról, azóta megszoktuk már az ön­lelkesedés ilyen himnusz­ait. Nem csodál­koztunk hát most sem, amikor ilyen ömlengé­seket olvastunk: „Igen érdekes képet vetít ez a száraz statisztika. Számszerűen szemlélteti a földreform jelentőségét, a birtokmegoszlás­ban történt eltolódásokat és az egész gyakor­lati birtokpolitika szociális értékét. Ezek a számok beszélnek. Nem lehet most már le­tagadni a reform nagyságát. Most már két­ségbevonhatatlan, hogy a reform nemcsak papíron történt, hanem élő valósággá vált. További kísérletezésekre és bizonytalanságra immár semmi szükség. Beszélő számok? Hát halljuk, hadd beszélje­nek egy kicsit. Egyelőre csak úgy általános­ságban. Egy-egy érdekesebb részre „alkalmi­lag" majd mi is „visszatérünk". Összesen 927.602 katasztrális hold föld került az O. F. B. kezébe. Az első csalódás itt ért bennünket. Eddig mindig 1.200.000 holdról volt szó. Konkoly Thege Gyula miniszteri tanácsos, a központi statisztikai hivatal aligazgatója a földreform­ról írt munkájában is azt mondja, hogy: „A föl­dbirtokr­en­de­ző bíróság jelentése szerint 1925 június 30-ig 705.000 katasztrális hold ke­rült szétosztásra. Ezenkívül a földbirtokren­dező bíróságtól nyert értesülés alapján 1925 június 30 után még körülbelül 500.000 ka­tasztrális hold kerül szétosztásra." Most aztán kiderült, hogy összevissza csak 927.602 hold került „szétosztásra". A mai Magyarország te­rületének (16.148.314 katasztrális hold) összesen csak 5,7%-át ölelte át az O. F. B. hétévi mun­kája. Ebből is kikapcsolhatunk azonban 412.491 holdat kitevő vagyonváltságföldet. Mert ez csak véletlenségből, egy kegyes pénzügymi­niszteri gesztusból került a többiek közé. Ezekről a vagyonváltságföldekről még egyéb mondani­valónk is van. Ezeket a földe­ket a birtokosok birtokuknak abból a részéből adhatták le, amelyikből éppen a kedvük tar­totta. Legföljebb a silányabb részből valamivel többet kellett leadni. A kataszteri koronák becsértéke volt az irányadó. Nem közömbös dolog ez. Hiszen a nagybirtokok így megszaba­dultak a nehezen művelhető terméketlen bir­tokrészeiktől. A boldog földhöz jutók pedig nyöghetik az osztó kezek áldását. Marad tehát mintegy félmillió katasztrális hold föld, amit a tulajdonképeni földbirtok­reform tárgyalása során egyik óvatlan szónok szavai szerint: „magyarul kimondjuk, hogy zsidó birtokokról van szó". Hát ezek most már nem zsidó birtokok. Ez bizonyos! Ez kéz­zel fogható eredmény. A vagyonváltságon fölül a nagybirtokokból összesen 205.311 hold került kiosztásra. Hogy félreértés ne legyen, még egyszer megismé­teljük: Az a korszakalkotó földreform, amely­nek törvényben kimondott célja: „a magyar földbirtok megoszlását helyesebbé tenni", úgy oldotta meg ezt a célt, hogy a túltengő nagy­birtokokból csak 205.314 holdat simogatott ki „azok részére, akik a föld gondos és szorgal­mas mivelésére képesek is és hajlandók is" — „hogy a lehető legtöbb megelégedett földmivelő nyerjen elhelyezést az ország megmivelhető földterületén". (Ezt mind a törvényből és mi­niszteri indokolásból citáltam.) És most írjuk ide, hogy 1925-ben, a törvény fönnállásának ötödik évében, amikor az O. F. B. már négy éven át szakadatlanul he­lyesbítette a megoszlást, akkor az ország földterületének több mint egyharmada: 5,363.ISS katasztrális hold 1130 nagybirtokosé volt. Az ország legnagyobb birtokosának 221.451 holdas a birtoka. Ezenkívül 82 olyan földbir­tokos van, akinek birtoka 10.000 holdnál na­gyobb, de 50.000-nél kisebb, 12 nagybirtokosnak pedig 50—100.000 hold közötti birtok van a ke­zén... Ez a helyzet ma is! ...