Népszava, 1928. március (56. évfolyam, 50–75. sz.)
1928-03-01 / 50. szám
LWI. évfolyam 50. szám'J^1U ' Budapest, 1928 március 1. csIlfUfftöK ' wUtrg, I NEP AZ ELŐFIZETÉS ARA: Negyedévre 12 pengi — külföldre 21 pengd Egy hóra . 4 pengi — külföldre 7 pengS Auszt ' Ausztriában egy hóra ....... 6 pengő SZERKESZTŐSÉG: Vffl. CONTI UTCA L 87. Telefonszám .... József SOS—30 és J. 803—SÍ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTJAKÖZPONTI KÖZLÖNYE MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Kisssy Éra 16 m h Egyet számára 18, ünnepnap 24, vasárnap 32 fillér. Ausztriában 30, vasárnap 40 groschen. Jugoszláviában hétk. 1 dinár, vas. 4 dinár, Franciaorsz, 130 fz.. Csehszlovákiában délk. 150 ck. vas. 2 ck. KIADÓHIVATALI Vm. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám . . .J. S0S-30, J. 303-31, J. 303-32 Állategészségügy-népvédelem A képviselőház most tárgyalja az állategészségügyről szóló törvényjavaslatot. Az új törvény célja nyilvánvalóan az, hogy vele és általa megjavítsák az állategészségügyet és hatályosabbá tegyék az állatvédelmet. A törvényjavaslat indokolása nagy nemzetgazdasági érdekeket és emberies szempontokat emüleget. Az új állatvédelmi rendszer bizonyára tetemes költségtöbbletet is jelent, természetesen a köz terhére. Mindamellett ezt az új törvényhozási intézkedést nem lehet helyteleníteni. Mert az állatvédelem valóban emberi kötelesség, az állategészségügy megjavítása pedig közegészségügyi és nemzetgazdasági érdek. Ámde föl kell vetnünk ezzel az alkalommal és ezzel az üggyel kapcsolatban azt a másik kérdést, amelyet rendszeresen és tudatosan elhanyagol a kormányzat: az embervédelem kérdése ez, ami pedig legalább olyan fontos, mint az állatvédelem. Ha kutatjuk a kormány készségét a két kérdéssel szemben s a számok reflektorával világítunk rá a kutatás eredményére, megállapíthatjuk, hogy a kormány fordított sorrendet követ. Az embervédelem és a népegészségügy — ezt hivatalos statisztika állapítja meg — szánalmasan gyatra állapotban van. Az állami költségvetés mégis azt bizonyítja, hogy állatvédelemre sokkal többet költ a kormány, mint embervédelemre. Néhány számadat élénken bizonyítja ezt a tételt. Az állami lótenyészintézetek például 4,374.160 pengőt emésztenek föl; bevételük ezzel szemben csupán 1,013.640 pengő. Állategészségügyre külön 2,048.710 pengőt költenek s csupán 521.000 pengőt vesznek be. Ez a két tétel együtt 4,888.230 pengő kiadást jelent. Ezzel szemben a mezőgazdasági munkásedő jóléti és szociálpolitikai gondozására csupán 403.950 pengőt irányoznak elő. Ebből a nevetségesen silány összegből jut a gazdasági munkaviszonyból eredő ügyek elintézésére és a munkabérmegállapító bizottságok föntartására 32.000 pengő, „munkásjóléti célokra" és gazdasági munkásházak építésének előmozdítására 111.880 pengő, az országos gazdasági munkáspénztár állami támogatására (mezőgazdasági munkásbiztosításra) 260.070 pengő. Így fest a gyakorlatban a tolakodó frázisokból kihámozott népmentés! Nem különb a helyzet az ipari munkások védelme terén sem, ha ugyan a szó valódi értelmében egyáltalában beszélhetünk munkásvédelemről. Az ipari és kereskedelmi alkalmazottak szociális biztosítására mindössze 278.000 pengőt vettek föl a költségvetésbe. Ezt az ellenértéket, ezt az odalökött borra valószerű összeget adja a kormány a magyar munkásbiztosításnak s ezért cserébe lefforgatta az intézményt a maga való jellegéből és megfosztotta önkormányzatától. Félreértések elkerülése végett újból hangoztatjuk, hogy nem az állatvédelem és állategészségügy fejlesztése ellen emelünk kifogást. Csupán azt akarjuk megállapítani és arra akarjuk a közfigyelmet ráterelni, hogy a munkásvédelem és népegészségügy mai elhanyagoltsága mellett könnyelmű és felületes eljárás súlyos milliókkal a nagybirtokosok terheit csökkenteni. Az ország újjáépítésének munkája nem az állatokra, hanem az emberekre vár. A dolgos, munkás, földtáró, anyagformáló, szellemi munkát végző munkásokra. A jó és okos politika s a gyümölcsöző befektetés tehát ma minden megmozgatható garast a munkásvédelem és a népegészségügy fejlesztésére kell fordítani! Az amnesztiarendelet szószerinti szövege. A ,Magyar Távirati Iroda" jelentése szerint a hivatalos lap csütörtöki számában megjelenő amnesztiarendelet szövege szószerint a következő: Nyolc esztendeje múlt annak, hogy a nemzet akarata végzet terhes időkben az állam élére állított. Ebből az alkalomból egyrészt hálatelt szivet gondolok mindazokra, akik a jogrend és jogbiztonság helyreállítására és megszilárdítására irányuló törekvésemben támogattak, másrészt, amennyire az ország érdeke megengedi, jövendő magatartásukba vetett bizalommal megbocsátást kívánok gyakorolni azokkal szemben, akik a minden állampolgárt, kivétel nélkül kötelező mérséklet és önfegyelmezettség elvetésével politikai természetű indokból bűncselekményt követtek el. Kik részesülnek amnesztiában? 