Népszava, 1928. március (56. évfolyam, 50–75. sz.)

1928-03-01 / 50. szám

LWI. évfolyam 50. szám'J^1U ' Bud­apest, 1928 március 1. csIlfUfftöK ' wUtrg, I NEP AZ ELŐFIZETÉS ARA: Negyedévre 12 pengi — külföldre 21 pengd Egy hóra . 4 pengi — külföldre 7 pengS Auszt ' Ausztriában egy hóra­ ....... 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vffl. CONTI­ UTCA L 87. Telefonszám .... József SOS—30 és J. 803—SÍ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTJA­KÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Kisssy Éra 16 m h­ Egyet szám­ára 18, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Jugo­szláviában hétk. 1 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsz, 1­30 fz.. Csehszlovákiában délk. 150 ck. vas. 2 ck­. KIADÓHIVATALI Vm. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám . . .J. S0S-30, J. 303-31, J. 303-32 Állategészségügy-népvédelem A képviselőház most tárgyalja az állat­egészségügyről szóló törvényjavaslatot. Az új törvény célja nyilvánvalóan az, hogy vele és általa megjavítsák az állategészség­ügyet és hatályosabbá tegyék az állatvédel­met. A törvényjavaslat indokolása nagy nemzetgazdasági érdekeket és emberies szempontokat emüleget. Az új állatvédelmi rendszer bizonyára tetemes költségtöbbletet is jelent, természetesen a köz terhére. Mind­amellett ezt az új törvényhozási intézkedést nem lehet helyteleníteni. Mert az állatvéde­lem valóban emberi kötelesség, az állategész­ségügy megjavítása pedig közegészségügyi és nemzetgazdasági érdek. Ámde föl kell vetnünk ezzel az alkalom­mal és ezzel az üggyel kapcsolatban azt a másik kérdést, amelyet rendszeresen és tuda­tosan elhanyagol a kormányzat: az ember­védelem kérdése ez, ami pedig legalább olyan fontos, mint az állatvédelem. Ha kutatjuk a kormány készségét a két kérdéssel szemben s a számok reflektorával világítunk rá a kutatás eredményére, meg­állapíthatjuk, hogy a kormány fordított sor­rendet követ. Az embervédelem és a nép­egészségügy — ezt hivatalos statisztika álla­pítja meg — szánalmasan gyatra állapotban van. Az állami költségvetés mégis azt bizo­nyítja, hogy állatvédelemre sokkal többet költ a kormány, mint embervédelem­re. Né­hány számadat élénken bizonyítja ezt a tételt. Az állami lótenyészin­tézetek például 4,374.160 pengőt emésztenek föl; bevételük ezzel szemben csupán 1,013.640 pengő. Állat­egészségügyre külön 2,048.710 pengőt költe­nek s csupán 521.000 pengőt vesznek be. Ez a két tétel együtt 4,888.230 pengő kiadást je­lent. Ezzel szemben a mezőgazdasági munká­sedő jóléti és szociálpolitikai gondozására csupán 403.950 pengőt irányoznak elő. Ebből a nevetségesen silány összegből jut a gazda­sági munkaviszonyból eredő ügyek elintézé­sére és a munkabérmegállapító bizottságok föntartására 32.000 pengő, „munkásjóléti célokra" és gazdasági munkásházak építésé­nek előmozdítására 111.880 pengő, az országos gazdasági munkáspénztár állami támogatá­sára (mezőgazdasági munkásbiztosításra) 260.070 pengő. Így fest a gyakorlatban a tola­kodó frázisokból kihámozott népmentés! Nem különb a helyzet az ipari munkások védelme terén sem, ha ugyan a szó valódi értelmében egyáltalában beszélhetünk mun­kásvédelemről. Az ipari és kereskedelmi al­kalmazottak szociális biztosítására mind­össze 2­78.000 pengőt vettek föl a költség­vetésbe. Ezt az ellenértéket, ezt az odalökött borra valószerű összeget adja a kormány a magyar munkásbiztosításnak s ezért cserébe lef­forgatta az intézményt a maga való jelle­géből és megfosztotta önkormányzatától. Félreértések elkerülése végett újból han­goztatjuk, hogy nem az állatvédelem és állategészségügy fejlesztése ellen emelünk kifogást. Csupán azt akarjuk megállapítani és arra akarjuk a közfigyelmet ráterelni, hogy a munkásvédelem és népegészségügy mai elhanyagoltsága mellett könnyelmű és felü­letes eljárás súlyos milliókkal a nagy­birtokosok terheit csökkenteni. Az ország újjáépítésének munkája nem az állatokra, hanem az emberekre vár. A dol­gos, munkás, földtáró, anyagformáló, szel­lemi munkát végző munkásokra. A jó és okos politika s a gyümölcsöző befektetés tehát ma­ minden megmozgatható garast a munkásvédelem és a népegészségügy fejlesz­tésére kell fordítani! ­ Az amnesztiarendelet szó­szerinti szövege. A ,Magyar Távirati Iroda" jelentése szerint a hivatalos lap csütörtöki számában megjelenő amnesztiarendelet szövege szószerint a követ­kező: Nyolc esztendeje múlt annak, hogy a nem­zet akarata végzet terhes időkben az állam­ élére állított. Ebből az alkalomból egyrészt hálatelt szivet gondolok mindazokra, akik a jogrend és jogbiztonság helyreállítására és megszilárdítására irányuló törekvésemben tá­mogattak, másrészt, amennyire az ország érdeke megengedi, jövendő magatartásukba vetett bizalommal megbocsátást kívánok gyakorolni azokkal szemben, akik a minden állampolgárt, kivétel nélkül kötelező mérséklet és önfegyelmezettség elvetésével politikai ter­mészetű indokból bűncselekményt­ követtek el. Kik részesülnek amnesztiában? 