És az összes nagybirtokokból az 5­01­ millió hold földből 205.314 hold jutott csak a földbirtokreform céljaira... A jelentésből most megtudjuk végre, hogy kik jutottak földhöz. Az O. F. B. kimutatása mind a 927.602 hold földet egy kalap alá vonja, tehát ehhez kell igazodni nekünk is. Főcsoportok szerint így állítottuk össa: Katasztrális hold jutott­­ 57.774 087.117 3. 154.767 házhelyre. 2. 399.188 földhöz jutott 3. Lelkészeknek, jegyzőknek, csendőrök­nek, a vitézi széknek és egyéb köz­célokra — — 18027 4. Egyházaknak, középbirtokra és mintagazdaságokra — — — 33.674 Összesen — 927.602 Hogy a mintegy iOO.OOO földhöz jutó milyen arányban és mennyi földhöz jutott, arról mélységesen hallgat most is a jelentés. Pedig lényeges lenne ez a részletezés, hiszen vannak közöttük olyan kategóriák, akiknek részére 3 holdnál több nem juthatott, már a törvény szerint sem. Ezek a hadirokkantak, hadi­özvegyek, felnőtt hadiárvák és mezőgazdaság­gal foglalkozó földnélküli munkások. De van­nak olyanok is köztük, akiknek már eddig is volt törpe vagy kisbirtokuk és ezek 15 holdig voltak kiegészíthetők. De a jelentés nem mondja meg, hogy meny­nyit kaptak külön az egyes csoportok. Rábízza azt a szabad kombinációra, aminthogy az egész reform is csak egy kerettörvény, amely min­dent az O.F.B. szabad mérlegelésére bízott. Mégis be fogjuk mutatni a részletes adato­kat. Hadd lássuk meg jobban, hogy mit ho­zott ez a látszatreform és mit kell hoznia annak a becsületes új birtoktörvénynek, amelynek haladéktalan megalkotása végett fölvesszük a harcot és rendületlenül álljuk — a megvalósulásig! 3 Bethlenek megelégelték már az ellenzéki kritikát A felhatalmazási javaslatot a parlament elöl el akarja konflikálni a kormány­diktatúra.­­ Február végén megkezdődik a költségvetési vita. A képviselőház ezen a héten már csak ma, szerdán tart ülést és azután újra néhány­napos szünetet tart a jövő hét keddjéig, így tehát az úgynevezett valorizációs javaslat részletes tárgyalása elhúzódik a jövő hétre és ugyancsak a jövő héten megkezdi a képviselőház Bethlenek új numerus clausus-javaslatá­nak tárgyalását is. Ezt azután néhány kisebb javaslat követi, majd pedig az új, 1928—29. évi költségvetés vitájára tér át a képviselőház. Az új költségvetés mun­kálatai már véget értek és Bud pénzügyminisz­ter kijelentette az újságíróknak, hogy a költ­ségvetés füzeteit február első felében szét is osztják a képviselők között. A képviselőház pénzügyi bizottsága előreláthatóan egy-két hét alatt végez a költségvetéssel, amelynek tárgyalását eszerint február végén kezdi meg a par­lament. A kormány mindent el akar követni az irányban, hogy az ellenzéki kritikát — ameny­nyire ez már tőle telik — leredukálja, lehetet­lenné tegye. Már az úgynevezett valorizációs javaslat tárgyalása során is tanúságot tett arról a kormány, hogy az ellenzék kritikája idegesíti a kormá­nydiktatúrát, amely a parla­mentet amolyan automatának szeretné látni, ahova Bethlenék bedobnak egy javaslatot és az egy-két ülés múlva kész törvény formájá­ban hull az