1. Ehhez képest kegyelemben részesítem azokat, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés büntetésre vagy pénzbüntetésre itélt: 1. az államfő megsértésének az 1913. évi XXXI. törvénycikkben meghatározott (1920. M delgy miniszter 153.866 1923.— VH. számú rendeletével a Népszava utcai árusítását ismét engedélyezte. Hivatalos hatalommal való visszaélést követ el az, aki a Népszava utcai árusítását akadályozza. Részleges politikai amesztia amely az emigrációra és a politikai elitéltek legtöbb csoportjára nem terjedt ki. Kitum amnesztia intézkedik a honvédbíráskodás alá tartozó egyénekről. Az amnesztiarendeletek a hivatalos lap csütörtöki számában jelennek meg. A „Magyar Távirati Iroda" jelentést adott ki, amely szerint Pesthy Pál igazságügyminiszter a képviselőház csütörtöki ülésén nyújtja be Magyarország magánjogi törvényét. A hivatalos kőnyomatos szerint „illetékes helyen" az a törekvés, hogy „e javaslat tárgyalása minden szenvedélytől ment és olyan nyugodt atmoszférában történjék, amely nélkül — amint a „M. T. I." hivatalos jelentése mondja- ennek az egész magyar jogéletre és a jövő jogfejlődésre döntő fontosságú javaslatnak tárgyalása el sem képzelhető. Ennek az atmoszférának és társadalmi összhangnak megteremtését és előmozdítását célozza — a hivatalos jelentés szerint — az az elhatározás is, amely ugyancsak csütörtökön reggel jelenik meg és egyfelől a politikai bűncselekmények szabatosan meghatározott csoportjával szemben hirdet kegyelmet — éspedig úgy az elítéltekkel, mint a terheltekkel szemben —, másfelől lehetőséget nyújt, hogy kivételes esetekben a föl nem sorolt politikai indokból elkövetett egyéb cselekmények miatt elítéltek is kegyelemben részesüljenek." De nyomban hozzáteszi a hivatalos jelentés, hogy ebből a politikai amnesztiából ki vannak zárva a kommunista bűncselekmények címén elítéltek és terheltek. Nem részesülnek a politikai amnesztiában a politikai okokból külföldre üldözött emigránsok sem, akiket azzal vádolnak, hogy „külföldön a magyar törvénykönyvbe ütköző bűncselekményt követtek el". És nem részesülnek az amnesztiában azok, akik a bűnvádi eljárás vagy a büntetés alól oly módon vonták el magukat, hogy külföldre távoztak. A politikai emigráció rendszerét tehát ez a amnesztia-rendelet továbbra is föntartja. Ennek ellenére az erről kiadott hivatalos jelentés azzal végződik, hogy „a magánjogi törvénykönyv tárgyalásánál szükséges bizonyos társadalmi és politikai összhang megteremtésére szolgál segédeszközül ez az amnesztiarendelet, amellyel az államfő és maga a kormány is annak a szándékának és óhajának akar kifejezést adni, hogy a megértés útján közeledni akar egyéb fölfogásnak felé, de ezzel a közeledéssel szemben kívánalma is van, hogy megértésre találjon." A kormány amnesztiarendeletéhez egyelőre csak az a megjegyzésünk, hogy, mint már annyiszor, úgy most is nagyon szűkmarkúan mértek és a legridegebben elzárkóztak az elől, hogy a világháború következményeképen jelentkező forradalom áldozatait is amnesztiában részesítsék. Amilyen gyorsak voltak az ellenforradalom kegyetlen bűnöseinek megkegyelmezésében, olyan késedelmezők az emigrációban élő és a bolsevista fölfordulásba ártatlanul belesodort egyének megkegyelnedésében. Immár kilenc esztendeje annak, hogy rengeteg sokan teljesen ártatlanul szenvednek külföldi száműzetésben, olyanok, akik sohasem voltak bolsevisták. De ettől függetlenül utalnunk kell arra, hogy Finnországban és Bajorországban már régen likvidálták még az úgynevezett kommunista bűncselekményeket is és mindenkinek kivétel nélkül amnesztiát adtak. Az új amnesztiarendelet egyenesen kizárja azoknak a megkegyelmezését, akiket úgynevezett bolsevista bűncselekményekért vádolnak, de ezenkívül a legtöbb politikai cselekményre sem adnak amnesztiát. Éppen ezért az amnesztiarendelet, amelyet minden hibája mellett csak örömmel lehet, üdvözölni, nem szolgálja azt a célt, amelyet el akar érni. A szervezett munkások sohasem fognak elfeledkezni azokról, akik majdnem egész életüket a munkásmozgalomban töltötték el, de mégsem vehetnek részt a mozgalomban, mert a gyűlöletnek és az engesztelhetetlenségnek az a szelleme, amely a kormányt az emigránsokkal szemben eltölti, lehetetlenné teszi hazatérésüket. Ilyen körülmények között nem lehet megértésről és engesztelésről beszélni. Ha azt akarják, hogy a munkásság minden föntartás nélkül elhigyje a kormány engesztelésre és a békés munkálkodásra fölhívó szózatának komolyságát, akkor olyan amnesztiarendeletet bocsássanak ki, amely legalább megközelíti az amnesztiának azt a mértékét, amely még az ellenforradalmi gyilkosokat is mentesítette minden büntetés alól. A rendeletre egyebekben még visszatérünk.