Népszava, 1928. április (56. évfolyam, 76–98. sz.)
1928-04-01 / 76. szám
4 A szocialista mozgalom, mégpedig a pártélet épp úgy, mint a szakszervezeti mozgalom, férünk is nők közös munkáján épül. Nem is lehet ez máskép, mert közös a cél, a törekvés, a szocialista társadalom megvalósítása. Annak oka, hogy minden ország szocialista pártmozgalmában mégis külön női akciókat szerveznek, egyszerűen abban rejlik, hogy tekintve a nők megszervezésének nagyobb nehézségeit, hasznosnak bizonyult, hogy mi maguk a nők foglalkozzanak nőtársaik fölvilágosításával és megszervezésével. De szükségg van erre a külön akcióra azért is, mert foglalkozni kell olyan speciális nőkre vonatkozó kérdésekkel, mint amilyen az anyátó gyermekvédelem, a dolgozó nő védelme, családjogi kérdések és hasonlók, amelyeknek megoldását a kapitalista társadalom teljesen elhanyagolta. Ez a magyarázata annak, hogy az utóbbi években mindenfelé külön iskolákat is létesítenek és tanfolyamokat szerveznek a nők számára a szocialista pártokon belül a női agitátorok kiképzésére. Ebben a mozgalomban is Anglia vezet, mint ahogy az angol munkáspártban vannak a nők számbelileg is legerősebben képviselve és ők vesznek részt a legintenzívebben a pártéletben. A női iskolákat Angliában leginkább a nyári hónapokban rendezik, mert különös tekintettel vannak arra, hogy a résztvevők ne csak élvezetes és értékes előadásokhoz jussanak, hanem, hogy a kurzus egyszersmind nyári üdülést és szórakozást is jelentsen számukra. Ezért gondot fordítanak arra, hogy a tanfolyamot lehetőleg szép vidéken, kellemes körülmények közt, nagy parkkal körülvett kastélyban tartsák, ahol a sportnak és nyári szórakozásnak is tere nyílik. London vidékén, Guildfordban múst év július 9-től 16-ig tartott egy ilyen tanfolyam, amelyet egy, a felnőttek oktatásával foglalkozó egyesület kezelésében levő régi kastélyban tartottak. „Vendégháznak" nevezik ezt az épületet, amely külön azt a célt szolgálja, hogy ott benlakással egybekötött kurzusokat tartsanak. A régi kastély nemcsak kényelmes berendezésével, hanem jó ellátásánál fogva is pompás elhelyezkedést nyújtott, a szép nagy kertben pedig pihenni, üdülni és sportolni lehatott a szabad órák alatt. .Kirándulásukhoz 3.AiSensl volt hiány a vidék szebb pontjaira. A tanfolyamnak összesen 28 hallgatója volt; voltak ezenkívül olyanok is, akik a hétvégi előadásokra jöttek el. A hallgatók a pártszervezetek nőbizottságaiból, a szakszervezetekből kerültek ki, de képviselve volt a szövetkezeti mozgalom is. Voltak köztük kenyérkereső nők és olyanok is, akik a családban vannak elfoglalva. A tanfolyam tárgyai e kérdés körül csoportosultak: „Mi képen kormányoznak minket?'' Az előadók közt a brit szocialista mozgalom tudósai és előadói szerepeltek, így Philipp Snowden, a munkáskormány volt pénzügyminisztere állampénztári kérdésekről tapott előadást. F. O. Roberts elvtárs, parlamenti képviselő pedig „a parlamenti formaságok és ceremóniákról" beszélt. Ezenkívül egészségügyi, nevelési, munkaügyi és kereskedelmi kérdésekről volt szó, hogy a hallgatókat tájékoztassák az egyes minisztériumok munkaköre felől. Az előadásokat a reggeli órákban tartották, este pedig ugyanezeket a témákat behatóan megvitatták. A tanfolyamnak nagyon szép sikere