1. Ehhez képest kegyelemben részesítem azo­kat, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel öt évet meg nem haladó tartamú sza­badságvesztés bü­ntetésre vagy pénzbüntetésre itélt: 1. az államfő megsértésének az 1913. évi XXXI. törvénycikkben meghatározott (1920. M de­lg­y miniszter 153.866 1923.— VH. számú rende­letével a Népszava utcai árusítását ismét engedé­lyezte. Hivatalos hatalommal való visszaélést követ el az, aki a Népszava utcai árusítását akadályozza. Részleges politikai am­­esztia amely az emigrációra és a politikai elitél­tek legtöbb csoportjára nem terjedt ki. Kitu­m amnesztia intézkedik a honvédbíráskodás alá tartozó egyénekről.­­ Az amnesztiarendeletek a hivatalos lap csü­törtöki számában jelennek meg. A „Magyar Távirati Iroda" jelentést adott ki, amely szerint Pesthy Pál igazságügy­miniszter a képviselőház csütörtöki ülésén nyújtja be Magyarország magánjogi törvé­nyét. A hivatalos kőnyomatos szerint „illeté­kes helyen" az a törekvés, hogy „e javaslat tárgyalása m­inden szenvedély­től ment és olyan nyugodt atmoszférában történjék, amely nélkül — amint a „M. T. I." hivatalos jelentése mondja­­- ennek az egész magyar jogéletre és a jövő jogfejlődésre döntő fontos­ságú javaslatnak tárgyalása el sem képzel­hető. Ennek az atmoszférának és társadalmi összhangnak megteremtését és előmozdítását célozza — a hivatalos jelentés szerint — az az elhatározás is, amely ugyancsak csütörtökön reggel jelenik meg és egyfelől a politikai bűn­cselekmények szabatosan meghatározott cso­portjával szemben hirdet kegyelmet — éspedig úgy az elítéltekkel, mint a terheltekkel szem­ben —, másfelől lehetőséget nyújt, hogy ki­vételes esetekben a föl nem sorolt politikai in­dokból elkövetett egyéb cselekmények miatt elítéltek is kegyelemben részesüljenek." De nyomban hozzáteszi a hivatalos jelentés, hogy ebből a politikai amnesztiából ki vannak zárva a kommunista bűncselekmények címén elítéltek és terheltek. Nem részesül­nek a politikai amnesztiában a politikai okokból külföldre üldözött emigránsok sem, akiket azzal vádolnak, hogy „külföldön a magyar törvénykönyvbe ütköző bűncselek­ményt követtek el". És nem részesülnek az amnesztiában azok, akik a bűnvádi eljárás vagy a büntetés alól oly módon vonták el magukat, hogy külföldre távoztak. A politikai emigráció rendszerét tehát ez a amnesztia-rendelet továbbra is fönt­art­ja. En­nek ellenére az erről kiadott hivatalos jelentés azzal végződik, hogy „a magánjogi törvény­könyv tárgyalásánál szükséges bizonyos tár­sadalmi és politikai összhang megteremtésére szolgál segédeszközül ez az am­nesztiarendelet, amellyel az államfő és maga a kormány is an­nak a szándékának és óhajának akar kifeje­zést adni, hogy a megértés útján közeledni akar egyéb fölfogásnak felé, de ezzel a közele­déssel szemben kívánalma is van, hogy meg­értésre találjon." A kor­mány amnesztiarendeletéhez egyelőre csak az a megjegyzésünk, hogy, mint már annyiszor, úgy most is nagyon szűkmarkúan mértek és a legridegebben elzárkóztak az elől, hogy a világháború következményeképen je­lentkező forradalom áldozatait is amnesztiá­ban részesítsék. Amilyen gyorsak voltak az ellenforradalom kegyetlen bűnöseinek meg­kegyelmezésében, olyan késedelmezők az emigrációban élő és a bolsevista fölfordu­lásba ártatlanul belesodort egyének meg­kegyelnedésében. Immár kilenc esztendeje annak, hogy ren­geteg sokan teljesen ártatlanul szenvednek külföldi száműzetésben, olyanok, akik sohasem voltak bolsevisták. De ettől függetlenül utal­nunk kell arra, hogy Finnországban és Bajor­országban már régen likvidálták még az úgy­nevezett kommunista bűncselekményeket is és mindenkinek kivétel nélkül amnesztiát adtak. Az új amnesztiarendelet egyenesen kizárja azoknak a megkegyelmezését, akiket úgyneve­zett bolsevista bűncselekményekért vádolnak, de ezenkívül a legtöbb politikai cselekményre sem adnak amnesztiát. Éppen ezért az amnesztiarendelet, amelyet minden hibája mellett csak örömmel lehet, üdvözölni, nem szolgálja azt a célt, amelyet el akar érni. A szervezett munkások sohasem fognak el­feledkezni azokról, akik majdnem egész életüket a munkásmozgalomban töltötték el, de mégsem vehetnek részt a mozgalomban, m­ert a gyűlöletnek és az engesztelhetetlen­ségnek az a szelleme, amely a kormányt az emigránsokkal szemben eltölti, lehetet­lenné teszi hazatérésüket. Ilyen körülmények között nem lehet meg­értésről és engesztelésről beszélni. Ha azt akar­ják, hogy a munkásság minden föntartás nél­kül elhigyje a kormány engesztelésre és a bé­kés munkálkodásra fölhívó szózatának komoly­ságát, akkor olyan amnesztiarendeletet bocsás­sanak ki, amely legalább megközelíti az amnesztiának azt a mértékét, amely még az ellenforradalmi gyilkosokat is mentesítette minden büntetés alól. A rendeletre egyebekben még visszatérünk.

Next