Népszava, 1928. április (56. évfolyam, 76–98. sz.)

1928-04-01 / 76. szám

LVL évfolyam 76. szám. Budapest» 1928 április­­, vasárnap ára 32 fBlér NEP MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTom? KÖZPONTI KÖZLÖNYE AZ ELŐFIZETÉS ARA: Negyedévre 12 pengő — külföldre 21 pengfs Egy hóra . 4 pengő — külföldre 7 pengő Ausztriában egy hóra. ........ S pengő SZERKESZTŐSÉ® Vm. CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám József SOJ-SO és J. ÍOJ-31 MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP Egyes szám ára 16, ünnepnap*.'-1, vasárnap 32 fillér. Ausztriában 30, vasárnap 41u groschen. Jugo­szláviában hétk. 3 dinár, vas. Tsiná­, Franciaorsz. 1-30 fr., Csehszlovákiában hél. 1-50 Ck. vas 2 i-k. KIADÓHIVATAL: VIB, CONTI-UTCA 4. SZ. Telefonszám . . . J. 305-30, J. 303-31, J. 303-32 Szerencsétlenség egy építkezésnél leh­e«!». Beo­n­ott egy fal és kilenc munkást maga alá temetett.­­ A sebesülek közül négynek nagyon súlyos az állapota. Debrecenből jelenti a Népszava tudósít­ója. Debrecen városának lakosságát nagy épít­kezési szerencsétlenség tartja izgalomban. Építkezés köziben beomlott egy fal és maga alá temetett kilenc munkást. Debrecenben is nagyon nehezen indult meg az építkezés­ A Nyomtató­ utcáiban az új épü­leten javában folyt a munka és szombaton az épülő háznak a kert felé eső, hátsó fal épí­tését folytatták. Az állvány a szobában volt felállítva, keresztgerendákkal megtámasztva. A szombati napra kijelölt munkát nagy gyor­sasággal akarták végezni és kilencen dolgoz­tak az állványon, amely nem bírta el a kilenc embernek, a szerszámoknak és a gerendáknak a súlyát. Délelőtt 11 óra tájban a nagy súly alatt az állványzat kettérop­pant, a gerendák nekiütődtek az egy méter magas és vagy hat méter széles nyers tégla­falnak, azt ledöntötték és a fal maga alá temette a kilenc munkást. A sebesültek névsora a következő: Tóth Mihály 69 éves, kőmű­vesmunkás a fején sebe­sült meg és belső sérülést szenvedett. Kulcsár Imre 18 éves munkás is a fején szenvedett sú­lyos sérülést. Kantó György 83 éves kőműves­munkás, Paszternák János 24 éves és Dohán Sándor 23 éves munkás kartörést szenvedett. Kun Imre és Pál Imre ugyancsak a karjukon sérültek meg. Mikola János sebesülése köny­nyebb természetű. A legsúlyosabban sebesül­tek között van Sóvágó József, maga a vállal­kozó építőmester, akit koponyaalapi töréssel és súlyos belső sérüléssel életveszedelmes álla­potban szállítottak a sebészeti klinikára; az életbenmaradásához kevés a remény. KiH«siiif§Sái£» földrengés Szolimában. N­imiimiii I—IMIMH 11 ||||| y. Ilium mm Huszonöt fiaioif, sok sebesült. — Kétszáz Siáz összeamiott. Víg néhán­y napt.vU el ÍJ-YB1 IST­­.•...TJU?Z-túó földrengés. óta és mf«# Vihontó arányú földrengés Ilire érkezik Szmirpából. A budapesti földrengéstani intézet készülékei szombaton reggel 1 óra 32 perckor jeleztek erős földrengést mintegy ezer kilométer távolság­ból. Ugyanezt jelezte a szegedi egyetem föld­rengéstjelző készüléke, valamint a bécsi, prágai és hamburgi földrengésjelző készülékek is. Eleinte csak annyit tudtak megállapítani, hogy a földrengés valahol Görögország és Kréta kö­zött történt és azt hitték, hogy valószínűleg a Földközi-tenger medencéjében volt, amint az már több izben előfordult. Később érkezett táv­iratokból azután kiderült, hogy a földrengés Samiraa városában pusztított. A nigorai jelentés zerint 2­ óra 2,­ perckor érez­ték Szmirnában az első földlökést, amely m-más­fél percig tartott, majd 3 órakor megismét­lődött. Nagyon sok ház összeomlott és a romok közül eddig 25 holttestet szedtek ki. Szmirnában a sebesültek száma 50, Torbaliban­­pedig 10-en sebesültek meg súlyosabban. Mint­egy 200 ház omlott össze Szmirnában és kör­nyékén. Valószínű, hogy a halottak és sebesül­tek száma növekedni fog. A török kormány megtette a szükséges intézkedéseket a földren­gés által sújtott lakosság segítése érdekében. Az új követelések ügyében kedden kezdődnek a tárgyalások. Essen, március 31.) A négy bányamunkásszövetség április 3-ára fölmondta a mostani t .rárszabályt. A fölmondólevélben a bérkövetelés mértékét nem tüntették föl. Április 3-án m­­egkezdődnek a bértárgyalások a bányamunkások és a bányatulajdonosok szövetségei közt. Újabb súlyos ítélet egy pécsi volt emigráns ellen. A tábla a hét hónapi fogházbüntetést négyévi börtönre emelte föl. A kormányzat urai a politikai engesztelő­désről fuvoláznak, különösen amióta az új amnesztiarendelet megjelent. Hogy ez a „meg­bocsátás" hogyan fest a gyakorlatban, azt már több példával illusztráltuk, amihez most stílusosan sorakozik a pécsi tábla ítélete. Az eset részletei a következők: Murányi József