volt. A hallgatók, akik között halas nők és többgyermekes családanyák voltak, egyforma lelkesedéssel tűzték ki maguk elé a célt, hogy egy jobb világ megteremtésén közreműködjenek és mindnyájan őszinte buzgalommal keresték ennek a módjait. A múlt nyár folyamán többfelé tartottak Angliában ilyen iskolákat, amelyek közül a Borrowdaleban tartott egyhetes tanfolyamnak a „szakszervezetek története" volt a tárgya. Tizenheten vettek részt rajta, csupa olyan nő, akik még nem ismerték a nyári iskola intézményét és akik szemmel láthatólag élvezték a tanulást, a szabad idő szórakozásait, a gondtalanságot és a friss levegőt. A hallgatók egyike így irt az iskolákról: „üröm volt látni a nők derűtől ragyogó arcát. Egy kis időre elfeledték a piszkos városokat, a szénporos bányászfalvakat és egy hétig a természet szépségeit élvezték. Az esti szórakozások alatt megismerkedtek egymással és végül mint egy nagy család tagjai vettek részt a rendezett társas estélyen és ki-ki hozzájárult egymás szórakoztatásához." A Durhamban tartott hasonló tanfolyamon 31-en vettek részt. Pompás kis társaság verődött itt össze — amint a tanfolyamról szóló jelentésből kitűnik —, akik nemcsak különös komolysággal és módszerességgel fogtak a tanuláshoz, hanem kitűntek pompás jókedvükkel is, ami a szórakozásokat jellemezte. Egy másik iskolában, amelyet július végén Staveleyben tartottak a csecsemő- és gyermekgondozó intézményekről, a földmivelésről és munkanélküliségről, a háború leküzdésének kérdéseiről volt szó. Svédországban szintén meghonosították már a szocialista nők iskoláját. A múlt év október,Vhen filocivholmbiai rendezett a szocialista Hitlgzpits Kft. a párt támogatásával nagyszabású tanfolyamot a szocializmus kérdéseiről. A tanfolyam 15 előadója részben szocialista egyetemi tanár, részben a párt gyakorlati és elméleti vezérei voltak, köztük néhány volt miniszterrel. A pártprogram ismertetése volt a sorozatos előadások főtárgya, amit úgy elméleti, mint gyakorlati szempontból világítottak meg. A 350 hallgatót az ország különböző vidékéről a pártszervezetek küldték saját költségükön. Az utóbbi években hosszabbrövidebb ideig tartó nyári iskolákat is rendeztek Svédországban, vagy Svédország különemlékek virágos mezején, hiszen nagyon rossz gyerek voltam, de mit ér ez az álmatlan éjszakákon át való vezeklés, ha egyszer sohasem követheti a megbocsátás lelket nyugtató szava. László bátyámmal, mondom, nagy elszámolni valóm van. Mit tudtam én, hogy él-e még? Ha él, bizony már túl a hetvenen tipeghet a nyolcvan felé. De mért élne? Azért, hogy nekem megbocsásson? Ó, mert nagy az én vétkem ő ellenében. A negyven-ötven év előtt elkövetett bűn súlya csak most nehezedik a lelkemre, amikor deresedő fejjel csavargok a gyermekkori emlékek mezején. El is mondom, szégyenkezés nélkül. Nem restellem bevallani, hogy a leginfámisabb úri kölyök voltam és László bátyám, szegény, kocsis volt nálunk. Én meg a bátyám valóságos rémei voltunk a szomszédságnak, az atyafiságnak. Tűzijátékkal a vagyonbiztonságot, a vadászpuskákkal való célbalövöldözésekkel az életbiztonságot fenyegettük. Apánk nem ért rá velünk bájolni, mert őt sűrűn elröpítette a csétán László bácsi vadászni a határban. Édesanyánk? Ugyan, hát egy édesanya hogyan boldoguljon