ölükbe. Az egységespárti vezérkar — hír szerint — egyre kedvezőtlenebb jelentéseket kap a vidékről, atekintetben, hogy láthatóan fo­kozódik az elkeseredés a kormányzattal és a kormány támogatóival szemben és ezt nagyrészt éppen az úgynevezett valori­zációs vitának tudják be. Ezért határozták el Bethlenék, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel lehetően leszűkítik az ellenzéki kri­tika lehetőségét. A költségvetési vitát tudva­levően már az új klotárös házszabályok kor­látok közé szorítják, ám az új házszabályok­ban semmiféle intézkedés sincs az appropriá­ciós, vagyis felhatalmazási javaslat tárgya­lására vonatkozóan. Az appropriációs vita tehát alkalmul szolgálna az ellenzéknek arra, hogy krotürmentesen bírálatot mondjon az ellenforradalmi kormányzás módszereiről, az osztá­lydiktatúra súlyos kártevéseiről. Ennek azonban a kormány elébe akar vágni és így merü­lt föl az a terv, hogy Bethlenék egyszerűen el­konfiskálják a törvényhozás elől az appro­priácós vitát E hírek szerint kiderítették, hogy nincsen olyan törvényparagrafus, amely őket arra kö­telezné, hogy külön tárgyaltassák a költség­vetés és külön az appropriációs törvényjavas­latot. Igaz, hogy eddig még nem volt példa, nem volt eset arra, hogy az appropriációs vita lehetőségét elkobozták volna a magyar tör­vényhozás elől. De Bethlenék olyankor, ami­kor az ellenzék jogainak elkobzásáról van szó, nem törődnek a jogszokásokkal, nem törődnek a­ joggá vált tradíciókkal, hanem egyszerűen a külföldre utalnak, ahol „csak" titkos vá­lasztójog van, de nincsen külön appropriációs vita. Ilyen alapon állítólag már el is határozta a kormány, hogy az appropriációs javaslatot egyesíti a költ­ségvetéssel és együtt tárgyaltatja a kép­viselőházzal. Az ellenzék tehát ilyenformán elesnék attól, hogy az appropriáció tárgyalása során külön elmensen a kritika jogával és Bethlenéknek csak ez a céljuk. Természetes, hogy az ellen­zék ebbe nem fog csak úgy szó nélkül bele­nyugodni, viszont természetes az is, hogy a kormánypárt Fejbólintó Jánosai szívesen tu­domásul veszik majd Bethlenéknek a parla­menti szokásjoggal való újabb szembehelyez­kedését is. Egyes lapokban hírek jelentek meg arról, hogy Bud pénzügy­miniszter kedden ankétet tartott a pénzügyigazgatóságok vezetőivel a forgalmi adó ügyében, hogy a forgalmi adó beszedése körül leleplezett visszaélések ellen megtegye a szükséges intézkedéseket.. Ezek a hírek azonban — amint azt a kormány félhiva­talosan is bevallja — nem felelnek, meg a való­ságnak. Bud pénzügyminiszter a keddi tanács­kozáson a pénzügyminisztérium költségvetését tárgyalta le minisztériumának osztályveze­tőivel, hogy az immár teljesen elkészült költ­ségvetést a pénteki minisztertanács elé ter­jeszthesse. A kisantant jegyzéke a Népszövetséghez. (Páris, január 31.) A Populaire a szentgott­hárdi esettel, illetve a Népszövetségnek erről hozandó határozatával foglalkozva azt hogy Románia valószínűen nem fog Csehszlová­kiával és Jugoszláviával azonos tartalmú jegyzéket benyújtani, ezzel szemben a csehszlovákok és a jugo­szlávok teljes energiával fogják követelni a Tanácsnál a nemzetközi nyomozóbizottság ki­küldését. Abban az esetben ugyanis, h­a ezek ragaszkodnak követelésükhöz, a Tanácsot illeti a döntés, várjon kiküld-e ilyen bizottságot va­try sem.­­

Next