éves volt a pécsi megszállás idején. Akkor végezte el az iskoláit és mivel állást nem ka­pott, kőbányában vállalt munkát. A Linder­rezsim alatt azután kinevezték a városhoz tisztviselőnek. Murányi munkáját rendesen el­látta, de semmi különösebb szerepe nem volt, mindössze néhányszor ellátogatott az ifjú­munkásszervezetbe. A megszállás megszűné­sekor Murányi is eltávozott Pécsről az akkori hangulat hatása alatt. Csehszlovákiában lakó nagybátyjához költözött, hat hónap múlva azonban visszatért szüleihez. Ekkor letartóz­tatták, a törvényszék azonban szabadlábra helyezte. A pécsi ügyészség Murányi ellen is vádat emelt — épp úgy, mint a többi vissza­tért emigránsok ellen — izgatás és egyéb címeken. A törvényszék el is ítélte őt 7 hónapi fogházra. A tábla az ítéletet föloldotta és új tár­gyalásra utasította a törvényszéket, amely megint 7 hónapra ítélte Murányit. Fellebbezés folytán most tárgyalta az ügyet a tábla. A védő kérte a vádlott fölmentését azzal az in­dokkal, hogy nem követett el semmiféle bűn­cselekményt. A főügyész hosszú beszédben szigorú ítélet kiszabását kérte és arra hívta föl a táblát, hogy „hazaárulás, kormányzó­sértés és az állami és a társadalmi rend föl­forgatása" címén mondják ki a vádlottat bű­nösnek. A tábla az állami és társadalmi rend fölforgatására irányuló bűntett címén mon­dotta ki bűnösnek Murányi Józsefet és a tör­vényszék 7 Hónapos fogházbüntetését meg­semmisítette és a vádlott büntetését 1 évi bör­tönre emelte föl. Az ügyész súlyosbításért föllebbezett, akinek kérésére Murányit azon­nal letartóztatták. A pécsi tábla mostanában néhány hasonló ítéletet már hozott a vissza­tért emgránsokkal szemben. A Mik választójogának Mi Az angol és a magyar módszer. Az angol alsóház szinte egyhangúlag sza­vazta meg ezekben a napokban a kormány­nak azt a javaslatát, hogy ezentúl nemcsak a 30 éves nőknek, hanem már a 21 évesek­nek is szavazati joguk legyen a képviselő­választásoknál. Ezzel a legújabb reformmal az angol választójog éppen olyan radikálissá lett, mint a német és az osztrák választó­jogok, amelyek pedig forradalmi úton jöt­tek létre, közvetlenül a nagy összeomlás hatása alatt. Kétségtelen is, hogy bár létre­jövetele szerint nem, de hatása alapján okvetlenül forradalmi lesz az a „reform­", amely megsokszorozza a női választók számát és azt több millióval nagyobbá teszi a férfiválasztók számánál. Némi túlzással azt lehetne mondani — a női választójog ellenzői jogosulatlan értelemben mondják is —, hogy az angol birodalom sorsa ezentúl a nők kezébe lesz letéve?! Gondoljunk vissza csak alig másfél év­tizeddel; másfél évtized parányi idő, mihelyt történelemről van szó és még egy ember­öltőn belül sem jelent sokat. Emlékezzünk vissza e másfél évtizeddel az angol auffra­gettekre, akik hol börtönt szenvedtek, hol a nevetségesség átkát vették magukra, mert követelni merték a nők választójogát és ime, — másfél évtized múltán kész a mű­, kiharcolták a választójogot, amelyért oly hősiesen küzdött egy kis csapat nő és szen­vedett üldözést, börtönt, éhségsztrájkot, ne­vetségességet! Igen, ha van valami, ami a szociális haladás híveit bizalommal töltheti el és SZÍVÓS kitartásra bírhatja: a női vá­lasztójog története Angliában bizonyára ez... Persze, nem szabad azt hinni, hogy a női választójog diadala Angliában és egyebütt pusztán a saffragettek műve. Anélkül, hogy kitartásukat, hősiességüket, önfeláldo­zásukat a legparányibb mértékben is csök­kenteni akarnák, meg kell állapítanunk, hogy e mozgalom igazi győzelemre hajtó ereje mindenfelé a szocialista munkásmoz­galom volt. A nők emancipációra való törekvésének jelentőségét a munkásmozgalom ismerte f­ül mindenfelé legelsőnek és az Internacionálé egyik legnagyobb alakja, a német szociál­demokrácia hőskorának egyik leghősibb vezérférfia évtizedekkel ezelőtt alapvető, munkát irt arról, hogy a nők egyen­jogosí­tása mennyire szerves része annak a fel­szabadító munkának, amelyet a szocializmus az egész emberiségért folytat. Bebel Ágoston volt az a nagy férfiú, aki „A nő és a szocializ­mus" című munkájában legelsőként szállt síkra nemcsak a nők szavazati jogáért, ha­nem a nők teljes egyenjogúsításáért a fér­fiakkal. És a Dániában nemrég elhunyt Bang Nina elvtársnőnk, akit az ottani mun­kásmozgalom emelt miniszteri polcra, nem volt-e szintén büszke tanúságtétel amellett, hogy a nők egyenjogúsításának ügye meny­nyire szorosan oda van f­űzve a szocializmus diadalának ügyéhez? A női választójog, amely fontos lépcsőfoka a nők egyenjogúsításának, mindenütt a mun­kásmozgalomnak köszönheti propagatív ere­jét és győzelmeit. És ha az angol parlament három pártja most szinte egyhangúlag

Next