két olyan rablógyilkosjelölttel, mint mi voltunk? Apánk vésztörvényszéke előtt ő volt a mentőangyalunk. Az istálló, a padlás volt a legkedvesebb fészkünk. Ha a lajtorját fölhúztuk a padlásra, hadat üzenhettünk az egész környéknek: senkitől sem féltünk, mert nem tudtak megközelíteni. Egyszer Mátyás bácsit is megostromoltuk. Mátyás bácsi is a kocsisunk volt, öregedő, bicegő ember, de azért volt egy-két menyecskéje, akik meg-meglátogatták az istálló vackán. Mi a szénatartó nyilasán keresztül figyeltük az enyelgésüket. A nagyapánk orvosi prakszisából ránkmaradt kristályokkal, mint vizipuskákkal szereltük föl magunkat és a padlásról ezekkel intéztünk orvtámadást a gyanútlanul enyelgő Mátyás bácsiék ellen. Szegény édesköző vidékein munkásnők és háziasszonyok számára. A múlt nyáron két háromhónapos és több rövidebb tanfolyamon ismertették a nőkkel a szocializmus kérdéseit és ezzel kapcsolatban a nevelési és kulturális problémákat. A svájci Oltenben ez év januárjában rendezett több napra terjedő női iskolának egészen különleges tananyaga volt. Emmy Freundlich képviselőnőt, az osztrák nőmozgalom egyik vezérét hívta meg a Svájci nőbizottság, hogy tartson sorozatos előadásokat arról, hogy mikép sikerült az osztrák nőknek hatalmas mozgalmakat fölépíteniök. Emmy Freundlich asszony előadásaiban különösen az iparban foglalkozó nőknek a szakszervezetekbe való bevonására és a női választójogra utalt, mint amelyek elősegítették a nők szervezését. A szocialista községigazgatás eredményei Bécsben, a munkáslakásépítés, az egészségügyi berendezések, a szociális intézmények és a kitűnő iskolák voltak azok, amelyek a nők nagy tömegeit megnyerték a szocializmus számmára. Ezt a tanfolyamot 80 nő hallgatta végig. A szocialista nyári iskolák, női tanfolyamok legnagyobb érdeme föltétlenül az, hogy kitűnő szolgálatot tesznek a szocialista szolidaritás kifejlődésére és fokozására a nők közt, fölkeltik a behatóbb érdeklődést a mozgalom kérdései iránt és egymás megismerése által személyes kapcsolatot teremtenek egy-egy ország szocialista asszonyai, vagy amennyiben nemzetközi iskolákról van szó, a különböző országok szocialista vezetői között. Storl¥eig dala. Csak várni, várni hosszú esteken, virrasztva várni, míg sápad az éj, míg csillagom remegve hányni kezd s hajam sötétje ősz lesz, hófehér. Csak vár az asszony, mindig várni kell, a férfi él, a férfi messze jár, az asszony fészkén ülő bús galamb, a férfi büszke, nagy, szabad madár. Az asszony szive néha felzokog s hattyús dallam szárnyal a hegyen. Salveig örök, szerelmes éneke, ki Peer Gyntet várja egy életen. Várnai Zseni. Úri betyárság. — Irta Farkas Antal — Amikor az alvás nem megy, amikor hiába fúrom a fejemet a párnába, olyankor visszavisszaröpítem a lelkemet a múltba, messzemessze, egészen a gyermekkor virágos mezejéig, az emlékezés határáig: kóborolj ottan, amíg el nem fáradsz, amíg bele nem szédülsz az álmok alattad kavargó örvényébe. Ilyen éjszakai kirándulások alkalmával szoktam találkozni László bácsival. Kínos találkozás. Olyan, mint amikor az adós a hitelezőjével találkozik. Én ugyanis adósa vagyok László bátyámnak, nagyon sokkal vagyok az adósa. Olyan adósság ez, amit nem lehetleróni pénzzel, aminek tisztázásához nem elég a gyónás, a vezeklés, mert a bűnnek teljes bocsánata is szükséges hozzá. Vezekelhetek én azokért a bűnökért, amiknek csokrát nagyon könnyű összeszednem a gyermekkori Prágai távirat jelenti. A Prága melletti Maleschitz uradalomban a minap délután kigyulladt egy száz méter hosszú és öt méter magas szalmakazal. A környékbeli falvakból kivonult tűzoltók tehetetlenül nézték az óriási szalmakazal égését és a lángok által előidézett elviselhetetlen hőségben meg sem tudták közelíteni az égő szalmát. A kazal körül összegyülekezett tömeg nagy rémületére közben az égő szalmából két ember mászott ki, akikről hamarosan kiderült, hogy csavargók, akik előző este bújtak a kazalba és átaludták az egész napot is. A két szerencsétlen rettenetes égett sebeket szenvedett. Az egyik súlyosan sebesült csavargó elmondotta, hogy a Urtürtökök tete negyvenen kerestek szállást a szalai akazalban, valamennyien vidéki csavargók, akiknek legnagyobb része azonban másnap reggel már tovább ment. Azt azonban egészen biztosan tudja, hogy négyen közülük: két férfi, egy asszony és egy kislány nem mentek tovább, hanem péntekre is a kazalban maradtak, ahol többnapi tartózkodásra rendezkedtek be. Estére, amidőn a kazal már teljesen leégett, az izzó hamu alól egy teljesen szénné égett női holttestet húztak elő a tűzoltók. Valószínű, hogy a kazal másik három lakója is a lángokban pusztult el, anyánk alig győzte borral csillapítani a vizitámadás miatt füstölgő haragot. A menyecskéi sem a legjobb véleménnyel voltak úri nevelésünkről. Mindegy, az istállóban mi voltunk az urak. Valami vándorcirkusz megbolondított bennünket. Erőnek erejével műlovarok akartunk lenni. Amit a komédiában láttunk, azt akartuk produkálni otthon is. Igaz, hogy nemcsak a lovak testi épsége, de a mienk is veszedelemben forgott. Örültjei voltunk a lovasmutatványainak. Ha nem volt otthon édesapánk, kiloptuk a lovakat az istállóból és megkezdődött a hajrá: az akadályverseny, az ugratás, az állvalovaglás. Szegény lovak, ti kövérre abrakolt, sohasem dolgozott Jancsi, Csillag, bocsássátok meg az esztelen kölyköknek ezt a kínzását. Példának okáért úgy uzsonnáztunk, hogy besuttyantunk az istállóba, fölültünk a lovakra és szalonáztunk. De hogyan ültünk? Egyszerűen és becsületesen ülni a lovon és szalonnázni még nem művészet. Úgy csináltunk, hogy a jászolhoz kötött lovak falára egy-egy szakajtót tettünk és a szakajtó tetejére ültünk. (Ha a ló hasát csipi a légy és fölrúg, aláhemperedünk szakajtóstól és a bicska belénk döfödhet. A lovak sohsem hágtak volna ránk. Sokszor lett volna nekik erre alkalmuk, de több eszük volt, mint nekünk.) Nos, László bácsi is kocsiskodott nálunk. Szőke, szerény fiatalember volt, akiben nyoma sem volt a kocsis virtusnak. Mi nagyon szerettük. Tőlünk rukkolt be pirosnadrágos honvédnak, hozzánk is jött vissza a leszerelés után. Mintha ma lett volna, úgy emlékszem. Tél volt. László bácsi történetesen egy kocsi elfát hozott haza. Én nyitottam kaput s a kapufélfához álltam. A kezemben nádpálcát suhogtattam. László bárki rámszólt a kocsi tetejéről: — Meg ne üsse a lovat! Hát persze, hogy azért is ráhúztam a mellettem elhaladó Csillagra. Abban a pillanatban röpült a terhes szekér. ftf 2£ JE* £» AAV. A sasalmakazsillakéi. Négy ember megégeti.